Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos infúzió Tiszta, színtelen, vizes oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóB. Braun Melsungen AG Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 ml oldatos infúzió 5 mg amikacint tartalmaz amikacin-szulfát formájában. 1 db 100 ml-es palack 500 mg amikacint tartalmaz (amikacin-szulfát formájában). Ismert hatású segédanyagok: 15 mmol (354 mg) nátrium 100 ml-enként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-klorid nátrium-hidroxid (pH beállításhoz) injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Amikacinra érzékeny baktériumok által okozott súlyos fertőzések kezelése (lásd 5.1 pont), amennyiben a kevésbé toxikus antimikrobiális szerek nem hatásosak: - nosocomialis alsó légúti fertőzések, beleértve a súlyos pneumoniát is, - intraabdominalis fertőzések, beleértve a peritonitist is, - szövődményes és visszatérő húgyúti fertőzések, - bőr- és lágyrészfertőzések, beleértve az égési sérülések sebfertőzéseit is, - bakteriális endocarditis, - posztoperatív intraabdominalis fertőzések. Az Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúziót a fent felsorolt fertőzésekkel összefüggésbe hozható vagy feltételezhetően összefüggésbe hozható bacteraemia kezelésére is alkalmazható. Az Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúziót általában egyéb megfelelő antibiotikumokkal kombinált kezelésként alkalmazható az adott fertőzés során azonosított teljes bakteriális spektrum lefedésére. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A helyes adagolás kiszámításához meg kell mérni a beteg kezelés előtti testtömegét. Az adagolás pontossága növelhető, ha az Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúzió beadása infúziós pumpával történik. A túladagolás elkerülése érdekében - főként gyermekeknél - a legmegfelelőbb hatáserősséget kell kiválasztani. A gyógyszerkoncentráció monitorozása A veseműködés állapotát meg kell becsülni a szérum kreatininkoncentráció mérésével vagy az endogén kreatinin-clearance ráta kiszámításával. A vér karbamid-nitrogén (blood urea nitrogen, BUN) sokkal kevésbé megbízható erre a célra. A terápia során rendszeres időközönként újra kell értékelni a veseműködést. Az amikacin szérumkoncentrációját lehetőség szerint mérni kell a megfelelő, de nem túlzottan magas koncentráció biztosítása érdekében. A terápia során a szérum csúcskoncentrációjának és mélyponti koncentrációjának időnkénti mérése egyaránt ajánlott. Kerülendők a 35 mikrogramm/ml-t meghaladó csúcskoncentrációk (az injekció után 30-90 perccel mérve), illetve a 10 mikrogramm/ml-t meghaladó mélyponti koncentrációk (közvetlenül a következő dózis előtt mérve). Az adagolást a jelzetteknek megfelelően kell módosítani. Normális veseműködésű betegeknél naponta egyszeri adagolás alkalmazható; ezekben az esetekben a csúcskoncentrációk meghaladhatják a 35 mikrogramm/ml-t. A plazmakoncentrációk monitorozása feltétlenül ajánlott vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A kezelés időtartama A terápia teljes időtartamát 7-10 napra kell korlátozni a fertőzés súlyosságától függően. Súlyos, szövődményes fertőzésben, amikor az amikacin-kezelés meghaladja a 10 napot, a terápia alkalmasságát újra kell értékelni, mivel a kezelés folytatása a szérum amikacinszintek monitorozásán kívül a vese-, hallás- és a vestibularis funkciók monitorozását is igényli. A javasolt adagolási séma mellett az érzékeny kórokozók által előidézett fertőzésben szenvedő betegeknek 24-48 órán belül reagálniuk kell a terápiára. Amennyiben 3-5 napon belül nem tapasztalható egyértelmű klinikai válasz, a terápiát le kell állítani, és a fertőzést okozó mikroorganizmus antibiotikum-érzékenységi profilját újra ellenőrizni kell. A fertőzés kezelésre való reagálásának hiányát a mikroorganizmus rezisztenciája vagy sebészi drenázst igénylő szeptikus gócok jelenléte okozhatja. Normális veseműködésű betegek (kreatinin-clearance ? 50 ml/perc) Felnőttek, valamint 12 év felett gyermekek (33 kg testtömeg felett) és serdülők A normális veseműködésű (kreatinin-clearance ? 50 ml/perc) felnőttek és serdülők számára javasolt intravénás dózis 15 mg/ttkg/nap, amit napi egyetlen adagban vagy két egyenlő részre osztva, vagyis 12 óránként 7,5 mg/ttkg dózisban is be lehet adni. A teljes napi adag nem haladhatja meg az 1,5 g-ot. Endocarditisben és lázas neutropeniában a naponta kétszeri adagolási rendet kell alkalmazni, mivel nincs elegendő adat a napi egyszeri dozírozás alátámasztására. Csecsemők, kisgyermekek és gyermekek (4 hetes kortól 12 éves korig) A normális veseműködésű gyermekek számára javasolt intravénás (lassú intravénás infúzióban beadott) dózis naponta egyszer 15-20 mg/ttkg vagy 12 óránként 7,5 mg/ttkg. Endocarditisben és lázas neutropeniában a naponta kétszeri adagolási rendet kell alkalmazni, mivel nincs elegendő adat a naponta egyszeri dozírozás alátámasztására. Újszülöttek A kezdő telítő dózis 10 mg/ttkg, amit 12 óránként 7,5 mg/ttkg követ (lásd 4.4 és 5.2 pont). Koraszülöttek Koraszülötteknek a javasolt dózis 12 óránként 7,5 mg/ttkg (lásd 4.4 és 5.2 pont). Normál veseműködésű betegek számára javasolt infúziós volumen: Adagolás mg/ttkg-ban Testtömeg Amikacin 5 mg/ml (100 ml = 500 mg) 2,5 kg 5 kg 10 kg 12,5 kg 20 kg 30 kg 40 kg 50 kg 60 kg 70 kg Ami-kacin mg/ttkg- ban 7,5 3,75 7,50 15,00 18,75 30,00 45,00 60,00 75,00 90,00 105,00 ml 15 7,50 15,00 30,00 37,50 60,00 90,00 120,00 150,00 180,00 210,00 20 10,00 20,00 40,00 50,00 80,00 120,00 160,00 200,00 240,00 280,00 Maximális napi dózis A teljes napi dózis egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a 15-20 mg/ttkg/nap-ot. A dózismódosításra vonatkozó előírás miatt a naponta egyszeri amikacin adagolás nem ajánlott legyengült immunrendszerű, veseelégtelenségben, cysticus fibrosisban szenvedő, asciteses, illetve kiterjedt (a testfelület 20%-át meghaladó) égési sérülést elszenvedett, valamint idős, illetve terhes betegeknél. Vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) A naponta egyszeri adagolási rend nem ajánlott vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <50 ml/perc), mivel ezek a betegek hosszabb ideig vannak kitéve magas mélyponti koncentrációnak. Lásd alább a károsodott veseműködésű betegek esetében szükséges dózismódosításokat. A szokásos napi kétszeri vagy háromszori adagolásban részesülő, károsodott veseműködésű betegek esetében -amennyiben lehetséges - megfelelő vizsgálóeljárásokkal monitorozni kell a szérum amikacin-koncentrációt. Károsodott veseműködésű betegeknél az amikacin akkumulációjának elkerülése érdekében dózismódosítás szükséges, amelyet vagy a normál adagok hosszabb időközönként történő adagolásával vagy csökkentett adagok rögzített időközönként történő adagolásával kell végezni. Mindkét módszer a beteg kreatinin-clearance vagy szérum kreatinin értékein alapul, mivel ezekről állapították meg, hogy csökkent veseműködésű betegek esetében korrelálnak az aminoglikozid felezési idejével. Ezeket az adagolási rendeket feltétlenül a beteg gondos klinikai és laboratóriumi ellenőrzése mellett kell alkalmazni, és szükség szerint módosítani kell, beleértve a dialízis esetén szükséges módosításokat is. A dózisok közötti intervallumok megnövelése normál dózisok mellett Amennyiben a kreatinin-clearance ráta nem áll rendelkezésre, és a beteg állapota stabil, akkor a normál egyszeri dózisra (vagyis a 7,5 mg/ttkg-ra, amelyet normális veseműködésű beteg naponta kétszer kapna) vonatkozó, órában kifejezett dózisok közötti intervallumot a szérum kreatininszint értékének 9-cel való felszorzásával számolják ki. Ha pl. a kreatinin-koncentráció 2 mg/100 ml, akkor az ajánlott, egyéni egyszeri dózist (7,5 mg/ttkg) 2 x 9 = 18 óránként kell adni. Dóziscsökkentés a dózisok közötti normál intervallumok mellett Amennyiben a szérumkoncentráció meghatározása nem áll rendelkezésre, és a beteg állapota stabil, akkor a vesekárosodás fokának legkönnyebben meghatározható indikátora - amely támpontként használható az adagoláshoz - a szérum kreatininszint és a kreatinin-clearance érték. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő és ismert kreatinin-clearance értékkel rendelkező betegek esetében az amikacin telítő adagja 7,5 mg/ttkg. A 12 óránként adott fenntartó adagot a beteg kreatinin-clearance rátájában bekövetkezett csökkenéssel arányosan kell csökkenteni, és a következő egyenlettel kell kiszámítani: kreatinin-clearanceaktuális [ml/perc] csökkentett amikacin dózis = × számított amikacin telítő dózis [mg] kreatinin-clearancenormál [ml/perc] Az alábbi táblázat értékei iránymutatásként szolgálhatnak: Kreatinin- clearance Az amikacin napi adagja Az amikacin 12 óránkénti adagja egy 70 kg testtömegű beteg esetében [ml/perc] [mg/ttkg/nap] [mg] - - - - - - 50 - 59 5,4 - 6,4 186 - 224 40 - 49 4,2 - 5,4 147 - 186 30 - 39 3,2 - 4,2 112 - 147 20 - 29 2,1 - 3,1 77 - 112 15 - 19 1,6 - 2,0 56 - 77 A fenti adagolási rendek nem szigorúan betartandó ajánlásokként, hanem iránymutatásként szolgálnak az adagoláshoz arra az esetre, ha az amikacin szérumkoncentrációjának mérésére nincs lehetőség. Egy másik közelítő módszer a tizenkét óránként alkalmazandó csökkentett dózis meghatározásához (azoknál a betegeknél, akiknek már ismert a dinamikus egyensúlyi szérum kreatininértékük), hogy a beteg számára ajánlott normál adagot el kell osztani a beteg szérum kreatininszintjével. Hemodialízis- vagy peritoneális dialízis-kezelésben részesülő betegek Az amikacin hemodialízissel egyszerűen eltávolítható a vérből, a dózis több mint 90%-a 4 órán belül kivonható. Anuriás betegnél normál kezdő dózist (7,5 mg/ttkg) kell alkalmazni. A hemodialízist követően 2,5-3,75 mg/ttkg további dózisokat kell adni. Elengedhetetlen a szérumszintek monitorozása. Peritoneális dialízis-kezelésben részesülő betegek A sokkal kevésbé hatékony peritoneális dialízis-kezeléssel 12 óra alatt az adott dózis mindössze 30%-a távolítható el. Naponta egyszeri adagolás Olyan klinikai helyzetekben, amikor a megoszlási térfogat nagyobb, az első dózis, a telítő dózisnak 20-30 mg/ttkg között kell lennie, majd az adagolást a cmax függvényében kell módosítani. Idősek Időseknél alacsonyabb fenntartó dózisra lehet szükség a terápiás plazmakoncentráció fenntartása érdekében, mint a fiatalabb felnőtteknél. Túlsúlyos betegek Az amikacin csupán kismértékben diffundál a zsírszövetbe. Túlsúlyos betegeknél a száraztömeg alapján ajánlott kiszámítani a dózist. A túlsúlyos betegekre vonatkozó adagoláshoz figyelembe veendő tömeg (P1) kiszámítására szolgáló képlet: P1 = PI + (PA - PI) x 0,4 PI = ideális testtömeg PA = aktuális testtömeg Az 1,5 g/nap maximális dózist tilos túllépni. Asciteses betegek A megfelelő szérumkoncentráció biztosításához magasabb dózisokat kell alkalmazni, figyelembe véve a viszonylag nagyobb mértékű megoszlást az extracelluláris folyadéktérben. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. Felnőtteknél az infúzió beadásának ajánlott időtartama 30 perc, de akár 60 perc is lehet. Gyermekeknél és serdülőknél az oldatot általában 30-60 perces infúzióban kell beadni. Csecsemőknek 1-2 órás infúzióban kell megkapniuk a készítményt. Ez egy felhasználásra kész gyógyszerforma, amit a beadás előtt nem kell hígítani, és kizárólag egyszer használható fel. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - Amikacinnal, egyéb aminoglikozidokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Az anamnézisben szereplő, aminoglikozidokkal szembeni túlérzékenység vagy súlyos toxikus reakció bármely aminoglikozid alkalmazásának ellenjavallatát képezheti az ezen gyógyszercsoportra érzékeny betegek esetében ismert keresztérzékenység miatt. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Óvatosság szükséges, amennyiben a gyógyszer alkalmazása - vesekárosodásban, - hallás- vagy vestibularis károsodásban, - neuromuscularis rendellenességekben (pl. myasthenia gravisban, Parkinson-kórban, mivel az aminoglikozidok neuromuscularis junctióra gyakorolt potenciális kuráreszerű hatása súlyosbíthatja az izomgyengeséget) szenvedő betegeknél történik, illetve - olyan betegeknél, akiket közvetlenül az amikacin előtt más aminoglikoziddal kezeltek. A parenteralis aminoglikozidokkal kezelt betegeket szoros klinikai megfigyelés alatt kell tartani, mivel ezen gyógyszerek alkalmazása ototoxicitás és nephrotoxicitás előfordulásának lehetőségével jár. Az aminoglikozidok - beleértve az amikacint is - toxikus hatásai gyakrabban jelentkeznek vesekárosodott betegeknél, ha nagy adagokat alkalmaznak, vagy ha a kezelés időtartama hosszabb. A 14 napot meghaladó időtartamú kezelés biztonságossága nem igazolt. Az aminoglikozid-toxicitás kockázatát fokozó egyéb tényezők között szerepel az előrehaladott életkor és a dehidráció. Neuro-/ototoxicitás Aminoglikozidokkal kezelt betegeknél vestibularis és/vagy kétoldali auditoros ototoxicitásban megnyilvánuló neurotoxicitás léphet fel. Az aminoglikozidok által indukált ototoxicitás kockázata magasabb a károsodott veseműködésű betegek esetében, illetve akiknél a kezelés 5-7 napnál hosszabb ideig tart, még az egészséges személyeknél is. Először általában a magas frekvenciájú hangok hallása esik ki, ami csak audiometriás vizsgálattal mutatható ki. Felléphet vertigo, amely vestibularis károsodás jele lehet. A neurotoxicitás egyéb megnyilvánulási formái közé tartozik a zsibbadás, bizsergő érzés a bőrön, izomrángás és görcsrohamok. Fokozott az ototoxicitás kockázata mitokondriális DNS-mutáció (különösen a 12S rRNS-génszekvencia 1555. nukleotidjának A-G szubsztitúciója) fennállása esetén, még akkor is, ha az aminoglikozid szérumszintje a kezelés során az ajánlott tartományon belül van. Az ilyen betegeknél megfontolandó más kezelés választása. Azoknál a betegeknél, akiknek a családi anamnézisében releváns mutáció vagy aminoglikozid kiváltotta süketség szerepel, megfontolandó más kezelés választása vagy az alkalmazás előtti genetikai vizsgálat. Azoknak a betegeknek, akiknél kialakul cochlearis vagy vestibularis károsodás, nem feltétlenül vannak a VIII. agyideget érintő toxicitás kialakulására figyelmeztető tüneteik, és előfordul, hogy csak a gyógyszer leállítása után jelentkezik a teljes vagy részleges, irreverzibilis, kétoldali süketség vagy rokkantságot okozó vertigo. Lásd még 4.8 pont. Az aminoglikozid által indukált ototoxicitás általában irreverzibilis. Neuromuscularis toxicitás Neuromuscularis blokádról és légzésbénulásról számoltak be aminoglikozidok parenteralis befecskendezését, helyi becsepegtetését (például ortopédiai vagy hasi műtétek során végzett öblítés, illetve empyema lokális kezelése során), valamint per os alkalmazását követően. Amennyiben aminoglikozidokat alkalmaznak bármilyen úton, figyelembe kell venni a légzésbénulás lehetőségét, különösen olyan betegeknél, akik neuromuscularis blokádot okozó gyógyszereket kapnak egyidejűleg. Lásd még 4.5 pont. Neuromuscularis blokád fellépése esetén kalciumsók visszafordíthatják a légzésbénulást, de szükséges lehet a mechanikus légzéstámogatás. Neuromuscularis blokádot és izombénulást igazoltak amikacin nagy dózisaival kezelt laboratóriumi állatoknál. Nephrotoxicitás Az aminoglikozidok potenciálisan nephrotoxikus hatású gyógyszerek. A nephrotoxicitás független a plazmában mért csúcskoncentrációtól (cmax). A nephrotoxicitás kockázata nagyobb mértékű károsodott veseműködésű betegeknél, és azoknál, akik nagy dózisokat kapnak, vagy akiknek a kezelése hosszabb ideig tart. A betegeknek megfelelő hidráltsági állapotban kell lenniük a kezelés alatt, és a veseműködésüket a szokásos módszerekkel ellenőrizni kell a terápia megkezdése előtt, valamint a terápia folyamán naponta. Lásd 4.2 pont. A napi dózisok csökkentése és/vagy az adagolások közötti intervallum növelése szükséges a vesefunkció károsodásának következő jeleire: cylindruria, leukocyták vagy vörösvértestek jelenléte a vizeletben, albuminuria, a kreatinin-clearance csökkenése, csökkent vizelet fajsúly, hyperazotaemia, emelkedett BUN, a szérum kreatininszint emelkedése és oliguria. A kezelést abba kell hagyni, ha az azotaemia fokozódik, vagy ha a vizeletmennyiség fokozatosan csökken. A beteg monitorozása Szorosan monitorozni kell a vese, valamint a VIII. agyideg működését, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a terápia kezdetén ismert vagy feltételezhető vesekárosodás áll fenn, illetve akiknek kezdetben normális a veseműködésük, viszont később a terápia során veseműködési zavar jelei alakulnak ki. A megfelelő gyógyszerszintek biztosítása és a potenciálisan toxikus gyógyszerszintek elkerülése érdekében monitorozni kell az amikacin szérumkoncentrációját, amennyiben erre lehetőség van. Vizeletvizsgálatot kell végezni a csökkent fajsúly, a fokozott fehérjeürítés, illetve a sejtek és cilinderek jelenlétének észlelése érdekében. Rendszeres időközönként mérni kell a vér karbamid-nitrogén szintet, a szérum kreatininszintet vagy a kreatinin-clearance-et. Sorozatosan ismételt audiogramokat kell felvenni - különösen a nagy kockázatú betegeknél -, amennyiben erre lehetőség van, és a beteg elég idős a vizsgálat elvégzéséhez. Ototoxicitás jeleinek (szédülés, vertigo, tinnitus és hallásvesztés) vagy nephrotoxicitás jeleinek fellépése a gyógyszer leállítását vagy az adagolás módosítását teszi szükségessé. Lásd 4.8 pont. Az amikacin-kezelést le kell állítani tinnitus vagy szubjektív hallásvesztés kialakulásakor, illetve ha az ellenőrző audiogramok a magas frekvenciáknál észlelhető válasz jelentős károsodását jelzik. Az egyéb antibiotikumokhoz hasonlóan az amikacin alkalmazása a nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását eredményezheti. Amennyiben ez fellép, megfelelő terápiát kell kezdeni. A lokálisan, pl. sebészeti beavatkozás során alkalmazott aminoglikozidok gyorsan és majdnem teljesen felszívódnak (a húgyhólyag kivételével). A műtéti terület aminoglikozid készítményekkel végzett öblítésével összefüggésben (a műtéti terület kiterjedésétől függetlenül) irreverzibilis süketségről, veseelégtelenségről és a neuromuscularis blokád miatt bekövetkezett halálozásról számoltak be. Amikacin intravitrealis beadását (szembe történő beinjekciózását) követően néhány esetben végleges látásvesztéshez vezető macula infarctusról számoltak be. Idősek Idősek esetében előfordulhat vesekárosodás, amelyet a rutin szűrőmódszerek - például BUN vagy szérum kreatininszint - nem feltétlenül mutatnak ki. A kreatinin-clearance meghatározása hasznosabb lehet. Aminoglikozid-kezelés alatt álló idős betegek esetében különösen fontos a veseműködés monitorozása. Gyermekek Az aminoglikozidokat kellő óvatossággal kell alkalmazni a koraszülött, illetve újszülött csecsemőknél, az ilyen betegek renalis rendszerének fejletlensége és az ilyen gyógyszerek ebből eredő megnyúlt felezési ideje miatt. A segédanyagokra vonatkozó különleges figyelmeztetések/óvintézkedések Ez a gyógyszer 354 mg nátriumot tartalmaz 100 ml-enként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 17,7%-ának felnőtteknél. Kölcsönhatás laboratóriumi tesztekkel Cefalosporinok egyidejű alkalmazásakor a szérum kreatininszint meghatározására szolgáló tesztek tévesen magas értékeket adhatnak. Az amikacin és a béta-laktám antibiotikumok kölcsönös inaktivációja folytatódhat az aminoglikozidok meghatározásához levett mintákban (pl. szérum, liquor, stb.), ezáltal téves eredményeket okozva. A mintákat ezért vagy azonnal kell vizsgálni, vagy hűtve kell tárolni, illetve a béta-laktám antibiotikumot béta-laktamáz hozzáadásával inaktiválni kell. Az aminoglikozid inaktivációja csak súlyosan károsodott veseműködésű betegek esetében klinikailag jelentős mértékű. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítmény gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Tekintettel az olyan lehetséges mellékhatásokra, mint pl. az egyensúlyzavarok (lásd 4.8 pont), járóbetegeknél történő alkalmazáskor kellő óvatosság ajánlott gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor, mivel ezek a mellékhatások károsan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás A túladagolás nephrotoxicitást, ototoxicitást vagy kuráreszerű hatást (neuromuscularis blokád) idézhet elő. Kezelés Túladagolásban vagy toxikus reakciók megjelenésekor az amikacin infúziót le kell állítani, és peritoneális dialízis vagy hemodialízis alkalmazásával lehet gyorsítani az amikacin eltávolítását a vérből. A folyamatos arteriovenosus hemofiltráció szintén segíthet a vérben felhalmozódó amikacin eltávolításában. Újszülötteknél megfontolható a vércsere transzfúzió, bár ilyen esetekben az intézkedés előtt mindig ki kell kérni szakorvos tanácsát. A légzésleállással járó neuromuscularis blokád megfelelő kezelést igényel, beleértve ionos kalcium (például glükonát vagy laktobionát 10-20%-os oldatban) alkalmazását. Légzésbénulásban gépi lélegeztetés válhat szükségessé. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Béta-laktám antibiotikumok A szérumban az aktivitás csökkenése fordulhat elő, amennyiben aminoglikozidot vagy penicillin-típusú gyógyszert in vivo amikacinnal egyidejűleg, eltérő alkalmazási módokon adnak be. Egyéb neurotoxikus, ototoxikus vagy nephrotoxikus anyagok A lehetséges additív hatások miatt egyéb neurotoxikus, ototoxikus vagy nephrotoxikus gyógyszerek egyidejű vagy az aminoglikozidot követő szisztémás és helyi alkalmazása egyaránt kerülendő. Az amikacin toxicitása fokozódhat az alábbi neuro- és/vagy oto- és/vagy nephrotoxikus hatóanyagok jelenlétében: - egyéb parenterális aminoglikozidok (pl. kanamicin, paromomicin) - egyéb fertőzés elleni kemoterápiás szerek, pl. - bacitracin - amfotericin B - cefalosporinok (pl. cefaloridin) - vankomicin - polixinek (polimixin B, kolisztin) - viomicin - platina-tartalmú citosztatikumok: - karboplatin (nagy dózisokban), ciszplatin, oxaliplatin (főleg meglévő veseelégtelenségben) - immunszuppresszánsok: - ciklosporin - takrolimusz - gyorshatású diuretikumok, pl. - furoszemid - etakrinsav (potenciális intrinszik ototoxicitás, az aminoglikozidok járulékos toxicitása fokozott lehet a diuretikumok dehidráló hatása és az aminoglikozidok megnövekedett szérum- és szöveti koncentrációja miatt) - amikacin/metoxiflurán anesztézia Az aminoglikozidok fokozhatják a metoxiflurán vesekárosító hatását. Együttes alkalmazáskor nagyon súlyos neuropathiák alakulhatnak ki. A hallásképesség és vesefunkciók nagyon szoros monitorozása szükséges, amikor az amikacint potenciálisan nephro- vagy ototoxikus szerekkel kombinálják. Gyorshatású diuretikumokkal kombinált alkalmazáskor a beteg hidratáltsági állapotát monitorozni kell. Amikacin/izomrelaxánsok és egyéb anyagok - neuromuscularis hatások Amikacinnal és: - neuromuscularis blokádot okozó szerekkel (pl. szukcinilkolin, dekametónium, atrakúrium, rokurónium, vekurónium), - nagy adagban adott citrátos vérrel vagy - anesztetikumokkal végzett együttes kezelés során számítani kell arra, hogy az ilyen gyógyszerek által kiváltott neuromuscularis blokád fokozódni fog, és légzésbénuláshoz vezethet. Sebészeti beavatkozáskor az altatóorvost tájékoztatni kell arról, hogy a beteg ezt a gyógyszert kapja. A kalciumsó-injekciók visszafordíthatják az aminoglikozidok által létrehozott neuromuscularis blokádot (lásd 4.9 pont). Indometacin Az indometacin újszülötteknél fokozhatja az amikacin plazmakoncentrációját. Biszfoszfonátok Aminoglikozidok biszfoszfonátokkal történő együttes alkalmazása esetén fokozott a hypocalcaemia kockázata. 6.2 Inkompatibilitások Az Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúzió felhasználásra kész gyógyszerforma, amely semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető, és külön kell beadni az ajánlott adagolásnak, illetve az alkalmazási módnak megfelelően. Az aminoglikozidok semmilyen körülmények között nem keverhetők béta-laktám antibiotikumokat (pl. penicillinek, cefalosporinok) tartalmazó infúziós oldatban, mivel ez a kombinációs partner fiziko-kémiai inaktiválását eredményezheti. Ismert kémiai inkompatibilitás áll fenn amfotericin, klorotiazidok, eritromicin, heparin, nitrofurantoin, novobiocin, fenitoin, szulfadiazin, tiopenton, klórtetraciklin, B-vitamin és C-vitamin esetében. Az amikacint ezekkel a gyógyszerekkel tilos előkeverni. Az aminoglikozidok és béta-laktám antibiotikumok keveréséből eredő inaktiváció még akkor is fennállhat, amikor leveszik az antibiotikum szérumszintjét ellenőrző vérmintákat, ami a dózisszint jelentős mértékű alábecsléséhez, ezen keresztül téves adagoláshoz és a toxicitás fokozott kockázatához vezethet. A minták kezelésekor gyorsan kell eljárni, a mintákat jégre kell helyezni, vagy béta-laktamázokat kell hozzájuk adni. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Minden aminoglikozid okozhat ototoxicitást, nephrotoxicitást és kiválthat neuromuscularis blokádot. Ezek a toxikus hatások gyakrabban jelentkeznek vesekárosodásban szenvedő betegeknél, egyéb ototoxikus vagy nephrotoxikus gyógyszerekkel kezelt betegeknél, illetve olyan betegeknél, akiket az ajánlottnál hosszabb ideig és/vagy nagyobb adagokkal kezelnek (lásd 4.4 pont). Az alábbiakban kerülnek felsorolásra szervrendszerek és gyakoriság szerint azok a mellékhatások, amelyek feltehetően összefüggenek a kezeléssel. - Nagyon gyakori ?1/10 kezelt beteg - Gyakori ?1/100-<1/10 kezelt beteg - Nem gyakori ?1/1000-<1/100 kezelt beteg - Ritka ?1/10 000-<1/1,000 kezelt beteg - Nagyon ritka <1/10 000 kezelt beteg - Nem ismert A gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg Az "a" vagy "b" jelöléssel ellátott konkrét mellékhatásokra vonatkozó további részleteket lásd a 4.8 pontban. Fertőző betegségek és parazitafertőzések: Nem gyakori: Felülfertőzések vagy kolonizáció rezisztens baktériumokkal vagy sarjadzó gombákkala Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: Anaemia, eosinophilia Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: Anafilaxiás reakciók (anafilaxiás reakciók, anafilaxiás sokk, anaphylactoid reakció), túlérzékenység, a megnyilvánulási formákat lásd még a "A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei" és az "Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók" pontokban Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Ritka: Hypomagnesaemia Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: Szédülésa, vertigoa Ritka: Fejfájás, paraesthesiaa, tremora, egyensúlyzavara Nem ismert: Paralysisa Szembetegségek és szemészeti tünetek: Ritka: Vakságb, retina infarctusb A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Ritka: Tinnitusa, hypacusisa Nem ismert: Süketséga, neurosensoros süketséga Érbetegségek és tünetek: Ritka: Hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem ismert: Apnoe, bronchospasmus Nagyon ritka: Respiratoricus paralysis (izolált esetekben) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: Hányinger, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Nem gyakori: Bőrkiütés Ritka: Pruritus, urticaria A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Ritka: Arthralgia, izomrángás Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nem gyakori: A renalis tubulusok károsodása Nem ismert: Akut veseelégtelenség, toxikus nephropathia, sejtek jelenléte a vizeletbena Ritka: Oliguria a, emelkedett kreatininszint a vérben a, albuminuria a, azotaemia a, vörösvértestek jelenléte a vizeletben a, fehérvérsejtek jelenléte a vizeletben a Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Ritka: Láz Egyes mellékhatásokra vonatkozó információk a Lásd 4.4 pont. b Az amicakin intravitrealisan nem alkalmazható. Amikacin intravitrealis beadása (szembe történő befecskendezése) után vakságot és retina infarctust jelentettek. A vesefunkcióban bekövetkező változások a gyógyszer leállításakor reverzibilisnek bizonyultak. A VIII. agyidegre gyakorolt toxikus hatások eredményezhetnek hallásvesztést, egyensúlyzavart vagy mindkettőt. Az amikacin elsősorban a hallást érinti. A cochlearis károsodásba beletartozik a magas frekvenciájú hangok észlelésének kiesése, amely audiometriás vizsgálattal általában a klinikai hallásvesztés előtt kimutatható (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, egyéb aminoglikozidok ATC kód: J01GB06 Az amikacin félszintetikus aminoglikozid antibiotikum, kanamicin-származék, amit a 2-deoxisztreptamin egység C-1 aminocsoportjának amino-hidroxibutirsavval történő acilálásával nyernek. Hatásmechanizmus Az amikacin az érzékeny mikrobákban a bakteriális riboszóma proteinszintézisének gátlásán keresztül hat, amit a riboszomális RNS-sel létrejövő kölcsönhatással, majd az ezt követő átírás-gátlással ér el. Ennek eredménye a baktericid hatás. Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés Az amikacin baktericid hatásának előrejelzéséhez szükséges legfontosabb PK/PD paraméterek a maximális szérumkoncentráció (cmax) és az adott patogénre vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) aránya. A 8:1 vagy 10:1 cmax/MIC arányról tartják azt, hogy hatásos baktériumölő és a baktériumok újraszaporodását gátló eredményt biztosít. Az amikacin posztantibiotikus hatást mutat mind in vitro, mind in vivo körülmények között. A posztantibiotikus hatás a legtöbb Gram-negatív bacillus elleni hatásosság csökkenése nélkül teszi lehetővé az adagolási intervallumok megnyújtását. A rezisztencia mechanizmusa(i) Az amikacinnal szembeni rezisztencia az alábbi mechanizmusok következtében jöhet létre: - Enzimatikus inaktiválás: Az aminoglikozid molekulák enzimatikus módosítása a rezisztencia legelterjedtebb mechanizmusa. Ezt a hatást a többnyire plazmidok által kódolt acetiltranszferázok, foszfotranszferázok vagy nukleotidiltranszferázok fejtik ki. Az amikacin hatékonynak mutatkozott több aminoglikozid-rezisztens törzzsel szemben, mivel ellenáll az aminoglikozid inaktiváló enzimek hatásának. - Csökkent penetráció és aktív efflux: Az ilyen rezisztencia-mechanizmusokat a Pseudomonas aeruginosa-nál lehet megfigyelni. Nemrégiben nyert adatok arra utalnak, hogy hasonló rezisztencia-mechanizmus alakult ki az Acinetobacter fajok esetében is. - A célstruktúra megváltoztatása: A riboszómákon belüli módosulást csak alkalmanként figyelték meg a rezisztencia okaként. Létezik részleges keresztrezisztencia az amikacin és más aminoglikozid antibiotikumok között. Klinikai hatásosság és biztonságosság Határértékek Az EUCAST szerint a következő határértékek vonatkoznak az amikacinra: Mikroorganizmus EUCAST határértékek (mg/l) É ? R > Enterobacteriaceae; Pseudomonas, Acinetobacter és Staphylococcus Nem fajspecifikus határértékek1* 8 8 16 16 (É: érzékeny, R: rezisztens) *Ezek elsődlegesen a szérum farmakokinetikán alapulnak. 1) A határértékek napi 15 mg/ttkg amikacin intravénás alkalmazására vonatkoznak. Az amikacin hatásspektruma Az adott fajokra vonatkozó szerzett rezisztencia elterjedése földrajzilag és időben is eltérő lehet, ezért ajánlott a rezisztencia viszonyokra vonatkozó helyi információk beszerzése, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Amennyiben ez szükséges, szakorvos tanácsát kell kérni, ha a helyi rezisztencia elterjedése olyan, hogy a készítmény alkalmazhatósága, legalábbis bizonyos típusú fertőzések esetében, megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus Staphylococcus haemolyticus Staphylococcus hominis° Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Proteus mirabilis Proteus vulgaris° Pseudomonas aeruginosa 1 Salmonella enterica° Serratia liquefaciens0 Serratia marcescens Shigella spp. Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus epidermidis Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumannii Öröklődően rezisztens mikroorganizmusok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus spp. Streptococcus spp. Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Burkholderia cepacia Stenotrophomonas maltophila Anaerobok Bacteroides spp. Prevotella spp. Egyéb mikroorganizmusok Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. Ureaplasma urealyticum 1 A különleges betegcsoportokból, pl. cysticus fibrosisban szenvedő betegekből származó izolátumok rezisztencia aránya ?10%. 0 A táblázatok publikálásának időpontjában naprakész adatok nem álltak rendelkezésre. Az alapvető szakirodalomban, az irányadó szakkönyvekben és terápiás ajánlásokban érzékenységet feltételeznek. Egyéb információk Az aminoglikozidok egyéb antibiotikumok megfelelő kombinációs partnerei a Gram-pozitív coccusok ellen. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Plazmakoncentrációk: Per os adagolás során gyakorlatilag nem szívódik fel amikacin, ezért kizárólag parenterálisan adható. A szérum csúcskoncentráció-szint az infúzió után 1-2 órával érhető el. A szérumban a felezési idő 2,2-2,4 óra. Hosszabb felezési idő várható a veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, illetve koraszülötteknél. A folyamatos, 30 perces iv. infúzióban adott, 7,5 mg/ttkg dózis 38 µg/ml szérumkoncentrációt eredményez az infúzió végén. Az egészséges önkénteseknek, folyamatos, 30 perces iv. infúzióban adott 15 mg/ttkg dózis megközelítőleg 77 µg/ml szérumkoncentrációt biztosított az infúzió végén és sorrendben 47 µg/ml, illetve 1 µg/ml koncentrációt az infúziót követő 1 és 12 óra múlva. A 64 ml/perc átlagos kreatinin-clearance-szel rendelkező, idős betegeknél a 30 perces iv. infúzióban adott 15 mg/ttkg dózis 55 µg/ml szérumkoncentrációt eredményezett az infúzió végén és sorrendben 5,4 µg/ml, illetve 1,3 µg/ml koncentrációt az infúzió leállítása utáni 12 és 24 óra múlva. Ismételt adagokkal végzett vizsgálatokban nem volt kimutatható akkumuláció azoknál a normális veseműködésű betegeknél, akik naponta egyszeri adagolási rendben kaptak 15-20 mg/ttkg dózist. Eloszlás Az amikacin látszólagos megoszlási térfogata megközelítőleg 24 l (a testtömeg 28%-a). A plazmafehérjékhez kötődés arányát 4-10%-ban állapították meg. Az ajánlott dózis beadását követően az amikacin terápiás szintjeit találták a csontban, a szívben, az epehólyagban, a tüdőszövetben, a vizeletben, az epében, bronchialis szekrétumban, köpetben, interstitialis folyadékban, pleuralis folyadékban és a synovialis folyadékban. Hatékonyan diffundál be a gyulladt agyhártyák liquorterébe. A szérumkoncentráció megközelítőleg 10-20%-a jut át az egészséges agyhártyákon, ami gyulladt meninxek esetében akár 50%-ra is emelkedhet. A hatóanyag felhalmozódik a vesekéregben, valamint a belsőfül folyadékban, és csak lassan eliminálódik ezekből a mély folyadékterekből. Az amikacin átjut a placentalis barrieren, és kiválasztódik az emberi anyatejbe. Az anyai koncentráció 20%-át is elérő szinteket találtak a foetalis vérben és az amnionfolyadékban. Biotranszformáció Az amikacin nem metabolizálódik az emberi szervezetben. Elimináció Normális veseműködésű betegeknél az amikacin átlagos szérumclearance-e 100 ml/perc, veseclearance-e pedig 94 ml/perc. Az amikacin glomeruláris filtráció útján eliminálódik, ami az elimináció meghatározó útvonala. A térfogat nagyobb része (60%-82%) változatlan formában, az első 6 órán belül ürül a vizelettel. Csak nagyon kis mennyiség távozik az epével. Normális veseműködésű betegeknél az (im.) amikacin dózis 91%-a, illetve 95%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel sorrendben 8 és 24 órán belül. Az amikacin 90%-a eltávolítható hemodialízissel 4 órán belül. Gyermekek Napi többszöri adagolást alkalmazó vizsgálatok kimutatták, hogy egészséges csecsemőknél a gerincfolyadékban található koncentráció a szérumkoncentráció 10-20%-a, ami meningitisben elérheti az 50%-ot. Intravénás alkalmazás Újszülöttek, főként koraszülöttek esetében az amikacin renalis eliminációja csökkent mértékű. Egyetlen, (születés utáni 1-6 napos korú) újszülöttekkel végzett vizsgálatban az újszülötteket születési testtömeg (<2000, 2000-3000 és >3000 g) alapján csoportosították. Az amikacint intramuszkulárisan és/vagy intravénásan adták 7,5 mg/ttkg dózisban. A 3000 g feletti születési testtömegű újszülötteknél a clearance 0,84 ml/perc/ttkg, a terminális felezési idő pedig megközelítőleg 7 óra volt. Ebben a csoportban a kezdeti megoszlási térfogat és a dinamikus egyensúlyi állapotban mért megoszlási térfogat sorrendben 0,3 ml/ttkg és 0,5 mg/ttkg volt. Az alacsonyabb születési testtömegű csoportokban a clearance/ttkg alacsonyabb, a felezési idő hosszabb volt. A 12 óránkénti ismételt adagolás mellett a fenti csoportok egyikében sem mutatkozott akkumuláció 5 nap után. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Egyszeri dózisú toxicitás Neuromuscularis blokádot és izombénulást igazoltak amikacin nagy dózisaival kezelt laboratóriumi állatoknál. Ismételt dózisú toxicitás Ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokban a fő hatások a nephrotoxicitás és az ototoxicitás voltak. Mutagén és karcinogén potenciál Az amikacin mutagén vagy karcinogén potenciálját nem vizsgálták. Reprodukcióra kifejtett toxicitás Reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokban az amikacin dózisfüggő nephrotoxicitást idézett elő vemhes patkányoknál és magzataiknál, valamint ugyancsak reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokban egerek, patkányok és nyulak utódainál emelkedett magzati elhalást észleltek. Fennáll a magzat belső fül-, illetve vesekárosodásának kockázata, amint ezt az aminoglikozid osztályú antibiotikumoknál megfigyelték. Lokális toxicitás Adatok nem állnak rendelkezésre. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése - Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúzió: 100 ml oldat alacsony denzitású, polietilén palackban, az alábbi kiszerelésekben: 10 × 100 ml 20 × 100 ml Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Kizárólag intravénás alkalmazásra. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni. Felhasználás előtt az oldat vizuális vizsgálatával kell ellenőrizni az esetleges elszíneződést vagy szilárd részecskék jelenlétét. Csak tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatot steril szereléken keresztül, aszeptikus technika alkalmazásával lehet beadni. A szereléket fel kell tölteni az oldattal, hogy megelőzhető legyen a levegő bejutása a szervezetbe. További információkért olvassa el a 4.2 pontot. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. A gyógyszer felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Felbontatlan állapotban: 3 év A palack első felbontását követően: Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásáig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó a felelőssége, ami általános esetben 2-8 °C hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA B.Braun Melsungen AG Carl-Braun-Strasse 1, 34212 Melsungen Németország Postacím: 34209 Melsungen, Németország Tel: +49/5661/71-0 Fax: +49/5661/71-4567 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-21811/01 10×100 ml OGYI-T-21811/02 20×100 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. augusztus 19. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. május 11. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. június 22. 8 OGYÉI/32581/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az aminoglikozidok terhes nőknél történő alkalmazásáról csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre. Az aminoglikozidok magzati károsodásokat okozhatnak. Az aminoglikozidok átjutnak a placentán, és jelentettek olyan eseteket, amikor irreverzibilis, bilateralis, congenitalis teljes süketség alakult ki olyan gyermekeknél, akiknek édesanyját a terhesség alatt sztreptomicinnel kezelték. Bár terhes nők más aminoglikozidokkal történt kezelései kapcsán nem jelentettek mellékhatásokat a magzatok, illetve az újszülöttek esetében, a káros hatások kockázata fennáll. Amennyiben sor kerül az amikacin terhesség alatti alkalmazására, vagy ha a beteg teherbe esik a gyógyszeres kezelés alatt, a beteget tájékoztatni kell az amikacin magzatra gyakorolt potenciális káros hatásairól. Az Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúzió nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha az anya klinikai állapota szükségessé teszi az amikacin-kezelést. Amennyiben a kezelést elengedhetetlennek ítélik meg, a terápia kizárólag orvosi felügyelet mellett végezhető (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismeretes, hogy az amikacin/metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek és a kezelés anyai előnyeinek értékelése alapján el kell dönteni, hogy a szoptatást vagy az Amikacin B. Braun 5 mg/ml oldatos infúzióval végzett kezelést függesztik-e fel, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve. Termékenység Reprodukciós toxicitás vizsgálatokban egereknél és patkányoknál nem számoltak be fertilitásra gyakorolt hatásokról. | 
