Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A különböző indikációkban - köztük allergiás rhinitisben és krónikus idiopathiás urticariában -
folytatott klinikai vizsgálatokban a javasolt napi 5 mg dezloratadinnal kezelt betegek 3%-ánál
jelentettek olyan nemkívánatos hatásokat, melyek a placebo csoportban ritkábban fordultak elő. A
placebóhoz képest nagyobb mértékben előforduló, leggyakrabban jelentett mellékhatások a
fáradtság (1,2%), a szájszárazság (0,8%) és a fejfájás (0,6%) voltak. Egy 578, 12 és 17 éves kor
közötti serdülő bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a leggyakoribb mellékhatás a fejfájás volt,
mely a dezloratadinnal kezelt betegek 5,9 %-ánál és a placebót kapó betegek 6,9 %-ánál jelentkezett.
A készítmény forgalmazása óta nagyon ritkán jelentett egyéb nemkívánatos hatásokat az alábbi
táblázat tartalmazza.
Pszichiátriai kórképek Hallucinációk
Idegrendszeri betegségek és tünetek Szédülés, aluszékonyság, álmatlanság,
pszichomotoros hiperaktivitás, konvulziók
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia, palpitatio
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi fájdalom, hányinger, hányás, emésztési
zavar, hasmenés
Máj-és epebetegségek illetve tünetek Emelkedett májenzimszintek, emelkedett
bilirubinszint, hepatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet
betegségei és tünetei
Myalgia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő
reakciók
Túlérzékenységi reakciók (úgymint
anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, viszketés,
bőrkiütés és urticaria)
Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antihisztaminok - H1-receptor antagonisták, ATC kód: R06A X27
A dezloratadin nem szedatív, hosszú hatású hisztamin-antagonista szelektív, perifériás H1-receptorantagonista
hatással. A szájon át adott dezloratadin szelektíven blokkolja a perifériás H1
hisztaminreceptorokat, mivel a hatóanyag nem jut a központi idegrendszerbe.
In vitro vizsgálatokban a dezloratadin antiallergiás tulajdonságokat mutatott. Ezekbe beletartozik az
olyan gyulladáskeltő cytokinek felszabadulásának gátlása, mint az IL-4, IL-6, IL-8, valamint az IL-13 az
emberi hízósejtekből/basophil leukocytákból, továbbá az endothel sejtekben megakadályozza a
P-szelektin adhéziós molekula expresszióját. E megfigyelések klinikai jelentősége még bizonyításra
szorul.
Egy többszörös adagokkal végzett klinikai vizsgálatban, amelyben legfeljebb 20 mg/nap dózisú
dezloratadint alkalmaztak14 napon keresztül, nem észleltek statisztikailag vagy klinikailag lényeges,
szív- és érrendszerre kifejtett hatást. Egy klinikai farmakológiai vizsgálat során a dezloratadint
45 mg/nap (a terápiás adag kilencszeresének megfelelő) dózisban alkalmazták tíz napig, és nem észlelték
a QTc-intervallum megnyúlását.
Ketokonazollal és eritromicinnel végzett ismételt dózisú interakciós vizsgálatokban a dezloratadin
plazmakoncentrációja nem változott klinikailag jelentős mértékben.
A dezloratadin nem jut be a központi idegrendszerbe jelentős mennyiségben. Ellenőrzött klinikai
vizsgálatokban a javasolt, napi 5 mg dózissal kezelt betegeknél az aluszékonyság incidenciája nem volt
nagyobb, mint a placebót szedőknél. Klinikai vizsgálatok során a napi egyszeri 7,5 mg-os dózisban adott
dezloratadin nem befolyásolta a betegek pszichomotoros teljesítményét. Felnőttek bevonásával végzett,
egyszeri dózisú vizsgálatban az 5 mg dezloratadin nem befolyásolta a repülőgép-vezetési teljesítményt -
beleértve ebbe a szubjektív álmosság fokozódását is - illetve a repüléssel kapcsolatos feladatok ellátását.
Klinikai farmakológiai vizsgálatok során alkohollal együttadva nem fokozta az alkohol teljesítményt
csökkentő, vagy álmosító hatását. Nem volt lényeges különbség a pszichomotoros teljesítményben a
dezloratadinnal vagy placebóval kezelt betegcsoportok között függetlenül attól, hogy a gyógyszert
önmagában szedték vagy alkohollal együtt.
Allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél a dezloratadin hatékonyan enyhítette az olyan tüneteket, mint
például a tüsszögés, orrváladékozás és orrviszketés, szemviszketés, könnyezés és a kötőhártya
vérbősége, valamint a szájpad viszketése. A panaszokat dezloratadin 24 órán keresztül hatásosan
csökkentette. A dezloratadin tabletta hatásosságát nem bizonyították egyértelműen a 12 és 17 éves kor
közötti serdülőkkel végzett vizsgálatokban.
Az allergiás rhinitist, a létező szezonális és perennialis osztályozás mellett, a tünetek időtartama szerint
intermittáló allergiás rhinitisként (IAR) és perzisztáló allergiás rhinitisként (PER) is lehet osztályozni. Az
intermittáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek hetente kevesebb, mint 4 napig vagy
kevesebb, mint 4 hétig vannak jelen. A perzisztáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek
hetente 4 vagy több napig és több mint 4 hétig vannak jelen.
A dezloratadin a rhino-conjunctivitises életminőség-kérdőív összpontszáma alapján hatásosan
csökkentette a szezonális allergiás rhinitis okozta megterhelést. A legnagyobb javulást a gyakorlati
problémák és a mindennapos tevékenységet korlátozó panaszok terén észlelték.
A krónikus idiopathiás urticariát mint az urticariával járó állapotok modelljét vizsgálták, hiszen a
háttérben meghúzódó patofiziológia az etiológiától függetlenül hasonló, valamint azért, mert a
krónikus betegek prospektív toborzása könnyebb. Mivel a hisztamin-felszabadulás minden urticariával
járó betegség oki tényezője, ezért a dezloratadin, a krónikus idiopathiás urticaria mellett, várhatóan az
egyéb, urticariával járó állapotok tüneteinek enyhítésére is hatásos, amint ezt a klinikai ajánlásokban is
javasolják.
Két, hat hétig tartó placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban a krónikus idiopathiás urticariában
szenvedő betegeknél a dezloratadin már az első dózist követő intervallum végén hatásosan
csökkentette a viszketést, a csalánkiütések nagyságát és számát. A hatás mindkét vizsgálatban tartósan
fennmaradt az adagolást követő 24 órán keresztül. Antihisztaminokkal krónikus idiopathiás
urticariában folytatott más vizsgálatokhoz hasonlóan az antihisztaminokra nem reagáló, kis részarányú
betegeket kizárták a vizsgálatból. A viszketés legalább 50%-os enyhülését a dezloratadinnal kezelt
betegek 55%-ánál, míg a placebo kezelésben részesülők 19%-ánál tapasztaltál. A dezloratadin szintén
szignifikáns mértékben csökkentette az alvászavart és a nappali funkcióromlást, melyeket ezen
változók értékelésére használt négyfokozatú skálán mértek.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A dezloratadin plazmakoncentrációja már az adagolást követő 30 perc múlva mérhető. A dezloratadin
felszívódása jó, a maximális plazmakoncentrációt hozzávetőleg 3 óra múlva éri el; terminális felezési
ideje kb. 27 óra. . A dezloratadin akkumulációjának mértéke a felezési időnek (kb. 27 óra) és a napi
egyszeri adagolási rendnek megfelelő volt. A dezloratadin biohasznosulása az 5-20 mg
dózistartományban az alkalmazott dózis nagyságával arányos.
A demográfiai jellemzőket tekintve a szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegekhez hasonló
populáción elvégzett farmakokinetikai vizsgálatban a résztvevők 4%-ánál alakult ki magasabb
dezloratadin-koncentráció. Ez a százalékos arány az etnikai hovatartozástól függően változhat.
A maximális dezloratadin-koncentráció hozzávetőlegesen 3-szoros volt a 7. órában, a terminális felezési
idő pedig kb. 89 órára változott. A biztonsági profil azonban ezeknél az alanyoknál sem különbözött az
általános populációra jellemzőtől.
A dezloratadin közepes mértékben (83-87%-ban) kötődik plazmafehérjékhez. A dezloratadint naponta
egyszer, 5-20 mg dózisban, 14 napon keresztül ismételten adva nem észleltek klinikai szempontból
számottevő akkumulációt.
A dezloratadin metabolizmusáért felelős enzimet még nem azonosították, ezért nem zárható ki teljes
mértékben a lehetőség, hogy kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel. A dezloratadin nem gátolja a
CYP3A4-et in vivo, továbbá in vitro vizsgálatok szerint nem gátolja a CYP2D6 működését és nem
szubsztrátja, illetve nem inhibitora a P-glikoproteinnek.
Egyszeri adagú, 7,5 mg dezloratadinnal végzett klinikai vizsgálat során a tápláléknak (magas zsiradék- és
kalóriatartalmú reggeli) nem volt hatása a dezloratadin felszívódásra. Egy másik vizsgálatban a
grapefruit-lének szintén nem volt hatása a dezloratadinra.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A dezloratadin a loratadin elsődleges, aktív metabolitja. A loratadinnal és dezloratadinnal végzett nem
klinikai jellegű vizsgálatok során - hasonló mértékű dezloratadin-expozíció mellett - nem volt
minőségi vagy mennyiség eltérés a dezloratadin és a loratadin toxicitás-profilja között.
A dezloratadinnal végzett hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási,
genotoxicitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt
igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. A karcinogén hatás hiányát
dezloratadinnal és loratadinnal folytatott vizsgálatokkal bizonyították.
