Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz. Por: sárga, steril, liofilizált por sárga üvegben. Oldószer: tiszta, színtelen, átlátszó üveg ampullában , gyakorlatilag részecskéktől mentes. Az elkészített oldat ozmolaritása körülbelül 328 mosmol/kg, a pH-ja körülbelül 8,7. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTakeda Austria GmbH Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Injekciós üvegenként 8 mg lornoxikámot tartalmaz A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Por: mannit trometamol dinátrium-edetát. Oldószer: injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok Enyhe vagy közepes erősségű, akut fájdalom rövidtávú tüneti kezelése felnőttekben. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Ez a speciális gyógyszerforma csak akkor alkalmazható, ha gyors hatáskezdetű fájdalomcsillapítás szükséges, vagy ha belsőleges vagy végbélkúpos alkalmazás nem lehetséges. Általában a kezelésnek egyetlen injekcióból kell állnia kizárólag a terápia indítására. A megfelelő adagolási rendet minden betegnél az egyéni terápiás válasz alapján kell meghatározni. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). Fájdalom Ajánlott adag: 8 mg intravénásan (IV) vagy intramuszkuláris (IM) injekció formájában. A napi adag nem haladhatja meg a 16 mg-ot. Az első 24 órában egyes betegeknél szükség lehet további 8 mg beadására. Különleges betegcsoportok Gyermekek és serdülők A lornoxikám nem javallott gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. Idősek 65 év feletti idős betegek esetében nincs szükség az adagolás külön módosítására, kivéve, vese- és májkárosodás esetén, ahol a lornoxikámot óvatosan kell alkalmazni, mert ez a csoport kevésbé tolerálja a gastrointestinalis mellékhatásokat (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az adag csökkentése megfontolandó (lásd 4.4 pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. (lásd 4.3 pont) Májkárosodás Közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében az adag csökkentése megfontolandó (lásd 4.4 pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén. (lásd 4.3 pont) A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás módja Alkalmazás módja intravénás (iv.) vagy intramuszkuláris injekció (im.). Iv. injekcióként beadva az injektálás legalább 15 másodpercig tartson, im. injekció esetén pedig legalább 5 másodpercig. Az oldat elkészítése után a tűt ki kell cserélni. Im. injekcióhoz elég hosszú tűt kell választani, amely mély intramuszkuláris injektálásra alkalmas. A termék alkalmazásához szükséges további kezelési utasításokról, lásd 6.6 pont. A gyógyszer kizárólag egyszeri használatra alkalmazható. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * Thrombocytopenia. * Más nem-szteroid gyulladásgátló szerekkel (NSAID) köztük az acetilszalicilsavval szembeni túlérzékenység (olyan tünetekkel, mint pl. asztma, rhinitis, angioödéma, illetve urticaria). * Súlyos szívelégtelenség. * Gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés, illetve egyéb vérzéses rendellenességek. * A kórelőzményben szereplő, korábbi NSAID terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció. * Aktív, vagy kórelőzményben szereplő, visszatérő, peptikus fekély/vérzés (két vagy több, különálló igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód). * Súlyos májkárosodás. * Súlyos vesekárosodás (szérum kreatinin >700 mikromol/l). * A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A lornoxikám csökkenti a vérlemezke-aggregációt és meghosszabbítja a vérzési időt. Következésképpen óvatosan kell eljárni a fokozott vérzésre hajlamos betegeknél Az alábbi betegségekkel rendelkező pácienseknél a lornoxikám kizárólag a kockázatok és előnyök gondos mérlegelése után alkalmazható. - Vesekárosodás: a lornoxikám óvatosan adható enyhe (szérum-kreatinin érték 150-300 mikromol/1) illetve közepes fokú (szérum-kreatinin érték 300 - 700 mikromol/1) vesekárosodás esetén, mert a vese perfúziójának fenntartása a renalis prosztaglandinoktól függ. (lásd 4.2 pont).A lornoxikám kezelést abba kell hagyni, ha a vesefunkció a kezelés alatt romlik. - A vesefunkciót ellenőrizni kell olyan betegeknél o akik nagyobb sebészeti beavatkozáson mennek keresztül o szívelégtelenségben szenvednek o ha egyidejűleg diuretikumokat vagy olyan gyógyszeres kezeléseket kapnak, amelyek feltételezhetően vagy bizonyítottan vesekárosodást okoznak (lásd 4.5 pont). - Véralvadási zavarokban szenvedő betegek: gondos klinikai megfigyelés és laboratóriumi vizsgálat javasolt (pl. PTI). - Károsodott májműködés (pl. májcirrózis): károsodott májműködésű betegek esetében megfontolandó a rendszeres időközönként végzett klinikai megfigyelés és laboratóriumi ellenőrzés javasolt, mert a lornoxikám felhalmozódhat (lásd 5.2 pont) (megnövekszik az AUC) a 12-16 mg-os napi adagokkal történő kezelés után. Ettől eltekintve egészséges alanyokhoz viszonyítva úgy tűnik, hogy a májkárosodás nem befolyásolja a lornoxikám farmakokinetikai paramétereit. - Hosszútávú kezelés (három hónapnál hosszabb): a hematológiai értékek (hemoglobin) a vesefunkció (kreatinin) és a májenzimek rendszeres laboratóriumi vizsgálata ajánlott. - 65 év feletti idősek: A vese és a májfunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott. A sebészeti beavatkozáson átesett idős betegeknél tanácsos az elővigyázatosság. NSAID-del való egyidejű kezelés Kerülni kell a lornoxikám és egyéb NSAID szerek (beleértve a ciklooxigenáz-2 enzim szelektív gátlóit) együttes alkalmazását. (lásd 4.5 pont). A nemkívánatos hatások minimalizálása A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok). Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforáció Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekély és perforáció: valamennyi NSAID szer esetében jelentettek gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforációt, melyek halálos kimenetelűek lehetnek, a kezelés során bármikor előfordulhatnak, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, akár szerepelt súlyos gastrointestinalis esemény a kórelőzményben, akár nem. A kórelőzményben szereplő fekélybetegség esetén, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött, illetve idős korban a gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata emelkedik az NSAID adagjának növelésével (lásd 4.3 pont). Az ilyen betegek az elérhető legalacsonyabb adaggal kezdjék a kezelést. (lásd 4.2 pont) Ezeknek a betegeknek, valamint akiknek kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, a gastrointestinalis vérzés veszélyét feltehetőleg növelő gyógyszert kell egyidejűleg szedniük, nyálkahártyavédő hatóanyagokkal (pl.: mizoprosztol vagy protonpumpa gátlók) kombinált kezelését kell megfontolni (lásd alább és 4.5 pont). Rendszeres időközönként klinikai felülvizsgálat ajánlott. Azoknak a betegeknek, kiváltképpen, ha időskorúak, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, jelenteniük kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (elsősorban a gastrointestinalis vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság javasolt olyan betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy vérzés kockázatát, mint pl. a szájon át szedendő kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, mint a warfarin, a szelektív szerotonin -visszavételt gátlók, vagy a thrombocyta aggregációt gátló szerek, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki a lornoxikámot szedő betegeknél, a kezelést meg kell szakítani. Az NSAID szerek óvatosan adhatóak olyan betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség szerepel (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség) mert állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Idősek Az időskorúaknál gyakoribb az NSAID szerekkel kapcsolatos mellékhatások előfordulása, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.3 pont). Kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris hatások Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek kórtörténetében előzőleg vagy jelenleg magas vérnyomás és/ vagy szívelégtelenség szerepel, mert az NSAID-kezeléssel összefüggésben folyadék-visszatartást és ödémát jelentettek. Hipertónia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és ödéma. Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint, egyes NSAID -ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. miokardialis infarktus, stroke) kialakulásának kockázata. A lornoxikám tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz. hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni. Nem megfelelően beállított hipertóniában, pangásos szívelégtelenségben, diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben, és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak alapos megfontolás után kezelhetők lornoxikámmal. Hasonló megfontolás szükséges hosszútávú kezelés megkezdése előtt olyan betegek esetében, akiknél fennállnak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezői (pl. hipertónia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás). Az NSAID szerek és a heparin egyidejű alkalmazása spinális vagy epidurális érzéstelenítés mellett növeli a spinális/ epidurális hematóma kialakulásának veszélyét (lásd 4.5 pont). Bőrbetegségek Súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókat, beleértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN), nagyon ritkán jelentettek az NSAID szerek alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában jelentkezik. A lornoxikám kezelést abba kell hagyni bőrkiütés, nyálkahártya sérülések, vagy túlérzékenység bármely más jelének első megjelenésekor. Légzési rendellenességek Óvatosan kell eljárni, ha a beteg asthma bronchialéban szenved, vagy az korábban már előfordult nála, mivel NSAID-ok esetén ilyen betegeknél bronchospasmus kiváltását jelentették. Szisztémás Lupus Erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség Óvatosan kell eljárni a Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél, mivel az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet. Nephrotoxicitás Az NSAID szerek és a takrolimusz egyidejű alkalmazása fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát a vesében termelődő prosztaciklin szintézisének csökkenése folytán. A vesefunkciót ezért fokozottan monitorozni kell a kombinált terápiát kapó betegeknél. (lásd 4.5 pont). Laboratóriumi értékek eltérése Akárcsak a legtöbb NSAID szer esetében, a szérum transzaminázszint alkalomszerű megemelkedéséről, a szérum bilirubin vagy más májfunkciós paraméterek emelkedéséről, továbbá a szérum kreatinin és karbamid nitrogén emelkedéséről, valamint más laboratóriumi értékek eltéréseiről is beszámoltak. Amennyiben valamelyik eltérés jelentősnek, illetve tartósnak bizonyulna, akkor le kell állítani a lornoxikám alkalmazását, és el kell rendelni a megfelelő vizsgálatokat. Fertilitás A lornoxikám alkalmazása, bármely más ciklooxigenáz/prosztaglandin-szintézis gátlóéhoz hasonlóan hátrányosan befolyásolhatja a fertilitást, és nem ajánlott azon nők részére, akik teherbe kívánnak esni. Fontolóra kell venni a lornoxikám kezelés elhagyását olyan nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, illetve akik terméketlenségük miatt kivizsgáláson esnek át. (lásd 4.6 pont) Varicella Kivételes esetekben varicella lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzésként jelentkező szövődmények forrása. A mai napig nem zárható ki annak lehetősége, hogy az NSAID-ok hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ennek megfelelően varicella fertőzés alatt kerülni kell a lornoxikám alkalmazását. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Azok a betegek, akik lornoxikám kezelés alatt szédülést és/vagy álmosságot tapasztalnak, ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket. 4.9 Túladagolás Jelenleg nem állnak rendelkezésre túladagolással kapcsolatos tapasztalatok, amelyek alapján meghatározhatók lennének a túladagolás következményei, illetve amelyek alapján specifikus kezelés javasolható lenne. Azonban a lornoxikám túladagolása esetén várhatóan az alábbi tünetek jelentkeznek: hányinger, hányás, agyi tünetek (szédülés, látászavarok). Súlyos tünetek a kóma és görcsök felléptéig fokozódó ataxia, máj és vesekárosodás, és potenciálisan okozhatnak véralvadási zavarokat. Megállapított túladagolás vagy túladagolás gyanúja esetén a gyógyszer adását abba kell hagyni. Rövid felezési idejének köszönhetően a lornoxikám gyorsan kiürül. A lornoxikám nem dializálható. Jelenleg nincs ismert specifikus ellenszere. A gastrointestinalis rendellenességek kezelhetők, pl. egy prosztaglandin analóggal vagy ranitidinnel. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A lornoxikám egyidejű alkalmazása: - cimetidinnel: emelkedett lornoxikám plazmakoncentráció , amely növelheti a lornoxikám mellékhatásainak kockázatát.. (Nem mutattak ki kölcsönhatást lornoxikám és ranitidin, illetve lornoxikám és savkötők között.) - antikoagulánsokkal: az NSAID szerek fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Az INR alapos monitorozása javasolt. - fenprokumonnal: a fenprokumon kezelés hatékonysága csökkent. - heparinnal: az NSAID szerek heparinnal együtt adva fokozzák a vérzés, illetve a spinális vagy epidurális hematoma kialakulását spinális vagy epidurális érzéstelenítés során (lásd 4.4 pont). - ACE-gátlókkal: csökkenhet az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatása. - diuretikumokkal: csökkent a kacsdiuretikumok, a tiazid diuretikumok és a kálium spóroló diuretikumok vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatásossága. (a hyperkalaemia és a nefrotoxicitás fokozott kockázata). - béta-blokkolókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság. - angiotenzin II receptorgátlókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság - Digoxinnal: csökkent a digoxin vese clearance-e, amely növeli a digoxin toxicitást. - kortikoszteroidokkal: fokozott a gastrointestinalis fekély, illetve vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). - kinolon antibiotikumokkal (pl. levofloxacin, ofloxacin): a görcsrohamok előfordulásának veszélye fokozott. - thrombocyta aggregáció gátlókkal (pl. klopidogrel): fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). - egyéb NSAID szerekkel: fokozott a gastrointestinalis vérzés és fekélyesedés kockázata. - metotrexáttal: emelkedett a metotrexát plazmaszintje. Ennek eredményeként fokozódhat a toxicitás. Amikor egyidejű kezelés szükséges gondos monitorozást kell végezni. - szelektív szerotonin visszavétel gátlókkal (SSRI-k): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). - lítiummal: az NSAID szerek gátolják a lítium renalis kiválasztását, ezáltal a lítium plazmaszintje a toxikus határ fölé emelkedhet. Ezért a lítium plazmakoncentrációjának folyamatos ellenőrzése szükséges, különösen a kezelés megkezdésekor, módosításakor és befejezésekor. - ciklosporinnal: emelkedett a ciklosporin koncentráció a szérumban. A ciklosporin nephrotoxicitása fokozódhat a renális prosztaglandin által közvetített hatások révén. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell. - szulfonilureákkal (pl glibenklamid): a hypoglykaemia veszélye fokozott. - a CYP2C9 izoenzimek ismert induktorai és inhibitoraival: a lornoxikám (a többi citokróm P450 2C9 (CYP2C9) izoenzim függő NSAID szerhez hasonlóan) kölcsönhatásba lép a CYP2C9 izoenzimek ismert induktoraival és inhibitoraival (lásd 5.2 pont, Biotranszformáció). - takrolimusszal: a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt fokozza a nephrotoxicitás veszélyét. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell. - pemtrexeddel: az NSAID-ok csökkenthetik a pemtrexed renalis kiválasztását, mely fokozott renalis és gastrointestinalis toxicitást és mieloszuppressziót eredményez. 6.2 Inkompatibilitások Ez a készítmény kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel elegyíthető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az NSAID szerekkel kapcsolatban leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események az emésztőrendszert érintik. Felléphet peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, mely néha, különösen az időskorúaknál, halálos kimenetelű lehet (lásd 4.4 pont). Az NSAID szerek alkalmazását követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, szurokszékletet, vérhányást, fekélyes stomatitist, a colitis és Crohn betegség súlyosbodását jelentették (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg. A lornoxikámmal kezelt betegeknek mintegy 20%-ánál várható, hogy mellékhatások jelentkeznek. A lornoxikám leggyakoribb mellékhatásai között szerepel hányinger, dyspepsia, emésztési zavar, hasi fájdalom, hányás és hasmenés. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján ezek a tünetek általában a betegeknek kevesebb, mint 10%-ánál fordultak elő. Ödéma, hipertónia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID kezeléssel kapcsolatban. Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. miokardialis infarktus, stroke) kialakulásának kockázata (lásd 4.4 pont). Kivételes esetekben varicella fertőzés alatt súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéssel járó szövődmények jelentkezhetnek. Az alábbi alábbi 1-es táblázatban felsorolt mellékhatások a II, III és IV fázisú klinikai vizsgálatokban kezelt 6417 beteg általában több mint 0,05%-nál fordultak elő. A nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát a következőképpen definiálták: Nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Táblázat 1: Nemkívánatos reakciók Szervrendszer Gyakoriság Nemkívánatos reakciók Fertőző betegségek és parazitafertőzések Ritka Pharyngitis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka Anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, megnyúlt vérzési idő. Nagyon ritka Ecchymosis. Az NSAID-okról jelentették, hogy a csoportra jellemző hatásként potenciálisan súlyos hematológiai megbetegedéseket pl. neutropenia, agranulocytosis, aplasztikus anémia és hemolitikus anémia, okoznak. Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Túlérzékenység beleértve az anafilaktoid és az anafilaxás reakciót Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori Anorexia, testtömeg változások. Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Álmatlanság, depresszió Ritka Zavartság, idegesség, nyugtalanság. Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Enyhe és átmeneti fejfájás, szédülés Ritka Aluszékonyság, paraesthesia, ízérzés zavara, tremor, migrén. Nagyon ritka Aszeptikus meningitis SLE-ben vagy kevert kötőszöveti megbetegedésben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont). Szembetegségek és szemészeti tünetek Gyakori Kötőhártya-gyulladás Ritka Látászavarok A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Vertigo, fülzúgás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Palpitáció, tachycardia, ödéma, szívelégtelenség (lásd 4.4 pont) Érbetegségek és tünetek Nem gyakori Kivörösödés, ödéma Ritka Hipertónia, hőhullám, vérzés, hematóma Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Rhinitis Ritka Dyspnoe, köhögés, bronchospasmus. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hányinger, hasi fájdalom, dyspepsia, hasmenés, hányás Nem gyakori Obstipatio, flatulentia, eructatio, szájszárazság, gastritis, gyomorfekély, felhasi fájdalom, duodenalis fekély, szájnyálkahártya-fekély Ritka Szurokszéklet, vérhányás, stomatitis, oesophagitis, gastrooesophagealis reflux, nyelési nehézség, aphtás stomatitis, glossitis, perforált peptikus fekély, gastrointestinalis vérzés Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori A májfunkciós vizsgálati értékek -SGPT, illetve SGOT értékek emelkedése Nagyon ritka Hepatotoxicitás, mely pl. májelégtelenséghez, májgyulladáshoz, sárgasághoz és cholestasishoz vezethet A bőr- és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Bőrkiütés, pruritus, hyperhidrosis, erythemás bőrkiütés, urticaria, angioödéma, alopecia Ritka Dermatitis és ekcéma, purpura Nagyon ritka Ödéma és bullózus reakciók, Stevens-Johnson szindróma, toxikus epidermalis necrolysis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori Arthralgia Ritka Csontfájdalom, izomgörcsök, myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka Nocturia, vizeletürítési zavarok, emelkedett karbamid nitrogén-, és kreatininszint Nagyon ritka A lornoxikám akut veseelégtelenséget okozhat olyan vesekárosodott betegeknél, akiknél a veseáramlás fenntartása a renalis prosztaglandinktól függ (lásd 4.4 pont). Az NSAID-okra jellemző hatásként nefrotoxicitás különböző formái társulhatnak, beleértve a nephritist és nephroticus szindrómát Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori Rossz közérzet, arcödéma Ritka Asthenia Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, oxikámok ATC kód: M01 AC05 Hatásmechamizmus A lornoxikám az oxikámok csoportjába tartozó, fájdalomcsillapító hatással rendelkező nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszer. A lornoxikám hatásmechanizmusa főként a prosztaglandin-szintézishez (a ciklooxigenáz enzim gátlásához) kapcsolható, melynek eredménye a perifériás nociceptorok (fájdalomérző receptorok) deszenzitizálása és következésképpen a gyulladás gátlása. Emellett feltételezhető egy, a gyulladásgátló hatástól független, a fájdalomérzést befolyásoló központi idegrendszeri hatás is. Farmakodinámiás hatások A lornoxikám nem befolyásolja az életfunkciókat (pl.: testhőmérséklet, légzésszám, pulzus, vérnyomás, EKG, spirometria). Klinikai hatásosság és biztonságosság A lornoxikám fájdalomcsillapító hatásait a gyógyszer kifejlesztése során több klinikai vizsgálatban is sikeresen igazolták. A prosztaglandin (PG) szintézis gátlásának talaján kialakuló lokális gastrointestinalis irritáció és szisztémás ulcerogén hatás miatt a többi NSAID szerhez hasonlóan a lornoxikám kezelés után is gastrointestinalis szövődmények a gyakori mellékhatások. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A lornoxikám 8 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz készítményt intravénásan (iv.) és intramuszkulárisan (im.) is be lehet adni. Im. beadást követően a maximális plazmakoncentráció körülbelül 0,4 óra után alakul ki. Az abszolút biohasznosulás (az AUC (görbe alatti terület) alapján számítva) im. alkalmazás esetén 97%. Eloszlás A lornoxikám változatlan formában ill. hidroxilált metabolitként található meg a plazmában. A lornoxikám plazmafehérje-kötődése 99%-os és független a koncentrációtól. Ismét adagolás esetén a szinoviális folyadékban is kimutatták. Biotranszformáció A lornoxikám kiterjedt metabolizmuson megy át a májban, elsősorban az inaktív 5-hidroxilornoxikámmá alakul át hidroxiláció útján. A lornoxikám ezen biotranszformációjában a CYP2C9 izonzim vesz részt. Az enzim genetikai polimorfizmusa következtében vannak lassan és gyorsan metabolizáló emberek, melynek eredményeként a lornoxikám plazmaszintje jelentősen megemelkedhet a lassan metabolizálóknál. A hidroxi metabolitnak nincs farmakológiai aktivitása. A lornoxikám teljes mértékben metabolizálódik és kb. 2/3 része a májon keresztül, 1/3 része pedig a veséken keresztül ürül, inaktív metabolit formájában. Állatokon végzett vizsgálatokban a lornoxikám nem indukálta a májenzimek működését. Klinikai vizsgálatok alapján nem bizonyítható, hogy a lornoxikám ismételt alkalmazás esetén felhalmozódik, ha a javasolt adagolásban adják. Ezt az eredményt a gyógyszert monitorozó egyéves vizsgálatok adatai is alátámasztják. Elimináció Az anyavegyület átlagos eliminációs felezési ideje 3-4 óra. Szájon át történő bevételt követően körülbelül 50%-a a széklettel, 42%-a a veséken keresztül ürül, főként 5-hidroxilornoxikám formájában. Az 5-hidroxilornoxikám eliminációs felezési ideje egyszeri vagy napi kétszeri parenterális adag beadása után kb. 9 óra. Nincs bizonyíték arra, hogy az ismételt dózis alkalmazásával az eliminációs sebesség megváltozna. 65 év feletti idős betegeknél a clearance 30-40%-kal csökken. A csökkent clearance-től eltekintve, idős betegeknél nincsen jelentősebb változás a lornoxikám kinetikai profiljában. A lornoxikám kinetikai profiljában a károsodott vese-és májműködésű betegek esetén nem mutatkozik jelentős változás, eltekintve attól, hogy krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél 12-16 mg os napi adagokkal történő 7 napos kezelést követően a lornoxikám felhalmozódik. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A lornoxikám az egyszeri és ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban több fajnál is vesetoxicitást és gastrointestinalis fekélyképződést okozott. Patkányban a lornoxikám hátrányosan befolyásolta a fertilitást (az ovulációt és az implantációt érintette), és befolyásolta a terhességet és a szülést is. Nyúlban és patkányban a lornoxikám a ciklooxigenáz enzim gátlása miatt a ductus arteriosus idő előtt záródását okozta. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandin-szintézis gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitást. Emellett a szervfejlődés időszakában prosztaglandin-szintézis gátlóval kezelt kísérleti állatok esetén a különféle, például a szív- és érrendszeri, fejlődési rendellenességek gyakoriságának emelkedéséről számoltak be. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1 készlet tartalma: 8 mg por injekcióhoz: barna (I osztályú) injekciós üveg (4R/8R) gumidugóval és rolnizott alumínium kupakkal lezárva. 2 ml injekcióhoz való víz: tiszta üvegampulla. Kiszerelések: 1 db vagy 5 db vagy 6 db vagy 10 db készlet dobozonként. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az injekciós oldat elkészítési módja: egy port tartalmazó injekciós üveg tartalmát a mellékelt porampullában található, injekcióhoz való vízben kell feloldani közvetlenül a felhasználás előtt. A készítmény külleme az elkészítés után sárga színű tiszta folyadék. Ha a bomlás látható jeleit tapasztalják a gyógyszeren, akkor a terméket meg kell semmisíteni a helyi előírásoknak megfelelően. A lornoxikám kompatibilis 0,9%-os NaCl, 5%-os glükóz (dextróz) és Ringer oldattal. Megjegyzés: ?? (két keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Az eredeti csomagolásban tárolandó. A feloldott gyógyszer tárolási körülményeire vonatkozóan lásd a 6.3 pontot. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. Elkészített oldat: kémiai és fizikai stabilitását 21°C-on (± 2°C) 24 óráig igazolták. Az elkészített oldatot mikrobiológiai szempontból azonnal fel kell használni. Ha nem kerül azonnal felhasználásra, a felhasználás előtti tárolási idő és körülmény a felhasználó felelőssége és általában nem több mint 24 óra 2-8 °C-on, amennyiben az elkészítés és hígítás kontrollált és validáltan aszeptikus körülmények között történt. 7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Takeda Austria GmbH St. Peter Straße 25 A-4020 Linz Ausztria Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A lornoxikám ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében, továbbá a terhesség első és második trimeszterében (lásd 4.3 pont),, valamint a szülés során sem szabad alkalmazni, mivel nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a lornoxikám tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A prosztaglandin-szintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhesség kimenetelét és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai felvetették annak a lehetőségét, hogy megnő a vetélés és a szívfejlődési rendellenesség kockázata egy prosztaglandin-szintézist gátló szer korai terhességben való alkalmazása után. A kockázat feltehetőleg növekszik az adaggal és a terápia időtartamával. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandin-szintézis gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitását. A terhesség első és második trimeszterében prosztaglandin szintézis gátlókat nem, illetve csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni. A terhesség harmadik trimeszterében adott prosztaglandin szintézis gátlók cardiopulmonalis rendellenességet (a Botallo-vezeték korai záródása, illetve pulmonalis hipertónia) és károsodott veseműködést okozhatnak a magzatnál, amely veseelégtelenséghez, és így a magzatvíz mennyiségének csökkenéséhez vezethet. A terhesség végén a prosztaglandin-szintézis gátlók fokozhatják az anya és a magzat vérzékenységét és gátolhatják a méhösszehúzódásokat, ezáltal késleltethetik vagy elnyújthatják a szülést. Ezért a lornoxikám alkalmazása ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). Szoptatás A lornoxikám emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan nincsenek adatok. A lornoxikám viszonylag magas koncentrációban választódik ki a szoptató patkányok anyatejébe. Ezért a lornoxikám nem alkalmazható szoptató anyáknál. Termékenység A lornoxikám, mint bármely más, a ciklooxigenáz / prosztaglandin szintézisét gátló gyógyszer alkalmazása károsíthatja a termékenységet, és nem ajánlott azoknál a nőknél, akik próbálnak teherbe esni. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségei vannak a teherbe eséssel vagy akik rész vesznek a meddőség vizsgálatában, fontolóra kell venni a lornoxikám megvonását. | 
