Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

Szívbetegségek (lásd 4.8 pont)

- Az amiodaron farmakológiai hatása EKG változásokat hoz létre. Ez a QT szakasz megnyúlásából áll (ami a repolarizáció elhúzódásával van kapcsolatban), U hullám esetleges megjelenése mellett; azonban ezek az EKG elváltozások nem a toxicitás jelei.
- A szívfrekvencia csökkenése idős betegeknél nagyobb mértékű lehet.
- Másod- vagy harmadfokú AV-blokk, sinoatrialis vagy bifascicularis blokk kialakulása esetén a kezelést abba kell hagyni.
- Új arrhythmia kialakulását vagy a már kezelt arrhythmia rosszabbodását írták le, néha fatális kimenetellel. Fontos, de nehéz elkülöníteni a gyógyszer hatásosságának hiányát egy proarrhythmogen hatástól, vagy hogy a fenti állapot a cardialis állapot rosszabbodásával van-e kapcsolatban. Amiodaronnal kapcsolatban proarrhythmogén hatást ritkábban észleltek, mint más antiarrhythmiás szerekkel és az általában a QT-szakasz megnyúlását előidéző tényezők, mint pl. gyógyszerinterakció vagy elektrolit eltérések esetén lép fel (lásd 4.5 és 4.8 pont). A QT-szakasz megnyúlásának ellenére az amiodaron önmagában kis torsadogen aktivitást mutat.
Retrospektív vizsgálatokban az amiodaron szívátültetés előtti alkalmazása a transzplantált betegeknél a primer graft diszfunkció (PGD) fokozott kockázatával társult. A PGD a szívátültetés életveszélyes szövődménye, baloldali, jobboldali vagy biventrikuláris diszfunkcióként jelentkezik a transzplantációs műtétet követő 24 órában, amelynek másodlagos okát nem tudták azonosítani (lásd 4.8 pont). A súlyos PGD visszafordíthatatlan lehet. Azoknál a betegeknél, akik szívátültetés előtti várólistán vannak, megfontolandó egy másik antiarrythmiás gyógyszer mihamarabbi alkalmazása a transzplantáció előtt.

Súlyos bradycardia és szívblokk (lásd 4.8 pont)
Életet veszélyeztető, súlyos bradycardia és szívblokk eseteit figyelték meg, amikor a szofoszbuvirt tartalmazó terápiát amiodaronnal együtt alkalmazták. A bradycardia általában órákon-napokon belül kialakult, de a hosszabb idő elteltével jelentkező esetek többségét legfeljebb 2 héttel a hepatitis C vírus-kezelés elkezdése után figyelték meg.

Az amiodaron a szofoszbuvir-kezelést kapó betegeknél csak akkor alkalmazható, ha az egyéb választható antiaritmiás kezelések nem tolerálhatók vagy ellenjavalltak.

Amennyiben szükségesnek tartják az amiodaron egyidejű alkalmazását, akkor az első 48 órában ajánlott a kardiális funkciók monitorozása fekvőbeteg intézményben, ezt követően pedig a pulzusszám ellenőrzése napi rendszerességgel ambuláns körülmények között vagy önellenőrzéssel legalább a kezelés első 2 hetében.

Az amiodaron hosszú felezési ideje miatt azoknál a betegeknél is a fent részletezett szívmonitorozást kell végezni, akik az előző néhány hónap során hagyták abba az amiodaron-kezelést, és el kell kezdeniük a szofoszbuvir-kezelést.

Mindegyik, az amiodaronnal egyidejűleg vagy röviddel azelőtt kezelt beteg figyelmét fel kell hívni a bradycardia és a szívblokk tüneteire, illetve arra, hogy sürgősen forduljon orvoshoz, amennyiben ezeket tapasztalja.

Hyperthyreosis (lásd 4.4 pont "Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések" és 4.8 pont)

Hyperthyreosis kialakulhat az amiodaron-terápia során vagy annak befejezése után még néhány hónapig. Általában kevés klinikai tünete van, mint testtömegcsökkenés, arrhythmia fellépése, angina, pangásos szívelégtelenség, amelyek kialakulása az orvost óvatosságra inti. A diagnózist egyértelműen alátámasztja az ultraszenzitív TSH (usTSH) szint csökkenése. Ebben az esetben az amiodaron alkalmazását abba kell hagyni. Általában néhány hónappal az amiodaron-kezelés befejezését követően jön létre a klinikai gyógyulás, amit valamivel később követ a pajzsmirigy funkciós vizsgálati eredmények normalizálódása. A thyreotoxicosis klinikai képével jelentkező súlyos esetek, amelyek néha fatális kimenetelűek lehetnek, sürgősségi ellátást igényelnek. A kezelést egyénileg kell beállítani minden esetben: thyreostaticus gyógyszerek (amelyek nem mindig hatásosak), kortikoszteroidok, béta-blokkolók.

Tüdőbetegségek (lásd 4.8 pont)

Dyspnoe vagy improduktív köhögés kialakulása pulmonalis toxicitásra utalhat, mint pl. az interstitialis pneumonitis.
Azoknál a betegeknél, akiknél terhelésre jelentkező dyspnoe alakul ki, önmagában vagy az általános állapot romlása mellett (gyengeség, testtömegcsökkenés, láz), mellkas-RTG-vizsgálatot kell végezni. Az amiodaron-terápiát újra kell értékelni, mivel az interstitiális pneumonitis általában reverzibilis az amiodaron-terápia korai befejezését követően (a klinikai jelek általában 3-4 hét alatt megszűnnek, amelyet néhány hónapon belül követ a radiológiai kép és tüdőfunkciós értékek javulása) és a kortikoszteroid-terápia szükségessége is megfontolást érdemel.

Néha fatális kimenetelű, nagyon ritka, súlyos respiratoricus szövődményeket (felnőttkori acut respiratoricus dystress szindrómát) észleltek, amelyek általában közvetlenül a sebészeti beavatkozást követően alakultak ki. Ez kialakulhat a magas oxigénkoncentrációval összefüggésben fellépő interakció következményeként.

Májbetegségek (lásd 4.8 pont)

Az amiodaron-kezelés megkezdésekor, illetve attól kezdve rendszeresen a kezelés ideje alatt, a májfunkciós értékek (transzaminázok) szigorú monitorozása javasolt. Az amiodaron per os alkalmazása során akut májrendellenességek (mint súlyos hepatocelluláris májelégtelenség vagy májkárosodás, esetenként fatális kimenetellel) és krónikus májrendellenességek alakulhatnak ki, ezért az amiodaron adagjának csökkentése vagy a kezelés megszakítása javasolt, ha a transzaminázok szintje a normál érték háromszorosát meghaladja.
Az amiodaron per os alkalmazását követően a krónikus májrendellenesség klinikai és biológiai tünetei csekélyek is lehetnek (hepatomegalia, a normál érték 5-szörösére emelkedett transzamináz szintek), és általában a kezelés megszakítását követően visszafordíthatók, bár leírtak fatális kimenetelt is.

Neuromuscularis elváltozások (lásd 4.8 pont)

Az amiodaron perifériás sensomotoros neuropathiat és/vagy myopathiat okozhat. A beteg az amiodaron-kezelés befejezését követően általában néhány hónapon belül gyógyul, azonban a gyógyulás részleges is lehet.

Szembetegségek (lásd 4.8 pont)

Ha homályos látás vagy látáscsökkenés lép fel, azonnal teljes körű szemészeti kivizsgálást kell végezni, a fundoszkópiát is beleértve. A nervus opticus neuropathiája és/vagy neuritise szükségessé teszi az amiodaron-kezelés befejezését a vakság kialakulásának kockázata miatt.

Súlyos, hólyagos bőrreakciók

Életet veszélyeztető, akár halálos kimenetelű bőrreakciók, így Stevens-Johnson-szindróma (SJS) és toxicus epidermalis necrolysis (TEN) is kialakulhat az amiodaron alkalmazása során, ezért ezen bőrreakciók tüneteinek előfordulásakor (gyakran hólyagosodás vagy nyálkahártya elváltozások kíséretében jelentkező kiterjedt bőrkiütések), az amiodaron-kezelést azonnal meg kell szakítani.

Gyógyszerkölcsönhatások (lásd 4.5 pont)

Amiodaronnal egyidejűleg nem ajánlott a következő gyógyszerek adása: béta-blokkolók, szívfrekvenciát csökkentő kalcium-csatorna blokkolók (verapamil, diltiazem), hypokalaemiát okozó bélfalizgató hatású laxatívumok és fluorokinolon antibiotikumok.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Mivel a nemkívánatos hatások (lásd 4.8 pont) kialakulása általában dózisfüggő, a legkisebb hatékony fenntartó dózist kell alkalmazni.
A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy kerülje a napot, és a kezelés alatt gondoskodjon a napvédelemről (lásd 4.8 pont).

A beteg ellenőrzése (lásd 4.4 pont "Különleges figyelmeztetések" és 4.8 pont)

Az amiodaron-kezelés megkezdése előtt javasolt EKG ellenőrzés és a szérum káliumszint meghatározása.
Ajánlott a terápia során a transzaminázok szintjét és az EKG-t rendszeresen ellenőrizni.
Azonkívül, mivel az amiodaron előidézhet hypothyreosist vagy hyperthyreosist főleg olyan betegeknél, akiknek anamnézisében pajzsmirigy működési zavar szerepel, az amiodaron-kezelés megkezdése előtt klinikai és laboratóriumi ellenőrzés (usTSH) javasolt. A betegek ellenőrzését a kezelés ideje alatt, valamint azt követően még néhány hónapig folytatni kell. Amennyiben kóros pajzsmirigy működés gyanúja merül fel, a szérum usTSH-szintet meg kell határozni.
Különösen antiarrhythmiás szerek tartós adagolása kapcsán a kamrai defibrillációk számának megnövekedéséről és/vagy pacemaker vagy implantálható cardioverter defibrillátor eszközök küszöbértékének a növekedéséről számoltak be, potenciálisan befolyásolva ezek hatásfokát. Ezért, az amiodaron-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt is ajánlott az ilyen eszközök működésének az ismételt ellenőrzése.

Pajzsmirigy betegségek (lásd 4.8 pont)

Az amiodaron jódot tartalmaz és így befolyásolhatja a radioaktív jód felvételt. Mindamellett a pajzsmirigy-funkciós vizsgálatok (szabad-T3, szabad-T4, usTSH) értékelhetőek maradnak.
Az amiodaron gátolja a thyroxin (T4) trijódthyroninná (T3) történő átalakulását a periférián, és izolált biokémiai változásokat okozhat (a szérumban a szabad T4 növekedését a szérum T3 kismértékű csökkenése vagy normál értéke mellett) klinikailag euthyroid betegnél. Ebben az esetben nem indokolt az amiodaron-kezelés megszakítása.
Hypothyreosis gyanúja merül fel, ha a betegnél a következő - általában enyhe - tünetek észlelhetők: testtömeg-növekedés, hideg intolerancia, csökkent aktivitás, kifejezett bradycardia. A diagnózist megerősíti a szérum usTSH-szintjének egyértelmű emelkedése. Az euthyroid állapot általában az amiodaron-terápia abbahagyása után 1-3 hónappal tér vissza. Életveszély fennállása esetén az amiodaron-terápia L-tiroxinnal kombinálva folytatható. Az L-tiroxin dózist a TSH-szintnek megfelelően kell beállítani.

Gyermekek és serdülők:
Az amiodaron biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták, ezért gyermekeknél és serdülőknél való alkalmazása nem javasolt. A jelenleg rendelkezésre álló adatokra vonatkozóan lásd az 5.1 és 5.2 pontot.

Anesztézia: (lásd 4.5 és 4.8 pont)
Sebészeti beavatkozás előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell a beteg amiodaron-kezeléséről.

A készítmény 71 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak, amennyiben az amiodaron kiváltotta szemkárosodás jelentkezik.

4.9 Túladagolás

Akut amiodaron túladagolásról kevés információ áll rendelkezésünkre. Néhány esetben leírtak sinus bradycardiát, szívblokkot, ventricularis tachycardiát, torsades de pointes kialakulását, keringési elégtelenséget és májlaesiót.

Tüneti kezelés alkalmazandó. Sem az amiodaron, sem metabolitjai nem távolíthatók el dialízissel.