Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Belsőleges szuszpenzió Fehér szuszpenzió 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóMerck Sharp & Dohme BV Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy ml belsőleges szuszpenzió 40 mg pozakonazolt tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Poliszorbát 80 Szimetikon Nátrium-benzoát (E211) Nátrium-citrát-dihidrát Citromsav-monohidrát Glicerin Xantán gumi Folyékony glükóz Titán-dioxid (E171) Mesterséges cseresznyeízesítés, ami benzil-alkoholt és propilén-glikolt tartalmaz Tisztított víz Javallat4.1 Terápiás javallatok A Noxafil a következő gombafertőzések kezelésére javallt felnőtteknél (lásd 5.1 pont): - Invazív aspergillosis, olyan betegek esetében, akiknek a betegsége amfotericin B-re vagy itrakonazolra rezisztens, illetve, akik ezeket a gyógyszereket nem tolerálják; - Fusariosis, olyan betegek esetében, akiknek a betegsége amfotericin B-re rezisztens, illetve, akik az amfotericin B-t nem tolerálják; - Chromoblastomycosis és mycetoma, olyan betegek esetében, akiknek a betegsége itrakonazolra rezisztens, illetve, akik az itrakonazolt nem tolerálják; - Coccidioidomycosis, olyan betegek esetében, akiknek a betegsége amfotericin B-re, itrakonazolra vagy flukonazolra rezisztens, illetve, akik ezeket a gyógyszereket nem tolerálják; - Oropharyngealis candidiasis: Elsővonalbeli kezelésként olyan betegeknél, akiknek súlyos a betegsége, vagy akiknek legyengült az immunrendszere, és akiknél a helyi kezeléstől nem várható jó eredmény. Rezisztencia akkor állapítható meg, ha a terápiás dózisban legalább 7 napon át adott hatékony antifungalis kezelés mellett a fertőzés rosszabbodik, vagy nem javul. A Noxafil továbbá javallt invazív gombafertőzések megelőzésére a következő betegeknek: - Olyan betegeknek, akik akut myeloid leukaemia (AML) vagy myelodysplasiás szindróma (MDS) miatt remisszió-indukció kemoterápiában részesülnek, mely várhatóan elhúzódó neutropeniához vezet, és akiknél az invazív gombafertőzés kialakulásának nagy a kockázata; - Haemopoeticus őssejt-transzplantációban (HSCT) részesült betegeknek, akik graft versus host reakció miatt nagy dózisú immunszuppresszív kezelést kapnak, és akiknél az invazív gombafertőzés kialakulásának nagy a kockázata. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést a gombafertőzések kezelésében, illetve a pozakonazol profilaktikus javallatát képező nagy kockázatú betegek szupportív terápiájában jártas orvosnak kell megkezdenie. A javasolt adagolást az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat Javasolt dózis indikációk szerint Javallat Dózis és kezelési időtartam Rezisztens invazív gombafertőzés (IGF)/intoleráns IGF-es betegek 400 mg (10 ml) naponta kétszer. Azoknál a betegeknél, akik nem tolerálnak semmiféle táplálékot vagy tápszert, a Noxafilt 200 mg-os dózisban (5 ml) naponta négyszer kell adni. A kezelés időtartama az alapbetegség súlyosságától, az immunszuppresszióból való felépüléstől és a klinikai választól függ. Oropharyngealis candidiasis 200 mg (5 ml) telítő adag egy alkalommal az első napon, majd 100 mg (2,5 ml) naponta egyszer 13 napon keresztül. A felszívódás elősegítése és a megfelelő expozíció biztosítása érdekében a Noxafil minden egyes adagját étkezés közben vagy tápszerrel kell beadni, azok esetében, akik nem tudnak ételt fogyasztani. Invazív gombafertőzés megelőzése 200 mg (5 ml) naponta háromszor. A felszívódás elősegítése és a megfelelő expozíció biztosítása érdekében a Noxafil minden egyes adagját étkezés közben vagy tápszerrel kell beadni, azok esetében, akik nem tudnak ételt fogyasztani. A kezelés időtartama a neutropeniából, illetve az immunszuppresszióból való felépüléstől függ. Akut myeloid leukaemiás vagy myelodysplasiás szindrómában szenvedő betegek esetében a Noxafil profilaktikus alkalmazását több nappal a neutropenia feltételezett kialakulását megelőzően meg kell kezdeni, és a neutrofilszám mm3-enként 500 sejt fölé való emelkedését követő további 7 napig folytatni. Súlyos emésztőrendszeri működészavarban (mint pl. súlyos hasmenés) szenvedő betegekre vonatkozó farmakokinetikai adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A súlyos hasmenéstől, illetve hányástól szenvedő betegeket áttörő gombafertőzés veszélye miatt szoros megfigyelés alatt kell tartani. A belsőleges szuszpenzió használat előtt alaposan felrázandó. Alkalmazás károsodott veseműködés esetén: A károsodott veseműködés a pozakonazol farmakokinetikáját várhatóan nem befolyásolja, a dózis módosítása nem szükséges (lásd a 4.4 és 5.2 pontban). Alkalmazás károsodott májműködés esetén: Károsodott májműködésű betegekre vonatkozó farmakokinetikai adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, ezért az adagolás módosítására vonatkozó javaslat nem állítható fel. Beszűkült májműködésű, kis számú vizsgált betegnél nőtt az expozíció és a felezési idő, valamint csökkent a májfunkció (lásd a 4.4 és 5.2 pontban). Alkalmazás gyermekeknél: A biztonságosságot és hatásosságot gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél nem igazolták. Ezért a pozakonazol alkalmazása 18 éves életkor alatt nem ajánlott (lásd 5.1 és 5.2 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Együttadás ergotalkaloidokkal (lásd a 4.5 pontban). Együttadás a CYP3A4 szubsztrátokhoz tartozó terfenadinnal, asztemizollal, ciszapriddel, pimoziddal, halofantrinnal vagy kinidinnel, mivel az együttadás ezen gyógyszerek plazmakoncentrációinak emelkedését eredményezheti, és QTc-megnyúláshoz, valamint ritkán torsades de pointes kialakulásához vezethet (lásd a 4.4 és 4.5 pontban). Együttadás a HMG-KoA-reduktázinhibitor szimvasztatinnal, lovasztatinnal és atorvasztatinnal (lásd a 4.5 pontban). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Túlérzékenység: A pozakonazol és az egyéb azoltípusú antifungalis szerek közötti keresztérzékenységre vonatkozó információ nem áll rendelkezésre. Elővigyázatosság szükséges, ha a Noxafilt olyan betegeknek rendelik, akik túlérzékenyek más azolszármazékokra. Májtoxicitás: A klinikai vizsgálatokban a pozakonazol-kezelés alatt észleltek májreakciókat (pl. enyhe vagy mérsékelt emelkedést az ALT, AST, alkalikus foszfatáz, összbilirubin szintjében és/vagy klinikailag megnyilvánuló hepatitist). Az emelkedett májfunkciós értékek a kezelés leállítását követően általában normalizálódtak, és néhány esetben ez a kezelés megszakítása nélkül is bekövetkezett. Súlyos alapbetegségben szenvedő betegeknél (pl. hematológiai malignus betegségek) a pozakonazol-kezelés alatt ritkán súlyosabb májreakciókat jelentettek, beleértve a cholestasist vagy májelégtelenséget. A pozakonazol csak óvatosan alkalmazható súlyosan károsodott májműködésű betegeknél. Ezeknél a betegeknél a megnyúlt eliminációs felezési idő fokozott expozíciót eredményezhet. A májfunkció monitorozása: Azokat a betegeket, akiknél a Noxafil-kezelés alatt kóros májfunkciós eredmények jelentkeznek, rutinszerűen monitorozni kell a súlyosabb májkárosodás kialakulásának észlelése érdekében. A betegek kezelésének magában kell foglalnia a májfunkció laboratóriumi értékelését (különösen a májfunkciós értékekét és a bilirubinét). Meg kell fontolni a Noxafil leállítását, ha a klinikai jelek és tünetek májbetegség kialakulására utalnak. QTc-megnyúlás: Néhány azolszármazékkal kapcsolatban a QTc-intervallum megnyúlását észlelték. A Noxafil nem adható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek a CYP3A4 szubsztrátjai, és tudott, hogy megnyújtják a QTc-intervallumot (lásd a 4.3 és 4.5 pontban). A Noxafil csak óvatosan adható a következő proaritmiás állapotok esetén: • Veleszületett vagy szerzett QTc-megnyúlás • Cardiomyopathia, különösen szívelégtelenség fennállása esetén • Sinus bradycardia • Fennálló szimptómás ritmuszavarok • Egyidejűleg adott olyan gyógyszerek, amelyek ismerten megnyújtják a QTc-intervallumot (a 4.3 pontban említetteken túl). Az elektrolitzavarokat, különösen a kálium-, magnézium- vagy kalciumszintet érintő eltéréseket, a pozakonazol-kezelés előtt és annak idején monitorozni, és szükség szerint korrigálni kell. A pozakonazol a CYP3A4 inhibitora, és kizárólag bizonyos körülmények fennállása esetén alkalmazható a CYP3A4 által metabolizált más gyógyszerekkel folytatott kezelés idején (lásd a 4.5 pontban). Rifabutin: Egyidejű alkalmazását a pozakonazollal kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot (lásd a 4.5 pontban). Rifamicin antibakteriális szerek (rifampicin, rifabutin), bizonyos antikonvulzánsok (fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál, primidon) és cimetidin: Kombinációban a pozakonazol koncentrációja jelentősen csökkenhet; ezért a pozakonazollal történő egyidejű alkalmazást kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot (lásd a 4.5 pontban). A gyógyszer hozzávetőlegesen 1,75 g glükózt tartalmaz 5 ml szuszpenzióban. Glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre A pozakonazolnak a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 4.9 Túladagolás A klinikai vizsgálatokban azok a betegek, akik a pozakonazolt legfeljebb 1600 mg/nap dózisban kapták, nem tapasztaltak olyan mellékhatásokat, melyek különböztek volna az alacsonyabb dózisok esetén jelentett mellékhatásoktól. Véletlen túladagolást egy betegnél jeleztek, aki 1200 mg-ot vett be naponta kétszer három napon át. A vizsgáló nem észlelt mellékhatást. A pozakonazol nem távolítható el hemodialízissel. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Más gyógyszerek hatása a pozakonazolra: A pozakonazol UDP glükuronidáción keresztül metabolizálódik (2. fázisú enzimek), és szubsztrátja a P-glikoproteinen (P-gp) keresztül történő kiáramlásnak in vitro. Ezért ezen eliminációs utakat gátló (pl. verapamil, ciklosporin, kinidin, klaritromicin, eritromicin stb.) vagy indukáló szerek (pl. rifampicin, rifabutin, bizonyos antikonvulzánsok stb.) növelhetik, illetve csökkenthetik a pozakonazol plazmakoncentrációit. A rifabutin (300 mg naponta egyszer) a pozakonazol Cmax (maximális plazmakoncentráció) és AUC (a plazmakoncentráció – idő görbe alatti terület) értékét 57%-ra, illetve 51%-ra csökkentette. A pozakonazol és a rifabutin, valamint hasonló induktorok (pl. rifampicin) együttes alkalmazását kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot. A pozakonazol hatását a rifabutin plazmaszintjeire lásd alább. Fenitoin (200 mg naponta egyszer) a pozakonazol Cmax és AUC értékét 41%-kal, illetve 50%-kal csökkentette. A pozakonazol és a fenitoin vagy hasonló induktorok (pl. karbamazepin, fenobarbitál, primidon) együttes alkalmazását kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot. H2-receptorantagonisták és protonpumpa-inhibitorok: A pozakonazol plazmakoncentrációi (Cmax és AUC) 39%-kal csökkentek, ha a pozakonazolt cimetidinnel adták együtt (400 mg naponta kétszer), feltehetően a gyomorsavtermelés csökkenése következtében kialakuló csökkent felszívódás miatt. A pozakonazol és a cimetidin együttes alkalmazását kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot. Az egyéb H2-receptorantagonistáknak (pl. famotidin, ranitidin) és protonpumpa-inhibitoroknak (pl. omeprazol), melyek a gyomor savasságát órákra csökkenthetik, a pozakonazol-szintekre kifejtett hatását nem tanulmányozták, de a csökkent biohasznosulás lehetősége miatt az együttadást, hacsak lehet, kerülni kell. A pozakonazol hatásai más gyógyszerekre: A pozakonazol a CYP3A4 inhibitora. Napi egyszer 200 mg pozakonazol az intravénásan adott, CYP3A4-szubsztrát midazolám expozícióját (AUC) 83%-kal növelte. Elővigyázatosság ajánlott intravénásan adagolt CYP3A4-szubsztrát együttadásakor, továbbá a CYP3A4-szubsztrát adagjának csökkentésére is szükség lehet. Nem ismert a pozakonazol hatása a szájon át adagolt CYP3A4- szubsztrátok plazmakoncentrációira, azonban az intravénásan adagolt szubsztrátok esetében megfigyeltnél jóval nagyobb hatás várható. Amennyiben a Noxafilt olyan CYP3A4-szubsztráttal adják együtt, amelyet szájon át adagolnak, és amely esetében a plazmakoncentráció megemelkedése elfogadhatatlan nemkívánatos eseményekkel járhat, a CYP3A4-szubsztrát plazmakoncentrációját vagy a nemkívánatos eseményt szorosan monitorozni, és az adagot szükség szerint módosítani kell. Terfenadin, asztemizol, ciszaprid, pimozid, halofantrin és kinidin (CYP3A4 szubsztrátok): A pozakonazol és a terfenadin, asztemizol, ciszaprid, pimozid, halofantrin vagy kinidin együttadása ellenjavallt. Az együttadás fokozhatja ezen gyógyszerek plazmaszintjeit, ami QTc-megnyúláshoz és ritkán torsades de pointes kialakulásához vezethet (lásd a 4.3 pontban). Ergotalkaloidok: A pozakonazol emelheti az ergotalkaloidok (ergotamin és dihidroergotamin) plazmaszintjeit, ami ergotizmushoz vezethet. A pozakonazol és az ergotalkaloidák együttadása ellenjavallt (lásd a 4.3 pontban). CYP3A4 által metabolizált HMG-KoA-reduktázinhibitorok (pl. szimvasztatin, lovasztatin és atorvasztatin): A pozakonazol jelentősen növelheti azoknak a HMG-KoA-reduktázinhibitoroknak a plazmaszintjét, amelyeket a CYP3A4 metabolizál. Ezen HMG-KoA-reduktázinhibitorokkal történő kezelést abba kell hagyni a pozakonazol-kezelés idején, mivel az emelkedett plazmaszinteket rhabdomyolysissel hozták összefüggésbe (lásd a 4.3 pontban). Vinkaalkaloidok: A pozakonazol emelheti a vinkaalkaloidok (pl. vinkrisztin és vinblasztin) plazmaszintjét, ami neurotoxicitást okozhat. Ezért a pozakonazol és a vinkaalkaloidok együttes alkalmazását kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot. Együttadás esetén a vinkaalkaloidok dózisának módosítását javasolt megfontolni. Rifabutin: A pozakonazol a rifabutin Cmax és AUC értékét 31%-kal, illetve 72%-kal emelte. A pozakonazol és rifabutin együttes alkalmazását kerülni kell, hacsak a beteg számára nyújtott előny nem múlja felül a kockázatot (a rifabutin hatását a pozakonazol plazmaszintjeire lásd előbb). Ezen gyógyszerek együttadása esetén a teljes vérkép és az emelkedett rifabutin-szintekkel összefüggő mellékhatások (pl. uveitis) gondos monitorozása javasolt. Ciklosporin: Stabil ciklosporin-dózist kapó szívtranszplantált betegeknél a naponta egyszer 200 mg-os dózisban adagolt pozakonazol olyan mértékben emelte a ciklosporin-koncentrációkat, ami dóziscsökkentést tett szükségessé. Klinikai hatásossági vizsgálatok során emelkedett ciklosporinszintek következtében kialakult súlyos mellékhatásokkal járó eseteket, köztük nephrotoxicitást és egy esetben halálos kimenetelű leukoencephalopathiát jelentettek. A ciklosprin-kezelésben részesülő betegek esetében a pozakonazol-kezelés megkezdésekor a ciklosporin adagját csökkenteni kell (pl. az aktuális adag háromnegyedére). Ezt követően a ciklosporin vérszintjét gondosan monitorozni kell a pozakonazollal történő együttes alkalmazás idején, valamint a pozakonazol-kezelés leállításakor, és a ciklosporin dózisát szükség szerint kell változtatni. Takrolimusz: A pozakonazol a takrolimusz (0,05 mg/ttkg egy dózisban) Cmax és AUC értékét 121%- kal, illetve 358%-kal emelte. A klinikai hatásossági vizsgálatok során kórházi felvételt és/vagy a pozakonazol leállítását szükségesség tevő, klinikailag jelentős kölcsönhatásokat észleltek. A pozakonazol-kezelés elkezdésekor már takrolimuszt kapó betegeknél a takrolimusz dózisának csökkentése javasolt (pl. az aktuális dózis kb. egyharmadára). A takrolimusz vérszintjét ezután gondosan monitorozni kell a pozakonazollal történő együttes alkalmazás idején, valamint a kezelés leállításakor, és a takrolimusz dózisát szükség szerint kell változtatni. Szirolimusz: A pozakonazol emelheti a szirolimusz plazmakoncentrációját. A szirolimusz vérszintjét monitorozni kell a pozakonazollal történő kezelés elkezdésekor, az együttes alkalmazás idején, valamint a kezelés leállításakor. A szirolimusz adagját szükség szerint kell változtatni. Retrovírus ellenes készítmények: Mivel a HIV-proteázinhibitorok és a nem nukleozid reverztranszkriptáz-inhibitorok (NNRTI) a CYP3A4 szubsztrátjai, a pozakonazol várhatóan emeli ezen retrovírus ellenes készítmények plazmaszintjét. A betegeket gondosan monitorozni kell a pozakonazol és ezen készítmények együttadása idején esetleg előforduló intoxikáció felismerése érdekében. Midazolám és egyéb CYP3A4 által metabolizált benzodiazepinek: Napi egyszer 200 mg pozakonazol per os az intravénásan adott midazolám AUC értékét 83%-kal növelte. Mivel a pozakonazol gátolja az intestinalis CYP3A4-et, a pozakonazol várhatóan még kifejezettebb hatást gyakorol a midazolám AUC értékére, ha azt szájon át adják. Minden CYP3A4-en keresztül metabolizálódó benzodiazepin (pl. midazolám, triazolám, alprazolám) dózisának módosítását mérlegelni kell pozakonazol egyidejű adagolása esetén. CYP3A4-en keresztül metabolizálódó kalciumcsatorna-blokkolók (pl. diltiazem, verapamil, nifedipin, nizoldipin): A kalciumcsatorna-blokkolókkal kapcsolatos mellékhatások és toxicitás gyakori monitorozása javasolt pozakonazol egyidejű alkalmazása során. Szükség lehet a kalciumcsatornablokkoló dózisának módosítására. Digoxin: Más azolszármazékok alkalmazását összefüggésbe hozták a digoxin-szintek emelkedésével. Tehát a pozakonazol emelheti a digoxin plazmakoncentrációját, ezért a digoxin-szinteket a pozakonazol-kezelés elkezdésekor és leállításakor monitorozni kell. Szulfonilureák: A glükózkoncentráció csökkent néhány egészséges önkéntesnél, ha a glipizidet együtt adták pozakonazollal. Diabeteses betegeknél glükózkoncentráció monitorozása javasolt. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A kezeléssel összefüggő mellékhatásokat, amelyeket 2400, pozakonazolt kapott egyén kapcsán figyeltek meg, a 2. táblázat mutatja. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Százhetvenkét beteg kapta a pozakonazolt . 6 hónapig; közülük 58-an . 12 hónapig kapták a pozakonazol-kezelést. Az egészséges önkéntesek és a betegek teljes populációján észlelt leggyakoribb mellékhatás a hányinger (6%) és a fejfájás (6%) volt. 2. táblázat: Kezeléssel összefüggő mellékhatások a pozakonazolt kapott egyéneknél szervrendszer és gyakoriság szerint n=2400 Minden 1%-os vagy annál gyakoribb, kezeléssel összefüggő mellékhatást, valamint a gyakoriságtól függetlenül minden orvosilag jelentős nemkívánatos eseményt tartalmaz Gyakori (> 1/100, < 1/10); nem gyakori(> 1/1000, < 1/100); ritka (> 1/10 000, < 1/1000) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek Gyakori: Nem gyakori: Ritka: neutropenia thrombocytopenia, leukopenia, anaemia, eosinophilia, lymphadenopathia haemolyticus uraemiás szindróma, thromboticus thrombocytopeniás purpura, pancytopenia, véralvadási zavar, vérzés Immunrendszeri betegségek Nem gyakori: Ritka: allergiás reakció Stevens-Johnson-szindróma, túlérzékenységi reakció Endokrin betegségek Ritka: mellékvese-elégtelenség, csökkent gonadotropinok Anyagcsere- és táplálkozási betegségek Gyakori: Nem gyakori: Ritka: elketrolitegyensúly-zavar, étvágytalanság hyperglykaemia renalis tubularis acidózis Pszichés zavarok Ritka: p szichózis, depresszió Idegrendszeri betegségek Gyakori: Nem gyakori: Ritka: p araesthesia, szédülés, aluszékonyság, fejfájás konvulziók, neuropathia, hypaesthesia, tremor ájulás, encephalopathia, perifériás neuropathia Szembetegségek Nem gyakori: Ritka: homályos látás diplopia, scotoma A fül és a labyrinthus betegségei Ritka: halláskárosodás Szívbetegségek Nem gyakori: Ritka: QTc/QT-megnyúlás, kóros EKG, palpitatio torsades de pointes, hirtelen halál, kamrai tachycardia, keringés-, légzésleállás, szívelégtelenség, myocardialis infarktus Érrendszeri betegségek Nem gyakori: Ritka: hypertonia, hypotonia cerebrovascularis történés, tüdőembólia, mélyvénás trombózis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek Ritka: p ulmonalis hypertonia, interstitialis pneumonia, pneumonitis Emésztőrendszeri betegségek Gyakori: Nem gyakori: Ritka: hányás, hányinger, hasi fájdalom, hasmenés, dyspepsia, szájszárazság, flatulencia pancreatitis gastrointestinalis vérzés, ileus Máj-, epebetegségek Gyakori: Nem gyakori: Ritka : emelkedett májfunkciós értékek (közöttük ALT, AST, bilirubin, alkalikus foszfatáz, GGT) hepatocellularis károsodás, hepatitis, icterus, hepatomegalia májelégtelenség, cholestaticus hepatitis, cholestasis, hepatosplenomegalia, májérzékenység, asterixis A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei Gyakori: Nem gyakori: Ritka: bőrkiütés szájfekély, alopecia vesicularis bőrkiütés Vázizom és kötőszöveti betegségek Nem gyakori: hátfájás Vese- és húgyúti betegségek Nem gyakori: Ritka: akut veseelégtelenség, veseelégtelenség, emelkedett kreatininszint interstitialis nephritis A reproduktív rendszer és az emlő betegségei Nem gyakori: Ritka: menstruációs zavar emlőfájdalom Általános tünetek, a beadást követő helyi reakciók Gyakori: Nem gyakori: Ritka: láz, asthenia, fáradtság ödéma, gyengeség, fájdalom, hidegrázás, rossz közérzet nyelvödéma, arcödéma Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Nem gyakori: megváltozott gyógyszerszintek A 428, invazív gombafertőzésben szenvedő beteg esetében jelentett, kezeléssel összefüggő súlyos mellékhatások közé tartozott (1% mindegyik) a más gyógyszerek szintjének megváltozása, a májenzimszintek emelkedése, a hányinger, a bőrkiütés és a hányás. A 605, profilaktikus pozakonazolkezelésben részesült beteg esetében jelentett, kezeléssel összefüggő súlyos mellékhatások közé tartozott (1% mindegyik) a bilirubinaemia, az emelkedett májenzimek, a májsejtkárosodás, az émelygés és a hányás. A klinikai fejlesztés során egyetlen esetben jelentkezett pozakonazolt szedő betegnél torsades de pointes. A jelentés egy súlyos beteghez kötődik, akinél számos zavaró, potenciálisan összefüggő kockázati tényező volt jelen, mint pl. palpitáció az anamnézisben, kardiotoxikus kemoterápia a közelmúltban, hypokalaemia és hypomagnesaemia. Ezenkívül ritkán haemolyticus uraemiás szindrómát és thromboticus thrombocytopeniás purpurát is jelentettek elsősorban olyan betegeknél, akik egyidejűleg ciklosporin- vagy takrolimusz-kezelésben is részesültek transzplantátum-kilökődés vagy graft versus host betegség kezelésére. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szisztémás gombaellenes szerek - triazolszármazékok, ATC kód: J02A C04. Hatásmechanizmus A pozakonazol gátolja a lanoszterol-14.-demetiláz enzimet (CYP51), amely az ergoszterolbioszintézis egyik alapvető lépését katalizálja. Mikrobiológia A pozakonazol in vitro a következő mikroorganizmusokkal szemben hatékony: Aspergillus fajok (Aspergillus fumigatus, A. flavus, A. terreus, A. nidulans, A. niger, A. ustus), Candida fajok (Candida albicans, C. glabrata, C. krusei, C. parapsilosis, C. tropicalis, C. dubliniensis, C. famata, C. inconspicua, C. lipolytica, C. norvegensis, C. pseudotropicalis), Coccidioides immitis, Fonsecaea pedrosoi és Fusarium, Rhizomucor, Mucor, valamint Rhizopus fajok. A mikrobiológiai adatok arra utalnak, hogy a pozakonazol hatékony a Rhizomucor, Mucor, valamint Rhizopus fajokkal szemben, a klinikai adatok azonban túlságosan korlátozottak jelenleg, hogy a pozakonazol hatásosságát meg lehessen ítélni ezekkel a kórokozókkal szemben. Rezisztencia Azonosítottak olyan klinikai izolátumokat, amelyek pozakonazollal szemben csökkent érzékenységet mutattak. A rezisztencia fő mechanizmusa a szubsztitúció a célfehérjén, a CYP51-en. Kombináció más antifungalis szerekkel A kombinált antifungalis kezelések alkalmazása várhatóan nem csökkenti sem a pozakonazol, sem az egyéb kezelések hatásosságát; jelenleg azonban nem áll rendelkezésre arra vonatkozó klinikai bizonyíték, hogy a kombinációs kezelés további előnyt jelentene. Farmakokinetikai / farmakodinámiás összefüggések: A MIC-val osztott teljes gyógyszer-expozíció (AUC/MIC) és a klinikai kimenetel között összefüggést találtak. Aspergillusszal fertőzött betegek esetében a kritikus arány ~200 volt. Az Aspergillusszal fertőzött betegeknél különösen fontos a maximális plazmaszintek elérésének biztosítása (lásd a 4.2 és 5.2 pontban a javasolt adagolási rendet és a tápláléknak a felszívódásra kifejtett hatását). Klinikai tapasztalat Invazív aspergillosis A szájon át adott, napi 800 mg, több részletre elosztott pozakonazolt az invazív aspergillosis kezelésére olyan betegeknél vizsgálták, akik amfotericin B-re (a liposzómás gyógyszerformákat is beleértve) vagy itrakonazolra rezisztens betegségben szenvedtek, illetve akik intoleránsak voltak ezen gyógyszerekkel szemben, egy nem összehasonlító, mentő („salvage”) kezelési vizsgálatban. A klinikai kimenetelt egy egészségügyi adatok retrospektív áttekintéséből származó külső kontrollcsoport eredményeivel hasonlították össze. A külső kontrollcsoport 86, a rendelkezésre álló terápiával (lásd az előbbiekben) nagyjából ugyanabban az időben és ugyanazokon a helyszíneken kezelt betegből állt, mint a pozakonazollal kezelt betegek. Az aspergillosisos esetek nagy részét mind a pozakonazolcsoportban (88%), mind a külső kontrollcsoportban (79%) a megelőző kezelésre refrakternek tartották. Amint a 3. táblázat mutatja, sikeres választ (teljes vagy részleges gyógyulás) a kezelés végén a pozakonazollal kezelt betegek 42%-nál észleltek, szemben a külső csoport 26%-ával. Ez azonban nem egy prospektív, randomizált, kontrollos klinikai vizsgálat volt, ezért a külső kontrollcsoporttal történő miden összehasonlítást körülekintően kell értékelni. 3. táblázat. A pozakonazol összesített hatásossága invazív aspergillosisban a kezelés végén, külső kontrollcsoporttal összehasonlítva Pozakonazol Külső kontrollcsoport Összesített válasz 45/107 (42%) 22/86 (26%) Sikeresség fajonként Minden eset mikológiailag megerősítve Aspergillus spp.1 34/76 (45%) 19/74 (26%) A. fumigatus 12/29 (41%) 12/34 (35%) A. flavus 10/19 (53%) 3/16 (19%) A. terreus 4/14 (29%) 2/13 (15%) A. niger 3/5 (60%) 2/7 (29%) Fusarium spp.: 24, igazoltan vagy feltételezhetően fusariosisban szenvedő betegből 11-et kezeltek sikeresen, több részre osztott napi 800 mg pozakonazollal, középértéken 124 napig, legfeljebb 212 napig. Az amfotericin B-t vagy itrakonazolt nem toleráló vagy ezekre refrakter fertőzésben szenvedő tizennyolc betegből hetet a reagálók közé soroltak. Chromoblastomycosis/Mycetoma: 11 betegből 9-et kezeltek sikeresen, több részre osztott napi 800 mg pozakonazollal, középértéken 268 napig, legfeljebb 377 napig. Ezek közül a betegek közül ötnek volt chromoblastomycosisa, amit Fonsecaea pedrosoi okozott, és négynek mycetomája, amit főleg Madurella fajok okoztak. Coccidioidomycosis: 16 betegből 11-et kezeltek sikeresen (a kiinduláskor észlelt tünetek és jelek teljes vagy részleges megszűnése a kezelés végén) napi 800 mg pozakonazollal több részre osztva középértéken 296 napig, legfeljebb 460 napig. 1 Tartalmazza az egyéb, kevésbé gyakori vagy ismeretlen fajokat is Azolérzékeny oropharyngealis candidiasis (OPC) kezelése Egy randomizált, az értékelő szempontjából vak, kontrollált vizsgálatot végeztek HIV-vel fertőzött betegekben, akiknek azolérzékeny oropharyngealis candidiasisa volt (a legtöbb vizsgált betegből a kiinduláskor C. albicanst izoláltak). Az elsődleges hatékonysági változó a klinikai siker aránya volt (definíció szerint gyógyulás vagy javulás) 14 napos kezelés után. A betegeket pozakonazol vagy flukonazol belsőleges szuszpenzióval kezelték (mind a pozakonazolt, mind a flukonazolt a következőképpen adagolták: 100 mg kétszer az első nap, majd 100 mg naponta egyszer 13 napon keresztül). A fenti vizsgálatból származó klinikai az alábbi 4. táblázat mutatja. A pozakonazol nem bizonyult kevésbé hatásosnak, mint a flukonazol a klinikai siker arányt tekintve a 14. napon, valamint 4 héttel a kezelés befejezését követően. 4. táblázat Klinikai siker oropharyngealis candidiasis esetén Végpont Pozakonazol Flukonazol Klinikai siker arány a 14. napon 91,7% (155/169) 92,5% (148/160) Klinikai siker arány 4 héttel a kezelés befejezése után 68,5% (98/143) 61,8% (84/136) A klinikai siker arányt meghatározás szerint az értékelés szerint klinikai választ (gyógyulás vagy javulás) mutató esetek és az értékelésre alkalmas összes eset számának hányadosa adta. Az invazív gombafertőzések (IGF) profilaxisa (316-os és 1899-es vizsgálat) Két randomizált, kontrollált, profilaxis-vizsgálatot végeztek invazív gombafertőzések kialakulása szempontjából nagy kockázatú betegek körében. A 316-os egy randomizált, kettős-vak vizsgálat volt, melyben pozakonazol belsőleges szuszpenziót (200 mg naponta háromszor) hasonlítottak össze flukonazol kapszulával (400 mg naponta egyszer) graft versus host (GVH) reakcióban szenvedő, allogen haemopoeticus őssejt-transzplantációban részesült betegek körében. Az elsődleges hatékonysági végpont az igazolt/valószínű IGF incidenciája volt a randomizációt követő 16. héten, amit egy független, a terápiás besorolást nem ismerő, külső szakértői testület határozott meg. Egy lényeges másodlagos végpont az igazolt/valószínű IGF incidencia volt a kezelés időtartama alatt (a vizsgálati készítmény első adagolásától az utolsó adagolásig + 7 nap). A bevont betegek többségénél (377/600, [63%]) akut 2-es vagy 3-as fokú vagy krónikus extenzív (195/600, [32,5%]) GVH reakció volt a vizsgálat kezdetén. A kezelés átlagos időtartama 80 nap volt a pozakonazol és 77 nap a flukonazol esetében. Az 1899-es egy randomizált, az értékelő szempontjából vak vizsgálat volt, melyben pozakonazol belsőleges szuszpenziót (200 mg naponta háromszor) hasonlítottak össze flukonazol belsőleges szuszpenzióval (400 mg naponta egyszer) vagy itrakonazol belsőleges szuszpenzióval (200 mg naponta kétszer) neutropeniás betegek körében, akik akut myeloid leukaemia vagy myelodysplasiás szindróma miatt citotoxikus kemoterápiában részesültek. Az elsődleges hatékonysági végpont az igazolt/valószínű IGF incidencia volt a kezelési időtartam alatt, amit egy független, a terápiás besorolást nem ismerő, külső szakértői testület határozott meg. Egy lényeges másodlagos végpont az igazolt/valószínű IGF incidencia volt a randomizációt követő 100 nap múlva. A leggyakoribb alapbetegség az újonnan diagnosztizált akut myeloid leukaemia volt (435/602, [72%]). A kezelés átlagos időtartama 29 nap volt a pozakonazol és 25 nap a flukonazol/itrakonazol esetében. Mindkét profilaxis-vizsgálatban az aspergillosis volt a leggyakoribb, áttörő infekció. A két vizsgálat eredményeit lásd az 5. és 6. táblázatban. A pozakonazol-profilaxisban részesült betegeknél a kontrollcsoporthoz viszonyítva ritkábban fordult elő áttörő Aspergillus fertőzés. 5. táblázat Az invazív gombafertőzés profilaxisának klinikai vizsgálati eredményei. Vizsgálat Pozakonazol Kontrolla P-érték Az igazolt/valószínű IGF-es betegek százaléka (%) Kezelési időtartamb 1899d 7/304 (2) 25/298 (8) 0,0009 316e 7/291 (2) 22/288 (8) 0,0038 Rögzített időtartamc 1899d 14/304 (5) 33/298 (11) 0,0031 316 d 16/301 (5) 27/299 (9) 0,0740 FLU = flukonazol; ITZ = itrakonazol; POS = pozakonazol. a: FLU/ITZ (1899); FLU (316). b: Az 1899-es esetében ez az intervallum a randomizációtól a vizsgált készítmény utolsó adagolását követő további 7 napig terjedt; a 316-os esetében ez az intervallum a vizsgált készítmény első adagolásától az utolsó adagolást követő további 7 napig terjedt. c: Az 1899-es esetében ez az intervallum a randomizációtól a randomizációt követő 100 napig terjedt; a 316-os esetében ez az intervallum a kiindulástól a kiindulást követő 111 napig terjedt. d: Összes randomizált e: Összes kezelt 6. táblázat Az invazív gombafertőzés profilaxisának klinikai vizsgálati eredményei. Vizsgálat Pozakonazol Kontrolla Az igazolt/valószínű Aspergillosisos betegek százaléka (%) Kezelési időtartamb 1899d 2/304 (1) 20/298 (7) 316e 3/291 (1) 17/288 (6) Fix időtartamúc 1899d 4/304 (1) 26/298 (9) 316 d 7/301 (2) 21/299 (7) FLU = flukonazol; ITZ = itrakonazol; POS = pozakonazol. a: FLU/ITZ (1899); FLU (316). b: Az 1899-es esetében ez az intervallum a randomizációtól a vizsgált készítmény utolsó adagolását követő további 7 napig terjedt; a 316-os esetében ez az intervallum a vizsgált készítmény első adagolásától az utolsó adagolást követő további 7 napig terjedt. c: Az 1899-es esetében ez az intervallum a randomizációtól a randomizációt követő 100 napig terjedt; a 316-os esetében ez az intervallum a kiindulástól a kiindulást követő 111 napig terjedt. d: Összes randomizált e: Összes kezelt Az 1899-es vizsgálatban szignifikáns csökkenés mutatkozott bármely okból bekövetkező halálozásban a pozakonazol javára [POS 49/304 (16%) vs. FLU/ITZ 67/298 (22%) p= 0,048]. A Kaplan-Meier-féle becslés alapján a randomizációt követő legfeljebb 100 napig a túlélés valószínűsége a pozakonazolt kapók körében szignifikánsan nagyobb volt. Ez a túlélési előny megmutatkozott, ha az értékelés a bármely okból bekövetkezett halálozást vette figyelembe (P= 0,0354), illetve akkor is, ha az IGF-hez kapcsolódó halálozást (P = 0,0209). A 316-os vizsgálatban az összhalálozás hasonló volt (POS, 25%; FLU, 28%); azonban az IGF-hez kapcsolódó halálozás szignifikánsan alacsonyabb volt a POS-csoportban (4/301) a FLU-csoporttal összehasonlítva (12/299; P= 0,0413). Alkalmazás gyermekgyógyászati betegeknél Tizenhat, 8-17 éves beteget kezeltek 800 mg/nap dózissal egy invazív gombafertőzéses vizsgálatban. A 16, gyermekgyógyászati betegből származó adat alapján a biztonságossági jellemzők hasonlóak, mint a . 18 éves betegeknél. Ezenfelül, tizenkét, 13-17 éves beteget kezeltek 600 mg/nap dózissal invazív gombafertőzés megelőzésére (316-os és 1899-es vizsgálat). A biztonságossági jellemzők ezekben a < 18 éves betegekben hasonlónak mutatkoznak a felnőttekben megfigyelt biztonságossági jellemzőkhöz. A gyermekgyógyászati betegek körébe tartozó 10 beteg farmakokinetikai adatai alapján a farmakokinetikai jellemzők hasonlóak, mint a . 18 éves betegeknél. A biztonságosságot és hatékonyságot 18 éves életkor alatt nem igazolták. Elektrokardiogram-értékelés Egy 12 órás időszak alatt többször készítettek időzített EKG-t a pozakonazol adagolása előtt és annak idején (400 mg naponta kétszer, magas zsírtartalmú táplálékkal) 173 egészséges, 18 és 85 év közötti önkéntes férfinál és nőnél. Nem figyeltek meg klinikailag releváns változást az átlagos QTc- (Fridericia) intervallumban a kiinduláshoz képest. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A pozakonazol ~ 3 órás tmax középértékkel szívódik fel (táplált betegeknél). A pozakonazol farmakokinetikája lineáris egy vagy több dózis adását követően 800 mg-ig, ha magas zsírtartalmú étellel veszik be. Az expozíció további növekedését nem figyelték meg, ha 800 mg feletti napi dózist adtak betegeknek és egészséges önkénteseknek. Éhgyomri állapotban a 200 mg feletti dózisoknál az AUC növekedése arányában kisebb volt. Kimutatták egészséges önkénteseken éhgyomri körülmények között, hogy a napi dózis (800 mg) négy 200 mg-os dózisra történő elosztása a napi kétszer 400 mgmal összehasonlítva a pozakonazol-expozíciót 58%-kal növelte 48 óra alatt. Az étkezés hatása az oralis adást követő felszívódásra egészséges önkénteseken A pozakonazol AUC-je körülbelül 2,6-szor nagyobb, ha zsírmentes táplálékkal vagy tápszerrel (14 g zsír), és 4-szer nagyobb, ha magas zsírtartalmú (~ 50 g zsír) étellel adják, az éhgyomri állapothoz képest. A pozakonazolt étkezés közben vagy tápszerrel kell bevenni (lásd a 4.2 pontban). Megoszlás A pozakonazol lassan szívódik fel és lassan eliminálódik, nagy látszólagos megoszlási térfogata van (1774 liter), és nagymértékben kötődik (> 98%) fehérjékhez, elsősorban szérumalbuminhoz. Metabolizmus A pozakonazolnak nincs jelentős keringő metabolitja, és a koncentrációit valószínűleg nem változtatják meg a CYP450 enzim inhibitorai. A keringő metabolitok nagy része a pozakonazol glükuronid-konjugátuma, és csak kis mennyiségben figyeltek meg oxidatív (CYP450 által mediált) metabolitokat. A vizelettel és széklettel ürülő metabolitok a radioizotóppal jelölt dózis mintegy 17%-át teszik ki. Kiválasztás A pozakonazol lassan eliminálódik, az átlagos felezési ideje (t1) 35 óra (20 és 66 óra között). 14C-gyel jelölt pozakonazol adását követően a radioaktivitás elsősorban a székletből volt kimutatható (az izotóppal jelölt dózis 77%-a), aminek a fő összetevője az anyavegyület volt (az izotóppal jelölt dózis 66%-a). A vesén keresztül történő kiválasztás alárendelt jelentőségű, az izotóppal jelölt dózis 14%-a ürül ki a vizelettel (az izotóppal jelölt dózis < 0,2%-a az anyavegyület). Az egyensúlyi állapot többszörös dózisú alkalmazás esetén 7-10 nap alatt alakul ki. Farmakokinetika speciális populációkban Gyermekek ( < 18 év) Napi 800 mg pozakonazol több részletben történő, invazív gombafertőzés kezelésére történő adását követően az átlagos maradék-plazmakoncentráció 12, 8 és 17 év közötti betegnél (776 ng/ml) hasonló volt a 194, 18 és 64 év közötti betegnél észlelthez (817 ng/ml). Nem állnak rendelkezésre 8 évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegekre vonatkozó farmakokinetikai adatok. Úgyszintén, a profilaktikus vizsgálatokban a pozakonazol egyensúlyi, átlagos koncentrációja (Cav) hasonló volt a tíz serdülőnél (13-17 éves) a felnőttekben (. 18 éves) tapasztaltakéhoz. Nem A pozakonazol farmakokinetikája hasonló férfiakban és nőkben. Idősek ( . 65 év) Idős vizsgálati alanyoknál (. 65 éves 24 alany) a Cmax (26%) és az AUC (29%) emelkedését figyelték meg a fiatalabb alanyokhoz viszonyítva (18 és 45 év közötti 24 alany). Azonban a klinikai hatékonysági vizsgálatokban a pozakonazol biztonsági profilja a fiatal és idős betegekben hasonló volt. Faj A pozakonazol AUC és Cmax értéke mérsékelten csökkent (16%) fekete bőrű vizsgálati alanyoknál a kaukázusiakhoz viszonyítva. Azonban a pozakonazol biztonsági profilja a fekete bőrű és kaukázusi alanyok között hasonló volt. Károsodott veseműködés Egyetlen dózis adását követően az enyhe és mérsékelt mértékben károsodott veseműködés (n=18, Cl cr . 20 ml/perc/1,73 m2) nem befolyásolta a pozakonazol farmakokinetikáját; így dózismódosítás nem szükséges. Súlyos mértékben károsodott veseműködésű alanyoknál (n=6, Cl cr < 20 ml/perc/1,73 m2) a pozakonazol AUC-je nagymértékben variábilis volt [> 96% CV (variancia-koefficiens)] az egyéb vesecsoportokkal összehasonlítva [< 40% CV]. Mivel azonban a pozakonazol nem választódik ki a vesén keresztül jelentős mértékben, a súlyosan károsodott veseműködés várhatóan nem hat a pozakonazol farmakokinetikájára, így a dózis módosítása nem javasolt. A pozakonazol nem távolítható el hemodialízissel. Károsodott májműködés Károsodott májműködésű, kis számú (n=12) alanyon végzett vizsgálatban nőtt az expozíció a felezési idő megnyúlása miatt a májkárosodott betegeknél (26,6, 35,3, illetve 46,1 óra az enyhe, mérsékelt és a súlyos csoportban, szemben a normális májműködésű alanyoknál mért 22,1 órával). Súlyos mértékben károsodott májműködésű betegeknél az AUC körülbelül kétszeres növekedése várható egyensúlyi állapotban. A károsodott májműködésű betegekre vonatkozó farmakokinetikai adatok korlátozott volta miatt a pozakonazol csak óvatosan alkalmazható súlyos májkárosodás esetén, mivel a felezési idő esetleges megnyúlása fokozhatja az expozíciót. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A többi azoltípusú gombaellenes szerhez hasonlóan, a szteroidhormonok szintézisének gátlásával összefüggő hatásokat észleltek a pozakonazollal végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban. Mellékvese-szuppressziós hatásokat figyeltek meg a patkányokon és kutyákon végzett toxicitási vizsgálatokban az emberi terápiás dózisok esetén létrejövő vagy annál nagyobb expozíció esetén. Neuronalis phospholipidosis jelentkezett kutyáknál . 3 hónapos kezelés esetén, melynek során a szisztémás expozíció a humán terápiás dózisok esetén kialakuló szintnél alacsonyabb volt. Ezt az eltérést egy éven át kezelt majmoknál nem észlelték. Tizenkét hónapos, kutyákon és majmokon végzett neurotoxicitási vizsgáltban nem figyeltek meg a központi vagy a perifériás idegrendszerre kifejtett funkcionális hatásokat a terápiás értéknél nagyobb szisztémás expozíció esetén. Az alveolusok dilatációját és obstrukcióját eredményező pulmonalis phospholipidosist figyeltek meg egy kétéves, patkányokon végzett vizsgálatban. Az eltérések alapján nem lehet feltétlenül következtetni az emberben kialakuló funkcionális változások lehetőségére. Nem észleltek az elektrokardiogramra kifejtett hatásokat, a QT- és QTc-intervallumot is beleértve, egy majmokon végzett, ismételt dózisú biztonsági farmakológiai vizsgálatban az emberi terápiás dózisok esetén kialakuló expozíciónál 4,6-szor nagyobb szisztémás expozíció esetén. Az echocardiographia nem igazolt kardiális dekompenzációt egy patkányokon végzett, ismételt dózisú biztonsági farmakológiai vizsgálatban a terápiásan kialakulónál 1,4-szer nagyobb szisztémás expozíció esetén. Patkányoknál és majmoknál emelkedett szisztolés és artériás vérnyomást észleltek (legfeljebb 29 Hgmm) a terápiás dózisok esetén kialakulónál 1,4-szer, illetve 4,6-szor nagyobb szisztémás expozíciók esetén. Reprodukciós, peri- és postnatalis fejlődési vizsgálatokat patkányokon végeztek. Az emberi terápiás dózisok esetén kialakulónál alacsonyabb expozíció esetén a pozakonazol csontvázeltéréseket és malformációt, dystokiát, megnyúlt vemhességet, csökkent átlagos alomméretet és postnatalis életképességet okozott. Nyulaknál a pozakonazol embriotoxikusnak bizonyult a terápiás dózisok esetén kialakulónál nagyobb expozíció mellett. A többi azoltípusú gombaellenes szerhez hasonlóan ezeket a reprodukcióra kifejtett hatásokat a kezeléssel összefüggő, a szteroid-bioszintézisre kifejtett hatásokra vezetik vissza. A pozakonazol nem volt genotoxikus az in vitro és in vivo vizsgálatokban. A karcinogenitási vizsgálatok az emberre kifejtett különös veszélyt nem igazoltak. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 105 ml belsőleges szuszpenzió 123 ml-es palackban (IV-es típusú borostyán üveg) gyermekbiztos műanyag (polipropilén) kupakkal lezárva és adagolókanál (polisztirén) két beosztással: 2,5 ml és 5 ml. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések Nincsenek különleges előírások. 6.4 Különleges tárolási előírások Nem fagyasztható. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Felnyitás nélkül: 2 év Az első felnyitást követően: 4 hét. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA SP Europe Rue de Stalle, 73 B-1180 Bruxelles Belgium 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/05/320/001 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 2005. október 25. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján (http://www.emea.europa.eu/) található. Várandósság,szopt.4.6 Terhesség és szoptatás A pozakonazol terhes nőkön történő alkalmazásával kapcsolatosan nem áll rendelkezésre elegendő információ. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd az 5.3 pontban). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt. A pozakonazol nem alkalmazható a terhesség alatt, hacsak az anyai előny nem múlja felül egyértelműen a lehetséges magzati kockázatot. A pozakonazol kiválasztódik a laktáló patkányok tejébe (lásd az 5.3 pontban). A pozakonazol emberi anyatejbe való kiválasztódását nem vizsgálták. A szoptatást a pozakonazol-kezelés kezdetekor abba kell hagyni. | 
