Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Belsőleges oldat. Az oldat tiszta, színtelen vagy halványsárga színű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL A pumpa minden egyes működtetése (a pumpa lenyomása) 0,5 ml oldatot adagol, mely 4,16 mg memantinnak megfelelő, 5 mg memantin-hidrokloridot tartalmaz. Segédanyagok: az oldat 100 mg szorbitot (E420) és 0,5 mg káliumot tartalmaz milliliterenként, lásd 4.4 pont. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Kálium-szorbát Szorbit E420 Tisztított víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-betegség kezelése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnózisában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja. A kezelés csak akkor kezdhető meg, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist a mindenkor érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani. Az Ebixa-t naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. Az oldat akár étkezés közben, akár attól függetlenül is bevehető. Az oldatot az üvegből vagy a pumpából nem szabad közvetlenül a szájba önteni vagy pumpálni, hanem a pumpa segítségével kanálra vagy egy pohár vízbe kell adagolni. Az elkészítésre és a készítmény használatára vonatkozó részletes útmutatót lásd a 6.6 pontban. Felnőttek: Dózisnövelés A maximális napi adag 20 mg naponta egyszer. A nemkívánatos hatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a terápia első 3 hete folyamán heti 5 mg-os dózisnöveléssel állítják be az alábbiak szerint: 1. hét (1-7. nap): A páciens naponta 0,5 ml oldatot (5 mg), a pumpa egyszeri lenyomásának megfelelő adagot vegyen be 7 napig. 2. hét (8-14. nap): A páciens naponta 1 ml oldatot (10 mg), a pumpa kétszeri lenyomásának megfelelő adagot vegyen be 7 napig. 4. héttől kezdve: A páciens naponta egyszer 2 ml oldatot (20 mg), a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adagot vegyen be. Fenntartó dózis A javasolt fenntartó dózis 20 mg (2 ml oldat, a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adag) naponta. Idős betegek: A klinikai vizsgálatok alapján a 65 év feletti betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi 20 mg-os dózis (2 ml oldat, a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adag) ajánlott. Gyerekek és serdülők: Az Ebixa nem javallott 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. Vesekárosodás: Kismértékben csökkent veseműködésű betegek esetében (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Középsúlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30-49 ml/perc) a napi dózis 10 mg (1 ml oldat, a pumpa kétszeri lenyomásának megfelelő adag). Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7 napig jól tolerálta, úgy az adag a standard titrálási séma szerint napi 20 mg-ig emelhető. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 5-29 ml/perc) a napi adag 10 mg (1 ml oldat, a pumpa kétszeri lenyomásának megfelelő adag). Májkárosodás: Enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child-Plugh A és Child-Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat. Súlyos mértékű májkárososdásban szenvedő betegeknél az Ebixa alkalmazása nem ajánlott. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Fokozott óvatosság javasolt epilepsziásoknál és azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében konvulziók vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek. Más N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták - pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán - egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptor rendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel [KIR] kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd 4.5 pont). Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH értékét (lásd 5.2 pont "Elimináció"), ami a beteg fokozott ellenőrzését teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy lúgos gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA), vagy a vizeletvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos gyulladása is. A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták az olyan betegeket, akik kevéssel a vizsgálatot megelőzően szívinfarktuson estek át, nem kompenzált congestiv szívelégtelenségben szenvedtek (NYHA III-IV) vagy magas vérnyomásuk nem volt egyensúlyban. Ennek következtében csak kevés adat áll rendelkezésünkre és ilyen állapotú betegeket szorosan ellenőrizni kellSegédanyagok: A belsőleges oldat szorbitot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a járművezetési és gépkezelési képességet. Továbbá az Ebixa kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni. 4.9 Túladagolás A klinikai vizsgálatból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a túladagolásról csak kevés információ áll rendelkezésre. Tünetek: Relatíve nagy dózisú túladagolások (200 mg illetve 105 mg/nap 3 napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140 mg alatti vagy nem ismert adagú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek. A legnagyobb túladagolást, összesen 2000 mg memantin orális bevételét, a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10 napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezist kapott. A beteg maradandó szövődmény nélkül felgyógyult. Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt, és felgyógyult. A beteg 400 mg memantint vett be orálisan. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel , pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés. Kezelés: Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció és túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyagok eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárás, pl. gyomormosás, aktív szén (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó. A központi idegrendszer (KIR) túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén óvatos tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A memantin farmakológiai hatása és hatásmechanizmusa alapján az alábbi interakciókkal kell számolni: o A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, dopaminerg agonisták és antikolinerg szerek hatása erősödhet az NMDA-antagonisták, pl. a memantin, egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolen vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását, és a dózis módosítására lehet szükség. o A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd. 4.4 pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely bizonyos kockázatra utal a memantin és fenitoin kombinált alkalmazása esetén. o A vesén át az amantadinnal megegyező kationos transzportrendszer révén kiválasztódó más hatóanyagok, mint pl. a cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami potenciálisan magasabb plazmaszintet okozhat. o A memantin hidroklorotiaziddal (HCT-vel), vagy bármely HCT-t tartalmazó készítménnyel való párhuzamos alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet. o A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően warfarinnal történt kombináció esetén egyedi esetekben a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) emelkedéséről számoltak be. Noha erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, a protrombin idő vagy a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) szoros ellenőrzése javasolt orális antikoagulánssal történő együttadás esetén. Egyszeri gyógyszeradag alkalmazása mellett az egészséges fiatalokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban (PK) nem észleltek számottevő, a hatóanyagok közötti kölcsönhatást a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil között. Egy egészséges fiatalokkal végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját. A memantin in vitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavin tartalmú monoxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást. 6.2 Inkompatibilitások Nem ismertek. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában végzett klinikai vizsgálatokban összesen 1784 beteget kezeltek Ebixával, 1595 beteg pedig placebót kapott, és az Ebixa, illetve a placebo mellett előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött. A mellékhatások általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatás, ami az Ebixa csoportban gyakrabban fordult elő, mint a placebo csoportban a szédülés (6,3% vs 5,6%), a fejfájás (5,2% vs 3,9%), a székrekedés (4,6% vs 2,6%), az aluszékonyság (3,4% vs 2,2%) és a hipertenzió (4,1% vs 2,8%) volt. A következő táblázat az Ebixa piaci bevezetése óta végzett klinikai vizsgálatokban előfordult mellékhatásokat összegzi. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A mellékhatásokat szervrendszerenként az elfogadott osztályozás szerint az alábbi gyakorisági csoportokba sorolták: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - < 1/10), nem gyakori (?1/1 000 - < 1/100), ritka (?1/10 000 - < 1/1 000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Gombás fertőzések Immunrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Gyógyszer túlérzékenység Pszichiátriai kórképek Gyakori Aluszékonyság Nem gyakori Zavartság Nem gyakori Hallucinációk1 Nem ismert Pszichotikus reakciók2 Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Szédülés Nem gyakori Járászavar Nagyon ritka Görcsrohamok Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Szívelégtelenség Érbetegségek és tünetek Gyakori Hipertenzió Nem gyakori Vénás trombózis/tromboembólia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori Nehézlégzés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Székrekedés Nem gyakori Hányás Nem ismert Pancreatitis2 Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Fejfájás Nem gyakori Kimerültség 1Hallucinációkat elsősorban súlyos stádiumú Alzheimer-kóros betegeknél figyeltek meg. 2A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően regisztrált egyedi esetek. Az Alzheimer-betegség depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal és öngyilkossággal társult. A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően Ebixával kezelt betegeknél is jelentettek ilyen eseményeket. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb anti-demencia gyógyszerek, ATC-besorolás: N06D X01 Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy neurodegeneratív demencia esetében a glutamát neurotranszmisszió, különösen az NMDA-receptorok működési zavara, egyaránt hozzájárul a tünetek megjelenéséhez és a betegség progressziójához. A memantin egy feszültségfüggő, közepes affinitású, nem kompetitív NMDA-receptor antagonista. A memantin modulálja azt a glutamát okozta patológiásan megnövekedett izgalmi szintet, mely neuronális diszfunkcióhoz vezethet. Klinikai vizsgálatok: Egy középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros betegekkel (a Mini-Mentál állapotfelmérő vizsgálat [Mini Mental State Examination - MMSE] eredménye a vizsgálatba való bevonáskor 3-14 pont) végzett, memantin monoterápával folytatott pivotális vizsgálatba összesen 252 járóbeteget vontak be. A memantin kezelés 6 hónap után az alábbi skálákon felülmúlta a placebo hatását (OC-elemzés [observed cases analysis]): a CIBIC-plus skálán (Clinician's Interview Based Impression of Change; a klinikusoknak a beteggel készített interjú alapján alkotott véleménye a beteg állapotváltozásáról): p=0,025; az ADCS-ADLsev skálán (Alzheimer's Disease Cooperative Study - Activities of Daily Living; az Alzheimer-kór kooperatív vizsgálat - mindennapi tevékenységek értékelésére kidolgozott mutatója): p=0,003; és a SIB skálán (Severe Impairment Battery; a jelentős mértékű állapotromlás értékelésére kidolgozott mutató) : p=0,002. Egy enyhe-középsúlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 10-22) végzett, memantin monoterápiával folytatott pivotális vizsgálatba 403 beteget vontak be. Az elsődleges végpontok tekintetében a memantin szignifikánsan jobb hatásúnak bizonyult a placebónál (a 24. héten a LOCF [Last Observation Carried Forward, vagyis a hiánypótlás az utolsó mért értékkel] módszer alkalmazásával végzett elemzés alapján, az alábbi két skálán: az ADAS-cog skálán [Alzheimer's Disease Assessment Scale - kognitív domain; vagyis az Alzheimer-kór állapotfelmérő skálájának kognitív alskálája]: p=0,003; ill. a CIBIC-plus skálán: p=0,004). Egy másik enyheközépsúlyos Alzheimer-kóros betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 11-23) végzett,memantin monoterápiával folytatott vizsgálatba összesen 470 beteget vontak be. Az előzetesen meghatározott elvek szerint végzett elődleges értékelésben az elsődleges hatékonysági mutatón a 24. héten nem értek el statisztikailag szignifikáns különbséget. Hat IIII-as fázisú, placebo-konrollált, 6 hónapos (memantin monoterápiával ill. már meghatározott dózisú acetilkolinészteráz-gátlót szedő betegek memantin kezelésével folytatott) vizsgálatban résztvevő középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros (kiindulási MMSE összpontszám: <20) betegek adatainak metaanalízise szerint a memantin statisztikailag szignifikánsan hatékonyabb volt a kognitív, a globális és a funkcionális paramétereken is. Külön elemezve azokat a betegeket, akiknél mindhárom paraméter egyidejűleg rosszabbodott az eredmények azt mutatták, hogy a memantin statisztikailag szignifikánsan késleltette a rosszabbodást: kétszer annyi beteg állapota romlott mindhárom paraméteren egyidejűleg a placebo csoportban, mint amennyié a memantin csoportban (21% vs 11%, p<0,0001). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Abszorpció: A memantin abszolút biohasznosulása körülbelül 100%-os. A tmax 3 és 8 óra között van. Nincs arra mutató jel, hogy az étel befolyásolná a memantin felszívódását. Megoszlás: Napi 20 mg-os memantin dózissal 70-150 ng/ml (0,5-1 ?mol) érték közötti egyensúlyi plazmakoncentrációt értek el, mely egyénenként nagy mértékben eltért. 5-30 mg-os napi dózis mellett 0,52-es átlagos (cerebrospinalis folyadék, CSF) liquor/szérum arányt mértek. A megoszlási térfogat körülbelül 10 l/kg. A memantin plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke körülbelül 45%. Biotranszformáció: Az emberi szervezetben keringő memantin-rokon anyagok 80%-a az anyavegyületként van jelen. A fő emberi metabolitok az N-3,5-dimetil-gludantán, a 4- és 6-hidroximemantin izomerikus keveréke, valamint az 1-nitrozo-3,5-dimetil-adamantán. Ezen metabolitok közül egyik sem rendelkezik NMDA-antagonista aktivitással. In vitro nem mutattak ki citokróm P 450 által katalizált metabolizmust. A 14C-memantin orális beadását vizsgáló kutatásban a bevitt dózis átlagosan 84%-a 20 napon belül eliminálódott, több mint 99%-a a veséken keresztül választódott ki. Elimináció: A memantin eliminációja monoexponenciális, a terminális t1/2 60-100 óra. A normális veseműködésű önkénteseken 170 ml/perc/1,73 m2 teljes clearance (Cltot) volt mérhető, és a teljes renális clearance egy része tubuláris szekréció útján ment végbe. A vesében történő kiválasztás bizonyos mértékű tubuláris reabszorpcióval jár, amelyet valószínűleg kationos szállító-proteinek közvetítenek. A memantin renális eliminációs aránya lúgos vizelet mellett hetedére-kilencedére csökkenhet (lásd. 4.4 pont). A vizelet lúgosságának oka lehet az étrend drasztikus megváltoztatása, pl. hústartalmú étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsav lekötők nagymértékű bevitele is. Linearitás: Önkénteseken végzett vizsgálatokban a memantin farmakokinetikája a 10-40 mg-os dózistartományban lineáris. Farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolat: A memantin napi 20 mg-os dózisa mellett a liquor (CSF) szintje megegyezik a memantin ki-értékével (ki=inhibitor konstans), ami az emberi frontális agykéregben 0,5 ?mol. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Patkányokon végzett rövidtávú vizsgálatokban a memantin, más NMDA-antagonistákhoz hasonlóan, csak nagyon magas szérumkoncentrációs csúcsokat eredményező dózis mellett idézett elő neuronális vakuolizációt és nekrózist (Olney károsodás). A vakuolizáció és nekrózis ataxia és egyéb preklinikaijelek után lépett fel. Mivel ezt a hatást sem hosszú-távú patkánykísérletben, sem más, nem rágcsálókon végzett kísérletben nem észlelték, így ezen eredmények klinikai jelentősége ismeretlen. A rágcsálókban és kutyákban végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban a szemészeti elváltozások inkonzisztens előfordulását figyelték meg, amit azonban a majmoknál nem tapasztaltak. A memantinnal folytatott klinikai vizsgálatok során végzett specifikus szemvizsgálatok nem tártak fel semmiféle szemészeti változást. A rágcsálók tüdő-makrofágjaiban phospholipidosist figyeltek meg, ami a lizoszómákban felhalmozódott memantin hatására volt visszavezethető. Ez a hatás már más kationos amfifilikus tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok esetében is megfigyelhető volt. Összefüggés lehet a fent leírt felhalmozódás és a tüdőben megfigyelt vakuolizáció között. A hatás a rágcsálókban csak igen magas dózisok mellett jelentkezett. A jelenség klinikai jelentősége nem ismert. A memantinnal végzett standard vizsgálatok során nem mutattak ki genotoxicitást. Az egereken és patkányokon élethosszig végzett vizsgálatok nem mutattak carcinogenitást. A memantin a patkányok és nyulak esetén nem bizonyult teratogénnek, még az anyaállatra toxikus mértékű dózis mellett sem, és nem mutatták ki a memantin fertilitást károsító hatását sem. Patkányokban a foetus növekedésének csökkenését figyelték meg az emberi expozícióval megegyező, vagy azt kismértékben meghaladó expozíciós szintek mellett. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Barna üvegpalack (III-as típusú) ; 50 ml, 100 ml vagy 10 × 50 ml oldattal. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Az első használat előtt a pumpás adagolót az üvegre fel kell csavarni. A csavaros kupak eltávolításához az üveg kupakját az óramutató járásával ellenkező irányba forgatva kell teljesen lecsavarni (1.ábra) A pumpa felszerelése az üvegre: A pumpás adagolót ki kell venni a műanyag zacskóból (2.ábra), és a műanyag csövet óvatosan az üvegbe csúsztatva kell felhelyezni az üveg tetejére. Ezután a pumpás adagolót az üveg nyakához szorítva addig kell az óramutató járásával megegyező irányban csavarni, amíg szorosan illeszkedik (3.ábra). A pumpás adagolót az alkalmazás elkezdésekor csak egyszer kell felcsavarni, és utána soha nem kell már lecsavarni. A pumpás adagoló alkalmazása: A pumpás adagoló feje két pozíció között könnyen forgatható - az óramutató járásával ellenkezőleg (nyitott állapot) illetve az óramutató járásával megegyező irányban (zárt állapot). Zárt állapotban a pumpás adagoló fejét nem szabad lenyomni. Az oldatot csak nyitott állapotban lehet adagolni. Ehhez a pumpás adagoló fejét egynyolcad fordulatnyit kell a nyíl irányában ütközésig fordítani (4.ábra) Ezt követően a pumpás adagoló már használható. A pumpás adagoló előkészítése: A pumpás adagoló az első alkalmazásnál még nem a megfelelő mennyiségű belsőleges oldatot fogja adagolni. Ezért a pumpát elő kell készíteni (fel kell tölteni), ötször egymás után lenyomva a pumpás adagolót (5.ábra). Az így kiadagolt oldatot ki kell dobni. A következő alkalommal a pumpás adagoló fejét teljesen lenyomva az adagoló már a megfelelő dózist adagolja (a pumpa egyszeri lenyomása 0,5 ml belsőleges oldatnak felel meg, ami kb. 5 mg memantin-hidroklorid hatóanyagot tartalmaz; 6.ábra) A pumpás adagoló helyes használata: Az üveg sík, vízszintes felületre - például egy asztal tetejére - helyezve, függőleges helyzetben használandó. A szórófej alá kevés vizet tartalmazó poharat vagy kanalat kell tartani, és az adagoló pumpa fejét határozott, de nyugodt és egyenletes mozdulattal (nem túl lassan) lefelé kell nyomni ütközésig (7. és 8.ábra). Az adagoló pumpa fejét ezután fel lehet engedni, ami ezt követően újra lenyomható. Az adagoló pumpa csak az adott üvegre és az abban tárolt memantin-hidroklorid oldat adagolására alkalmazható, más anyagra vagy tartályra nem. Amennyiben az adagoló pumpa nem a fenti leírtaknak és a tájékoztatásnak megfelelően működik, a beteg kezelőorvosa vagy gyógyszerésze tanácsát kell kérje. A pumpás adagolót használat után le kell zárni. 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A pumpával felszerelt üveg csak függőleges helyzetben tárolható és szállítható. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év. Az oldatot tartalmazó palack kinyitása után a készítmény 3 hónapig tartható el. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA H. Lundbeck A/S Ottiliavej 9 DK-2500 Valby Dánia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA EU/1/02/219/005-006 EU/1/02/219/013 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA Az engedély első kiadásának dátuma: 2002/05/15 Az utolsó megújítás dátuma: 2007/05/15 Várandósság,szopt.4.6 Terhesség és szoptatás Nem rendelkezünk klinikai adattal a memantin terhességben való alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén magasabb adagolás mellett a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3 pont). Az ember esetén a lehetséges kockázat ismeretlen. Terhesség alatt a memantin nem alkalmazható, hacsak nem egyértelműen szükséges. Nem ismert, hogy a memantin átjut-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát figyelembe véve valószínű, hogy igen. Memantin kezelés alatt álló nők nem szoptathatnak. | 
