Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antihisztaminok - H1-receptor antagonisták, ATC kód: R06A X27
A dezloratadin nem szedatív, hosszú hatású hisztamin-antagonista szelektív, perifériás H1-receptorantagonista
hatással. A szájon át adott dezloratadin szelektíven blokkolja a perifériás H1
hisztaminreceptorokat, mivel a hatóanyag nem jut a központi idegrendszerbe.
A dezloratadin antiallergiás hatását in vitro vizsgálatokkal bizonyították, és megállapították, hogy gátolja
a gyulladáskeltő cytokinek (pl. IL-4, IL-6, IL-8 és IL-13) felszabadulását az emberi hízósejtekből és
basophil leukocytákból, továbbá az endothelsejtekben megakadályozza a P-szelektin adhéziós molekula
expresszióját. E megfigyelések klinikai jelentősége még bizonyításra szorul.
Többszörös adagú klinikai vizsgálat során legfeljebb 20 mg/nap adagú dezloratadint 14 napon keresztül
alkalmazva, statisztikailag vagy klinikailag lényeges, szív- és érrendszerre kifejtett hatást nem észleltek.
Klinikai farmakológiai vizsgálat során a dezloratadint 45 mg/nap (a terápiás adag kilencszeresének
megfelelő) dózisban alkalmazták 10 napig, és nem észlelték a QTc-intervallum megnyúlását.
Ketokonazollal és eritromicinnel végzett többszörös dózisú interakciós vizsgálatokban a dezloratadin
plazmaszintje nem változott jelentős mértékben.
A dezloratadin alig penetrál a központi idegrendszerbe. Ellenőrzött klinikai vizsgálatokban a javasolt
napi adaggal (5 mg) kezelt betegeknél az aluszékonyság incidenciája nem volt nagyobb, mint a placebót
szedőknél. A klinikai vizsgálatok során napi egyszeri 7,5 mg-os adagban adott dezloratadin nem
befolyásolta a betegek pszichomotoros teljesítményét. Felnőtteken végzett, egyszeri dózisú vizsgálatban
az 5 mg dezloratadin nem befolyásolta a repülőgép-vezetési teljesítményt - beleértve a szubjektív
álmosság fokozódását -, illetve a repüléssel kapcsolatos feladatok ellátását.
A klinikai farmakológiai vizsgálatok során alkohollal együttadva nem fokozta az alkohol teljesítményt
csökkentő, ill. álmosító hatását. Nem volt lényeges különbség a pszichomotoros teljesítményben a
dezloratadinnal vagy placebóval kezelt betegcsoportok között függetlenül attól, hogy kaptak-e alkoholt,
vagy sem.
A dezloratadin hatékonyan enyhítette az allergiás rhinitis okozta panaszokat és tüneteket, mint például a
tüsszögést, az orrváladékozást és orrviszketést, a szem viszketését, a könnyezést és a kötőhártya
vérbőségét, valamint a szájpad viszketését. A panaszokat a dezloratadin 24 órán keresztül hatásosan
csökkentette. A 12 és 17 éves kor közötti serdülőknél a dezloratadin tabletta hatásosságát klinikai
vizsgálatokban nem bizonyították egyértelműen.
Az allergiás rhinitist, a létező szezonális és perennialis osztályozás mellett, a tünetek időtartama szerint
intermittáló allergiás rhinitisként (IAR) és perzisztáló allergiás rhinitisként (PER) is lehet osztályozni. Az
intermittáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek hetente kevesebb mint 4 napig vagy
kevesebb mint 4 hétig vannak jelen. A perzisztáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek
hetente 4 vagy több napig és több mint 4 hétig vannak jelen.
A dezloratadin a rhino-conjunctivitises életminőség-kérdőív összpontszáma alapján hatásosan
csökkentette a szezonális allergiás rhinitis okozta megterhelést. A legnagyobb javulást a gyakorlati
problémák és a mindennapos tevékenységet korlátozó panaszok terén észlelték.
A krónikus idiopathiás urticariát mint az urticariával járó állapotok modelljét vizsgálták, hiszen a
háttérben meghúzódó patofiziológia az etiológiától függetlenül hasonló, valamint azért, mert a
krónikus betegek prospektív toborzása könnyebb. Mivel a hisztamin-felszabadulás minden urticariával
járó betegség oki tényezője, ezért a dezloratadin, a krónikus idiopathiás urticaria mellett, várhatóan az
egyéb, urticariával járó állapotok tüneteinek enyhítésére is hatásos, amint ezt a klinikai ajánlások
javasolják.
Két, hat hétig tartó placebokontrollált klinikai vizsgálatban a krónikus idiopathiás urticariában
szenvedő betegeknél a dezloratadin már 1 nappal a kezelés megkezdése után hatásosan csökkentette a
viszketést, a kiütések nagyságát és számát. Mindkét vizsgálatban a hatás tartósan fennmaradt az
adagolást követő 24 órán keresztül. Antihisztaminokkal krónikus idiopathiás urticariában folytatott
más vizsgálatokhoz hasonlóan az antihisztaminokra nem reagáló, kis részarányú betegeket kizárták a
vizsgálatból. A viszketés legalább 50%-os enyhülését a dezloratadinnal kezelt betegek 55%-ánál, míg
a placebo kezelésben részesülők 19%-ánál tapasztaltál. A dezloratadin szintén szignifikáns mértékben
csökkentette az alvászavart és a nappali funkcióromlást, melyeket ezen változók értékelésére használt
négyfokozatú skálán mértek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A dezloratadin az adagolást követő 30 perc múlva kimutatható a plazmában.
Felszívódása jó, a maximális plazmakoncentrációt hozzávetőleg 3 óra múlva éri el; terminális felezési
ideje kb. 27 óra. A felezési időnek (kb. 27 óra) és a napi egyszeri adagolásnak megfelelő mértékben
kumulálódott a dezloratadin. Az 5-20 mg dózis tartományban az alkalmazott dózis nagyságával arányos
a dezloratadin biohasznosulása.
A demográfiai jellemzőket tekintve a szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegekhez hasonló
populáción elvégzett farmakokinetikai vizsgálatban a résztvevők 4%-ánál alakult ki magasabb
dezloratadin-koncentráció. Ez a százalékos arány az etnikai hovatartozástól függően változhat.
A maximális dezloratadin-koncentráció hozzávetőlegesen 3-szoros volt 7 óránál, a terminális felezési idő
pedig kb. 89 órára változott. A biztonsági profil azonban ebben az alcsoportban sem különbözött az
általános populációra jellemzőtől.
A dezloratadin mérsékelten (83-87%-ban) kötődik plazmafehérjékhez. A dezloratadint naponta egyszer,
5-20 mg dózisban, 14 napon keresztül ismételten adva nem észleltek klinikai szempontból számottevő
akkumulációt.
A dezloratadin metabolizmusáért felelős enzimet még nem azonosították, ezért nem zárható ki teljes
mértékben a lehetőség, hogy kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel. A dezloratadin nem gátolja a
CYP3A4 működését in vivo, továbbá in vitro vizsgálatok szerint nem gátolja a CYP2D6 működését és
nem szubsztrátja, ill. nem inhibitora a P-glikoproteinnek.
Egyszeri adagú, 7,5 mg dezloratadinnal végzett klinikai vizsgálat során a tápláléknak (magas zsiradék- és
kalóriatartalmú reggeli) nem volt hatása a dezloratadinra. Egy másik vizsgálatban a grépfrútlének szintén
nem volt hatása a dezloratadinra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A dezloratadin a loratadin elsődleges, aktív metabolitja. A loratadinnal és dezloratadinnal végzett nem
klinikai jellegű vizsgálatok során - hasonló mértékű dezloratadin-expozíció mellett - nem volt
minőségi vagy mennyiség eltérés a dezloratadin és a loratadin toxicitása között.
A dezloratadinnal végzett hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási,
genotoxicitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt
igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. A rákkeltő hatás hiányát
dezloratadinnal és loratadinnal folytatott vizsgálatokkal bizonyították.