Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz Fehér por és tiszta, színtelen oldószer oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Minden egyes injekciós üveg névleges tartalma: 500 NE humán XI. alvadási faktor (FIX.). Az 5 ml injekcióhoz való vízben feloldott Mononine kb. 100 NE/ml IX. faktort tartalmaz. Az aktivitást (NE) az Európai Gyógyszerkönyv szerint, egylépcsős véralvadási teszttel határozzák meg. A Mononine átlagos fajlagos aktivitása minimum 190 NE/mg fehérje. A gyógyszert emberi plazmából állítják elő. Ismert hatású segédanyagok: Hozzávetőegesen 66 mmol/l (1,5 mg/ml) nátrium injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Hisztidin, Mannit, Nátrium-klorid, HCl vagy NaOH (kis mennyiségben a pH beállítására) Mellékelt oldószer: Injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Vérzés megelőzésére és kezelésére, haemophilia B-ben (öröklött IX. faktorhiányban) szenvedő betegeknél. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést a haemophiliás betegek kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell elkezdeni. Adagolás A szubsztitúciós kezelés adagolása és időtartama a IX. faktorhiány súlyosságától, a vérzés helyétől és kiterjedésétől, valamint a beteg klinikai állapotától függ. Az alkalmazásra kerülő IX. faktor mennyiségét nemzetközi egységben (NE) fejezik ki, ami a WHO standard készítményére vezethető vissza. A plazmában lévő IX. faktor aktivitása százalékosan (a normál plazma aktivitását 100%-nak tekintve) vagy NE-ben fejezhető ki. Egy egység IX. faktor aktivitása megfelel a kevert normál humán plazma 1 ml-ében lévő IX. faktor aktivitásának. Igény szerinti kezelés A szükséges IX. faktor mennyiségének kiszámítása azon a tapasztalati tényen alapszik, hogy a testtömeg-kilogrammonként adott 1 NE IX. faktor a plazma IX. faktor aktivitását kb. 1%-kal emeli. A szükséges mennyiséget az alábbi képlettel lehet meghatározni: Szükséges mennyiség = testtömeg (kg) × kívánatos IX. faktoremelkedés (% vagy NE/dl) × 1,0. A beadandó mennyiséget és a gyakoriságot mindig az egyéni esetben megfigyelt klinikai hatásosság szabja meg. Az alábbi vérzéses epizódok esetén a megadott időtartamon belül a plazma IX. faktor szintje nem csökkenhet a (a normálérték %-ában) megadott érték alá. Az alábbi táblázat adagolási útmutatóként alkalmazható vérzéses esetekben és műtéteknél: 1. Táblázat: Intravénás injekció Vérzés mértéke / sebészeti beavatkozás típusa A szükséges IX. faktorszint (% vagy NE/dl) Adagolás gyakorisága (órák) / A kezelés időtartama (napok) Vérzés Kisebb ízületi bevérzés izomvérzés, vagy szájüregvérzés 20-40 24 óránként ismétlendő. Legalább 1 napos kezelés, a vérzés (fájdalom) megszűnéséig, vagy a teljes gyógyulásig. Kiterjedt ízületi bevérzés, izomvérzések, vagy vérömlenyek 30-60 3-4 vagy több napig, 24 óránként kell ismételni az infúziót, amíg a fájdalom és az akut mozgásképtelenség meg nem szűnik. Életveszélyes vérzések 60-100 8-24 óránként ismételni kell az infúziót a veszély megszűntéig Sebészeti beavatkozások Kis műtétek Fog eltávolítás 30-60 24 óránként ismétlendő. Legalább 1 napos kezelés, teljes gyógyulásig. Nagy műtétek 80-100 pre- és posztoperatív szakaszban 8-24 óránként ismételni kell az infúziót a teljes sebgyógyulásig, majd további 7 napig a IX. faktor aktivitását 30-60%-on kell tartani. 2. Táblázat: Műtét közbeni folyamatos infúzió. A haemostasishoz szükséges IX. faktorszint 40-100%(vagy NE/dl) A kívánt szint eléréséhez szükséges kezdeti dózis Egyszeri bólus adag 90 NE/ttkg (75-100 NE/ttkg) testtömeg vagy PK alapján meghatározott dózis Adagolás gyakorisága Folyamatos iv. infúzió a kiürülés, illetve a mért IX. faktorszint függvényében. A kezelés tartama 5 napig, illetve a műtét természetétől függően további kezelés szükség szerint Profilaxis Súlyos haemophilia B-ben szenvedő betegek tartós profilaxisánál 3-4 napos időközökben 20-40 NE IX. faktort kell alkalmazni testtömeg-kilogrammonként. Bizonyos esetekben, pl. fiatalabb betegeknél, indokolt lehet a gyakoribb adagolás vagy a nagyobb dózis. A kezelés alatt célszerű meghatározni a IX. faktorszintet, aminek ismeretében a dózis és az alkalmazás gyakorisága módosítható. Komolyabb sebészeti beavatkozásoknál a szubsztitúciós kezelés ellenőrzése véralvadási teszttel (a plazma IX. faktor aktivitása) elengedhetetlen. A betegek IX. faktorra adott válasza eltérő lehet, ami a különböző hasznosulásban és eltérő felezési időben nyilvánulhat meg. A kezelés alatt el kell végezni a IX. faktor elleni antitestek kialakulásának ellenőrzését. Lásd 4.4 pontot. Korábban nem kezelt betegek A Mononine biztonságosságát és hatásosságát korábban nem kezelt betegeknél még nem igazolták. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél az adagolás testtömeg alapján történik, ezért általában a felnőtteknél alkalmazott irányelveken alapul. Az alkalmazás gyakoriságát az egyéni esetben megfigyelt klinikai hatásosság szabja meg. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. A készítményt a 6.6 pont előírásainak megfelelően kell feloldani. Alkalmazás előtt szoba- vagy testhőmérsékletre kell melegíteni az injekciós oldatot. A Mononine-t lassan, iv. injekcióként vagy infúzióként kell beadni és beadás alatt a beteg reakcióit figyelemmel kell kísérni. Amennyiben a Mononine beadásával kapcsolatba hozható mellékhatás lép fel, a beadás sebességét csökkenteni kell, vagy be kell fejezni az infúziót (lásd 4.4 pont). Egyszeri intravénás injekció A vénapunkciót a mellékelt vénapunkciós készlettel végezzük el. A fecskendőt csatlakoztassuk a készlet luer végéhez. Lassan, intravénásan, a betegnek elfogadható sebességgel kell beadni (maximális infúziós sebesség: 2 ml/perc). Folyamatos infúzió A Mononine-t oldja fel injekcióhoz való vízben a 6.6 pontban leírtak szerint. A hígítatlan oldat folyamatosan infundálható fecskendő pumpával. A hígítatlan oldat aktivitása körülbelül 100 NE/ml A hígított oldatot az alábbiak szerint kapjuk: * A hígítatlan, szűrt Mononine oldatból a szükséges mennyiséget áttöltjük a kívánt térfogatú fiziológiás sóoldatba aszeptikus körülmények között. * Az 1:10-es hígítású oldat (aktivitás 10 NE IX. faktor/ml) 24 órán át stabil marad. * Alacsonyabb aktivitást nagyobb hígítással érhetünk el. A IX. faktor aktivitását ellenőrizni kell a kívánt szint fenntartásához. Hígítási példa 500 NE Mononine hígítására: Elérendő aktivitás 10 NE/ml 20 NE/ml Mononine oldat térfogata 5 ml 5 ml Fiziológiás sóoldat térfogata 45 ml 20 ml Hígítási arány 1:10 1:5 * PVC iv. zsákokat és csövet célszerű használni. * Gondosan össze kell keverni az oldatot, ellenőrizzük, hogy a zsák nem lyukas-e. * 12-24 óránként ajánlott cserélni a frissen hígított Mononine oldatot tartalmazó zsákokat. A Mononine folyamatos infundálásának ajánlott sebessége, ami a mintegy 80%-os IX. faktorszintnek megfelelő egyensúlyi állapot fenntartásához szükséges, 4 NE/ttkg/óra, de ez természetesen függ az egyénre jellemző farmakokinetikai viszonyoktól és az elérni kívánt faktorszinttől. Amennyiben a IX. faktor kiürülési sebessége (clearance) ismert, az infúziós sebesség egyedileg, a betegre számolható ki: Adagolási sebesség (NE/ttkg/óra) = Kiürülés (ml/óra/ttkg) × kívánt IX. faktorszint-növekedés (NE/ml) Gyermekeknél, folyamatos infúzióként alkalmazva, a hatásosságot és biztonságosságot nem vizsgálták (lásd 4.4 pont). Ennek megfelelően, gyermekeknél és serdülőknél a Mononine folyamatos infúzióként való alkalmazása csak akkor megfontolható, ha az adagoláshoz szükséges sebészeti beavatkozások előtti farmakokinetikai adatok (hasznosulás, clearance) rendelkezésre állnak és a faktorszintek megbízhatóan monitorozhatók a perioperatív szakaszban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Ismert allergiás reakció az egérfehérjével szemben. Thrombosis vagy disseminált intravascularis coagulatio magas kockázata (lásd 4.4 pontot is). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Túlérzékenység A Mononine alkalmazása közben allergiás típusú túlérzékenységi reakciók előfordulhatnak. A gyógyszer nyomokban egérfehérjét tartalmaz (az egér monoklonális ellenanyagot a tisztítási folyamatnál alkalmazzák). Mivel az egérfehérje szintje rendkívül alacsony (? 50 ng egérfehérje/100 NE) az ilyen fehérjék infúziója csak elméletileg idézhet elő túlérzékenységi reakciót. Amennyiben túlérzékenységi tünetek jelentkeznek, azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy azonnal hagyják abba a gyógyszer adagolását és vegyék fel a kapcsolatot a kezelőorvosukkal. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről, köztük a csalánkiütésről, generalizált urticariáról, nehézlégzésről, légszomjról, vérnyomásesésről, anaphylaxiáról. Shock esetén a shock kezelésére előírt eljárást kell követni. A Mononine egy standard adagja, amely 2000 NE (20 ml) 30,36 mg nátriumot tartalmaz. Ezt figyelembe kell venni sószegény diéta alkalmazásánál. Inhibitorok IX. faktor-koncentrátummal ismételten kezelt betegeknél célszerű monitorozni a IX. faktor elleni antitestek (inhibitorok) kialakulását, aminek szintjét Bethesda Egységben (BE) lehet kifejezni, megfelelő biológiai ellenőrző vizsgálatot alkalmazva. Irodalmi adatok alapján az allergiás reakciók, és a IX. faktor ellenes antitestek (inhibitorok) képződése között összefüggés van. Az allergiás reakciót mutató betegeket inhibitor jelenlétére is vizsgálni kell. Az inhibitoros betegek IX. faktorral való kezelése az anaphylaxiás reakció kockázatát növeli. A IX. faktor-koncentrátummal kapcsolatos allergiás reakció kockázata miatt, a kezelő orvos döntése alapján a IX. faktor alkalmazásának megkezdésekor különös figyelmet kell fordítani az allergiás reakciók elkerülésére. Thromboembolia A thromboticus komplikációk potenciális lehetősége miatt a IX. faktor-tartalmú készítmények alkalmazásakor thromboticus komplikációk, illetve a consumptiós coagulopathia első jeleire a megfelelő biológiai vizsgálatokat el kell végezni a májbetegeknél, posztoperatív állapotokban, újszülötteknél, illetve azon betegeknél, akiknél a DIC vagy a thromboticus komplikáció kockázata nagy. Minden ilyen esetben a Mononine alkalmazásának hasznát mérlegelni kell a lehetséges komplikációk kockázatával szemben. Cardiovascularis események A cardiovascularis rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél az FIX.-cel végzett szubsztitúciós kezelés növelheti a cardiovascularis kockázatot. Katéter alkalmazásával kapcsolatos szövődmények Ha centrális vénás katéterre (CVAD) van szükség, a CVAD alkalmazásával kapcsolatos szövődmények kockázatát, köztük a lokális fertőzések, a bacteriaemia és a kanül helyén kialakuló thrombosis, figyelembe kell venni. Vírusbiztonság Az emberi vérből és plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazásából eredő fertőzések megelőzésére kidolgozott standard eljárások közé tartoznak a donorok kiválasztása, az egyedi plazmaadományok és a plazmakeverékek szűrővizsgálata a fertőzés speciális markereire valamint a hatékony vírusinaktiváló és/vagy -eltávolító eljárások beillesztése a gyártási folyamatba. Mindezek ellenére az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazása esetén a fertőző ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljes mértékben. Ez vonatkozik az eddig ismeretlen természetű vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb kórokozókra is. Az alkalmazott eljárások hatékonyak a burokkal rendelkező vírusokkal szemben, mint például a humán immundeficiencia vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV), hepatitis C vírus (HCV) és a burokkal nem rendelkező hepatitis A vírussal (HAV) és a parvovírus B19 vírussal szemben is. Plazma eredetű IX. faktor készítménnyel rendszeresen kezelt betegeknél meg kell fontolni a hepatitis B és hepatitis A vakcina adásának szükségességét. Kifejezetten ajánlott, hogy minden alkalommal, amikor Mononine-t kap a beteg, az alkalmazott Mononine nevét és gyártási számát rögzítsék, hogy szükség esetén visszakereshető legyen a kapcsolat a beteg és a beadott gyártási tételek között. Gyermekek és serülők A felsorolt figyelmeztetések és óvintézkedések a felnőttekre és gyerekekre egyformán vonatkoznak. Gyermekeknél folyamatos infúzióként alkalmazva a hatásosságra és biztonságosságra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, különösen az inhibitorok kialakulásának veszélye ismeretlen (lásd 4.2 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Mononine nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás Humán IX. faktor-tartalmú készítmény túladagolásával kapcsolatos mellékreakció nem ismert. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nincs ismert adat a IX. faktor-tartalmú készítmények és egyéb gyógyszerek kölcsönhatásáról. Kevés adat rendelkezésre áll az epszilon-aminokapronsav vagy tranexámsav és Mononine szimultán alkalmazásával kapcsolatban, pl. traumát követő orális vérzésben vagy foghúzás utáni kezelésben. 6.2 Inkompatibilitások Ezt a gyógyszert egyéb gyógyszerekkel nem szabad keverni, kivéve a 6.1 pontban felsorolt hígító- és oldószerekkel, valamint fiziológiás sóoldattal. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások a klinikai vizsgálatokon és a posztmarketing tapasztalatokon alapulnak. Az alábbi gyakorisági kategóriákat különböztetjük meg: A biztonságossági profil összefoglalása Ritkán megfigyeltek túlérzékenységi, vagy allergiás reakciókat (mint pl. angiooedema, égő és csípő érzés az infúzió beadásának helyén, hidegrázás, kipirulás, generalizált urticaria, fejfájás, csalánkiütés, vérnyomásesés, levertség, émelygés, nyugtalanság, tachycardia, mellkasi szorító érzés, bizsergés, hányás, sípoló légzés), és egyes esetekben súlyos anaphylaxia is (a shockot is beleértve) kialakult. Bizonyos esetekben ezek a reakciók súlyos anaphylaxiához vezettek, ami szoros időbeni egybeesést mutatott a IX. faktor-inhibitorok kialakulásával (lásd 4.4 pontot is). Olyan inhibitoros haemophilia B-ben szenvedő betegeknél, akiknél előfordult allergiás reakció, az immuntolerancia kialakítását célzó kezelést követően nagyon ritkán nephrosis szindrómát észleltek. A haemophilia B-ben szenvedő betegeknél kialakulhatnak IX. faktort semlegesítő antitestek (inhibitorok). Az inhibitorok megjelenése a IX. faktor-kezelésre adott nem kielégítő klinikai válaszban fog megnyilvánulni. Ilyenkor ajánlott felvenni a kapcsolatot egy specializált haemophilia-centrummal. A IX. faktor-tartalmú készítmények alkalmazása együtt jár a thromboemboliás események kockázatával, és a kevésbé tiszta készítményekkel ez a kockázat nagyobb. Az alacsony tisztasági fokú készítmények használatával kapcsolatban myocardialis infarctust, disseminált intravascularis coagulopathiát (DIC), vénás thrombosist és tüdőembóliát írtak le. A nagy tisztaságú készítmények alkalmazásánál az említett mellékhatások ritkán következnek be. A mellékhatások táblázatos összefoglalása Az alábbi táblázat a mellékhatásokat a MedDRA szervrendszerek szerinti besorolás alapján részletezi. A gyakoriságot a következő megállapodás alapján értékelték: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100- < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Szervrendszer Mellékhatások Gyakoriság Vese és húgyúti megbetegedések Nephrosis szindróma Nagyon ritka Érbetegségek és tünetek Thromoemboliás események Nem ismert Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók Láz Ritka Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenység (allergiás reakciók) Ritka Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek FIX.-gátlás Nagyon ritka A kiválasztott mellékhatások ismertetése Klinikai vizsgálatban, a korábban nem kezelt betegeknél (KNKB-ek), 51 betegből 2 esetben (4%) alakult ki inhibitor, és az egyik betegnél két ízben anaphylaxiás reakció is bekövetkezett. Vírusbiztonsággal kapcsolatos információk a 4.4 pontban találhatók. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan ugyanaz, mint a felnőtteknél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: vérzésellenes szerek/IX. véralvadási faktor, ATC kód: B02B D04 A IX. faktor egyláncú glikoprotein, molekulasúlya 68 000 Dalton. K-vitamin-dependens véralvadási faktor, a májban szintetizálódik. A IX. faktort az intrinsic alvadási úton a XIa. faktor aktiválja, míg az extrinsic úton a VII. faktor/szöveti faktor-komplex. Az aktivált IX. faktor (FIXa.) az aktivált VIII. faktorral (FVIIIa.) együtt aktiválja a X. faktort (FXa.). Az eredmény a protrombin trombinná alakulása, majd a trombin a fibrinogént fibrinné alakítja, és végül kialakul a fibrinháló. A haemophilia B X-kromoszómához kötött, öröklődő alvadási rendellenesség, amit a IX. faktor csökkent szintje okoz. Ennek következtében ízületi, izom- illetve egyéb belső szervi vérzések alakulnak ki spontán vagy balesetből, sebészeti beavatkozásból eredő trauma eredményeként. A szubsztitúciós kezelés emeli a plazma IX. faktor szintjét és ezzel ideiglenesen korrigálható a IX. faktor aktivitása és a vérzési hajlam. Visszaoldás után (lásd 6.6 fejezet) az injekció színtelen, tiszta, kissé opálos oldat, izotóniás, pH-ja semleges, és kb. százszor annyi IX faktort tartalmaz, mint a plazma azonos térfogata. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Hasznosulási klinikai vizsgálatban (recovery study) 38 haemophilia B-ben szenvedő betegeknél alkalmaztak rövid idejű infúzióban Mononine-t, és az átlagos hasznosulási érték 1,7 NE/dl per NE/ttkg (0,85-4,66) volt. Azaz a testtömeg-kilogrammonként beadott 1 NE a plazma IX. faktor aktivitását kb.1,7%-kal emelte. A 28 betegnél mért átlagos terminális felezési idő 14,9 óra (7,2-22,7). A Mononine farmakokinetikai paramétereit 12 elektív műtétre kerülő betegnél, a Mononine folyamatos infúzióját megelőzően határozták meg. Paraméter Hasznosulási vizsgálat (n = 38) Átlag (tartomány) Tervezett műtét (n = 12) Átlag (tartomány) Hasznosulás NE/dl/NE/ttkg 1,71 (0,85-4,66) 1,21 (0,83-1,6) Terminális felezési idő (óra) 14,9 (7,2-22,7)++ 16,4 (8,7-36,6) Kezdeti féléletidő+++ (óra) N/A 2,46 (0,34-6,2) Görbe alatti terület+ (óra × kg/ml) N/A 0,254 (0,147-0,408) Egyensúlyi térfogat (ml/kg) N/A 111(77-146) Kiürülés (ml/óra/kg) N/A 4,27 (2,45-6,78) Átlagos tartózkodási idő (óra) N/A 27,4 (17,7-42,6) + 1 NE/ttkg állandó dózisra ++ 28 beteg adataiból számolva +++ 12 betegből 4 beteg adataiból. A maradék 8 beteg egycsoportos modellként követve. A Mononine megoszlása véletlenszerűen ellenőrizve. N/A nincs adat Gyermekek és serdülők A 12 évnél fiatalabb betegek esetén nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A humán plazma IX. alvadási faktora természetes alkotója a humán plazmának és hatása azonos az endogén IX. faktoréval. Az állatokban végzett akut toxicitási vizsgálat túlterhelést okoz, nem teszi lehetővé a toxikus vagy a halálos adag, illetve a túladagolás vizsgálatát. Ismételt adagolással járó, (szubakut, vagy krónikus) toxicitási vizsgálat nem végezhető el anélkül, hogy az állatban ki ne alakulna ellenanyag a fajidegen (humán) fehérje ellen. Az állatkísérletek adatai nem bizonyító erejűek, de a IX. faktor klinikai alkalmazása során mindezidáig nem figyeltek meg tumorképző vagy genotoxikus hatást. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Közvetlen csomagolóanyagok 500 NE por butil-, vagy brómbutil gumidugóval lezárt (I. hidrolitikai osztályú) injekciós üvegben és 5 ml oldószer klórbutil gumidugóval lezárt (I. hidrolitikai osztályú) injekciós üvegben. Kiszerelés 500 NE-t tartalmazó doboz: 1 injekciós üveg porral 1 injekciós üveg 5 ml injekcióhoz való vízzel 1 db szűrővel ellátott áttöltő eszköz 20/20 Elkészítéshez és beadáshoz szükséges készlet (egy belső dobozban) - 1 db 10 ml-es egyszerhasználatos fecskendő - 1 db vénapunkcióra szolgáló készlet - 2 db alkoholos törlő - 1 db nem steril tapasz 6.6 A készítmény felhasználására, kezelésére, megsemmisítésére vonatkozó útmutatások Általános teendők - A feloldást és a felszívást aszeptikus körülmények között kell végezni. - Feloldás után az oldat tiszta vagy kissé opálos. Feloldás után, alkalmazás előtt a felszívott, megszűrt (lásd alább) oldatot ellenőrizni kell vizuálisan, színváltozásra, esetleges részecskék megjelenésére. Zavaros, vagy részecskéket (üledéket) tartalmazó oldatot nem szabad felhasználni. Visszaoldás Az oldószert melegítse szobahőmérsékletűre. A terméket és az oldószert tartalmazó kisüvegek kupakjainak középső részét távolítsa el, majd a gumidugó felületét kezelje a fertőtlenítő oldattal, és hagyja megszáradni mielőtt a Mix2Vial csomagot kibontaná. 1 1. Nyissa ki a Mix2Vial csomagot a fedőfólia lehúzásával. Ne vegye ki a Mix2Vial-t a buborékcsomagolásból. 2 2. Helyezze az oldószeres üveget egy sima, tiszta felületre, és tartsa szorosan. A műanyag tartóval együtt a Mix2Vial készlet kék végében lévő tűt nyomja egyenesen lefelé és szúrja át az oldószeres üveg gumidugóját. 3 3. Óvatosan távolítsa el a műanyag tartót a Mix2Vial készletről úgy, hogy a csomagolást karimájánál fogva felfelé húzza. Győződjön meg róla, hogy csak a csomagolóanyagot húzta le, és nem a Mix2Vial készletet. 4 4. Helyezze a port tartalmazó üveget egy sima, szilárd felületre. Az oldószeres üveget a rajta lévő Mix2Vial készlettel együtt fordítsa meg, és a készlet átlátszó végében lévő tűt nyomja egyenesen lefelé és szúrja át a terméket tartalmazó üveg gumidugóját. Az oldószer automatikusan átfolyik a készítményt tartalmazó üvegbe. 5 5. Egyik kezével fogja meg a Mix2Vial készlet készítményhez csatlakozó részét, másik kezével az oldószerhez csatlakozó darabot, és óvatosan csavarja szét két részre az óramutató járásával ellentétesen. Az oldószeres üveget a hozzá kapcsolódó kék színű Mix2Vial áttöltő eszköz darabbal együtt távolítsa el. 6 6. A terméket tartalmazó üveget a rajta lévő átlátszó adapterrel együtt enyhén mozgassa, amíg a készítmény teljesen feloldódik. Ne rázza az üveget. 7 7. Szívjon levegőt az üres, steril fecskendőbe. A függőlegesen álló készítményüvegen lévő Mix2Vial készlet Luer Lock csatlakozójához csatlakoztassa a fecskendőt az óramutató járásával azonos irányba csavarva. Nyomja a levegőt a készítményt tartalmazó üvegbe. Felszívás és alkalmazás 8 8. Tartsa a fecskendő dugattyúját benyomva, és fordítsa meg az üveget a fecskendővel együtt, majd szívja ki az oldatot a dugattyú lassú visszahúzásával. 9 9. Amint az oldat teljes mennyisége a fecskendőbe került, fogja szorosan a fecskendőt (a dugattyúval lefelé tartva) és a Mix2Vial átlátszó részét válassza le róla az óramutató járásával ellentétes irányba csavarva. Alkalmazza az oldatot lassan, intravénás injekcióként vagy infúzióként. (lásd 4.2 pont). Bármely fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2-8 ?C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Lejárati időn belül a terméket (a külső csomagolásban tartva) szobahőmérsékleten (legfeljebb 25 °C) maximum 1 hónapig lehet tárolni. Ezen idő alatt vagy az 1 hónap letelte után ismételt hűtve tárolás nem lehetséges. A szobahőmérsékletre kerülés dátumát és az 1 hónapos tárolási idő végét tüntessük fel a külső csomagoláson. Az 1 hónap letelte után a terméket fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. Feloldás után az oldat szobahőmérsékleten (legfeljebb 25 °C-on) 24 órán át kémiailag és fizikailag bizonyítottan stabil. Mikrobiológiai megfontolásból a készítményt azonnal fel kell használni. Hígítás után (max 1:10 arányban) az elkészített Mononine oldat 24 órán át stabil marad. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA CSL Behring GmbH Emil-von-Behring-str. 76. 35041 Marburg Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20159/01 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. július 11. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. január 12. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2019. július 18. 5 OGYÉI/14326/2019 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás A IX. faktor állatok szaporodására kifejtett hatását még nem vizsgálták. Terhesség és szoptatás Mivel a haemophilia B ritkán fordul elő nőkben, a IX. faktor terhességben és a szoptatás időszakában történő alkalmazásával szerzett tapasztalatok nem elégségesek. Ezért a IX. faktort terhesség vagy szoptatás alatt csak egyértelmű indikáció esetén alkalmazzuk. Termékenység Termékenységre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. | 
