Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz. Fehér vagy csaknem fehér színű por. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTeva Nederland B.V. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Micafungin-Teva 50 mg 50 mg mikafunginnak megfelelő mikafungin-nátrium injekciós üvegenként. Feloldás után milliliterenként 10 mg mikafungint tartalmaz. Micafungin-Teva 100 mg 100 mg mikafunginnak megfelelő mikafungin-nátrium injekciós üvegenként. Feloldás után milliliterenként 20 mg mikafungint tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Szacharóz, Citromsav (a pH beállításához), Nátrium-hidroxid (a pH beállításához). Javallat4.1 Terápiás javallatok A Micafungin-Teva az alábbi esetekben javallott: Felnőttek, serdülők (16 éves kortól) és idősek: - Invazív candidiasis kezelése. - Nyelőcső-candidiasis kezelése olyan betegeknél, akiknél alkalmazható intravénás kezelés. - A Candida-fertőzés profilaxisa olyan betegeknél, akik allogén hemopoetikus őssejt transzplantációban részesülnek, vagy olyan betegeknél, akiknél legalább 10 napon keresztül neutropenia (abszolút neutrofilszám < 500 sejt/mikroliter) várható. Gyermekek (újszülötteket is beleértve) és serdülők (16 éves korig): - Invazív candidiasis kezelése. - A Candida-fertőzés profilaxisa olyan betegeknél, akik allogén hemopoetikus őssejt transzplantációban részesülnek, vagy olyan betegeknél, akiknél legalább 10 napon keresztül neutropenia (az abszolút neutrofilszám < 500 sejt/mikroliter) várható. A Micafungin-Teva alkalmazhatóságára vonatkozó döntés meghozatalakor számításba kell venni a májtumorok kialakulásának lehetséges kockázatát (lásd 4.4 pont). Következésképpen a Micafungin-Teva-t csak akkor szabad alkalmazni, ha más gombaellenes szer nem megfelelő. Figyelembe kell venni a gombaellenes szerek megfelelő használatára vonatkozó hivatalos/nemzeti terápiás útmutatásokat. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Micafungin-Teva-kezelést a gombás fertőzések kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie. Adagolás A kórokozó organizmus(ok) izolálása és azonosítása érdekében a kezelést megelőzően gombatenyésztéshez és más releváns laboratóriumi vizsgálatokhoz (beleértve a kórszövettani vizsgálatot is) mintákat kell venni. A terápiát a tenyésztési és más laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek ismerete előtt meg lehet kezdeni. Mindazonáltal, amint ezek az eredmények rendelkezésre állnak, a gombaellenes kezelést annak megfelelően módosítani kell. A mikafungin adagolási rendje a beteg testtömegétől függ, a következő táblázatban megadottak szerint: Alkalmazása felnőtteknél, 16 éves vagy idősebb serdülőknél és időseknél Javallat Testtömeg > 40 kg Testtömeg ? 40 kg Invazív candidiasis kezelése 100 mg/nap* 2 mg/kg/nap* Nyelőcső-candidiasis kezelése 150 mg/nap 3 mg/kg/nap Candida-fertőzés profilaxisa 50 mg/nap 1 mg/kg/nap *Amennyiben a beteg válaszreakciója nem megfelelő, pl. változatlan a tenyésztési eredmény, vagy nem javul a klinikai állapot, akkor a dózist 200 mg/napra lehet emelni azoknál a betegeknél, akiknek testtömege > 40 kg, vagy 4 mg/kg/napra azoknál, akik 40 kg vagy ennél kisebb testtömegűek. A kezelés időtartama Invazív candidiasis: A Candida-fertőzés kezelés időtartamának minimum 14 napnak kell lennie. A gombaellenes kezelést két egymást követő negatív hemokultúra eredmény, valamint a fertőzés klinikai jeleinek és tüneteinek megszűnése után még legalább egy hétig kell folytatni. Nyelőcső-candidiasis: A mikafungint a klinikai jelek és tünetek megszűnését követően még legalább egy hétig kell alkalmazni. Candida-fertőzések profilaxisa: A mikafungint a neutrofilszám helyreállását követően még legalább egy hétig kell alkalmazni. Alkalmazása 4 hónapos vagy idősebb gyermekeknél és 16 évesnél fiatalabb serdülőknél Javallat Testtömeg > 40 kg Testtömeg ? 40 kg Invazív candidiasis kezelése 100 mg/nap* 2 mg/kg/nap* Candida-fertőzés profilaxisa 50 mg/nap 1 mg/kg/nap *Amennyiben a beteg válaszreakciója nem megfelelő, pl. változatlan a tenyésztési eredmény, vagy nem javuló klinikai állapot, akkor a dózist 200 mg/napra lehet emelni azoknál a betegeknél, akiknek testtömege > 40 kg, vagy 4 mg/kg/napra azoknál, akik 40 kg vagy ennél kisebb testtömegűek. Alkalmazása 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél (az újszülötteket is beleértve) Javallat Invazív candidiasis kezelése 4 - 10 mg/kg/nap* Candida-fertőzés profilaxisa 2 mg/kg/nap *A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a 4 mg/kg dózisban alkalmazott mikafunginnal megközelítőleg olyan gyógyszerexpozíció érhető el, mint felnőtteknél az invazív candidiasis kezelésére alkalmazott 100 mg/nap dózissal. Ha központi idegrendszeri fertőzés gyanúja merül fel, nagyobb adag (pl. 10 mg/kg) alkalmazandó, mert a mikafungin központi idegrendszeri penetrációja dózisfüggő (lásd 5.2 pont). A kezelés időtartama Invazív candidiasis: A Candida-fertőzés kezelés időtartamának minimum 14 napnak kell lennie. A gombaellenes kezelést két egymást követő negatív hemokultúra eredményt, valamint a fertőzés klinikai jeleinek és tüneteinek megszűnése után még legalább egy hétig kell folytatni. Candida-fertőzések profilaxisa: A mikafungint a neutrofilszám helyreállását követően még legalább egy hétig kell alkalmazni. A mikafunginnal szerzett tapasztalatok korlátozottak a kétévesnél fiatalabb betegek esetén. Májkárosodás Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 5.2 pont). Jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő adat a mikafungin alkalmazására vonatkozóan, súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén, így alkalmazása ezeknél a betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont). Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására (lásd 5.2 pont). Gyermekek A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél (újszülötteket is beleértve) a központi idegrendszeri érintettséggel járó invazív candidiasis kezelésére alkalmazott 4 és 10 mg/kg-os adagok biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták kellőképpen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1, 5.2 pontban található. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. Feloldást és a hígítást követően az oldatot intravénás infúzióban, körülbelül egy óra alatt kell beadni. Az ennél gyorsabb infúzió gyakrabban eredményezhet hisztamin-mediált reakciókat. A gyógyszer beadás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, más echinocandinokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A májat érintő hatások: Megváltozott hepatocytákból álló gócok (foci of altered hepatocytes-FAH) és hepatocelluláris daganatok kialakulását 3 hónapos, vagy annál hosszabb ideig tartó kezelés után figyelték meg patkányoknál. A tumor kialakulásának feltételezett küszöbértéke patkányoknál megközelítőleg a klinikai expozíció értéktartományában van. Ennek a felismerésnek a klinikai jelentősége nem ismert. A májfunkciót gondosan ellenőrizni kell a mikafungin-kezelés alatt. Az adaptív regeneráció és a potenciálisan abból következő májtumor kialakulás veszélyének minimalizálása érdekében az GPT/GOT (ALAT/ASAT) jelentős és tartós emelkedése esetén a kezelés korai felfüggesztése javasolt. A mikafungin-kezelést a kockázat/előny arány gondos mérlegelése alapján kell végezni, különösen azoknál a betegeknél, akik súlyos májkárosodásban, vagy olyan krónikus májbetegségben szenvednek, amely pre-neoplasztikus állapotot jelez, mint pl. előrehaladott májfibrosis, cirrhosis, vírusos hepatitis, neonatalis májbetegség vagy a veleszületett enzimhiány, illetve egyidejűleg olyan terápiában részesülnek, melyek hepatotoxikus és/vagy genotoxikus hatásokat idéznek elő. A mikafungin-terápia a májfunkciók jelentős romlásával (a GPT, GOT, vagy az összbilirubin, a normálérték felső határának háromszorosa fölé történő emelkedése) járt mind az egészséges önkéntesek, mind pedig a betegek esetében. Néhány betegnél súlyosabb májkárosodás, hepatitis, vagy májelégtelenség is előfordult, beleértve a halálos eseteket. Az egy évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegek hajlamosabbak lehetnek a májkárosodásra (lásd 4.8 pont). Anafilaxiás reakciók A mikafungin alkalmazása során előfordulhatnak anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, a sokkot is beleértve. Amennyiben ezek a reakciók bekövetkeznek, akkor a mikafungin infúziót le kell állítani, és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Bőrreakciók Beszámoltak exfoliatív bőrreakciókról, köztük Stevens-Johnson-szindrómáról és toxicus epidermális necrolysisről. Ha a betegeknél bőrkiütés jelentkezik, szoros megfigyelés alatt kell őket tartani, és a léziók súlyosbodása esetén a mikafungin-kezelést le kell állítani. Haemolysis A mikafunginnal kezelt betegek esetében ritkán haemolysisről számoltak be, beleértve az akut intravascularis haemolysist vagy a haemolyticus anaemiát. Azoknál a betegeknél, akiknél a mikafungin-terápia alatt a haemolysis klinikailag vagy laboratóriumi vizsgálatokkal bizonyítható, gondosan ellenőrizni kell az ezen állapotok súlyosbodására utaló leleteket, és értékelni kell a mikafungin-kezelés folytatásának előnyét/kockázatát. A vesét érintő hatások A mikafungin vesepanaszokat, veseelégtelenséget és kóros vesefunkciós vizsgálati eredményeket okozhat. A betegeket a vesefunkció romlásának tekintetében gondosan ellenőrizni kell. Egyéb gyógyszerekkel létrejövő kölcsönhatások A mikafungin és az amfotericin B-dezoxikolát kombinációja csak akkor alkalmazható, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a kockázatokat, és akkor is csak az amfotericin B-dezoxikolát toxikus hatásainak szigorú ellenőrzése mellett (lásd 4.5 pont). A szirolimuszt, nifedipint, illetve itrakonazolt mikafunginnal kombinációban kapó betegek esetében a szirolimusz, nifedipin, illetve itrakonazol toxicitásokat ellenőrizni kell, és amennyiben szükséges, a szirolimusz, nifedipin, illetve itrakonazol dózisát csökkenteni kell (lásd 4.5 pont). Gyermekek és serdülők Néhány mellékhatás incidenciája magasabb volt a gyermekgyógyászati, mint a felnőtt betegeknél (lásd 4.8 pont). Nátriumtartalom Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, tehát gyakorlatilag "nátriummentesnek" mondható. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A mikafungin nem vagy elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a mikafunginnal végzett kezelés alatt beszámoltak szédülés előfordulásáról (lásd 4.8 pont). 4.9 Túladagolás A klinikai vizsgálatok során felnőtt betegeknél az ismételt, legfeljebb 8 mg/ttkg-os napi dózisok (a maximális teljes dózis 896 mg) alkalmazásakor nem jelentettek dózislimitáló toxicitást. Egy spontán eset során számoltak be arról, hogy egy újszülött beteg 16 mg/ttkg/nap adagot kapott. A magas dózissal összefüggésbe hozható mellékhatásokról nem számoltak be. A mikafungin túladagolásával kapcsolatosan nincs tapasztalat. Túladagolás esetén az általános támogató és tüneti kezelést kell alkalmazni. A mikafungin nagymértékben fehérjékhez kötött, és nem dializálható. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A mikafungin kis valószínűséggel lép interakcióba a CYP3A-mediált útvonalakon metabolizált gyógyszerekkel. Egészséges emberekkel folytattak gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat, hogy felmérhessék a mikafungin és a mikofenolát-mofetil, ciklosporin, takrolimusz, prednizolon, szirolimusz, nifedipin, flukonazol, ritonavir, rifampicin, itrakonazol, vorikonazol és amfotericin B közötti potenciális kölcsönhatásokat. Ezekben a vizsgálatokban nem találtak bizonyítékot a mikafungin farmakokinetikai tulajdonságainak megváltozására. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor nem szükséges módosítani a mikafungin dózisát. Az itrakonazol, szirolimusz és nifedipin expozíció (AUC) mikafungin jelenlétében kismértékben (sorrendben 22%-, 21%-, illetve 18%-kal) megnőtt. A mikafungin és az amfotericin B-dezoxikolát együttes alkalmazása az amfotericin B dezoxikolát-expozíció 30%-os növekedésével járt. Mivel ez klinikailag jelentős lehet, ezért az együttes alkalmazásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a kockázatokat, és akkor is csak az amfotericin B-dezoxikolát toxikus hatásainak szigorú ellenőrzése mellett (lásd 4.4 pont). Azoknál a betegeknél, akik a mikafunginnal kombinációban szirolimuszt, nifedipint vagy itrakonazolt is kapnak, ellenőrizni kell a szirolimusz-, nifedipin- vagy itrakonazol-toxicitást, és a szirolimusz, nifedipin vagy itrakonazol dózisát szükség esetén csökkenteni kell (lásd 4.4 pont). 6.2 Inkompatibilitások Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető vagy adható egy infúzióban. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Klinikai vizsgálatok alapján összesen a betegek 32,2%-a tapasztalt gyógyszermellékhatást. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger (2,8%), a vér alkalikus-foszfatáz-szintjének emelkedése (2,7%), a phlebitis (2,5%, elsősorban az infúziót perifériás vénába kapó, HIV fertőzött betegeknél), hányás (2,5%) és emelkedett aszpartát-aminotranszferáz-szint (2,3%). A mellékhatások táblázatos felsorolása A következő táblázatban a mellékhatások szervrendszerek szerint és a MedDRA által preferált szakkifejezéseknek megfelelően kerülnek felsorolásra. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Szervrendszer Gyakori ? 1/100 - < 1/10 Nem gyakori ? 1/1000 - < 1/100 Ritka ? 1/10 000 - < 1/1000 Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek leukopenia, neutropenia, anaemia pancytopenia, thrombocytopenia, eosinophilia, hypoalbuminaemia haemolyticus anaemia, haemolysis (lásd 4.4 pont) disszeminált intravascularis koaguláció Immunrendszeri betegségek és tünetek anafilaxiás/anafilaktoid reakciók (lásd 4.4 pont), túlérzékenység anafilaxiás és anafilaktoid sokk (lásd 4.4 pont) Endokrin betegségek és tünetek hyperhidrosis Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hypokalaemia, hypomagnesaemia, hypocalcaemia hyponatraemia, hyperkalaemia, hypophosphataemia, anorexia Pszichiátriai kórképek insomnia, szorongás, zavartság Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás aluszékonyság, tremor, szédülés, dysgeusia Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek tachycardia, palpitációk, bradycardia Érbetegségek és tünetek phlebitis hypotonia, hypertonia, bőrpír sokk Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom dyspepsia, székrekedés Máj- és epebetegségek, illetve tünetek a vér emelkedett alkalikus-foszfatáz-szintje, emelkedett aszpartát-aminotranszferáz-szint, emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint, emelkedett bilirubin vérszint (beleértve a hyperbilirubi-naemiát is), kóros májfunkciós vizsgálati eredmények májelégtelenség (lásd 4.4 pont), emelkedett gamma-glutamilltranszferáz- szint, sárgaság, cholestasis, hepatomegalia, hepatitis májsejt-károsodás, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is (lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei bőrkiütés urticaria, pruritus, erythema toxicus bőr eruptio, erythema, multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (lásd 4.4 pont) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek a vér emelkedett kreatininszintje, emelkedett karbamid vérszint, a veseelégtelenség súlyosbodása vesekárosodás (lásd 4.4 pont), akut vese-elégtelenség Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók pyrexia, hidegrázás thrombosis az injekció beadásának helyén, gyulladás az infúzió beadásának helyén, fájdalom az injekció beadásának helyén, perifériás oedema Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei a laktát-dehidrogenáz emelkedett vérszintje Kiválasztott mellékhatások leírása Lehetséges allergiaszerű tünetek A klinikai vizsgálatokban olyan tünetekről számoltak be, mint például a bőrkiütés és a hidegrázás. Ezek többsége enyhe vagy közepesen erős intenzitású volt, és nem korlátozta a kezelést. Súlyos reakciókról (pl. anafilaktoid reakció 0,2%, 6/3028) nem gyakran számoltak be a mikafungin-kezelés alatt, és csak olyan betegek esetében, akik komoly alapbetegségben szenvedtek (pl. előrehaladott AIDS, rosszindulatú daganatok), amelyek többféle gyógyszerrel végzett egyidejű kezelést tettek szükségessé. Hepaticus mellékhatások A hepaticus mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága a klinikai vizsgálatok során, mikafunginnal kezelt betegeknél 8,6% volt (260/3028). A hepaticus mellékhatások többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt. A leggyakrabban előforduló reakciók az AP- (2,7%), az GOT- (2,3%), az GPT- (2,0%), és a vér bilirubinszintjének növekedése (1,6%), valamint a kóros májfunkciós vizsgálati eredmények (1,5%) voltak. Néhány beteg (1,1%; 0,4% súlyos) a hepaticus mellékhatások következtében abbahagyta a kezelést. Súlyos májműködési zavar nem gyakran fordult elő (lásd 4.4 pont). Az injekció beadási helyén előforduló reakciók Az injekció beadási helyén előforduló mellékhatások egyike sem korlátozta a kezelést. Gyermekek és serdülők Néhány (az alábbi táblázatban felsorolt) mellékhatás előfordulási gyakorisága magasabb volt a gyermekgyógyászati betegeknél, mint a felnőtt betegek körében. Ezen felül, az egy évesnél fiatalabb korú gyermekgyógyászati betegeknél kétszer gyakrabban fordult elő az GPT, GOT és AP emelkedése, mint az idősebb gyermekek esetében (lásd 4.4 pont). Ezen eltérések legvalószínűbb oka az, hogy a klinikai vizsgálatok során eltérők voltak a felnőtteknél, illetve az idősebb gyermekgyógyászati betegeknél megfigyelt alapbetegségek. A vizsgálatba belépéskor a neutropeniás gyermekgyógyászati betegek aránya többszöröse volt a felnőtteknél tapasztaltnak (a gyermekek 40,2%-a és a felnőttek 7,3%-a), csakúgy, mint az allogén HSCT-ben (gyermekek 29,4%-a, felnőttek 13,4%-a), valamint a rosszindulatú hematológiai betegségekben szenvedők esetében (gyermekek 29,1%-a, felnőttek 8,7%-a). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek gyakori thrombocytopenia Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek gyakori tachycardia Érbetegségek és tünetek gyakori hypertonia, hypotonia Máj- és epebetegségek, illetve tünetek gyakori hyperbilirubinaemia, hepatomegalia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek gyakori akut veseelégtelenség, emelkedett karbamid vérszint Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szisztémás alkalmazású gombaellenes szerek, egyéb szisztémás alkalmazású antimiklotikumok, ATC-kód: J02AX05 Hatásmechanizmus A mikafungin nem kompetitív módon akadályozza meg az 1,3-béta-D-glukán szintézisét, ami a gombák sejtfalának egy alapvető alkotóeleme. Az 1,3-béta-D-glukán nincs jelen az emlős sejtekben. A mikafungin fungicid aktivitást mutat a legtöbb Candida faj esetében, és kimagasló mértékben gátolja az Aspergillus fajok aktív növekedésben lévő gombafonalait. Farmakodinámiás hatások A candidiasis állatmodelljeiben összefüggést figyeltek meg a mikafungin expozíció és a MIC-érték hányadosa (AUC/MIC), valamint a progresszív gombanövekedés megelőzéséhez szükséges arányszámként meghatározott hatásosság között. Ezekben a modellekben a C. albicans esetében ~2400-as, míg a C. glabrata esetében ~1300-as arány volt szükséges. A mikafungin ajánlott terápiás dózisával ezek az arányok elérhetőek a Candida spp. vad típusú eloszlása esetében. Rezisztencia-mechanizmus(ok) Mint minden antimikrobiális szer esetében, csökkent érzékenység és rezisztencia eseteit jelentették, továbbá a más echinokandinokkal szembeni keresztrezisztenciát sem lehet kizárni. Az echinokandinokkal szembeni csökkent érzékenység a glukán-szintetáz egyik fő alegységének kódolásáért felelős Fks1 és Fks2 gének mutációival van összefüggésben. EUCAST határértékek [Az Antimikrobiális fogékonyság Tesztelésének Európai Bizottsága. Határérték-táblázatok a gombaellenes szerek minimális gátló koncentrációinak (MIC) értelmezéséhez]: EUCAST klinikai határérték-táblázat mikafungin MIC-határértékekhez (verzió 10.0, érvényes 2020.02.04-től): Candida fajok MIC határértékek (mg/l) ? É (Érzékeny) >R (Rezisztens) Candida albicans1 0,016 0,016 Candida glabrata 0,03 0,03 Candida parapsilosis 2 2 Candida tropicalis2 Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték Candida krusei2 Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték Candida guilliermondii2 Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték Nem fajhoz kapcsolódó határértékek a Candida esetében3 Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték 1A Technikai Bizonytalanság Területe (ATU) 0,03 mg/l. Ha É (érzékeny) az anidulafunginra, É-ként jelentendő, a következő megjegyzéssel kiegészítve: "A 0,03 mg/l-es mikafungin MIC-értékkel rendelkező anidulafunginra érzékeny izolátumok nem hordoznak olyan fks-mutációt, amely rezisztenciát okozna az echinokandinokkal szemben". Ha nem É (érzékeny) az anidulafunginra, R (rezisztens)-ként jelentendő, és a referencialaboratóriumhoz kell küldeni az fks-szekvenálás és a MIC-értékek megerősítése céljából. 2A MIC-értékek a C. tropicalis esetében 1-2 kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak, mint a C. albicans és a C. glabrata esetében. A klinikai vizsgálatban a sikeres kimenetel mindkét dózis (naponta 100 és 150 mg) tekintetében számszerűen némileg kevesebb volt a C. tropicalis esetében, mint a C. albicans-nál. A különbség azonban nem volt szignifikáns, továbbá nem ismeretes, hogy ez jelenthet-e releváns klinikai különbséget. A MIC-értékek a C. krusei esetében körülbelül 3, kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak, mint a C. albicans esetében és ehhez hasonlóan a C. guilliermondii-nál pedig hozzávetőleg 8, kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak. Ráadásul a klinikai vizsgálatok során csak kevés olyan eset volt, melyekben ezek a fajok érintettek voltak. Ez azt jelenti, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy vajon ezen patogének vad típusú populációja fogékonynak tekinthető-e a mikafunginra. 3A nem fajhoz kapcsolódó határértékeket főként farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) adatok alapján határozták meg, és függetlenek az egyes Candida fajok MIC-eloszlásától. Csak olyan alfajok számára használhatók, amelyek nem rendelkeznek meghatározott határértékkel. Klinikai hatásosság és biztonságosság Candidaemia és invazív candidiasis: A mikafungin (100 mg/nap vagy 2 mg/ttkg/nap) ugyanolyan hatásos és jobban tolerálható volt, mint a liposzómális amfotericin B (3 mg/ttkg) a candidaemia és az invazív candidiasis első vonalbeli kezelésére egy randomizált, kettős vak, multinacionális, "nem rosszabb, mint" ("non-inferiority"/non-inferioritás) típusú vizsgálat során. A mikafungin- és a liposzómális amfotericin B-kezelés medián időtartama 15 nap volt (4-42 nap felnőtteknél, 12-42 nap gyermekeknél). A non-inferioritást felnőtt betegek esetében bizonyították, és hasonló eredményeket igazoltak a gyermekgyógyászati szubpopulációra vonatkozóan is (beleértve az újszülötteket és a koraszülötteket). A hatásossági mutatók konzisztensek voltak, függetlenül a fertőzést okozó Candida fajtól, a fertőzés primer helyétől és a neutropeniás státusztól (lásd a táblázatot). A mikafungin esetében alacsonyabb (p<0,001) volt a becsült glomeruláris filtrációs ráta csúcsértékének kezelés alatti átlagos csökkenése, és alacsonyabb volt az infúzióval összefüggő reakciók előfordulási gyakorisága (p=0,001), mint a liposzómális amfotericin B esetén. A kezelés összesített eredményessége a protokoll szerinti elemzésben, az invazív candidiasis vizsgálatban Mikafungin Liposzómális amfotericin B %-os különbség [95%-os CI] N n (%) N n (%) Felnőtt betegek A kezelés összesített eredményessége 202 181 (89,6) 190 170 (89,5) 0,1 [-5,9, 6,1]† A kezelés összesített eredményessége neutropeniás státusz szerint Neutropenia a vizsgálat megkezdésekor 24 18 (75,0) 15 12 (80,0) 0,7 [-5,3, 6,7]‡ Nincs neutropenia a vizsgálat megkezdésekor 178 163 (91,6) 175 158 (90,3) Gyermekgyógyászati betegek A kezelés összesített eredményessége 48 35 (72,9) 50 38 (76,0) -2,7 [-17,3, 11,9]§ < 2 éves kor 26 21 (80,8) 31 24 (77,4) koraszülött csecsemők 10 7 (70,0) 9 6 (66,7) Újszülöttek (0 naptól < 4 hetes korig) 7 7 (100) 5 4 (80) 2 és 15 éves kor között 22 14 (63,6) 19 14 (73,7) Felnőttek és gyermekek együtt, a kezelés összesített eredményessége a Candida fajok esetében Candida albicans 102 91 (89,2) 98 89 (90,8) Nem-albicans fajok ¶: 151 133 (88,1) 140 123 (87,9) C. tropicalis 59 54 (91,5) 51 49 (96,1) C. parapsilosis 48 41 (85,4) 44 35 (79,5) C. glabrata 23 19 (82,6) 17 14 (82,4) C. krusei 9 8 (88,9) 7 6 (85,7) † Mikafungin ráta mínusz a liposzómális amfotericin B ráta, és 2-oldalas 95%-os konfidencia intervallum az összesített sikerarány különbsége esetén, nagy mintára történő normál közelítés alapján. ‡ Neutropeniás státuszra korrigálva, elsődleges végpont. § A gyermekgyógyászati populációt nem méretezték a non-inferioritás vizsgálatára. ¶ Klinikai hatásosságot figyeltek még meg (< 5 beteg esetén) a következő Candida fajoknál: C. guilliermondii, C. famata, C. lusitaniae, C. utilis, C. inconspicua és C. dubliniensis. Nyelőcső-candidiasis: egy, a nyelőcső-candidiasis első vonalbeli kezelése során a mikafungint és a flukonazolt összehasonlító randomizált, kettős vak vizsgálatban 518 beteg kapott legalább egy dózist a vizsgálati gyógyszerből. A kezelés medián időtartama 14 nap, az átlagos napi dózis középértéke 150 mg mikafungin (N = 260) és 200 mg flukonazol (N = 258) volt. A kezelés befejezésekor endoszkópos 0. stádiumot (endoszkópos gyógyulást) a mikafungin-csoport 87,7%-ánál (228/260), míg a flukonazol-csoport 88,0%-ánál (227/258) észleltek (a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [-5,9%, 5,3%]). A 95%-os CI alsó határértéke az előre meghatározott -10%-os non-inferioritási határérték felett volt, ami a non-inferioritást bizonyítja. A mellékhatások természete és előfordulása a terápiás csoportokban hasonlónak bizonyult. Profilaxis: A mikafungin hatásosabb volt a flukonazolnál az invazív gombás fertőzések megelőzésében az olyan betegpopulációnál, amelyben magas volt a szisztémás gombás fertőzések kialakulásának kockázata (hemopoetikus őssejt-transzplantáción [HSCT] átesett betegek egy randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban). A kezelést sikerességének definíciója a bizonyított, a valószínű és a feltételezett szisztémás gombás fertőzés hiánya a kezelés végén, valamint a bizonyított és a valószínű szisztémás gombás fertőzés hiánya a vizsgálat végén. A betegek többsége (97%, N = 882) neutropeniás volt a vizsgálat megkezdésekor (< 200 neutrophil/mikroliter). A neutropénia fennállásának medián időtartama 13 nap volt. A mikafungin fix napi dózisa 50 mg (1,0 mg/ttkg), a flukonazolé 400 mg (8 mg/ttkg) volt. A kezelés átlagos időtartama 19 nap volt a mikafungin és 18 nap a flukonazol esetén a felnőtt populációban (N = 798) és 23 nap mindkét terápiás karon a gyermekpopuláció esetén (N = 84). A terápiás sikerráta statisztikailag szignifikáns mértékben magasabb volt a mikafungin, mint a flukonazol esetén (1,6% szemben a 2,4%-kal az áttöréses fertőzések esetében). Áttöréses Aspergillus fertőzést találtak 1 betegnél a mikafungin csoportban, szemben a flukonazol csoportban megfigyelt 7 beteggel, és bizonyított, illetve valószínű áttöréses Candida-fertőzést figyeltek meg 4 betegnél a mikafungin csoportban, szemben a flukonazol csoportban megfigyelt 2 beteggel. Más áttöréses fertőzést okozott még a Fusarium (sorrendben 1 és 2 betegnél) és a Zygomycetes (sorrendben 1 és 0 betegnél). A mellékhatások természete és előfordulási gyakorisága a terápiás csoportokban hasonló volt. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A farmakokinetika a 12,5 mg-tól a 200 mg-ig és a 3 mg/ttkg-tól 8 mg/ttkg-ig terjedő napi dózistartományban lineáris. Ismételt alkalmazás esetén nincs bizonyíték a szisztémás akkumulációra, és a dinamikus egyensúlyi állapot általában 4-5 napon belül kialakul. Eloszlás Intravénás beadást követően a mikafungin koncentrációja biexponenciális csökkenést mutat. A gyógyszer gyorsan eloszlik a szövetekben. A szisztémás keringésben a mikafungin erősen kötődik a plazma proteinekhez (> 99%), elsősorban az albuminhoz. Az albuminhoz való kötődés független a mikafungin koncentrációjától (10-100 mikrogramm/ml). Dinamikus egyensúlyi állapotban az eloszlási volumen (Vss) körülbelül 18-19 liter volt. Biotranszformáció A szisztémás keringésben a fő keringő vegyület a változatlan formájú mikafungin. A mikafungin különböző vegyületekre bomlik le, melyek közül az M-1- (katekol forma), M-2- (az M-1 metoxi formája) és M-5- (az oldallánc hidroxilációja) mikafungin volt kimutatható a szisztémás keringésben. Ezen metabolitok expozíciója alacsony, és a metabolitok nem vesznek részt a mikafungin össz-hatásosságában. Bár a mikafungin in vitro a CYP3A szubsztrátuma, a CYP3A által történő hidroxilálás a mikafungin metabolizmusának nem jelentős útvonala in vivo. Elimináció és kiválasztás Az átlagos terminális felezési idő körülbelül 10-17 óra, és egészen a 8 mg/kg dózisig és egyszeri és ismételt alkalmazást követően állandó marad. A teljes clearance 0,15-0,3 ml/perc/kg volt az egészséges alanyok és a felnőtt betegek esetében, és egyszeri vagy ismételt alkalmazást követően független az dózistól. Egyszeri 14C-mikafungin (25 mg) dózis egészséges önkénteseknek történő adását követően 28 nap alatt a radioaktivitás 11,6%-át nyerték vissza a vizeletből és 71,0%-át a székletből. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a mikafungin eliminációja elsősorban nem renális. A plazmában az M-1 és M-2 metabolitokat csak alig kimutatható koncentrációban találtak, és az M-5 metabolit, amely jóval gyakoribb, az anyavegyülethez viszonyítva összesen 6,5%-ot tett ki. Speciális populációk Gyermekek: Gyermekeknél az AUC-értékek a 0,5-4 mg/kg dózistartományban arányosak voltak a dózissal. A clearance-t befolyásolta a testtömeg, a testtömegre korrigált clearance átlagos értékei 1,35-szor nagyobbak voltak a fiatalabb (4 hónapos-5 éves) gyermekeknél és 1,14-szor nagyobbak a 6-11 éves gyermekgyógyászati betegeknél. Az idősebb (12-16 éves) gyermekeknél az átlagos clearance értékek hasonlóak voltak a felnőtt betegeknél meghatározottakhoz. A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél az átlagos testtömegre korrigált clearance körülbelül 2,6-szer nagyobb, mint az idősebb (12-16 éves) gyermekeknél, és 2,3-szor nagyobb, mint felnőtteknél. A farmakokinetikai/farmakodinámiás áthidaló vizsgálat a mikafungin központi idegrendszeri dózisfüggő penetrációját igazolta 170 mikrogramm?óra/l minimális AUC-értékkel, amely a központi idegrendszeri szövetekben a gombák maximális eradikációjának eléréséhez szükséges. A populációs farmakokinetikai modellezés szerint a 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a 10 mg/ttkg adag elegendő lenne a központi idegrendszeri Candida-fertőzések kezeléséhez szükséges célexpozíció eléréséhez. Idősek: Egyszeri, 1 órás, 50 mg-os infúzióban történő beadáskor a mikafungin farmakokinetikája az időseknél (66-78 év) hasonló volt a fiatal (20-24 éves) alanyokéhoz. Idősek esetében nem szükséges a dózis módosítása. Májkárosodásban szenvedő betegek: Közepes fokú májkárosodásban (Child-Pugh pontszám 7-9), szenvedő betegekkel (n = 8) végzett vizsgálatban a mikafungin farmakokinetikája nem különbözött jelentősen az egészséges alanyokétól (n = 8). Ennek következtében az enyhe, valamint a közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. Egy súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel (Child-Pugh pontszám 10-12) végzett vizsgálatban alacsonyabb mikafungin plazmakoncetrációt és magasabb hidroxi-metabolit (M-5) koncentrációt mértek, mint az egészséges alanyokon (n = 8). Ezek az adatok a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem elegendők egy adagolási javaslat alátámasztásához. Vesekárosodásban szenvedő betegek: A súlyos vesekárosodás (glomeruláris filtrációs ráta [GFR] < 30 ml/perc) nem befolyásolta jelentősen a mikafungin farmakokinetikáját. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. Nem/rassz: A nem és a rassz (kaukázusi, feketebőrű, ázsiai) nem befolyásolta jelentősen a mikafungin farmakokinetikai paramétereit. A nem vagy a rassz alapján nincs szükség a dózis módosítására. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A megváltozott hepatocytákból álló gócok (foci of altered hepatocytes - FAH) és hepatocelluláris daganatok kialakulása patkányoknál mind a mikafungin-kezelés dózisától, mind időtartamától is függött. A 13 hetes vagy annál hosszabb időtartamú kezelés után megfigyelt FAH fennmaradt a 13 hetes megvonási fázist követően is és hepatocelluláris tumorrá alakult a kezelésmentes időszakot követően, mely kiterjedt a patkányok teljes élettartamára. Standard, karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek, de vizsgálták a FAH kialakulását nőstény patkányoknál 3, illetve 6 hónapig tartó kezelés megszakítását követően, 20, illetve 18 hónapon át. Mindkét vizsgálatban a hepatocelluláris tumorok magasabb előfordulási gyakoriságát/számát figyelték meg a 18 és 20 hónapos kezelésmentes időszakot követően mind a magas, 32 mg/ttkg/nap dózist, mind pedig az alacsonyabb dózist kapó csoport esetében (bár statisztikailag nem volt jelentős a különbség). A plazmaexpozíció - tumor kifejlődését kiváltó - feltételezett küszöbértéke (tehát az a dózis, ahol sem FAH, sem pedig májtumor nem volt észlelhető) a klinikai expozícióval megegyező tartományba esett. A mikafungin hepatokarcinogén potenciáljának a humán terápiás alkalmazásra vonatkozó relevanciája nem ismert. Ismételt intravénás adagolást követően a mikafungin toxikológiája patkányoknál és/vagy kutyáknál kedvezőtlen hatásokat mutatott a májban, a húgyutakban, a vörösvértestekben és a férfi nemi szervekben. Azok az expozíciós szintek, amelyeknél ezek a hatások még nem érvényesültek (NOAEL), a klinikai expozíciós szintekkel azonos, vagy alacsonyabb tartományba estek. Következésképpen, ezek a nemkívánatos hatások a mikafungin humán klinikai alkalmazása során is megjelenhetnek. A hagyományos biztonságossági farmakológiai vizsgálatokban a mikafungin cardiovascularis és hisztamin felszabadító hatásai egyértelműek voltak, és úgy tűnik, hogy a küszöbérték feletti időtől függnek. Az infúzió adagolási idejének növelése és ezáltal a plazma csúcskoncentráció csökkentése úgy tűnt, hogy mérsékli ezeket a hatásokat. Ismételt dózis toxicitási vizsgálatokban, patkányoknál, a hepatotoxicitás jelei a májenzimek szintjének emelkedésében és a hepatocyták degeneratív elváltozásaiban nyilvánultak meg, melyeket a kompenzatórikus regeneráció jelei kísértek. Kutyáknál, a májat ért hatások testtömeg-növekedésben és centrilobularis hypertrophiában nyilvánultak meg, a hepatocyták degeneratív elváltozásait nem észlelték. Patkányoknál a 26 hetes, ismételt dózisokkal végzett vizsgálatok során a vesemedence epitheliumának vakuolizációja, valamint a húgyhólyag epitheliumának vakuolizációja és megvastagodása (hyperplasia) is megfigyelhető volt. Mindazonáltal a húgyhólyag átmeneti sejtjeinek hyperplasiája sokkal kisebb gyakorisággal fordult elő egy második 26-hetes vizsgálatban. Ezek az elváltozások reverzíbilitást mutattak a 18 hónapos követés alatt. A mikafungin alkalmazásának időtartama ezekben a patkány vizsgálatokban (6 hónap) meghaladja a betegeken végzett mikafungin-kezelés szokásos időtartamát (lásd 5.1 pont). A mikafungin in vitro hemolizálta a nyúlvért. Patkányoknál a haemolyticus anaemia jeleit figyelték meg a mikafungin ismételt bolus injekcióját követően. Ismételt dózisokkal kutyákon végzett vizsgálatokban haemolyticus anaemiát nem észlelték. Reprodukciós és fejlődéstoxicitási vizsgálatokban a kölykök kisebb születési testtömegét figyelték meg. Nyulak esetében 32 mg/ttkg/nap adag alkalmazása mellett egy vetélés fordult elő. A 9 héten át intravénásan kezelt hím patkányok mellékheréinek ductalis hámsejtjeiben vakuolizáció mutatkozott, megnőtt a mellékherék tömege és (15%-kal) csökkent a spermiumok száma, azonban a 13 és 26 hetes vizsgálatok során ezek az elváltozások nem következtek be. Felnőtt kutyákban tartós (39 hét) kezelést követően a tubuli seminiferi atrófiáját és a tubuli seminiferi epitheliumának vakuolizációját, valamint a mellékherékben sperma csökkenését észlelték, azonban 13 hetes kezelést követően ezeket nem észlelték. Fiatal kutyák 39 hetes kezelése nem okozott elváltozásokat a herében és a mellékherében a dózis függvényében a kezelés végére, de a 13 hetes kezelésmentes időszak után a károsodások előfordulásának dózisfüggő növekedését figyelték meg a kezelt lábadozó csoportban. A termékenység károsodását sem a hímek, sem a nőstények esetében nem figyelték meg a patkányoknál végzett termékenységi és korai embrionális fejlődés vizsgálatban. A mikafungin nem volt mutagén vagy klasztogén, amikor a standard in vitro és in vivo vizsgálatokban értékelték, beleértve egy, patkány hepatocytákon végzett, in vitro, a nem tervezett DNS szintézist vizsgáló kutatást is. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 ml-es, I-es típusú, átlátszó injekciós üveg, butil gumidugóval és lepattintható kupakkal. Az injekciós üveg UV-védő réteggel van bevonva. Kiszerelés: a doboz 1 injekciós üveget tartalmaz. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladék anyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. A Micafungin-Teva-t tilos az alább felsorolt gyógyszereken kívül más gyógyszerekkel keverni vagy ugyanabban az infúzióban beadni. A Micafungin-Teva-t aszeptikus módszerek alkalmazásával, szobahőmérsékleten, az alábbiak szerint kell feloldani és hígítani: 1. Az injekciós üvegről el kell távolítani a műanyag kupakot, és a dugót alkohollal fertőtleníteni kell. 2. Öt milliliter, 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid infúziós oldatot vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz infúziós oldatot (100 ml-es üvegből vagy zsákból kivéve) kell aszeptikusan és lassan befecskendezni minden egyes injekciós üvegbe, annak belső fala mentén. Bár a koncentrátum fel fog habzani, mindent el kell követni, hogy a képződő hab mennyisége minél kevesebb legyen. A milligrammban megadott szükséges dózis eléréséhez a megfelelő számú, Micafungin-Teva port tartalmazó injekciós üveg tartalmát fel kell oldani (lásd az alábbi táblázatot). 3. Az injekciós üveget finoman forgatni kell. TILOS FELRÁZNI! A por teljesen fel fog oldódni. A koncentrátumot azonnal fel kell használni. Az injekciós üveget csak egyszer szabad felhasználni. Ezért a fel nem használt, elkészített koncentrátumot azonnal meg kell semmisíteni. 4. Minden egyes injekciós üvegből az elkészített koncentrátum teljes mennyiségét fel kell szívni és vissza kell juttatni abba az infúziós üvegbe/zsákba, amelyből eredetileg kivették. A hígított oldatos infúziót azonnal fel kell használni. A fentiek szerint végzett hígítást követően a kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on legfeljebb 96 órán át igazolt, fénytől védve. 5. A hígított oldat elegyítése érdekében az infúziós üveget/zsákot óvatosan meg kell fordítani, de a habzás elkerülése érdekében NEM szabad felrázni. Az oldatot nem szabad felhasználni, ha az zavaros vagy csapadékos. 6. A hígított oldatos infúziót tartalmazó infúziós üveget/zsákot a fénytől való védelem érdekében egy lezárható, a fényt nem áteresztő zacskóba kell helyezni. Az oldatos infúzió elkészítése Dózis (mg) Felhasználandó, Micafungin-Teva injekciós üvegek száma (mg/injekciós üveg) Injekciós üvegenként hozzáadandó nátrium-klorid (0,9%) vagy glükóz (5%) térfogata A feloldott por térfogata (koncentrációja) Standard infúzió (100 ml-re kiegészítve). Végső koncentráció 50 1 × 50 5 ml kb. 5 ml (10 mg/ml) 0,5 mg/ml 100 1 × 100 5 ml kb. 5 ml (20 mg/ml) 1,0 mg/ml 150 1 × 100 + 1 × 50 5 ml kb. 10 ml 1,5 mg/ml 200 2 × 100 5 ml kb. 10 ml 2,0 mg/ml A feloldást és a hígítást követően az oldatot körülbelül egy óra alatt, intravénás infúzió formájában kell beadni. Megjegyzés: ?? (két keresztes) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Felbontatlan injekciós üveg Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Felbontatlan injekciós üveg: 3 év. Elkészített koncentrátum injekciós üvegben A 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos infúzióval vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz oldatos infúzióval elkészített koncentrátum kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on legfeljebb 48 órán át igazolt. Hígított infúziós oldat A 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos infúzióban vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz oldatos infúzióban hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on legfeljebb 96 órán át igazolt, fénytől védve. Mikrobiológiai szempontból az elkészített és hígított oldatokat azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C - 8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a feloldás és a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva B.V., Swensweg 5, 2031 GA Haarlem, Hollandia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23608/01 Micafungin-Teva 50 mg, 1×10 ml OGYI-T-23608/02 Micafungin-Teva 100 mg, 1×10 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. október 30. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. szeptember 16. 2 OGYÉI/47561/2023 OGYÉI/47562/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A mikafungin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Állatkísérletekben a mikafungin átjutott a placenta gáton és reprodukciós toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Micafungin-Teva-t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Szoptatás Nem ismert, hogy a mikafungin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az állatokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a mikafungin kiválasztódik az anyatejbe. A szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról, illetve a Micafungin-Teva-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról szóló döntés során figyelembe kell venni, hogy a szoptatás milyen előnyökkel jár a gyermek számára, illetve, hogy a Micafungin-Teva-kezelésnek milyen előnyei vannak az anya számára. Termékenység Állatkísérletekben testicularis toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont). A mikafungin embernél befolyásolhatja a férfiak termékenységét. | 
