Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció vagy infúzió. Tiszta, vörös oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 2 mg epirubicin-hidroklorid 1 ml oldatos injekcióban vagy infúzióban. - Az 5 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg 10 mg epirubicin-hidrokloridot tartalmaz. - A 10 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg 20 mg epirubicin-hidrokloridot tartalmaz. - A 25 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg 50 mg epirubicin-hidrokloridot tartalmaz. - A 75 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg 150 mg epirubicin-hidrokloridot tartalmaz. - A 100 ml oldatot tartalmazó injekciós üveg 200 mg epirubicin-hidrokloridot tartalmaz. Ismert hatású segédanyag: 1 ml oldatos injekció vagy infúzió 3,5 mg nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-klorid sósav, a pH beállítására injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok Az epirubicin többféle daganatos megbetegedés kezelésére alkalmazható, így például: - Emlőkarcinóma - Gyomorkarcinóma. Intravesicalisan alkalmazva az epirubicin kedvező hatásúnak bizonyult az alábbiak kezelésére: - Húgyhólyag transitionalis sejtes papilláris karcinómája - In situ karcinóma - Felületes húgyhólyag-karcinóma kiújulásának intravesicalis profilaxisa transurethralis resectiót követően. Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió a sokkomponensű kemoterápiás protokollok során alkalmazható. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás - Intravénás alkalmazás A vörös oldatot - amelynek tisztának és átlátszónak kell lennie - egy bekötött és már akadálytalanul csöpögő, fiziológiás sóoldatot, vagy 5%-os glükózoldatot tartalmazó intravénás infúzió katéterén keresztül ajánlott beadni, maximum 30 perc alatt (a dózistól és az infúzió térfogatától függően). A tűt pontosan kell a vénába felvezetni. Ez a módszer csökkenti a thrombosis és az extravasatio kockázatát, ami súlyos cellulitishez és necrosishoz vezethet. Extravasatio esetén az adagolást azonnal le kell állítani. A kis vénákba adott injekció és az injekció ismételt beadása ugyanabba a vénába a vénafal sclerosisához vezethet. Szokásos dózis (gyomorkarcinóma) Amennyiben az epirubicin-hidrokloridot monoterápiában alkalmazzák, a felnőtteknek ajánlott adag 60-90 mg/testfelszín-m2. Az epirubicin-hidrokloridot intravénásan, 3-5 perc alatt kell beadni. Ez a dózis alkalmazható egyszeri adagként, vagy beadható 2-3 egymást követő napra elosztva. Ez 21 naponként ismétlendő. Az adagolási rend beállításakor figyelembe kell venni a beteg hematológiai-csontvelői státuszát. Ha a toxicitás jelei, úgymint neutropenia/ lázas neutropenia, vagy thrombocytopenia jelentkeznek (ami még a 21. napon is fennállhat), a dózis módosítására, vagy a következő adag későbbi beadására lehet szükség. Kombinációs kemoterápia: amikor az epirubicin-hidrokloridot egyéb tumorellenes készítményekkel együtt alkalmazzák, az adagot ennek megfelelően csökkentik. A gyomorkarcinóma esetén általában használt dózis 50 mg/m2. Nagy dózis (emlőkarcinóma) Az emlődaganat kezelésére monoterápiaként, nagy dózisban alkalmazott epirubicint az alábbi protokollal összhangban kell adni: Nagydózisú kezelés esetén az epirubicint 3-5 percen keresztül intravénás bólusként, vagy maximum 30 percig tartó infúzió formájában lehet beadni. A nyirokcsomó-pozitív emlőkarcinóma korai stádiumában lévő betegek adjuváns kezelése során az epirubicin-hidroklorid javasolt intravénás dózisa 100 mg/m2 (egyszeri adagként az 1. napon) és 120 mg/m2 (két dózisra elosztva az 1. és a 8. napon) között van, 3-4 hetente adva, intravénás ciklofoszfamiddal, 5-fluorouracillal és per os tamoxifénnel kombinációban alkalmazva. Kisebb dózis (hagyományos kezelés esetén 60-75 mg/m2, nagydózisú kezelés esetén 105-120 mg/m2) vagy a következő dózis elhalasztása javasolt olyan betegeknél, akiknek csontvelőfunkciója a korábbi kemoterápiás vagy sugárkezelés, az életkor vagy daganatos csontvelő-infiltráció miatt leromlott. Az egy ciklusra eső teljes dózis 2-3 egymást követő napra elosztva is beadható. Különleges betegcsoportok Idősek Idős betegeknél javasolt a dózis csökkentése. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél az epirubicin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg. Májkárosodás Az epirubicin elsősorban a májon keresztül választódik ki. Májműködési zavarban szenvedő betegeknél az általános toxicitás fokozódásának elkerülése érdekében a dózist az alábbiak szerint kell csökkenteni: Szérum bilirubin GOT (glutamát-oxálacetát-transzamináz) Dóziscsökkentés 1,4-3 mg/100 ml Normálérték felső határának 2-4-szerese 50%-os dóziscsökkentés > 3 mg/100 ml Normálérték felső határának > 4-szerese 75%-os dóziscsökkentés Vesekárosodás Közepesen súlyos vesekárosodás esetén nincs szükség a dózis csökkentésére, tekintettel arra, hogy a vesén keresztül csak kis mennyiségű epirubicin ürül. Azonban súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (szérum-kreatinin > 450 mikromol/l) a dózis csökkentése javasolt. Adagolás - Intravesicalis alkalmazás A készítmény beadás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd még a 6.6 pontban. Az epirubicin alkalmazható intravesicalisan a felületes húgyhólyag-karcinóma és az in situ carcinoma kezelésére, valamint profilaktikusan a transurethralis resectio után a kiújulás megelőzésére. Nem adható intravesicalisan a húgyhólyag falában terjedő invazív tumorok kezelésére, ilyen esetekben megfelelőbb a szisztémás terápia vagy a sebészeti beavatkozás. Többféle adagolási protokollokat alkalmaznak. Az alábbiak iránymutatásként szolgálnak: * Felületes húgyhólyag-karcinóma: hetenkénti hólyagöblítés 50 mg/50 ml koncentrációban (fiziológiás sóoldattal vagy steril vízzel hígítva), 8 héten keresztül. Lokális toxicitás (kémiai cystitis) esetén a dózis 30 mg/50 ml-re való csökkentése javasolt. * Carcinoma in situ: Maximum 80 mg/50 ml (a beteg egyedi toleranciájától függően). * Transurethralis resectio után a kiújulás megelőzésére: 4 héten át hetente egyszer 50 mg/50 ml, majd ugyanilyen dózisban 11 hónapon át havonta egyszer. Hígítási táblázat a hólyaginstillációs oldatok készítéséhez A szükséges epirubicin-hidroklorid dózis A 2 mg/ml koncentrációjú epirubicin-hidroklorid injekció térfogatmennyisége A hígításra használt injekcióhoz való steril víz, vagy 0,9%-os steril sóoldat térfogatmennyisége A húgyhólyag instillációhoz használt teljes térfogatmennyiség 30 mg 15 ml 35 ml 50 ml 50 mg 25 ml 25 ml 50 ml 80 mg 40 ml 10 ml 50 ml Az oldatot 1-2 órán át a hólyagban kell tartani. A vizelettel való túlzott mértékű hígulás elkerülése érdekében a beteget tájékoztatni kell arról, hogy az instillációt megelőző 12 órában ne igyon semmilyen folyadékot. Az instilláció alatt a beteget alkalmanként meg kell fordítani, és tájékoztatni kell arról, hogy az instilláció végén vizeletet kell ürítenie. Az alkalmazás módja Az epirubicin kizárólag intravénásan vagy intravesicalisan alkalmazható. Az epirubicint tilos subcutan vagy intramuscularisan alkalmazni. Intravesicalis alkalmazás előtt a készítményt hígítani kell (lásd 6.6 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, vagy egyéb antraciklinekkel, illetve antracéndionokkal szembeni túlérzékenység. - Szoptatás. Intravénás alkalmazás - tartós myelosuppressio; - súlyos májkárosodás; - súlyos szívizom-elégtelenség (a következőket beleértve: IV. fokú szívizom-elégtelenség, akut szívroham, illetve korábbi szívroham, amely III. vagy IV. fokú szívizom-elégtelenséghez vezetett; a szívizom akut gyulladásos megbetegedései); - a közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus; - instabil angina pectoris; - cardiomyopathia; - súlyos arrhythmiák; - akut szisztémás fertőzések; - az epirubicin-hidroklorid és/vagy más antraciklinek, illetve antracéndionok maximális kumulatív dózisaival ezt megelőzően végzett kezelések (lásd 4.4 pont). Intravesicalis alkalmazás - húgyúti fertőzések; - húgyhólyaggyulladás; - haematuria; - a húgyhólyagot áttörő invazív daganatok; - katéterezési problémák; - nagy mennyiségű reziduális vizelet; - kontrahált húgyhólyag. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános - Az epirubicint csak a citotoxikus terápiában jártas szakorvos felügyelete mellett szabad alkalmazni. Az epirubicint tilos subcutan vagy intramuscularisan alkalmazni. Az első kezelés előtt gondosan ellenőrizni kell több laboratóriumi paraméter kiindulási értékét és a szívműködés kiindulási állapotát. Amennyiben az epirubicint folyamatos infúzióban adják be, akkor az lehetőleg centrális vénás kanülön keresztül történjen. Az epirubicin-terápia megkezdése előtt a betegeknek fel kell épülniük a korábbi citotoxikus kezelés akut toxikus hatásaiból (úgymint stomatitis, mucositis, neutropenia, thrombocytopenia, generalizált fertőzések). Bár az epirubicin-hidroklorid nagy dózisaival (pl. ? 90 mg/m2 3-4 hetenként) végzett kezelés általában hasonló nemkívánatos eseményeket okoz, mint a standard dózisok (< 90 mg/m2 3-4 hetenként), a neutropenia és a stomatitis, illetve mucositis súlyossága fokozódhat. Az epirubicin-hidroklorid nagy dózisaival végzett kezelés esetén különösen figyelni kell a fokozott myelosuppressio miatt lehetséges klinikai szövődményekre. Szívműködés - Az antraciklin-terápia kockázata a kardiotoxicitás, amely korai (azaz akut) vagy késői (azaz késleltetett) nemkívánatos eseményekben mutatkozhat meg. Ilyen esemény lehet a QRS-hullám amplitúdójának tartós csökkenése, a szisztolés szakasz (PEP/LVET) normál határokon túlmenő megnyúlása, valamint a balkamrai ejekciós frakció csökkenése. A citotoxikus szerek okozta szívelégtelenség korai klinikai diagnosztizálása elengedhetetlennek tűnik annak digitálisszal, vízhajtókkal, perifériás értágítókkal, sószegény diétával és elegendő ágynyugalommal való sikeres kezeléséhez. Éppen ezért az epirubicin-terápiában részesülő betegek kardiológiai ellenőrzése rendkívül fontos, és tanácsos a szívműködést nem invazív módszerekkel vizsgálni. Korai (vagyis akut) történések - Az epirubicin korai toxikus szívhatásai főleg az alábbiakból állnak: sinus tachycardia és/vagy EKG-eltérések, úgymint nem specifikus ST-T-hullám eltérések. Tachyarrhythmiákat, beleértve az idő előtti kamrai összehúzódásokat, kamrai tachycardiát, bradycardiát, valamint atrioventricularis és szárblokkot is leírtak. Ezek a hatások rendszerint nem a késői kardiotoxicitás megjelenésének előjelei, ritkán van klinikai jelentőségük, és általában nem jelentenek okot az epirubicin-terápia felfüggesztésére. Késői (vagyis késleltetett) történések - A késleltetett kardiotoxicitás rendszerint az epirubicinnel végzett kezelés vége felé, vagy a kezelés befejezését követő 2-3 hónapon belül alakul ki, de később (hónapokkal vagy akár évekkel a kezelés befejezése után) jelentkező történésekről is beszámoltak. A késleltetett cardiomyopathia a balkamrai ejekciós frakció (left ventricular ejection fraction, LVEF) csökkenésében és/vagy a pangásos szívelégtelenség (congestive heart failure, CHF) jeleiben és tüneteiben nyilvánul meg, úgymint dyspnoe, tüdőödéma, a mélyen fekvő részek vizenyője, cardiomegalia és hepatomegalia, oliguria, ascites, pleuralis effusio és galoppritmus. Az életet veszélyeztető CHF az antraciklinek által kiváltott cardiomyopathia legsúlyosabb formája, és a gyógyszer kumulatív, dóziskorlátozó toxicitását jelenti. Az epirubicin-hidroklorid teljes kumulatív dózisának 900 mg/m2-t meghaladó emelkedésével gyorsan nő a CHF kialakulásának kockázata, de kisebb kumulatív dózis mellett is az olyan betegek esetében, akik besugárzást kaptak a mediastinum területére; ezt a kumulatív dózist csak rendkívüli elővigyázatossággal szabad túllépni (lásd 5.1 pont). Mielőtt epirubicin-terápiát kapnának, alaposan fel kell mérni a betegek szívfunkcióit, és az egész kezelés alatt ellenőrizni kell őket (EKG, echocardiographia, illetve az ejekciós frakció izotópos angiographiával történő meghatározása útján), hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a súlyos szívkárosodás kialakulásának kockázatát. Csökkenthető a kockázat az LVEF értékének rendszeres ellenőrzésével a kezelés során, valamint a károsodás első jelére az epirubicin adagolásának azonnali felfüggesztésével. A szívműködés ismételt felmérésének megfelelő kvantitatív módszere (az LVEF értékelése) a többszörösen kapuzott radioizotópos angiographia (multi-gated radionuclide angiography, MUGA) vagy echocardiographia (ECHO). Kiinduláskor ajánlott elvégezni a szívműködés vizsgálatát EKG, MUGA vagy ECHO méréssel, különösen a fokozott kardiotoxicitási kockázatú betegeknél. Az LVEF MUGA vagy ECHO vizsgálatát ismételten el kell végezni, különösen, az antraciklin magasabb kumulatív dózisban való alkalmazásakor. A kontrollvizsgálatokat mindig ugyanazzal a technikával kell elvégezni. Tekintettel a cardiomyopathia kockázatára, az epirubicin-hidroklorid 900 mg/m2-es kumulatív dózisát csak rendkívüli elővigyázatossággal szabad túllépni. A szívre gyakorolt toxikus hatások kockázati tényezői közé tartozik az aktív vagy lappangó szív- és érrendszeri betegség, a mediastinalis, illetve pericardialis terület előzetes vagy egyidejű sugárkezelése, az egyéb antraciklinekkel, illetve antracéndionokkal végzett korábbi kezelés, és az olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, amelyek gátolják a szívizom kontraktilitását, illetve kardiotoxikusak (pl. trasztuzumab); idős betegeknél ez a kockázat fokozott (lásd 4.5 pont). Szívelégtelenség [NYHA (New York Heart Association) II-IV. osztály] fordult elő olyan betegeknél, akik trasztuzumab-kezelést kaptak önmagában vagy antraciklinekkel, például epirubicinnel kombinálva. A szívelégtelenség közepesen súlyos vagy súlyos lehet, és halálos kimenetelű esetekkel is kapcsolatba hozták. A trasztuzumab és az antraciklinek, például az epirubicin kombinációjának alkalmazása jelenleg nem engedélyezett, csak jól ellenőrzött klinikai vizsgálati körülmények között, a szívműködés monitorozása mellett. A korábban antraciklin-kezelést kapott betegek ugyanúgy ki vannak téve a trasztuzumab-kezeléssel járó kardiotoxicitás kockázatának, bár ez a kockázat alacsonyabb, mint a trasztuzumab és az antraciklinek egyidejű alkalmazásakor. A jelentések alapján a trasztuzumab felezési ideje változó. A trasztuzumab még 7 hónappal a kezelés befejezése után is jelen lehet a keringésben. Azoknál a betegeknél, akik a trasztuzumab-kezelés abbahagyása után kapnak antraciklint, például epirubicint, ugyancsak fokozott a kardiotoxicitás veszélye. Ezért, amennyiben lehetséges, a kezelőorvosnak kerülnie kell az antraciklin-alapú terápiát a trasztuzumab-kezelés abbahagyása után legalább 7 hónapig. Ha antraciklineket, például epirubicint alkalmaznak, a beteg szívműködését gondos megfigyelés alatt kell tartani. Az epirubicin-terápiát követő trasztuzumab-kezelés ideje alatt jelentkező, tünetekkel járó szívelégtelenséget, az erre a célra szolgáló standard gyógyszerekkel kell kezelni. Különösen szigorúan kell monitorozni a nagy kumulatív dózisokat kapó, illetve a kockázati tényezőkkel rendelkező betegek szívműködését. A kardiotoxikus hatás szintén fokozottan veszélyezteti az időseket, a gyermekeket, valamint azokat, akiknek szívbetegség szerepel a kórelőzményében. Az epirubicin esetében azonban kisebb kumulatív dózisok mellett, a rizikófaktorok fennállásától függetlenül is kialakulhatnak a kardiotoxikus hatások. Az epirubicin in utero expozícióját követően beszámoltak sporadikusan előforduló foetalis és/vagy neonatalis cardiotoxicus eseményekről, beleértve a magzati halált is (lásd 4.6 pont). Feltehetőleg az epirubicin és egyéb antraciklinek, illetve antracéndionok toxikus hatásai összeadódnak. Hematológiai toxicitás - Egyéb citotoxikus szerekhez hasonlóan az epirubicin is myelosuppressiót okozhat. Az epirubicinnel végzett kezelés minden egyes ciklusa előtt és alatt hematológiai vizsgálatokat, köztük kvalitatív fehérvérsejtszám vizsgálatot kell végeztetni. Az epirubicin hematológiai toxicitásának elsődleges jele a dózisfüggő, reverzibilis leukopenia és/vagy granulocytopenia (neutropenia), ami a gyógyszer leggyakoribb akut dóziskorlátozó toxikus hatása. A leukopenia és neutropenia nagy dózisú adagolási rendek alkalmazása esetén általában súlyosabb, és a legtöbb esetben a gyógyszer alkalmazását követő 10-14. nap között éri el a mélypontot. Ez rendszerint átmeneti, és a fehérvérsejtek, illetve neutrophil sejtek száma a legtöbb esetben a 21. napig normalizálódik. Thrombocytopenia és anaemia is előfordulhat. A súlyos myelosuppressio klinikai következményei a láz, fertőzés, sepsis/septicaemia, septicus sokk, vérzés, szöveti hypoxia vagy halál. Szekunder leukaemia - Antraciklinekkel, beleértve az epirubicinnel kezelt betegek esetében is preleukaemiás szakkal vagy a nélkül járó szekunder leukaemiáról számoltak be. A szekunder leukaemia gyakoribb, ha ezeket a gyógyszereket egyidejűleg alkalmazzák a DNS-t károsító daganatellenes szerekkel vagy radioterápiával, ha előzetesen erőteljes citotoxikus kezelésben részesült betegeknek adják, vagy ha növelik az antraciklinek dózisát. Ezeknek a leukaemiáknak 1-3 éves lappangási időszaka lehet (lásd 5.1 pont). Emésztőrendszer - Az epirubicin emetogén. Mucositis/stomatitis általában a gyógyszer beadása után közvetlenül jelentkezik, és amennyiben súlyos, néhány nap alatt a nyálkahártya kifekélyesedéséig progrediálhat. A legtöbb betegnél ez a nemkívánatos esemény a terápia harmadik hetére rendeződik. Májfunkció - Az epirubicin eliminációjának fő útja a máj és az epeutak. Az epirubicinnel végzett kezelés előtt, illetve alatt a következő értékek meghatározására van szükség: szérum összbilirubin, alkalikus foszfatáz, GPT, GOT. Az emelkedett szérum bilirubin-, illetve GOT-értékkel rendelkező betegek szervezetéből a gyógyszer lassabban távozik, és ezért fokozódnak a toxikus hatások. Az ilyen betegek esetében kisebb dózisok alkalmazása javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont). A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek nem kaphatnak epirubicint (lásd 4.3 pont). Vesefunkció - A kezelés előtt és alatt meg kell határozni a szérumkreatinin-szintet. Az 5 mg/dl feletti szérumkreatinin-szint esetén a dózis módosítására van szükség (lásd 4.2 pont). Az injekció beadási helyén jelentkező hatások - A kis érbe adott, vagy ismételten ugyanabba a vénába adott injekció phlebosclerosist eredményezhet. A javasolt alkalmazási eljárásokkal a lehető legkisebbre csökkenthető a beadás helyén kialakuló phlebitis, illetve thrombophlebitis kockázata (lásd 4.2 pont). Extravasatio - Az epirubicinnek az intravénás injekció beadása közben bekövetkező extravasatiója lokális fájdalmat, súlyos szöveti károsodást (hólyagképződés, súlyos phlegmone) és necrosist okozhat. Amennyiben az epirubicin intravénás alkalmazása során az extravasatio jelei vagy tünetei jelentkeznek, az infúziót azonnal meg kell szakítani. Az antraciklinek extravasatiója esetén fellépő káros hatások megelőzhetők vagy csökkenthetők azonnali célzott kezeléssel, pl. dexrazoxán alkalmazásával (lásd az adott készítmény alkalmazási előírását). A beteg fájdalma csillapítható a terület lehűtésével és hűvösen tartásával, hialuronsav vagy dimetil-szulfoxid (DMSO) alkalmazásával. Az extravasatiót követően szorosan monitorozni kell a beteget, mert hetekkel később is kialakulhat necrosis, és az esetleges kimetszés tekintetében plasztikai sebésszel kell konzultálni. Egyéb - Akárcsak egyéb citotoxikus szerek esetében, az epirubicinnel kapcsolatban is előfordult, hogy az alkalmazásával egybeeső thrombophlebitisről és thromboemboliás eseményekről, beleértve a (egyes esetekben halálos) tüdőembóliát is, számoltak be. Tumorlízis-szindróma - Az epirubicin hyperuricaemiát válthat ki a daganatsejtek gyógyszer okozta gyors szétesését kísérő nagyfokú purinbázis-lebomlás miatt (tumorlízis-szindróma). A legelső kezelést követően meg kell határozni a vér húgysav-, kálium-, kalcium-foszfát- és kreatininszintjét. A megfelelő folyadékbevitel, a vizelet lúgosítása és a hyperurikaemia meglőzésére allopurinollal végzett profilaxis minimalizálhatja a tumorlízis-szindróma lehetséges szövődményeit. Immunszuppresszív hatás/fokozott fogékonyság a fertőzésekkel szemben - A kemoterápiás szerekkel, így az epirubicinnel kezelt, immunkompromittált betegek esetében az élő, illetve az élő attenuált vakcinák alkalmazása súlyos vagy halálos kimenetelű fertőzéseket eredményezhet (lásd 4.5 pont). Az epirubicin-kezelést kapó betegek élő vakcinával történő oltását kerülni kell. Az elölt vagy inaktivált vakcinák adhatók, azonban az ilyen vakcinákra adott válasz gyengébb lehet a vártnál. Reproduktív rendszer - Az epirubicin genotoxikus hatású lehet. Az epirubicinnel kezelt férfiaknak és nőknek megfelelő fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk. Az olyan betegeknek, akik a kezelés befejezését követően gyermeket szeretnének, azt kell tanácsolni, hogy amennyiben lehetséges, keressenek fel egy genetikai tanácsadót (lásd 4.6 pont). További figyelmeztetések és óvintézkedések az alkalmazás egyéb módjaival kapcsolatban Intravesicalis mód - Az epirubicin alkalmazása kémiai cystitis tüneteit válthatja ki (dysuria, polyuria, nycturia, stranguria, haematuria, kellemetlen érzés a hólyagban, a hólyagfal necrosisa) és hólyagkontrakciót okozhat. Különös figyelmet kell fordítani a katéterezéssel kapcsolatos problémákra (pl. az urethra obstrukciója masszív intravesicalis daganat miatt). Intraarterialis mód - Az epirubicin intraarterialis alkalmazása (transzkatéteres artériás embolizáció a primer hepatocellularis karcinóma vagy májáttétek lokális vagy regionális kezelésére) helyi, illetve regionális tüneteket válthat ki (az epirubicin intravénás alkalmazását követően megfigyelthez minőségileg hasonló szisztémás toxicitáson kívül), beleértve az emésztőrendszeri fekélyeket (valószínűleg az arteria gastricába történő reflux miatt) és az epevezetékek szűkületeit a gyógyszer által kiváltott szklerotizáló cholangitis miatt. Az alkalmazás ezen módja a perfundált szövet kiterjedt elhalásához vezethet. Segédanyagok Nátrium Ez a gyógyszer 18 mg nátriumot tartalmaz 5 ml-es injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,9%-ának felnőtteknél. Ez a gyógyszer 35 mg nátriumot tartalmaz 10 ml-es injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,8%-ának felnőtteknél. Ez a gyógyszer 89 mg nátriumot tartalmaz 25 ml-es injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,4%-ának felnőtteknél. Ez a gyógyszer 266 mg nátriumot tartalmaz 75 ml-es injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 13,3%-ának felnőtteknél. Ez a gyógyszer 354 mg nátriumot tartalmaz 100 ml-es injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 17,7%-ának felnőtteknél. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az epirubicinnek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait szisztematikusan nem vizsgálták. Mindamellett az epirubicin émelygéses és hányásos epizódokat okozhat, ami átmenetileg a gépjárművezetési és gépkezelési képességek romlásához vezethet. 4.9 Túladagolás Az epirubicin akut túladagolásának következményei a súlyos myelosuppressio (elsősorban leukopenia és thrombocytopenia), az emésztőrendszeri toxikus hatások (elsősorban mucositis), és az akut cardialis szövődmények. Ilyenkor vérátömlesztésre és steril szobában történő elkülönítésre van szükség. Az antraciklinek esetében lappangó szívelégtelenséget figyeltek meg hónapokkal, illetve akár évekkel a kezelés befejezése után (lásd 4.4 pont). Gondosan monitorozni kell a betegeket. A szívelégtelenség jeleinek jelentkezésekor a hagyományos irányelvek szerint kell kezelni a betegeket. Kezelés Tüneti. Az epirubicin dialízissel nem távolítható el. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az epirubicint többnyire egyéb citotoxikus gyógyszerekkel kombinációban alkalmazzák. Előfordulhat a toxikus hatások összeadódása, különösen a csontvelői/hematológiai és az emésztőrendszeri hatásokat illetően (lásd 4.4 pont). A szívműködést monitorozni kell a kezelés teljes ideje alatt, ha az epirubicint együtt alkalmazzák egyéb potenciálisan kardiotoxikus szerrel (pl. 5-fluorouracil, ciklofoszfamid, taxánok, ciszplatin), vagy a mediastinalis területre adott egyidejű (illetve előzetes) radioterápiával, vagy ha egyidejűleg alkalmazzák egyéb szívre ható gyógyszerrel (pl. kalciumcsatorna-blokkolókkal). Az epirubicin kiterjedt metabolizáción megy keresztül a májban. A májműködés egyidejű kezelések által kiváltott változásai befolyásolhatják az epirubicin metabolizmusát, farmakokinetikáját, terápiás hatásosságát és/vagy toxicitását (lásd 4.4 pont). Az antraciklineket, beleértve az epirubicint is, csak akkor szabad egyéb kardiotoxikus szerekkel együtt alkalmazni, ha a betegek szívműködését szorosan monitorozzák. A toxikus szívhatások kialakulásának kockázata nő azon betegek esetében, akik egy másik kardiotoxikus gyógyszerrel végzett kezelés abbahagyása után kapnak antraciklint, különösen, ha az a kardiotoxikus gyógyszer hosszú felezési idejű, mint pl. a trasztuzumab. A trasztuzumab felezési ideje változó, és akár 7 hónapig is a keringésben maradhat, ezért a trasztuzumab-kezelés leállítását követően lehetőleg 7 hónapig kerülni kell az antraciklin-alapú kezelést. Amennyiben ezen idő előtt alkalmaznának antraciklineket, akkor a szívműködés gondos monitorozása ajánlott. Az epirubicint kapó betegek esetében kerülni kell az élő vakcinával történő védőoltásokat. Elölt, illetve inaktivált vakcinát lehet alkalmazni, azonban az ezekre adott immunválasz gyengébb lehet a vártnál. A háromhetenként adott 100 mg/m2 epirubicin-hidroklorid előtt naponta kétszer adott 400 mg cimetidin az epirubicin AUC 50%-os és az epirubicinol AUC 41%-os növekedéséhez vezetett (az utóbbinál p < 0,05). A 7-dezoxi-doxorubicinol aglikon AUC értéke és a máj vérátáramlása nem csökkent, így az eredményeket nem lehet a citokróm P-450 enzimrendszer aktivitásának csökkenésével magyarázni. Az epirubicinnel végzett kezelés alatt a cimetidin adását le kell állítani. A paklitaxel, az epirubicin előtt adva, a változatlan epirubicin és metabolitjainak plazmaszint-emelkedését okozhatja, jóllehet az utóbbiak nem toxikusak és inaktívak. Egy vizsgálatban a hematológiai toxicitás nagyobb volt, ha a paklitaxelt az epirubicin előtt alkalmazták, összehasonlítva az epirubicin után történő alkalmazással. A paklitaxel vagy docetaxel egyidejű alkalmazása nem befolyásolta az epirubicin farmakokinetikáját, ha az epirubicint a taxán előtt alkalmazták. Ezt a kombinációt úgy lehet alkalmazni, ha a két gyógyszer adását időben elcsúsztatják. Legalább 24 órás szünetet kell tartani az epirubicin és a paklitaxel infúzió között. A dexverapamil megváltoztathatja az epirubicin farmakokinetikáját, és fokozhatja a csontvelő-deprimáló hatását is. Egy vizsgálatban azt találták, hogy a docetaxel fokozhatja az epirubicin metabolitjainak plazmaszintjét, ha közvetlenül az epirubicin után alkalmazzák. A kinin meggyorsíthatja az epirubicin kezdeti eloszlását a vérből a szövetekbe, és befolyásolhatja az epirubicin vörösvértestekbe történő eloszlását is. Az interferon-alfa-2b egyidejű alkalmazása mind az epirubicin terminális eliminációs felezési idejének, mind a teljes clearance-ének csökkenését okozhatja. Figyelembe kell venni a vérképzés kifejezett zavarának lehetőségét a csontvelőt befolyásoló gyógyszerekkel végzett (előzetes) kezelések esetén (pl. citosztatikumok, szulfonamidok, kloramfenikol, difenilhidantoin, amidopirin-származékok, retrovírus-ellenes szerek). Az antraciklin-dexrazoxán kombinációs kezelést kapó betegeknél előfordulhat a myelosuppressio fokozódása. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. 6.2 Inkompatibilitások Lúgos oldatokkal való tartós érintkezése kerülendő, mivel ez hidrolízishez vezethet. A kicsapódás lehetősége miatt az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldatot tilos heparinnal keverni. Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A következő mellékhatásokat az epirubicinnel végzett kezelés alatt figyelték meg és jelentették a következő gyakoriságokkal: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Várhatóan a kezelt betegek több mint 10%-ánál alakulnak ki mellékhatások. A leggyakoribb mellékhatások a myelosuppressio, az emésztőrendszeri mellékhatások, az étvágytalanság, az alopecia és a fertőzés. Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon gyakori Fertőzés, conjunctivitis Nem gyakori Sepsis*, pneumonia* Nem ismert Septicus sokka, cellulitisb Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Nem gyakori Akut lymphocytás leukaemia, akut myeloid leukaemiac. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Myelosuppressio (leukopenia, granulocytopenia és neutropenia, anaemia, thrombocytopenia és lázas neutropenia) Nem ismert Vérzés és szöveti hypoxia a myelosuppressio következtében Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Anaphylaxia*,d Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori Anorexia, dehydratio* Ritka Hyperuricaemia* (lásd 4.4 pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek Ritka Szédülés Nem ismert Perifériás neuropathiae, fejfájás Szembetegségek és szemészeti tünetek Nagyon gyakori Keratitis Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori Pangásos szívelégtelenség (dyspnoe, oedema, hepatomegalia, ascites, pulmonalis oedema, pleuralis effusio, galoppritmus), ventricularis tachycardia, bradycardia, AV-blokk, szárblokk Ritka Cardiotoxicitás (pl. EKG kóros eltérései, ritmuszavarok, cardiomyopathia), Érbetegségek és tünetek Nagyon gyakori Hőhullámok, phlebitis* Gyakori Haemorrhagia*, bőrpír* Nem gyakori Embólia*, artériás embólia*, thrombophlebitis* Nem ismert Sokk* Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Tüdőembólia*,f Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hányinger és hányásg, stomatitis, mucositish, diarrheai Gyakori Emésztőrendszeri fájdalom*, gastrointestinalis erosio*, esophagitis, gastrointestinalis fekély* Nem gyakori Emésztőrendszeri vérzés* Nem ismert Hasi diszkomfort, oromucosalis erosio, szájüregi fekély, szájüregi fájdalom, égő érzés a mucosán, vérzés a szájüregben és szájüregi pigmentatio* A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori Alopeciaj, bőr toxicitás Gyakori Bőrkiütés/pruritus, köröm pigmentatio*, bőrelváltozás, bőr hyperpigmentatio* Nem gyakori Urticaria*, erythema* Nem ismert Fényérzékenységi reakció* Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon gyakori Chromaturia*,k Nem ismert Proteinurial A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nagyon gyakori Amenorrhea Ritka Azoospermia Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nagyon gyakori Rossz közérzet, láz* Gyakori Erythema az infúzió beadásának helyén, hidegrázás* Nem gyakori Asthenia Ritka Hyperpyrexia Nem ismert Helyi fájdalom, szöveti necrosis, phlebosclerosism Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Nagyon gyakori Kóros transzaminázszint Gyakori Ejekciós frakció csökkenése Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények Nagyon gyakori Kémiai cystitis*,#M (néha véres) Nem ismert A besugárzott bőrterület túlérzékenysége (irradiációs recall reakció)* * A forgalomba hozatalt kövezően azonosított mellékhatás #M intravezikális alkalmazást követően (lásd 4.4 pont) a a mieloszuppresszió következtében alakulhat ki b pl. súlyos szöveti sérülések c pre-leukaemiás fázissal vagy a nélkül, epirubicinnel és DNS-károsító daganatellenes szerekkel kombinációban kezelt betegeknél. Ezeknek a leukaemiáknak a látencia ideje rövid (1-3 év). d anafilaxiás/anafilaktoid reakciók sokkal kísérve, vagy a nélkül, beleértve a bőrkiütést, viszketést, lázat és hidegrázást e nagy dózisokkal végzett kezelés esetén f elszigetelt esetekben, halálos kimenetellel g gyakran az első 24 órában fordul elő (majdnem minden betegnél) h akár a kezelés megkezdése után 5-10 nappal is jelentkezhet i ami kiszáradáshoz vezethet j a kezelt esetek 60-90%-ában fordul elő. Férfiaknál gyenge szakállnövekedést jelent. Az alopecia dózisfüggő és a legtöbb esetben visszafordítható. k a vizelet vöröses elszíneződése jelentkezhet a beadást követően 1-2 napig l olyan betegeknél, akiket nagy dózissal kezeltek m véletlenül paravénásan adott injekció után Intravesicalis alkalmazás: Mivel a húgyhólyagban végzett instillatio után a hatóanyagnak csak csekély mennyisége szívódik fel, ezért a súlyos szisztémás gyógyszermellékhatások, és az allergiás reakciók ritkák. Gyakran számoltak be lokális reakciókról, úgymint égő érzésről és gyakori vizelésről (pollakisuria). Alkalmanként bakteriális, illetve kémiai cystitist is jelentettek (lásd 4.4 pont). Ezek a gyógyszermellékhatások többnyire reverzibilisek. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: antraciklinek és rokon vegyületek ATC kód: L01D B03 Az epirubicin hatásmechanizmusa attól függ, hogy milyen mértékben képes a DNS-sel komplexet képezni. A sejttenyészeteken végzett kísérletes vizsgálatok azt mutatták, hogy az epirubicin gyorsan bejut a sejtbe és megjelenik a sejtmagban, ahol gátolja a nukleinsav-szintézist és a mitózist. Az epirubicin hatását számos kísérletes daganat esetében kimutatták, többek között: az L1210 és a P388 leukaemiákkal, az SA 180 sarcomákkal (solid és ascites-típusú), a B16 melanomával, az emlődaganattal, a Lewis tüdődaganattal és 38-as vastagbél-daganattal szemben. Ezen kívül olyan humán daganatok (melanoma és emlő-, tüdő-, prosztata- és petefészek-daganat) esetében is kimutattak hatást, melyeket thymus-hiányos szőrtelen egerekbe transzplantáltak. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Normál máj- és veseműködésű betegeknél az epirubicin-hidroklorid plazmaszintje - 60-150 mg/m2 dózis intravénás beadása után - tri-exponenciálisan csökken, melynek első fázisa nagyon gyors, az utolsó fázis pedig lassú, átlagos felezési ideje pedig kb. 40 óra. Ezek a dózisok a farmakokinetikai linearitás határain belül vannak mind a plazma clearance értékek, mind, pedig a metabolikus útvonal tekintetében. Patkányokkal végzett eloszlási vizsgálatok azt mutatták, hogy az epirubicin nem jut át a vér-agy gáton. Az epirubicin magas plazma-clearance értékei (0,9 l/perc) és a lassú eliminációs módok nagy eloszlási térfogatra utalnak. Biotranszformáció A legfontosabb azonosított metabolitok az epirubicinol (13-OH-epirubicin), valamint az epirubicin és az epirubicinol glükuronidjai. Az epuribicint a doxorubicintől a 4'-O-glükuronidáció különbözteti meg és megmagyarázhatja azt, hogy miért gyorsabb az epirubicin eliminációja és kisebb a toxicitása. A legfontosabb metabolit, az epirubicinol plazmaszintje mindig alacsonyabb, mint az eredeti vegyületé és gyakorlatilag párhuzamosan változnak. Elimináció A beadott dózis körülbelül 9-10%-a 48 órán belül kiválasztódik a vizelettel. Az epirubicint döntően a máj választja ki, a beadott dózis körülbelül 40%-a nyerhető vissza az epéből 72 órán belül. Májfunkciós zavar magasabb plazmaszinteket okoz, és dóziscsökkentést tesz szükségessé. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az epirubicin ismételt adagolását követően a célszervek patkányban, nyúlban és kutyában a vérképző rendszer, az emésztőrendszer, a vese, a máj és a reproduktív szervek voltak. Az epirubicin patkányban, nyúlban és kutyában is kardiotoxikus volt. A többi antraciklinhez hasonlóan az epirubicin mutagén, genotoxikus, embriotoxikus és karcinogén volt patkányban. A patkányokkal végzett peri-/postnatalis vizsgálatok klinikai dózisok mellett az utódokat érintő mellékhatásokra utalnak. Nem ismert, hogy az epirubicin kiválasztódik-e az anyatejbe. Fejlődési rendellenességet nyúlban és patkányban nem észleltek, azonban egyéb antraciklinekhez és citotoxikus szerekhez hasonlóan az epirubicint is potenciálisan teratogénnek kell tekinteni. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az epirubicin terápiás indexe kedvezőbb, szisztémás és cardialis toxicitása alacsonyabb, mint a doxorubiciné. Egy patkányokkal és egerekkel végzett lokális tolerancia vizsgálat azt mutatta, hogy az epirubicin szöveti nekrózist okoz. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldat brómbutil gumidugóval, alumínium zárókupakkal és lepattintható sapkával lezárt színtelen, I-es típusú injekciós üvegekben kapható, melyek 5 ml, 10 ml, 25 ml, 75 ml, illetve 100 ml oldatos injekciót vagy infúziót tartalmaznak. Minden doboz egy injekciós üveget tartalmaz. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Amennyiben infúziós oldatot kell készíteni, ezt képzett személyzetnek kell végeznie, aszeptikus körülmények között. Az infúziós oldat elkészítését egy kijelölt, aszeptikus területen kell végezni. Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldattal dolgozóknak védőkesztyűt, védőszemüveget és maszkot kell viselniük. Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldatot 0,9%-os nátrium-klorid-oldatban vagy 5%-os glükózoldatban lehet hígítani és intravénásan kell beadni. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt kell elkészíteni. Az intravesicalis alkalmazás esetén a készítményt 0,9%-os nátrium-kloriddal, vagy steril vízzel kell hígítani. A hígított oldat koncentrációjának 0,6-1,6 mg/ml között kell lennie. Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldat nem tartalmaz tartósítószert, ezért csak egyszeri használatra alkalmas. Alkalmazás után a fel nem használt maradékot a citosztatikus szerekre vonatkozó szabályozásoknak megfelelően kell megsemmisíteni. Lásd még "Megsemmisítés". A kiömlött, vagy kicsöpögött gyógyszer 1% nátrium-hipoklorit oldattal, vagy egyszerűen foszfát pufferrel (pH > 8) közömbösíthető, addig, amíg az oldat színtelenné nem válik. Minden, a tisztításhoz használt anyagot a "Megsemmisítés" alatt említettek szerint kell megsemmisíteni. A várandós nőknek kerülniük kell a citosztatikus szerekkel való érintkezést. A váladékokat és a hányadékot körültekintéssel kell letisztítani. A sérült injekciós üveget ugyanolyan elővigyázatossággal kell kezelni, és úgy kell tekinteni, mint a kontaminált hulladékot. A kontaminált hulladékot megfelelő, speciálisan jelölt hulladéktárolókban kell tárolni. Lásd még "Megsemmisítés". Megsemmisítés Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve minden, az elkészítés és beadás során használt, vagy az epirubicin-hidrokloriddal bármely módon érintkezésbe került anyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3 §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 °C-8 °C) tárolandó. Hűtve tárolandó és szállítandó. Nem fagyasztható. A hígított gyógyszer, valamint a gyógyszer felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. Az injekciós oldat hűtött körülmények közötti tárolása a készítmény gélesedéséhez vezethet. A gél állagú gyógyszer újra enyhén viszkózus - folyékony oldattá alakul át kettő - maximum négyórányi, ellenőrzött szobahőmérsékleten (15 °C-25 °C) történő tárolást követően. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml oldatot 0,9%-os nátrium-klorid, vagy 5%-os glükóz oldatban lehet hígítani és intravénásan lehet beadni. Az intravesicalis alkalmazás esetén a készítményt 0,9%-os nátrium-kloriddal, vagy steril vízzel kell hígítani. A használatra kész oldat kémiai és fizikai stabilitását az alábbi táblázat összegzi: Viaflo (nem PVC) infúziós zsák Hűtőszekrényben (2-8 °C) Szobahőmérsékleten (15-25 °C, szórt fényen) 0,9%-os nátrium-klorid oldatos infúzió 28 nap 14 nap 5%-os glükóz oldatos infúzió 28 nap 28 nap Polipropilén fecskendő Hűtőszekrényben (2-8 °C) Szobahőmérsékleten (15-25 °C, szórt fényen) 0,9%-os nátrium-klorid oldatos infúzió 28 nap 14 nap Injekcióhoz való víz 28 nap 7 nap Hígítatlan formában 28 nap 14 nap Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználó felel a felhasználásig eltelt tárolási időért és körülményekért, ami normális esetben nem lehet 24 óránál hosszabb időtartam, 2 °C - 8 °C-on. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva Gyógyszergyár Zrt. 4042 Debrecen Pallagi út 13. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-21030/01 - 5 ml OGYI-T-21030/02 - 10 ml OGYI-T-21030/03 - 25 ml OGYI-T-21030/04 - 75 ml OGYI-T-21030/05 - 100 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. október 8. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. november 6. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. március 17. 15 OGYÉI/20959/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az epirubicin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az Epirubicin-Teva 2 mg/ml nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a nő klinikai állapota epirubicin-kezelést igényel. Az epirubicin alkalmazása az első trimeszterben kerülendő. A rendelkezésre álló humán adatok nem igazolják az epirubicin 2. és 3. trimeszterben történő alkalmazásához kapcsolódó súlyos születési rendellenességek és vetélések meglétét vagy hiányát. A 2. és/vagy 3. trimeszterben bekövetkező, in utero epirubicin-expozíciót követően beszámoltak a magzatnál és/vagy az újszülöttnél sporadikusan előforduló tranziens ventricularis hypokinesiáról, a szívenzimek átmeneti emelkedéséről, valamint feltételezett antraciklin-indukálta cardiotoxicitás miatti magzati halálozásról (lásd 4.4 pont). A magzatot és/vagy az újszülöttet monitorozni kell a cardiotoxicitás szempontjából, és el kell végezni a kezelési irányelveknek megfelelő vizsgálatokat. Szoptatás Nem ismert, hogy az epirubicin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Mivel sok gyógyszer - beleértve más antraciklineket is - kiválasztódik az anyatejbe, valamint a szoptatott csecsemőkben az epirubicin következtében kialakuló súlyos mellékhatások lehetősége fennáll, a szoptató anyáknak azt kell tanácsolni, hogy ne szoptassanak az epirubicin-kezelés alatt, valamint az utolsó dózist követően még legalább 7 napig. Termékenység Az epirubicin az emberi ondósejtekben kromoszómakárosodást okozhat. Az epirubicin-kezelésben részesülő férfiaknak azt kell javasolni, hogy kérjenek tanácsot a spermiumok konzerválására vonatkozóan, mivel a terápia esetleg irreverzibilis terméketlenséget idézhet elő. A menopausa előtt álló nőknél az epirubicin amenorrhoeát, illetve idő előtti menopauzát okozhat. Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás férfiaknál, illetve nőknél A fogamzóképes nőknek azt kell tanácsolni, hogy kerüljék el a teherbeesést a kezelés alatt, valamint használjanak hatékony fogamzásgátló módszereket a kezelés alatt, illetve az utolsó dózist követően még legalább 6,5 hónapig. Az epirubicin-kezelésben részesülő férfiaknak tanácsos hatékony fogamzásgátló módszereket használniuk a kezelés ideje alatt és az utolsó dózist követően még legalább 3,5 hónapig. |