Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta. Tezeo 40 mg tabletta: törtfehér-sárgás színű, hosszúkás, mindkét oldalán domború, bemetszéssel ellátott tabletta, amelynek hossza kb. 12 mm, szélessége kb. 6 mm és vastagsága kb. 3,2-3,8 mm tabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható. Tezeo 80 mg tabletta: törtfehér-sárgás színű, hosszúkás, mindkét oldalán domború, az egyik oldalán "80"-as felirattal ellátott tabletta, amelynek hosszúsága kb. 16 mm, szélessége kb. 8 mm és vastagsága kb. 4,2-4,8 mm. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Tezeo 40 mg tabletta 40 mg telmizartánt tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyagok: 162,20 mg szorbitot (E 420) tartalmaz tablettánként. Tezeo 80 mg tabletta 80 mg telmizartánt tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyagok: 324,40 mg szorbitot (E 420) tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása meglumin szorbit (E 420) nátrium-hidroxid povidon 25 magnézium-sztearát Javallat4.1 Terápiás javallatok Hypertonia Essentialis hypertonia kezelése felnőtteknél. Cardiovascularis prevenció A cardiovascularis morbiditás csökkentése a következő esetekben: - manifeszt atherothromboticus cardiovascularis betegség (az anamnézisben szereplő koszorúér-betegség, stroke vagy perifériás artériás betegség) vagy - 2-es típusú diabetes mellitus bizonyított célszerv-károsodással. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Essentialis hypertonia kezelése A hatékony dózis általában naponta egyszer 40 mg. A betegek egy részénél azonban már napi 20 mg adása is hatékony lehet. A 20 mg-os dózis a 40 mg-os tabletta bemetszés mentén történő két egyenlő részre osztásával valósítható meg. Abban az esetben, ha a vérnyomás nem csökken a kívánt értékre, a telmizartán dózisát maximum naponta egyszer 80 mg-ra lehet növelni. A telmizartán kombinálható tiazid-típusú diuretikumokkal (pl. hidroklorotiaziddal), amely növeli a telmizartán vérnyomáscsökkentő hatását. A dózis emelésének mérlegelésekor szem előtt kell tartani, hogy a maximális vérnyomáscsökkentő hatás általában a terápia kezdete után 4-8 héttel alakul ki (lásd 5.1 pont). Cardiovascularis prevenció A javasolt dózis naponta egyszer 80 mg. Nem ismert, hogy a 80 mg-nál kisebb dózisok hatékonyak-e a cardiovascularis morbiditás csökkentésében. Abban az esetben, ha a telmizartán kezelés beállítása a cardiovascularis morbiditás csökkentése érdekében történik, javasolt a vérnyomás szoros monitorozása, valamint a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának módosítása is szükségessé válhat. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás Súlyos vesekárosodással vagy hemodialízissel kapcsolatban csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre tapasztalatok. Ezeknél a betegeknél egy alacsonyabb, 20 mg-os kezdő dózis ajánlott (lásd 4.4 pont). Enyhe és közepes mértékű veseműködési zavar esetén nem szükséges a dózis módosítása. A telmizartán és az aliszkirén egyidejű alkalmazása ellenjavallt károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.3 pont). Májkárosodás A Tezeo súlyos májkárosodásban szenvedő betegek számára ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén a gyógyszeradag nem haladhatja meg a napi egyszeri 40 mg-ot (lásd 4.4 pont). Idősek Időskorú betegeknél nem szükséges módosítani a dózist. Gyermekek és serdülők A Tezeo hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javallat. Az alkalmazás módja A Tezeo tabletta naponta egyszeri, szájon át történő alkalmazásra szánt készítmény, amit étkezés közben vagy attól függetlenül, folyadékkal kell bevenni. Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy alkalmazása előtt A Tezeo-t a tabletta higroszkópos tulajdonsága miatt a zárt buborékcsomagolásban kell tárolni. A tablettát csak röviddel a bevétel előtt szabad kivenni a buborékcsomagolásból (lásd 6.6 pont). Tezeo 40 mg tabletta A Tezeo 40 mg tabletta egyenlő adagra osztható tablettafelezővel, vagy a bemetszés mentén kézzel történő nyomással vagy töréssel (a kezek legyenek mindig tiszták és szárazak). A fel nem használt fél tablettát mindig az eredeti csomagolásban kell tárolni és a következő adagnál felhasználható (lásd 6.4 és 6.6 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont). * Az epeutak obstruktív rendellenességei. * Súlyos májkárosodás. * A Tezeo egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Terhesség Angiotenzin II (ATII)-receptor-antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor-antagonistával történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont). Májkárosodás Mivel a Tezeo elsősorban az epén keresztül eliminálódik, cholestasisban, epeút-elzáródással járó betegségekben vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek a Tezeo nem adható (lásd 4.3 pont). Ezeknél a betegeknél a telmizartán hepaticus clearance-ének csökkenése várható. A Tezeo-t csak fokozott elővigyázatossággal szabad adni enyhe, ill. közepesen súlyos májkárosodás esetén. Renovascularis hypertonia Olyan betegeknél, akiknél kétoldali arteria renalis szűkület, vagy az egyetlen funkcionáló vese artériájának szűkülete áll fenn, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható szerekkel történő kezelés fokozza a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség rizikóját. Vesekárosodás és vesetranszplantáció Vesekárosodás esetén Tezeo-kezelés mellett a szérum kálium és kreatinin szintjének időszakos monitorozása indokolt. Nincs tapasztalat azon betegek telmizartánnal történő kezelésére vonatkozóan, akik a közelmúltban vesetranszplantáción estek át. Intravascularis hypovolaemia Tüneteket okozó hypotonia léphet fel, különösen a Tezeo első adagja után azon betegeknél, akiknél kifejezett volumen- és/vagy nátriumhiány alakult ki nagy dózisú diuretikus kezelés, diétás sómegvonás, hasmenés vagy hányás következtében. A Tezeo adását megelőzően rendezni kell ezeket az állapotokat. A Tezeo adását megelőzően korrigálni kell a volumen- és/vagy nátriumhiányt. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja A telmizartán és az aliszkirén kombinált alkalmazása ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.3 pont). Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont). Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél. Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok Olyan betegeknél, akiknek a vascularis tónusa és a vesefunkciója elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenség vagy vesebetegség alapbetegségként, beleértve az arteria renalis szűkületét is), az e rendszerre ható gyógyszerekkel (mint pl. a telmizartánnal) történő kezelés során, akut hypotensiót, hyperazotaemiát, oliguriát vagy ritkán akut veseelégtelenséget észleltek (lásd 4.8 pont). Primaer aldosteronismus A renin-angiotenzin rendszer gátlása útján ható gyógyszerek primaer aldosteronismusban szenvedő betegeknél rendszerint hatástalanok. Ezért a telmizartán alkalmazása ilyen esetben nem javasolt. Aorta- vagy mitralis billentyű-stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia Más vazodilatátorokhoz hasonlóan fokozott óvatosság ajánlott aorta- vagy mitralis billentyű-stenosisban szenvedő betegek, illetve hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia esetén. Inzulin- vagy antidiabetikus kezelés alatt álló diabeteses betegek Ezeknél a betegeknél telmizartán-kezelés során hypoglykaemia fordulhat elő. Ezért ezeknél a betegeknél a vércukorszint megfelelő ellenőrzése szükséges. Az inzulin vagy az antidiabetikum adagjának módosítása is szükségessé válhat, ha az indokolt. Hyperkalaemia A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek használata hyperkalaemiát eredményezhet. Időskorúaknál, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, cukorbetegeknél, egyéb, a szérum káliumszintet esetleg emelő gyógyszert egyidejűleg szedő betegeknél és/vagy más társbetegség következményeként a hyperkalaemia halálos kimenetelű is lehet. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerkészítmény egyidejű alkalmazása előtt mérlegelni kell az előny/kockázat arányát. A hyperkalaemia főbb rizikófaktorai, amelyeket figyelembe kell venni: * Cukorbetegség, veseelégtelenség, életkor (> 70 év). * Egy vagy több, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló és/vagy káliumpótló készítmény egyidejű alkalmazása. A következő gyógyszerek vagy gyógyszercsoportok okozhatnak hyperkalaemiát: káliumtartalmú sópótló készítmények, káliummegtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-antagonisták, nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat is), heparin, immunszuppresszív szerek (ciklosporin vagy takrolimusz) és a trimetoprim. * Társbetegségek, különösképpen a dehidráció, az akut cardialis decompensatio, a metabolikus acidózis, a vesefunkció romlása, a vese állapotának hirtelen romlása (pl.: fertőző betegségek), sejtszétesés (pl. akut végtag-ischaemia, rhabdomyolysis, kiterjedt trauma). A fokozott kockázatú betegeknél a káliumszint szoros monitorozása javasolt (lásd 4.5 pont). Etnikai különbségek Az angiotenzin-konvertáló enzimgátlókhoz hasonlóan valószínűleg, a telmizartán és más angiotenzin II-receptor-antagonisták kevésbé hatékonyan csökkentik a vérnyomást a fekete populációban, mint a nem-feketékben, feltehetően azért, mert a fekete hypertoniás betegek között gyakoribb az alacsony reninszint. Egyéb Mint minden más egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszer esetében, a telmizartán esetében is, ischaemiás szívbetegség esetén vagy ischaemiás cardiovascularis betegeknél a vérnyomás túlzott csökkentése myocardialis infarctus vagy stroke kialakulásához vezethet. Segédanyagok A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". Tezeo 40 mg tabletta Ez a gyógyszer 162,20 mg szorbitot tartalmaz tablettánként. Tezeo 80 mg tabletta Ez a gyógyszer 324,40 mg szorbitot tartalmaz tablettánként. Örökletes fruktóz-intoleranciában szenvedő betegeknél a készítmény nem alkalmazható, kivéve, ha feltétlenül szükséges. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a vérnyomáscsökkentő kezelés (mint pl. a Tezeo) mellékhatásaként esetlegesen szédülés vagy álmosság léphet fel. 4.9 Túladagolás A telmizartán túladagolásáról korlátozott mennyiségű humán adat áll rendelkezésre. Tünetek A telmizartán túladagolásának következményeképpen leginkább jelentkező tünet a hypotonia és tachycardia; azonban bradycardia, szédülés, a szérum kreatinin szintjének emelkedése és akut veseelégtelenség szintén előfordult. Kezelés A telmizartán hemodialízissel nem távolítható el. A beteg állapotát szorosan monitorozni kell, továbbá tüneti és szupportív kezelés szükséges. A kezelés függ a gyógyszer bevétele után eltelt időtől és a tünetek súlyosságától. Ajánlott a hánytatás és/vagy gyomormosás. A túladagolás kezelésében hatékonynak bizonyulhat az aktivált szén is. A szérum elektrolitok és a kreatinin szintjét rendszeresen ellenőrizni kell. Hypotonia előfordulása esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és gyors elektrolit- és folyadékpótlást kell végezni. Kölcsönhatás4.5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Ellenjavallatok (lásd 4.3 pont) A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja A telmizartán és az aliszkirén kombinációja ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2), más betegeknél pedig nem javasolt (lásd 4.3 és 4.4 pont). A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont). A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható más gyógyszerekhez hasonlóan a telmizartán is okozhat hyperkalaemiát (lásd 4.4 pont). Ennek kockázata növekedhet más gyógyszerekkel történő együttes kezelés során, amelyek szintén hyperkalaemiát okozhatnak [káliumtartalmú sópótló készítmények, káliummegtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-antagonisták, nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat is), heparin, immunszuppresszív szerek (ciklosporin, ill. takrolimusz) és a trimetoprim]. A hyperkalaemia kialakulása a társuló kockázati tényezőktől függ. Fokozott a kockázat a fent említett terápiás kombinációk esetén. A kockázat különösen magas káliummegtakarító diuretikumokkal vagy káliumtartalmú sópótló készítményekkel történő kombinációs kezelés esetén. Ugyanakkor például ACE-gátlókkal vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel való egyidejű alkalmazás kisebb kockázatot jelent, feltéve, hogy az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket szigorúan betartják. Digoxin Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin csúcs plazmakoncentrációjának (49%) és a mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxinszintet monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon. Az egyidejű alkalmazás nem javasolt: Káliummegtakarító diuretikumok vagy káliumpótló készítmények Angiotenzin II-receptor-antagonisták, így a telmizartán is mérséklik a vízhajtók okozta káliumvesztést. Káliummegtartó diuretikumok, mint például a spironolakton, eplerenon, triamteren vagy az amilorid, továbbá a káliumpótló vagy káliumtartalmú sópótló készítmények jelentősen megemelhetik a szérum káliumszintet. Amennyiben egyidejű alkalmazásuk dokumentált hypokalaemia miatt indikált, használatuk fokozott óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzése mellett alkalmazhatók. Lítium A szérum lítiumszint reverzíbilis emelkedéséről és toxicitásról számoltak be a lítium angiotenzin-konvertáló enzimgátlókkal, és ritkán, angiotenzin II-receptor-antagonistákkal, beleértve a telmizartánt is, történő egyidejű alkalmazása kapcsán. Amennyiben ez a kombináció szükségesnek bizonyul, a szérum lítiumszint gondos monitorozása javasolt. Óvatosságot igénylő egyidejű alkalmazás: Nem-szteroid gyulladáscsökkentők NSAID-ok (mint pl. gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, COX-2-gátlók és nem szelektív NSAID-ok) csökkenthetik az angiotenzin II-receptor-antagonisták vérnyomáscsökkentő hatását. Néhány károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidrált betegek vagy időskorú betegek beszűkült vesefunkcióval) az angiotenzin II-receptor-antagonisták és ciklooxigenáz-gátlók egyidejű alkalmazása tovább ronthatja a vesefunkciót, beleértve az akut veseelégtelenség lehetőségét is, mely azonban általában reverzibilis. Emiatt a gyógyszerkombináció csak óvatossággal alkalmazható, különösen az időskorú betegek esetében. A betegeket megfelelően hidrálni kell, valamint figyelmet kell fordítani a vesefunkció ellenőrzésére az egyidejű terápia megkezdésekor, majd azt követően rendszeres időközönként. Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC0-24- és Cmax értékének 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert. Vízhajtók (tiazidok és kacsdiuretikumok) Megelőző nagydózisú diuretikus, mint például furoszemid (kacsdiuretikum) és hidroklorotiazid (tiazid diuretikum) kezelés, volumenvesztést, illetve hypotonia kialakulásának kockázatát eredményezheti a telmizartán kezelés megkezdésekor. Egyidejű alkalmazások, melyeket figyelembe kell venni: Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatását más vérnyomáscsökkentő készítmények egyidejű alkalmazása fokozhatja. Farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják valamennyi típusú vérnyomáscsökkentő, beleértve a telmizartán antihipertenzív hatását is: baklofén, amifosztin. Ezen kívül az alkohol, barbiturátok, narkotikumok vagy antidepresszánsok súlyosbíthatják az orthostaticus hypotoniát. Kortikoszteroidok (szisztémás adagolás) A vérnyomáscsökkentő hatás csökken. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A súlyos mellékhatások közé tartozik az anaphylaxiás reakció és az angiooedema, amelyek ritkán fordulnak elő (? 1/10 000 - < 1/1000), valamint az akut veseelégtelenség. A kontrollos vizsgálatokban a mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága általában hasonló volt a telmizartánnal és a placebóval kezelt csoportban (41.4% vs. 43.9%) a hypertoniával kezelt betegeknél. A mellékhatások gyakorisága nem állt összefüggésben az alkalmazott dózissal, valamint a betegek nemével, életkorával és rasszbeli sajátosságaival. Cardiovascularis morbiditás csökkentése miatt alkalmazott telmizartán kezelés esetén a szer biztonságossági profilja megegyezett a hypertoniás betegek esetében észlelttel. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások a hypertonia miatt kezelt betegek összesített kontrollos klinikai vizsgálataiból és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származnak. A felsorolás figyelembe veszi azokat a súlyos nemkívánatos eseményeket és a kezelés megszakításához vezető nemkívánatos eseményeket is, amelyek három hosszú távú klinikai vizsgálatból származnak, amelyekben összesen 21 642 beteget 6 éven át kezeltek telmizartánnal a cardiovascularis morbiditás csökkentése érdekében. A mellékhatások táblázatos összefoglalása A mellékhatások gyakoriságuknak megfelelően kerültek osztályozásra, az alábbi egyezményes elv szerint: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000)nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori: húgyúti fertőzés, beleértve a cystitist is, felső légúti fertőzések, beleértve a pharyngitist és sinusitist is Ritka: sepsis, a halálos kimenetelű eseteket is beleértve1 Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek Nem gyakori: anaemia Ritka: eosinophilia, thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anaphylaxiás reakció, túlérzékenység Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori: hyperkalaemia Ritka: hypoglykaemia (cukorbetegek esetében) Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: álmatlanság, depresszió Ritka: szorongás Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: syncope Ritka: aluszékonyság Szembetegségek és szemészeti tünetek Ritka: látászavar A fül- és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori: vertigo Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: bradycardia Ritka: tachycardia Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: hypotonia2, orthostaticus hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: dyspnoe, köhögés Nagyon ritka: interstitialis tüdőbetegség4 Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: hasi fájdalom, hasmenés, dyspepsia, flatulencia, hányás Ritka: szájszárazság, hasi diszkomfort, dysgeusia Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Ritka: májfunkciós eltérések/májbetegség3 A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: viszketés, hyperhydrosis, bőrkiütés Ritka: angiooedema (halálos kimenetellel is), ekcéma, erythema, csalánkiütés, gyógyszer okozta kiütés, toxikus bőrkiütés A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori: hátfájás (pl. ischialgia), izomgörcsök, myalgia Ritka: arthralgia, végtagfájdalom, ínfájdalom (tendinitis-szerű tünetek) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: vesekárosodás, beleértve a heveny veseelégtelenséget Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori: mellkasi fájdalom, asthenia (erőtlenség) Ritka: influenzaszerű megbetegedés Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Nem gyakori: emelkedett szérum kreatininszint Ritka: csökkent hemoglobinszint, emelkedett szérum húgysav- és májenzimszintek, emelkedett foszfokinázszint 1, 2, 3, 4 További információk "Az indexszámokkal megjelölt mellékhatások leírása" alpontban találhatók. Az indexszámokkal megjelölt mellékhatások leírása Sepsis A PRoFESS vizsgálatban a telmizartán-kezelés esetén a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg a placebóhoz képest. Ez a jelenség egy véletlen felfedezés vagy egy ezidáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet (lásd még 5.1 pont). Hypotonia Ezt a mellékhatást gyakran jelentették azoknál a kontrollált vérnyomású betegeknél, akiknek a telmizartánt a cardiovascularis morbiditás csökkentése céljából adták, a standard kezelésen felül. Májfunkciós eltérések/májrendellenesség A legtöbb májfunkciós eltérést/májrendellenességet a forgalomba hozatalt követő időszakban japán betegeknél tapasztalták. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek. Interstitialis tüdőbetegség A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a telmizartán szedésével időbeli összefüggésben interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették, de ok-okozati kapcsolatot nem igazoltak. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: renin-angiotenzin rendszerre ható szerek, angiotenzin II-receptor-antagonisták, önmagukban, ATC kód: C09C A07 Hatásmechanizmus A telmizartán per os hatékony, specifikus angiotenzin II-receptor- (AT1 típusú) antagonista. A receptorhoz nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzin II-t az AT1-receptor altípusról, mely az angiotenzin II ismert farmakológiai hatásaiért felelős. A telmizartán nem fejt ki semmilyen parciális agonista hatást az AT1-receptoron. A telmizartán szelektíven kötődik az AT1-receptorokhoz. Ez a kötődés hosszú tartamú. A telmizartán nem mutat affinitást más receptorokhoz, mint például az AT2 és egyéb kevésbé karakterisztikus AT-receptorokhoz. Ezen receptorok funkcionális szerepe nem ismert, miként az angiotenzin II - melynek szintjét a telmizartán emeli - által kiváltott esetleges hiperstimulációjuk hatása sem. A telmizartán csökkenti a plazma aldoszteronszintjét. Nem gátolja a plazma reninaktivitását és nem blokkolja az ioncsatornákat. A telmizartán nem gátolja a bradykinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló enzimet (kinináz II). Ezért nem várható, hogy a bradikinin közvetítette mellékhatásokat potencírozza. Emberben, 80 mg telmizartán adásával szinte teljes mértékben kiküszöbölhető az angiotenzin II által kiváltott vérnyomás-emelkedés. Ez a gátló hatás 24 órán keresztül érvényesül, és még 48 óra múlva is kimutatható. Klinikai hatásosság és biztonságosság Az essentialis hypertonia kezelése A telmizartán első alkalmazása után a vérnyomáscsökkentő hatás fokozatosan, 3 óra alatt alakul ki. A vérnyomáscsökkentő hatás rendszerint 4-8 heti kezelést követően tetőzik, és hosszú távú kezelés során is fennmarad. Ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás erőssége 24 órán keresztül állandó, beleértve a következő dózis bevétele előtti utolsó 4 órát is. Ezt megerősítette, hogy a placebokontrollos vizsgálatokban a 40 és 80 mg-os telmizartán adagok után a maradék-csúcshatás egységesen 80% felett maradt. Dózisfüggőnek tűnik, hogy mennyi idő alatt tér vissza a kiindulási szintre a szisztolés vérnyomás (SBP). Ebben a tekintetben a diasztolés vérnyomásra (DBP) vonatkozó adatok nem egyértelműek. A telmizartán hypertoniás betegeknél a sziszttolés és a diasztolés vérnyomást egyaránt csökkenti, a szívfrekvenciát azonban nem módosítja. Még nem ismert, hogyan járul hozzá a gyógyszer diuretikus és nátriuretikus hatása a vérnyomáscsökkentő hatáshoz. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége nem marad el más vegyületcsoportokba tartozó antihipertenzívumokétól (ezt igazolják a telmizartán és az amlodipin, az atenolol, az enalapril, a hidroklorotiazid és a lizinopril hatékonyságát összehasonlító klinikai vizsgálatok eredményei). A telmizartán adagolásának hirtelen beszüntetése után a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, nem lép fel "rebound" vérnyomás-emelkedés. Száraz köhögés szignifikánsan ritkábban jelentkezett telmizartánnal kezelt betegekben az ACE-gátlóval kezeltekhez képest, azon klinikai vizsgálatokban, melyekben a két vérnyomáscsökkentő kezelést hasonlították össze. Cardiovascularis prevenció Az ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in Combination with Ramipril Global Endpoint Trial) vizsgálatban a telmizartán, a ramipril és a telmizartán és ramipril kombinációjának 25 620 olyan 55 évnél idősebb beteg cardiovascularis kimenetelére kifejtett hatását hasonlították össze, akiknek az anamnézisében koszorúér-betegség, stroke, TIA, perifériás érbetegség vagy szervkárosodással (pl. retinopathiával, balkamra-hypertrophiával, macro- vagy microalbuminuriával) járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt; amely betegpopuláció a cardiovascularis események szempontjából rizikópopulációt jelent. A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a következő három csoport valamelyikébe: telmizartán 80 mg (n = 8542), ramipril 10 mg (n = 8576) vagy 80 mg telmizartán és 10 mg ramipril kombinációja (n = 8502), és a betegeket átlagosan 4 és fél éven át követték. A telmizartán a ramiprilhez hasonló hatást mutatott a cardiovascularis halálozás, nem-fatális myocardialis infarctus, nem-fatális stroke és pangásos szívelégtelenség miatti kórházi kezelés elsődleges összetett végpontjának csökkentésében. Az elsődleges végpont incidenciája hasonló volt a telmizartán- (16,7%) és a ramipril- (16,5%) csoportokban. A kockázati hányados a telmizartán esetén a ramiprilhez képest 1,01 volt (97,5% CI: 0,93-1,10, p (non-inferioritás) = 0,0019 az 1,13-as határnál). A bármely okból bekövetkezett halálozás a telmizartánnal kezelt betegeknél 11,6%, a ramiprillel kezelteknél 11,8% volt. A telmizartán a ramiprilhez hasonlóan hatékony volt a következő előre meghatározott másodlagos végpontok esetében: cardiovascularis halálozás, nem-fatális myocardialis infarctus és nem-fatális stroke (0,99 (97,5% CI: 0,90-1,08, p (non-inferioritás) = 0,0004)), ezek voltak a ramipril hatását a placebóval szemben vizsgáló HOPE (Heart Outcomes Prevention Evaluation Study) referencia vizsgálat elsődleges végpontjai. A TRANSCEND vizsgálatban ACE-inhibitorral szemben intoleráns, egyébként az ONTARGET vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegeket randomizáltak, akik a standard kezelésen felül 80 mg telmizartánt (n = 2954) vagy placebót (n = 2972) kaptak. Az utánkövetés átlagos időtartama 4 év és 8 hónap volt. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az elsődleges összetett végpont (cardiovascularis halálozás, nem-fatális myocardialis infarctus, nem-fatális stroke vagy kórházi kezelést igénylő pangásos szívelégtelenség) incidenciájában (15,7% a telmizartán és 17% a placebocsoportban, kockázati arány 0,92 (95% CI 0,81-1,05, p = 0,22)). A telmizartán a placebóhoz képest előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis halálozás nem-fatális myocardialis infarctus és nem-fatális stroke előre meghatározott másodlagos összetett végpontja szempontjából (0,87 (95% CI: 0,76-1,00, p = 0,048)). A cardiovascularis mortalitásra kifejtett előnyös hatásra vonatkozó bizonyítékot nem találtak (kockázati arány 1,03, 95% CI: 0,85-1,24). A köhögés és az angiooedema ritkábban jelentkezett a telmizartánnal kezelt, mint a ramiprillel kezelt betegek esetében, azonban hypotonia a telmizartán esetében jelentkezett gyakrabban. A telmizartán és a ramipril kombinációja nem volt előnyösebb az önmagában alkalmazott ramiprilnél vagy telmizartánnál. A cardiovascularis mortalitás és a bármely okból bekövetkező mortalitás számszerűleg gyakoribb volt a kombináció esetén. Ezen kívül, szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő hyperkalaemia, veseelégtelenség, hypotonia és syncope a kombinációs ágon. Ezért a telmizartán és ramipril kombinációja nem javasolt ebben a populációban. A PRoFESS ("Prevention Regimen For Effectively avoiding Second Strokes") vizsgálatban a közelmúltban stroke-on átesett, 50 éves vagy annál idősebb betegeknél a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg a telmizartánnal kezeltek körében a placebóhoz képest (0,70%, illetve 0,49%) [RR 1,43 (95%-os konfidencia intervallum, 1,00-2,06)]. A fatális kimenetellel járó sepsis eseteinek incidenciája a telmizartánt szedő betegeknél növekedett (0,33%) a placebót szedőkhöz képest (0,16%) [RR 2,07 (95%-os konfidencia intervallum, 1,14-3,76)]. A sepsis incidenciájának a telmizartán alkalmazása során megfigyelt növekedése véletlen felfedezés vagy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet. Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását. Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték. Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak. Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek. Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban. Gyermekek és serdülők A telmizartán hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. A telmizartán két dózisának vérnyomáscsökkentő hatását vizsgálták 76 hypertoniás, 6 - < 18 éves, jelentősen túlsúlyos (> 20 kg - < 120 kg testtömegű, átlagosan 74,6 kg-os) betegnél, akiket 4 héten át 1 mg/ttkg (n = 29) vagy 2 mg/ttkg (n = 31) telmizartánnal kezeltek. A beválasztásnál a másodlagos hypertonia jelenlétét nem vizsgálták. Néhány, a vizsgálatban résztvevő betegnél az alkalmazott adagok magasabbak voltak a hypertonia kezelésére a felnőtt populációban javasoltnál, ami elérte a felnőtteknél vizsgált, napi 160 mg-os dózishoz hasonló szintet. Az életkori hatásokat figyelembe vevő korrekció után a kiindulási értékhez viszonyított átlagos szisztolés vérnyomáscsökkenés (elsődleges cél) 14,5 (1,7) Hgmm volt a 2 mg/ttkg telmizartánt kapó, 9,7 (1,7) Hgmm az 1 mg telmizartánt kapó és 6,0 (2,4) Hgmm volt a placebocsoportban. A korrigált diasztolés vérnyomáscsökkenés értékei a kiindulási értékekhez képest 8,4 (1,5) Hgmm, 4,5 (1,6) Hgmm és 3,5 (2,1) Hgmm voltak. A változás dózisfüggőnek bizonyult. A vizsgálat 6 - < 18 éves betegekre vonatkozó biztonságossági adatai alapvetően a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóak voltak. A hosszú távú telmizartán-kezelés biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél nem értékelték. Az ezen betegpopulációban észlelt emelkedést az eosinophilszámban felnőtteknél nem figyelték meg. Ennek klinikai jelentősége és relevanciája nem ismert. Hypertoniás gyermekeknél a telmizartán hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó következtetéseket ezen klinikai adatok alapján nem lehet levonni. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A telmizartán rövid idő alatt, azonban változó mértékben szívódik fel. Az abszolút biohasznosulása átlagosan 50%-os. A telmizartánt étkezés közben bevéve 40 mg-os dózis adásakor kb. 6%-kal, 160 mg-os dózis adásakor kb. 19%-kal csökken a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC0-oo). Három órával a bevételt követően azonban már nem különbözik az éhgyomorra vagy étkezés közben bevett telmizartán plazmakoncentrációja. Eloszlás A telmizartán nagymértékben (> 99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az alfa-1 savanyú glikoproteinhez. Az állandó plazmaszint kialakulása után mérhető látszólagos eloszlási térfogat (Vdss) hozzávetőleg 500 liter. Biotranszformáció A telmizartán az anyavegyület glükuroniddal történő konjugációjával metabolizálódik. A konjugált metabolit nem rendelkezik farmakológiai aktivitással. Elimináció A telmizartán eliminációja biexponenciális farmakokinetikával jellemezhető, terminális felezési ideje > 20 óra. A maximális plazmakoncentráció (Cmax) és kisebb mértékben a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) aránytalanul nő az alkalmazott dózis nagyságához képest. A javasolt dózisok alkalmazása mellett nem észlelték a telmizartán klinikailag számottevő akkumulációját. Nőknél magasabb plazmakoncentrációkat mértek, mint férfiaknál, ez azonban nem befolyásolta a hatékonyságot. A szájon át (és intravénásan) adott telmizartán szinte teljes mértékben a széklettel, javarészt változatlan formában ürül ki a szervezetből. Az alkalmazott dózisnak kevesebb, mint egy százaléka választódik ki a vizelettel. A máj vérátáramlásához (kb. 1500 ml/perc) viszonyítva a teljes plazmaclearance (Cltot) értéke magas (kb. 1000 ml/perc). Linearitás/non-linearitás Az AUC csekély mértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a telmizartán terápiás hatékonyságát. Nincs egyenes arányosság a beadott dózisok és a plazmakoncentrációk között. 40 mg feletti dózisok esetén a Cmax, és kisebb mértékben az AUC is aránytalanul nő. Különleges betegcsoportok Gyermekek és serdülők A telmizartán két dózisának farmakokinetikai jellemzőit vizsgálták másodlagos célként 6 - < 18 év közötti hypertoniás betegeknél (n = 57), négyhetes, 1 mg/ttkg vagy 2 mg/ttkg adagban alkalmazott telmizartán szedést követően. A farmakokinetikai célok közé tartozott a telmizartán dinamikus egyensúlyi állapotú értékének meghatározása gyermekeknél és serdülőknél, valamint az életkorral összefüggő különbségek vizsgálata. Bár a vizsgálat túl kicsi volt ahhoz, hogy a 12 év alatti gyermekekre vonatkozóan messzemenő következtetést lehessen levonni, az eredmények általánosságban megegyeztek a felnőtteknél találtakkal, és megerősítették, hogy a telmizartán hatása nem lineáris, különösen a Cmax vonatkozásában. Nem Különbséget figyeltek meg a plazmakoncentrációkban, a Cmax körülbelül 3-szor, az AUC pedig 2-szer nagyobb nőknél, mint férfiaknál. Idősek A telmizartán farmakokinetikai jellemzői nem különböznek az időskorú, illetve a 65 évnél fiatalabb betegek esetében. Vesekárosodás Enyhe, mérsékelt és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a plazmakoncentrációk megduplázódását figyelték meg. Mindazonáltal, veseelégtelenségben szenvedő, dialízissel kezelt betegek körében alacsonyabb plazmaszinteket mértek. A telmizartán veseelégtelenségben is nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért dialízissel nem távolítható el a keringésből. A telmizartán eliminációs felezési ideje nem változik vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Májkárosodás Májkárosodásban végzett farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján a telmizartán abszolút biohasznosulása közel 100%-ig fokozódhat a májkárosodás esetén. Az eliminációs felezési idő nem változik májkárosodás esetén. 5.3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A klinikai alkalmazásra javasolt terápiás tartománynak megfelelő dózisokkal, normotenziós kísérleti állatokban végzett preklinikai vizsgálatok során a vörösvértest-paraméterek (vvt-szám, hemoglobinszint és hematokritérték) csökkenését, a vese hemodinamikai paramétereinek változásait (emelkedett karbamid-nitrogén- és kreatininszint), valamint a szérum káliumszintjének emelkedését észlelték. Kutyáknál a vesetubulusok kitágulását és atrophiáját figyelték meg. A gyomornyálkahártya károsodását (eróziók, fekélyképződés vagy gyulladás) is megfigyelték patkányoknál és kutyáknál. Ezeknek az ACE-gátlókkal, illetve angiotenzin II-receptor-antagonistákkal végzett preklinikai vizsgálatokból már ismert gyógyszerfüggő mellékhatásoknak a kialakulása sóoldat orális adásával megelőzhető volt. Mindkét állatfajban észlelték a plazma renin-aktivitás emelkedését és a vese juxtaglomeruláris sejtjeinek hypertrophiáját/hyperplasiáját. Ezek a változások szintén az angiotenzin-konvertáló enzimgátlók és más angiotenzin II-receptor-antagonisták gyógyszercsoportjára jellemző hatásnak tekinthetők, klinikai szempontból valószínűleg nincs jelentőségük. Teratogén hatása egyértelműen nem bizonyított, azonban a telmizartán toxikus dózistartományában megfigyeltek az utódok postnatalis fejlődésére kifejtett olyan hatást, mint például alacsonyabb testtömeg és késleltetett szemnyitás. Nem igazoltak mutagenitást és jelentős klasztogén aktivitást az in vitro vizsgálatokban és nem volt kimutatható a karcinogenitás patkányoknál és egereknél. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 28 db, 30 db, 56 db vagy 90 db tabletta OPA/Alumínium/PVC/Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A tabletta higroszkópos tulajdonsága miatt a telmizartánt a zárt buborékcsomagolásban kell tárolni. A tablettát csak röviddel a bevétel előtt szabad kivenni a buborékcsomagolásból. Tezeo 40 mg tabletta A Tezeo 40 mg tabletta egyenlő adagra osztható tablettafelezővel, vagy a bemetszés mentén kézzel történő nyomással vagy töréssel (a kezek mindig legyenek tiszták és szárazak). Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. Tezeo 40 mg tabletta Ha a Tezeo 40 mg tablettát elfelezik, a fel nem használt fél tablettát a buborékcsomagolás kinyitott rekeszébe kell visszahelyezni, és az eredeti papírdobozában kell tárolni (maximum 1 napig). 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Zentiva, k.s., U kabelovny 130, Dolní Měcholupy, 102 37, Prága, Csehország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Tezeo 40 mg tabletta: OGYI-T-21605/01 buborékcsomagolásban 28× OGYI-T-21605/02 buborékcsomagolásban 30× OGYI-T-21605/03 buborékcsomagolásban 90× Tezeo 80 mg tabletta: OGYI-T-21605/04 buborékcsomagolásban 28× OGYI-T-21605/05 buborékcsomagolásban 30× OGYI-T-21605/06 buborékcsomagolásban 90× 9. FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. január 14. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. október 4. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. február 26. 15 OGYÉI/58688/2020 OGYÉI/58690/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az ATII-receptor-antagonista alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor-antagonista alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont). A telmizartán terhes nők körében történő alkalmazásáról nincs megfelelő adat. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai adatok nem egyértelműek, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Bár az ATII-antagonisták teratogén kockázatára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, feltételezhető, hogy a kockázat erre a gyógyszercsoportra vonatkozóan is hasonló. Hacsak az ATII-receptor-antagonistával történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ATII-receptor-antagonista-kezelést azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni. Ismert, hogy az ATII-receptor-antagonista második és harmadik trimeszterben történő szedése emberen magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, koponya csontosodásának visszamaradása) és neonatális toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ATII-receptor-antagonista szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt. ATII-receptor-antagonistát szedő anyák csecsemőit fokozottan meg kell figyelni hypotonia kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont). Szoptatás Mivel nem áll rendelkezésre adat a Tezeo szoptatáskor történő alkalmazására vonatkozóan, a készítmény adása nem javasolt. Szoptatás alatt - különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén - olyan készítményt kell előnyben részesíteni, amelynek szoptatásra vonatkozó biztonságossági profilja jobban alátámasztott. Termékenység Preklinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg a telmizartán által, a férfi és női termékenységre kifejtett hatást. | 
