Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

RECARBRIO 500MG/500MG/250 MG POR OLD INFÚZIÓ 25X INJ ÜV

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Merck Sharp & Dohme Bv
Hatástani csoport:
J01DH Karbapenemek
Törzskönyvi szám:
EU/1/19/1420/001
Hatóanyagok:
ImipenemumDDD
Cilastatinum natricum
Relebactamum
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
I Az egészségügyi szolgáltatást nyújtók számára rendelhető
illetve kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Fénytől védve
Eredeti csomagolásban
Elkészítés után azonnal felhasználandó
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása megfontolandó
18 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Epilepsia esetén alkalmazása megfontolandó
Fokozottan ellenőrzött készítmények!!!
Alkalmazási elôirat

Javallat

4.1 Terápiás javallatok
A Recarbrio javallott:
? a nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia (HAP, hospital-acquired pneumonia),
beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumonia (VAP, ventilator-associated pneumonia)
kezelésére felnőtteknél (lásd 4.4 és 5.1 pont),
? a nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumoniával vagy gépi lélegeztetéshez társult
pneumoniával összefüggő vagy feltételezhetően összefüggő bacteraemiában szenvedő
betegek kezelésére felnőtteknél,
? a Gram-negatív organizmusok által okozott fertőzések kezelésére olyan felnőtteknél, akiknél a
kezelési lehetőségek köre korlátozott (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont).
Az antibakteriális szerek megfelelő használatához figyelembe kell venni a hivatalos irányelveket.




Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás
A Recarbrio alkalmazása csak a fertőző betegségek kezelésében megfelelő tapasztalattal rendelkező
orvossal történt konzultációt követően javasolt aerob Gram-negatív organizmusok által előidézett
fertőzések kezelésére olyan felnőtt betegeknél, akiknél a kezelési lehetőségek köre korlátozott.

Adagolás
Az 1. táblázatban szerepel az ajánlott intravénás dózis azon betegek esetén, akiknek
kreatinin-clearance-e (CrCl) ? 90 ml/perc (lásd 4.4 és 5.1 pont).
1. táblázat: Ajánlott intravénás dózis azon betegek esetén, akiknek kreatinin
clearance-e ? 90 ml/perc
1,2
Fertőzés típusa
Recarbrio dózisa
(imipenem/cilasztatin/relebaktám)
Gyakoriság
Infúzió
beadásának
időtartama
Kezelés
időtartama
Nosocomialis pneumonia,
beleértve a gépi
lélegeztetéshez társult
pneumoniát is
2,3
500 mg/500 mg/250 mg 6 óránként 30 perc 7-14 nap
Aerob Gram-negatív
organizmusok által okozott
fertőzések korlátozott kezelési
lehetőségekkel rendelkező
betegeknél
2
500 mg/500 mg/250 mg 6 óránként 30 perc
Az időtartam
a fertőzés
lokalizációjától
függ4
1
A Cockcroft-Gault képlettel kiszámítva.
2
HAP vagy VAP betegeknél, akiknél a CrCl ? 250 ml/perc, valamint az olyan betegeknél, akik szövődményes
hasűri fertőzésekben (cIAI) vagy szövődményes húgyúti fertőzésekben (cUTI) beleértve a pyelonephritiszt
(CrCl ? 150 ml/perc) is szenvednek előfordulhat, hogy a Recarbrio ajánlott adagja nem elegendő (lásd 4.4 pont).
3
Beleértve a nosocomialis pneumoniával vagy gépi lélegeztetéshez társult pneumoniával összefüggő vagy
feltételezhetően összefüggő bacteraemiát is.
4
Például szövődményes húgyúti fertőzés és szövődményes hasűri fertőzések esetén a kezelés időtartama
5-10 nap, de akár 14 napon keresztül is folytatható.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
90 ml/perc alatti kreatinin-clearance-ű betegek esetén a Recarbrio dózisának csökkentése szükséges a
2. táblázatban foglaltaknak megfelelően. Ingadozó vesefunkció esetén a kreatinin-clearance
monitorozása szükséges.
2. táblázat: Ajánlott intravénás dózis azon betegek esetén, akiknek kreatinin clearance-e
< 90 ml/perc
Becsült kreatinin-clearance (ml/perc)
* A Recarbrio ajánlott dózisa
(imipenem/cilasztatin/relebaktám) (mg)

Kevesebb mint 90, de legalább 60 400/400/200
Kevesebb mint 60, de legalább 30 300/300/150
Kevesebb mint 30, de legalább 15 200/200/100
Hemodialízissel kezelt végstádiumú
vesebetegség (end stage renal disease, ESRD)
‡ 200/200/100
*
A kreatinin-clearance a Cockcroft-Gault képlettel kiszámítva.

Intravénásan alkalmazandó 30 percen keresztül 6 óránként.

A beadást úgy kell időzíteni, hogy arra a hemodialízis után kerüljön sor. A hemodialízis során az imipenem, a
cilasztatin és a relebaktám kiürül a keringésből.
A Recarbrio egyetlen injekciós üvegben kerül kiszerelésre fix dózisú kombinációban, és az egyes összetevők
dózisa egyenletesen oszlik el az előkészítés során (lásd 6.6 pont).
15 ml/perc alatti kreatinin-clearance esetén a beteg nem kaphat Recarbriót, kivéve, ha a
hemodialízisre 48 órán belül sor kerül. Nem áll elegendő információ rendelkezésre a Recarbrio
peritoneális dialízisben részesülő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokhoz.

Májkárosodás
Csökkent májfunkciójú betegek esetében nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Idősek
Idős betegek esetén nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az imipenem/cilasztatin/relebaktám biztonságosságát és hatásosságát nem határozták meg 18 éves
kor alatti gyermekeknél és serdülőknél. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazás.
A Recarbriót intravénás infúzió formájában 30 perc alatt kell beadni.
A Recarbriót az intravénás infúzió beadása előtt fel kell oldani (lásd 6.2, 6.3 és 6.6 pont).



Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Túlérzékenységi reakciók
Béta-laktámokkal kezelt betegeknél súlyos és esetenként végzetes túlérzékenységi (anafilaxiás)
reakciókról számoltak be (lásd 4.3 és 4.8 pont).
Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan személyeknél, akiknek a
kórtörténetében több allergénnel szembeni érzékenység szerepel. A Recarbrio-kezelés megkezdése
előtt részletesen ki kell kérdezni a beteget a karbapenemekkel, a penicillinekkel, a cefalosporinokkal,
egyéb béta-laktámokkal és más allergénekkel szembeni korábbi túlérzékenységi reakciókkal
kapcsolatban.

A Recarbrióval szembeni allergiás reakció fellépése esetén a Recarbrio alkalmazását haladéktalanul
fel kell függeszteni. A súlyos anafilaxiás reakciók azonnali sürgősségi ellátást igényelnek.
Májfunkció
A Recarbrio-kezelés alatt a májfunkciót szorosan monitorozni kell a májtoxicitás kockázata miatt
(például emelkedett transzaminázszint, májelégtelenség és fulmináns hepatitis) (lásd 4.8 pont).
Alkalmazás májbetegeknél: fennálló májrendellenességben szenvedő betegeknél a Recarbrio-kezelés
alatt a májfunkciót monitorozni kell. Dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2 pont).

Központi idegrendszer
A Recarbrio összetevőivel, az imipenem/cilasztatin kombinációval végzett kezelés esetén központi
idegrendszeri nemkívánatos reakciókról, például görcsrohamokról, zavart állapotokról és mioklónusos
aktivitásról számoltak be, különösen olyan esetekben, amikor túllépték az imipenem ajánlott dózisait.
Ezekről a reakciókról a leggyakrabban olyan betegeknél számoltak be, akiknél központi idegrendszeri
rendellenesség (pl. agyi lézió vagy a kórtörténetben szereplő görcsroham) és/vagy csökkent
vesefunkció állt fenn.

Fokozott görcshajlam a valproinsavval való kölcsönhatás miatt
A Recarbrio és a valproinsav/divalproex-nátrium egyidejű alkalmazása nem ajánlott. Azoknál a
betegeknél, akiknél a görcsrohamok valproinsavval vagy divalproex-nátriummal jól kontrollálhatók, a
karbapenemektől eltérő antibakteriális szerek alkalmazását kell mérlegelni a fertőzések kezelésére. Ha
a Recarbrio alkalmazása szükséges, kiegészítő antikonvulzív-kezelés alkalmazását kell fontolóra
venni (lásd 4.5 pont).

Clostridioides difficile eredetű hasmenés (Clostridioides difficile -Associated Diarrhoea, CDAD)
A Recarbrio alkalmazása mellett beszámoltak Clostridioides difficile eredetű hasmenésről (CDAD). A
CDAD súlyossága az enyhe hasmenéstől a végzetes vastagbélgyulladásig terjedhet. A CDAD
lehetőségét minden olyan betegnél mérlegelni kell, akinél a Recarbrio alkalmazása során vagy azt
követően hasmenés lép fel (lásd 4.8 pont). A kórtörténet részletes feltárása szükséges, mivel a
beszámolók szerint a CDAD az antibakteriális szerek alkalmazását követő 2 hónapban fordul elő.
Ha CDAD gyanúja merül fel, vagy az igazolódik, fontolóra kell venni a Recarbrio-kezelés leállítását
és a C. difficile elleni specifikus kezelés megkezdését. Nem alkalmazhatók a perisztaltikát gátló
gyógyszerkészítmények.

Betegek, akiknek kreatinin clearance-e ? 150 ml/perc
Farmakokinetikai-farmakodinámiás elemzések alapján előfordulhat, hogy a Recarbrio a 90 ml/perc
kreatinin clearance-ű betegeknek ajánlott dózisa nem elegendő azon HAP vagy VAP betegek
kezelésére, akiknek kreatinin clearance-e ? 250 ml/perc; illetve azon a szövődményes húgyúti
fertőzésekben vagy szövődményes hasűri fertőzésekben szenvedő betegek kezelésére, akiknek
kreatinin clearance-e ? 150 ml/perc. Ezen betegeknél fontolóra kell venni alternatív terápiák
alkalmazását.

Vesekárosodás
Vesekárosodás esetén a dózis módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). Nem áll rendelkezésre elegendő
információ a Recarbrio peritoneális dialízisben részesülő betegeknél történő alkalmazásával
kapcsolatos ajánlásokhoz.

A klinikai adatok korlátai
Az immunkompromittált betegeket, beleértve a neutropéniában szenvedőket is, kizárták a klinikai
vizsgálatokból.
Nosocomialis pneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is
Egy, nosocomialis pneumoniát - beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – értékelő
vizsgálatban kiinduláskor a betegek 6,2%-a (33/535) szenvedett bactereamiában.

Korlátozott kezelési lehetőségekkel rendelkező betegek
A Recarbrio aerob Gram-negatív organizmusok által előidézett fertőzésben szenvedő és korlátozott
kezelési lehetőségekkel rendelkező betegeknél történő alkalmazása az imipenem/cilasztatin-tartalmú
készítményekkel kapcsolatos tapasztalaton, az imipenem/cilasztatin/relebaktám farmakokinetikai-
farmakodinámiás elemzésén, valamint korlátozott mértékben egy randomizált klinikai vizsgálaton
alapul, amelyben 21 értékelhető beteg kapott Recarbrio-kezelést, 10 értékelhető beteg pedig kolisztin
plusz imipenem/cilasztatin kezelést kapott az imipenemre nem érzékeny organizmusok által okozott
fertőzések kezelésére.

Az antibakteriális tevékenység spektrumának korlátai
Az imipenem nem hatásos a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) és
Staphylococcus epidermidis (MRSE), illetve az Enterococcus faecium ellen. Amennyiben ezek a
kórokozók ismerten vagy gyanítottan részt vesznek a fertőzés folyamatában, alternatív vagy
kiegészítő antibakteriális szereket kell alkalmazni.
A relebaktám gátló spektruma magában foglalja az A osztályba tartozó béta-laktamázokat (például a
széles spektrumú béta-laktamázok, [extended-spectrum beta-lactamases, ESBLs] és a Klebsiella
pneumoniae karbapenemáz [KPC]), valamint a C osztályba tartozó béta-laktamázokat, beleértve a
pseudomonas-eredetű cefalosporinázt (Pseudomonas-Derived Cephalosporinase, PDC) is. A
relebaktám nem gátolja a D osztályú karbapenemázokat, például az OXA-48-at vagy a B osztályba
tartozó metallo-béta-laktamázokat, például az NDM-et (New Delhi metallo-béta-laktamáz) és a VIM-
et (Verona integron-encoded metallo-béta-laktamáz) (lásd 5.1 pont).

Nem érzékeny organizmusok
Az imipenem/cilasztatin/relebaktám alkalmazása a nem érzékeny kórokozók túlszaporodásához
vezethet, ami a kezelés megszakítását és egyéb megfelelő lépéseket tehet szükségessé.
Antiglobulin teszt (Coombs-teszt) szerokonverzió
Az imipenem/cilasztatin/relebaktám kombinációval történő kezelés alatt pozitív direkt vagy indirekt
Coombs-teszteredmény jelentkezhet (lásd 4.8 pont).
Kontrollált nátriumtartalmú étrend
Ez a gyógyszer összesen 37,5 mg (1,6 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel
a WHO által ajánlott napi 2 g nátriumbevitel 1,9%-ának felnőtteknél. Ezt figyelembe kell venni, ha
olyan beteg kap Recarbrio-kezelést, aki kontrollált nátriumtartalmú étrenden van.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességekre
A Recarbrio mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességeket. A Recarbrio készítmény összetevőivel, az imipenem/cilasztatin kombinációval végzett
kezelés során központi idegrendszeri reakciókról, például görcsrohamokról, zavart állapotokról és
mioklónusos tevékenységről számoltak be, különösen olyan esetekben, amikor túllépték az imipenem
ajánlott dózisait (lásd 4.4 pont). Ennélfogva gépjárművezetés, illetve gépek kezelése során óvatosság
szükséges.


4.9 Túladagolás
Túladagolás esetén a Recarbrio alkalmazását abba kell hagyni, a tünetek alapján kezelést kell végezni,
és meg kell kezdeni az általános támogató kezelést. Hemodialízissel eltávolítható az imipenem, a
cilasztatin és a relebaktám. Nem áll rendelkezésre klinikai információ a hemodialízis alkalmazásáról a
túladagolás kezelésében.




Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Ganciklovir
Generalizált görcsrohamokról számoltak be olyan betegeknél, akik a Recarbrio összetevői, az
imipenem/cilasztatin kombináció alkalmazása mellett egyidejűleg ganciklovirt is kaptak. A
ganciklovir nem alkalmazható a Recarbrióval egyidejűleg, kivéve, ha a lehetséges előnyök
felülmúlják a kockázatokat.

Valproinsav
Szakirodalmi esetismertetések kimutatták, hogy a karbapenemek, köztük az imipenem/cilasztatin (a
Recarbrio összetevői) egyidejű alkalmazása valproinsav- vagy divalproex-nátrium kezelésben
részesülő betegeknél a valproinsav koncentációjának csökkenéséhez vezet. A kölcsönhatás
eredményeként a valproinsav koncentrációja a terápiás tartomány alá csökkenhet, ezáltal fokozódik az
áttöréses görcsrohamok kockázata. Bár a kölcsönhatás mechanizmusa nem ismert, in vitro és
állatvizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a karbapenemek vélhetően gátolják a valproinsav
glukuronid metabolitjának (VPA-g) valproinsavvá történő visszaalakulásához vezető hidrolízisét, és
ezáltal csökken a valproinsav szérum koncentrációja. A Recarbrio és a valproinsav/divalproex-
nátrium egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 pont).
Oralis antikoagulánsok
Az antibakteriális szerek warfarinnal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az antikoaguláns hatást.
Az antibiotikumok és oralis antikoagulánsok együttes alkalmazása alatt és röviddel azt követően
ajánlott az INR (international normalised ratio, nemzetközi normalizált ráta) szükség szerinti
monitorozása.
Klinikai gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatok
Egy klinikai gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálat kimutatta, hogy az imipenem- és relebaktám-expozíció
nem nő klinikailag szignifikáns mértékben a Recarbrio és az OAT-gátlók prototípusának számító
probenecid egyidejű alkalmazásakor, ami arra utal, hogy nincsenek OAT-mediált klinikailag jelentős
gyógyszerkölcsönhatások. Az imipenem/cilasztatin és a probenecid egyidejű alkalmazása növelte a
cilasztatin plazmaszintjét és felezési idejét, bár klinikailag nem jelentős mértékben. Ennélfogva a
Recarbrio adható OAT-gátlókkal egyidejűleg.


6.2 Inkompatibilitások
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
Szövődményes hasűri fertőzésekben (cIAI) és szövődményes húgyúti fertőzésekben (cUTI) –
beleértve a pyelonephritiszt is – szenvedő (N = 431), imipenem/cilasztatin- plusz
relebaktám-kezelésben részesülő betegek bevonásával végzett, 2. fázisú összesített klinikai
vizsgálatokban a leggyakrabban (?2%) előforduló nemkívánatos reakció a hasmenés volt.
Recarbrio-kezelésben részesülő, HAP vagy VAP (N = 266) betegek bevonásával végzett, 3. fázisú
klinikai vizsgálatban a leggyakrabban (?2%) előforduló nemkívánatos reakciók a hasmenés, az
emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint, és az emelkedett aszpartát-aminotranszferáz-szint voltak.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbi nemkívánatos reakciókról számoltak be 2. fázisú (imipenem/cilasztatin plusz relebaktám,
431 beteg bevonásával) és 3. fázisú (Recarbrio, 266 beteg bevonásával) klinikai vizsgálatok során,
valamint az imipenem/cilasztatin kombinációt alkalmazó klinikai vizsgálatokban, illetve az
imipenem/cilasztatin forgalomba hozatalát követő felügyelet során (lásd 3. táblázat).
A mellékhatások felsorolása a MedDRA szervrendszeri kategóriák és a gyakoriság szerint történik. A
gyakorisági kategóriák meghatározása a következő: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 –
< 1/10), nem gyakori (? 1/1000 – < 1/100), ritka (? 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000),
valamint nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg).

3. táblázat: A nemkívánatos reakciók gyakorisága szervrendszeri kategóriák szerint
Szervrendszeri
kategória
Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert
Fertőző
betegségek és
parazitafertőzések
Pseudomembra
nosus
colitis*
Candidiasis*
Gastroenteritis*
Vérképzőszervi és
nyirokrendszeri
betegségek és
tünetek
Eosinophilia*
Pancytopenia*
Neutropenia*
Leukopenia*
Thrombocytopenia*
Thrombocytosis*
Agranulocytosis
*
Hemolitikus
anémia*
Csontvelő-
depresszió*
Immunrendszeri
betegségek és
tünetek
Anafilaxiás
reakciók*
Idegrendszeri
betegségek és
tünetek
Görcsrohamok*
Hallucinációk*
Zavart állapotok*
Mioklónusos
tevékenység*
Szédülés*
Aluszékonyság*
Encephalopathi
a*
Paraesthesia*
Fokális
remegés*
Ízérzési
zavarok*
A myasthenia
gravis
súlyosbodása*
Fejfájás*
Izgatottság*
Dyskinesia*
A fül és az
egyensúly-
érzékelő szerv
betegségei és
tünetei
Hallásvesztés*
Vertigo*
Tinnitus*
Szívbetegségek és
a szívvel
kapcsolatos
tünetek
Cyanosis*
Tachycardia*
Palpitatio*
Érbetegségek és
tünetek
Thrombophlebitis* Hypotensio* Kipirulás*
Légzőrendszeri,
mellkasi és
mediastinális
betegségek és
tünetek
Dyspnoea*
Hyper-
ventilatio*
Pharyngealis
fájdalom*
10
Szervrendszeri
kategória
Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert
Emésztőrendszeri
betegségek és
tünetek
Hasmenés

*
Hányinger

*
Hányás

*
A fogak és/vagy
a nyelv
elszíneződése*
Haemorrhagias
colitis*
Abdominalis
fájdalom*
Gyomorégés*
Glossitis*
Nyelvpapilla
hypertrophia*
Fokozott
nyáltermelés*
Máj- és
epebetegségek,
illetve tünetek
Emelkedett alanin-
aminotranszferáz-
szint

*
Emelkedett aszpartát-
aminotranszferáz-
szint

*
Májelégtelenség
*
Hepatitis*
Fulmináns
hepatitis*
Sárgaság*
A bőr és bőr alatti
szövet betegségei
és tünetei
Bőrkiütés (például
exanthemás)*
Urticaria*
Pruritus*
Toxicus
epidermalis
necrolysis*
Angioedema*
Stevens-
Johnson-
szindróma*
Erythema
multiforme*
Exfoliatív
dermatitis*
Hyperhidrosis*
A bőr
szerkezetének
megváltozása*
A csont-
izomrendszer
valamint a
kötőszövet
betegségei és
tünetei
Polyarthralgia*
Thoracicus
gerincfájdalom*
Vese- és húgyúti
betegségek és
tünetek
Emelkedett szérum-
kreatininszint*
Akut
veseelégtelensé
g*
Oliguria/anuria*
Polyuria*
A vizelet
elszíneződése
(ártalmatlan,
nem szabad
összetéveszteni
a
haematuriával)*

Szervrendszeri
kategória
Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert
A nemi
szervekkel és az
emlőkkel
kapcsolatos
betegségek és
tünetek
Pruritus vulvae*
Általános tünetek,
az alkalmazás
helyén fellépő
reakciók
Láz*
Helyi fájdalom és
induratio az
injekció beadásának
helyén*
Mellkasi
diszkomfort*
Asthenia/gyenge
ség*
Vizsgálatok
Emelkedett szérum-
alkalin-foszfatáz-
szint*
Pozitív Coombs-
teszt*
Megnövekedett
prothrombin-idő*
Csökkent
hemoglobinszint*
Emelkedett szérum-
bilirubinszint*
Emelkedett
karbamid-nitrogén-
szint*
Emelkedett
laktát-
dehidrogenáz-
szint a
vérben*
*klinikai vizsgálatokban jelentették az imipenem/cilasztatin alkalmazásával vagy a forgalomba hozatalt követően
jelentették az imipenem/cilasztatin alkalmazásával

imipenem/cilasztatin plusz relebaktám mellett jelentették 2. fázisú (N = 431) és 3. fázisú (N = 266) vizsgálatokban
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat
a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, karbapenemek, ATC kód: J01DH56
Hatásmechanizmus
Az imipenem baktericid hatását a penicillinkötő fehérjék (penicillin binding proteins, PBPs) gátlása
eredményezi, amely a peptidoglikán sejtfalszintézis gátlásához vezet.
A cilasztatin korlátozza az imipenem vesemetabolizmusát, és nem rendelkezik antibakteriális hatással.
A relebaktám egy nem béta-laktám típusú inhibitora az Ambler-féle A osztályba és C osztályba
tartozó béta-laktamázoknak, mint például az A osztályba tartozó Klebsiella pneumoniae
karbapenemáznak (KPC) és a széles spektrumú béta-laktamázoknak, (extended-spectrum
beta-lactamases, ESBLs) valamint a C osztályba tartozó (AmpC-típusú) béta-laktamázoknak beleértve
a pseudomonas-eredetű cefalosporinázt (Pseudomonas-Derived Cephalosporinase, PDC) is. A
relebaktám nem gátolja a B osztályba tartozó enzimeket (metallo-béta-laktamázok), illetve a D
osztályba tartozó karbapenemázokat. A relebaktám nem rendelkezik antibakteriális hatással.

Rezisztencia
A rezisztenciamechanizmus az olyan Gram-negatív baktériumoknál, amelyeknél ismert az
imipenemre/relebaktámra gyakorolt hatás, magában foglalja a karbapenemáz aktivitással járó
metallo-béta-laktamázok vagy oxacillinázok termelődését.
P. aeruginosa esetén az imipenem/relebaktám rezisztencia kialakulásában szerepet játszhat az A
osztályba tartozó Guiana széles spektrumú béta-laktamáz (Guiana extended-spectrum beta-lactamase,
GES) bizonyos alléljainak expressziója és a PDC overexpressziója, amely az OprD imipenem-
bejuttató porin csatorna kiesésével jár. Az efflux-pumpák expressziója P. aeruginosa-ban nem
befolyásolja sem az imipenem, sem a relebaktám aktivitását. Enterobacterales esetében az
imipenem/relebaktám antibakteriális hatásának csökkentésére képes bakteriális
rezisztenciamechanizmusok között szerepelnek a külső membrán permeabilitást befolyásoló porin-
mutációk.

Antibakteriális hatás más antibakteriális szerekkel kombinációban
In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy nincs antagonizmus az imipenem/relebaktám és az amikacin,
azitromicin, aztreonám, kolisztin, gentamicin, levofloxacin, linezolid, tigeciklin, tobramicin, illetve
vankomicin között.
Érzékenységi vizsgálatok határértékei
Az antibiotikumok érzékenységi vizsgálataival foglalkozó európai bizottság (European Committee on
Antimicrobial Susceptibility Testing, EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentrációk
(minimum inhibitory concentration, MIC) határértékei a következők:
Kórokozó-csoport
Minimális gátló koncentrációk (mg/l)
Érzékeny ? Rezisztens >
Enterobacterales (kivéve
Morganellaceae)
2 2
Pseudomonas aeruginosa 2 2
Acinetobacter spp. 2 2
13
Kórokozó-csoport
Minimális gátló koncentrációk (mg/l)
Érzékeny ? Rezisztens >
Viridáns streptococcusok 2 2
Anaerobok, Gram-pozitív 2 2
Anaerobok, Gram-negatív 2 2
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
Kimutatták, hogy az az időtartam korrelál a legjobban a hatásossággal, ameddig a szabad imipenem
plazmakoncentrációja meghaladja az imipenem/relebaktám minimális gátló koncentrációját
(% fT > MIC). A relebaktám aktivitását legjobban előrejelző indexnek a nem megkötött 24 órás
plazma relebaktám AUC-érték és az imipenem/relebaktám MIC aránya (fAUC / MIC) bizonyult.
Klinikai hatásosság bizonyos kórokozókkal szemben
Klinikai vizsgálatokban hatásosságot igazoltak az egyes indikációk alatt felsorolt kórokozókkal
szemben, amelyek in vitro érzékenyek voltak az imipenemre vagy a relebaktámra:
Nosocomialis pneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is
Gram-negatív mikroorganizmusok
? Escherichia coli
? Haemophilus influenzae
? Klebsiella pneumoniae
? Pseudomonas aeruginosa
? Serratia marcescens
In vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az alábbi kórokozók érzékenyek lennének az
imipenemre és a relebaktámra a szerzett rezisztenciamechanizmus hiányában:
Gram-negatív aerob mikroorganizmusok
? Acinetobacter calcoaceticus-baumannii complex
? Citrobacter spp. (beleértve a C. freundii-t és a C. koseri-t is)
? Enterobacter spp. (beleértve az E. asburiae-t és az E. cloacae-t is)
? Escherichia coli
? Klebsiella spp. (beleértve a K. aerogenes-t, a K. oxytoca-t és a K. pneumoniae-t is)
? Pseudomonas aeruginosa
? Serratia marcescens
Gram-negatív anaerob mikroorganizmusok
? Bacteroides spp. (beleértve a B. fragilis-t is)
? Fusobacterium spp. (beleértve a F. nucleatum-ot és a F. necrophorum-ot is)
? Prevotella spp. (beleértve a P. melaninogenica-t, a P. bivia-t és a P. buccae-t is)
Gram-pozitív aerob mikroorganizmusok
? Enterococcus faecalis
? Staphylococcus aureus (csak meticillin-érzékeny izolátumok)
? Viridans csoportba tartozó streptococcusok (beleértve a S. anginosus-t és a S. constellatus-t
is)
In vitro vizsgálatok szerint az alábbi fajok nem érzékenyek az imipenemre, a cilasztatinra és a
relebaktámra:

Gram-negatív aerob mikroorganizmusokok
? Legionella spp.
? Stenotrophomonas maltophilia

Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást
engedélyez a Recarbrio vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően Gram-negatív
bakteriális fertőzések kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó
információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Általános bevezetés
A 4. táblázat foglalja össze az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám egyensúlyi farmakokinetikai
paramétereit normál vesefunkciójú (CrCl legalább 90 ml/perc) egészséges felnőtteknél 500 mg
imipenem/500 mg cilasztatin + 250 mg relebaktám 6 óránként, 30 perc alatt beadott, többszöri
intravénás infúzióját követően. Az 5., illetve a 6. táblázat foglalja össze az imipenem és a relebaktám
egyensúlyi farmakokinetikai paramétereit a normál vesefunkciójú (90 ml/perc ? CrCl < 150 ml/perc),
szövődményes hasűri fertőzésekben (cIAI) vagy szövődményes húgyúti fertőzésekben (cUTI)
szenvedő betegeknél, illetve HAP vagy VAP betegeknél 500 mg imipenem/500 mg cilasztatin +
250 mg relebaktám 6 óránként, 30 perc alatt beadott, többszöri intravénás infúzióját követően. A
minimális felhalmozódás miatt a farmakokinetikai paraméterek egyszeri és többszöri dózis
alkalmazása esetén hasonlóak voltak.
Az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám Cmax- és AUC-értéke a dózissal arányosan emelkedik. Az
imipenem, a cilasztatin és a relebaktám eliminációs felezési ideje (t1) a dózistól független.
4. táblázat: Az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám plazma farmakokinetikai
paramétereinek egyensúlyi mértani közepe (mértani relatív szórás [%]) 500 mg
imipenem/500 mg cilasztatin + 250 mg relebaktám, 6 óránként, 30 perc alatt beadott, többszöri
intravénás infúzióját követően egészséges felnőtteknél
Imipenem (n = 6) Cilasztatin (n = 6) Relebaktám (n = 6)
AUC0 – 6 óra (µM-óra) 138,0 (17,8) 98,0 (17,0) 81,6 (17,8)
Cmax (µM) 106,0 (26,8) 96,4 (21,8) 48,3 (24,9)
CL (l/óra) 12,0 (17,8) 14,2 (17,0) 8,8 (17,8)
t1/2 (óra)* 1,1 (±0,1) 1,0 (±0,1) 1,7 (±0,2)
* A t1/2-re vonatkozóan jelentett számtani középérték (szórás)
AUC0 – 6 óra = a koncentráció-idő görbe alatti terület 0 és 6 óra között; Cmax = maximális
koncentráció; CL = plazma clearance; t1/2= eliminációs felezési idő
5. táblázat: Az imipenem és a relebaktám populációs farmakokinetikai modellen alapuló
plazma farmakokinetikai paramétereinek egyensúlyi mértani közepe (mértani relatív szórás
[%]) a Recarbrio (500 mg imipenem/500 mg cilasztatin/250 mg relebaktám) 6 óránként, 30 perc
alatt beadott, többszöri intravénás infúzióját követően cIAI vagy cUTI betegeknél, akiknél a
CrCl legalább 90 ml/perc
Imipenem Relebaktám
AUC0 – 24 óra (µM-óra) 500,0 (56,3) 390,5 (44,5)
Cmax (µM) 88,9 (62,1) 58,5 (44,9)
CL (l/óra) 13,4 (56,3) 7,4 (44,5)
t1/2 (óra)* 1,0 (±0,5) 1,2 (±0,7)

Imipenem Relebaktám
* A t1/2-re vonatkozóan jelentett számtani középérték (szórás)
AUC0 – 24 óra = a koncentráció-idő görbe alatti terület 0 és 24 óra között; Cmax = maximális
koncentráció; CL = plazma clearance; t1/2= eliminációs felezési idő
6. táblázat: Az imipenem és a relebaktám populációs farmakokinetikai modellen alapuló
plazma farmakokinetikai paramétereinek egyensúlyi mértani közepe (mértani relatív szórás
[%]) a Recarbrio (500 mg imipenem/500 mg cilasztatin + 250 mg relebaktám) 6 óránként,
30 perc alatt beadott, többszöri intravénás infúzióját követően HAP vagy VAP betegeknél,
akiknél a CrCl legalább 90 ml/perc
Imipenem Relebaktám
AUC0 – 24 óra (µM-óra) 812,2 (59,4) 655,2 (47,9)
Cmax (µM) 159,1 (62,3) 87,6 (43,8)
CL (l/óra) 8,2 (59,4) 4,4 (47,9)
AUC0 – 24 óra = a koncentráció-idő görbe alatti terület 0 és 24 óra között; Cmax = maximális
koncentráció; CL = plazma clearance

Eloszlás
Az imipenem humán plazmafehérjékhez való kötődése hozzávetőleg 20%, a cilasztatiné 40%. A
relebaktám humán plazmafehérjékhez való kötődése hozzávetőleg 22%, és független a
koncentrációtól.

Az imipenem eloszlási térfogata egyensúlyi állapotban 24,3 l, a cilasztatiné 13,8 l, a relebaktámé
19,0 l a hatóránként, 30 perc alatt beadott, többszöri intravénás infúziót követően.
A pulmonális epitheliumot borító folyadékba történő penetráció a teljes epitheliumot borító folyadék
(epithelial lining fluid, ELF)-szabad plazma expozíció arányával kifejezve, az imipenemnél 55%, a
relebaktámnál pedig 54% volt.
Biotranszformáció
Az önmagában alkalmazott imipenem a vesékben metabolizálódik a dehidropeptidáz-I által, ezáltal az
imipenem alacsony szintje (átlagosan a dózis 15-20%-a) mutatható ki a vizeletben. A cilasztatin ezt az
enzimet gátolja, ezáltal hatékonyan megelőzi a vesében történő metabolizálódást. Így az
antibakteriális hatás kifejtéséhez elegendő mennyiségű imipenem jelenléte (a dózis hozzávetőleg
70%-a) érhető el a vizeletben az imipenem és a cilasztatin egyidejű alkalmazása esetén.
A cilasztatin elsősorban a vizelettel ürül változatlan formában (a dózis hozzávetőleg 70-80%-a), a
dózis 10%-a pedig N-acetil metabolitként jelenik meg, amely az alapvegyülethez hasonló mértékben
gátolja a dehidropeptidáz-I-et.
A relebaktám elsősorban a vesén keresztül ürül változatlan formában (a dózis több mint 90%-a), és
minimális mértékben metabolizálódik. A humán plazmában kimutatható egyetlen, gyógyszerrel
összefüggő komponens a változatlan relebaktám volt.

Elimináció
Az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám elsősorban a vesén keresztül választódik ki.
500 mg imipenem, 500 mg cilasztatin és 250 mg relebaktám több dózisának egészséges férfiaknál
történő alkalmazását követően a beadott imipenem dózis hozzávetőleg 63%-a és a beadott cilasztatin
dózis 77%-a változatlan formában volt kimutatható a vizeletben. Az imipenem és a cilasztatin vesén
keresztül történő kiválasztása mind glomeruláris filtráció, mind aktív tubuláris szekréció útján
történik. Az alkalmazott relebaktám dózis több mint 90%-a változatlan formában választódott ki a
humán vizelettel. A relebaktám átlagos veseclearance-e 135 ml/perc, amely a plazmaclearance-hez
(148 ml/perc) közeli érték, és azt jelzi, hogy a relebaktám csaknem teljes egészében a vesén keresztül
ürül. A relebaktám szabad veseclearance-e nagyobb mértékű, mint a glomeruláris filtrációs ráta, ami
arra utal, hogy a glomeruláris filtráció mellett az aktív tubuláris szekréció is részt vesz a vesén
keresztül történő eliminációban, és ez a teljes clearance mintegy 30%-áért felelős.
Linearitás/non-linearitás
A relebaktám farmakokinetikája lineáris egyszeri intravénás alkalmazás esetén a 25 mg és 1150 mg
közötti vizsgált dózistartományban, illetve a legfeljebb 7 napon keresztül történő, 6 óránként,
többszöri intravénás alkalmazás esetén pedig az 50 mg és 625 mg közötti vizsgált dózistartományban.
A relebaktám (50-625 mg) és 500 mg imipenem/500 mg cilasztatin normál vesefunkciójú, egészséges
felnőtt férfiaknál legfeljebb 7 napon keresztül történő, 6 óránként, többszöri 30 perces intravénás
infúzióban történő együttes alkalmazását követően az imipenem, a cilasztatin vagy a relebaktám
minimális felhalmozódása volt megfigyelhető.

Gyógyszermetabolizáló enzimek
Nem készültek az imipenem vagy a cilasztatin CYP450 enzimekkel való kölcsönhatási potenciálját
felmérő vizsgálatok.

A relebaktám klinikailag releváns koncentrációkban in vitro nem gátolja a humán máj
mikroszómákban lévő CYP1A2, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, illetve CYP3A4
enzimet. Humán májsejtekben a relebaktám in vitro nem mutatott a CYP1A2, CYP2B6, illetve
CYP3A4 enzimekre gyakorolt indukciós potenciált. Ennélfogva valószínűtlen, hogy a relebaktám a
CYP-mediált útvonalakon klinikai gyógyszerkölcsönhatásokat idézzen elő.
Az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám egyaránt elsősorban a vesén keresztül ürül változatlan
formában, és a metabolizmus csak kis mértékben játszik szerepet az eliminációban. Ennélfogva
valószínűtlen, hogy a Recarbrio CYP-gátlókkal vagy CYP-induktorokkal együtt alkalmazva
gyógyszerkölcsönhatást idézzen elő.

Membrántranszporterek
A relebaktám klinikailag releváns koncentrációban in vitro nem gátolja az alábbi máj- és
vesetranszportereket: OATP1B1, OATP1B3, OAT1, OAT3, OCT2, P-gp, BCRP, MATE1, MATE2K,
illetve BSEP.

A relebaktám aktívan kiválasztódik a vizeletbe. A relebaktám nem szubsztrátja az OAT1, OCT2,
P-gp, BCRP, MRP2, illetve MRP4 transzportereknek, azonban szubsztrátja az OAT3, OAT4, MATE1
és MATE2K transzportereknek. A relebaktám teljes clearance-ének hozzávetőleg csak 30%-áért az
aktív tubuláris szekréció felelős, ezáltal a tubuláris transzporterek gátlása következtében fellépő
gyógyszerkölcsönhatás várhatóan minimális klinikai jelentőséggel bír, és ezt egy probenecid és a
Recarbrio alkalmazásával végzett klinikai gyógyszerkölcsönhatás vizsgálat is megerősítette (lásd
4.5 pont)

Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Egy klinikai farmakokinetikai vizsgálat és populációs farmakokinetikai elemzés során az imipenem-,
cilasztatin- és relebaktám-expozíció (AUC) klinikailag releváns eltéréseit figyelték meg a
vesekárosodás mértéke alapján.
Egy klinikai vizsgálatban az imipenem AUC geometriai átlagértékei enyhe vesekárosodás esetén
legfeljebb 1,4-szer, közepes fokú vesekárosodás esetén legfeljebb 1,5-szer, illetve súlyos
vesekárosodás esetén legfeljebb 2,5-szer magasabbak voltak, mint a normál vesefunkciójú, egészséges
betegeknél. A cilasztatin AUC vonatkozó geometriai átlagértékei legfeljebb 1,6-szor, 1,9-szer, illetve
5,6-szor voltak magasabbak. A relebaktám AUC geometriai átlagértékei enyhe vesekárosodás esetén
legfeljebb 1,6-szor, közepes vesekárosodás esetén legfeljebb 2,2-szer , illetve súlyos vesekárosodás
esetén legfeljebb 4,9-szer magasabbak voltak, mint a normál vesefunkciójú egészséges betegeknél.
Hemodialízissel kezelt végstádiumú vesebetegség (end stage renal disease, ESRD) esetén az
imipenem, a cilasztatin és a relebaktám hemodialízissel hatékonyan eltávolítható.
A normál vesefunkciójú betegekéhez hasonló szisztémás expozíció fenntartása érdekében
vesekárosodással élő betegek esetén dózismódosítás javasolt. A hemodialízisben részesülő
ESRD-betegeknél a Recarbriót a hemodialízist követően kell beadni (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
Az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám elsősorban a vesén keresztül ürül, ennélfogva a
májkárosodás várhatóan nem gyakorol hatást a Recarbrio-expozícióra (lásd 4.2 pont).
Idősek/Nem
Egy geriátriai/gender vizsgálat és populációs farmakokinetikai elemzés során az életkor és a nem
alapján a vesefunkció hatásától eltekintve nem figyeltek meg klinikailag releváns eltérést az
imipenem-, a cilasztatin- és a relebaktám-expozíció (AUC) mértékében (lásd 4.2 pont).

Rassz
Klinikai vizsgálatokban csak korlátozott számú nem fehér bőrű beteg vett részt, de nem várható, hogy
a rassz jelentősen befolyásolja az imipenem, a cilasztatin és a relebaktám farmakokinetikáját.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Imipenem/cilasztatin
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási
– vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény
alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Állatkísérletekben az imipenem által előidézett egyetlen toxicitás a vesére korlátozódott. A cilasztatin
és az imipenem 1:1 arányú együttes alkalmazása nyulaknál és majmoknál megelőzte az imipenem
nefrotoxikus hatását. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az imipenem a tubuláris sejtekbe való
bejutásának gátlása által akadályozza meg a cilasztatin a nefrotoxicitást.
Egy teratológiai vizsgálatban vemhes közönséges makákók napi 40/40 mg/ttkg
imipenem/cilasztatin-nátriumot kaptak (bólus intravénás injekció formájában), amely néhány esetben
anyai toxicitáshoz vezetett, beleértve a hányást, az étvágytalanságot, a fogyást, a hasmenést, a vetélést
és néhány esetben a halált is. Amikor vemhes közönséges makákóknál a humán alkalmazáshoz
hasonló sebességgel beadott intravénás infúzió formájában alkalmazták az imipenem/cilasztatin-
nátrium készítményt (hozzávetőleg napi 100/100 mg/ttkg dózisban, vagy az ajánlott humán intravénás
napi dózis hozzávetőlegesen háromszorosának megfelelő dózisban), minimális anyai intolerancia
(esetenként fellépő hányás) volt megfigyelhető, nem volt anyai halálozás, nem igazolódott
teratogenitás, azonban a kontroll-csoporthoz képest magasabb volt a magzati veszteség (lásd
4.6 pont).
Nem készültek hosszú távú állatkísérletek az imipenem/cilasztatin karcinogén potenciáljának
felmérésére.

Relebaktám
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, reprodukcióra
kifejtett toxicitási vagy genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt
igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható
A relebaktám esetén nem készültek karcinogenitási vizsgálatok.
A laktáló patkányoknak, napi 450 mg/ttkg-os adagban (6. gesztációs nap-14. laktációs nap)
intravénásan adott relebaktám kiválasztódott a tejbe, amelynek koncentrációja az anyai
plazmakoncentrációnak hozzávetőlegesen 5%-a volt.
Állatkísérletekben az önmagában adott relebaktám renális tubuláris degenerációt okozott majmoknál
olyan AUC-expozíciónál, amely a humán AUC-expozíció 7-szerese volt az ajánlott maximális humán
dózisnál (maximum recommended human dose, MRHD). A renális tubuláris degeneráció
reverzibilisnek bizonyult a gyógyszer abbahagyása után. Nem igazoltak nefrotoxicitást olyan
AUC-expozíciónál, amely a humán AUC-expozíció legfeljebb 3-szorosa volt az ajánlott maximális
humán dózisnál.




Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
20 ml-es injekciós üveg, 20 mm-es gumidugóval és rollnizott alumínium-kupakkal.
A készítmény 25 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kerül forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
A Recarbrio egyadagos injekciós üvegben, száraz por formájában kerül forgalomba, amelyet az
intravénás infúzió beadása előtt az alábbiakban foglaltaknak megfelelően aszeptikus körülmények
között fel kell oldani és tovább kell hígítani:
? Az infúziós oldat elkészítéséhez az injekciós üveg tartalmát a megfelelő infúziós oldat
(9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid) 100 ml-éhez kell hozzáadni (lásd 6.2 és 6.3 pont).
Kivételes esetekben, ha klinikai okokból nem alkalmazható 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-
klorid, akkor 5%-os glükóz is használható.
? Szívjon fel 20 ml (kétszer 10 ml) oldószert a megfelelő infúziós zsákból, és adjon az injekciós
üveg tartalmához 10 ml oldószert. Az így létrejött szuszpenziót tilos közvetlen intravénás
infúzió formájában beadni.
? Ezt követően jól rázza fel az injekciós üveget, és a keletkező szuszpenziót töltse az infúziós
zsákban maradó 80 ml folyadékhoz.
? Fecskendezze a maradék 10 ml infúziós oldószert az injekciós üvegbe, és alaposan rázza fel,
hogy biztosítva legyen az injekciós üveg teljes tartalmának áttöltése; és a keletkezett
szuszpenziót szintén adja az infúziós oldathoz beadás előtt. A keletkezett elegyet rázogassa
mindaddig, amíg az teljesen tiszta nem lesz.
? A Recarbrio elkészített oldata színtelentől sárgaszínűig terjedhet. Ezen tartományon belüli
színváltozatok nem befolyásolják a készítmény hatásosságát.
? Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a beteg kreatinin-clearance-e alapján a Recarbrio
dózisát a 7. táblázatban foglaltaknak megfelelően csökkenteni kell. Készítsen a fenti
útmutatásoknak megfelelően 100 ml infúziós oldatot. Válassza ki azt a térfogatot (ml), amely
az elkészült infúziós oldatból szükséges a megfelelő Recarbrio dózishoz a 7. táblázat alapján.
Amennyiben az oldat és a tartály lehetővé teszi, a parenteralis gyógyszereket beadás előtt ellenőrizni
kell, hogy nincsenek-e bennük látható részecskék, illetve elszíneződés. Ha elszíneződést vagy látható
részecskéket figyel meg, dobja ki az oldatot.

7. táblázat: A Recarbrio dózisainak elkészítése
Kreatinin-
clearance
(ml/perc)
A Recarbrio dózisa
(imipenem/cilasztatin/relebaktám)
(mg))
Az elkészített infúziós
oldatból eltávolítandó és
kidobandó oldat térfogata
(ml)
A dózishoz szükséges
végleges infúziós oldat
térfogata (ml)
Legalább 90 500/500/250 N/A 100
Kevesebb
mint 90, de
legalább 60
400/400/200 20 80
Kevesebb
mint 60, de
legalább 30
300/300/150 40 60
Kevesebb
mint 30, de
legalább 15
vagy
hemodialízis-
sel kezelt
ESRD
200/200/100 60 40
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Kompatibilis gyógyszerek
A Recarbrio bizonyos injekciós gyógyszerekkel való fizikai kompatibilitását két, széles körben
használatos oldószerrel értékelték egy Y-infúziós szereléken keresztül. A kompatibilis gyógyszerek
felsorolását a hozzájuk tartozó kompatibilis oldószerrel (azaz 5%-os dextróz injekció vagy 0,9%-os
nátrium-klorid injekció) lásd alább. A Recarbrio nem adható az itt fel nem sorolt, egyéb
gyógyszerekkel közös intravénás szereléken (vagy kanülön) keresztül, mivel nem állnak
rendelkezésre kompatibilitási adatok. Az együttes alkalmazás kompatibilitásának megerősítése
érdekében lásd az egyidejűleg alkalmazott gyógyszer(ek) alkalmazási előírását. Ez a gyógyszer
kizárólag az alább felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Az 5%-os dextróz vagy 0,9%-os nátrium-klorid injekciós oldószerrel alkalmazandó kompatibilis
injekciós gyógyszerek felsorolása
? dexmedetomidin
? dopamin
? adrenalin
? fentanil
? heparin
? midazolám
? noradrenalin
? fenilefrin
Kompatibilis infúziós zsákok és infúziós szerelék anyagok
A Recarbrio az alábbi anyagokból készült infúziós zsákokkal és infúziós szerelékekkel kompatibilis.
Nem használható az alábbi felsorolásban nem szereplő anyagból készült infúziós zsák vagy infúziós
szerelék.

Infúziós zsák anyagok
Polivinil-klorid (PVC) és poliolefin (polipropilén és polietilén)

Intravénás infúziós szerelék anyaga (csövezettel)
PVC + Di-(2-etilhexil)ftalát (DEHP) és polietilénnel (PE) bélelt PVC
Inkompatibilis gyógyszerek
A Recarbrio oldatos infúzióhoz fizikailag inkompatibilis a propofollal 5%-os dextrózban (glükóznak
is nevezik) vagy 0,9%-os nátrium-kloridban.


6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
A fénytől való védelem érdekében tartsa az injekciós üvegeket a dobozában.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.


6.3 Felhasználhatósági időtartam
Száraz por
30 hónap
Feloldást és hígítást követően
A hígított oldatokat haladéktalanul fel kell használni. A feloldás kezdete és az intravénás infúzió
beadásának vége között eltelt idő nem haladhatja meg a két órát.


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Merck Sharp & Dohme B.V.
Waarderweg 39
2031 BN Haarlem
Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/19/1420/001

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. február 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján
(http://www.ema.europa.eu) található.


Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nem készültek megfelelő és jól kontrollált vizsgálatok az imipenem, a cilasztatin vagy a relebaktám
terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban.
Az imipenem/cilasztatin alkalmazásával végzett állatkísérletek majmoknál reprodukciós toxicitást
mutattak (lásd 5.3 pont). Az emberekre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. A relebaktám
alkalmazásával végzett állatkísérletek a reprodukciós toxicitás vonatkozásában nem igazolnak
közvetlen vagy közvetett káros hatást (lásd 5.3 pont).
A Recarbrio csak akkor alkalmazható terhesség során, ha a lehetséges előny felülmúlja a magzatra
gyakorolt lehetséges kockázatot.

Szoptatás
Az imipenem és a cilasztatin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe.
Nem ismert, hogy a relebaktám kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Az állatkísérletek során nyert
adatok a relebaktám patkányok tejébe történő kiválasztódását igazolták (lásd 5.3 pont).
Az anyatejjel táplált újszülöttekre/csecsemőkre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. El kell dönteni,
hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a Recarbrio-kezelést, figyelembe véve a szoptatás
előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve.

Termékenység
Nem állnak rendelkezésre humán adatok az imipenem/cilasztatin-, illetve a relebaktám-kezelés női
vagy férfi termékenységre gyakorolt potenciális hatásaival kapcsolatban. Állatkísérletek nem jelezték
az imipenem/cilasztatin, illetve relebaktám termékenységre gyakorolt káros hatását (lásd 5.3 pont).