Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Az idegrendszer egyéb gyógyszerei; Addiktív zavarokban használt
gyógyszerek; Nikotinfüggőségben használt gyógyszerek, ATC kód: N07BA03
Hatásmechanizmus
A vareniklin nagy affinitással és szelektivitással kötődik az ?4?2 neuronális nikotinerg acetilkolin
receptorokhoz, ahol parciális agonista hatást fejt ki, vagyis olyan hatóanyag, amelynek a nikotinhoz
képest alacsonyabb intrinszik agonista aktivitása van, és a nikotin jelenlétében antagonista aktivitást
fejt ki.
In vitro elektrofiziológiai és in vivo neurokémiai tanulmányokban kimutatták, hogy a vareniklin az
?4?2 neuronális, nikotinerg acetilkolin-receptorokhoz kötődik, és serkenti a receptor által közvetített
aktivitást, de a nikotinhoz képest lényegesen alacsonyabb szinten. A nikotin kompetitív módon
kötődik ugyanahhoz a humán ?4?2 nAChR kötőhelyhez, amelyhez a vareniklin is, de ez utóbbi
nagyobb affinitással. Ezáltal a vareniklin hatékonyan képes gátolni a nikotinnak azt a képességét, hogy
teljes mértékben aktiválja a ?4?2 receptorokat és a mezolimbikus dopamin rendszert, azt a neuronális
mechanizmust, amely a dohányzás során tapasztalt pozitív megerősítés és „jutalom” alapját képezi. A
vareniklin nagyon szelektív, és intenzívebben kötődik az ?4?2 receptor altípushoz (Ki = 0,15 nM),
mint más, gyakori nikotinreceptorokhoz (?3ß4 Ki = 84 nM, ?7 Ki = 620 nM, ?1ß?? Ki = 3400 nM)
vagy a nem nikotinerg-receptorokhoz és transzporterekhez (Ki >1 M, kivéve a 5-HT3 receptorokat:
Ki = 350 nM).
Farmakodinámiás hatások
A CHAMPIX hatásossága a dohányzás abbahagyásában a parciális ?4?2 nikotinerg-receptor agonista
aktivitásból ered. Az ezen receptorhoz történő kötődés elégséges a nikotin utáni vágy és a megvonás
tüneteit mérséklő hatás (agonista aktivitás) kiváltására, míg ezzel párhuzamosan, a nikotin
?4?2-receptorokhoz kötődésének megakadályozásával (antagonista aktivitás) a dohányzással járó
„jutalmat” és pozitív megerősítő hatásokat csökkenti.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A dohányzásról való leszokást elősegítő terápiák nagyobb valószínűséggel vezetnek sikerre olyan
betegeknél, akik motiváltak a dohányzás abbahagyásában, és akik további tanácsadásban és
támogatásban részesülnek.
A CHAMPIX dohányzás abbahagyásában mutatott hatásosságát 3 klinikai vizsgálatban bizonyították,
melyet krónikus dohányzók (napi ? 10 cigaretta) körében végeztek. Kétezer-hatszáztizenkilenc
(2619) beteg szedett napi kétszer 1 mg CHAMPIX-ot (melyet az első héten titráltak), míg 669 beteg
napi kétszer 150 mg (szintén feltitrált) bupropiont és 684 beteg placebót kapott.10
Összehasonlító klinikai vizsgálatok
Két, azonos, kettős vak klinikai vizsgálat hasonlította össze prospektíven a CHAMPIX (napi kétszer
1 mg), a nyújtott hatású bupropion (napi kétszer 150 mg) és a placebo hatásosságát a dohányzás
abbahagyásában. Ezekben az 52 hetes időtartamú vizsgálatokban a betegek 12 héten át kaptak
kezelést, amelyet egy 40 hetes kezelésmentes időszak követett.
A két vizsgálat primer végpontja a szén-monoxid (CO)-szint mérésével igazolt, 4 hetes folyamatos
absztinenciaráta (4W-CQC) volt a 9. héttől a 12. hét végéig. A CHAMPIX elsődleges végpontja
statisztikai előnyt bizonyított a bupropionnal és a placebóval szemben.
A 40 hetes kezelésmentes időszakot követően a kiemelt másodlagos végpont mindkét vizsgálatban az
52. héten értékelt folyamatos absztinenciaráta (Continuous Abstinence Rate, CA) volt, mely
definíciója szerint azon összes kezelt személyek arányát jelentette, akik nem dohányoztak (egyetlen
szippantást sem) a 9. hét elejétől az 52. hét végéig, és az általuk kilélegzett levegő CO-szintje nem volt
> 10 ppm.
A két vizsgálat 4W-CQR (9. héttől a 12. hét végéig) és CA rátáit (a 9. héttől az 52. hét végéig) az
alábbi táblázat mutatja:
1. vizsgálat (n = 1022) 2. vizsgálat (n = 1023)
4W CQR CA 9-52. hét 4W CQR CA 9-52. hét
CHAMPIX 44,4% 22,1% 44,0% 23,0%
Bupropion 29,5% 16,4% 30,0% 15,0%
Placebo 17,7% 8,4% 17,7% 10,3%
Esélyhányados
CHAMPIX vs. placebo
3,91
p < 0,0001
3,13
p < 0,0001
3,85
p < 0,0001
2,66
p < 0,0001
Esélyhányados
CHAMPIX vs. bupropion
1,96
p < 0,0001
1,45
p = 0,0640
1,89
p < 0,0001
1,72
p = 0,0062
A dohányzás utáni vágyat, megvonási tüneteket és pozitív megerősítő hatásokat jelentő betegek
Az 1. és a 2. vizsgálatban az aktív kezelési fázisban a dohányzás utáni vágy és a megvonási tünetek a
placebóhoz képest szignifikánsan csökkentek a CHAMPIX csoportba randomizált betegek körében. A
CHAMPIX a placebóhoz képest szignifikánsan csökkentette a dohányzás pozitív megerősítő hatásait
is, amely a kezelés során dohányzó betegekben fenntartja a dohányzás szokását. A vareniklin hatását a
dohányzás utáni vágyra, a megvonási tünetekre és a megerősítő hatásokra nem mérték a
kezelésmentes, hosszútávú követési fázisban.
Az absztinencia fenntartásának vizsgálata
A harmadik vizsgálat egy kiegészítő, 12 hetes CHAMPIX-terápiának absztinencia fenntartásában
mutatott előnyét értékelte. Az ebben a vizsgálatban résztvevő betegek (n = 1927) nyílt elrendezésben,
12 héten át, napi kétszer 1 mg CHAMPIX-ot kaptak. A 12. héten a dohányzást abbahagyó betegeket
két csoportba randomizálták, az egyik csoport (napi kétszer 1 mg) CHAMPIX-ot, míg a másik
placebót szedett további 12 héten át a vizsgálat teljes, 52 hetes időtartamában.
A vizsgálat elsődleges végpontja a CO-szint méréssel igazolt, a 13-24. kezelési hetek közötti
folyamatos absztinenciarátája volt a kettős-vak fázisban. Egy jelentős másodlagos végpont a
13-52. hét folyamatos absztinenciarátája (CA) volt.
Ez a vizsgálat a placebóhoz képest igazolta a napi kétszer 1 mg CHAMPIX további 12 hetes
alkalmazásának előnyét a dohányzásról való leszokás fenntartásában; a kezelés placebóval szembeni
előnye a folyamatos absztinenciarátában az 52 hét alatt végig fennmaradt (esélyhányados = 1,35,
p = 0,0126). A legfontosabb eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze:11
A Champix-szal és a placebóval kezelt betegek folyamatos absztinenciarátájának
összehasonlítása
CHAMPIX
n = 602
Placebo
n = 604
Különbség
(CI 95%)
Esélyhányados
(CI 95%)
CA* 13–24. hét 70,6% 49,8% 20,8%
(15,4%, 26,2%)
2,47
(1,95, 3, 15)
CA* 13–52. hét 44,0% 37,1% 6,9%
(1,4%,12,5%)
1,35
(1,07, 1, 70)
*CA: Folyamatos absztinenciaráta
Jelenleg korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre a CHAMPIX fekete populációban történő
alkalmazását illetően a klinikai hatásosság megállapításához.
Az 1–5. héten belüli flexibilis abbahagyási dátum
A vareniklin hatásosságát és biztonságosságát olyan dohányosoknál értékelték, akik az abbahagyás
dátumaként a kezelés 1. és 5. hete közötti időpontot választhatták. Ebben a 24 hetes időtartamú
vizsgálatban a betegek 12 héten át kaptak kezelést, amelyet egy 12 hetes kezelésmentes követési
időszak követett. A 4 hetes folyamatos leszokási ráta (4W CQR) (a 9. héttől a 12. hét végéig) a
vareniklin esetén 53,9%, a placebokaron 19,4% volt (különbség = 34,5%, 95% CI: 27,0% – 42,0%), és
a folyamatos absztinenciaráta (CA) a 9. héttől a 24. hétig 35,2% (vareniklin) vs. 12,7% (placebo) volt
(különbség = 22,5%, 95% CI: 15,8% - 29,1%). Azoknak a betegek, akik 1-2 héten belül nem akarták
vagy nem tudták kitűzni az abbahagyás tervezett dátumát, felajánlható volt, hogy a kezelés elkezdését
követő 5 héten belül választhatják meg az egyéni abbahagyási dátumot.
Újbóli CHAMPIX-kezelésben részesült betegek vizsgálata:
A CHAMPIX-ot egy kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték 494 beteg részvételével,
akik a CHAMPIX segítségével már megpróbáltak leszokni a dohányzásról, de vagy nem sikerült
nekik, vagy a kezelés után visszaestek. Kizárták a vizsgálatból azokat a betegeket, akiknél aggasztó
nemkívánatos esemény jelentkezett a korábbi kezelés során. A betegeket a 12 hetes kezelésre 1:1
arányban véletlenszerűen a napi kétszer 1 mg CHAMPIX-ot szedő (n=249) vagy a placebo-t szedő
csoportba (n=245) osztották be, és a kezelés után még legfeljebb 40 héten át nyomon követték őket. A
vizsgálatba beválasztott betegek a jelen vizsgálat előtt legalább három hónappal korábban már
megpróbáltak leszokni a dohányzásról a CHAMPIX segítségével (legalább kéthetes teljes kezelési
időtartammal), és már legalább négy hete dohányoztak.
A CHAMPIX-szal kezelt betegek esetében a CO-szint méréssel igazolt absztinenciaráta magasabb volt
a 9. és a 12. hét között, és a 9. és az 52. hét között is. A legfontosabb eredményeket az alábbi táblázat
foglalja össze:
A Champix-szal és a placebóval kezelt betegek folyamatos absztinenciarátájának
összehasonlítása
CHAMPIX
n=249
Placebo
n=245
Esélyhányados (95% CI),
p érték
CA* 9-12. hét 45,0% 11,8% 7,08 (4,34, 11,55)
p<0,0001
CA* 9-52. hét 20,1% 3,3% 9,00 (3,97, 20,41)
p<0,0001
*CA: Folyamatos absztinenciaráta
A dohányzásról való leszokás fokozatos módszere
A CHAMPIX-ot egy 52 hetes, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték 1510 olyan beteg
részvételével, akik nem voltak képesek, vagy hajlandók leszokni a dohányzásról 4 hét alatt, viszont
szerették volna fokozatosan csökkenteni a dohányzást egy 12 hetes időszak alatt, melynek végére
teljesen abbahagyják a dohányzást. A betegek randomizáltan napi kétszer 1 mg CHAMPIX-ot
(n = 760) vagy placebót (n = 750) kaptak 24 hétig, majd a kezelést követően az 52. hétig megfigyelték
őket. A betegeket arra utasították, hogy a kezelés első négy hetének végére legalább 50%-kal
csökkentsék a naponta elszívott cigaretták számát, majd további 50%-os csökkenést érjenek el a
kezelés 4. hetétől a 8. hétig azzal a céllal, hogy a 12. hét végére elérjék a teljes absztinenciát. A kezdeti
12 hetes csökkentési fázis után a betegek újabb 12 hétig kapták a kezelést. A CHAMPIX-kezelésben
részesült betegek a placebóhoz képest szignifikánsan magasabb folyamatos absztinenciarátát (CA)
értek el, a legfontosabb eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze:
A Champix-szal és a placebóval kezelt betegek folyamatos absztinenciarátájának
összehasonlítása
CHAMPIX
n=760
Placebo
n=750
Esélyhányados (95% CI),
p érték
CA* 15–24. hét 32,1% 6,9% 8,74 (6,09, 12,53)
p<0,0001
CA* 21–52. hét 27,0% 9,9% 4,02 (2,94, 5,50)
p<0,0001
*CA: Folyamatos absztinenciaráta
Ebben a vizsgálatban a CHAMPIX biztonságossági profilja megfelelt a forgalomba hozatal előtti
vizsgálatokban megfigyeltnek.
Cardiovascularis betegségben szenvedő betegek
A CHAMPIX-ot egy randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték stabil,
legalább 2 hónapja diagnosztizált cardiovascularis betegségben (nem hypertonia, vagy hypertonia
mellett jelentkező egyéb betegség) szenvedő betegeknél. A betegek 12 héten keresztül random módon
kaptak napi kétszer 1 mg CHAMPIX-ot (n = 353) vagy placebót (n = 350), majd a kezelést követően
40 hétig megfigyelték őket. A 4 hetes folyamatos leszokási ráta (CQR) a vareniklin esetén 47,3%, a
placebokaron 14,3% volt, és a folyamatos absztinenciaráta (CA) a 9. héttől az 52. hétig 19,8%
(vareniklin) vs. 7,4% (placebo) volt.
A haláleseteket és a súlyos cardiovascularis eseményeket egy független bizottság értékelte. A
következő értékelt események ? 1% gyakorisággal fordultak elő mindkét vizsgálati csoportban a
vizsgálat idején (vagy a kezelés utáni 30 napos időszakban): nem halálos kimenetelű myocardialis
infarktus (1,1% a CHAMPIX-szal kezelt vs. 0,3% a placebocsoportban), angina pectoris miatti kórházi
kezelés (0,6% vs. 1,1%). A kezelés utáni 52. hétig tartó megfigyelés során a vizsgált esetek közé
tartozott a coronaria revascularizáció szükségessége (2,0% vs. 0,6%), hospitalizáció angina pectoris
miatt (1,7% vs. 1,1%), és újonnan diagnosztizált perifériális érbetegség (PVD), illetve PVD eljárásra
történő felvétel (1,4% vs. 0,6%). Néhány beteg, akiknél coronaria revascularizációra volt szükség, az
eljáráson a nem halálos kimenetelű MI kezelése és angina miatti hospitalizáció részeként esett át. Az
52 hetes vizsgálat alatt cardiovascularis halál a CHAMPIX-karon a betegek 0,3%-ánál és a
placebokaron a betegek 0,6%-ánál fordult elő.
7002 beteggel (4190 CHAMPIX, 2812 placebo) folytatott, 12 hetes vagy annál hosszabb kezelési
időtartamú, 15 klinikai vizsgálat metaanalízisét végezték el, hogy szisztematikusan felmérjék a
CHAMPIX cardiovascularis biztonságosságát. A fent leírt, stabil cardiovascularis betegségben
szenvedő betegekkel végzett vizsgálatot is belevették a metaanalízisbe.
A legfontosabb cardiovascularis biztonságossági analízis magában foglalta a jelentős cardiovascularis
nemkívánatos eseményeknek (Major Adverse Cardiovascular Events [MACE]), mint cardiovascularis
halálozás, nem halálos myocardialis infarctus és nem halálos stroke, mint összetett végpontnak az
előfordulását és időbeli megjelenését. Ezeket a végpont részét képező eseményeket egy, a vizsgálatot
nem ismerő, független bizottság határozta meg. Összességében, kisszámú MACE esemény fordult elő
a metaanalízis részét képező vizsgálatok során a kezelés alatt (CHAMPIX 7 [0,17%]; placebo
2 [0,07%]). Továbbá, kisszámú MACE esemény fordult elő a kezelést követő 30 napon belül
(CHAMPIX 13 [0,31%]; placebo 6 [0,21%]).
A metaanalízis azt mutatta, hogy a CHAMPIX-expozíció a kezelés alatt a betegeknél 2,83-as (95%-os
konfidencia intervallum: 0,76-10,55; p = 0,12) és a kezelést követő 30 napon belül 1,95-ös (95%-os
konfidencia intervallum: 0,79-4,82, p = 0,15) relatív hazárdot eredményezett a MACE eseményekre
nézve. Ez megegyezik a MACE események becsült emelkedésével (6,5 MACE esemény/1000 betegév
és 6,3 MACE esemény/1000 betegév az expozíciónak megfelelően). A MACE események relatív
hazárdja magasabb volt azoknál a betegeknél, akiknél a dohányzáson kívül más cardiovascularis
kockázati tényezők is jelen voltak, mint azoknál a betegeknél, akiknél a dohányzáson kívül más
cardiovascularis kockázati tényezők nem voltak jelen. A placebokarokkal összehasonlítva a
CHAMPIX-karokon azonos volt az összmortalitás (CHAMPIX 6 [0,14%]; placebo 7 [0,25%]) és a
cardiovascularis mortalitás (CHAMPIX 2 [0,05%]; placebo 2 [0,07%]) aránya.
Cardiovascularis biztonságossági értékelési vizsgálat pozitív és negatív pszichiátriai anamnézisű
betegek körében
A CHAMPIX cardiovascularis (CV) biztonságosságát először egy parent vizsgálatban (lásd 5.1 pont –
„Neuropszichiátriai biztonságosság”) értékelték olyan betegek közreműködésével, akik kórelőzménye
a pszichiátriai betegségek tekintetében pozitív vagy negatív volt, majd ennek kezelés nélküli
kiterjesztésében, a cardiovascularis biztonságossági értékelési vizsgálatban. Ez utóbbiba a parent
vizsgálatot (n = 8058) teljesítő 6293 beteg közül 4595-öt vontak be, és követtek 52 héten át. A parent
vizsgálatban kezelt összes beteg közül 1749-nél (21,7%) állt fenn a Framingham-pontszám szerinti
közepes CV-kockázat, és 644-nél (8,0%) magas CV-kockázat.
Az elsődleges CV végpont a MACE (major nemkívánatos cardiovascularis esemény) incidenciája volt,
amelybe meghatározása szerint a kezelés alatt bekövetkező cardiovascularis okú halál, nem halálos
myocardialis infarktus és nem halálos stroke tartozott bele. A haláleseteket és a cardiovascularis
eseményeket független, a besorolást nem ismerő bizottság minősítette.
Az alábbi táblázat mutatja a MACE incidenciáját és a placebóhoz viszonyított hazárd arányt az összes
kezelési csoportra a kezelés alatt, összesítve a kezelés alatt plusz 30 napig, valamint a teljes vizsgálat
alatt, annak végéig.
CHAMPIX
n = 2016
Bupropion
n = 2006
NRT
n = 2022
Placebo
n = 2014
Kezelés közben
MACE, n (%) 1 (0,05) 2 (0,10) 1 (0,05) 4 (0,20)
Hazárd arány
(95% CI) vs.
placebo
0,29 (0,05, 1,68) 0,50 (0,10, 2,50) 0,29 (0,05, 1,70)
Kezelés alatt plusz 30 napig
MACE, n (%) 1 (0,05) 2 (0,10) 2 (0,10) 4 (0,20)
Hazárdarány
(95% CI) vs.
placebo
0,29 (0,05, 1,70) 0,51 (0,10, 2,51) 0,50 (0,10, 2,48)
A teljes vizsgálat alatt, annak végéig
MACE, n (%) 3 (0,15) 9 (0,45) 6 (0,30) 8 (0,40)
Hazárd arány
(95% CI) vs.
placebo
0,39 (0,12, 1,27) 1,09 (0,42, 2,83) 0,75 (0,26, 2,13)
A CHAMPIX, bupropion és nikotinpótló terápia alkalmazása nem állt összefüggésben a nemkívánatos
CV események megnövekedett kockázatával a legfeljebb 12 hétig kezelt és legfeljebb 1 évig követett
dohányosoknál a placebóval összehasonlítva, azonban a bekövetkezett események viszonylag alacsony
száma miatt az összefüggés nem zárható ki teljesen.
Krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek
A CHAMPIX (1 mg naponta kétszer) dohányzásról való leszokásban mutatott hatásosságát és
biztonságosságát enyhe, közepesen súlyos COPD-ben szenvedő betegeknél egy randomizált, kettős
vak, placebo-kontrollos vizsgálatban igazolták. Ebben az 52 hetes időtartamú vizsgálatban a betegek
12 héten át kaptak kezelést, amelyet egy 40 hetes kezelésmentes követési időszak követett. A vizsgálat
elsődleges végpontja a CO-szint méréssel igazolt, a 9. héttől a 12. hét végéig tartó, 4 hetes folyamatos
leszokási ráta (4W CQR) volt, egy jelentős másodlagos végpont pedig a 9. héttől az 52. hét végéig
tartó folyamatos absztinencia (CA) volt. A vareniklin biztonságossági profilja, beleértve a
tüdőgyógyászati biztonságosságot is, hasonló volt az átlagpopulációban végzett egyéb vizsgálatokban
jelentetthez. A 4W CQR- (a 9. héttől a 12. hét végéig) és a CA-ráta (a 9. héttől az 52. hét végéig)
eredményeit az alábbi táblázat mutatja:
4W CQR CA 9-52. hét
CHAMPIX (n = 248) 42,3% 18,5%
placebo (n = 251) 8,8% 5,6%
Esélyhányados
(CHAMPIX vs. placebo)
8,40
p < 0,0001
4,04
p < 0,0001
Olyan betegekkel végzett vizsgálat, akiknek a kórelőzményében major depressziós epizód szerepel:
A vareniklin hatásosságát egy randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban 525,
olyan betegnél igazolták, akiknél az elmúlt két év kórelőzményében major depresszió szerepelt, vagy
aktuálisan stabil kezelés alatt állnak. A leszokási arány ebben a populációban az átlagpopulációban
jelentetthez hasonló volt. A folyamatos absztinenciarátája a 9-12. hét között a variniklinnel kezelt
csoportban 35,9% volt a placebocsoport 15,6%-ával szemben (esélyhányados = 3,35 (95% CI
2,16-5,21)) és a 9-52. hét között sorrendben 20,3% a 10,4%-kal szemben (esélyhányados = 2,36 (95%
CI 1,40-3,98)). A leggyakoribb mellékhatások (? 10%) a vareniklint szedő betegek esetében a
következők voltak: hányinger (27,0% vs. 10,4% a placebocsoportban), fejfájás (16,8% vs. 11,2%),
különös álmok (11,3% vs. 8,2%), álmatlanság (10,9% vs 4,8%) és ingerlékenység (10,9% vs. 8,2%). A
vizsgálat során a pszichiátriai skálák nem mutattak különbséget a vareniklin- és a placebocsoport
között, és összességében nem jelezték a depresszió vagy más pszichiátriai tünetek romlását egyik
kezelési csoportban sem.
Stabil állapotú, schizofreniában vagy schizoaffektív zavarban szenvedő betegekkel végzett vizsgálat:
A vareniklin biztonságosságát és tolerabilitását egy, 128 dohányzó, stabil állapotú, schizophreniában
vagy schizoaffektív zavarban szenvedő, antipszichotikus kezelésben részesülő beteg bevonásával
végzett vizsgálatban értékelték. A betegeket 2:1 arányban randomizálták vareniklinre (naponta kétszer
1 mg) vagy placebóra, 12 hétre, amit egy 12 hetes kezelésmentes követési időszak követett.
A leggyakoribb mellékhatások a vareniklint szedő betegeknél az émelygés (23,8% vs. 14,0% a
placebo esetében), fejfájás (10,7% vs. 18,6% a placebo esetében) és hányás (10,7% vs. 9,3% a placebo
esetében) voltak. A jelentett neuropszichiátriai nemkívánatos események közül az álmatlanság volt az
egyetlen, ? 5% gyakorisággal jelentett mellékhatás mindkét kezelési csoportban, ami magasabb
arányban jelentkezett a vareniklin-, mint a placebocsoportban (9,5% vs. 4,7%).
Összességében a pszichiátriai skálákkal mérve egyik kezelési csoportban sem súlyosbodott a
schizophrenia, és összességében nem volt változás az extrapiramidalis tünetekben. A
vareniklincsoportban nagyobb arányban jelentettek a betegek öngyilkossági gondolatokat és
magatartást a bevonás előtt (az egész élettartamra terjedő kórelőzmény) és az aktív kezelési időszak
befejezése után (a kezelések befejezését követő 33-85. nap), mint a placebocsoportban. Az aktív
kezelési időszak alatt az öngyilkossággal kapcsolatos események incidenciája hasonló volt a
vareniklin- (11%) és a placebocsoportban (9,3%). Azon vareniklinnek kezelt betegek százalékos
aránya, akiknél öngyilkossággal kapcsolatos események fordultak elő, változatlan volt az aktív
kezelési szakaszban a kezelést követő fázishoz képest. A placebocsoportban ez a százalékos arány
alacsonyabb volt a kezelést követő fázisban. Noha nem fordult elő befejezett öngyilkosság, egy olyan
vareniklinnel kezelt beteg megkísérelte az öngyilkosságot, akinek az egész addigi élete alatt a
kórelőzményében több hasonló öngyilkossági kísérlet szerepelt. Az ebből az egyetlen dohányzásról
való leszokás vizsgálatból származó korlátozott számú adat nem elegendő schizophreniában vagy
schizoaffektív zavarban szenvedő betegekre vonatkozó definitív következtetések levonására.
Neuropszichiátriai biztonságossági vizsgálat, amelyben egyrészt olyan betegek vettek részt, akiknek a
kórelőzményében szerepelt pszichiátriai betegség, másrészt olyan betegek vettek részt, akiknél nem
szerepelt pszichiátriai betegség a kórelőzményben:
A vareniklint egy randomizált, kettős vak, aktív és placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték,
melyben egyrészt olyan betegek vettek részt , akiknek a kórelőzményében szerepelt pszichiátriai
betegség (pszichiátriai kohorsz, n = 4074) másrészt olyan betegek vettek részt, akiknek a
kórelőzményében nem szerepelt pszichiátriai betegség (nem pszichiátriai kohorsz, n = 3984). A
18-75 év közötti, naponta 10 vagy több szál cigarettát elszívó vizsgálati alanyokat 1:1:1:1 arányban
randomizálták naponta kétszer 1 mg vareniklin, naponta kétszer 150 mg, késleltetett hatóanyagleadású
bupropion, 21 mg/nap adagolásban adott, és fokozatosan csökkentett adagú nikotinpótló terápiás
(NRT) tapasz, vagy placebo kezelési karra. A kezelési periódus 12 hétig tartott, melyet követően
további 12 hétig követték őket.
Az elsődleges biztonságossági végpont összetett végpont volt, a következő neuropszichiátriai (NPS)
nemkívánatos eseményekből tevődött össze: súlyos szorongásos epizód, depresszió, abnormális
érzetek, illetve ellenségesség súlyos mértékű előfordulásai és/vagy nyugtalanság, agresszió, téveszmék,
hallucinációk, gyilkossági gondolatok, mánia, pánik, paranoia, pszichózis, öngyilkossági gondolatok,
suicid magatartás vagy befejezett öngyilkosság.
Az alábbi táblázat mutatja be a nem pszichiátriai kohorsznál az összetett neuropszichiátriai
nemkívánatos esemény – mint elsődleges biztonságossági végpont – előfordulási gyakoriságát kezelési
csoportonként, illetve a placebóhoz viszonyított kockázati különbséget (RD, risk difference, 95%-os
konfidencia intervallum, 95%-os CI).
Ezen felül a táblázat a súlyos intenzitású, összetett neuropszichiátriai (NPS) nemkívánatos esemény
végpont részhalmazát mutatja:
Nem pszichiátriai kohorsz
n = 3984
Vareniklin Bupropion NRT Placebo
Kezelt betegek száma 990 989 1006 999
Összetett NPS nemkívánatos
esemény elsődleges végpont,
n (%)
13 (1,3) 22 (2,2) 25 (2,5) 24 (2,4)
Kockázati különbség a
placebóhoz viszonyítva
(95%-os CI)
-1,28
(-2,40, -0,15)
-0,08
(-1,37, 1,21)
-0,21
(-1,54,1,12)
Súlyos intenzitású összetett
NPS nemkívánatos esemény
elsődleges végpont, n (%)
1 (0,1) 4 (0,4) 3 (0,3) 5 (0,5)
NPS = neuropszichiátriai; NRT = nikotinpótló terápiás tapasz
Az összetett végpontban szereplő események előfordulási gyakorisága alacsony volt az összes aktív
kezelési csoportban, és a placebóhoz viszonyítva hasonló vagy kisebb volt. A placebóval
összehasonlítva a vareniklin, a bupropion és a nikotinpótló terápia alkalmazása mellett a nem
pszichiátriai kohorszban nem emelkedett szignifikánsan a neuropszichiátriai nemkívánatos események,
mint összetett elsődleges végpont kockázata (a 95%-os konfidencia intervallum (CI) tartománya nulla
alatt volt, illetve azt is magában foglalta).
Az olyan betegek százalékos aránya, akiknél öngyilkossági gondolatok és/vagy öngyilkos
magatartás lépett fel az „Az öngyilkosság kockázatának súlyoságát értékelő Columbia-féle skála”
(Columbia-Suicide Severity Rating Scale, C-SSRS) alapján hasonló volt a vareniklint, illetve a
placebót kapott csoportok között a kezelés alatt és a kezelés nélküli követési időszakban, amint azt
az alábbi táblázat mutatja:16
Nem pszichiátriai kohorsz
n = 3984
Vareniklin
n = 990
n (%)
Bupropion
n = 989
n (%)
NRT
n = 1006
n (%)
Placebo
n = 999
n (%)
Kezelés során
Értékeltek száma 988 983 996 995
Öngyilkos
magatartás
és/vagy
öngyilkossági
gondolatok
7 (0,7) 4 (0,4) 3 (0,3) 7 (0,7)
Öngyilkos
magatartás
0 0 1 (0,1) 1 (0,1)
Öngyilkossági
gondolatok
7 (0,7) 4 (0,4) 3 (0,3) 6 (0,6)
Követés során
Értékeltek száma 807 816 800 805
Öngyilkos
magatartás
és/vagy
öngyilkossági
gondolatok
3 (0,4) 2 (0,2) 3 (0,4) 4 (0,5)
Öngyilkos
magatartás
0 1 (0,1) 0 0
Öngyilkossági
gondolatok
3 (0,4) 2 (0,2) 3 (0,4) 4 (0,5)
NRT = nikotinpótló terápiás tapasz
Egy véghezvitt öngyilkosság fordult elő, amely kezelés közben történt egy placebóval kezelt betegnél
a nem pszichiátriai csoportban.
Az alábbi táblázat mutatja be az összetett neuropszichiátriai nemkívánatos esemény – mint elsődleges
biztonságossági végpont – előfordulási gyakoriságát a pszichiátriai kohorsznál kezelési
csoportonként, illetve a placebóhoz viszonyított kockázati különbséget (RD, risk difference, 95%-os
konfidencia intervallum, 95% CI).
Ezen felül a táblázat a súlyos intenzitású összetett nemkívánatos neuropszichiátriai (NPS) esemény
végpont részhalmazát mutatja:17
Pszichiátriai kohorsz
n = 4074
Vareniklin Bupropion NRT Placebo
Kezelt betegek száma 1026 1017 1016 1015
Összetett NPS
nemkívánatos esemény
elsődleges végpont, n (%)
67 (6,5) 68 (6,7) 53 (5,2) 50 (4,9)
Kockázati különbség a
placebóhoz viszonyítva
(95% CI)
1,59
(-0,42, 3,59)
1,78
(-0,24, 3,81)
0,37
(-1,53, 2,26)
Az összetett NPS
nemkívánatos esemény
elsődleges végpont, n (%):
Szorongás
a
Depresszióa
Abnormális érzet
a
Ellenségességa
Nyugtalanságb
Agressziób
Téveszmékb
Hallucinációkb
Gyilkos gondolatokb
Mánia
b
Pánikb
Paranoia
b
Pszichózis
b
Öngyilkos magatartás
b
Öngyilkossági
gondolatokb
Véghezvitt öngyilkosságb
5 (0,5)
6 (0,6)
0
0
25 (2,4)
14 (1,4)
1 (0,1)
5 (0,5)
0
7 (0,7)
7 (0,7)
1 (0,1)
4 (0,4)
1 (0,1)
5 (0,5)
0
4 (0,4)
4 (0,4)
1 (0,1)
0
29 (2,9)
9 (0,9)
1 (0,1)
4 (0,4)
0
9 (0,9)
16 (1,6)
0
2 (0,2)
1 (0,1)
2 (0,2)
0
6 (0,6)
7 (0,7)
0
0
21 (2,1)
7 (0,7)
1 (0,1)
2 (0,2)
0
3 (0,3)
13 (1,3)
0
3 (0,3)
0
3 (0,3)
0
2 (0,2)
6 (0,6)
0
0
22 (2,2)
8 (0,8)
0
2 (0,2)
0
6 (0,6)
7 (0,7)
2 (0,2)
1 (0,1)
1 (0,1)
2 (0,2)
0
A súlyos intenzitású
összetett NPS
nemkívánatos esemény
elsődleges végpont, n (%)
14 (1,4) 14 (1,4) 14 (1,4) 13 (1,3)
NPS: neuropszichiátriai;
a
fokozat = súlyos intenzitású nemkívánatos esemény;
b
fokozat = közepesen
súlyos és súlyos intenzitású nemkívánatos esemény; NRT = nikotinpótló terápiás tapasz
Több eseményről számoltak be a pszichiátriai kohorszba sorolt betegeknél a kezelési csoportok
mindegyikében, mint a nem pszichiátriai kohorszban, az összetett végpontba tartozó események
előfordulási gyakorisága magasabb volt minden egyes aktív kezelést kapott csoportban, mint a
placebo esetén. Mindemellett a vareniklin, a bupropion és a nikotinpótló terápia alkalmazása a
pszichiátriai kohorszban sem járt az összetett elsődleges végpontban szereplő neuropszichiátriai
nemkívánatos események szignifikánsan emelkedett kockázatával a placebóval összehasonlítva (a
95%-os konfidencia intervallum (CI) tartománya magában foglalta a nullát).
A pszichiátriai kohorszban az olyan betegek százalékos aránya, akiknél öngyilkossági gondolatok
és/vagy öngyilkos magatartás lépett fel az „Az öngyilkosság kockázatának súlyoságát értékelő
Columbia-féle skála” (Columbia-Suicide Severity Rating Scale, C-SSRS) alapján, hasonló volt a
vareniklint, illetve a placebót kapott csoportok között a kezelés alatt és a kezelés nélküli követési
időszakban, amint azt az alábbi táblázat mutatja:18
Pszichiátriai kohorsz
n = 4074
Vareniklin
n = 1026
n (%)
Bupropion
n = 1017
n (%)
NRT
n = 1016
n (%)
Placebo
n = 1015
n (%)
Kezelés során
Értékeltek száma 1017 1012 1006 1006
Öngyilkos
magatartás
és/vagy
öngyilkossági
gondolatok
27 ( 2,7) 15 ( 1,5) 20 (2,0) 25 ( 2,5)
Öngyilkos
magatartás
0 1 (0,1) 0 2 (0,2)
Öngyilkossági
gondolatok
27 ( 2,7) 15 ( 1,5) 20 (2,0) 25 ( 2,5)
Utánkövetés során
Értékeltek száma 833 836 824 791
Öngyilkos
magatartás
és/vagy
öngyilkossági
gondolatok
14 (1,7) 4 (0,5) 9 (1,1) 11 (1,4)
Öngyilkos
magatartás
1 (0,1) 0 1 (0,1) 1 (0,1)
Öngyilkossági
gondolatok
14 (1,7) 4 (0,5) 9 (1,1) 11 (1,4)
NRT = nikotinpótló terápiás tapasz
A pszichiátriai csoportban nem fordult elő véghezvitt öngyilkosság.
A leggyakrabban jelentett nemkívánatos események a vareniklinnel kezelt betegeknél ebben a
vizsgálatban hasonlítottak a forgalomba hozatalt megelőzően lefolytatott vizsgálatokban
megfigyeltekhez.
Mindkét kohorszban a vareniklin kezelés szuperioritása statisztikailag is igazolódott a CO-szint
mérésével igazolt absztinencia tekintetében a vizsgálat 9-12. hetében és a 9-24. hetében a
bupropionnal, nikotintapasszal és placebóval kezelt vizsgálati alanyokkal összehasonlítva (lásd az
alábbi táblázatot).19
A legfontosabb hatásossági eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze:
Nem pszichiátriai kohorsz Pszichiátriai kohorsz
CA 9-12 n/N (%)
Vareniklin 382/1005 (38,0%) 301/1032 (29,2%)
Bupropion 261/1001 (26,1%) 199/1033 (19,3%)
NRT 267/1013 (26,4%) 209/1025 (20,4%)
Placebo 138/1009 (13,7%) 117/1026 (11,4%)
A kezelések összehasonlítása: esélyhányados (95% CI), p-érték
Vareniklin a placebóhoz
viszonyítva
4,00 (3,20, 5,00),
P<0,0001
3,24 (2,56, 4,11),
P<0,0001
Bupropion a placebóhoz
viszonyítva
2,26 (1,80, 2,85) , P<0,0001 1,87 (1,46, 2,39) ,
P<0,0001
NRT a placebóhoz
viszonyítva
2,30 (1,83, 2,90) ,
P<0,0001
2,00 (1.56, 2,55) ,
P<0,0001
Vareniklin a bupropionhoz
viszonyítva
1,77 (1,46, 2,14) ,
P<0,0001
1,74 (1,41, 2,14) ,
P<0,0001
Vareniklin a NRT-hoz
viszonyítva
1,74 (1,43, 2,10) ,
P<0,0001
1,62 (1,32, 1,99) ,
P<0,0001
CA 9-24 n/N (%)
Vareniklin 256/1005 (25,5%) 189/1032 (18,3%)
Bupropion 188/1001 (18,8%) 142/1033 (13,7%)
NRT 187/1013 (18,5%) 133/1025 (13,0%)
Placebo 106/1009 (10,5%) 85/1026 (8,3%)
A kezelések összehasonlítása: esélyhányados (95% CI), p-érték
Vareniklin a placebóhoz
viszonyítva
2,99 (2,33, 3,83),
P<0,0001
2,50 (1,90, 3,29),
P<0,0001
Bupropion a placebóhoz
viszonyítva
2,00 (1,54, 2,59),
P<0,0001
1,77 (1,33, 2,36),
P<0,0001
NRT a placebóhoz
viszonyítva
1,96 (1,51, 2,54),
P<0,0001
1,65 (1,24, 2,20),
P=0,0007
Vareniklin a bupropionhoz
viszonyítva
1,49 (1,20, 1,85)
P=0,0003
1,41 (1,11, 1,79),
P=0,0047
Vareniklin a NRT-hoz
viszonyítva
1,52 (1,23, 1,89),
P=0,0001
1,51 (1,19, 1,93),
P=0,0008
CA = a folyamatos absztinencia aránya (continuous abstinence rate); CI = konfidencia intervallum;
NRT = nikotinpótló terápiás tapasz
Neuropszichiátriai biztonságossági metaanalízisek és megfigyeléses vizsgálatok:
Klinikai vizsgálatokból származó adatok elemzése nem igazolta, hogy a vareniklin a placebóhoz
képest növelné a súlyos neuropszichiátriai események kockázatát. Független megfigyeléses
vizsgálatok sem támasztották alá továbbá, hogy a vareniklinnel kezelt betegek esetében magasabb
lenne a súlyos neuropszichiátriai események kockázata, mint a nikotinpótló terápiában részesülő
(NPT) vagy a bupropionnal kezelt betegek esetében.
A kezelés abbahagyása:
A mellékhatások miatt a kezelést abbahagyók aránya a vareniklint szedők körében 11,4%, míg a
placebót szedők esetében 9,7% volt. Ebben a csoportban a vareniklinnel kezelt betegek körében a
leggyakoribb mellékhatásokra a következő abbahagyási arányok voltak jellemzőek: émelygés
(2,7% vs. 0,6% a placebocsoportban), fejfájás (0,6% vs. 1,0% a placebocsoportban), álmatlanság
(1,3% vs. 1,2% a placebocsoportban) és különös álmok (0,2% vs. 0,2% a placebocsoportban).
Klinikai vizsgálatok elemzése:
5 randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos, 1907 betegen végzett (1130 vareniklin, 777 placebo),
vizsgálat metaanalízisét végeték el azzal a céllal, hogy felmérjék az öngyilkossági gondolatokat és
magatartást a Columbia – öngyilkosság súlyossági értékelő skála (Columbia-Suicide Severity Rating
Scale, C-SSRS) szerint. Ez a metaanalízis tartalmazott egy olyan vizsgálatot (n = 127), amelyben a
betegek kórtörténetében schizofrenia vagy schizoaffektív zavar szerepelt, továbbá tartalmazott egy
olyan vizsgálatot is (n = 525), amelyben a betegek kórtörténetében depresszió szerepelt. Az
eredmények azt mutatták, hogy nem volt növekedés az öngyilkos gondolatok és/vagy magatartás
incidenciájában a vareniklinnel kezelt betegek esetében a placebóval kezelt betegekhez képest, amint
az alábbi táblázat mutatja. Az öngyilkossági gondolatokról vagy magatartásról beszámoló 55 beteg
közül 48 beteg (24 vareniklin, 24 placebo) ebben az előbb külön megnevezett két vizsgálatban vett
részt. A másik három vizsgálatban csupán kevés beteg számolt be ilyen eseményről (4 vareniklin, 3
placebo).
Öngyilkossági gondolatokról vagy magatartásról (C-SSRS szerint) beszámoló betegek száma és
kockázati hányadosa, 5 klinikai vizsgálat metaanalízise alapján (vareniklin vs. placebo):
Vareniklin
(n = 1130)
Placebo
(n = 777)
Öngyilkossági gondolatokról és/vagy magatartásról beszámoló
betegek száma* [n (%)]**
28 (2,5) 27 (3,5)
Expozíciós betegév 325 217
Kockázati hányados
#M
(RR; 95% CI) 0,79 (0,46, 1,36)
* Közülük mindkét kezelési karban egy-egy beteg számolt be öngyilkos magatartásról
** A kezelés után legfeljebb 30 napon belül eseményt átélő betegek száma; a %-értékek nincsenek
vizsgálat szerint súlyozva
#M Az incidenciaráta kockázati hányadosa 100 betegévenként
18 kettős vak, randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat metaanalízisét végezték el a
vareniklin neuropszichiátriai biztonságosságának értékelésére. Ezek között a vizsgálatok között volt a
C-SSRS-t alkalmazó fent leírt 5 vizsgálat is; a teljes betegszám 8521 volt (5072 vareniklin,
3449 placebo), a betegek közül néhánynál pszichiátriai állapotok álltak fenn. Az eredmények a
kombinált neuropszichiátriai mellékhatások tekintetében (leszámítva az alvászavarokat) hasonló
incidenciát mutattak a vareniklinnel, mint a placebóval kezelt betegek esetében, a kockázati hányados
értéke 1,01 volt (95% CI: 0,89–1,15). Ezen 18 vizsgálat összesített adatai a pszichiátriai események
önálló kategóriáit tekintve hasonló incidenciarátát mutattak a vareniklinnel és a placebóval kezelt
betegek esetében. Az alábbi táblázat bemutatja azokat a leggyakrabban (? 1%) jelentett mellékhatás-
kategóriákat, amelyek a pszichiátriai biztonságossággal kapcsolatosak, leszámítva az alvászavarokat
és alvási rendellenességeket.
A betegek legalább 1%-ánál jelentkező pszichiátriai mellékhatások, 18 klinikai vizsgálat
összesített adatai alapján:
Vareniklin
(n = 5072)
Placebo
(n = 3449)
Szorongásos zavarok és tünetek 253 (5,0) 206 (6,0)
Depressziós hangulati zavarok és rendellenességek 179 (3,5) 108 (3,1)
Hangulatzavarok és rendellenességek m.n.o.* 116 (2,3) 53 (1,5)
* m.n.o. = máshova nem osztályozott
A számok (százalékok) azt jelzik, hogy hány beteg számolt be az eseményről
Megfigyeléses vizsgálatok
Négy megfigyeléses vizsgálatban, amelyek mindegyike 10 000–30 000 vareniklint szedő beteget
tartalmazott a korrigált elemzésben, hasonlították össze a súlyos neuropszichiátria események –
beleértve a neuropszichiátriai hospitalizációkat, a halálos és nem halálos kimenetelű önsértést is –
kockázatát a vareniklint szedő betegek és a nikotinpótló terápiában vagy bupropion-kezelésben
részesülő betegek esetében. Mindegyik vizsgálat retrospektív kohorsz vizsgálat volt, és a betegek egy
részének kórtörténetében pszichiátriai esemény is szerepelt. Minden vizsgálatban statisztikai
módszereket alkalmaztak a zavaró tényezők korrigálására, beleértve a vareniklin felírását
egészségesebb betegek számára, de az eredményekben maradhattak zavaró tényezők.
A vizsgálatok közül két vizsgálat nem talált különbséget a neuropszichiátriai hospitalizációk
kockázatában a vareniklint szedő betegek és a nikotintapaszt használó betegek között (relatív hazárd:
1,14; 95% CI: 0,56–2,34 az első vizsgálatban, és 0,76; 95% CI: 0,40–1,46 a második vizsgálatban).
Ebben a két vizsgálatban a különbségek kimutatásának statisztikai ereje korlátozott volt. A harmadik
vizsgálat nem mutatott ki különbséget a sürgősségi osztályon történő megjelenés, illetve fekvőbeteg-
ellátás során diagnosztizált pszichiátriai mellékhatások kockázatában a vareniklint szedő betegek és a
bupropionnal kezelt betegek között (relatív hazárd: 0,85; 95% CI: 0,55–1,30). A forgalomba hozatalt
követő beszámolók szerint a bupropion használata neuropszichiátriai mellékhatásokkal járhat.
A negyedik vizsgálat nem mutatott ki bizonyítékot arra, hogy a halálos és nem halálos kimenetelű
önsértés kockázata magasabb lenne a vareniklint szedő betegek körében, mint a nikotinpótló
terápiában részesülő betegek körében (relatív hazárd: 0,88; 95% CI: 0,52–1,49). Az észlelt
öngyilkosság előfordulása ritka volt a bármely gyógyszeres kezelés megkezdését követő három
hónapban (két eset a vareniklint szedő 31 260 beteg között és hat eset a nikotinpótló terápiában
részesülő 81 545 beteg között).
Terhességi kohorszvizsgálat
Egy populációszintű kohorszvizsgálatban összehasonlították az in utero CHAMPIX-expozícióval
jellemezhető csecsemőket (n = 335) a terhesség alatt dohányzó édesanyától született csecsemőkkel
(n = 78 412), továbbá a nem dohányzó anyától született csecsemőkkel (n = 806 438). Ebben a
vizsgálatban az in utero CHAMPIX-expozícióval jellemezhető csecsemőknél a terhesség alatt
dohányzó édesanyától született csecsemőkkel összehasonlítva kisebb arányban fordultak elő
veleszületett rendellenességek (3,6% vs. 4,3%), halvaszületés (0,3% vs. 0,5%), koraszülés (7,5% vs.
7,9%), a gesztációs korhoz viszonyított kis születési súly (12,5% vs. 17,1%) és korai burokrepedés
(3,6% vs. 5,4%).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A vareniklin maximális plazma-koncentrációja rendszerint a szájon át történő bevételt követő 3-4 órán
belül alakul ki. Egészséges önkénteseknek adott ismételt orális dózisok esetén a dinamikus egyensúlyi
állapot 4 napon belül alakult ki. Szájon át történő alkalmazás esetén a felszívódás gyakorlatilag teljes,
és a szisztémás hasznosulás magas. A vareniklin orális biohasznosulását nem befolyásolja a
táplálkozás vagy a napszak.
Eloszlás
A vareniklin megoszlik a szövetekben, köztük az agyban. A látszólagos megoszlási térfogat
átlagértéke dinamikus egyensúlyi állapotban 415 liter (% CV = 50) volt. A vareniklin plazmafehérje-
kötődése alacsony (? 20%), és független mind az életkortól, mind a vesefunkciótól. Rágcsálókban a
vareniklin átjut a placentán, és kiválasztódik az anyatejbe.
Biotranszformáció
A vareniklin minimális mértékben metabolizálódik; 92%-a változatlan formában ürül ki a vizelettel, és
kevesebb, mint 10% választódik ki metabolitok formájában. A vizeletben található minor metabolitok
közé tartozik a vareniklin-N-karbamoil-glükuronid és a hidroxivareniklin. A vérkeringésben a
vareniklin képviseli a hatóanyagból származó anyag 91%-át. A vérkeringésben található minor
metabolitok közé tartozik a vareniklin-N-karbamoil-glükuronid és az N-glükozil-vareniklin.
In vitro tanulmányok igazolták, hogy a vareniklin nem gátolja a P450 enzimeket (IC50 > 6400 ng/ml).
A gátlóképesség vizsgálata során tesztelt P450 enzimek közé az 1A2, a 2A6, a 2B6, a 2C8, a 2C9, a
2C19, a 2D6, a 2E1 és a 3A4/5 tartozott. Ezen felül humán hepatocytákban in vitro kimutatták, hogy a
vareniklin nem indukálja a citokróm P450 1A2 és 3A4 aktivitását. Ezáltal nem valószínű, hogy a
vareniklin megváltoztatná azon vegyületek farmakokinetikáját, amelyeket elsődlegesen a citokróm
P450 enzimek metabolizálnak.
Elimináció
A vareniklin eliminációs féléletideje körülbelül 24 óra. A vareniklin vesén át történő eliminációja
elsődlegesen glomeruláris filtráció révén zajlik, amely mellett aktív tubuláris szekréció is
