Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

DIFICLIR 200MG FILMTABLETTA / 004 20X1

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Tillotts Pharma Gmbh
Hatástani csoport:
A07AA Antibiotikumok
Törzskönyvi szám:
EU/1/11/733/004
Hatóanyagok:
Fidaxomicinum
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
513811 Ft
Kiadhatóság:
SZ Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos ellenőrzés mellett kiadható gyógyszerkészítmények.
Eü. rendeletre felírhatja:
Infektológia
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,00513811,00
Közgyógy513811,000,00
Eü kiemelt513511,00300,00
Üzemi baleset513811,000,00
Közgyógy eü.kiemelt513811,000,00
Teljes0,00513811,00
Egyedi engedélyes0,00513811,00
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek
Standard adagolás
Az ajánlott dózis 200 mg (egy tabletta) naponta kétszer (12 óránként egyszer) 10 napon keresztül (lásd 5.1 pont).

Olyan felnőtt betegeknél, akiknek nehézséget okoz a tabletta lenyelése, a DIFICLIR 40 mg/ml granulátum orális szuszpenzió alkalmazható.

Kiterjesztett-pulzáló adagolás
Az 1-5. napokon 200 mg (egy tabletta) naponta kétszer, a 6. napon nem kell bevenni a tablettát, majd a 7. és 25. napok között másnaponta egyszer egy tabletta (lásd 5.1 pont).

Ha a beteg elfelejtette bevenni az adagot, a kihagyott tablettát minél hamarabb pótolni kell, vagy ha a következő adag bevételének időpontja közel van, akkor az elfelejtett tablettát ki kell hagyni.

Különleges betegcsoportok

Idősek
A dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás
A dózis módosítása nem szükséges. Mivel az ebben a populációban rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás
A dózis módosítása nem szükséges. Mivel az ebben a populációban rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A legalább 12,5 kg testtömegű gyermekek esetén az ajánlott dózis 200 mg naponta kétszer (12 óránként egyszer), 10 napon keresztül, akár a filmtablettát, akár a granulátum belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformát alkalmazva.

A 12,5 kg-os testtömeget el nem érő betegeknél csökkentett dózisok alkalmazása javasolt. Lásd a DIFICLIR 40 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz alkalmazási előírását.

Az alkalmazás módja

A DIFICLIR szájon át alkalmazandó.
A filmtablettákat egészben, vízzel kell bevenni.
A tabletták bevehetők étkezés közben vagy attól függetlenül.




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Túlérzékenységi reakciókat, köztük súlyos angiooedemát is jelentettek (lásd 4.8 pont). Ha a fidaxomicin-kezelés során súlyos allergiás reakció következik be, a gyógyszer adását le kell állítani, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
Néhány, túlérzékenységi reakciót mutató beteg kórelőzményében makrolidokkal szembeni allergia szerepelt. A fidaxomicint elővigyázatossággal kell alkalmazni ismert makrolid-allergia esetén.

Vese- és májkárosodás

A korlátozott mennyiségű klinikai adat miatt a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a súlyos vesekárosodásban vagy közepesen súlyos, súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont).

Pseudomembranosus colitis, fulmináns vagy életveszélyes CDI

A korlátozott mennyiségű klinikai adat miatt a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó pseudomembranosus colitisben, valamint a CDI fulmináns vagy életveszélyes formáiban szenvedő betegeknél.

Együttes alkalmazás erős P-glikoprotein-gátlókkal

Az erős P-glikoprotein-gátlók, mint például a ciklosporin, ketokonazol, eritromicin, klaritromicin, verapamil, dronedaron és amiodaron egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 és 5.2 pont). Óvatosság szükséges, ha a fidaxomicint mégis erős P-glikoprotein-gátlókkal párhuzamosan kell alkalmazni.

Gyermekek és serdülők

Klinikai vizsgálatok során mindössze egyetlen 6 hónapos kor alatti gyermeknél alkalmaztak fidaxomicint. Ennek megfelelően a kezelést óvatosan kell alkalmazni 6 hónaposnál fiatalabb betegeknél.

A C. difficile kolonizációjának vagy toxinjának vizsgálata nem ajánlott 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél a tünetmentes kolonizáció magas aránya miatt, kivéve, ha súlyos hasmenés áll fenn a stasis kockázati tényezőivel, mint pl. Hirschsprung-kór, operált analis atresia vagy egyéb súlyos motilitászavar. Minden esetben keresni kell az alternatív kiváltó tényezőket, és meg kell győződni a C. difficile által okozott enterocolitis fennállásáról.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A DIFICLIR nem vagy elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.


4.9 Túladagolás

Klinikai vizsgálatok alatt, illetve a forgalomba hozatal utáni adatok alapján nem számoltak be akut túladagolás miatti nemkívánatos hatásokról, mellékhatásokról. A nemkívánatos hatások, mellékhatások lehetősége azonban nem zárható ki, és általános szupportív intézkedések megtétele javasolt.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

P-gp inhibítorok hatása a fidaxomicinre

A fidaxomicin a P-glikoprotein (P-gp) szubsztrátja. A P-gp-gátló ciklosporin-A és a fidaxomicin
egészséges önkénteseknél történő egyszeri adagjának egyidejű alkalmazása a fidaxomicin Cmaxértékének 4-szeres és az AUC értékének 2-szeres emelkedéséhez vezetett, fő metabolitja, az OP1118 esetében pedig a Cmax 9,5-szeres és az AUC 4-szeres emelkedése volt tapasztalható. Mivel e fokozott expozíció klinikai relevanciája még nem tisztázott, az erős P-glikoprotein-gátlók, mint például a ciklosporin, ketokonazol, eritromicin, klaritromicin, verapamil, dronedaron és amiodaron egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A fidaxomicin hatása a P-gp szubsztrátumokra

A fidaxomicin az intestinalis P-gp enyhe vagy közepesen erős inhibitora lehet.

A fidaxomicin (naponta kétszer 200 mg) kis, de klinikailag nem jelentős hatást fejtett ki a digoxin-expozícióra. Mindemellett az intestinális P-gp-inhibícióra érzékenyebb, alacsonyabb biohasznosulású P-gp szubsztrátumokra, mint a dabigatrán etexilátra kifejtett fokozottabb hatása nem zárható ki.

A fidaxomicin más transzporterekre gyakorolt hatása

A fidaxomicin nem gyakorol klinikailag jelentős hatást a rozuvasztatin-expozícióra, amely az OATP2B1 és BCRP transzporterek szubsztrátuma. Naponta kétszer adott 200 mg fidaxomicin, egyetlen 10 mg rozuvasztatin-dózis egészséges alanyoknak történő együttes adásakor nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a rozuvasztatin AUCinf-értékére.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakoribb mellékhatások a következők: hányás (1,2%), hányinger (2,7%) és székrekedés (1,2%).

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

C. difficile-fertőzés kezelésére naponta kétszer alkalmazott fidaxomicin legalább két betegnél jelentett mellékhatásait az 1. táblázat tartalmazza, szervrendszerek szerinti osztályozásban.

A mellékhatások gyakoriságának a meghatározása a következő: nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1. táblázat: Mellékhatások
MedDRA
szervrendszeri kategória
Gyakori
Nem gyakori
Nem ismert (a
gyakoriság a
rendelkezésre
álló adatokból nem állapítható
Immunrendszeri betegségek és tünetek

kiütés, pruritus
Túlérzékenységi reakciók (angiooedema, dyspnoe)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

étvágycsökkenés

Idegrendszeri betegségek és tünetek

szédülés, fejfájás, ízérzészavar

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hányás, hányinger, székrekedés
hasi distensio, flatulencia, szájszárazság


Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A forgalomba hozatalt követően akut túlérzékenységi reakciókról, például angiooedemáról és dyspnoeról számoltak be (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A 18 év alatti gyermekek körében a fidaxomicin biztonságosságát és hatékonyságát összesen 136 beteg bevonásával vizsgálták. Gyermekeknél a kezeléssel kapcsolatban jelentkező valamennyi mellékhatás gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőtteknél tapasztaltakkal. Az 1. táblázatban felsorolt mellékhatásokon kívül két esetben jelentettek urtacariát.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Hasmenésgátlók, intestinalis gyulladáscsökkentő/fertőzésgátló készítmények, antibiotikumok, ATC kód: A07AA12

Hatásmechanizmus

A fidaxomicin az antibakteriális készítmények makrociklusos osztályához tartozó antibiotikum. A fidaxomicin baktericid hatású, gátolja a bakteriális RNS-polimeráz által mediált RNS-
szintézist. Az RNS-polimeráz működését a rifamicinektől eltérő helyen gátolja. A clostridiumok RNS-polimerázának gátlása az E. coli enzim gátlásához szükséges koncentrációnál 20-szor alacsonyabb értéken történik (1 µM vs 20 µM), ami részben megmagyarázza a fidaxomixinaktivitás jelentős specificitását.
Kimutatták, hogy a fidaxomicin in vitro gátolja a C. difficile spórakézését.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés
A fidaxomicin lokálisan ható gyógyszer. Mivel helyi hatású hatóanyag, a szisztémás PK/PD összefüggések nem állapíthatók meg, viszont az in vitro adatok arra utalnak, hogy a fidaxomicin bactericid aktivitása időfüggő, és a klinikai hatásosság legbiztosabb előrejelző paramétere a MIC feletti időtartam lehet.

Határértékek

A fidaxomicin lokálisan ható gyógyszer, amely nem alkalmazható szisztémás fertőzések kezelésére, ezért a klinikai határérték meghatározása nem releváns. A fidaxomicin C. difficile-re vonatkozó azon epidemiológiai elválasztó határértéke, ami megkülönbözteti a vad típusú populációt a szerzett rezisztenciával rendelkező izolátumoktól, ?1,0 mg/l.

Antimikrobiális spektrum

A fidaxomicin egy szűk spektrumú, a C. difficile-re bactericid hatású antimikrobiális gyógyszer.
A fidaxomicin C. difficile-vel szembeni MIC90-értéke 0,25 mg/l, és a fő metabolitja, az OP-1118 MIC90-értéke pedig 8 mg/l. A Gram-negatív kórokozók lényegében nem érzékenyek a fidaxomicinre.

A bélflórára kifejtett hatás

Klinikai vizsgálatok azt igazolják, hogy a fidaxomicin-kezelés nem befolyásolja a CDI-ben szenvedő betegek székletében a Bacteroides koncentrációkat, illetve a mikroflóra egyéb fontosabb összetevőinek koncentrációját.

Rezisztenciamechanizmus

Nincs olyan ismert, átvihető tényező, amelynek szerepe van a fidaxomicin-rezisztencia továbbításában. Keresztrezisztenciát sem találtak egyéb antibiotikum osztályokkal, a bétalaktámokat, makrolidokat, metronidazolt, kinolonokat, rifampint és vankomicint is beleértve. Az RNS-polimeráz egyes specifikus mutációi csökkent fidaxomicin-érzékenységgel járnak együtt.

Klinikai hatásosság felnőtteknél

A fidaxomicin hatásosságát két pivotális, randomizált, kettős vak, III. fázisú (003-as és 004-es számú) vizsgálatban értékelték. A fidaxomicint orálisan alkalmazott vankomicinnel hasonlították össze. Az elsődleges végpontnak a 12 nap után értékelt klinikai gyógyulást tekintették.

Mindkét vizsgálatban igazolták a fidaxomicin non-inferioritását a vankomicinnel szemben (lásd 2. táblázat).

2. táblázat: A 003-as és 004-es vizsgálatok összesített eredményei
Kezelési protokoll szerint
Fidaxomicin (2×200 mg 10 napig)
Vankomicin (4×125 mg 10 napig)
95%-os konfidenciaintervallum*
Klinikai gyógyulás
91,9% (442/481 betegből)
90,2% (467/518 betegből)
(-1,8, 5,3)
Módosított beválasztás szerinti populáció
(mITT - modified Intent-to-Treat)
Fidaxomicin (2×200 mg)
Vankomicin (4×125 mg)
95%-os konfidenciaintervallum*
Klinikai gyógyulás
87,9% (474/539 betegből)
86,2% (488/566 betegből)
(-2,3, 5,7)
* a kezelési különbségekre vonatkozóan.

A kezelést követő 30 napban a kiújulás arányát másodlagos végpontként értékelték. A kiújulás aránya (beleértve a relapszusokat is) szignifikánsan alacsonyabb volt fidaxomicin mellett (14,1%, ill. 26,0%, 95%-os konfidenciaintervallum (CI) = [-16,8%, -6,8%]), ezeket a vizsgálatokat azonban prospektíven nem úgy tervezték, hogy bizonyítsák egy új törzzsel való reinfekció elleni prevenciót.

A felnőttek körében végzett pivotális klinikai vizsgálatokban részt vevő betegpopuláció leírása A két pivotális, CDI-s betegekkel végzett klinikai vizsgálatban a betegek (protokoll szerinti populációban) 47,9%-a (479/999) ?65 éves volt, illetve a betegek 27,5%-át (275/999) a vizsgálati időszak alatt egyidejűleg más antibiotikumokkal is kezelték. A vizsgálat megkezdésekor a súlyossági pontszámot illetően a betegek 24%-a a következő három kritérium közül legalább egynek megfelelt: testhőmérséklet >38,5°C, fehérvérsejtszám >15 000 vagy kreatininszint ?1,5 mg/dl. A fulmináns colitisben szenvedő betegeket és azokat, akiknél több CDI-epizód jelentkezett (több mint egy epizód az előző 3 hónapon belül), kizárták a vizsgálatokból.

Kiterjesztett-pulzáló fidaxomicin-adagolással végzett (EXTEND) vizsgálat
Az EXTEND egy randomizált, nyílt klinikai vizsgálat volt, amely során a fidaxomicin kiterjesztett-pulzáló adagolását hasonlították össze orálisan alkalmazott vankomicinnel. Elsődleges végpontként a kezelés befejezését követő 30 nap utáni (a fidaxomicin esetében az 55. nap, a vankomicin esetében pedig a 40. nap) tartós klinikai gyógyulást értékelték. A fidaxomicin esetében a kezelés befejezését követő 30 nap utáni tartós klinikai gyógyulás szignifikánsan magasabb volt, mint a vankomicin esetében (lásd 3. táblázat).

3. táblázat: Az EXTEND vizsgálat eredményei
Módosított beválasztás szerinti populáció
(mITT - modified Intent-to-Treat)
Fidaxomicin
(2×200 mg 5 napig, majd 200 mg
másnaponta egyszer)
Vankomicin (4×125 mg 10 napig)
95%-os konfidenciaintervallum*
A kezelés befejezését követő 30 nap utáni klinikai gyógyulás
70,1% (124/177 betegből)
59,2% (106/179 betegből)
(1,0, 20,7)
* a kezelési különbségekre vonatkozóan.

A kiterjesztett-pulzáló fidaxomicin-kezeléssel végzett klinikai vizsgálatban részt vevő betegpopuláció leírása
A vizsgálatot 60 éves és idősebb felnőttek körében végezték el. A betegek átlagos életkora 75 év volt. 72%-uk kapott (257/356) egyéb antibiotikumot az elmúlt 90 napban. 36,5%-uknak volt
súlyos fertőzése.

Gyermekek és serdülők

A fidaxomicin biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél egy multicentrikus, a
vizsgáló számára titkosított elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálatban értékelték, melynek keretében 148 beteget randomizáltak 2:1 arányban fidaxomicint vagy vankomicint alkalmazó csoportba. A 2 év alattiak csoportjában 30 főt, a 2 - <6 évesek csoportjában 49 főt, 6 - <12 éveseknél 40, míg a 12 - <18 éves korcsoportokban 29 beteget
randomizáltak. A kezelés befejezését követő 2 nappal a megerősített terápiás válasz hasonló volt a fidaxomicint és a vankomicint kapó csoportban (77,6% kontra 70,5%; 7,5%-os pontkülönbséggel, a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [- 7,4%, 23,9%]). A kiújulás aránya a
kezelés befejezését követő 30 nappal számszerűen alacsonyabb volt a fidaxomicint kapó csoportban (11,8% kontra 29,0%), de az aránybeli különbség statisztikailag nem jelentős (- 15,8%-os pontkülönbség, a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [- 34,5%, 0,5%]). A biztonságossági profil mindkét kezelésnél hasonló volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A humán biohasznosulás mértéke nem ismert. Egészséges felnőtteknél, 200 mg fidaxomicin alkalmazása után a Cmax-értéke körülbelül 9,88 ng/ml, az AUC0-t pedig 69,5 ng×hr/ml, 1,75 órás Tmax mellett. A CDI-s betegeknél a fidaxomicin és fő metabolitjának, az OP-1118-nak az átlagos plazma csúcskoncentrációja 2-6-szor magasabb volt, mint az egészséges felnőttek esetében. A fidaxomicin, illetve az OP-1118 10 napon át, 12 óránként alkalmazott 200 mg fidaxomicin mellett csak nagyon korlátozott mértékben halmozódott fel a plazmában.

Az éhgyomri alkalmazáshoz viszonyítva a fidaxomicin Cmax-értéke a plazmában 22%-kal, az OP1118 metabolité pedig 33%-kal volt alacsonyabb sok zsírt tartalmazó étel fogyasztása után, az expozíció mértéke (AUC0-t) viszont azonos volt.

A fidaxomicin és az OP-1118 metabolit a P-gp szubsztrátjai.
Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a fidaxomicin és az OP-1118-as metabolit a BCRP, az MRP2, és az OATP2B1 traszporterek inhibitorai, ugyanakkor azoknak nem szubsztrátjai. Klinikai felhasználási körülmények között a fidaxomicin nincs klinikailag releváns hatással a rozuvasztatin-expozícióra, amely az OATP2B1 és a BCRP szubszrátja (lásd 4.5. pont). Az MRP2-gátlás klinikai relevanciája még nem ismert.

Eloszlás

A humán eloszlási térfogat a fidaxomicin rendkívül korlátozott mértékű felszívódása miatt nem ismert.

Biotranszformáció

A fidaxomicin gyenge szisztémás felszívódása miatt nem végeztek kiterjedt elemzést a
plazmában található metabolitokkal kapcsolatosan. Az egyik fő metabolit, az OP-1118 az izobutiril-észter hidrolízise révén keletkezik. Az in vitro metabolizmusvizsgálatok kimutatták, hogy az OP-1118 keletkezése nem függ a CYP450 enzimektől. Ez a metabolit is rendelkezik antimikrobiális aktivitással (lásd 5.1 pont).

A fidaxomicin in vitro nem indukálja vagy gátolja a CYP450 enzimeket.

Elimináció

Egyszeri 200 mg fidaxomicin adag beadását követően, az alkalmazott dózis nagy részét (több mint 92%-át) a székletből fidaxomicin vagy a metabolitja, OP-1118 (66%) formájában mutatták ki. A szisztémásan elérhető fidaxomicin fő eliminációs útvonalait nem határozták meg. A vizelet útján történő elimináció elhanyagolható mértékű (<1%). Az emberi vizeletben csupán nagyon alacsony OP-1118 szinteket mutattak ki, fidaxomicint viszont egyáltalán nem. A fidaxomicin felezési ideje körülbelül 8-10 óra.

Speciális populációk

Idősek
Időseknél (?65 év) emelkedett plazmaszintek mutatkoznak. A fidaxomicin- és az OP-1118szintek mintegy 2-szer magasabbak voltak a ?65 éves betegeknél, mint a <65 éveseknél. Ezt a különbséget nem tartják klinikailag relevánsnak.

Gyermekek és serdülők
A filmtabletták bevételét követően a plazmaszint átlagértéke (szórás - SD) 6 - 18 éves gyermekeknél 48,53 (69,85) ng/ml volt fidaxomicin, 143,63 (286,31) ng/ml pedig fő metabolitja, az OP-1118 esetében, 1 - 5 órával a dózist követően.

Gyulladásos bélbetegség
Egy nyílt elrendezésű, egykaros, gyulladásos bélbetegségben szenvedő felnőtt CDI-s betegek részvételével végzett vizsgálat adatai nem mutattak jelentős különbséget a fidaxomicin, illetve fő metabolitja, az OP-1118 plazmakoncentrációja szempontjából a gyulladásos bélbetegségben
szenvedők és a más vizsgálatokban részt vevő, gyulladásos bélbetegség nélküli betegek között. A fidaxomicin és az OP-1118 maximális plazmaszintje a gyulladásos bélbetegségben szenvedő CDI-s betegeknél a gyulladásos bélbetegség nélküli CDI-s betegeknél mért koncentrációk tartományán belül volt.

Májkárosodás
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban részt vevő, olyan felnőtt betegektől származó limitált adatok, akiknek az anamnézisében krónikus májcirrózis szerepelt, azt mutatják, hogy a fidaxomicin és az OP-1118 medián plazmaszintje mintegy 2-szer, 3-szor magasabb, mint a nem cirrózisos betegeknél.

Vesekárosodás
A felnőtt betegektől származó, korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy nincs jelentős különbség a károsodott vesefunkciójú betegek (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) és az ép vesefunkciójú betegek (kreatinin-clearance ? 50 ml/perc) fidaxomicin vagy OP-1118 plazmakoncentrációja között.

Nem, testtömeg és rassz
A korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy a nem, a testtömeg és a rassz nem befolyásolja jelentősen a fidaxomicin vagy az OP-1118 plazmakoncentrációját.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, és
reprodukcióra kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Patkányoknál 6,3 mg/ttkg/nap fidaxomicin (intravénás) dózisig a reproduktív és termékenységi paraméterek nem mutattak statisztikailag szignifikáns eltérést.

Fiatal állatoknál nem mutattak ki célszervi toxicitást, és a nem klinikai vizsgálatok során nem észleltek olyan jelentős potenciális kockázatokat, melyek a gyermekekre és serdülőkre nézve relevánsak lennének.





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

100 × 1 filmtabletta perforált alumínium/alumínium egyadagos buborékcsomagolásban. 20 × 1 filmtabletta perforált alumínium/alumínium egyadagos buborékcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.



6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Tillotts Pharma GmbH
Warmbacher Strasse 80
79618 Rheinfelden
Németország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/11/733/003-004


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. december 05.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. augusztus 22.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján
(http://www.ema.europa.eu) található.
1. A GYÓGYSZER NEVE

DIFICLIR 40 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz


2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Vízzel történő feloldást követően 1 ml belsőleges szuszpenzió 40 mg fidaxomicint tartalmaz.

A segédanyagok teljes felsorolását lásd a 6.1 pontban.


3. GYÓGYSZERFORMA

Granulátum belsőleges szuszpenzióhoz.

Fehér vagy sárgásfehér granulátum.


4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A DIFICLIR granulátum belsőleges szuszpenzióhoz alkalmazása felnőttek és 18 év alatti gyermekek Clostridioides difficile-fertőzéseinek (CDI), más néven C. difficile okozta hasmenésének (CDAD) kezelésére javallott (lásd 4.2 és 5.1 pont).

Alkalmazása során figyelembe kell venni az antibakteriális készítmények megfelelő alkalmazásáról szóló hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek
Az ajánlott dózis 200 mg (5 ml) naponta kétszer (12 óránként egyszer) 10 napon keresztül.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás
Az adag módosítása nem szükséges. Mivel az ebben a populációban rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás
Az adag módosítása nem szükséges. Mivel az ebben a populációban rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A gyermekek és serdülők esetében történő megfelelő adagoláshoz a granulátum belsőleges szuszpenzióhoz vagy a filmtabletta egyaránt alkalmazható.

A legalább 12,5 kg testtömegű gyermekek esetén az ajánlott dózis 200 mg (5 ml belsőleges szuszpenzió) naponta kétszer (12 óránként egyszer) 10 napon keresztül.

A belsőleges szuszpenzió testtömeg szerinti ajánlott dózisa gyermekek és serdülők számára - naponta kétszer (12 óránként egyszer) 10 napon keresztül - az alábbi táblázatban olvasható.

1. táblázat: Adagolási útmutató a belsőleges szuszpenzióhoz
Testtömegtartomány

Dózis (12 óránként)
A fidaxomicin belsőleges szuszpenzió mennyisége
(12 óránként)
<4 kg
40 mg
1 ml
4,0 - <7,0 kg
80 mg
2 ml
7,0 - <9,0 kg
120 mg
3 ml
9,0 - <12,5 kg
160 mg
4 ml
?12,5 kg
200 mg
5 ml

Az alkalmazás módja

A DIFICLIR szájon át alkalmazandó (lenyelve vagy szükség esetén enterális szondán keresztül
fecskendővel is alkalmazható).
A granulátum belsőleges szuszpenzióhoz bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és az enterális szondán keresztül történő beadására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Az elkészített szuszpenzióra vonatkozó utasítások:
Az üveget a beadás előtt 15 perccel ki kell venni a hűtőből, és körülbelül tíz mozdulattal óvatosan fel kell rázni. Feloldás után a szuszpenziót csak az egészségügyi szakember által biztosított szájfecskendővel és adapterrel szabad beadni. Az üveget minden használat után hűtőben kell tárolni.

4.3 Ellenjavallatok

A hatóanyaggal vagy a készítmény a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Túlérzékenységi reakciókat, köztük súlyos angiooedemát is jelentettek (lásd 4.8 pont). Ha a fidaxomicin kezelés során súlyos allergiás reakció következik be, a gyógyszer adását le kell állítani, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
Néhány, túlérzékenységi reakciót mutató beteg kórelőzményében makrolidokkal szembeni allergia szerepelt. A fidaxomicint elővigyázatossággal kell alkalmazni ismert makrolidallergia esetén.

Vese- és májkárosodás

A korlátozott mennyiségű klinikai adat miatt a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a súlyos vesekárosodásban vagy közepesen súlyos, súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont).

Pseudomembranosus colitis, fulmináns vagy életveszélyes CDI

A korlátozott mennyiségű klinikai adat miatt a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó pseudomembranosus colitisben, valamint a CDI fulmináns vagy életveszélyes formáiban szenvedő betegeknél.

Együttes alkalmazás erős P-glikoprotein-gátlókkal

Az erős P-glikoprotein-gátlók, mint például a ciklosporin, ketokonazol, eritromicin, klaritromicin, verapamil, dronedaron és amiodaron egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 és 5.2 pont). Óvatosság szükséges, ha a fidaxomicint mégis erős P-glikoprotein-gátlókkal párhuzamosan kell alkalmazni.

A DIFICLIR nátriumot tartalmaz
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 5 ml szuszpenziónként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

Gyermekek és serdülők

Klinikai vizsgálatok során mindössze egyetlen 6 hónapos kor alatti gyermeknél alkalmaztak fidaxomicint, 4 kg alatti gyermeket pedig egyáltalán nem. Éppen ezért a fidaxomicint óvatosan kell alkalmazni ezeknél a betegeknél.

A C. difficile kolonizációjának vagy toxinjának vizsgálata nem ajánlott 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél a tünetmentes kolonizáció magas aránya miatt, kivéve, ha súlyos hasmenés áll fenn a stasis kockázati tényezőivel, mint pl. Hirschsprung-kór, operált analis atresia vagy egyéb súlyos motilitászavar. Minden esetben keresni kell az alternatív kiváltó tényezőket, és meg kell győződni a C. difficile által okozott enterocolitis fennállásáról.

Nátrium-benzoát-tartalom
Ez a gyógyszer 2,5 mg nátrium-benzoátot (E 211) tartalmaz 1 ml belsőleges szuszpenzióban. A nátrium-benzoát (E 211) fokozhatja a sárgaságot újszülötteknél (4 hetes kor alatt).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

P-gp inhibitorok hatása a fidaxomicinre

A fidaxomicin a P-glikoprotein (P-gp) szubsztrátja. A P-gp-gátló ciklosporin-A és a fidaxomicin
egészséges önkénteseknél történő egyszeri adagjának egyidejű alkalmazása a fidaxomicin Cmax-értékének 4-szeres és az AUC értékének 2-szeres emelkedéséhez vezetett, fő metabolitja, az OP-1118 esetében pedig a Cmax 9,5-szeres és az AUC 4-szeres emelkedése volt tapasztalható. Mivel e fokozott expozíció klinikai relevanciája még nem tisztázott, az erős P-glikoproteingátlók, mint például a ciklosporin, ketokonazol, eritromicin, klaritromicin, verapamil, dronedaron és amiodaron egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

A fidaxomicin hatása a P-gp szubsztrátumokra

A fidaxomicin az intestinalis P-gp enyhe vagy közepesen erős inhibitora lehet.

A fidaxomicin (naponta kétszer 200 mg) kis, de klinikailag nem jelentős hatást fejtett ki a digoxin-expozícióra. Mindemellett az intestinális P-gp-inhibícióra érzékenyebb, alacsonyabb biohasznosulású P-gp szubsztrátumokra, mint a dabigatrán etexilátra kifejtett fokozottabb hatása nem zárható ki.

A fidaxomicin más transzporterekre gyakorolt hatása

A fidaxomicin nem gyakorol klinikailag jelentős hatást a rozuvasztatin-expozícióra, amely az OATP2B1 és BCRP transzporterek szubsztrátuma. Naponta kétszer adott 200 mg fidaxomicin, egyetlen 10 mg rozuvasztatin-dózis egészséges alanyoknak történő együttes adásakor nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a rozuvasztatin AUCinf -értékére.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A fidaxomicin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében. Elővigyázatosságból a fidaxomicin alkalmazását terhesség alatt ajánlatos kerülni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a fidaxomicin és metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Mivel a fidaxomicin szisztémás expozíciója alacsony, az anyatejjel táplált újszülöttnél/csecsemőnél nem várható hatás, azonban az újszülött/csecsemő kockázatát nem lehet kizárni. A fidaxomicin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

A patkányoknál a fidaxomicin nem volt hatással termékenységre (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A DIFICLIR nem vagy elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakoribb mellékhatások a következők: hányás (1,2%), hányinger (2,7%) és székrekedés (1,2%).

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

C. difficile-fertőzés kezelésére naponta kétszer alkalmazott fidaxomicin legalább két betegnél jelentett mellékhatásait a 2. táblázat tartalmazza, szervrendszerek szerinti osztályozásban.

A mellékhatások gyakoriságának a meghatározása a következő: nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

2. táblázat: Mellékhatások
MedDRA
szervrendszeri kategória
Gyakori
Nem gyakori
Nem ismert (a
gyakoriság a
rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Immunrendszeri betegségek és tünetek

kiütés, pruritus
Túlérzékenységi reakciók (angiooedema, dyspnoe)
Anyagcsere- és
táplálkozási betegségek és tünetek

étvágycsökkenés

Idegrendszeri betegségek és tünetek

szédülés,
fejfájás, ízérzészavar

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hányás, hányinger, székrekedés
hasi distensio, flatulencia, szájszárazság


Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A forgalomba hozatalt követően akut túlérzékenységi reakciókról, például angiooedemáról és dyspnoeról számoltak be (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A 18 év alatti gyermekek körében a fidaxomicin biztonságosságát és hatékonyságát összesen
136 beteg bevonásával vizsgálták. Gyermekeknél a kezeléssel kapcsolatban jelentkező valamennyi mellékhatás gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőtteknél tapasztaltakkal. A 2. táblázatban felsorolt mellékhatásokon kívül két esetben jelentettek urtacariát.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Klinikai vizsgálatok alatt, illetve a forgalomba hozatal utáni adatok alapján nem számoltak be akut túladagolás miatti nemkívánatos hatásokról, mellékhatásokról. A nemkívánatos hatások, mellékhatások lehetősége azonban nem zárható ki, és általános szupportív intézkedések megtétele javasolt.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Hasmenésgátlók, intestinalis gyulladáscsökkentő/fertőzésgátló készítmények, antibiotikumok, ATC kód: A07AA12

Hatásmechanizmus

A fidaxomicin az antibakteriális készítmények makrociklusos osztályához tartozó antibiotikum. A fidaxomicin baktericid hatású, gátolja a bakteriális RNS-polimeráz által mediált RNS-
szintézist. Az RNS-polimeráz működését a rifamicinektől eltérő helyen gátolja. A clostridiumok RNS-polimerázának gátlása az E. coli enzim gátlásához szükséges koncentrációnál 20-szor alacsonyabb értéken történik (1 µM vs 20 µM), ami részben megmagyarázza a fidaxomixinaktivitás jelentős specificitását.
Kimutatták, hogy a fidaxomicin in vitro gátolja a C. difficile spóraképzését.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés

A fidaxomicin lokálisan ható gyógyszer. Mivel helyi hatású hatóanyag, a szisztémás PK/PD összefüggések nem állapíthatók meg, viszont az in vitro adatok arra utalnak, hogy a fidaxomicin bactericid aktivitása időfüggő, és a klinikai hatásosság legbiztosabb előrejelző paramétere a MIC feletti időtartam lehet.

Határértékek

A fidaxomicin lokálisan ható gyógyszer, amely nem alkalmazható szisztémás fertőzések kezelésére, ezért a klinikai határérték meghatározása nem releváns. A fidaxomicin C. difficile-re vonatkozó azon epidemiológiai elválasztó határértéke, ami megkülönbözteti a vad típusú populációt a szerzett rezisztenciával rendelkező izolátumoktól, ?1,0 mg/l.

Antimikrobiális spektrum

A fidaxomicin egy szűk spektrumú, a C. difficile-re bactericid hatású antimikrobiális gyógyszer.
A fidaxomicin C. difficile-vel szembeni MIC90-értéke 0,25 mg/l, és a fő metabolitja, az OP-1118 MIC90-értéke pedig 8 mg/l. A Gram-negatív kórokozók lényegében nem érzékenyek a fidaxomicinre.

A bélflórára kifejtett hatás

Klinikai vizsgálatok azt igazolják, hogy a fidaxomicin-kezelés nem befolyásolja a CDI-ben szenvedő betegek székletében a Bacteroides koncentrációkat, illetve a mikroflóra egyéb fontosabb összetevőinek koncentrációját.

Rezisztenciamechanizmus

Nincs olyan ismert, átvihető tényező, amelynek szerepe van a fidaxomicin-rezisztencia továbbításában. Keresztrezisztenciát sem találtak egyéb antibiotikum osztályokkal, a ßlaktámokat, makrolidokat, metronidazolt, kinolonokat, rifampint és vankomicint is beleértve. Az RNS-polimeráz egyes specifikus mutációi csökkent fidaxomicin-érzékenységgel járnak együtt.

Klinikai hatásosság felnőtteknél

A pivotális klinikai vizsgálatokban, melyeket a készítményt tabletta formájában alkalmazó
felnőttek körében végeztek, a kezelést követő 30 napban a visszaesés arányát másodlagos végpontként értékelték. A visszaesés aránya (beleértve a relapszusokat is) szignifikánsan alacsonyabb volt fidaxomicin mellett (14,1%, ill. 26,0%, 95%-os CI = [-16,8%, -6,8%]), ezeket a vizsgálatokat azonban prospektívan nem úgy tervezték, hogy bizonyítsák egy új törzzsel való reinfekció elleni prevenciót.

A klinikai vizsgálatokban részt vevő felnőtt betegpopuláció leírása
A két pivotális, CDI-s betegekkel végzett klinikai vizsgálatban a betegek (protokoll szerinti populációban) 47,9%-a (479/999) ?65 éves volt, illetve a betegek 27,5%-át (275/999) a vizsgálati időszak alatt egyidejűleg más antibiotikumokkal is kezelték. A vizsgálat megkezdésekor a súlyossági pontszámot illetően a betegek 24%-a a következő három kritérium közül legalább egynek megfelelt: testhőmérséklet >38,5°C, fehérvérsejtszám >15 000 vagy kreatininszint ?1,5 mg/dl. A fulmináns colitisben szenvedő betegeket és azokat, akiknél több CDI-epizód jelentkezett (több mint egy epizód az előző 3 hónapon belül), kizárták a vizsgálatokból.

Gyermekek és serdülők

A fidaxomicin biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél egy multicentrikus, a vizsgáló számára vak elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálatban értékelték, melynek keretében 148 beteget randomizáltak 2:1 arányban a fidaxomicint vagy a vankomicint kapó csoportba. A 2 év alattiak csoportjában 30 főt, a 2 - <6 évesek csoportjában 49 főt, 6 - <12 éveseknél 40, míg a 12 - <18 éves korcsoportokban 29 beteget randomizáltak. A kezelés befejezését követő 2 nappal a megerősített terápiás válasz hasonló volt a fidaxomicint és a vankomicint kapó csoportnál (77,6% kontra 70,5%; 7,5% pontkülönbség, 95%-os konfidenciaintervallum (CI): [-7,4%, 23,9%]). A kiújulás aránya a kezelés befejezését követő 30 nappal számszerűen alacsonyabb volt a fidaxomicint kapó csoportnál (11,8% kontra 29,0%), de az aránybeli különbség statisztikailag nem jelentős (-15,8% pontkülönbség, 95%-os CI: [- 34,5%, 0,5%]). A biztonságossági profil mindkét kezelésnél hasonló volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A humán biohasznosulás mértéke nem ismert. A fidaxomicin filmtabletta bevételét követően egészséges felnőtteknél, 200 mg fidaxomicin alkalmazása után a Cmax-értéke körülbelül 9,88 ng/ml, az AUC0-t pedig 69,5 ng×hr/ml, 1,75 órás Tmax mellett. A CDI-s betegeknél a fidaxomicin és fő metabolitjának, az OP-1118-nak az átlagos plazma csúcskoncentrációja 2-6szor magasabb volt, mint az egészséges felnőttek esetében. A fidaxomicin, illetve az OP-1118 10 napon át, 12 óránként alkalmazott 200 mg fidaxomicin mellett csak nagyon korlátozott mértékben halmozódott fel a plazmában.

Az éhgyomri alkalmazáshoz viszonyítva a fidaxomicin Cmax-értéke a plazmában 22%-kal, az OP1118 metabolité pedig 33%-kal volt alacsonyabb sok zsírt tartalmazó étel fogyasztása után, az expozíció mértéke (AUC0-t) viszont azonos volt.

A fidaxomicin és az OP-1118 metabolit a P-gp szubsztrátjai.
Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a fidaxomicin és az OP-1118-as metabolit a BCRP, az MRP2, és az OATP2B1 traszporterek inhibitorai, ugyanakkor azoknak nem szubsztrátjai. Klinikai felhasználási körülmények között a fidaxomicin nincs klinikailag releváns hatással a rozuvasztatin-expozícióra, amely az OATP2B1 és a BCRP szubszrátja (lásd 4.5. pont). Az MRP2-gátlás klinikai relevanciája még nem ismert.

Eloszlás

A humán eloszlási térfogat a fidaxomicin rendkívül korlátozott mértékű felszívódása miatt nem ismert.

Biotranszformáció
A fidaxomicin gyenge szisztémás felszívódása miatt nem végeztek kiterjedt elemzést a
plazmában található metabolitokkal kapcsolatosan. Az egyik fő metabolit, az OP-1118 az izobutiril-észter hidrolízise révén keletkezik. Az in vitro metabolizmusvizsgálatok kimutatták, hogy az OP-1118 keletkezése nem függ a CYP450 enzimektől. Ez a metabolit is rendelkezik antimikrobiális aktivitással (lásd 5.1 pont).

A fidaxomicin in vitro nem indukálja vagy gátolja a CYP450 enzimeket.

Elimináció

Egyszeri 200 mg fidaxomicin adag beadását követően, az alkalmazott dózis nagy részét (több mint 92%-át) a székletből fidaxomicin vagy a metabolitja, OP-1118 (66%) formájában mutatták ki. A szisztémásan elérhető fidaxomicin fő eliminációs útvonalait nem határozták meg. A vizelet útján történő elimináció elhanyagolható mértékű (<1%). Az emberi vizeletben csupán nagyon alacsony OP-1118 szinteket mutattak ki, fidaxomicint viszont egyáltalán nem. A fidaxomicin felezési ideje körülbelül 8-10 óra.

Speciális populációk

Gyermekek és serdülők
A belsőleges szuszpenzió bevételét követően a plazmaszint átlagértéke (szórás) 18 év alatti gyermekeknél 34,60 (57,79) ng/ml volt fidaxomicin, 102,38 (245,19) ng/ml pedig fő metabolitja, az OP-1118 esetében, 1-5 órával a dózist követően.

Idősek
Időseknél (?65 év) emelkedett plazmaszintek mutatkoznak. A fidaxomicin- és az OP-1118-szintek mintegy 2-szer magasabbak voltak a ?65 éves betegeknél, mint a <65 éveseknél. Ezt a különbséget nem tartják klinikailag relevánsnak.

Gyulladásos bélbetegség
Egy nyílt elrendezésű, egykaros, gyulladásos bélbetegségben szenvedő CDI-s felnőtt betegek részvételével végzett, a tabletta gyógyszerformát alkalmazó vizsgálat adatai nem mutattak jelentős különbséget a fidaxomicin, illetve fő metabolitja, az OP-1118 plazmakoncentrációja szempontjából a gyulladásos bélbetegségben szenvedők és a más vizsgálatokban részt vevő, gyulladásos bélbetegség nélküli betegek között. A fidaxomicin és az OP-1118 maximális
plazmaszintje a gyulladásos bélbetegségben szenvedő CDI-s betegeknél a gyulladásos bélbetegség nélküli CDI-s betegeknél mért koncentrációk tartományán belül volt.

Májkárosodás
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban részt vevő olyan, a tabletta gyógyszerformát alkalmazó felnőtt, májcirrhosisos anamnézisű betegektől származó, korlátozott mennyiségű adat azt mutatja, hogy a fidaxomicin és az OP-1118 medián plazmaszintje mintegy 2-szer, 3-szor magasabb, mint a nem cirrózisos betegeknél.

Vesekárosodás
A tabletta gyógyszerformát alkalmazó felnőtt betegektől származó korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy nincs jelentős különbség a károsodott vesefunkciójú betegek (kreatinin-clearance <50 ml/perc) és az ép vesefunkciójú betegek (kreatinin-clearance ?50 ml/perc) fidaxomicin vagy OP-1118 plazmakoncentrációja között.

Nem, testtömeg és rassz
A korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy a nem, a testtömeg és a rassz nem befolyásolja jelentősen a fidaxomicin vagy az OP-1118 plazmakoncentrációját.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, és
reprodukcióra kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Patkányoknál 6,3 mg/ttkg/nap fidaxomicin (intravénás) dózisig a reproduktív és termékenységi paraméterek nem mutattak statisztikailag szignifikáns eltérést.

Fiatal állatoknál nem mutattak ki célszervi toxicitást, és a nem klinikai vizsgálatok során nem észleltek olyan jelentős potenciális kockázatokat, melyek a gyermekekre és serdülőkre nézve relevánsak lennének.


6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mikrokristályos cellulóz Nátrium-keményítő-glikolát Xantángumi
Citromsav
Nátrium-citrát
Nátrium-benzoát (E211)
Szukralóz
Erdeigyümölcs-aroma

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az elkészített szuszpenzió hűtőben tárolva (2 °C - 8 °C) 12 napig őrzi meg stabilitását.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Polipropilén gyermekbiztonsági kupakkal ellátott borostyánsárga színű üveg alumíniumtasakban, 7,7 g granulátummal belsőleges szuszpenzióhoz.

6.6 A megsemmisítésre és kezelésre vonatkozó különleges óvintézkedések

A DIFICLIR granulátumot belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerésznek vagy más egészségügyi
szakembernek kell feloldania a betegnek történő kiadás előtt. A betegeknek vagy gondviselőjüknek tilos otthon elkészíteni a belsőleges szuszpenziót.

Feloldásra vonatkozó utasítások:
1. Rázza fel az üveget annak ellenőrzéséhez, hogy a granulátum szabadon mozog, és nem következett be annak csomósodása.
2. Mérjen ki 105 ml tisztított vizet, és adja hozzá az üveg tartalmához. Felhívjuk figyelmét, hogy az ásványvízben, csapvízben vagy más folyadékban elkevert fidaxomicin-granulátum stabilitását nem igazolták.
3. Zárja le az üveget, és rázza erőteljesen legalább 1 percen keresztül.
4. Ellenőrizze, hogy a kapott folyadék nem tartalmaz-e az üveg alján maradt összecsomósodott granulátumot vagy egyéb csomókat. Ha összecsomósodott granulátum vagy egyéb csomók jelenlétét észleli, rázza erőteljesen az üveget még legalább 1 percen keresztül.
5. Hagyja állni az üveget 1 percig.
6. Ellenőrizze, hogy a szuszpenzió homogén lett-e.
7. Írja rá az elkészített szuszpenzió lejárati dátumát az üveg címkéjére (az elkészített szuszpenzió felhasználhatósági időtartama 12 nap).
8. A gyógyszer alkalmazása előtt és közben az üveg hűtve tárolandó (2 °C - 8 °C).
9. Válassza ki a folyékony gyógyszerek adagolására alkalmas megfelelő szájfecskendőt és üvegadaptert a helyes dózis kiméréséhez.

Feloldást követően a szuszpenzió (110 ml) fehér vagy sárgásfehér színű.

Az egészségügyi szakembernek ki kell választania egy kereskedelmi forgalomban kapható, a folyékony gyógyszerek adagolására alkalmas megfelelő szájfecskendőt és adaptert, lehetővé téve a beteg vagy gondviselője számára a helyes dózis kimérését. Az adapternek alkalmasnak kell lennie a kiválasztott szájfecskendővel való használatra, és illeszkednie kell az üveg nyakrészének méretéhez - például egy üvegbe illeszthető (pres-in) adapter (27 mm) vagy egy univerzális adapter.

Amennyiben a fidaxomicinnel történő kezelést kórházi körülmények között kezdték meg, és a beteget még a kezelés vége előtt kiengedik, a beteg részére biztosítani kell a megfelelő szájfecskendővel és üvegadapterrel ellátott belsőleges szuszpenziót. A betegeknek vagy gondviselőjüknek tilos otthon elkészíteni a belsőleges szuszpenziót.

A belsőleges szuszpenzió dózisának kiméréséhez ajánlott szájfecskendő-kapacitás az alábbi táblázatban látható.

2. táblázat: Javasolt szájfecskendő-kapacitás a pontos adagoláshoz
Előírt adagolási mennyiség
Ajánlott szájfecskendő-kapacitás
1 ml
1 ml-es szájfecskendő
2-5 ml
5 ml-es szájfecskendő

Lehetőség szerint, jelölje be vagy emelje ki a szájfecskendőn az előírt adagnak megfelelő beosztást (a 4.2 pontban megadott adagolási táblázatnak megfelelően).

Enterális szondán keresztül történő alkalmazás:
Enterális szondával történő beadás esetén az egészségügyi szakembernek megfelelő, kereskedelemben kapható szondát kell választania. A polivinil-kloridból (PVC) és poliuretánból (PUR) készült enterális szondák a szuszpenzióval kompatibilisnek bizonyultak. Az ajánlott enterális szonda méretét és az öblítővíz térfogatát az alábbi táblázat tartalmazza.

4. táblázat: Javasolt enterális szondaméret és öblítési térfogat
Javasolt szondaméret (átmérő)
Javasolt öblítési térfogat*
4 Fr
legalább 1 ml
5 Fr
legalább 2 ml
6 - 7 Fr
legalább 3 ml
8 Fr
legalább 4 ml
*120 cm-es szonda alapján

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Tillotts Pharma GmbH
Warmbacher Strasse 80
79618 Rheinfelden
Németország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/11/733/005


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. december 05.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. augusztus 22.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján
(http://www.ema.europa.eu) található.



























Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A fidaxomicin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében. Elővigyázatosságból a fidaxomicin alkalmazását terhesség alatt ajánlatos kerülni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a fidaxomicin és metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Mivel a fidaxomicin szisztémás expozíciója alacsony, az anyatejjel táplált újszülöttnél/csecsemőnél nem várható hatás, azonban az újszülött/csecsemő kockázatát nem lehet kizárni. A fidaxomicin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

A patkányoknál a fidaxomicin nem volt hatással termékenységre (lásd 5.3 pont).