Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Barack színű, hosszúkás, mindkét oldalán domború és sima felületű filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 112 mg fexofenadin (120 mg fexofenadin-hidroklorid formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: Mikrokristályos cellulóz Kroszkarrmellóz-nátrium Kukoricakeményítő Povidon K30 Magnézium-sztearát Filmbevonat: Opadry 03C54667: Hipromellóz Titán-dioxid (E171) Makrogol 400 Makrogol 4000 Sárga vas-oxid (E172) Vörös vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok A szezonális allergiás rhinitisszel járó tünetek enyhítése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek és 12 éves kor feletti gyermekek: A fexofenadin-hidroklorid ajánlott adagja felnőttek és 12 éves kor feletti gyermekek számára naponta egyszer 120 mg, étkezés előtt bevéve. A fexofenadin a terfenadin farmakológiailag aktív metabolitja. Gyermekek és serdülők 12 éves kor alatti gyermekek: A 120 mg fexofenadin-hidroklorid tabletta biztonságosságát és hatékonyságát nem vizsgálták 12 éves kor alatt gyermekek esetében. 6-11 éves gyermekek: Ebben a gyermekcsoportban az alkalmazásra és az adagolásra a fexofenadin hidroklorid 30 mg-os tabletta a megfelelő gyógyszerforma. A Fexgen tabletta nem kapható 30 mg-os hatáserősségben. Alkalmazzon más készítményt, amiből elérhető ez a hatáserősség. Különleges betegcsoportok: A különböző, fokozott kockázatnak kitett betegcsoportok (idősek, vese- és májkárosodásban szenvedő betegek) bevonásával végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ezeknél a betegeknél nem szükséges a fexofenadin-hidroklorid adagjának a módosítása. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, vagy bármely (a 6.1 pontban felsorolt) segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A legtöbb új gyógyszerhez hasonlóan idősekre és vese-, vagy májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre. A fexofenadint ezeknek a betegnek fokozott óvatossággal kell adni. Figyelmeztetni kell azokat a betegeket, akiknél jelenleg vagy kórtörténetükben kardiovascularis betegség előfordult, hogy az antihisztaminok csoportjába tartozó gyógyszerekkel összefüggésben mellékhatások tachikardia és palpitáció jelentkezhet (lásd 4.8 pont). Ez a gyógyszerkészítmény kevesebb, mint 1 mmol nátriumot (23 mg) filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A farmakodinámiás profil és a jelentett mellékhatások alapján nem valószínű, hogy a fexofenadin-hidroklorid hatással lenne a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre. Objektív vizsgálatok során a fexofenadin-hidroklorid nem mutatott semmilyen, a központi idegrendszer működésére gyakorolt lényeges hatást. Ez azt jelenti, hogy a betegeknek szabad gépjárművet vezetniük, illetve fokozott odafigyelést igénylő tevékenységeket végezni. Annak érdekében, hogy fel lehessen ismerni a különösen érzékeny betegeket, akik a gyógyszerre szokatlan reakciót mutatnak, javasolt az egyéni érzékenységet ellenőrizni még azelőtt, hogy a beteg gépjárművet vezetne, vagy összetett feladatokat végezne. 4.9 Túladagolás Fexofenadin-hidroklorid túladagolással kapcsolatban szédülésről, álmosságról, kimerültségről és szájszárazságról számoltak be. Két héten keresztül napi kétszer 60 mg adagot alkalmaztak gyermekeknél és egészséges felnőtteknél 1 hónapon át, 800 mg-ig terjedő napi egyszeri, illetve 690 mg-ig terjedő napi kétszeri dózisokat, valamint 1 éven át napi 240 mg-os dózisokat alkalmaztak anélkül, hogy klinikailag jelentős mellékhatások alakultak volna ki a placebóhoz viszonyítva. A fexofenadin-hidroklorid maximális tolerálható adagját nem határozták meg. Túladagolás esetén a fel nem szívódott gyógyszer eltávolítása érdekében mérlegelni kell a szokásos intézkedéseket. Tüneti és támogató kezelés javasolt. A fexofenadin-hidroklorid hemodialízissel nem távolítható el hatásosan a vérből. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A fexofenadin-hidroklorid nem alakul át a májban, így nem is lép kölcsönhatásba a májjal kapcsolatos mechanizmus révén más gyógyszerekkel. A fexofenadin a P-glikoprotein (P-gp) és szervesanion-transzporter polipeptid (OATP) szubsztrátja. A fexofenadin egyidejű alkalmazása P-gp-inhibitorokkal vagy -induktorokkal befolyásolhatja a fexofenadin expozícióját. A fexofenadin-hidroklorid és a P-gp-inhibitor eritromicin vagy a ketokonazol együttes adásával kapcsolatban kimutatták, hogy ennek eredményeként a fexofenadin plazmaszintje 2-3-szorosára emelkedik. Ezt a változást nem kísérte a QT-távolság megváltozása és bármilyen egyéb mellékhatás gyakoriságának a fokozódása az egymagában alkalmazott gyógyszerekhez képest. Egy klinikai gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálat kimutatta, hogy az apalutamid (a P-gp gyenge induktora) és 30 mg egyszeri orális dózis fexofenadin együttes alkalmazása a fexofenadin AUC-értékének 30%-os csökkenését okozta. A fexofenadin-hidroklorid és az omeprazol között nem figyeltek meg kölcsönhatásokat. Azonban alumínium-és magnézium-hidroxid gélt tartalmazó savkötő alkalmazása 15 perccel a fexofenadin-hidroklorid bevétele előtt a fexofenadin-hidroklorid biohasznosulásának a csökkenéséhez vezettek, legnagyobb valószínűséggel a fexofenadin-hidroklorid tápcsatornában történő megkötése miatt. A fexofenadin-hidroklorid, valamint az alumínium- és magnézium-hidroxid tartalmú savkötők alkalmazása között két óra szünetet ajánlatos tartani. Allergiatesztek: a fexofenadin-hidroklorid alkalmazását az allergiatesztek (s.c. prickteszt) végzése előtt három nappal abba kell hagyni. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A következő előfordulási gyakorisági alkalmazták, amennyiben megállapítható volt. Nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 -<1/100); ritka (?1/10 000 -<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Felnőtteknél klinikai vizsgálatokban a placebo esetében tapasztalhatóhoz hasonló gyakorisággal jelentett mellékhatások a következők voltak: Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: fejfájás, bágyadtság, szédülés. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori : hányinger. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori: fáradtság. Felnőtteknél a forgalomba hozatalt követően az alábbi mellékhatásokat jelentették. Előfordulási gyakoriságuk nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenységi reakciók, melyek megnyilvánulásai a következők voltak: angiooedema, mellkasi szorító érzés, légszomj, kipirulás, és szisztémás anafilaxiás reakció. Pszichiátriai kórképek Álmatlanság, nyugtalanság, alvászavarok, illetve paroniria (rémálmok/kóros álmok). Szembetegségek és szemészeti tünetek Homályos látás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia, palpitáció. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasmenés. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Bőrkiütés, csalánkiütés, viszketés. Kontrollált klinikai vizsgálatokban a gyakori mellékhatások előfordulási aránya hasonló volt fexofenadin és placebó esetén. A kontrollált vizsgálatokban az 1%-nál kisebb előfordulási gyakorisággal jelentett, a placebó esetén megfigyelthez hasonló mellékhatásokat ritkán a forgalomba hozatalt követő vizsgálatokban is jelentettek. A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: szisztémásan alkalmazott antihisztaminok, ATC-kód: R06AX26 Hatásmechanizmus A fexofenadin nem-szedatív hatású, H1-hisztaminreceptoron ható gátlószer. A fexofenadin a terfenadin farmakológiailag aktív metabolitja. Klinikai hatásosság és biztonságosság Humán hisztamin-provokációs tesztek, amelyek során naponta egyszeri és kétszeri dózisban adtak fexofenadint, azt mutatták, hogy a gyógyszer antihisztamin hatása 1 órán belül kezdődik, maximális erősségét hat óra múlva éri el és legalább 24 órán keresztül tart. 28 napos kezelést követően sem észleltek tolerancia kialakulására utaló bizonyítékot. Pozitív dózis-hatás kapcsolat orális adagok esetében a 10-130 mg-os tartományban volt kimutatható. Ebben az antihisztamin-hatást vizsgáló modellben kimutatták, hogy legalább 130 mg szükséges ahhoz, hogy egy 24 órás időszakon keresztül fent lehessen tartani a hatást. A provokált bőrterületen a maximális gátlás mértéke meghaladta a 80%-ot. Szezonális allergiás rhinitis kezelésére végzett klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a 120 mg-os dózis 24 órára elegendő hatékonyságot biztosít. Szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél a placebóval kezelt betegekhez képest nem volt különbség a QTc-szakasz hosszában akkor, amikor két héten keresztül naponta kétszer 240 mg-ig terjedő fexofenadin dózisokat kaptak. Hasonlóképp, egészséges önkénteseknél a QTc-szakasz hossza a placebo-kezeléshez képest akkor sem változott jelentősen, amikor naponta kétszer 60 mg-ig terjedő fexofenadin dózist kaptak hat hónapon át, vagy naponta kétszer 400 mg-ot 6,5 napon keresztül, illetve naponta egyszer 240 mg-ot egy éven át. A fexofenadin a humán terápiás koncentráció 32-szerese mellett sem gyakorolt hatást a humán szívből klónozott késleltetett egyirányú káliumcsatornára. A fexofenadin (orálisan, 5-10 mg/kg dózisban adva) a terápiás koncentrációt meghaladó szintek (10-100 ?M) mellett szenzitizált tengerimalacokban gátolta az antigén-indukálta hörgőgörcsöt, továbbá gátolta a hisztamin felszabadulását a peritoneális hízósejtekből. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A fexofenadin az orális bevételt követően gyorsan felszívódik. A Tmax értéket a dózis bevétele után körülbelül 1-3 órával éri el. A Cmax átlagos értéke napi egyszeri 120 mg bevétele után körülbelül 427 ng/ml. Eloszlás A fexofenadin a plazmafehérjékhez 60-70%-ban kötődik. Biotranszformáció és elimináció A fexofenadin csak jelentéktelen mértékben metabolizálódik (hepatikus, vagy extrahepatikus úton), székletből és vizeletből mind állatokban, mind emberben ez volt az egyetlen jelentős vegyület, amit azonosítottak. A fexofenadin plazmakoncentrációja biexponenciális módon csökken többszörös dózisok bevétele után. A terminális eliminációs felezési idő 11-15 óra. Naponta kétszer 120 mg orális dózisig a fexofenadin egyszeri vagy többszöri dózis mellett lineáris farmakokinetikát mutat. Naponta kétszer 240 mg dózis mellett dinamikus egyensúlyi körülmények között a görbe alatti terület az arányosnál csak kissé nagyobb mértékben emelkedett (8,8%). Ez arra utal, hogy a fexofenadin farmakokinetikája naponta 40 - 240 mg dózis mellett gyakorlatilag lineáris. Feltételezik, hogy az elimináció döntően az epével történik, míg a beadott adag legfeljebb 10%-a változatlan formában a vizelettel ürül. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A kutyák a hat hónapon át naponta kétszer 450 mg/kg dózisban adott fexofenadint jól tolerálták. Esetenkénti hányást leszámítva nem jelentkeztek toxicitásra utaló tünetek. Boncoláskor a kezeléssel összefüggő jelentős eltéréseket nem figyeltek meg kutyákban és rágcsálókban. A radioaktívan jelzett fexofenadin-hidroklorid szöveti megoszlását patkányban vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy a fexofenadin nem jut át a vér-agy gáton. A különböző in vitro és in vivo mutagenitási tesztek során a fexofenadinről azt állapították meg, hogy nem mutagén. A fexofenadin karcinogén hatását a terfenadinnel végzett klinikai vizsgálatok és kiegészítő farmakokinetikai vizsgálatok felhasználásával értékelték, amikor meghatározták a fexofenadin-expozíciót (a plazma AUC-értékek alapján). A patkányokban és egerekben (napi maximum 150 mg/ttkg dózisban adott) terfenadin mellett karcinogenitásra utaló bizonyítékot nem észleltek. Egy egereken végzett reprodukciós toxicitási vizsgálat során a fexofenadin-hidroklorid nem csökkentette a fertilitást, nem volt teratogén és nem befolyásolta károsan a pre- és a posztnatális fejlődést. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 7 db, 10 db, 15 db, 20 db, 30 db, 50 db, 100 db, 200 db vagy 250 db filmtabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések Nincsenek különleges előírások. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: I. csoport Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Viatris Limited Damastown Industrial Park Mulhuddart Dublin 15 DUBLIN Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-20601/01 (10x) OGYI-T-20601/02 (30x) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 2008. július 9./2010. július 9. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023.10.28. 7 OGYÉI/16744/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A fexofenadin-hidroklorid terhes nők körében való alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre megfelelő adat. Az állatokon végzett korlátozott kísérletek nem mutattak közvetlen vagy közvetett jellegű káros hatást a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, a szülés és a szülés utáni fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). A fexofenadin-hidroklorid nem alkalmazható a terhesség során csak akkor, ha az egyértelműen szükséges. Szoptatás Nem állnak rendelkezésre adatok az anyatejben levő fexofenadin mennyiségére a fexofenadin-hidroklorid alkalmazását követően. Mindazonáltal amikor terfenadint adtak szoptató anyáknak, azt találták, hogy a fexofenadin átjutott az anyatejbe. Ezért fexofenadin-hidroklorid alkalmazása nem ajánlott szoptató anyáknak. Termékenység Nem állnak rendelkezésre humán adatok a fexofenadin-hidroklorid termékenységre gyakorolt hatásáról. Egerekben a fexofenadin-hidrokloriddal történő kezelés nem befolyásolta a termékenységet (lásd 5.3 pont). | 
