Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Belsőleges szuszpenzió. Fehér vagy csaknem fehér, viszkózus szuszpenzió. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóBerlin-Chemie AG Menarini Group Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 20 mg ibuprofént tartalmaz 1 ml szuszpenzió. Ismert hatású segédanyag(ok): 1 ml belsőleges szuszpenzió 500 mg maltit szirupot (E965), 3,8 mg nátriumot, 1 mg nátrium-benzoátot (E211) és 0,0002 mg benzil-alkoholt tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-benzoát (E211) vízmentes citromsav nátrium-citrát szacharin-nátrium nátrium-klorid hipromellóz xantán gumi maltit-szirup (E965) glicerin (E422) tisztított víz eper aroma (a természetes aromákkal azonos hatóanyagokat, természetes aromákat, kukorica maltodextrint, trietil-citrátot (E1505), propilénglikolt (E1520) és benzil-alkoholt tartalmaz). Javallat4.1 Terápiás javallatok Rövid távú, tüneti kezelés: * enyhe - közepesen erős fájdalom esetén, * láz esetén. Az Ibustar szuszpenzió 5 ttkg (6 hónapos kor) és 29 ttkg (9 éves kor) közötti gyermekek számára javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az adagolást az alábbi táblázatban megadott adatok alapján kell végezni. Gyermekeknek az Ibustar szuszpenziót a testtömeg (ttkg) vagy az életkor alapján kell adagolni. Az egyszeri dózis általában 7-10 mg/ttkg-tól, a maximális napi 30 mg/ttkg dózisig. A megfelelő adagolási intervallumot a tünetek és a maximális napi dózist figyelembe véve kell meghatározni. Két gyógyszerdózis között legalább 6 óra teljen el. Az ajánlott dózist nem szabad túllépni. Ha ezt a gyógyszert több mint 3 napig kell alkalmazni, vagy ha a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni. A gyermek testtömege (életkora) Egyszeri dózis Maximális napi dózis (24 óra alatt) 5 kg - 6 kg (6 - 8 hónapos csecsemők) 2,5 ml belsőleges szuszpenzió (50 mg ibuprofénnek felel meg) 7,5 ml belsőleges szuszpenzió (150 mg ibuprofénnek felel meg 7 kg - 9 kg (9 - 11 hónapos kisgyermekek) 2,5 ml belsőleges szuszpenzió (50 mg ibuprofénnek felel meg) 10 ml belsőleges szuszpenzió (200 mg ibuprofénnek felel meg) 10 kg - 15 kg (1 - 3 éves kisgyermekek) 5 ml belsőleges szuszpenzió (100 mg ibuprofénnek felel meg) 15 ml belsőleges szuszpenzió (300 mg ibuprofénnek felel meg) 16 kg - 19 kg (4 - 5 éves gyermekek) 7,5 ml belsőleges szuszpenzió (150 mg ibuprofénnek felel meg) 22,5 ml belsőleges szuszpenzió (450 mg ibuprofénnek felel meg) 20 kg - 29 kg (6 - 9 éves gyermekek) 10 ml belsőleges szuszpenzió (200 mg ibuprofénnek felel meg) 30 ml belsőleges szuszpenzió (600 mg ibuprofénnek felel meg) A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a tüneteket még kontrollálni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont). Különleges betegcsoportok Idősek Nem szükséges az adagolás módosítása. A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az időskorúakat fokozott megfigyelés alatt kell tartani. Vesekárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot). Májkárosodás (lásd 5.2 pont) Enyhe vagy közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot). Gyermekek: Az ibuprofén, az Ibustar szuszpenzió hatóanyaga, 6 hónaposnál fiatalabb vagy 5 testtömeg kg alatti csecsemők kezelésére nem ajánlott, mivel ebben a korcsoportban még nem áll rendelkezésre megfelelő adat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan. Az alkalmazás módja Szájon át történő és kizárólag rövid távú alkalmazásra. Érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott az Ibustar szuszpenziót étkezés közben bevenni. A szuszpenziót használat előtt jól fel kell rázni. Az adagolás megkönnyítésére a csomagolásban adagoló fecskendő (fél milliliteres beosztású, legfeljebb 5 ml kimérésére alkalmas) van mellékelve, a szájon át történő bevételhez. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * Acetilszalicilsav vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátló bevételével összefüggésben jelentkező, az anamnézisben szereplő bronchospasmus, asthma, rhinitis, urticaria vagy angio-oedema; * Tisztázatlan eredetű vérképzési zavarok; * Aktív- vagy az anamnézisben szereplő rekurrens peptikus fekély/vérzés (bizonyíthatóan két vagy több alkalommal jelentkező fekély vagy vérzés); * Az anamnézisben szereplő korábbi, nem-szteroid gyulladásgátló-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio; * Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés; * Súlyos máj- vagy veseelégtelenség; * Súlyos szívelégtelenség (NYHA Class IV); * Súlyos dehidráció (mely hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel miatt alakult ki); * Terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a tüneteket még kontrollálni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat). Gastrointestinalis biztonságossági megfontolások Kerülendő az Ibustar szuszpenzió együttes alkalmazása egyéb nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-ok), beleértve a szelektív cicklooxigenáz-2 gátlókat is. Idősek Idősek esetében nő az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetessé is válhat (lásd 4.2 pont). Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforatio Valamennyi NSAID-dal kapcsolatban beszámoltak a kezelés alatt bármikor jelentkező, és akár halált okozó gastrointestinalis vérzésről, fekélyről vagy perforatioról, figyelmeztető tünetek jelentkezésével vagy anélkül, illetve attól függetlenül, hogy az anamnézisben szerepelt-e korábban gastrointestinalis esemény. A gastrointestinalis vérzés, fekély és perforatio kialakulásának kockázata nő az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében már szerepelt fekélybetegség, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött (lásd 4.3 pont), valamint időskorúaknál. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Esetükben megfontolandó a gastroprotektív szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés, továbbá azoknál a betegeknél is, akik alacsony dózisú acetilszalicilsav (ASA) kezelésre szorulnak, vagy a gastrointestinalis kockázatot feltehetőleg növelő egyéb gyógyszert is szednek (lásd alább, és 4.5 pont). Azon betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen az időskorúaknak -, főleg a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést). Fokozott óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket is szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy a fekély kialakulásának kockázatát, mint pl. az orális kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy a thrombocytaaggregatio-gátlók, mint pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Ha az Ibustar-t szedő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés következik be, a kezelést félbe kell szakítani. NSAID-okat óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel a kezelés a betegség exacerbációjához vezethet (lásd 4.8 pont). Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Fokozott óvatosság (az orvossal vagy gyógyszerésszel történő konzultáció) szükséges a kezelés elkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel a NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertonia és oedema előfordulásáról számoltak be. Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl.: myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ? 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna. A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen akkor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni. Súlyos bőrreakciók Az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban ritkán súlyos (esetenként halálhoz vezető) bőrreakciókról számoltak be, például exfoliatív dermatitisről, Stevens-Johnson-szindrómáról és toxikus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a terápia korai szakaszában a legnagyobb az ilyen reakciók kockázata, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lép fel. Az ibuprofént tartalmazó gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatosan akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) előfordulásáról számoltak be. Az Ibustar szuszpenzió alkalmazását fel kell függeszteni olyan jelek és tünetek első jelentkezésekor, mint a bőrkiütés, nyálkahártya-elváltozások vagy a túlérzékenységre utaló bármely egyéb tünet. Kivételesen a varicella is lehet a súlyos bőr- és lágyrész fertőzéses komplikációk kiindulópontja (lásd 4.8 pont). Nem zárható ki az sem, hogy a NSAID-ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához, ezért varicella esetén ajánlott kerülni az Ibustar szuszpenzió alkalmazását. Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése Az Ibustar szuszpenzió elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibustar szuszpenziót fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak. Légúti rendellenességek Fokozott óvatossággal kell eljárni az olyan betegek Ibustar szuszpenzióval történő kezelésekor, akik asthma bronchiale-ban szenvednek, vagy az anamnézisükben asthma bronchiale szerepel, mivel esetükben nem-szteroid gyulladásgátló kezelés kapcsán bronchospasmus kialakulásáról számoltak be. További megjegyzések Az Ibustar csak a terápiás előny/kockázat arány gondos mérlegelésével adható: * veleszületett porphyrin metabolizmus rendellenesség (pl. akut intermittáló porphyria) esetén; * szisztémás lupus erythematosus (SLE) valamint kevert kötőszöveti betegség esetén- az aszeptikus meningitis megnövekedett kockázata miatt (lásd 4.8 pont); Különösen gondos orvosi felügyelet szükséges az alábbi esetekben: * gastrointestinalis zavarokban vagy az anamnézisben szereplő krónikus gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) esetén; * hypertoniában vagy szívelégtelenségben; * a vesekárosodás esetén (a vesefunkció akut romlása következhet be korábban fennálló vesebetegség esetén); * dehidráció esetén; * májkárosodásban; * közvetlenül nagyobb műtétek után; * szénanátha, orrpolip, krónikus orrnyálkahártya-gyulladás vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) esetén, mivel ezek allergiás reakciók kialakulásának fokozott kockázatával járnak, amelyek asztmás rohamok (ún. analgetikum okozta asthma), angiooedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek; * más hatóanyagokra allergiás betegek esetén, mivel ezeknél a betegeknél fokozott a túlérzékenységi reakciók előfordulásának kockázata az Ibustar szuszpenzió alkalmazásakor is. Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (pl. anaphylaxiás shock) nagyon ritkán figyelhetők meg. Az Ibustar szuszpenzió bevétele/beadása után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést. A tüneteknek megfelelően a szakorvosnak el kell végeznie az orvosilag szükséges beavatkozásokat. Az ibuprofén, az Ibustar szuszpenzió hatóanyaga, ideiglenesen gátolhatja a vérlemezke-funkciót (thrombocytaaggregatio), ezért a koagulációs zavarban szenvedő betegeknél szigorú monitorozás szükséges. Az Ibustar szuszpenzió tartós alkalmazása esetén a máj- és vesefunkció, valamint a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges. Bármely fájdalomcsillapító hosszantartó alkalmazása fejfájás indikációban ronthatja az állapotot. Amennyiben ilyen eset előfordul vagy feltételezhető, orvoshoz kell fordulni, és a kezelést le kell állítani. Fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás (Medication Overuse Headache (MOH)) diagnózist kell feltételezni olyan betegeknél, akiknél a rendszeres gyógyszeres fejfájáskezelés ellenére (vagy amiatt) gyakori vagy napi fejfájás jelentkezik. Általában véve a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen több fájdalomcsillapító hatóanyag kombinációja esetén, a veseelégtelenség kockázatával járó tartós vesekárosodáshoz vezethet (analgetikum nephropathia). Nem-szteroid gyulladásgátló kezeléssel egyidejűleg történő alkohol fogyasztása fokozhatja a hatóanyaggal összefüggő nem kívánatos hatások, különösen a gastrointestinalis vagy a központi idegrendszeri mellékhatások gyakoriságát. A női termékenységre kifejtett hatásra vonatkozóan lásd a 4.6 pontot. Ez a gyógyszer 500 mg maltit-szirupot (E965) tartalmaz milliliterenként. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegek a készítményt nem szedhetik. Ez a gyógyszer 3,8 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,2%-ának felnőtteknél. Ez a gyógyszer 1 mg nátrium-benzoátot (E 211) tartalmaz milliliterenként. Ez a gyógyszer 0,0002 mg benzil-alkoholt tartalmaz milliliterenként. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat. Fiatal gyermekeknél (3 évesnél fiatalabb) fokozott a kockázat az akkumuláció miatt. Nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen terhes vagy szoptató nőknél, valamint a máj- vagy a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis). Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők dehidrációja esetében fennáll a vesekárosodás veszélye. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Mivel az Ibustar nagy dózisainak alkalmazásakor központi idegrendszeri mellékhatások, pl. fáradékonyság és szédülés fordulhatnak elő, a készítmény egyes izolált esetekben hátrányosan befolyásolhatja a reakciókészséget, a közlekedésben való aktív részvételt és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ez fokozottan érvényes az alkohollal való együttes alkalmazásra. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei A túladagoláskor jelentkező első tünetek a következők lehetnek: hányinger, hasfájás, hányás (esetleg véres), fejfájás, tinnitus, zavart állapot, nystagmus, gyengeség, ájulás-érzés, álmosság, aluszékonyság, eszméletvesztés és görcsrohamok (főként gyermekeknél, beleértve a myoclonusos convulsiókat is). Továbbá gastrointestinalis vérzés, valamint máj- és veseműködési zavarok léphetnek fel. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő. A továbbiakban hypothermia, hypotonia, légzésdepresszió és cyanosis is kialakulhat. Kezelés Nem áll rendelkezésre specifikus antidotum. Az intenzív ellátás szokásos eszközeivel végzett intoxikációs kezelés terápiás lehetőségeit a mérgezés súlyossága, foka és a klinikai tünetek alapján kell meghatározni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az ibuprofén (más NSAID-okhoz hasonlóan) csak fokozott óvatossággal adható együtt az alábbi hatóanyagokkal: Egyéb NSAID-ok, beleértve a szalicilátokat is Több NSAID egyidejű alkalmazásakor szinergista hatás révén fokozódhat a gastrointestinalis fekély és vérzés kockázata. Az ibuprofén és egyéb NSAID-ok együttadása ezért kerülendő (lásd 4.4 pont). Acetilszalicilsav Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont). Digoxin, fenitoin, lítium Az Ibustar digoxinnal, fenitoinnal vagy lítiummal történő együttes alkalmazása növelheti ezen hatóanyagok szérumszintjét. A szérum lítium-szint, digoxin-szint és fenitoin-szint ellenőrzésére megfelelő alkalmazás esetén általában nincs szükség (legfeljebb 3 napon túli szedés esetén). Diuretikumok, ACE gátlók, béta-receptor blokkolók és angiotenzin-II antagonisták Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és egyéb vérnyomáscsökkentő készítmények hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy beszűkült vesefunkciójú időskorú betegek) ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal, béta-receptor blokkolókkal vagy angiotenzin II-antagonistákkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzíbilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen időskorúaknál. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen. Az Ibustar és a káliummegtakarító diuretikumok együttadása hyperkalaemiához vezethet. Kortikoszteroidok Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Metotrexát Ha az Ibustar-t 24 órán belül a metotrexát kezelés előtt vagy azt követően alkalmazzák, a metotrexát plazmaszintje megnőhet, és fokozódhat a toxicitása. Ciklosporin A ciklosporin-okozta vesekárosodás kockázata fokozódhat bizonyos nem-szteroid gyulladásgátlókkal való együttadásakor. Ezt a hatást nem lehet kizárni ciklosporin és ibuprofén kombinációja esetén sem. Antikoagulánsok Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Szulfonilurea tartalmú készítmények A klinikai vizsgálatok a nem-szteroid gyulladásgátlók és a szulfonilurea típusú antidiabetikumok közötti interakciókra utalnak. Az Ibustar szuszpenzió és szulfonilureák egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése. Takrolimusz A két készítményt egyidejűleg adagolva, a nephrotoxicitás kockázata fokozódik. Zidovudin Zidovudin és ibuprofén együttadása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV pozitív haemophiliás betegeknél. Probenecid és szulfinpirazon Probenecid és szulfinpirazon tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását. Kinolon antibiotikumok Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggésbe hozható konvulziók kockázatát. Az NSAID-okat és kinolonokat egyidejűleg szedő betegeknél megnőhet a konvulziók kialakulásának kockázata. CYP2C9 inhibitorok Az ibuprofén CYP2C9 inhibitorokkal történő együttadása növelheti az ibuprofén (mint CYP2C9 szubsztrát) expozícióját. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitorok) végzett vizsgálatban az S (+) ibuprofén expozíció körülbelül 80-100%-os emelkedést mutatott. Erős CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen nagydózisú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén. Deferazirox NSAID-okkal való egyidejű alkalmazása növelheti a gastrintestinalis toxicitás kockázatát. Deferaziroxszal történő kombináció esetén szoros klinikai monitorozás szükséges. Mifepriszton NSAID-ok alkalmazása mifepriszton beadását követő 8-12 napon belül csökkentheti a mifepriszton hatását. Pemetrexed NSAID-okkal való egyidejű alkalmazása csökkentheti a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni az NSAID-ok nagyobb dózisainak alkalmazásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 45-79 ml/perc) szenvedő betegeknél a pemetrexed és a rövid felezési idejű NSAID-ok, mint például az ibuprofén, egyidejű alkalmazása kerülendő a pemetrexed beadása előtt 2 napig és azt követően 2 napig. Ginkgo biloba A Ginkgo biloba fokozhatja az NSAID-ok vérzési kockázatát. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek megadásra: Nagyon gyakori: ?1/10 Gyakori: ?1/100 - <1/10 Nem gyakori: ?1/1000 - <1/100 Ritka: ?1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000 Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. A következő nemkívánatos hatások listája magában foglalja az összes olyan nemkívánatos hatást, amely az ibuprofén-kezelés során ismertté vált, a reumás betegeknél nagy dózissal folytatott, hosszú távú kezeléseket is beleértve. A megállapított gyakoriságok - a nagyon ritka előfordulástól eltekintve - rövid távú orális adagolás esetén maximum 1200 mg-os ibuprofén napi adag, míg végbélkúp formájában alkalmazva maximum 1800 mg-os napi adag rövid távú használatára vonatkoznak. Az alábbi mellékhatások túlnyomórészt dózisfüggőek, és egyénenként változóak. A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Különösen az időseknél, néha halálos kimenetelű peptikus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés léphet fel (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulenciát, székrekedést, dyspepsiat, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, stomatitis ulcerosat, a colitis exacerbációját és Crohn-betegséget jelentettek (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritis is megfigyelhető volt. A nemkívánatos hatások kialakulása többnyire dózisfüggő, különösen a gastrointestinalis vérzés előfordulásának kockázata függ a dózis nagyságától és az kezelés időtartamától. Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulását figyelték meg nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása esetén. Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4. pont). Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon ritka: fertőzésekhez társuló gyulladások (pl. necrotizáló fascitis kialakulása) fellángolásáról számoltak be, amely egybeesett a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények szisztémás alkalmazásával. Mindez valószínűleg a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények hatásmechanizmusával van összefüggésben. Ha az Ibustar alkalmazásakor fertőzés jelei mutatkoznak vagy rosszabbodnak, a betegnek késlekedés nélkül orvoshoz fordulnia, aki mérlegeli, hogy szükség van-e antiinfektív/antibiotikus terápiára. Nagyon ritka: ibuprofén szedésekor aszeptikus meningitis tünetei: tarkómerevség, fejfájás, émelygés, hányás, láz vagy öntudatzavar voltak megfigyelhetőek. Úgy tűnik, hogy autoimmun betegségben (SLE, kevert kötőszöveti betegség) szenvedő betegek erre hajlamosabbak. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: A vérképzési zavarok (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis). Az első jelek az alábbiak lehetnek: láz, torokfájás, felületes fekélyképződés a szájüregben, influenzaszerű tünetek, súlyos gyengeség, orrvérzés és petechiák. Ilyen esetben a betegnek azonnal abba kell hagynia az Ibustar szedését, fel kell hagynia a fájdalomcsillapítókkal vagy lázcsillapítókkal való öngyógyszereléssel, és haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia. Hosszú távú kezelés során a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell. Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Bőrkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakciók, asthmás rohamok (valószínűleg vérnyomáseséssel együtt). A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ilyen esetben haladéktalanul forduljon orvoshoz, és hagyja abba az Ibustar szuszpenzió alkalmazását. Nagyon ritka: Súlyos általános túlérzékenységi reakciók, melynek tünetei lehetnek: az arc oedema, a nyelv duzzanata, gégeödéma a légutak beszűkülésével, nehézlégzés, szapora szívverés, a vérnyomásesés, egészen az életveszélyes sokkos állapot kialakulásáig. Ha a fentiek közül akár egy tünet is fellép, ami akár az első alkalmazásnál is előfordulhat, azonnali orvosi beavatkozásra van szükség. Pszichiátriai kórképek Nagyon ritka: pszichotikus reakciók, depresszió. Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: központi idegrendszeri zavarok, mint pl. fejfájás, szédülés, álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység vagy fáradékonyság. Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: látászavarok. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ilyen esetben haladéktalanul forduljon orvoshoz, és hagyja abba az ibuprofén szedését. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Ritka: tinnitus, halláskárosodás. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka: palpitatio, szívelégtelenség, myocardialis infarctus. Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka: artériás hypertonia, vasculitis. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka: asthma, bronchospasmus, dyspnoe és zihálás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: gastrointestinalis panaszok, pl. gyomorégés, hasi fájdalom, émelygés, hányás, flatulentia, hasmenés, székrekedés és csekély mértékű gyomor-bélrendszeri vérvesztések, amelyek kivételes esetben vérszegénységet is okozhatnak. Nem gyakori: potenciálisan vérzéssel vagy perforatióval járó gastrointestinalis ulcus, stomatitis ulcerosa, colitis és Crohn-betegség fellángolása (lásd 4.4 pont), gastritis. Nagyon ritka: oesophagitis, pancreatitis, diaphragma-szerű intestinális stricturák kialakulása. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gyógyszer szedését azonnal függessze fel, és haladéktalanul forduljon orvoshoz, ha erős fájdalmat érez a has felső tájékán, ha a széklete véres, illetve ha vért hány. Máj- és epebetegségek illetve tünetek Nagyon ritka: a májműködés zavara, májkárosodás, főleg a huzamosabb ideig tartó alkalmazás esetén májelégtelenség, akut hepatitis. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: különböző bőrkiütések. Nagyon ritka: hólyagos bőrreakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist (Lyell szindrómát) is, hajhullás (alopecia). Nem ismert: eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), fényérzékenységi reakciók. Rendkívüli esetben, bárányhimlő fertőzés során súlyos bőrfertőzés és lágyszöveti komplikációk alakulhatnak ki (lásd a "Fertőző betegségek és parazitafertőzések" bekezdést). Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka: csökkent vizeletkiválasztás, oedema képződés, különösen artériás hypertoniában vagy veseelégtelenségben, nephrosis szindróma, interstitialis nephritis, amely akut veseelégtelenséggel társulhat. A veseszövet károsodása (papilláris necrosis) és emelkedett szérum húgysavszint is előfordulhat, különösen hosszan tartó használat esetén. A fenti okokból a vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, propionsav származékok; ATC-kód: M01AE01 Hatásmechanizmus: Az ibuprofén nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID), melynek hatékonyságát hagyományos állatkísérletes gyulladás-modellekben igazolták, és hatását bizonyítottan a prosztaglandinszintézis gátlása révén fejti ki. Emberben az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmat, a duzzanatot és a lázat. Ezen felül az ibuprofén reverzíbilisen gátolja az ADP- és a kollagén-indukálta thrombocyta-aggregációt. Klinikai hatásosság és biztonságosság: Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az ibuprofén szájon át történő alkalmazás után már részben a gyomorból felszívódik, majd ezt követően a felszívódás a vékonybélben válik teljessé. A normál hatóanyagleadású gyógyszerformák orális alkalmazását követően 1-2 óra múlva alakul ki a plazma csúcskoncentráció. Eloszlás A szérumfehérjékhez való kötődés kb. 99%-os. Biotranszformáció: Az ibuprofén a májban metabolizálódik (hidroxiláció, karboxiláció). Elimináció A farmakológiailag inaktív metabolitok teljes mértékben kiürülnek, főként a vesén keresztül (90%), valamint az epével. Az eliminációs felezési idő egészséges önkénteseknél, illetve máj- vagy vesebetegeknél egyaránt 1,8-3,5 óra. Vesekárosodás Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az egészséges kontrollokhoz képest emelkedett kötetlen (S)-ibuprofén szintről, az (S)-ibuprofén magasabb AUC értékeiről, és emelkedett enantiomer AUC (S/R) arányokról számoltak be. Dialízis kezelés alatt álló végstádiumú vesebetegeknél az ibuprofén közepes szabad frakciója kb. 3% volt az egészséges önkénteseknél talált kb. 1%-hoz képest. A súlyos fokú vesekárosodás az ibuprofén metabolitok felhalmozódását eredményezheti. Ezen hatás klinikai jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatóak (lásd a 4.2, 4.3 és 4.4 pontokat). Májkárosodás Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegeknél (Child Pugh pontszám: 6-10) racém ibuprofén-kezelésnél a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, az enantiomer AUC arány (S/R) pedig szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges kontrolloknál tapasztaltakhoz képest, ami az (R)-ibuprofén aktív (S)-enantiomerré történő metabolikus átalakulásának csökkenésére utal (lásd a 4.2, 4.3 és 4.4 pontokat). Linearitás/nem-linearitás 200-400 mg dózis tartományban az ibuprofén lineáris kinetikát mutat. Magasabb dózisoknál a gyógyszer kinetikája nem-lineáris. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az ibuprofén állatkísérletes szubkrónikus és krónikus toxikológiai vizsgálatai során főleg gyomor-bélrendszeri laesiokat és fekélyt figyeltek meg. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem szolgáltattak klinikai szempontból releváns bizonyítékot az ibuprofén mutagén hatására. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatok során az ibuprofénnek nem volt kimutatható karcinogén hatása. Az ibuprofén nyulaknál az ovuláció gátlását, míg több állatfajnál (nyúl, patkány, egér) az implantáció zavarát okozta. Patkányokon és nyulakon végzett kísérletek alapján az ibuprofén átjut a placentán. A maternotoxikus dózisok adásakor a patkányok utódaiban nagyobb számban volt megfigyelhető malformációk (ventricularis septum defektus) előfordulása. Az ibuprofén kockázatot jelent a vízi környezetre (lásd 6.6 pont). Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 100 vagy 200 ml szuszpenzió polietilén (HDPE) kupakkal lezárt és alacsonysűrűségű polietilén (LDPE) betéttel ellátott sárgásbarna színű polietilén-tereftalát (PET) tartályban, dobozban. Kiszerelések: 100 ml-es és 200 ml-es belsőleges szuszpenzió. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. Egy db (fél milliliteres beosztású, legfeljebb 5 ml kimérésére alkalmas), belsőleges alkalmazásra szolgáló adagolófecskendő mellékelve. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Ez a gyógyszer veszélyt jelent a környezetre (lásd 5.3 pont). Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: I. csoport Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN). Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. Az első felbontás után: 6 hónap, legfeljebb 25 °C-on történő tárolás esetén. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Berlin-Chemie AG (Menarini Group) Glienicker Weg 125 12489 Berlin Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20626/04 100 ml OGYI-T-20626/05 200 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. 11. 09. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. 02. 27. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. február 2. 2 OGYÉI/69250/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrio-foetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata fokozott, amennyiben a prosztaglandinszintézis-gátlókat a terhesség korai szakaszában szedik. A cardiovascularis rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról 1,5%-ra nőtt. A kockázat valószínűleg fokozódik a dózis és a kezelés időtartamának növelésével. Állatokban prosztaglandinszintézis-gátló adása után a pre- és posztimplantációs veszteség fokozódását és embrio-foetalis letalitást figyeltek meg. Továbbá az organogenezis idején prosztaglandinszintézis gátlóval kezelt állatokban nőtt a különféle fejlődési rendellenességek gyakorisága, beleértve a cardiovascularis malformatiókat is. A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében az iuprofén nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha az ibuprofént terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra: * cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet; * vesekárosodás (lásd fent). A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki: * a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat, * gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást. Következésképpen ibuprofén adása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont). Szoptatás A hatóanyag, az ibuprofén, és metabolitjai csak alacsony koncentrációban választódnak ki az anyatejbe. Mivel csecsemőkre káros hatásai ezidáig nem ismertek, ezért a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az ibuprofén alkalmazása rövid ideig, az előírt adagban történik. Termékenység Egyes vizsgálati eredmények alapján azon anyagok, melyek a ciklooxigenáz/prosztaglandinszintézist gátolják, az ovulációra gyakorolt hatásuk révén csökkenthetik a nők fertilitását. Ez a hatás reverzíbilis a kezelés abbahagyását követően. | 
