Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér színű, kerek filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóPharmacenter Europe Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 150 mg bikalutamid filmtablettánként. Ismert hatású segédanyagok: 177,5 mg laktóz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Laktóz-monohidrát, kroszpovidon, povidon, magnézium-sztearát, opadry II 85F28751 [poli(vinil-alkohol), makrogol 3000, titán-dioxid (E171), talkum]. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta önmagában vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia mellett adjuváns terápiaként javallt lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegek kezelésére, akiknél nagy a betegség progressziójának kockázata (lásd 5.1 pont). Nem metasztatizáló prosztatarák kezelésére, amikor mihamarabb hormonális terápia megkezdése javasolt. Metasztatizáló prosztatarák kezelése olyan betegek esetében, akiknél a sebészeti vagy a gyógyszeres kasztráció nem vezet eredményre, vagy nem elfogadható. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőtt férfiak, az időseket is beleértve: Naponta egyszer 150 mg, legalább 2 éves kezelési periódusban. Gyermekpopuláció: A bikalutamid nem adható gyermekeknek vagy serdülőkorúaknak (lásd 4.3 pont). Vesekárosodás: Dózismódosítás nem szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) nincs tapasztalat a bikalutamid alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont). Májkárosodás: Dózismódosítás nem szükséges enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Akkumuláció előfordulhat közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell lenyelni étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta nőknél (lásd 4.6 pont), gyermekeknél és 18 évesnél fiatalabb serdülőknél történő alkalmazása ellenjavallt. A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Terfenadinnal, asztemizollal vagy ciszapriddel történő egyidejű adása ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet. A bikalutamid nagymértékben metabolizálódik a májban. A rendelkezésre álló adatok szerint a gyógyszer eliminációja nagymértékben lassulhat súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben, melynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat. Ezért a gyógyszer csak megfelelő körültekintéssel alkalmazandó közepesen súlyos illetve súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben. Időnként májfunkciós vizsgálatok elvégzése válhat szükségessé, mivel a máj működésében változások következhetnek be. Az esetek többsége a kezelés első 6 hónapjában fordul elő. A bikalutamid alkalmazásakor ritkán májelégtelenséget és súlyos májműködési zavarokat figyeltek meg és halálos kimenetelű eseteket is jelentettek (lásd 4.8 pont). A terápiát fel kell függeszteni, amennyiben bármilyen rendellenesség súlyossá válik. Mivel a bikalutamid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban nincs tapasztalat (kreatinin-clearance < 30 ml/perc), a bikalutamidot ezeknél a betegeknél csak óvatosan szabad alkalmazni. Azoknál a betegeknél, akiknél a betegség objektív progresszióját és a PSA-szint emelkedését tapasztalják, megfontolandó a bikalutamid-kezelés felfüggesztése. A bikalutamid a citokróm P450 (CYP 3A4) inhibitora, ezért a CYP 3A4 által metabolizált szerekkel való együttadásakor óvatosság szükséges (lásd 4.3 és 4.5 pont). A szívműködés rendszeres ellenőrzése ajánlott szívbetegségben szenvedő, bikalutamid 150 mg-mal kezelt betegeknél. Androgén-szupressziós kezelés hatására meghosszabbodhat a QT-intervallum. Olyan betegek esetében, akiknek a kórtörténetében QT-intervallum-megnyúlás vagy a QT-szakasz megnyúlását előidéző kockázati tény szerepel, továbbá azoknál, akik egyidejűleg a QT-szakaszt esetlegesen megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5 pont), a kezelőorvosnak a bikalutamid-kezelés elindítása előtt fel kell mérnie az előny-kockázat arányt, beleértve ebbe a torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is. Az antiandrogén-terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid-terápia során és azt követően 130 napig. A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid-terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombinidő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (international normalised ratio, INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.5 és 4.8 pont). Segédanyag A filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Nem valószínű, hogy a Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása hátrányosan befolyásolná a gépjárművezetői, illetve a gépkezelői képességet. Azonban figyelembe kell venni, hogy esetenként aluszékonyság előfordulhat. Az érintett betegeknek óvatosság ajánlott. 4.9 Túladagolás A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat. Mivel a bikalutamid az anilid vegyületek közé tartozik, elméletileg fennáll a methaemoglobinaemia kialakulásának kockázata. Túladagolást követően állatoknál methaemoglobinaemiát figyeltek meg. Következésképp az akut mérgezésben szenvedő betegnél cianózis alakulhat ki. Nincs specifikus antidotum, a kezelés tüneti. Dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, s mivel nem jelenik meg változatlan formában a vizeletben. Általános szupportív kezelés javallt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók In vitro vizsgálatokban beigazolódott, hogy az (R)-bikalutamid a CYP 3A4 inhibitora. Kevésbé fejt ki gátló hatást a CYP2C9, a 2C19 és a 2D6 izoenzimekre. Bár azok a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint használtak a citokróm P450 (CYP) aktivitás méréséhez, nem igazoltak potenciális gyógyszerinterakciót bikalutamiddal, a 28 napig történő együttadását követően az átlagos midazolám-expozíció (AUC) 80%-ra emelkedett. Szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért a terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont), valamint a ciklosprinnal, vagy kalciumcsatorna-gátlókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a gyógyszerhatás fokozódására vagy mellékhatásra utaló jelek vannak. Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációs értékek követése és a beteg klinikai állapotának szoros monitorozása javasolt, a bikalutamid-terápia megkezdését illetve befejezését követően. Óvatosan adható olyan gyógyszerekkel együtt, melyek a bikalutamid oxidációját gátolják, mint pl. cimetidin vagy ketokonazol. Elméletileg ezek hatására a bikalutamid plazmakoncentrációja megemelkedhet, ami növelheti a mellékhatások számát. In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoagulánst, a warfarint, a plazmafehérje kötődési helyekről. A bikalutamiddal együtt adva a warfarin és más kumarin-típusú véralvadásgátlók fokozott hatásáról számoltak be. Ezért, ha a bikalutamidot olyan betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8 pont). Mivel az androgénmegvonásos kezelés megnyújthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT-szakaszt igazoltan megnyújtó, vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint az IA osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy a III. osztályba. (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiaritmiás gyógyszerek, továbbá a metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok, stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4 pont). 6.2 Inkompatibilitások Nem ismert. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Ebben a pontban a mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - ? 1/100); ritka (? 1/10 000 - ? 1/1000); nagyon ritka (? 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1. táblázat: A mellékhatások előfordulási gyakorisága Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Anaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Túlérzékenységi reakciók, ideértve az angioedemát és az urticariát Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori Étvágycsökkenés Pszichiátriai kórképek Gyakori Libidó csökkenés, depresszió Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Szédülés Gyakori Aluszékonyság Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori Miokardiális infarktus (fatális kimenetelről is beszámoltak), Szívelégtelenség. Nem ismert QT-szakasz megnyúlása (lásd 4.4 és 4.5 pont) Érbetegségek és tünetek Nagyon gyakori Hőhullám Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Interstitialis tüdőbetegséga (végzetes kimenetelű eseteket is jelentettek) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hasi fájdalom, székrekedés, hányinger Gyakori Emésztési zavar, flatulencia Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori Hepatotoxicitás, sárgaság, transzaminázok szintjének megnövekedéseb Ritka Májelégtelenségc (végzetes kimenetelű eseteket is jelentettek) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Bőrkiütés Alopecia, hirsuitismus/a haj újranövekedése, bőrszárazságd, pruritus Ritka Fényérzékenységi reakció Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon gyakori Haematuria A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nagyon gyakori Gynaecomastia, emlőérzékenysége Gyakori Erectilis dysfunctio Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nagyon gyakori Asthenia, oedema Gyakori Mellkasi fájdalom Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori Testtömeg-gyarapodás a A poszt-marketing adatok áttekintését követően került felsorolásra mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok randomizált kezelési periódusában bejelentett interstitialis tüdőbetegség nemkívánatos események gyakoriságából határozták meg. b A májfunkció változások csak ritkán voltak súlyosak. Ezek az elváltozások gyakran átmenetiek voltak, megszűntek vagy enyhültek a terápia folytatásával, vagy a terápia befejeztével (lásd 4.4 pont). c A poszt-marketing adatok áttekintését követően felsorolásra került mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok nyílt fázisú 150 mg bikalutamidot kapó betegcsoportból jelentett májelégtelenség nemkívánatos mellékhatás gyakoriságából határozták meg. d Az EPC vizsgálatokban használt nevezéktan miatt a "bőrszárazság" nemkívánatos eseményt a COSTART szerinti "bőrkiütés" kategóriába kódolták. Ezért a 150 mg-os hatáserősségnél nem határozható meg külön a gyakorisági kategória. e A bikalutamid 150 mg monoterápiában részesülő betegek nagy részénél jelentkezik gynecomastia és/vagy emlőfájdalom. A vizsgálatokban ezek a tünetek a betegek 5%-ánál bizonyultak súlyosnak. Előfordulhat, hogy a gynecomastia nem rendeződik spontán a terápia befejezését követően, különösen tartós kezelés után. Emelkedett PI/INR érték: Forgalomba hozatal utáni vizsgálatok során feljegyezték, hogy a kumarin típusú antikoagulánsok kölcsönhatásba lépnek a bikalutamiddal (lásd 4.4. és 4.5. pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: antiandrogén ATC kód: L02B B03 A bikalutamid egy nem szteroid típusú antiandrogén, amelynek nincs más endokrin hatása. Az androgén receptorokhoz kötődve, a génexpresszió aktiválása nélkül gátolja az androgén hatást. Ez a gátlás eredményezi a prosztatatumor regresszióját. A betegek egy részénél a terápia leállítása antiandrogén elvonási szindrómát okozhat. A bikalutimid racém vegyület, antiandrogén hatása csaknem teljesen az (R)-enantiomernek tulajdonítható. A bikalutamid 150 mg filmtablettát lokális (T1-T2, N0 vagy NX, M0) vagy lokálisan előrehaladott (T3-T4, bármely N, M0; T1-T2, N+, M0), nem metasztatikus prosztatarákban három, 8113 betegen végzett placebokontrollos, kettős vak klinikai vizsgálat kombinált analízisével értékelték. Ezen vizsgálatokban a gyógyszert azonnali hormonterápiaként vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia (primer külső besugárzás) mellett adjuváns kezelésként alkalmazták. 7,4 éves medián utánkövetésnél az összes bikalutamiddal kezelt beteg 27,4%-ánál, és az összes, placebóval kezelt beteg 30,7%-ánál észlelték a betegség objektív progresszióját. A betegség objektív progressziója rizikójának csökkenése a legtöbb betegcsoportnál megfigyelhető volt, de különösen azoknál volt nyilvánvaló, akiknél a legmagasabb volt a betegség progressziójának kockázata. Ezért a kezelőorvos dönthet úgy, hogy azon betegek számára, akiknél alacsony a progresszió rizikója, az optimális kezelési stratégia - különösen radikális prostatectomiát követő adjuváns kezelés esetén - a hormonterápiának a progresszió tüneteinek megjelenéséig való késleltetése lehet. Nem volt különbség a teljes túlélésben 7,4 éves medián utánkövetésnél, a mortalitás 22,9% volt (relatív hazárd = 0,99; 95%-os CI 0,91-1,09), bár az előzetes alcsoport-elemzések során bizonyos tendenciák nyilvánvalóvá váltak. A lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegek progressziómentes túlélési és teljes túlélési adatait a következő táblázatokban foglaltuk össze: 2. táblázat Progressziómentes túlélés lokálisan előrehaladott betegségnél terápiás alcsoportonként Vizsgált betegcsoport Események (%) a bikalutamid-csoportban Események (%) a placebocsoportban Relatív hazárd (95%-os CI) "Figyelő várakozás" (Watchful waiting) 193/335 (57,6) 222/322 (68,9) 0,60 (0,49 -0,73) Radioterápia 66/161 (41,0) 86/144 (59,7) 0,56 (0,40 -0,78) Radikális prostatectomia 179/870 (20,6) 213/849 (25,1) 0,75 (0,61- 0,91) 3. táblázat Teljes túlélés lokálisan előrehaladott betegségnél terápiás alcsoportonként Vizsgált betegcsoport Halálozás (%) a bikalutamid-csoportban Halálozás (%) a placebo-csoportban Relatív hazárd (95%-os CI) "Figyelő várakozás" (Watchful waiting) 164/335 (49,0) 183/322 (56,8) 0,81 (0,66 - 1,01) Radioterápia 49/161 (30,4) 61/144 (42,4) 0,65 (0,44 - 0,95) Radikális prostatectomia 137/870 (15,7) 122/849 (14,4) 1,09 (0,85 - 1,39) A csak bikalutamiddal kezelt lokális betegségben szenvedő betegek esetén nem volt jelentős különbség a progressziómentes túlélésben. A placebocsoporttal összehasonlítva ezeknél a betegeknél a túlélés csökkenő trendje volt megfigyelhető (relatív hazárd=1,16; 95%-os CI 0,99-1,37). Ennek figyelembevételével a bikalutamid alkalmazásának előny-kockázat profilja ennél a betegcsoportnál nem bizonyult kedvezőnek. Egy másik programban azonnali hormonterápiát igénylő, lokálisan előrehaladott nem-metasztatizáló prosztatarákban szenvedő betegekben igazolták a készítmény hatékonyságát. Ebben a két vizsgálatból álló összesített analízisben 480, korábban kezelésben nem részesült, nem-metasztatizáló prosztatarákban (M0) szenvedő beteg vett részt. 56%-os halálozás mellett, nem mutatkozott szignifikáns különbség a túlélésben (HR = 1,05 (CI 0,81-1,36) p = 0,699) és a progresszióig eltelt időben (HR = 1,20 (CI 0,96-1,51) p = 0,107) a bikalutamid 150 mg terápia és a kasztráció között. Általános trendnek mutatkozott a 150 mg bikalutamid javára a kasztrációval szemben az életminőség terén tapasztalt előny, ahol az adatok rendelkezésre álltak, statisztikailag szignifikáns különbség volt a bikalutamid javára a szexuális vágy (p = 0,029) és a fizikai kapacitás (p = 0,046) terén. A filmtabletta hatékonyságát metasztatikus prosztatarákban egy két vizsgálatból álló összesített analízis igazolta, melyben 805 előzetes kezelésben nem részesült, metasztatikus (M1) beteg vett részt. A halálozás 43 % volt. A bikalutamid 150 mg kezelés a túlélés tekintetében gyengébbnek bizonyult a kasztrációnál (HR = 1,30, p = 0,0246), bár a halálozásig eltelt időben a számszerű különbség becsült értéke mindössze 42 nap (6 hét) volt. Általános trendnek mutatkozott a bikalutamid 150 mg javára a kasztrációval szemben az életminőség terén tapasztalt előny, ahol az adatok rendelkezésre álltak, statisztikailag szignifikáns különbség volt a készítmény javára a szexuális vágy (p = 0,041) és a fizikai kapacitás (p = 0,032) terén. További két vizsgálat összesítéséből származó eredmények alapján a bikalutamid monoterápia és a totál androgén blokád összevetése (kb. 93% illetve 50% M1-es betegek részvételével) a bikalutamid kezelés túlélési előnyének trendjét mutatta (HR 0,858 [CI 0,61-1,20] p = 0,037). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A bikalutamid orális adagolást követően jól szívódik fel. Nem bizonyított, hogy a biohasznosulást az étkezés klinikai szempontból befolyásolja. Az (S)-enantiomer az (R)-enantiomerhez képest viszonylag gyorsan eliminálódik, mivel az (R)-enantiomer felezési ideje kb. 1 hét. A készítmény napi egyszeri alkalmazás során az (R)-enantiomer hosszú felezési idejéből adódóan megközelítőleg 10-szeresére akkumulálódik a plazmában. Napi 150 mg bikalutamid adagolása során az (R)-enantiomer plazmakoncentrációja kb. 22 mikrogramm/ml értéket ér el. A steady state állapotban, a keringésben található enantiomerek 99%-a döntően az aktív (R)-enantiomer volt. Az életkor, a veseelégtelenség és az enyhe vagy mérsékelt májkárosodás nem befolyásolja az (R)-enantiomer farmakokinetikáját. Azonban bizonyított, hogy súlyos májkárosodás esetén az (R)-enantiomer lassabban eliminálódik a plazmából. A bikalutamid nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (racém vegyület 96%, (R)-enantiomer > 99%), és nagymértékben metabolizálódik (oxidáció és glükuronidáció útján). A metabolitok közel egyenlő arányban választódnak ki a vizelettel és az epével. Az epével történő kiválasztódás után a glükuronidok hidrolizálódnak. A metabolizálódott bikalutamid ritkán jelenik meg a vizeletben. Klinikai vizsgálatban 150 mg bikalutamid-kezelésben részesülő férfiak spermiumában az (R)-bikalutamid koncentrációjának középértéke 4,9 mikrogramm/ml volt. Szexuális közösülés alkalmával a női partnerbe poteciálisan bejutó bikalutamid mennyisége tehát alacsony, körülbelül 0,3 mikrogramm/kg. Ez alatta van annak az értéknek, amely a kísérleti állatok utódjaiban elváltozásokat indukálhatna. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A bikalutamid állatokban erős hatású antiandrogén és a kevert funkciójú oxidáz enzim induktora, ennek tulajdoníthatók az állatokban megfigyelt célszerv változások, beleértve a tumorindukciót is. Enzimindukáló hatást emberben nem tapasztaltak. A seminiferosus tubulusok atrófiája az androgének gyógyszerosztályára jellemző, előre várható hatás, amit minden vizsgált fajnál megfigyeltek. Egy 6 hónapos, patkányokkal végzett kísérletben 4 hónappal az adagolás (az ajánlott humán 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 0,6-szoros dózisa) befejezése után szűnt meg a hereatrófia. Egy 12 hónapos, patkányokkal végzett kísérletben az adagolás (az ajánlott humán 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 3-szoros dózisa) befejezése után 24 héttel nem észleltek gyógyulást. Kutyáknál a 12 hónapos ismételt adagolást követően (az ajánlott humán 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 0,6-szoros dózisa) a 6 hónapos gyógyulási időszakot követően a hereatrófia előfordulásának gyakorisága azonos volt a kezelt és a kontroll kutyáknál. Egy termékenységi vizsgálatban, a hím patkányoknál, közvetlenül a 11 hetes adagolás (az ajánlott 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 0,6-szoros dózisa) után a sikeres párzásig eltelt idő megnőtt. A termékenyítőképesség helyreálltát 7 héttel az adagolás abbahagyását követően tapasztalták. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 20, 30, 60 és 90 filmtabletta PVC/PVDC//Alu buborékcsomagolásban, vagy OPA/Alu buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés ?? (két kereszt) Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, a szakorvosi, kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 oC-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Pharmacenter Europe Kft. 2089 Telki, Zápor utca 1. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20589/02 30 db PVC/PVDC//Alu buborékcsomagolás OGYI-T-20589/04 90 db PVC/PVDC//Alu buborékcsomagolás 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008.07. 19 A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013.04.25. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. szeptember 22. 4 OGYÉI/42073/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása nőknél ellenjavallt, terhes nőknek pedig tilos adni. Szoptatás A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt. Termékenység Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3 pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul. | 
