Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta (tabletta). Biktarvy 30 mg/120 mg/15 mg filmtabletta Rózsaszín, kapszula alakú filmtabletta, melynek egyik oldalán "BVY" felirat szerepel mélynyomással, a másik oldalán pedig bemetszés található. Az egyes tabletták mérete 14 mm × 6 mm. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. Biktarvy 50 mg/200 mg/25 mg filmtabletta Lilásbarna, kapszula alakú filmtabletta, melynek egyik oldalán "GSI" felirat, a másik oldalán pedig a "9883"-as szám szerepel mélynyomással. Az egyes tabletták mérete 15 mm ? 8 mm. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóGilead Sciences Ireland UC Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Biktarvy 30 mg/120 mg/15 mg filmtabletta 30 mg biktegravirnak megfelelő biktegravir-nátriumot, 120 mg emtricitabint és 15 mg tenofovir-alafenamidnak megfelelő tenofovir-alafenamid-fumarátot tartalmaz filmtablettánként. Biktarvy 50 mg/200 mg/25 mg filmtabletta 50 mg biktegravirnak megfelelő biktegravir-nátriumot, 200 mg emtricitabint és 25 mg tenofovir-alafenamidnak megfelelő tenofovir-alafenamid-fumarátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag mikrokristályos cellulóz (E460) kroszkarmellóz-nátrium (E468) magnézium-sztearát (E470b) Filmbevonat poli(vinil-alkohol) (E203) titán-dioxid (E171) makrogol (E1521) talkum (E553b) vörös vas-oxid (E172) fekete vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok A Biktarvy olyan 1-es típusú humán immundeficiencia vírusfertőzés (HIV-1) kezelésére javallott felnőtteknél, valamint legalább 2 éves és legalább 14 kg testtömegű gyermekeknél, amely sem jelenleg nem mutat, sem korábban nem mutatott virális rezisztenciát az integráz-inhibitorok csoportjával, az emtricitabinnal vagy a tenofovirral szemben (lásd 5.1 pont). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A terápiát a HIV-fertőzés kezelésében gyakorlott orvosnak kell elkezdeni. Adagolás 2 éves és annál idősebb, és legalább 14 kg, de kevesebb mint 25 kg testtömegű gyermekek Naponta egyszer egy Biktarvy 30 mg/120 mg/15 mg filmtabletta. Felnőttek és legalább 25 kg testtömegű gyermekek Naponta egyszer egy Biktarvy 50 mg/200 mg/25 mg filmtabletta. Kihagyott adagok Ha a beteg a szokásos bevételi időponttól számított 18 órán belül elfelejti bevenni a Biktarvy-adagot, a lehető leghamarabb vegye be a kihagyott adagot, és folytassa a szokásos adagolást. Ha több mint 18 óra telt el a Biktarvy-adag kihagyása óta, a beteg ne vegye be a kihagyott adagot, hanem egyszerűen folytassa a szokásos adagolást. Ha a Biktarvy bevételét követő 1 órán belül a beteg hány, be kell vennie egy másik tablettát. Ha a Biktarvy bevételét követő 1 órán túl a beteg hány, nem kell újabb adagot bevennie a következő szokásos bevételi időpontig. Különleges betegcsoportok Idősek 65 éves és idősebb betegeknél nem szükséges a Biktarvy dózisának módosítása (lásd 4.8 és 5.2 pont). Májkárosodás Enyhe (Child-Pugh A stádium) vagy közepesen súlyos (Child-Pugh B stádium) májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a Biktarvy adagjának módosítása. A Biktarvy-t nem vizsgálták súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedő betegeknél, ezért a Biktarvy alkalmazása nem ajánlott súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont). Vesekárosodás Legalább 30 ml/perc becsült kreatinin clearance-szel (CrCl) rendelkező, legalább 35 kg testtömegű betegeknél nem szükséges a Biktarvy dózisának módosítása. Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, tartósan haemodialysis kezelésben részesülő felnőtt betegeknél (becsült kreatinin clearance <15 ml/perc) nincs szükség a Biktarvy dózisának módosítására. A Biktarvy alkalmazását azonban ezeknél a betegeknél általában kerülni kell, és csak akkor adható, ha a potenciális előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat (lásd 4.4 és 5.2 pont). A haemodialysis-kezelés napján a Biktarvy napi dózisát a haemodialysis-kezelést követően kell alkalmazni. A Biktarvy alkalmazását kerülni kell azoknál a betegeknél, akiknél a becsült kreatinin clearance ?15 ml/perc és <30 ml/perc, tartósan haemodialysis-kezelésben nem részesülők esetén pedig < 15 ml/perc, mivel ezen betegpopulációk esetében a Biktarvy biztonságosságát nem igazolták (lásd 5.2 pont). 35 kg-nál kisebb testtömegű, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint 18 évesnél fiatalabb, végstádiumú vesebetegségben szenvedő gyermek és serdülő betegek esetében az adagolási javaslatokhoz nem állnak rendelkezésre adatok. Gyermekek és serdülők A Biktarvy biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb és 14 kg-nál kisebb testtömegű gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A Biktarvy étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető (lásd 5.2 pont). A keserű íz miatt a filmtablettát nem javasolt szétrágni vagy összetörni. Azoknál a betegeknél, akik nem képesek a tablettát egészben lenyelni, a tablettát ketté lehet osztani és a két felet egymás után bevenni, de gondoskodni kell arról, hogy a teljes adagot azonnal bevegyék. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Együttes alkalmazás rifampicinnel vagy közönséges orbáncfűvel (Hypericum perforatum) (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések HIV-vel és hepatitis B vagy C vírussal egyidejűleg fertőzött betegek A krónikus hepatitis B-ben vagy C-ben szenvedő betegeket, akik antiretrovirális kezelést kapnak, fokozottan veszélyeztetik a súlyos, esetenként végzetes kimenetelű hepaticus mellékhatások. HIV-1-gyel és hepatitis C-vírussal (HCV) egyidejűleg fertőzött betegeknél korlátozott mennyiségű adattal rendelkezünk a Biktarvy biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan. A Biktarvy tenofovir-alafenamidot tartalmaz, amely aktivitást mutat a hepatitis B-vírus (HBV) ellen. A Biktarvy-kezelés befejezése HIV-vel és HBV-vel egyidejűleg fertőzött betegek hepatitisének súlyos akut exacerbatiójával járhat. A HIV-vel és HBV-vel egyidejűleg fertőzött betegek állapotát a Biktarvy-kezelés befejezése után klinikai és laboratóriumi vizsgálatok segítségével több hónapon át gondosan monitorozni kell. Májkárosodás A Biktarvy biztonságosságát és hatásosságát jelentős májműködési zavarban szenvedő betegeknél nem igazolták. A már korábban fennálló májműködési zavarban, többek között krónikus aktív hepatitisben szenvedő betegeknél gyakrabban fordulnak elő májműködési zavarok a kombinált antiretrovirális terápia (combination antiretroviral therapy, CART) ideje alatt, ezért állapotukat a szokásos gyakorlat szerint monitorozni kell. A májbetegség súlyosbodására utaló jelek esetén mérlegelendő a kezelés felfüggesztése vagy megszakítása. Testtömeg- és anyagcsere-paraméterek Az antiretrovirális terápia során testtömeg-növekedés, vérlipid- és vércukorszint-emelkedés fordulhat elő. Ezek a változások részben összefügghetnek a betegség kontrolljával és az életmóddal. A lipideknél egyes esetekben bizonyíték van a kezelés hatására vonatkozóan, míg a testtömeg-emelkedés kapcsán nincs erős bizonyíték, hogy ez összefüggene bármely konkrét kezeléssel. A vérlipid- és a vércukorszintek rendszeres ellenőrzését illetően lásd a rendelkezésre álló HIV-kezelési irányelveket. A lipid-rendellenességeket klinikailag megfelelő módon kell kezelni. Mitokondriális diszfunkció in utero expozíciót követően A nukleozid/nukleotid-analógok különböző mértékben befolyásolhatják a mitokondriális funkciót, ami a sztavudin, a didanozin és a zidovudin esetében a legkifejezettebb. Mitokondriális diszfunkcióról számoltak be azoknál a HIV-negatív csecsemőknél, akik in utero és/vagy a születés után nukleozidanalóg-expozíciónak voltak kitéve. Ezek az esetek túlnyomórészt zidovudint tartalmazó kezelésekkel összefüggésben léptek fel. A legfontosabb jelentett mellékhatások hematológiai eltérések (anaemia, neutropenia) és anyagcserezavarok (hyperlactataemia, hyperlipasaemia) voltak. Ezek a mellékhatások gyakran csak átmenetiek voltak. Ritkán késői neurológiai zavarról is beszámoltak (hypertonia, görcs, viselkedési zavarok). Egyelőre nem ismert, hogy átmeneti vagy tartós neurológiai zavarról van-e szó. Ezeket az eredményeket minden olyan, in utero nukleozid/nukleotidanalógexpozíciónak kitett gyermeknél figyelembe kell venni, akiknél ismeretlen etiológiájú, súlyos klinikai tünetek, különösen neurológiai tünetek jelentkeznek. Ezek az eredmények nem befolyásolják az antiretrovirális terápiára vonatkozó nemzeti ajánlásokat, amelyeket terhes nők számára, a HIV vertikális átvitelének megelőzése céljából dolgoztak ki. Immunreaktivációs szindróma Súlyos immunhiányban szenvedő, HIV-fertőzött betegekben a CART megkezdésekor a tünetmentes vagy reziduális opportunista patogénekkel szemben gyulladásos reakció léphet fel, ami súlyos klinikai állapot kialakulásához, vagy a tünetek súlyosbodásához vezethet. Ilyen reakciót általában a CART indítása utáni első hetekben vagy hónapokban figyeltek meg. Főbb példák közé tartozik a cytomegalovírus retinitis, a generalizált és/vagy fokális mycobacterium fertőzések, valamint a Pneumocystis jirovecii okozta pneumonia. Minden gyulladásos tünetet ki kell vizsgálni, illetve szükség esetén kezelni kell. Autoimmun betegségek (például Graves-Basedow-kór és autoimmun hepatitis) előfordulásáról szintén beszámoltak az immunreaktivációs szindróma keretében, ugyanakkor a kialakulásukig eltelt idő a beszámolók szerint jelentős eltéréseket mutat, és ezek az események a kezelés megkezdése után több hónappal is felléphetnek. Opportunista fertőzések A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Biktarvy, illetve semmilyen más antiretrovirális kezelés nem alkalmas a HIV-fertőzés meggyógyítására, és továbbra is jelentkezhetnek opportunista fertőzések és a HIV-fertőzés egyéb szövődményei. Ezért a betegeket a HIV-vel összefüggő betegségek kezelésében jártas orvosoknak szoros klinikai megfigyelés alatt kell tartaniuk. Osteonecrosis Annak ellenére, hogy az etiológiája multifaktoriálisnak tekintendő (beleértve a kortikoszteroidok használatát, az alkoholfogyasztást, a súlyos immunszuppressziót és a magasabb testtömegindexet), osteonecrosisos eseteket leginkább előrehaladott HIV-betegségben szenvedő és/vagy hosszú távú CART-ban részesült betegeknél jelentettek. A betegeknek tanácsolni kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben ízületi fájdalmat, ízületi merevséget, illetve mozgási nehézséget észlelnek. Nephrotoxicitás A forgalomba hozatal után a tenofovir-alafenamidot tartalmazó készítményekkel kapcsolatban vesekárosodásról számoltak be, beleértve az akut veseelégtelenséget és a proximalis renalis tubulopathiát. A tenofovir-alafenamid adagolásából eredő kis koncentrációjú tartós tenofovirexpozíció okozta nephrotoxicitás potenciális kockázata nem zárható ki (lásd 5.3 pont). A Biktarvy-kezelés előtt vagy annak megkezdésekor a vesefunkciót minden betegnél javasolt megvizsgálni, majd a kezelés során klinikailag megfelelően monitorozni kell. A Biktarvy-kezelés abbahagyását mérlegelni kell azoknál a betegeknél, akiknél bizonyított a vesefunkció klinikailag jelentős károsodása vagy proximalis renalis tubulopathia. Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, tartósan haemodialysisben részesülő betegek A Biktarvy alkalmazását általában kerülni kell, de adható végstádiumú vesebetegségben szenvedő (becsült CrCl <15 ml/perc), tartósan haemodialysisben részesülő felnőtteknek, ha a potenciális előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat (lásd 4.2 pont). Egy vizsgálatban, amely során emtricitabin + tenofovir-alafenamid és elvitegravir + kobicisztát kombinációt alkalmaztak fix dózisú kombinált tabletta formájában (E/C/F/TAF) végstádiumú vesebetegségben szenvedő (becsült CrCl <15 ml/perc), tartósan haemodialysisben részesülő HIV-1 fertőzött felnőtteknél, a hatásosság 96 héten át fennmaradt, de az emtricitabin-expozíció szignifikánsan magasabb volt, mint az ép vesefunkciójú betegeknél. A hatásosság a vizsgálat kiterjesztési időszakában is fennmaradt, mely során 10 beteget átállítottak Biktarvy-kezelésre 48 hétig. Bár újabb mellékhatásokat nem észleltek, a fokozott emtricitabin-expozíció következményeire vonatkozóan biztos megállapításokat nem lehet tenni (lásd 4.8 és 5.2 pont). Egyidejű alkalmazás más gyógyszerekkel A Biktarvy nem alkalmazható együtt magnéziumot/alumíniumot tartalmazó antacidumokkal vagy vasat tartalmazó étrend-kiegészítőkkel éhgyomorra. A Biktarvy-t legalább 2 órával a magnéziumot és/vagy alumíniumot tartalmazó antacidumok előtt, illetve étkezés közben történő bevételkor 2 órával azok után kell bevenni. A Biktarvy-t legalább 2 órával a vasat tartalmazó étrend-kiegészítők előtt kell bevenni, illetve étkezés közben azokkal együtt is bevehető (lásd 4.5 pont). Bizonyos gyógyszerek nem alkalmazhatók együtt a Biktarvy-val: atazanavir, karbamazepin, ciklosporin (iv. vagy szájon át történő), oxkarbazepin, fenobarbitál, fenitoin, rifabutin, rifapentin, illetve szukralfát. A Biktarvy nem alkalmazható együtt más antiretrovirális gyógyszerekkel. Gyermekek és serdülők A gerinc és a teljes test fej nélküli régiójában mért (TBLH) csontsűrűség (BMD) csökkenéséről (? 4%) számoltak be 3 és < 12 év közötti betegeknél, akik tenofovir-alafenamidot tartalmazó gyógyszereket kaptak 48 héten át (lásd 4.8 pont). A BMD változásának a növekvő csontozatra gyakorolt hosszú távú hatásai, beleértve a törés kockázatát is, nem tisztázottak. A kezelés ideje alatti megfelelő monitorozásról javasolt multidiszciplináris megközelítéssel dönteni. Segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Biktarvy kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Biktarvy összetevőivel történő kezelés során szédülést jelentettek (lásd 4.8 pont). 4.9 Túladagolás Túladagolás esetén a betegeknél monitorozni kell a toxicitásra utaló tüneteket (lásd 4.8 pont). A Biktarvy túladagolásának kezelése általános szupportív intézkedésekből áll, amelybe beletartozik az élettani paraméterek monitorozása, valamint a beteg klinikai állapotának megfigyelése. A Biktarvy túladagolásának nincs specifikus antidotuma. Mivel a biktegravir nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, nem valószínű, hogy haemodialysis vagy peritoneális dialízis útján jelentős mértékben eltávolítható lenne. Az emtricitabin eltávolítható haemodialysis útján. Az emtricitabin adag bevételét követő 1,5 órán belül megkezdett, és 3 órán át tartó dialízis az emtricitabin dózis 30%-át távolítja el. A tenofovir hatékonyan eltávolítható haemodialysissel, az extrakciós koefficiens megközelítőleg 54%. Nem ismert, hogy az emtricitabin vagy a tenofovir eltávolítható-e peritoneális dialízis útján. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. A Biktarvy nem alkalmazható tenofovir-alafenamidot, tenofovir-dizoproxilt, lamivudint vagy adefovir-dipivoxilt tartalmazó, HBV-fertőzés kezelésére szolgáló gyógyszerekkel egyidejűleg. Biktegravir A biktegravir a CYP3A és az UGT1A1 szubsztrátja. A biktegravir és a CYP3A-t, valamint az UGT1A1-et egyaránt erősen indukáló gyógyszerek, például a rifampicin és a közönséges orbáncfű együttes alkalmazása jelentősen csökkentheti a biktegravir plazmakoncentrációját, ami a Biktarvy terápiás hatásának csökkenését és rezisztencia kialakulását eredményezheti, ezért az egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Mivel a biktegravir és mind a CYP3A-t, mind az UGT1A1-et erősen gátló gyógyszerek, például az atazanavir egyidejű alkalmazása jelentősen növelheti a biktegravir plazmakoncentrációját, az egyidejű alkalmazás nem ajánlott. A biktegravir mind a P-gp, mind a BCRP szubsztrátja. Ennek a klinikai relevanciáját még nem állapították meg. Ezért körültekintés ajánlott, ha a biktegravirt a P-gp-t és/vagy a BCRP-t ismerten gátló gyógyszerekkel (például makrolidokkal, ciklosporinnal, verapamillal, dronedaronnal, glekaprevirrel/pibrentaszvirral) kombinálják (lásd még az alábbi táblázatban is). A biktegravir in vitro gátolja az organikuskation-transzporter 2-t (OCT2), valamint a multidrug- és toxinextrúziós transzporter 1-et (MATE1). A Biktarvy és az OCT2- és MATE1-szubsztrát metformin egyidejű alkalmazása nem eredményezte a metformin-expozíció klinikailag jelentős fokozódását. A Biktarvy alkalmazható OCT2- és MATE1-szusztrátokkal együtt. A biktegravir in vivo nem gátolja és nem is serkenti a CYP-t. Emtricitabin In vitro és klinikai gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatok azt igazolták, hogy az emtricitabin és egyéb gyógyszerek közötti, CYP-mediált interakciók valószínűsége csekély. Az emtricitabin együttes alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek aktív tubularis szekréció útján választódnak ki, növelheti az emtricitabin és/vagy az együtt alkalmazott gyógyszer koncentrációját. A vesefunkciót csökkentő gyógyszerek emelhetik az emtricitabin koncentrációját. Tenofovir-alafenamid A tenofovir-alafenamidot a P-glikoprotein (P-gp) és az emlőrák-rezisztencia fehérje (breast cancer resistance protein, BCRP) szállítja. A Biktarvy, valamint a P-gp és a BCRP aktivitását erősen befolyásoló gyógyszerek együttes alkalmazása változásokat idézhet elő a tenofovir-alafenamid felszívódásában. A P-gp aktivitását indukáló gyógyszerek (például rifabutin, karbamazepin, fenobarbitál) várhatóan csökkentik a tenofovir-alafenamid felszívódását, ami a tenofovir-alafenamid csökkent plazmakoncentrációját eredményezheti, ezáltal a Biktarvy terápiás hatásának megszűnéséhez és rezisztencia kialakulásához vezethet. A Biktarvy és a P-gp, illetve a BCRP aktivitását gátló egyéb gyógyszerek együttes alkalmazása fokozhatja a tenofovir-alafenamid felszívódását, és növelheti a plazmakoncentrációját. A tenofovir-alafenamid in vivo nem inhibitora vagy induktora a CYP3A enzimnek. Egyéb interakciók A Biktarvy vagy egyedi összetevője (összetevői), valamint az együttesen alkalmazott gyógyszerek között fellépő interakciók az 1. táblázatban kerülnek felsorolásra (az emelkedést "^", a csökkenést "ˇ", a változatlan állapotot "-" jelzi; minden "nincs hatás" tartomány 70% és 143% közötti). 1. táblázat: A Biktarvy vagy egyedi összetevője (összetevői), valamint más gyógyszerek között fellépő interakciók Gyógyszerek terápiás terület/lehetséges interakciós mechanizmus szerinti felsorolása A gyógyszerszintekre gyakorolt hatások. Az AUC-, Cmax- és Cminértékekben bekövetkezett átlagos százalékos változás A Biktarvy-val történő együttes alkalmazásra vonatkozó ajánlás GYÓGYNÖVÉNYKÉSZÍTMÉNYEK Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) (a CYP3A, az UGT1A1 és a P-gp indukciója) A Biktarvy egyik összetevőjével sem vizsgálták az interakciót. Az együttes alkalmazás csökkentheti a biktegravir és a tenofovir-alafenamid plazmakoncentrációját. A közönséges orbáncfűvel együtt történő alkalmazás nem ajánlott a közönséges orbáncfűnek a Biktarvy biktegravir összetevőjére kifejtett hatása miatt. FERTŐZÉSELLENES SZEREK Antimikobakteriális szerek Rifampicin (600 mg, naponta egyszer), biktegravir1 (a CYP3A, az UGT1A1 és a P-gp indukciója) Biktegravir: AUC: ˇ 75% Cmax: ˇ 28% A tenofovir-alafenamiddal való interakciót nem vizsgálták. A rifampicinnel történő együttes alkalmazás csökkentheti a tenofovir-alafenamid plazmakoncentrációját. Az együttes alkalmazás a rifampicinnek a Biktarvy biktegravir összetevőjére kifejtett hatása miatt ellenjavallt. Gyógyszerek terápiás terület/lehetséges interakciós mechanizmus szerinti felsorolása A gyógyszerszintekre gyakorolt hatások. Az AUC-, Cmax- és Cminértékekben bekövetkezett átlagos százalékos változás A Biktarvy-val történő együttes alkalmazásra vonatkozó ajánlás Rifabutin (300 mg naponta egyszer), biktegravir1 (a CYP3A és a P-gp indukciója) Biktegravir: AUC: ˇ 38% Cmin: ˇ 56% Cmax: ˇ 20% A tenofovir-alafenamiddal való interakciót nem vizsgálták. A rifabutinnal történő együttes alkalmazás csökkentheti a tenofovir-alafenamid plazmakoncentrációját. Az együttes alkalmazás a tenofovir-alafenamid koncentrációjának várható csökkenése miatt nem ajánlott. Rifapentin (a CYP3A és a P-gp indukciója) A Biktarvy egyik összetevőjével sem vizsgálták az interakciót. A rifapentinnel történő együttes alkalmazás csökkentheti a biktegravir és a tenofovir-alafenamid plazmakoncentrációját. Együttes alkalmazás nem ajánlott. HIV-1 elleni antivirális szerek Atazanavir (300 mg naponta egyszer), kobicisztát (150 mg naponta egyszer), biktegravir1 (a CYP3A, az UGT1A1 és a P-gp/BCRP gátlása) Biktegravir: AUC: ^ 306% Cmax: - Együttes alkalmazás nem ajánlott. Atazanavir (400 mg naponta egyszer), biktegravir1 (a CYP3A és az UGT1A1 gátlása) Biktegravir: AUC: ^ 315% Cmax: - Hepatitis C-vírus elleni antivirális szerek Ledipaszvir/szofoszbuvir (90 mg/400 mg naponta egyszer), biktegravir/emtricitabin/ tenofovir-alafenamid2 Biktegravir: AUC: - Cmin: - Cmax: - Emtricitabin: AUC: - Cmin: - Cmax: - Tenofovir-alafenamid: AUC: - Cmax: - Ledipaszvir: AUC: - Cmin: - Cmax: - Szofoszbuvir: AUC: - Cmax: - Szofoszbuvir metabolit GS-331007: AUC: - Cmin: - Cmax: - Együttes alkalmazáskor nem szükséges a dózis módosítása. Gyógyszerek terápiás terület/lehetséges interakciós mechanizmus szerinti felsorolása A gyógyszerszintekre gyakorolt hatások. Az AUC-, Cmax- és Cminértékekben bekövetkezett átlagos százalékos változás A Biktarvy-val történő együttes alkalmazásra vonatkozó ajánlás Szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 + 100 mg3 naponta egyszer), biktegravir/emtricitabin/ tenofovir-alafenamid (a P-gp/BCRP gátlása) Biktegravir: AUC: - Cmin: - Cmax: - Emtricitabin: AUC: - Cmin: - Cmax: - Tenofovir-alafenamid: AUC: ^ 57% Cmax: ^ 28% Szofoszbuvir: AUC: - Cmax: - Szofoszbuvir metabolit GS-331007: AUC: - Cmin: - Cmax: - Velpataszvir: AUC: - Cmin: - Cmax: - Voxilaprevir: AUC: - Cmin: - Cmax: - Együttes alkalmazáskor nem szükséges a dózis módosítása. Antifungális szerek Vorikonazol (300 mg naponta kétszer), biktegravir1 (a CYP3A gátlása) Biktegravir: AUC: ^ 61% Cmax: - Együttes alkalmazáskor nem szükséges a dózis módosítása. Itrakonazol Pozakonazol (a P-gp/BCRP gátlása) A Biktarvy egyik összetevőjével sem vizsgálták az interakciót. Az itrakonazollal vagy pozakonazollal történő együttes alkalmazás növelheti a biktegravir plazmakoncentrációját. Makrolidok Azitromicin Klaritromicin (a P-gp gátlása) Az interakciót nem vizsgálták. Az azitromicinnel vagy klaritromicinnel történő együttes alkalmazás növelheti a biktegravir plazmakoncentrációját. Körültekintés ajánlott ezeknek a gyógyszereknek a Biktarvy biktegravir összetevőjére kifejtett lehetséges hatása miatt. Gyógyszerek terápiás terület/lehetséges interakciós mechanizmus szerinti felsorolása A gyógyszerszintekre gyakorolt hatások. Az AUC-, Cmax- és Cminértékekben bekövetkezett átlagos százalékos változás A Biktarvy-val történő együttes alkalmazásra vonatkozó ajánlás ANTIKONVULZÍV SZEREK Karbamazepin (100 mg-ról naponta kétszer 300 mg-ra feltitrálva), emtricitabin/tenofovir-alafenamid4 (a CYP3A, az UGT1A1 és a P-gp indukciója) Tenofovir-alafenamid: AUC: ˇ 54% Cmax: ˇ 57% A biktegravirral nem vizsgálták az interakciót. A karbamazepinnel együtt történő alkalmazás csökkentheti a biktegravir plazmakoncentrációját. Együttes alkalmazás nem ajánlott. Oxkarbazepin Fenobarbitál Fenitoin (a CYP3A, az UGT1A1 és a P-gp indukciója) A Biktarvy egyik összetevőjével sem vizsgálták az interakciót. Az oxkarbazepinnel, fenobarbitállal vagy fenitoinnal történő együttes alkalmazás csökkentheti a biktegravir és a tenofovir-alafenamid plazmakoncentrációját. Együttes alkalmazás nem ajánlott. ANTACIDUMOK, KIEGÉSZÍTŐ KÉSZÍTMÉNYEK ÉS PUFFERELT GYÓGYSZEREK Magnézium/alumínium tartalmú antacid szuszpenzió (20 ml egyszeri adag5), biktegravir (keláció polivalens kationokkal) Biktegravir (antacid szuszpenzió 2 órával korábban, éhgyomorra): AUC: ˇ 52% Cmax: ˇ 58% Biktegravir (antacid szuszpenzió 2 órával később, éhgyomorra): AUC: - Cmax: - Biktegravir (egyszerre történő alkalmazás, éhgyomorra): AUC: ˇ 79% Cmax: ˇ 80% Biktegravir (egyszerre történő alkalmazás, étkezéssel): AUC: ˇ 47% Cmax: ˇ 49% A Biktarvy nem vehető be egy időben magnéziumot és/vagy alumíniumot tartalmazó étrendkiegészítőkkel, mivel ez várhatóan jelentősen csökkentené a biktegravir-expozíciót (lásd 4.4 pont). A Biktarvy-t legalább 2 órával a magnéziumot és/vagy alumíniumot tartalmazó antacidumok előtt, illetve étkezés közben történő bevételkor 2 órával azok után kell bevenni. Vas-fumarát (324 mg egyszeri adag), biktegravir (keláció polivalens kationokkal) Biktegravir (egyszerre történő alkalmazás, éhgyomorra): AUC: ˇ 63% Cmax: ˇ 71% Biktegravir (egyszerre történő alkalmazás, étkezéssel): AUC: - Cmax: ˇ 25% A Biktarvy-t legalább 2 órával a vasat tartalmazó étrend-kiegészítők előtt kell bevenni, illetve étkezés közben azokkal együtt is bevehető Kalcium-karbonát (1200 mg egyszeri adag), biktegravir (keláció polivalens kationokkal) Biktegravir (egyszerre történő alkalmazás, éhgyomorra): AUC: ˇ 33% Cmax: ˇ 42% Biktegravir (egyszerre történő alkalmazás, étkezéssel): AUC: - Cmax: - A Biktarvy és kalciumtartalmú kiegészítő készítmények bevehetők egy időben, étkezéstől függetlenül. Gyógyszerek terápiás terület/lehetséges interakciós mechanizmus szerinti felsorolása A gyógyszerszintekre gyakorolt hatások. Az AUC-, Cmax- és Cminértékekben bekövetkezett átlagos százalékos változás A Biktarvy-val történő együttes alkalmazásra vonatkozó ajánlás Szukralfát (keláció polivalens kationokkal) A Biktarvy egyik összetevőjével sem vizsgálták az interakciót. Az együtt történő alkalmazás csökkentheti a biktegravir plazmakoncentrációját. Együttes alkalmazás nem ajánlott. ANTIDEPRESSZÁNSOK Szertralin (50 mg-os egyszeri adag), tenofovir-alafenamid6 Tenofovir-alafenamid: AUC: - Cmax: - Szertralin: AUC: - Cmax: - Nincs várható interakció biktegravirral és emtricitabinnal. Együttes alkalmazás esetén dózismódosítás nem szükséges. IMMUNSZUPPRESSZÍV SZEREK Ciklosporin (iv. vagy szájon át történő alkalmazás) (P-gp-gátlás) A Biktarvy egyik összetevőjével sem végeztek interakciós vizsgálatokat. Az (iv. vagy szájon át történő) ciklosporinnal együtt történő alkalmazás várhatóan növeli mind a biktegravir, mind a tenofovir-alafenamid plazmakoncentrációját. (Iv. vagy szájon át történő) ciklosporinnal együtt történő alkalmazás nem ajánlott. Ha a kombinációra szükség van, akkor klinikai és biológiai monitorozás javasolt (különösen a veseműködésé). ORÁLIS ANTIDIABETIKUMOK Metformin (500 mg naponta kétszer), biktegravir/emtricitabin/ tenofovir-alafenamid (az OCT2/MATE1 gátlása) Metformin: AUC: ^ 39% Cmin: ^ 36% Cmax: - Normál vesefunkciójú betegeknél történő együttes alkalmazás esetén nem szükséges a dózis módosítása. Közepesen súlyos vesekárosodás esetén a biktegravir és a metformin együttes alkalmazásának elkezdésekor szoros monitorozás mérlegelendő, mert ezeknél a betegeknél tejsavas acidózis fokozott kockázata áll fenn. Szükség esetén meg kell fontolni a metformin dózisának módosítását. ORÁLIS FOGAMZÁSGÁTLÓK Norgesztimát (0,180/0,215/ 0,250 mg naponta egyszer)/ etinil-ösztradiol (0,025 mg naponta egyszer), biktegravir1 Norelgesztromin: AUC: - Cmin: - Cmax: - Norgesztrel: AUC: - Cmin: - Cmax: - Etinil-ösztradiol: AUC: - Cmin: - Cmax: - Együttes alkalmazáskor nem szükséges a dózis módosítása. Norgesztimát (0,180/0,215/ 0,250 mg naponta egyszer), etinil-ösztradiol (0,025 mg naponta egyszer), emtricitabin/tenofovir- alafenamid4 Gyógyszerek terápiás A gyógyszerszintekre gyakorolt A Biktarvy-val történő együttes terület/lehetséges interakciós hatások. alkalmazásra vonatkozó ajánlás mechanizmus szerinti felsorolása Az AUC-, Cmax- és Cmin- értékekben bekövetkezett átlagos százalékos változás NYUGTATÓK/ALTATÓK Midazolám (2 mg, orális szirup, Midazolám: Együttes alkalmazáskor nem egyszeri adag), biktegravir/ AUC: - szükséges a dózis módosítása. emtricitabin/ tenofovir-alafenamid Cmax: - 1 Ezt a vizsgálatot 75 mg biktegravir egyszeri alkalmazásával végezték. 2 Ezt a vizsgálatot naponta egyszer 75/200/25 mg biktegravir/emtricitabin/tenofovir-alafenamid alkalmazásával végezték. 3 A vizsgálatot további 100 mg voxilaprevirrel végezték, hogy elérjék a HCV-fertőzött betegeknél várható voxilaprevirexpozíciókat. 4 Ezt a vizsgálatot naponta egyszer 200/25 mg emtricitabin/tenofovir-alafenamid alkalmazásával végezték. 5 A maximális hatáserősségű antacidum 80 mg alumínium-hidroxidot, 80 mg magnézium-hidroxidot és 8 mg szimetikont tartalmazott ml-enként. 6 Ezt a vizsgálatot naponta egyszer 150/150/200/10 mg elvitegravir/kobicisztát/emtricitabin/tenofovir-alafenamid alkalmazásával végezték. A Biktarvy-val, illetve a Biktarvy összetevőivel végzett gyógyszer-interakciós vizsgálatok alapján nem várható klinikailag jelentős interakció a Biktarvy és a következő hatóanyagok kombinációjakor: amlodipin, atorvasztatin, buprenorfin, drospirenon, famciklovir, famotidin, flutikazon, metadon, naloxon, norbuprenorfin, omeprazol és rozuvasztatin. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A korábban nem kezelt, majd Biktarvy-t kapó betegekkel végzett klinikai vizsgálatok kettős vak szakaszában (144. hét) a leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: fejfájás (5%), hasmenés (5%) és hányinger (4%). A mellékhatások táblázatos felsorolása A mellékhatások kiértékelése a Biktarvy-val végzett összes II. és III. fázisú vizsgálatból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból származó biztonságossági adatokon alapul. A 2. táblázatban szereplő mellékhatások szervrendszer és gyakoriság szerint vannak felsorolva. A gyakoriságok meghatározása a következő: gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100) és ritka (?1/10 000 -<1/1000). 2. táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása1 Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: anaemia2 Pszichiátriai kórképek Gyakori: depresszió, szokatlan álmok Nem gyakori: suicid gondolatok, öngyilkossági kísérlet (különösen olyan betegeknél, akiknek az anamnesisében depresszió vagy pszichiátriai betegség szerepel), szorongás, alvászavarok Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: fejfájás, szédülés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasmenés, hányinger Nem gyakori: hányás, hasi fájdalom, dyspepsia, flatulencia Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori: hyperbilirubinaemia A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: angiooedema,3,4, kiütés, pruritus, urticaria4 Ritka: Stevens-Johnson-szindróma A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori: arthralgia Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: fáradtság 1 Az angiooedema, az anaemia, az urticaria és a Stevens-Johnson-szindróma kivételével (lásd a 2-5. lábjegyzetet) minden mellékhatást a Biktarvy klinikai vizsgálataiban azonosítottak. A gyakoriságok korábban nem kezelt, majd Biktarvy-t kapó betegekkel végzett III. fázisú klinikai vizsgálatok (GS-US-380-1489 és GS-US-380-1490) kettős vak szakaszából (144. hét) származnak. 2 Ezt a mellékhatást nem észlelték az emtricitabin + tenofovir-alafenamidot tartalmazó készítmények klinikai vizsgálataiban, de a más antiretrovirális hatóanyagokkal együtt alkalmazott emtricitabin esetében azonosították klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok során. 3 Ezt a mellékhatást az emtricitabint tartalmazó készítmények esetében a forgalomba hozatalt követő surveillance során azonosították. 4 Ezt a mellékhatást a tenofovir-alafenamidot tartalmazó készítmények esetében a forgalomba hozatalt követő surveillance során azonosították. 5 Ezt a mellékhatást a Biktarvy esetében a forgalomba hozatalt követő surveillance során azonosították. A gyakoriságot a 3/X képlet alapján számították, ahol az X a Biktarvynak a klinikai vizsgálatok során kitett alanyok összesített számát (N=3963) jelenti. Egyes kiválasztott mellékhatások ismertetése Anyagcsere-paraméterek Antiretrovirális terápia során a testtömeg és a vérlipid- és vércukorszint megemelkedhet (lásd 4.4 pont). Immunreaktivációs szindróma Súlyos immunhiányban szenvedő, HIV-fertőzött betegeknél a CART megkezdésekor a tünetmentes vagy reziduális opportunista fertőzésekkel szemben gyulladásos reakció léphet fel. Autoimmun betegségek (például Graves-Basedow-kór és autoimmun hepatitis) előfordulásáról szintén beszámoltak, ugyanakkor a kialakulásukig eltelt idő a beszámolók szerint jelentős eltéréseket mutat, és ezek az események a kezelés megkezdése után több hónappal is felléphetnek (lásd 4.4 pont). Osteonecrosis Osteonecrosisos esetekről számoltak be, különösen az általánosan ismert rizikófaktorú betegek, az előrehaladott HIV-betegségben szenvedők és a hosszú távú CART-ban részesült betegeknél. Ennek gyakorisága nem ismert (lásd 4.4 pont). Változások a szérum-kreatininszintben A biktegravir emeli a szérum-kreatininszintet, mivel gátolja a tubularis kreatininszekréciót, ezeket a változásokat azonban nem tartják klinikailag jelentősnek, mivel nem tükröznek változást a glomerularis filtrációs rátában. A szérum-kreatininszint emelkedése a kezelés 4. hetére következett be, és a 144. hétig stabilan fennmaradt. A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálatban a szérum medián (Q1, Q3) kreatininszintje a Biktarvy, az abakavir/dolutegravir/lamivudin, illetve a dolutegravir + emtricitabin/tenofovir-alafenamid csoportjában rendre 0,11 (0,03, 0,19) mg/dl-rel, (9,7 [2,7, 16,8] µmol/l), 0,11 (0,04, 0,19) mg/dl-rel (9,7 [3,5, 16,8] µmol/l), illetve 0,12 (0,06, 0,21) mg/dl-rel (10,6 [5,3, 18,6] µmol/l) emelkedett meg a kiindulási értékhez képest a 144. hétre. A Biktarvy klinikai vizsgálataiban Biktarvy-t kapó betegeknél renalis mellékhatás miatt nem állítottak le kezelést a 144. hétig. Változások a bilirubinszintben A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálatban a korábban nem kezelt, majd 144 hétig Biktarvy-t kapó betegek 17%-ánál az összbilirubinszint emelkedését figyelték meg. Az emelkedések elsősorban 1. fokúak (12%) és 2. fokúak (4%) voltak (? a normálérték felső határának 1,0-2,5-szerese), és nem jártak hepaticus mellékhatásokkal vagy más, májjal kapcsolatos laboratóriumi eltérésekkel. Biktarvy-t kapó öt beteg esetében (1%) 3. fokú bilirubinszint-emelkedést figyeltek meg, amely nem hozható összefüggésbe a vizsgálati készítménnyel. A Biktarvy klinikai vizsgálataiban hepaticus mellékhatás miatt nem állítottak le kezelést a 144. hétig. Gyermekek és serdülők A Biktarvy biztonságosságát 50, HIV-1-fertőzött 12 és 18 év közötti, ? 35 kg testtömegű gyermeknél és serdülőnél értékelték 96 héten keresztül (48 hetes fő fázis és 48 hetes kiterjesztés), 50, 6 és 12 év közötti, ? 25 kg testtömegű gyermeknél 96 héten keresztül (48 hetes fő fázis és 48 hetes kiterjesztés), valamint 22, ? 2 éves, ? 14 és < 25 kg testtömegű gyermeknél 24 héten keresztül egy nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban (GS-US-380-1474). Ebben a vizsgálatban nem figyeltek meg új mellékhatásokat a 2 éves vagy idősebb HIV-1-fertőzéssel élő gyermekeknél és serdülőknél, összehasonlítva a HIV- 1-fertőzéssel élő felnőtt betegekkel. A vizsgálatban nem gyűjtöttek adatokat a csontsűrűségre vonatkozóan. A gerinc és a TBLH csontsűrűségének (BMD) ? 4%-os csökkenéséről számoltak be olyan gyermekeknél és serdülőknél, akik más tenofovir-alafenamidot tartalmazó gyógyszereket kaptak 48 héten keresztül (lásd 4.4 pont). Egyéb különleges betegcsoportok Egyidejű hepatitis B-fertőzésben szenvedő betegek 16 olyan, egyidejű HIV-/HBV-fertőzésben szenvedő betegnél, aki Biktarvy-kezelést kapott (8 HIV-/HBV-fertőzött, korábban nem kezelt felnőtt a GS-US-380-1490-es vizsgálatban; 8 HIV-/HBV-szupprimált felnőtt a GS-US-380-1878-as vizsgálatban), a Biktarvy biztonságossági profilja hasonló volt, mint a HIV-1-monoinfekcióban szenvedő betegeknél (lásd 5.1 pont). Idősek A GS-US-380-1844, GS-US-380-1878 és a kifejezetten 65 éves és idősebb betegek körében lefolytatott GS-US-380-4449 (HIV-1 fertőzésben szenvedő, virológiailag szupprimált, 65 éves és idősebb betegek értékelése) vizsgálatokban 111, 65 éves és idősebb beteg kapott Biktarvy-t. Ezeknél a betegeknél a Biktarvy biztonságossági profiljában nem figyeltek meg különbséget. Vesekárosodásban szenvedő betegek Az emtricitabin + tenofovir-alafenamid biztonságosságát egy egykarú, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban (GS-US-292-1825) értékelték, amelyben 55, virológiailag szupresszált, HIV-1-gyel fertőzött, végstádiumú vesebetegségben szenvedő (eGRFCG <15 ml/perc), tartósan haemodialysisben részesülő beteg emtricitabint + tenofovir-alafenamidot kapott elvitegravirral + kobicisztáttal kombinációban, fix dózisú kombinált tabletta formájában 96 héten át. A GS-US-292-1825 számú vizsgálat kiterjesztési időszakában 10 beteget átállítottak Biktarvy-kezelésre 48 hétig. A vizsgálatban újabb mellékhatásokat nem észleltek a végstádiumú vesebetegségben szenvedő, tartós haemodialysisben részesülő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szisztémás vírusellenes szerek; a HIV-fertőzés kezelésére szolgáló antivirális szerek, kombinációk. ATC kód: J05AR20 Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások A biktegravir integráz száltranszfer-inhibitor (INSTI), amely az integráz aktív helyéhez kötődik, és gátolja a retrovirális dezoxi-ribonukleinsav (DNS) száltranszfer lépését, amely alapvető fontosságú a HIV replikációs ciklusában. A biktegravir aktivitást mutat a HIV-1 és a HIV-2 vírussal szemben. Az emtricitabin nukleozid-reverztranszkriptáz-inhibitor (NRTI) és a 2'-dezoxicitidin nukleozid analógja. Az emtricitabint a sejt enzimjei foszforilálják, melynek során emtricitabin-trifoszfát keletkezik. Az emtricitabin-trifoszfát gátolja a HIV replikációját oly módon, hogy a HIV reverz transzkriptáz (RT) beépíti a vírus DNS-ébe, ami a DNS-lánc terminációját eredményezi. Az emtricitabin aktivitást mutat a HIV-1, HIV-2 és HBV vírussal szemben. A tenofovir-alafenamid egy nukleotid-reverztranszkriptáz-inhibitor (NtRTI) és a tenofovir (2'-dezoxiadenozin-monofoszfát-analóg) foszfonamidát prodrug-ja. A tenofovir-alafenamid bejut a sejtekbe, és fokozottabb plazmabeli stabilitásának, valamint a katepszin A általi hidrolízissel történő intracellularis aktiválásának köszönhetően a tenofovir-alafenamid hatékonyabb a tenofovir-dizoproxilnál a tenofovirnak a humán perifériás vérből izolált mononukleáris sejtekben (PBMCs, peripheral blood mononuclear cells) (beleértve a lymphocytákat és a HIV egyéb célsejtjeit is), valamint a macrophagokban történő koncentrálódása terén. Az intracellularis tenofovir ezt követően a farmakológiailag aktív tenofovir-difoszfát metabolittá foszforilálódik. A tenofovir-difoszfát oly módon gátolja a HIV replikációját, hogy a HIV RT beépíti a vírus DNS-ébe, ami a DNS-lánc terminációját eredményezi. A tenofovir aktivitást mutat a HIV-1, HIV-2 és a HBV vírussal szemben. In vitro antivirális hatás A biktegravir laboratóriumi és klinikai HIV-1 izolátumok elleni antivirális aktivitását lymphoblastoid sejtvonalakban, PBMC-kben, elsődleges monocyta/macrophag sejtekben, valamint CD4+ T-lymphocytákban vizsgálták. A biktegravir 50%-os effektív koncentrációjának (EC50) értékei a < 0,05 és 6,6 nM közötti tartományban voltak. A biktegravir fehérjére korrigált EC95-értéke 361 nM (0,162 µg/ml) volt a vad típusú HIV-1 vírus esetén. A biktegravir sejtkultúrában a HIV-1 valamennyi csoportja (M, N és O) ellen mutatott antivirális aktivitást, beleértve az A, B, C, D, E, F és G altípust (az EC50-értékek < 0,05 és 1,71 nM között voltak), és aktivitást mutatott a HIV-2 ellen (EC50 = 1,1 nM). Az emtricitabin antivirális aktivitását laboratóriumi és klinikai HIV-1 izolátumokkal szemben lymphoblastoid sejtvonalakban, a MAGI CCR5 sejtvonalban és PBMC-kben vizsgálták. Az emtricitabin EC50-értékei a 0,0013-0,64 µM tartományban voltak. Az emtricitabin sejtkultúrában a HIV-1 A, B, C, D, E, F és G kládok ellen mutatott antivirális aktivitást (az EC50-értékek 0,007 és 0,075 µM között voltak), és törzsspecifikus aktivitást mutatott a HIV-2 ellen (EC50-értékek 0,007 és 1,5 µM között). A tenofovir-alafenamid antivirális aktivitását laboratóriumi és B altípusú HIV-1 klinikai izolátumokkal szemben lymphoblastoid sejtvonalakban, PBMC-kben, elsődleges monocyta/macrofág sejtekben és CD4+ T-lymphocytákban vizsgálták. A tenofovir-alafenamid EC50-értékei a 2,0 és a 14,7 nM közötti tartományban voltak. A tenofovir-alafenamid sejtkultúrában a HIV-1 valamennyi csoportja (M, N és O) ellen mutatott antivirális aktivitást, beleértve az A, B, C, D, E, F és G alcsoportokat (az EC50-értékek 0,10 és 12,0 nM között voltak), és törzsspecifikus aktivitást mutatott a HIV-2 ellen (EC50-értékek 0,91 és 2,63 nM között). Rezisztencia In vitro Sejtkultúrában olyan HIV-1-izolátumokat válogattak ki, amelyek csökkent érzékenységet mutattak biktegravirra. Az egyik válogatásban M50I és R263K aminosavcsere következett be, és a biktegravirral szembeni fenotípusos érzékenység az M50I, az R263K és az M50I + R263K esetén rendre 1,3-, 2,2- és 2,9-szeres mértékben csökkent. Egy másik válogatásban T66I és S153F aminosavcsere következett be, és a biktegravirral szembeni fenotípusos érzékenység a T66I, az S153F és a T66I + S153F esetén rendre 0,4-, 1,9- és 0,5-szeres mértékben csökkent. Sejtkultúrában olyan HIV-1-izolátumokat válogattak ki, amelyek csökkent érzékenységet mutattak emtricitabinre, és amelyek a HIV-1 RT-ben lévő M184V/I-mutációkkal rendelkeztek. Sejtkultúrában olyan HIV-1-izolátumokat válogattak ki, amelyek csökkent érzékenységet mutattak tenofovir-alafenamidra, és amelyeknél K65R-mutáció volt a HIV-1 RT-ben; ezenkívül átmenetileg K70E-mutációt figyeltek meg a HIV-1 RT-ben. A K65R-mutációt mutató HIV-1-izolátumok kismértékben csökkent érzékenységet mutatnak abakavirral, emtricitabinnel, tenofovirral és lamivudinnal szemben. A tenofovir-alafenamiddal végzett in vitro kiválasztásos gyógyszerrezisztencia-vizsgálatokban hosszú ideig tartó tenyésztés után sem figyelték meg nagymértékű rezisztencia kialakulását. In vivo Korábban nem kezelt betegeknél (a GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálatban) a kettős vak fázis 144. hetéig vagy a nyílt elrendezésű kiterjesztési időszak 96. hetéig azon Biktarvy-val kezelt betegek közül, akiknél a HIV-1 RNS ? 200 kópia/ml volt a megerősített virológiai sikertelenség időpontjában vagy a vizsgálati készítmény idő előtti leállításakor, senkinél sem észleltek olyan HIV-1 fertőzést, amelynél a kezelés közben genotípusos vagy fenotípusos rezisztencia alakult volna ki biktegravirral, emtricitabinnel vagy tenofovir-alafenamiddal szemben a végső rezisztenciaelemzési populációban (n = 11, adatokkal). A vizsgálatba való belépéskor egy, korábban nem kezelt betegnél állt fenn INSTI-rezisztenciával összefüggő Q148H + G140S mutáció; a HIV-1 RNS-szintje < 50 kópia/ml volt a 4. héttől a 144. hétig. Ezenkívül 6 betegnek volt korábban fennálló INSTIrezisztenciával összefüggő T97A mutációja; valamennyiüknek < 50 kópia/ml HIV-1 RNS-e volt a 144. héten vagy a legutóbbi viziten. A virológiailag szupprimált betegeknél (a GS-US-380-1844-es és a GS-US-380-1878-as vizsgálatban) azon Biktarvy-val kezelt betegek közül, akiknél a HIV-1 RNS ? 200 kópia/ml volt a megerősített virológiai sikertelenség időpontjában a 48. héten vagy a vizsgálati készítmény idő előtti leállításakor, senkinél sem észleltek olyan HIV-1 fertőzést, amelynél a kezelés közben genotípusos vagy fenotípusos rezisztencia alakult volna ki biktegravirral, emtricitabinnel vagy tenofovir-alafenamiddal szemben a végső rezisztenciaelemzési populációban (n = 2). Keresztrezisztencia A biktegravirral szembeni érzékenységet 64, INSTI-rezisztens klinikai izolátumnál vizsgálták (20-nál egyetlen aminosavcsere, 44-nél pedig 2 vagy több csere következett be). Ezek közül az összes egyszeresen és kétszeresen mutáns, a Q148H/K/R hiányát mutató izolátumnál, valamint a 24, Q148H/K/R-rel rendelkező izolátum közül 10, további INSTI-rezisztenciával összefüggő aminosavcseréket tartalmazó izolátumnál ? 2,5-szeres mértékben csökkent a biktegravirral szembeni érzékenység; > 2,5-szeres mértékben csökkent érzékenységet találtak a biktegravirral szemben a 24, az integrázban G140A/C/S és Q148H/R/K aminosavcserét mutató izolátum közül 14-nél. Ezen 14 izolátum közül 9 mutatott további mutációkat az L74M, a T97A vagy az E138A/K helyen. Egy másik vizsgálatban a G118R, illetve a T97A+G118R helyspecifikus mutánsok 3,4-, illetve 2,8-szeres mértékben csökkent érzékenységet mutattak a biktegravirral szemben. Ezeknek az in vitro keresztrezisztencia-adatoknak a klinikai gyakorlati jelentőségét még nem állapították meg. A biktegravir a vad típusú törzshöz képest ekvivalens antivirális hatást mutatott 5 nem nukleozid- reverztranszkriptáz-inhibitorra rezisztens (NNRTI-rezisztens), 3 NRTI-rezisztens és 4 proteázgátlóra rezisztens (PI-rezisztens) HIV-1-mutáns klónnal szemben. Az emtricitabinra rezisztens, M184V/I szubsztitúciót hordozó vírusok keresztrezisztensnek bizonyultak a lamivudinnal szemben, viszont érzékenyek maradtak a didanozinra, sztavudinra, tenofovirra és zidovudinra. A K65R és K70E mutációk csökkent érzékenységet eredményeznek az abakavirral, didanozinnal, lamivudinnal, emtricitabinnal és tenofovirral szemben, viszont megőrzik az érzékenységet a zidovudinnal szemben. A több nukleozidra rezisztens HIV-1, amely T69S kettős inzerciós mutációt vagy Q151M mutációs komplexumot, köztük K65R-t tartalmaz, csökkent érzékenységet mutatott a tenofovir-alafenamiddal szemben. Klinikai adatok A Biktarvy hatásossága és biztonságossága HIV-1-fertőzött, korábban nem kezelt felnőtteknél két randomizált, kettős vak, aktív kontrollos vizsgálat, a GS-US-380-1489 (n = 629) és a GS-US-380-1490 (n = 645) 48 és 144 hétnyi adatain alapul. Ezenkívül további hatásossági és biztonságossági adatok állnak rendelkezésre azokról a felnőttekről, akik a 144. hét után további 96 hétig kapták a Biktarvy-t nyílt elrendezésben, a vizsgálatok fakultatív kiterjesztési időszakában (n = 1025). A Biktarvy hatásossága és biztonságossága virológiailag szupprimált HIV-1-fertőzött felnőtteknél egy randomizált, kettős vak, aktív kontrollos vizsgálat, a GS-US-380-1844 (n = 563), valamint egy randomizált, nyílt elrendezésű, aktív kontrollos vizsgálat, a GS-US-380-1878 (n = 577) 48 hétnyi adatain alapul. HIV-1-fertőzött, korábban nem kezelt betegek A GS-US-380-1489-es vizsgálatban a betegeket biktegravir/emtricitabin/tenofovir-alafenamid (B/F/TAF) (n = 314), illetve abakavir/dolutegravir/lamivudin (600/50/300 mg) (n = 315) naponta egyszeri alkalmazására randomizálták 1:1 arányban. A GS-US-380-1490-es vizsgálatban a betegeket B/F/TAF (n = 320) vagy dolutegravir + emtricitabin/tenofovir-alafenamid (50+200/25 mg) (n = 325) naponta egyszeri alkalmazására randomizálták 1:1 arányban. A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálatban az átlagéletkor 35 év volt (tartomány: 18-77 év), a betegek 89%-a volt férfi, 58%-a fehér bőrű, 33%-a fekete bőrű és 3%-a ázsiai. A betegek 24%-a azonosította magát hispánként/latinóként. A különböző altípusok prevalenciája összevethető volt mind a három kezelési csoportban, és mindegyikben a B altípus volt a domináns; 11% volt a nem B altípusúak aránya. A HIV-1 RNS átlagos kiindulási plazmaszintje 4,4 log10 kópia/ml (tartomány: 1,3-6,6 kópia/ml) volt. Az átlagos kiindulási CD4+-sejtszám 460 sejt/mm3 volt (tartomány: 0- 1636 sejt/mm3), és a CD4+-sejtszám 11%-nál nem érte el a 200 sejt/mm3-t. A betegek 18%-ánál haladta meg a kiindulási vírusterhelés a 100 000 kópia/ml-t. A betegeket mindkét vizsgálatban a kiindulási HIV-1 RNS-szint (? 100 000 kópia/ml, > 100 000 - ? 400 000 kópia/ml, illetve > 400 000 kópia/ml), a CD4+-sejtszám (< 50 sejt/µl, 50-199 sejt/µl, illetve ? 200 sejt/µl), valamint a régió (USA, illetve USA-n kívül) szerint rétegezték. A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálat kezelési eredményeit a 48. és 144. hétig a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat: A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálat összesített virológiai eredményei a 48.a és 144.b héten 48. hét 144. hét B/F/TAF (n = 634)c ABC/DTG/ 3TC (n = 315)d DTG + F/TAF (n = 325)e B/F/TAF (n=634)c ABC/DTG/ 3TC (n=315)d DTG + F/TAF (n=325)e HIV-1 RNS < 50 kópia/ml 91% 93% 93% 82% 84% 84% Kezelési különbség (95%-os CI) B/F/TAF az összehasonlító készítménnyel szemben - -2,1% (-5,9% - 1,6%) -1,9% (-5,6% - 1,8%) - -2,7% (-7,8% és 2,4% között) -1,9% (-7,0% és 3,1% között) HIV-1 RNS ? 50 kópia/mlf 3% 3% 1% 3% 3% 3% 48. hét 144. hét B/F/TAF (n = 634)c ABC/DTG/ 3TC (n = 315)d DTG + F/TAF (n = 325)e B/F/TAF (n=634)c ABC/DTG/ 3TC (n=315)d DTG + F/TAF (n=325)e A 48. vagy 144. heti ablakperiódusban nincs virológiai adat 6% 4% 6% 16% 13% 13% Nemkívánatos esemény vagy elhalálozás miatt abbahagyta a vizsgálati gyógyszer szedésétg <1% 1% 1% 2% 2% 3% Egyéb ok miatt abbahagyta a vizsgálati gyógyszer szedését, és az utolsó meglévő HIV-1 RNSeredmény < 50 kópia/mlh 4% 3% 4% 13% 11% 9% Nincs adat az ablakperiódusban, de szedi a vizsgálati gyógyszert 2% <1% 1% 1% <1% 1% Az 50 kópia/ml alatti HIV-1 RNS-szinttel rendelkező betegek aránya (%) alcsoportonként Kiindulási vírusterhelés ? 100 000 kópia/ml > 100 000 kópia/ml 92% 87% 94% 90% 93% 94% 82% 79% 86% 74% 84% 83% Kiindulási CD4+sejtszám < 200 sejt/mm3 ? 200 sejt/mm3 90% 91% 81% 94% 100% 92% 80% 82% 69% 86% 91% 83% HIV-1 RNS < 20 kópia/ml 85% 87% 87% 78% 82% 79% ABC = abakavir DTG = dolutegravir 3TC = lamivudin F/TAF = emtricitabin/tenofovir-alafenamid a A 48. heti ablakperiódus a 295. és a 378. (beleszámított) nap között volt. b A 144. heti ablakperiódus a 967. és a 1050. (beleszámított) nap között volt. c A GS-US-380-1489-es vizsgálat (n = 314) és a GS-US-380-1490-es vizsgálat (n = 320) összesítése d GS-US-380-1489-es vizsgálat e GS-US-380-1490-es vizsgálat f Azok a betegek tartoztak ide, akiknek a 48. vagy 144. heti ablakperiódusban ? 50 kópia/ml volt a vírusterhelésük; azok a betegek, akik a hatásosság hiánya vagy megszűnése miatt (n = 0) idő előtt abbahagyták a kezelést; azok a betegek, akik a nemkívánatos esemény kialakulásán, elhalálozáson vagy a hatásosság hiányán, illetve megszűnésén kívül egyéb ok miatt kiléptek a vizsgálatból (B/F/TAF n = 12 és 15; ABC/DTG/3TC n = 2 és 7; DTG + F/TAF n = 3 és 6, a 48. illetve a 144. héten.), és a kilépés időpontjában ? 50 kópia/ml-es vírusterheléssel rendelkeztek. g Azok a betegek tartoznak ide, akik az 1. naptól az ablakperiódus végéig bármikor abbahagyták a vizsgálatot nemkívánatos esemény kialakulása vagy elhalálozás miatt, ha emiatt nem volt a kezelésre vonatkozóan virológiai adat a megadott ablakperiódusban. h Azok a betegek tartoznak ide, akik nemkívánatos esemény kialakulásán, elhalálozáson vagy a hatásosság hiányán, illetve megszűnésén kívül egyéb ok miatt léptek ki a vizsgálatból, például visszavonták beleegyezésüket, nem jelentek meg a kontrollvizsgálaton stb. A B/F/TAF a < 50 kópia/ml HIV-1 RNS-szint elérése szempontjából sem a 48. héten, sem a 144. héten nem volt rosszabb az abakavir/dolutegravir/lamivudin és a dolutegravir + emtricitabin/tenofovir-alafenamid kezelésnél. A kezelési csoportokban a kezelési eredmények hasonlók voltak az életkor, a nem, a rassz, a kiindulási vírusterhelés, a kiindulási CD4+-sejtszám és a régió szerinti alcsoportokban. A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálatban a CD4+-sejtszám átlagos emelkedése a kiinduláshoz képest a 144. héten az összesített B/F/TAF, az abakavir/dolutegravir/lamivudin, illetve a dolutegravir+emtricitabin/tenofovir-alafenamid csoportban rendre 288, 317, illetve 289 sejt/mm3 volt. A GS-US-380-1489-es és a GS-US-380-1490-es vizsgálat 96 hetes fakultatív, nyílt elrendezésű kiterjesztési szakaszában magas arányú virológiai szuppressziót értek el és tartottak fenn. HIV-1-fertőzött, virológiai szuppressziót mutató betegek A GS-US-380-1844-es vizsgálatban a dolutegravir + abakavir/lamivudin vagy abakavir/dolutegravir/lamivudin kezelésről a B/F/TAF-kezelésre történő váltás hatásosságát és biztonságosságát értékelték virológiai szuppressziót mutató (HIV-1 RNS < 50 kópia/ml), HIV-1fertőzött felnőttek (n = 563) bevonásával végzett randomizált, kettős vak vizsgálat során. Feltétel volt, hogy a beteg legalább 3 hónapon át stabil virológiai szuppressziót (HIV-1 RNS < 50 kópia/ml) mutasson a kiindulási terápiája mellett. A betegeket 1:1 arányban randomizálták a kiinduláskor B/F/TAF-ra történő váltásra (n = 282) vagy a kiindulási antiretrovirális terápia további alkalmazására (n = 281). A betegek átlagéletkora 45 év (tartomány: 20-71 év) volt; 89%-uk volt férfi, 73%-uk fehér bőrű és 22%-uk fekete bőrű. A betegek 17%-a azonosította magát hispánként/latinóként. A különböző HIV-1 altípusok prevalenciája összevethető volt a kezelési csoportokban, és mindkettőben a B altípus volt a domináns; 5% volt a nem B altípusúak aránya. Az átlagos kiindulási CD4+-sejtszám 723 sejt/mm3 (tartomány: 124-2444 sejt/mm3) volt. A GS-US-380-1878-as vizsgálatban az abakavir/lamivudin vagy emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát (200/300 mg) + (kobicisztáttal vagy ritonavirral felerősített hatású) atazanavir vagy darunavir kezelésről B/F/TAF-kezelésre történő váltás hatásosságát és biztonságosságát értékelték virológiai szuppressziót mutató, HIV-1-fertőzött felnőttek (n = 577) bevonásával végzett randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat során. Feltétel volt, hogy a beteg legalább 6 hónapon át stabil szuppressziót mutasson a kiindulási terápiája mellett, és előzőleg nem kaphatott semmilyen INSTI-kezelést. A betegeket 1:1 arányban randomizálták B/F/TAF-ra történő váltásra (n = 290) vagy a kiindulási antiretrovirális terápia további alkalmazására (n = 287). A betegek átlagéletkora 46 év (tartomány: 20-79 év) volt; 83%-uk volt férfi, 66%-uk fehér bőrű és 26%-uk fekete bőrű. A betegek 19%-a azonosította magát hispánként/latinóként. Az átlagos kiindulási CD4+sejtszám 663 sejt/mm3 (tartomány: 62-2582 sejt/mm3) volt. A különböző altípusok prevalenciája összevethető volt a kezelési csoportokban, és mindkettőben a B altípus volt a domináns; 11% volt a nem B altípusúak aránya. A betegeket a korábban alkalmazott terápia szerint rétegezték. A szűréskor a betegek 15%-a abakavir/lamivudin + (kobicisztáttal vagy ritonavirral felerősített hatású) atazanavir vagy darunavir terápiában, 85%-a pedig emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát + (kobicisztáttal vagy ritonavirral felerősített hatású) atazanavir vagy darunavir terápiában részesült. A GS-US-380-1844-es és a GS-US-380-1878-as vizsgálat kezelési eredményeit a 48. hétig a 4. táblázat tartalmazza. 4. táblázat: A GS-US-380-1844-es és a GS-US-380-1878-as vizsgálat virológiai eredményei a 48. hétena GS-US-380-1844-es vizsgálat GS-US-380-1878-as vizsgálat B/F/TAF (n = 282) ABC/DTG/3TC (n = 281) B/F/TAF (n = 290) Kiindulási ATV- vagy DRV-alapú kezelés (n = 287) HIV-1 RNS < 50 kópia/ml 94% 95% 92% 89% Kezelési különbség (95%-os CI) -1,4% (-5,5% - 2,6%) 3,2% (-1,6% - 8,2%) HIV-1 RNS ? 50 kópia/mlb 1% < 1% 2% 2% Kezelési különbség (95%-os CI) 0,7% (-1,0% - 2,8%) 0,0% (-2,5% - 2,5%) GS-US-380-1844-es vizsgálat GS-US-380-1878-as vizsgálat B/F/TAF (n = 282) ABC/DTG/3TC (n = 281) B/F/TAF (n = 290) Kiindulási ATV- vagy DRV-alapú kezelés (n = 287) A 48. heti ablakperiódusban nincs virológiai adat 5% 5% 6% 9% Nemkívánatos esemény vagy elhalálozás miatt abbahagyta a vizsgálati gyógyszer szedését, és az utolsó meglévő HIV-1 RNSeredmény < 50 kópia/ml 2% 1% 1% 1% Egyéb ok miatt abbahagyta a vizsgálati gyógyszer szedését, és az utolsó meglévő HIV-1 RNSeredmény < 50 kópia/mlc 2% 3% 3% 7% Nincs adat az ablakperiódusban, de szedi a vizsgálati gyógyszert 2% 1% 2% 2% ABC = abakavir ATV = atazanavir DRV = darunavir DTG = dolutegravir 3TC = lamivudin a A 48. heti ablakperiódus a 295. és a 378. (beleszámított) nap között volt. b Azok a betegek tartoztak ide, akiknek a 48. heti ablakperiódusban ? 50 kópia/ml volt a vírusterhelésük; azok a betegek, akik a hatásosság hiánya vagy megszűnése miatt idő előtt abbahagyták a kezelést; azok a betegek, akik a hatásosság hiányán, illetve megszűnésén kívül egyéb ok miatt kiléptek a vizsgálatból, és a kilépés időpontjában ? 50 kópia/ml-es vírusterheléssel rendelkeztek. c Azok a betegek tartoznak ide, akik nemkívánatos esemény kialakulásán, elhalálozáson vagy a hatásosság hiányán, illetve megszűnésén kívül egyéb ok miatt léptek ki a vizsgálatból, például visszavonták beleegyezésüket, nem jelentek meg az utánkövetésen stb. A B/F/TAF egyik vizsgálatban sem bizonyult rosszabbnak a kontrollkezelésnél. A kezelési csoportok összehasonlításakor a kezelési eredmények hasonlók voltak az életkor, a nem, a rassz és a régió szerinti alcsoportokban. A GS-US-380-1844-es vizsgálatban a CD4+-sejtszám átlagos változása a kiinduláshoz képest a 48. héten -31 sejt/mm3 volt a B/F/TAF-ra váltó betegeknél, illetve 4 sejt/mm3 azoknál a betegeknél, akik folytatták az abakavir/dolutegravir/lamivudin kezelést. A GS-US-380-1878-as vizsgálatban a CD4+-sejtszám átlagos változása a kiinduláshoz képest a 48. héten 25 sejt/mm3 volt a B/F/TAF-ra váltó betegeknél, illetve 0 sejt/mm3 azoknál a betegeknél, akik folytatták a kiinduláskor alkalmazott kezelést. Egyidejű HIV- és HBV-fertőzésben szenvedő betegek Az egyidejű HIV- és HBV-fertőzésben szenvedő, B/F/TAF-kezelésben részesített betegek száma korlátozott. A GS-US-380-1490-es vizsgálatban 8, a kiinduláskor egyidejű HIV-/HBV-fertőzésben szenvedő beteget randomizáltak B/F/TAF alkalmazására. A 48. héten 7 beteg mutatott HBVszuppressziót (HBV DNS < 29 NE/ml) és < 50 kópia/ml-es HIV-1 RNS-szintet. Egy betegnél nem állt rendelkezésre HBV DNS-re vonatkozó adat a 48. héten. A 144. héten 5 beteg mutatott HBVszuppressziót és < 50 kópia/ml-es HIV-1 RNS-szintet. Három beteg esetében nem álltak rendelkezésre HBV DNS-re vonatkozó adatok a 144. héten (1 nem jelent meg utánkövetésen a 48. hét után, 1 nem jelent meg utánkövetésen a 72. hét után és 1 nem jelent meg utánkövetésen a 120. hét után). A GS-US-380-1878-as vizsgálatban a 48. héten a kiinduláskor egyidejű HIV-/HBV-fertőzésben szenvedő, a B/F/TAF-csoportba tartozó betegek 100%-a (8/8) őrizte meg a < 29 NE/ml-es HBV DNSszintet (hiányzó = elemzésből kizárva) és a < 50 kópia/ml-es HIV RNS-szintet. Gyermekek és serdülők A GS-US-380-1474 vizsgálatban a B/F/TAF farmakokinetikáját, biztonságosságát és hatásosságát értékelték virológiailag szupprimált HIV-fertőzött gyermekek és serdülők esetében 12 és 18 éves kor között (? 35 kg) (n = 50), 6 és 12 éves kor között (? 25 kg) (n = 50), valamint 2 éves kor felett (? 14 és < 25 kg) (n = 22). 1. kohorsz: virológiailag szupprimált serdülők (n = 50; 12 és 18 év között; ? 35 kg) Az 1. kohorszba tartozó betegek átlagéletkora 14 év (tartomány: 12-17 év), átlagos kiindulási testtömegük 51,7 kg (tartomány: 35-123 kg), 64%-uk nő, 27%-uk ázsiai és 65%-uk fekete bőrű volt. A kiinduláskor a medián CD4+ sejtszám 750 sejt/mm3 volt (tartomány: 337-1207 sejt/mm3), a medián CD4+% pedig 33% (tartomány: 19 | 
