Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések
A filmtabletta biztonságosságát és hatékonyságát 12 évnél fiatalabb gyermekeken nem vizsgálták.
Súlyos veseelégtelenségben körültekintően kell alkalmazni. (lásd 5.2).
A készítmény laktózt is tartalmaz!
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre
Az Aerius 5 mg filmtabletta alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a járművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességeket.
4.9 Túladagolás
Túladagolás esetén a tápcsatornából még fel nem szívódott hatóanyag eltávolítása megkísérelhető a szokásos módszerekkel.
Szükség esetén tüneti kezelés javasolt.
Többszöri adagok hatását értékelő klinikai vizsgálatokban legfeljebb 45 mg (a javasolt adag kilencszeresének megfelelő) desloratadine adásakor klinikailag számottevő hatást nem észleltek.
A desloratadine haemodialysissel nem távolítható el, a peritoneális dialysis hatékonyságáról nincs adat.
Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
Farmakoterápiás besorolás: - antihisztamidok ATC: R06A X27
- H1 receptor antagonisták INN: desloratadine
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
A desloratadine nem-sedatív, nyújtott hatású hisztamin-antagonista; szelektív, perifériás H1-receptor-antagonista hatással. A per os desloratadine szelektíven blokkolja a perifériás H1 hisztamin receptorokat, mivel a hatóanyag nem jut a központi idegrendszerbe.
A desloratadine antiallergiás hatását in vitro vizsgálatokkal bizonyították, és megállapították, hogy hasonlóan jól gátolja a gyulladáskeltő cytokinek (pl. IL-4, IL-6, IL-8 és IL-13) felszabadulását az emberi hízósejtekből és basophil leukocytákból, továbbá az endothel sejtekben megakadályozza a P-selectin sejtadhéziós molekula expresszióját. E megfigyelések klinikai jelentősége még bizonyításra szorul.
Többszörös adagú klinikai vizsgálat során legfeljebb 20 mg/nap adagú desloratadine-t 14 napon keresztül alkalmazva, számottevő, szív-érrendszerre kifejtett hatást nem észleltek. Klinikai farmakológiai vizsgálat során a desloratadine-t 45 mg/nap (a terápiás adag kilencszeresének megfelelő) dózisban alkalmazták 10 napig, és nem észlelték a QTc-intervallum megnyúlását.
Ketoconazole-lal és erythromycinnel végzett többszörös dózisú interakciós vizsgálatokban a desloratadine plazmaszintje nem változott jelentős mértékben.
A desloratadine alig penetrál a központi idegrendszerbe. A javasolt napi adaggal (5 mg) kezelt betegeknél az aluszékonyság nem volt gyakoribb, mint a placebót szedőknél. A klinikai vizsgálatok során napi egyszeri 7,5 mg-os adagban adott desloratadine nem befolyásolta a betegek psychomotoros teljesítményét. Felnőtteken végzett, egyszeri dózisú vizsgálatban az 5 mg desloratadine nem befolyásolta a repülőgép-vezetési teljesítményt - beleértve a szubjektív álmosság fokozódását -, illetve a repüléssel kapcsolatos feladatok ellátását.
A klinikai farmakológiai vizsgálatok során alkohollal együttadva az Aerius 5 mg filmtabletta nem fokozta az alkohol teljesítményt csökkentő, ill. álmosító hatását. Nem volt lényeges különbség a psychomotoros teljesítményben a desloratadine-nal vagy placebóval kezelt betegcsoportok között függetlenül attól, hogy kaptak-e alkoholt, vagy sem.
Az Aerius 5 mg filmtabletta hatékonyan enyhítette az allergiás rhinitis okozta panaszokat és tüneteket: a tüsszögést, az orrváladékozást és orrviszketést, a szem viszketését, a kötőhártya-vérbőségét és a könnyezést, valamint a szájpad viszketését. A panaszokat az Aerius 24 órán keresztül hatékonyan csökkentette. Hatásosságát nem bizonyították minden kétséget kizáróan 12-17 éves betegeken.
Két, 6 hétig tartó, placebo kontrollált klinikai vizsgálatban a krónikus idiopátiás urticariában szenvedő betegeknél az Aerius már 1 nappal a kezelés megkezdése után hatékonyan csökkentette a viszketést, a kiütések nagyságát és számát. Mindkét vizsgálatban a hatás tartósan fennmaradt az adagolást követő 24 órán keresztül.
Antihisztaminokkal CIU-ban folytatott más vizsgálatokhoz hasonlóan az antihisztaminokra nem reagáló, kis részarányú betegeket kizárták a vizsgálatból. A viszketés legalább 50 %-os enyhülését a desloratadine-nal kezelt betegek 55 %-ánál, míg a placebokezelésben részesülők 19 %-ánál tapasztalták. Az Aerius szignifikáns mértékben csökkentette az alvászavar és nappali funkcióromlás négyfokozatú skálán mért súlyosságát.
Az Aerius tabletta hatékonyan csökkentette a szezonális allergiás rhinitis okozta megterhelést a rhino-conjunctivitises életminőség-kérdőív eredményei alapján. A legnagyobb mértékű javulást a gyakorlati problémák elhárulása és a mindennapos tevékenységek végzését gátló panaszok enyhülése terén észlelték.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A per os alkalmazott desloratadine már 30 perc múlva kimutatható a plazmában. Felszívódása jó, a maximális plazmakoncentrációt hozzávetőleg 3 óra múlva éri el; terminális felezési ideje kb.27 óra. A szervezetben a felezési időnek (kb 72 óra) és a napi egyszeri adagolásnak megfelelő mértékben kumulálódott. Az 5-20 mg dózis tartományban az alkalmazott dózis nagyságával arányos a desloratadin biohasznosulása.
A demográfiai jellemzőket tekintve a szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegekhez hasonló populáción elvégzett farmakokinetikai vizsgálatban a résztvevők 4 %-ánál alakult ki magasabb desloratadine-koncentráció. Ennek az eltérésnek a prevalenciája az etnikai hovatartozástól függően változhat. A maximális desloratadine-koncentráció hozzávetőlegesen 3-szoros volt
7 óránál, a terminális felezési idő pedig kb. 89 órára változott. A desloratadine kezelés biztonságossága azonban ebben az alcsoportban sem különbözött az általános populációra jellemzőtől.
A desloratadine mérsékelten (83-87 %-ban) kötődik plazmafehérjékhez. A desloratadine-t naponta egyszer, 5-20 mg dózisban, 14 napon keresztül ismételten adva nem észleltek klinikai szempontból számottevő akkumulációt.
A desloratadine metabolizmusáért felelős enzimet még nem azonosították, ezért nem zárható ki teljes mértékben a lehetőség, hogy a desloratadine kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel. A desloratadine nem gátolja a CYP3A4 működését in vivo, továbbá in vitro vizsgálatok szerint nem gátolja a CYP2D6 működését és nem szubsztrátja, ill. inhibitora a P-glycoproteinnek.
Egyszeri adagú, 7,5 mg desloratadine-nal végzett klinikai vizsgálat során a tápláléknak (magas zsiradék és kalória tartalmú reggeli) nem volt hatása a készítményre. Egy másik vizsgálatban a grapefruitlének szintén nem volt hatása a desloratadine-ra.
5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei
A desloratadine a loratadine elsődleges, aktív metabolitja. A loratadine-nal és desloratadine-nal végzett preklinikai vizsgálatok során - a hasonló mértékű expozició mellett - nem volt minőségi, vagy mennyiség eltérés a két vegyület toxicitása között. A desloratadine-nal végzett, szokásos farmakológiai biztonsági, ismételt-dózis-toxicitási, genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó preklinikai adatok nem mutattak semmilyen, az emberi alkalmazást érintő különleges kockázatot. A rákkeltő hatás hiányát loratadine-nal folytatott vizsgálatokkal bizonyították.
