Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció). Tiszta, színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóSanofi Aventis Pharma Deutschland GmbH Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 300 egység glargin inzulint* (mely 10,91 mg-mal egyenértékű) tartalmaz milliliterenként. SoloStar injekciós toll Az injekciós tollak egyenként 1,5 ml oldatos injekciót tartalmaznak, ami 450 egységnek felel meg. DoubleStar injekciós toll Az injekciós tollak egyenként 3 ml oldatos injekciót tartalmaznak, ami 900 egységnek felel meg. *A glargin inzulin előállítása rekombináns DNS technológiával, az Escherichia coli baktériumból történik. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Cink-klorid Metakrezol Glicerin Sósav (pH beállításhoz) Nátrium-hidroxid (pH beállításhoz) Injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok Diabetes mellitus kezelése felnőtteknél, serdülőknél és 6 év feletti gyermekeknél. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A Toujeo egy bázis inzulin, melyet naponta egyszer kell beadni, bármikor a nap folyamán, lehetőleg minden nap ugyanabban az időpontban. Az adagolási rendet (az adag és a beadás időpontja) az egyéni válaszreakció alapján kell megállapítani. 1-es típusú diabetes mellitus esetén a Toujeo-t rövid-/gyors-hatású inzulinnal kell kombinálni az étkezési inzulinigények fedezésére. 2-es típusú diabetes mellitus esetén a Toujeo más antidiabetikumokkal együtt is adható. Ennek a készítménynek a hatáserőssége egységekben van meghatározva. Ezek az egységek kizárólag a Toujeo-ra vonatkoznak és nem ugyanazok, mint a nemzetközi egység (NE) vagy mint más, az inzulin analógok hatáserősségének kifejezésére alkalmazott egységek (lásd 5.1 pont). Rugalmasság a beadás idejének tekintetében Ha szükséges, a Toujeo-t a betegek a szokásos beadási időpont előtt vagy után még 3 órán belül is beadhatják (lásd 5.1 pont). Azoknak a betegeknek, akik elfelejtettek beadni egy adagot, azt kell tanácsolni, hogy ellenőrizzék vércukorszintjüket, és csak azután folytassák a szokásos napi egyszeri adagolási rendet. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne adjanak be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására. A kezelés indítása 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek A Toujeo-t egyénileg meghatározott adagban, naponta egyszer, étkezéskor alkalmazott inzulinnal kell adni. 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek A javasolt kezdő adag 0,2 egység/ttkg, melyet egyénileg meghatározott adagbeállítás követ. 100 egység/ml glargin inzulin és Toujeo közötti átállás A 100 egység/ml glargin inzulin és a Toujeo biológiailag nem egyenértékűek, és egymással közvetlenül nem felcserélhetőek. - 100 egység/ml glargin inzulinról a Toujeo-ra történő átálláskor, az átállás egységről-egységre történhet, de magasabb Toujeo adagra (körülbelül 10-18%-kal) lehet szükség a plazma glükózszintek célértékeinek eléréséhez. - Toujeo-ról 100 egység/ml glargin inzulinra történő átálláskor az adagot csökkenteni kell (körülbelül 20%-kal) a hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében. Az anyagcsere szoros ellenőrzése javasolt az átállás idején és az azt követő első hetekben. Más bázis inzulinról Toujeo-ra történő átállás Közepes vagy hosszú hatástartamú inzulint tartalmazó adagolási rendről a Toujeo-t tartalmazó adagolási rendre történő átálláskor, a bázis inzulinadag és az egyidejű antidiabetikus kezelés (a mellette alkalmazott reguláris inzulinok vagy gyors-hatású inzulin analógok adagjának és adagolásuk gyakoriságának, illetve a nem inzulin antidiabetikumok adagjának) módosítása válhat szükségessé. - A napi egyszeri bázis inzulinról a napi egyszeri Toujeo-ra történő átállás egységről-egységre történhet, a korábbi bázis inzulin adag alapján. - A napi kétszeri bázis inzulinról a napi egyszeri Toujeo-ra történő átállás esetén, a Toujeo javasolt kezdeti adagja a leállítandó bázis inzulin teljes napi adagjának 80%-a. A humán inzulin elleni antitestek jelenléte miatt magas inzulinadagokat igénylő betegek azt tapasztalhatják, hogy Toujeo kezelés esetén az inzulinra jobban reagálnak. Az anyagcsere szoros ellenőrzése javasolt az átállás idején és az azt követő első hetekben. Az anyagcsere-kontroll javulása és az ennek következtében kialakuló inzulinérzékenység-fokozódás az adagolás további módosítását teheti szükségessé. Az adag módosítására akkor is szükség lehet, amikor például a beteg testtömege vagy életvitele, illetve az inzulinadag beadásának időpontja változik, vagy ha egyéb hypo- vagy hyperglykaemiára hajlamosító körülmény lép fel (lásd 4.4 pont). Toujeo-ról más bázis inzulinra történő átállás Orvosi felügyelet mellett az anyagcsere szoros ellenőrzése javasolt az átállás idején és az azt követő első hetekben. Kérjük, olvassa el annak a gyógyszernek az alkalmazási előírását, amelyikre a beteget átállítják. Különleges betegcsoportok A Toujeo alkalmazható időseknél, vesekárosodásban és májkárosodásban szenvedő betegeknél, serdülőknél és 6 évesnél idősebb gyermekeknél. Idősek (? 65 éves kor) Idős korban a vesefunkció fokozatos romlása az inzulinigény tartós csökkenéséhez vezethet (lásd 4.8 és 5.1 pont). Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az inzulinszükséglet a csökkent inzulinmetabolizmus miatt kisebb lehet (lásd 4.8 pont). Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegek esetén az inzulinszükséglet a csökkent glükoneogenezis és a csökkent inzulinmetabolizmus következtében kisebb lehet. Gyermekek és serdülők A Toujeo serdülőknél és 6 évesnél idősebb gyermekeknél a felnőttekre vonatkozó feltételekkel azonos módon alkalmazható (lásd 5.1 és 5.2 pont). Ha a bázis inzulint Toujeo-ra módosítják, egyénileg kell elbírálni a bázis és bolus inzulinadag csökkentését, a hypoglikaemia kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.4pont). A Toujeo biztonságosságát és hatásosságát 6 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták (lásd 5.1 pont). Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja A Toujeo kizárólag subcutan alkalmazható. A Toujeo injekciót a hasfalba, a felkarba (delta izomba) vagy combba subcutan kell alkalmazni. A lipodystrophia és a cutan amyloidosis (lásd 4.4 és 4.8 pont) kockázatának csökkentése érdekében az injekció beadási helyét egy területen belül minden injektálásnál váltogatni kell. A Toujeo-t tilos intravénásan alkalmazni. A Toujeo elhúzódó hatástartama a bőr alatti kötőszövetbe történő injektálásától függ. A szokásos subcutan adag intravénás alkalmazása súlyos hypoglykaemiát válthat ki. A Toujeo-t tilos infúziós pumpákban alkalmazni. A Toujeo kétfajta előretöltött injekciós tollban áll rendelkezésre. Az adagkijelző ablak a beadandó egységek számát mutatja. A Toujeo SoloStar és a Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós tollakat kifejezetten a Toujeo-hoz tervezték, ezért nincs szükség ismételt adagszámlálásra egyik injekciós toll esetében sem. A Toujeo SoloStar előretöltött injekciós toll és a Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós toll használata előtt figyelmesen el kell olvasni a Betegtájékoztatóban található Használati útmutatót (lásd 6.6 pont). A Toujeo SoloStar előretöltött injekciós tollal egy injekcióban 1-80 egységnyi adag adható be, 1 egységenként beállítva az adagot. A Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós tollal egy injekcióban 2-160 egységnyi adag adható be, 2 egységenként beállítva az adagot. A Toujeo SoloStar-ról a Toujeo DoubleStar-ra történő átálláskor, ha a beteg korábbi adagja páratlan számú volt (pl. 23 egység), az adagot 1 egységgel növelni vagy csökkenteni kell (pl. 24 vagy 22 egységre). A Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós toll a legalább napi 20 egységet igénylő betegeknek ajánlott (lásd 6.6 pont) A Toujeo-t nem szabad a Toujeo SoloStar előretöltött injekciós toll vagy a Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós toll patronjából fecskendőbe kiszívni, mivel súlyos túladagolást eredményezhet (lásd 4.4, 4.9 és 6.6 pont). Minden injekcióbeadás előtt egy új steril injekciós tűt kell felhelyezni. Az injekciós tűk ismételt használata fokozza a tűk eltömődésének kockázatát, mely aluldozírozást vagy túladagolást okozhat (lásd 4.4 és 6.6 pont). A betegségek lehetséges átvitelének megelőzése érdekében az inzulin injekciós tollakat soha nem használhatja egynél több személy, még akkor sem, ha az injekciós tűt kicserélték (lásd 6.6 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni. A Toujeo nem a választandó inzulin a diabeteses ketoacidosis kezelésére. Ilyen esetekben helyette reguláris inzulin intravénás alkalmazása javasolt. Elégtelen glükóz-kontroll vagy hyper-, ill. hypoglykaemiára való hajlam esetén az adag módosítása előtt felül kell vizsgálni az előírt kezelési rend betartását, az injekció beadási helyeit és a megfelelő injektálási technikát, valamint minden egyéb fontos tényezőt. A betegeket fel kell szólítani, hogy folyamatosan váltogassák az injekció beadási helyét a lipodystrophia és a cutan amyloidosis kockázatának csökkentése érdekében. Ha ilyen reakciókat mutató helyekre adják be az inzulin-injekciókat, fennáll az inzulin késleltetett felszívódásának kockázata, ami ronthatja a glykaemiás kontrollt. Beszámoltak arról, hogy hypoglykaemiához vezetett, amikor a beteg hirtelen olyan injekciózási helyre váltott, amely nem volt érintett ilyen elváltozás által. Az injekciózási hely váltása után a vércukorszint monitorozása javasolt, és mérlegelhető az antidiabetikus gyógyszerek dózisának módosítása is. Hypoglykaemia A hypoglykaemia előfordulása az alkalmazott inzulinok hatásprofiljától függ, és ezért a kezelési rend módosításakor változhat. Fokozott elővigyázatosság szükséges és a vércukorszint gyakori ellenőrzése javasolt azoknál a betegeknél, akiknél a hypoglykaemiás epizódok klinikai szempontból különös jelentőséggel bírhatnak, így pl. a coronariák vagy az agyat ellátó erek számottevő szűkülete esetén (a hypoglykaemiás cardialis és cerebralis szövődmények veszélye miatt), valamint a proliferatív retinopathiában szenvedő betegek esetén, főként, ha fotokoagulációs kezelés nem történt (átmeneti vakság kockázata hypoglykaemiát követően). A betegeknek tisztában kell lenniük azokkal a körülményekkel, amikor a hypoglykaemia figyelmeztető tünetei csökkennek. A hypoglykaemia figyelmeztető tünetei változhatnak, lehetnek kevésbé kifejezettek vagy hiányozhatnak bizonyos veszélyeztetett betegcsoportokban. A következő betegek tartoznak ide: - akiknél a glykaemiás kontroll jelentősen javult, - akiknél a hypoglykaemia fokozatosan alakul ki, - az idősek, - állati eredetű inzulinról human inzulinra történő átállás után, - akiknél autonóm neuropathia áll fenn, - akiknél a diabetes már hosszú ideje tart, - pszichiátriai betegségben szenvedők, - egyidejűleg bizonyos más gyógyszerekkel történő kezelésben is részesülők (lásd 4.5 pont). A felsorolt esetekben súlyos hypoglykaemia (és akár eszméletvesztés) fordulhat elő, még mielőtt a beteg észlelné a hypoglykaemia tüneteit. A glargin inzulin hosszú hatástartama késleltetheti a hypoglykaemia rendeződését. Ha a glikált hemoglobin értéke normális vagy csökkent, számolni kell a visszatérő, fel nem ismert, (elsősorban éjszakai) hypoglykaemiás epizódokkal. A hypoglykaemia kockázatának csökkentéséhez elengedhetetlenül szükséges annak ellenőrzése, hogy a beteg pontosan betartja-e az adagolási rendet és a diétát, helyesen adja-e be az inzulint, és érzékeli-e a hypoglykaemia figyelmeztető tüneteit. Különösen gyakori ellenőrzést igényelnek és adagmódosítást tehetnek szükségessé azok a tényezők, melyek fokozzák a hypoglykaemiára való hajlamot. Ide tartoznak: - az injekció beadási területének változtatása, - az inzulinérzékenység javulása (pl. a stressz megszűnése), - szokatlan, fokozott vagy hosszú ideig tartó fizikai aktivitás, - interkurrens betegség (pl. hányás, hasmenés), - a szokásosnál kevesebb étel fogyasztása, - kimaradt étkezések, - alkoholfogyasztás, - egyes rendezetlen endokrin zavarok (pl. hypothyreosis, hypophysis elülső lebeny vagy mellékvesekéreg-elégtelenség), - bizonyos, egyéb gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont). 100 egység/ml glargin inzulin és Toujeo közötti átállás Mivel a 100 egység/ml glargin inzulin és a Toujeo biológiailag nem egyenértékűek és egymással nem felcserélhetőek, az átállítás az adag módosítását teheti szükségessé, és szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell végezni (lásd 4.2 pont). Más inzulinok és Toujeo közötti átállás A beteg egy más típusú vagy más gyártmányú inzulin és a Toujeo közötti átállítását szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell végezni. Az adag módosítását teheti szükségessé a hatáserősség, a készítmény (gyártó), a típus (reguláris, NPH, lente, hosszú hatástartamú inzulin stb.), az eredet (állati eredetű, humán, humán analóg inzulin) és/vagy a gyártási eljárás megváltozása (lásd 4.2 pont) Interkurrens betegségek A kezelés során fellépő betegségek idején az anyagcsere fokozott ellenőrzése szükséges. Sokszor indokolttá válik a vizelet ketontest-tartalmának vizsgálata, és gyakran az inzulin adagjának módosítására van szükség. Az inzulinszükséglet gyakran emelkedett ilyen esetekben. Az 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknek még akkor is rendszeresen fogyasztaniuk kell legalább egy kis mennyiségű szénhidrátot, ha csak keveset vagy egyáltalán nem tudnak enni, ill. ha hánynak, stb., az inzulint pedig soha nem szabad teljesen elhagyniuk. Inzulinellenes antitestek Az inzulin alkalmazása inzulinellenes antitestek képződését idézheti elő. Ritkán, a hyper- vagy hypoglykaemiás hajlam csökkentése érdekében ezen antitestek jelenléte az inzulin adagjának módosítását teheti szükségessé. Toujeo és pioglitazon kombináció Szívelégtelenség eseteit jelentették pioglitazon és inzulin együttes alkalmazása esetén, főként olyan betegeknél, akiknél a szívelégtelenség kialakulásának rizikó faktorai fennálltak. Erre gondolni kell a pioglitazon és a Toujeo kombinációs kezelésének mérlegelésekor. A kombinációs kezelés alkalmazásakor figyelni kell a betegeknél a szívelégtelenség jeleire és tüneteire, súlygyarapodásra és oedema kialakulására. A szívpanaszok bármilyen romlása esetén a pioglitazont le kell állítani. A gyógyszerelési hibák megelőzése Gyógyszerelési hibák eseteiről számoltak be, amikor más inzulinokat, főleg gyors hatású inzulinokat adtak be véletlenül hosszú hatástartamú inzulinok helyett. A Toujeo és más inzulinok közötti gyógyszerelési hibák elkerülése érdekében mindig, minden injekcióbeadás előtt ellenőrizni kell az inzulin címkéjét (lásd 6.6 pont). Az adagolási hibák és a lehetséges túladagolás elkerülése érdekében a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy soha ne szívják ki fecskendővel a Toujeo-t (300 egység/ml glargin inzulin) a Toujeo SoloStar előretöltött injekciós tollból vagy a Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós tollból (lásd 4.9 és 6.6 pont) Minden injekcióbeadás előtt egy új steril tűt kell felhelyezni. Arra is figyelmeztetni kell a betegeket, hogy ne használják újra a tűket. Az injekciós tűk ismételt használata növeli a tűk eltömődésének a kockázatát, ami aluldozírozást vagy túladagolást okozhat. Abban az esetben, ha a tű eltömődött, a betegeknek a betegtájékoztatóhoz mellékelt Használati útmutató 3. lépésénél leírt útmutatásokat kell követniük (lásd 6.6 pont). A betegeknek vizuálisan ellenőrizniük kell a beállított egységek számát az adagszámlálón. A vak vagy gyengénlátó betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy kérjenek segítséget egy másik, jól látó, az inzulinadagoló eszköz használatára kiképzett személytől. Lásd még 4.2 pont az "Alkalmazás módja" alatt. Segédanyagok A készítmény adagonként kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag "nátrium-mentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A hypoglykaemia vagy a hyperglykaemia következtében, továbbá pl. a látászavar miatt csökkenhet a koncentráló- és a reakcióképesség, ami veszélyt jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (pl. autóvezetés vagy gépek kezelése). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy igyekezzenek megelőzni a hypoglykaemiát, amikor autót vezetnek. Ez elsősorban azoknál a betegeknél fontos, akik kevésbé vagy egyáltalán nem észlelik a hypoglykaemiás állapot figyelmeztető tüneteit, vagy ha esetükben gyakran fordul elő hypoglykaemia. Az említett körülmények mellett megfontolandó, hogy tanácsos-e a járművezetés vagy gépek kezelése. 4.9 Túladagolás Tünetek Az inzulin túladagolása súlyos, esetenként tartós és életveszélyes hypoglykaemiát okozhat. Kezelés Az enyhe hypoglykaemia általában orális szénhidrátbevitellel rendezhető. Szükségessé válhat az inzulin-készítmény adagjának, ill. az étkezési szokásoknak vagy a fizikai aktivitásnak a változtatása. Súlyosabb, kómával, görcsrohammal vagy neurológiai károsodással járó hypoglykaemia esetén intramuscularis vagy subcutan glukagont, vagy koncentrált iv. glükózt kell adni. A látszólagos klinikai javulás után a hypoglykaemia visszatérhet, így ennek megakadályozására általában szükségszerű a további szénhidrátbevitel és az ellenőrzés. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Számos vegyület befolyásolja a glükóz metabolizmusát, és a glargin inzulin adag módosítását teheti szükségessé. A következő vegyületek fokozhatják a vércukorszint-csökkentő hatást és a hypoglykaemiára való hajlamot: antidiabetikus gyógyszerek, angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlók, dizopiramid, fibrátok, fluoxetin, monoamin-oxidáz (MAO) gátlók, pentoxifillin, propoxifen, szalicilátok és szulfonamidok. A vércukorszint-csökkentő hatást gátolhatják a következő hatóanyagok: a kortikoszteroidok, danazol, diazoxid, diuretikumok, glukagon, izoniazid, ösztrogének és progesztogének, fenotiazin származékok, szomatotropin, szimpatomimetikus gyógyszerek (pl. epinefrin [adrenalin], salbutamol, terbutalin), pajzsmirigy hormonok, atípusos antipszichotikumok (pl. klozapin és olanzapin) és proteázgátlók. A béta-blokkolók, a klonidin, a lítium sók és az alkohol fokozhatják, de akár gátolhatják is az inzulin vércukorszint-csökkentő hatását. A pentamidin hypoglykaemiát válthat ki, melyet esetenként hyperglykaemia követhet. Ezenkívül a szimpatolítikus gyógyszerek, így a béta-blokkolók, a klonidin, a guanetidin és a reszerpin alkalmazása során az adrenerg ellenreguláció jelei gyengülhetnek vagy hiányozhatnak. 6.2 Inkompatibilitások A Toujeo-t nem szabad semmilyen más inzulinnal vagy gyógyszerrel keverni és hígítani. Keveréskor vagy hígításkor a Toujeo megváltoztatja az idő-hatás profilját, illetve a keverés kicsapódást okoz. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A következő mellékhatásokat észlelték a Toujeo-val (lásd 5.1 pont) végzett klinikai vizsgálatok és a 100 egység/ml glargin inzulinnal szerzett klinikai tapasztalatok során. A hypoglykaemia, amely általában a leggyakoribb mellékhatás az inzulinterápia során, akkor fordulhat elő, ha az inzulinadag meghaladja a szükségletet. A mellékhatások táblázatos felsorolása A következő klinikai vizsgálatokból származó mellékhatások az alábbi szervrendszer szerinti osztályozásban, gyakoriság szempontjából csökkenő sorrendben vannak feltüntetve: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 -<1/10), nem gyakori (?1/1000 -<1/100), ritka (?1/10 000 -<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. MedDRA - szervrendszeri kategóriák Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek és Allergiás reakció tünetek Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hypoglykaemia Idegrendszeri betegségek és tünetek Ízérzés zavara Szembetegségek és szemészeti tünetek Látásromlás Retinopathia A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Lipohypertrophia Lipoatrophia Cutan amyloidosis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Izomfájdalom Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Az injekció beadási helyén kialakuló reakciók Ödéma Kiválasztott mellékhatások leírása Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek A súlyos hypoglykaemiás rohamok - főként, ha visszatérőek -, neurológiai károsodáshoz vezethetnek. A hosszantartó vagy súlyos hypoglykaemiás epizódok életveszélyesek lehetnek. Sok betegben az idegrendszer hypoglykaemiás jeleit és tüneteit megelőzik az adrenerg ellenreguláció jelei. Általánosságban érvényes, hogy minél nagyobb mértékű és gyorsabb a vércukorszint-csökkenés, annál kifejezettebbek az ellenreguláció tünetei. Immunrendszeri betegségek és tünetek Az inzulinnal szembeni azonnali típusú túlérzékenységi reakciók ritkák. Ezek az inzulin (pl. glargin inzulin) vagy a segédanyagok iránti reakciók együtt járhatnak például generalizált bőrreakciókkal, angioödémával, bronchospasmussal, vérnyomáseséssel és shockkal, és életveszélyessé is válhatnak. Felnőtt betegeken Toujeo-val végzett klinikai vizsgálatokban az allergiás reakciók incidenciája a Toujoe-val kezelt betegek esetén (5,3%), valamint a 100 egység/ml glargin inzulinnal kezelt betegek esetén (4,5%) hasonló volt. Szembetegségek és szemészeti tünetek A glykaemiás kontroll jelentős változása átmeneti látásromlást okozhat, a lencsék turgorának és törésmutatójának átmeneti módosulása miatt. A glykaemiás kontroll tartós javulása csökkenti a diabeteses retinopathia súlyosbodásának kockázatát. Az intenzív inzulinterápia a glykaemiás kontroll hirtelen normalizálódásával azonban a retinopathia átmeneti rosszabbodását válthatja ki. Proliferatív retinopathia esetén - főként, ha nem kezelték fotokoagulációval - a súlyos hypoglykaemiás epizódok átmeneti amaurosist (teljes vakságot) okozhatnak. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Lipodystrophia és cutan amyloidosis alakulhat ki az injekció helyén, késleltetve az inzulin felszívódását. Az injekció beadási helyének folyamatos változtatása a megadott területen belül csökkentheti vagy megelőzheti ezeket a reakciókat (lásd 4.4 pont). Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók A beadás helyén fellépő reakciók közé tartozik a bőrvörösség, fájdalom, viszketés, csalánkiütés, duzzanat, illetve gyulladás. A legtöbb, a beadás helyén jelentkező, enyhe inzulinreakció általában néhány napon vagy héten belül elmúlik. Felnőtt betegeken Toujeo-val végzett klinikai vizsgálatokban a beadás helyén fellépő reakciók incidenciája a Toujoe-val kezelt betegeknél (2,5%), valamint a 100 egység/ml glargin inzulinnal kezelt betegeknél (2,8%) hasonló volt. Az inzulin ritkán ödémát okozhat, különösen, ha a korábbi gyenge anyagcserekontroll javul az intenzív inzulinkezelés hatására. Gyermekek és serdülők A Toujeo biztonságosságát és hatásosságát egy, 6 évesnél idősebb és 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél végzett vizsgálatban igazolták. A gyermekeknél és serdülőknél tapasztalt mellékhatások gyakorisága és súlyossága nem mutat eltérést a diabetesben szenvedő átlagpopulációnál tapasztaltaktól (lásd 5.1 pont). A 6 évesnél fiatalabb gyermekekkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati biztonságossági adatok. Egyéb különleges betegcsoportok A klinikai vizsgálatokból származó adatok alapján, a Toujeo biztonságossági profilja idős betegeknél és vesekárosodásban szenvedő betegeknél hasonló volt, mint az átlag populációé (lásd 5.1 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Diabetesben alkalmazott gyógyszerek Hosszú hatástartamú inzulinok és analógjai, injekció formájában történő beadásra. ATC-kód: A10A E04. Hatásmechanizmus Az inzulin - beleértve a glargin inzulint is - elsődleges hatása a glükóz anyagcsere szabályozása. Az inzulin és analógjai a perifériás, főleg a vázizomzatban és a zsírszövetben végbemenő glükózfelvétel serkentésével, valamint a máj glükóztermelésének gátlásával csökkentik a vércukorszintet. Az inzulin gátolja a zsírsejtekben zajló lipolízist, gátolja a fehérjék lebontását és fokozza a fehérjeszintézist. Farmakodinámiás hatások A glargin inzulin humán inzulinanalóg, amelyet úgy alakítottak ki, hogy semleges pH mellett kismértékű legyen az oldhatósága. A glargin inzulin pH 4-nél teljes mértékben oldható. A subcutan szövetbe történő beadását követően a savas oldat semlegessé válik, ami precipitátumok képződéséhez vezet, melyekből a glargin inzulin egyszerre kis mennyiségben, folyamatosan szabadul fel. Amint azt euglikémiás clamp vizsgálatok során 1-es típusú diabeteses betegek esetében megfigyelték, a Toujeo vércukorszint-csökkentő hatása subcutan beadást követően stabilabb és elnyújtottabb volt, mint a 100 egység/ml glargin inzuliné. Az 1. ábra 18, 1-es típusú diabetesben szenvedő beteggel végzett keresztezett elrendezésű, az injekció beadást követően maximum 36 órán át folytatott vizsgálat eredményeit mutatja. A Toujeo hatása 24 órán túl (36 óráig) is fennállt klinikailag releváns adagok mellett. A Toujeo precipitátumból történő, a 100 egység/ml glargin inzulinhoz viszonyított elhúzódóbb glargin inzulin felszabadulás, az injekció térfogatának 2/3-dal történő csökkentésének tulajdonítható, ami kisebb precipitátum felületet eredményez. 1. ábra A hatás időbeni alakulása dinamikus egyensúlyi állapotban 1-es típusú diabeteses betegeknél, egy 36 órás euglikémiás clamp vizsgálatban *GIR: Glükóz infúziós ráta: az infundált glükóz mennyisége, amellyel a glükóz konstans plazmaszintje (óránkénti átlagérték) fenntartható. A megfigyelési időszak 36 óra volt. A glargin inzulin 2 aktív metabolittá M1 és M2 alakul át (lásd 5.2 pont). Inzulinreceptorhoz való kötődés: In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a glargin inzulin, valamint M1- és M2-metabolitjának az inzulinreceptorhoz való affinitása a humán inzulinéhoz hasonlít. IGF-1-receptorhoz való kötődés: A glargin inzulin humán IGF-1-receptorhoz való affinitása körülbelül 5-8-szor nagyobb, mint a humán inzuliné (de körülbelül 70-80-szor kisebb, mint az IGF-1 affinitása). Az M1- és M2- metabolit viszont a humán inzulinhoz viszonyítva, valamivel kisebb affinitással kötődik az IGF-1-receptorhoz. Az 1-es típusú diabeteses betegeknél észlelt teljes terápiás inzulinkoncentráció (glargin inzulin és metabolitjai) jelentősen alacsonyabb volt annál, mint amire az IGF-1-receptor maximális telítettségének feléhez, és az ezt követően az IGF-1-receptor által elindított mitogén-proliferatív út aktiválásához szükség lenne. Az endogén IGF-1 fiziológiás koncentrációi aktiválhatják a mitogénproliferatív utat, az inzulinkezeléskor azonban, beleértve a Toujeo terápiát is, a mért terápiás koncentrációk lényegesen alacsonyabbak, mint az IGF-1 által indított folyamat aktiválásához szükséges farmakológiai koncentrációk. A klinikai farmakológiai tanulmányokban az intravénás glargin inzulin és a humán inzulin ekvipotensnek (azonos hatásosságúnak) bizonyult ugyanolyan adagok mellett. A többi inzulinhoz hasonlóan a glargin inzulin hatását is befolyásolhatja a fizikai aktivitás és egyéb tényezők. Klinikai hatásosság és biztonságosság A napi egyszeri Toujeo (300 egység/ ml glargin inzulin) glykaemiás kontrollra gyakorolt összhatásosságát és biztonságosságát a naponta egyszer alkalmazott 100 egység/ml glargin inzulinnal hasonlították össze 26 hétig tartó, nyílt, randomizált, aktív-kontrollos, párhuzamos csoportú vizsgálatokban. A vizsgálatokban 546, 1-es típusú diabeteses és 2474, 2-es típusú diabeteses beteg vett részt (lásd 1. és 2. táblázat). A Toujeo-val végzett összes vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a HbA1c csökkenése a kiindulási értékektől a vizsgálat végéig nem volt rosszabb, mint a 100 egység/ml glargin inzulin esetén. A plazma glükózszintek csökkenése a Toujeo-val végzett vizsgálat végén hasonló volt a 100 egység/ml glargin inzulinnal végzettéhez, fokozatosabb csökkenéssel a Toujeo titrálás időszakában. A glykaemiás kontroll a naponta egyszer, reggel vagy este alkalmazott Toujeo esetében hasonló volt. A HbA1c javulását nem befolyásolta a nem, az etnikai hovatartozás, a kor, a diabetes fennállásának időtartama (<10 év és ?10 év), a kiindulási HbA1c érték (<8% vagy ?8%) vagy a kiindulási testtömeg index (BMI). Ezeknek a célérték eléréséig történő kezelés (treat-to-target) vizsgálatoknak a végén, a betegpopulációtól és az együttesen alkalmazott kezeléstől függően, a Toujeo-csoportban 10-18%-kal magasabb adag volt megfigyelhető, mint a referencia csoportban (1. és 2. táblázat). A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az igazolt hypoglykaemia (bármely napszakban és éjszaka) incidenciája alacsonyabb volt a Toujeo-val kezelt 2-es típusú diabeteses betegek esetében, mint a 100 egység/ml glargin inzulinnal kezeltek esetében, akár nem inzulin típusú antidiabetikummal, akár étkezéskor adott inzulinnal kombinációban adták. A Toujeo 100 egység/ml glargin inzulinhoz viszonyított, az igazolt éjszakai hypoglykaemia kockázatát csökkentő hatásosságát, mind a bázis inzulin és nem inzulin típusú antidiabetikum kombinációjával kezelt (18%-os kockázatcsökkenés), mind a bázis inzulin és étkezéskor alkalmazott inzulin kombinációjával kezelt (21%-os kockázatcsökkenés) 2-es típusú diabeteses betegeknél igazolták a 9. héttől a vizsgálati időszak végéig. Összességében, ezek a hypoglykaemia kockázatára gyakorolt hatások kortól, nemtől, testtömeg indextől (BMI) és a diabetes fennállásának idejétől (<10 év és ?10 év) függetlenül következetesen megfigyelhetők voltak a Toujeo-val kezelt betegeknél a 100 egység/ml glargin inzulinnal kezelt betegekhez képest. 1-es típusú diabeteses betegeknél a hypoglykaemia incidenciája hasonló volt a Toujeo-val kezelt betegeknél, mint a 100 egység/ml glargin inzulinnal kezelteknél (lásd 3. táblázat). 1: táblázat: 1-es típusú diabetes mellitusban végzett klinikai vizsgálatok eredményei 26 hetes kezelés Toujeo IGlar Kombinációs kezelés Étkezéskor alkalmazott inzulin analóggal Kezelt egyének száma (mITTa) 273 273 HbA1c Kiindulási átlagérték 8,13 8,12 A kiindulási érték korrigált átlagos változása -0,40 -0,44 Korrigált átlagos különbségb 0,04 [-0,098 - 0,185] 26 hetes kez elés Toujeo IGlar Bázis inzulin adagc (E/kg) Kiindulási átlagérték 0,32 0,32 Kiindulási érték átlagos változása 0,15 0,09 Testtömegd (kg) Kiindulási átlagérték Kiindulási érték átlagos változása 81,89 0,46 81,80 1,02 IGlar: 100 egység/ml glargin inzulin a mITT: (Modified intention-to-treat) Módosított kezelési szándék szerint b Kezelések közötti különbség: Toujeo-100 egység/ml glargin inzulin; [95% Konfidencia intervallum] c A vizsgálat megkezdésétől a 6. hónapig bekövetkezett változás (megfigyelt eset) d A vizsgálat megkezdésétől a 6 hónapos kezelés alatti utolsó átlagértékéig bekövetkezett változás. 2. táblázat: 2-es típusú diabetes mellitusban végzett vizsgálatok eredményei 26 hetes kezelés Korábban bázis inzulinnal kezelt betegek Korábban bázis inzulinnal kezelt betegek Korábban inzulinnal nem kezelt betegek Kombinációs kezelés Étkezéskor alkalmazott inzulin analóggal+/metforminnal Nem inzulin típusú antidiabetikumokkal Toujeo IGlar Toujeo IGlar Toujeo IGlar Kezelt betegek számaa 404 400 403 405 432 430 HbA1c Kiindulási átlagérték A kiindulási érték korrigált átlagos változása Korrigált átlagos különbségb 8,13 -0,90 8,14 -0,87 8,27 -0,73 8,22 -0,70 8,49 -1,42 8,58 -1,46 -0,03 [-0,144 - 0,083] -0,03 [-0,168 - 0,099] 0,04 [-0,090 - 0,174] Bázis inzulin adagc (E/kg) Kiindulási átlagérték Kiindulási érték átlagos változása 0,67 0,31 0,67 0,22 0,64 0,30 0,66 0,19 0,19 0,43 0,19 0,34 Testtömegd (kg) Kiindulási átlagérték Kiindulási érték átlagos változása 106,11 0,93 106,50 0,90 98,73 0,08 98,17 0,66 95,14 0,50 95,65 0,71 IGlar: 100 egység/ml glargin inzulin a mITT: (Modified intention-to-treat) Módosított kezelési szándék szerint b Kezelések közötti különbség: Toujeo-100 egység/ml glargin inzulin; [95% Konfidencia intervallum] c A vizsgálat megkezdésétől a 6. hónapig bekövetkezett változás (megfigyelt eset) d A vizsgálat megkezdésétől a 6 hónapos kezelés alatti utolsó átlagértékéig bekövetkezett változás 3. táblázat 1-es és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatokban előforduló hypoglykaemiás epizódok összefoglalása Diabeteses betegcsoport 1-es típusú diabetes mellitus Korábban bázis inzulinnal kezelt betegek 2-es típusú diabetes mellitus Korábban bázis inzulinnal kezelt betegek 2-es típusú diabetes mellitus Korábban inzulinnal nem kezelt vagy bázis inzulinnal kezelt betegek Kombinált kezelés Étkezéskor adott inzulin analóggal Étkezéskor adott inzulin analóggal +/metforminnal Nem inzulin típusú antidiabetikummal Toujeo IGlar Toujeo IGlar Toujeo IGlar Súlyosa hypoglykaemia (n/Összes N) gyakorisága (%) A vizsgálat teljes időtartamad 6,6 (18/274) 9,5 (26/275) 5,0 (20/404) 5,7 (23/402) 1,0 (8/838) 1,2 (10/844) RR*: 0,69 [0,39; 1,23] RR: 0,87 [0,48; 1,55] RR: 0,82 [0,33; 2,00] Az igazoltb hypoglykaemia (n/Összes N) gyakorisága (%) A vizsgálat teljes időtartama 93,1 (255/274) 93,5 (257/275) 81,9 (331/404) 87,8 (353/402) 57,6 (483/838) 64,5 (544/844) RR: 1,00 [0,95; 1,04] RR: 0,93 [0,88; 0,99] RR: 0,89 [0,83; 0,96] Az igazoltc éjszakai hypoglykaemia (n/összes N) gyakorisága (%) A 9. héttől a vizsgálati időszak végéig 59,3 (162/273) 56,0 (153/273) 36,1 (146/404) 46,0 (184/400) 18,4 (154/835) 22,5 (188/835) RR: 1,06 [0,92;1,23] RR: 0,79 [0,67;0,93] RR: 0,82 [0,68;0,99] IGlar: 100 egység/ml glargin inzulin a Súlyos hypoglykaemia: Olyan epizód, amikor másik személyre van szükség a szénhidrát, glukagon gyors beadásához vagy egyéb újraélesztési tevékenységhez. b Igazolt hypoglykaemia: Bármely súlyos hypoglykaemia és/vagy ?3,9 mmol/l plazma glükóz értékkel igazolt hypoglykaemia. c Éjszakai hypoglykaemia: Olyan esemény, ami 00:00 óra és 05:59 óra között fordul elő. d 6 hónapos kezelési időszak *RR: Becsült kockázati arány (estimated risk ratio); [95% Konfidencia intervallum] Rugalmasság a beadás idejének tekintetében A Toujeo biztonságosságát és hatásosságát rögzített vagy rugalmas adagolási időpontban történő alkalmazás mellett is értékelték 2 randomizált, nyílt, 3 hónapig tartó vizsgálatban. 2-es típusú diabeteses betegek (n = 194) naponta egyszer este vagy napközben ugyanabban az időpontban (rögzített alkalmazási időpont) kapták a Toujeo-t, illetve a szokásos beadási időpont előtt vagy után 3 órán belül (rugalmas adagolási időpont). A rugalmas időpontban történő alkalmazás nem hatott a glykaemiás kontrollra és a hypoglykaemia előfordulásának gyakoriságára. Antitestek A Toujeo-t és a 100 egység/ml glargin inzulint összehasonlító vizsgálatok eredményei semmilyen különbséget nem mutattak a Toujeo és a 100 egység/ml glargin inzulin között, az inzulin-ellenes antitestek kialakulásának idejében, a bázis inzulin hatásosságára, biztonságosságára és adagjára vonatkozóan. Testtömeg 1 kg-nál kevesebb átlagos testtömeg-változást figyeltek meg a 6 hónapos időszak végén a Toujeo-kezelt betegeknél (lásd 1. és 2. táblázat) Egy diabeteses retinopathia progresszióját értékelő vizsgálat eredményei A 100 egység/ml glargin inzulin (naponta egyszer alkalmazva) diabeteses retinopathiára kifejtett hatását egy nyílt, 5 éves, NPH-kontrollált (naponta kétszer adott NPH) vizsgálatban, 1024, 2-es típusú diabeteses betegen értékelték, akiknél a diabeteses retinopathia korai kezelését értékelő vizsgálat ("Early Treatment Diabetic Retinopathy Study - ETDRS) skáláján a retinopathia 3 vagy több fokú progresszióját szemfenéki fényképfelvételekkel vizsgálták. Nem láttak szignifikáns különbséget a diabeteses retinopathia progressziójában, amikor a 100 egység/ml glargin inzulint és az NPH inzulint hasonlították össze. Hosszútávú hatásossági és biztonságossági kimenetelre vonatkozó vizsgálat Az ORIGIN vizsgálat (Outcome Reduction with Initial Glargine INtervention) multicentrikus, randomizált, 2x2 faktoriális klinikai vizsgálat, mely 12537, emelkedett éhomi vércukorszintű (impaired fasting glycaemia, IFG) vagy csökkent glükóztoleranciájú (impaired glucose tolerance, IGT) (részvevők 12%-a) magas kardiovaszkuláris kockázatú (CV), illetve ?1 orális antidiabetikummal kezelt (részvevők 88%-a), 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg körében zajlott. A résztvevőket vagy FPG ?95 mg/dl (5,3 mM) éhomi glükóz szintre titrált 100 egység/ml glargin inzulinra (n=6264) vagy standard-kezelésre (n=6273) randomizálták (1:1). Az első összetett primer hatásossági végpont az első kardiovaszkuláris haláleset, nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus (MI) vagy stroke előfordulásáig eltelt idő, míg a második összetett primer hatásossági végpont bármelyik első összetett primer hatásossági végpont előfordulásáig, revaszkularizációs beavatkozásig (coronaria, carotis vagy perifériás ér) vagy szívelégtelenség következtében szükségessé váló hospitalizációig eltelt idő volt. A másodlagos végpontok között szerepelt a bármilyen okból bekövetkezett halál és egy összetett mikrovaszkuláris kimenetel. A 100 egység/ml glargin inzulin a standard terápiával összehasonlítva nem változtatta meg a kardiovaszkuláris megbetegedés vagy kardiovaszkuláris eredetű mortalitás előfordulásának relatív kockázatát. Nem találtak különbséget a glargin inzulin és a standard terápia között a két összetett primer hatásossági végpont; kimenetelt befolyásoló bármely összetett végpont; a bármilyen okból bekövetkezett halál vagy az összetett mikrovaszkuláris végpont előfordulása tekintetében. A 100 egység/ml glargin inzulin átlagos adagja a vizsgálat végén 0,42 E/kg volt. A résztvevők kiindulási medián HbA1c szintje 6,4% valamint a kezelés alatt mért medián HbA1c szintje 5,9-6,4% volt a 100 egység/ml glargin inzulin karon, míg a standard terápiában részesülő betegeknél a követési periódusban mért medián HbA1c érték 6,2-6,6% volt. Súlyos hypoglykaemiás események (érintett résztvevők per 100 kezelt résztvevő év) aránya 1,05 volt a 100 egység/ml glargin inzulint, míg 0,30 a standard terápiát kapó csoportban. Az igazolt, nem súlyos hypoglykaemiás események aránya 7,71 volt a 100 egység/ml glargin inzulin, valamint 2,44 a standard-kezelésben részesülő csoportban. A 6 éves vizsgálat teljes időtartama alatt a 100 egység/ml glargin inzulint kapó betegek 42%-a egyáltalán nem tapasztalt hypoglykaemiát. A kezelés alatti utolsó vizit során a 100 egység/ml glargin inzulin csoportban 1,4 kg-os átlagos testtömeg-növekedést, míg a standard terápiát kapó csoportban 0,8 kg-os átlagos testtömeg-csökkenést figyeltek meg a kiindulási értékhez képest. Gyermekek és serdülők A Toujeo biztonságosságát és hatásosságát egy 1:1 arányban randomizált, kontrollos, nyílt elrendezésű, 1-es típusú diabetesben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél végzett, 26 hetes (n=463) klinikai vizsgálatban vizsgálták. A Toujeo karra 73, 12 évesnél fiatalabb gyermeket és 160, 12 éves vagy idősebb gyermeket és serdülőket vontak be. A naponta egyszer adagolt Toujeo hasonló HbA1c és éhomi glükóz szint csökkenést mutatott a kiinduláshoz képest a 26 héten, mint a 100 egység/ml glargin inzulin. A dózis-hatás értékelés azt mutatta, hogy a kezdeti titrálási időszak után, a dinamikus egyensúlyi állapotban, a testtömeg alapján módosított adagok gyermekeknél és serdülőknél magasabbak, mint felnőtteknél. Összességében, a hypoglikaemia incidenciája a betegek minden csoportjában hasonló volt mindkét kezelési csoportban, 97,9% volt a legalább egy eseményt jelentő Toujeo csoportban, és 98,2% volt a legalább egy eseményt jelentő 100 egység/ml glargin inzulin csoportban. Ugyanígy, az éjszakai hypoglykaemia is hasonló volt a Toujeo és a 100 egység/ml glargin inzulin csoportban. A súlyos hypoglykaemiáról beszámoló betegek százalékos aránya alacsonyabb, 6% volt a Toujeo csoportban a 100 egység/ml glargine inzulin csoport 8,8%-ához képest. A ketózissal járó hyperglikaemiás betegek százalékos aránya alacsonyabb, 6,4% volt a Toujeo csoportban a 100 egység/ml glargine inzulin csoport 11,8%-ához képest. A mellékhatások és az általános biztonságossági paraméterek tekintetében nem azonosítottak a Toujeo-val kapcsolatos biztonságossági problémát. Az antitest termelés gyenge volt és nem volt klinikai hatása. A 2-es típusú diabetes mellitus-ban szenvedő gyermekekre vonatkozó biztonságossági adatokat az 1-es típusú diabetes mellitus-ban szenvedő serdülők és a felnőtt betegek, valamint a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt betegek adataiból extrapolálták. Az eredemények alátámasztják a Toujeo alkalmazását 2-es típusú diabetes mellitus-ban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás és eloszlás A 100 egység/ml glargin inzulinnal összehasonlítva a Toujeo subcutan injekcióját követően az inzulin szérumkoncentrációk egészséges egyénekben és diabeteses betegekben egyaránt lassúbb és sokkal elnyújtottabb felszívódást mutattak, laposabb idő-koncentráció profilt eredményezve. A farmakokinetikai profilok összhangban voltak a Toujeo farmakodinámiás aktivitásával. A Toujeo naponta egyszer alkalmazva 3-4 nap után éri el a terápiás tartományon belüli dinamikus egyensúlyi állapotú szintet. A subcutan Toujeo injekciót követően a 24 órás inzulin expozíciós együtthatóként meghatározott egyéneken belüli variabilitás a dinamikus egyensúlyi állapotban alacsony volt (17,4%). Biotranszformáció A glargin inzulin subcutan beadását követően a glargin inzulin a Béta-lánc karboxil terminális végénél gyorsan metabolizálódik két aktív metabolitot, M1 (21A-Gly-inzulin)-t és M2 (21A-Gly-des-30B-Thrinzulin)-t képezve. A plazmában a fő keringő vegyület az M1-metabolit. Az M1 expozíció a beadott glargin inzulin adaggal együtt nő. A farmakokinetikai és farmakodinamikai eredmények azt mutatják, hogy a subcutan adott glargin inzulin injekció hatása leginkább az M1-metabolit expozícióján alapul. A glargin inzulin és az M2-metabolit a betegek túlnyomó többségében nem volt kimutatható, és amikor kimutatható volt, koncentrációjuk független volt az alkalmazott glargin inzulin adagjától és formulától. Elimináció Intravénásan alkalmazva a glargin inzulin és a humán inzulin eliminációs felezési idejét hasonlónak találták. A Toujeo subcutan alkalmazását követően az eliminációs felezési időt a bőralatti szövetből történő felszívódás sebessége határozza meg. A Toujeo eliminációs felezési ideje a subcutan injekciót követően a dózistól független, 18-19 óra. Gyermekek és serdülők A Toujeo fő M1 metabolitjának koncentrációs adatain alapuló, populációs farmakokinetikai vizsgálatokat végeztek 75, 1-es típusú diabatesben szenvedő (6 - 18 éves) beteg adatainak felhasználásával. A testtömeg nemlineáris módon befolyásolta a Toujeo clearance-ét. Következésképpen, ugyanazon testtömeg alapján korrigált adag alkalmazásakor, a gyermekeknél és serdülőknél kicsit alacsonyabb az expozíció (AUC) a felnőtt betegekéhez képest. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény emberen való alkalmazásakor különös veszély nem várható. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése SoloStar injekciós toll Patron (1-es típusú, színtelen üveg) szürke dugattyúval (brómbutil gumi) és peremes kupak (alumínium) dugóval (laminált izoprén és brómbutil gumi). A patront eldobható injekciós toll zárja magába. A patronok egyenként 1,5 ml oldatot tartalmaznak. 1, 3, 5 és 10 db injekciós tollat tartalmazó csomagolás áll rendelkezésre. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. A csomagolás nem tartalmaz injekciós tűt. DoubleStar injekciós toll Patron (1-es típusú, színtelen üveg) fekete dugattyúval (brómbutil gumi) és peremes kupak (alumínium) dugóval (laminált izoprén és brómbutil gumi). A patront eldobható injekciós toll zárja magába. A patronok egyenként 3 ml oldatot tartalmaznak. 1, 3, 6 db (2 csomag, egyenként 3 db), 9 db (3 csomag, egyenként 3 db) és 10 db injekciós tollat tartalmazó csomagolás áll rendelkezésre. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. A csomagolás nem tartalmaz injekciós tűt. 6.6 A megsemmisítésére vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az első használat előtt az injekciós tollat legalább 1 órán át szobahőmérsékleten kell tartani. A Toujeo SoloStar vagy a Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós toll használata előtt figyelmesen el kell olvasni a betegtájékoztatóban található Használati útmutatót. A Toujeo előretöltött injekciós tollakat a Használati útmutatóban ajánlott utasításoknak megfelelően kell használni (lásd 4.2 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a Használati útmutató 3. lépésénél leírtak szerint végezzenek el egy a biztonsági próbát. Ha ezt nem teszik meg, lehet, hogy nem kerül beadásra a teljes adag. Ebben az esetben a betegeknek gyakrabban kell ellenőrizniük a vércukorszintjüket és további inzulinadásra lehet szükségük. Alkalmazás előtt a patront ellenőrizni kell. Csak akkor használható fel, ha az oldat tiszta, színtelen, nincsenek benne látható részecskék és vízszerű a sűrűsége. Mivel a Toujeo egy tiszta oldat, alkalmazás előtt nem kell reszuszpendálni. Mindig, minden injekcióbeadás előtt ellenőrizni kell az inzulin címkéjét, a Toujeo és más inzulinok közötti gyógyszerelési hibák elkerülése érdekében. A "300"-as hatáserősség a címkén aranysárgával van kiemelve (lásd 4.4 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Toujeo SoloStar és a Toujeo DoubleStar előretöltött injekciós toll adagszámlálója a beadandó Toujeo egységek számát mutatja. Nincs szükség az ismételt adagszámításra. • A Toujeo SoloStar injekciós toll 450 egység Toujeo-t tartalmaz. 1-80 egységnyi adagok adhatóak be egy injekcióban, 1 egységenként beállítva. • A Toujeo DoubleStar injekciós toll 900 egység Toujeo-t tartalmaz. 2-160 egységnyi adagok adhatóak be egy injekcióban, 2 egységenként beállítva. o A lehetséges aluldozírozás csökkentése érdekében, a Toujeo DoubleStar a legalább napi 20 egységet igénylő betegek számára ajánlott. • Amennyiben egy új injekciós toll első használata előtt nem végzik el a biztonsági próbákat, inzulin aluldozírozás fordulhat elő. Tilos fecskendőt használni a Toujeo kiszívásához az előretöltött injekciós toll patronjából, mivel ez súlyos túladagolást eredményezhet (lásd 4.2, 4.4 és 4.9 pont). Minden injekcióbeadás előtt egy új steril injekciós tűt kell felhelyezni. Az injekciós tűket a használat után azonnal ki kell dobni. Tilos a tűket újra használni! Az injekciós tűk ismételt használata növeli a tűk eltömődésének kockázatát, mely aluldozírozást vagy túladagolást eredményezhet. Egy új steril injekciós tű használata minden egyes injekcióbeadásnál a kontamináció és a fertőzés kockázatát is csökkenti. Abban az esetben, ha a tű eltömődött, a betegnek a betegtájékoztatóhoz mellékelt Használati útmutató 3. lépésénél leírt útmutatásokat kell követnie (lásd 4.2 és 4.4 pont). A használt injekciós tűket szúrás-biztos tartályba kell dobni vagy a megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. Az üres injekciós tollakat soha nem szabad újra használni, és megfelelő módon kell kidobni. A betegségek lehetséges átvitelének megelőzése érdekében az inzulin injekciós tollat soha nem használhatja egynél több személy, még akkor sem, ha az injekciós tűt kicserélték (lásd 4.2 pont) 6.4 Különleges tárolási előírások Az első használat előtt Hűtőszekrényben (2°C - 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható, és ne helyezze közvetlenül fagyasztórekesz vagy jégakku mellé. A fénytől való védelem érdekében az előretöltött injekciós tollat tartsa a dobozában. Az első használatot követően, vagy ha tartalékként magánál tartja A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Toujeo SoloStar 30 hónap Toujeo DoubleStar 36 hónap Felhasználhatósági időtartam az injekciós toll első használata után A gyógyszert maximum 6 hétig legfeljebb 30°C-on, közvetlen hőtől és fénytől távol lehet tárolni. A használatban lévő injekciós tollat tilos hűtőszekrényben tárolni. A fénytől való védelem érdekében a kupakot minden injekcióbeadás után vissza kell helyezni az injekciós tollra. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Sanofi-Aventis Deutschland GmbH, D-65926 Frankfurt am Main, Németország. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/00/133/033 EU/1/00/133/034 EU/1/00/133/035 EU/1/00/133/036 EU/1/00/133/037 EU/1/00/133/038 EU/1/00/133/039 EU/1/00/133/040 EU/1/00/133/041 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000. június 27. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. február 17. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu/) található. Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A Toujeo terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban nincs klinikai tapasztalat. A glargin inzulinnal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó kontrollos klinikai vizsgálatokból származó klinikai adatok. Terhes nőknél történő vizsgálat eredményeként rendelkezésre álló nagy mennyiségű adat (több mint 1000, 100 egység/ml glargin inzulint tartalmazó gyógyszerrel kezelt terhesség vizsgálati eredménye) nem igazolt glargin inzulin által terhességre gyakorolt specifikus mellékhatást, sem malformatív, sem föto- / neonatális toxicitást. Az állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást. A Toujeo alkalmazása megfontolható a terhesség alatt, amennyiben klinikailag indokolt. A terhességet megelőzően is vagy terhességi diabetesben szenvedő betegek esetén elengedhetetlen a jó anyagcsere-kontroll fenntartása a terhesség egész ideje alatt, a hyperglykaemiával összefüggő kedvezőtlen következmények megelőzése érdekében. Az inzulinszükséglet csökkenhet az első trimeszterben, és általában emelkedik a második és a harmadik trimeszter alatt. Közvetlenül a szülés után az inzulinigény gyorsan csökken (hypoglykaemia fokozott veszélye). Lényeges a vércukorszint gondos ellenőrzése. Szoptatás Nem ismert, hogy a glargin inzulin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Mivel a glargin inzulin, mint peptid, emésztés során aminosavakra bomlik az emberi gastrointestinalis rendszerben, az elfogyasztott glargin inzulinnak az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre kifejtett metabolikus hatás nem várható. Szoptatás idején szükségessé válhat az inzulinadag és a diéta módosítása. Termékenység Az állatkísérletek nem igazoltak direkt káros hatásokat a termékenység tekintetében. | 
