Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

ISENTRESS 400MG FILMTABLETTA 60X

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Merck Sharp & Dohme Bv
Hatástani csoport:
J05AJ
Törzskönyvi szám:
EU/1/07/436/001
Hatóanyagok:
RaltegravirumDDD
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
206513 Ft
Kiadhatóság:
SZ Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos ellenőrzés mellett kiadható gyógyszerkészítmények.
Eü. rendeletre felírhatja:
Illetékes szakorvos
Infektológia
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,00206513,00
Közgyógy206513,000,00
Eü kiemelt206213,00300,00
Üzemi baleset206513,000,00
Közgyógy eü.kiemelt206513,000,00
Teljes0,00206513,00
Egyedi engedélyes0,00206513,00
Tárolás:
Nedvességtől védve
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Csecsemőknek nem adható
Májbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás
A terápiát a HIV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie.

Adagolás
Az ISENTRESS-t egyéb aktív retrovírus elleni kezelésekkel (antiretroviral therapy, ART)
kombinációban kell alkalmazni (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Felnőttek, gyermekek és serdülők
A javasolt adag naponta egyszer 1200 mg (két 600 mg-os tabletta) felnőtt és (legalább 40 kg
testtömegű) gyermek és serdülő, korábban nem kezelt betegeknél vagy virológiailag szuppresszált,
kezdő kezelésként naponta kétszer 400 mg ISENTRESS-t kapó betegeknél.
További elérhető gyógyszerformák és hatáserősségek
Az ISENTRESS 400 mg-os tabletta formájában is elérhető naponta kétszeri alkalmazásra
HIV-fertőzött felnőtteknek vagy legalább 25 kg testtömegű gyermekeknek és serdülőknek. Nem
szabad a 400 mg-os tablettát a napi 1200 mg-os adag beadására alkalmazni (olvassa el a 400 mg-os
tabletta alkalmazási előírását).
Az ISENTRESS rágótabletta formájában is elérhető legalább 11 kg testtömegű gyermekek részére,
illetve granulátum belsőleges szuszpenzióhoz formájában is olyan, legalább 4 hetes csecsemők és
kisgyermekek részére, akiknek a testtömege legalább 3 kg, de kevesebb, mint 20 kg. További
adagolási információkat lásd még a rágótabletta és a granulátum belsőleges szuszpenzióhoz
alkalmazási előírásaiban.
A rágótabletta legnagyobb adagja naponta kétszer 300 mg. Mivel a gyógyszerformák eltérő
farmakokinetikai profillal rendelkeznek, a 400 mg-os tabletta vagy a 600 mg-os tabletta sem a
rágótablettával sem a granulátummal belsőleges szuszpenzióhoz nem helyettesíthető (lásd 5.2 pont). A
rágótablettákat és a granulátumot belsőleges szuszpenzióhoz HIV-fertőzött serdülőknél (12-18 év)
vagy felnőtteknél nem vizsgálták.

Idősek
Idősek esetében korlátozott információ áll rendelkezésre a raltegravir alkalmazásával kapcsolatban
(lásd 5.2 pont). Ennek megfelelően az ISENTRESS-t ebben a betegcsoportban körültekintően kell
alkalmazni.

Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében dózismódosításra nincs szükség (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepes mértékű májkárosodás esetén dózismódosításra nincs szükség. A raltegravir
biztonságosságát és hatásosságát súlyos májbetegségben szenvedő betegek esetében nem igazolták.
Ennek megfelelően az ISENTRESS-t körültekintően kell alkalmazni súlyos májkárosodásban
szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők
A raltegravir biztonságosságát és hatásosságát 4 hetesnél fiatalabb csecsemők esetében nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
A 600 mg-os ISENTRESS filmtablettát nem szabad alkalmazni 40 kg-nál alacsonyabb testtömegű
gyermekeknél.

Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazás.
A 600 mg-os ISENTRESS tabletták - 1200mg-os naponta egyszeri adagként alkalmazva - étellel
együtt vagy anélkül is bevehetők.
A farmakokinetikai jellemzőkben várhatóan végbemenő változások miatt nem szabad szétrágni,
összetörni vagy eltörni a tablettákat.




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános
A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a jelenleg alkalmazott retrovírus elleni terápia nem gyógyítja
meg a HIV-fertőzést és nem bizonyított, hogy megakadályozza a HIV, fertőzött vérrel történő
átterjedését másokra. Miközben az antiretrovirális kezeléssel biztosított hatásos vírus-szuppresszió
bizonyítottan jelentősen csökkenti a szexuális úton történő vírusátvitelt, a vírus átadásának kockázata
így sem zárható ki. Az átvitel megelőzésére a nemzeti irányelvekkel összhangban óvintézkedéseket
kell tenni.
A raltegravir a rezisztencia szempontjából viszonylag alacsony genetikai korláttal rendelkezik, ezért a
raltegravirt, amikor lehetséges, mindig két másik, aktív retrovírus elleni kezeléssel együttesen kell
alkalmazni, hogy a virológiai hatástalanság és a rezisztencia kialakulásának lehetősége
minimalizálható legyen (lásd 5.1 pont).
Korábban nem kezelt betegekben a raltegravir használatára vonatkozó klinikai vizsgálati adatok csak a
raltegravir és két nukleotid reverz transzkriptáz-gátló (NRTI) (emtricitabin és
tenofovir-dizoproxil-fumarát) együttes alkalmazására korlátozódnak.

Depresszió
Beszámoltak depresszióról, ide értve az öngyilkossági gondolatokat és öngyilkos magatartást, főként
olyan betegeknél, akiknek depresszió vagy pszichiátriai betegség szerepel a kórtörténetében.
Körültekintően kell eljárni az olyan betegeknél, akiknek depresszió vagy pszichiátriai betegség
szerepel a kórtörténetében.

Májkárosodás
Súlyos májbetegségben szenvedő betegek esetében a raltegravir biztonságosságát és hatásosságát nem
állapították meg. Ennek megfelelően a raltegravirt körültekintően kell alkalmazni súlyos
májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Fennálló májműködési zavarban, beleértve a krónikus hepatitiszt, szenvedő betegeknél nagyobb
gyakorisággal alakul ki kóros májfunkciós eltérés a kombinált retrovírus elleni terápia során, és az
általános gyakorlatnak megfelelően megfigyelés alatt kell őket tartani. Ha a májbetegség súlyosbodása
bizonyossá válik, meg kell fontolni a terápia megszakítását vagy abbahagyását.
A krónikus B vagy C típusú hepatitiszben szenvedő és kombinált retrovírus elleni kezelésben
részesülő betegek fokozottan ki vannak téve a súlyos és potenciálisan végzetes, májjal kapcsolatos
mellékhatások kockázatának.

Osteonecrosis
Bár az etiológiájában több tényező játszik szerepet (úgymint kortikoszteroid-használat,
alkoholfogyasztás, súlyos immunszupresszió, magasabb testtömegindex), az osteonecrosis eseteit
mégis olyan betegeknél jelentették nagyobb számban, akiknek előrehaladott HIV-fertőzése volt
és/vagy hosszan tartó, kombinált retrovírus elleni terápiában részesültek. A betegeket tájékoztatni kell,
hogy forduljanak orvoshoz, ha ízületi fájdalmat, ízületi merevséget vagy mozgásbeli nehézséget
tapasztalnak.

Immunreaktivációs szindróma
Súlyos immunhiányban szenvedő HIV-fertőzött betegekben a kombinált retrovírus elleni terápia
(combination antiretroviral therapy, CART) megkezdésekor a tünetmentes vagy reziduális
opportunista patogénekkel szemben gyulladásos reakció léphet fel, ami súlyos klinikai állapot
kialakulásához vagy a tünetek súlyosbodásához vezethet. Ilyen reakciót általában a CART indítása
utáni első hetekben vagy hónapokban figyeltek meg. Főbb példák erre a cytomegalovírus retinitis, a
generalizált és/vagy fokális mycobacterium-fertőzések, valamint a Pneumocystis jiroveci (korábbi
nevén Pneumocystis carinii) okozta pneumonia. Bármilyen gyulladásos tünetet ki kell vizsgálni,
illetve szükség esetén kezelni kell.

Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór) előfordulását jelentették az immunreaktiváció során,
azonban a jelentkezésig eltelt idő a bejelentések szerint rendkívül változó, és ezek az események a
kezelés elkezdése után több hónappal is előfordulhatnak.

Atazanavir
A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir atazanavirral történő együttes alkalmazása
emelkedett raltegravir plazmaszinteket eredményezett, ezért az együttes alkalmazás nem javasolt (lásd
4.5 pont).

Tipranavir/ritonavir
A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir tipranavirral/ritonavirral történő együttes
alkalmazása csökkent raltegravir minimális plazmaszinteket eredményezhet, ezért az együttes
alkalmazás nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Antacidumok
A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir kalcium-karbonáttal és alumínium/magnézium
tartalmú antacidumokkal történő együttes alkalmazása csökkent raltegravir plazmaszinteket
eredményezett, ezért az együttes alkalmazás nem javasolt (lásd 4.5 pont).
Erős gyógyszermetabolizáló enziminduktorok
Az erős gyógyszermetabolizáló enziminduktorokat (pl. rifampicin) nem vizsgálták az 1200 mg-os
naponta egyszer alkalmazott raltegravirral, de csökkent raltegravir minimális plazmaszinteket
eredményezhet, ezért az 1200 mg-os naponta egyszer alkalmazott raltegravirral történő együttes
alkalmazás nem javasolt.

Myopathia és rhabdomyolysis
Jelentettek myopathiát és rhabdomyolysist. Azoknál a betegeknél, akik korábban myopathiában vagy
rhabdomyolysisben szenvedtek, vagy akiknél jelen van bármilyen hajlamosító tényező, beleértve más
gyógyszerek használatát, amelyek ezeket az állapotokat okozhatják, körültekintően kell eljárni (lásd
4.8 pont).

Súlyos bőr- és túlérzékenységi reakciók
Súlyos, potenciálisan életveszélyes és halálos kimenetelű bőrreakciókat jelentettek olyan betegeknél,
akik raltegravirt szedtek; az esetek többségében olyan egyéb gyógyszerekkel egyidejűleg, melyek
összefüggésbe hozhatóak ezekkel a reakciókkal. Stevens–Johnson szindróma és toxicus epidermalis
necrolysis esetek is előfordultak ezek között. Beszámoltak túlérzékenységi reakciókról is, melyek
jellemzői a kiütések, szisztémás eltérések és időnként szervi dysfunctio – ide értve a májelégtelenséget
– voltak. A raltegravir és egyéb gyanúsítható szerek szedését azonnal abba kell hagyni, ha súlyos
bőrreakciók okozta panaszok vagy tünetek, illetve túlérzékenységi reakciók lépnek fel (melyek többek
között, de nem kizárólag, az alábbiakat foglalják magukba: súlyos bőrkiütés vagy lázzal, általános
rossz közérzettel, fáradtsággal, izom- vagy ízületi fájdalmakkal, hólyagokkal, oralis laesióval,
kötőhártya-gyulladással, arc-oedemával, hepatitisszel, eosinophiliával, angiooedemával együtt járó
kiütések). A beteg klinikai állapotát – ide értve a hepaticus aminotranszferázok szintjét is –
figyelemmel kell kísérni, és meg kell kezdeni a szükséges terápiát. Ha a súlyos bőrkiütés fellépését
követően a raltegravir vagy más gyanúsítható szerekkel történő kezelés leállítása késedelmet szenved,
életveszélyes reakció alakulhat ki.

Kiütések
Olyan, korábban már kezelt betegeknél, akik raltegravirt és darunavirt tartalmazó kezelésben
részesültek, gyakrabban fordult elő kiütés, mint a raltegravirt darunavir nélkül vagy a darunavirt
raltegravir nélkül kapó betegeknél (lásd 4.8 pont).

Laktóz
Az ISENTRESS filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában,
Lapp laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Néhány esetben beszámoltak szédülésről raltegravirt tartalmazó protokoll alkalmazása során. A
szédülés befolyásolhatja néhány beteg a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességeit (lásd 4.8 pont).


4.9 Túladagolás
A raltegravir túladagolásának kezelésével kapcsolatban nem áll rendelkezésre specifikus információ.
Túladagolás esetén indokolt általános támogató intézkedéseket alkalmazni, tehát eltávolítani a fel nem
szívódott anyagot az emésztőrendszerből, kórházi megfigyelést alkalmazni (beleértve
elektrokardiogram készítését) és szükség esetén támogató kezelést kezdeni. Figyelembe kell venni,
hogy a raltegravir klinikai használatban káliumsóként kerül alkalmazásra. A raltegravir
dializálhatóságának mértéke ismeretlen.




Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az in vitro vizsgálatok alapján a raltegravir nem szubsztrátja a citokróm P450 (CYP) enzimeknek,
nem gátolja a CYP1A2, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 vagy CYP3A enzimeket,
nem gátolja az UDP-glükuroniltranszferáz (UGT) 1A1 és 2B7 enzimeket, nem indukálja a CYP3A4
enzimet és nem gátolja a P-glikoprotein-mediált transzportot. Ezen adatok alapján nem várható, hogy
a raltegravir hatással lenne azon gyógyszerek farmakokinetikájára, amelyek ezeknek az enzimeknek
vagy a P-glikoproteinnek szubsztrátjai.
In vitro és in vivo vizsgálatok alapján a raltegravir legfőképpen egy UGT1A1-mediált glükuronidációs
metabolizációs folyamaton keresztül választódik ki.

A raltegravir farmakokinetikájában jelentős inter- és intra-individuális variabilitást figyeltek meg.
A raltegravir hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára
A naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirral végzett gyógyszerinterakciós vizsgálatok során a
raltegravirnak nem volt klinikailag jelentős hatása az etravirin, a maravirok, a
tenofovir-dizoproxil-fumarát, a hormonális fogamzásgátlók, a metadon, a midazolám vagy a
boceprevir farmakokinetikájára. Ezek az eredmények kiterjeszthetőek a naponta egyszer alkalmazott
1200 mg raltegravirra és ezeknél a hatóanyagoknál nincs szükség dózismódosításra
Néhány vizsgálatban a naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravir és a darunavir együttes
alkalmazása enyhe, ám klinikailag jelentéktelen csökkenést eredményezett a darunavir
plazmakoncentrációiban. A naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirnál tapasztalt hatás mértéke
alapján várható, hogy a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir valószínűleg nem gyakorol a
darunavir plazmakoncentrációkra klinikailag jelentős hatást.

Más gyógyszerek hatása a raltegravir farmakokinetikájára
Gyógyszermetabolizáló enziminduktorok
Az erős UGT1A1-induktor gyógyszereknek, mint például a rifampicinnek a naponta egyszer
alkalmazott 1200 mg raltegravirra gyakorolt hatása ismeretlen, azonban az együttes alkalmazás a
naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirnál megfigyelt minimális koncentrációknál jelentkező
csökkenés alapján valószínűleg csökkenti a raltegravir minimális szintjeit, ezért a naponta egyszer
alkalmazott 1200 mg raltegravirral történő együttes alkalmazás nem javasolt. Az egyéb erős
gyógyszermetabolizáló enziminduktorok, mint például a fenitoin és a fenobarbitál, UGT1A1 enzimre
gyakorolt hatása ismeretlen, ezért a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravirral történő
együttes alkalmazás nem javasolt. Gyógyszerinterakciós vizsgálatokban az efavirenznek nem volt
klinikailag jelentős hatása a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir farmakokinetikájára,
ezért egyéb, kevésbé erős induktorok (pl. efavirenz, nevirapin, rifabutin, glükokortikoidok, orbáncfű,
pioglitazon) a raltegravir ajánlott dózisával alkalmazhatóak.

UGT1A1 inhibitorok
A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir atazanavirral történő együttes alkalmazása
jelentősen emelkedett raltegravir plazmaszinteket eredményezett, ezért a naponta egyszer alkalmazott
1200 mg raltegravir és az atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt.

Antacidumok
A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir alumínium/magnézium és kalcium-karbonát
tartalmú antacidumokkal történő együttes alkalmazása várhatóan a raltegravir minimális
plazmaszintjeinek klinikailag jelentős csökkenését eredményezi. Az eredmények alapján az
alumínium/magnézium és kalcium-karbonát tartalmú antacidumok a naponta egyszer alkalmazott
1200 mg raltegravirral történő együttes alkalmazása nem javasolt.

Gyomor pH-t növelő szerek
A ONCEMRK (292-es protokoll) vizsgálatból származó populációs farmakokinetikai elemzés azt
igazolta, hogy a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir protonpumpa gátlókkal vagy H2-
blokkolókkal történő együtes alkalmazása a raltegravir farmakokinetikájában nem eredményezett
klinikailag jelentős változásokat. Hasonló hatásossági és biztonságossági eredményeket értek el ezen
gyomor pH-t módosító szerek hiányában, illetve megléte esetén. Ezen adatok alapján a protonpumpa
gátlók és H2-blokkolók együtt alkalmazhatóak a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravirral.
További tényezők
Nem végeztek vizsgálatot a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg (2 × 600 mg) raltegravirral együtt
adott ritonavir, tipranavir/ritonavir, boceprevir vagy etravirin gyógyszerkölcsönhatásainak
értékelésére. Míg a raltegravir expozíció változásának mértéke a ritonavirnak, a boceprevirnek vagy az
etravirinnek a naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirra gyakorolt hatása miatt kicsi volt, a
tipranavir/ritonavir hatása miatti változás nagyobb volt (GMR [geometriai átlagérték] Cmin=0,45;

GMR AUC=0,76). A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir és a tipranavir/ritonavir
együttes alkalmazása nem javasolt.
A naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirral végzett korábbi vizsgálatok szerint a
tenofovir-dizoproxil-fumarát (az emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát egyik összetevője) növelte
a raltegravir expozícióját. A naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir biohasznosulását az
emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát 12%-kal igazoltan növelte, azonban ennek hatása klinikailag
nem számottevő. Ennél fogva az emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát és a naponta egyszer
alkalmazott 1200 mg raltegravir együttes alkalmazása megengedett.
Valamennyi interakciós vizsgálatot felnőtteken végezték.
A naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirral átfogó gyógyszerinterakciós vizsgálatokat
végeztek, a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravirral pedig korlátozott számú
gyógyszerinterakciós vizsgálatot végeztek.
Az 1. táblázatban szerepel valamennyi rendelkezésre álló interakciós vizsgálati adat, valamint az
együttadásra vonatkozó ajánlások.
1. táblázat
Farmakokinetikai interakciós adatok
Gyógyszerek csoportosítása
terápiás osztály szerint
Interakció
(mechanizmus, amennyiben ismert)
Az együttadásra
vonatkozó ajánlások
RETROVÍRUS ELLENI SZEREK
Proteáz-inhibitorok (PI)
atazanavir /ritonavir
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 41%
raltegravir C12h ? 77%
raltegravir Cmax ? 24%
(UGT1A1-gátlás)
A raltegravir (400 mg
naponta kétszer)
dózismódosítása nem
szükséges
atazanavir
(1200 mg raltegravir egyszeri
adag)
raltegravir AUC ? 67 %
raltegravir C24h ? 26 %
raltegravir Cmax ? 16 %
(UGT1A1 gátlás)
A raltegravirral (1200 mg
naponta egyszer) történő
együttes alkalmazás nem
javasolt.
tipranavir /ritonavir
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 24%
raltegravir C12h ? 55%
raltegravir Cmax ? 18%
(UGT1A1-indukció)
A raltegravir (400 mg
naponta kétszer)
dózismódosítása nem
szükséges.
A naponta kétszer alkalmazott 400 mg-os adag
vizsgálatából extrapolálva
A raltegravirral (1200 mg
naponta egyszer) történő
együttes alkalmazás nem
javasolt.
Nem-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NNRTI)
efavirenz
(400 mg raltegravir egyszeri
adagban)
raltegravir AUC ? 36%
raltegravir C12h ? 21%
raltegravir Cmax ? 36%
(UGT1A1-indukció)
A raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer)
dózismódosítása nem
szükséges.
efavirenz
(1200 mg raltegravir egyszeri
adagban)
raltegravir AUC ? 14%
raltegravir C24hr ? 6%
raltegravir Cmax ? 9%
(UGT1A1 indukció)

Gyógyszerek csoportosítása
terápiás osztály szerint
Interakció
(mechanizmus, amennyiben ismert)
Az együttadásra
vonatkozó ajánlások
etravirin
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 10%
raltegravir C12h ? 34%
raltegravir Cmax ? 11%
(UGT1A1-indukció)
etravirin AUC ? 10%
etravirin C12h ? 17%
etravirin Cmax ? 4%
Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem az
etravirin esetében nem
szükséges dózismódosítás.
Nukleozid/nukleotid reverz transzkriptáz inhibitorok
tenofovir-dizoproxil-fumarát
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 49%
raltegravir C12h ? 3%
raltegravir Cmax ^ 64%
(Az interakció mechanizmusa ismeretlen.)
tenofovir AUC ? 10%
tenofovir C24h ? 13%
tenofovir Cmax ˇ 23% Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem a
tenofovir-dizoproxil-fumarát
dózismódosítása nem
szükséges.
emtricitabin és
tenofovir-dizoproxil-fumarát
(1200 mg [2 × 600 mg] raltegravir
naponta egyszer)
Populációs farmakokinetikai (FK) vizsgálat
alapján az
emtricitabinnak/tenofovir-dizoproxil-fumarátnak
a raltegravir farmakokinetikájára gyakorolt
hatása minimálisnak bizonyult (a relatív
biohasznosulás 12%-os emelkedése), és
statisztikailag vagy klinikailag nem volt jelentős.
(Az interakció mechanizmusa ismeretlen.)
CCR5-inhibitorok
maravirok
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 37%
raltegravir C12h ? 28%
raltegravir Cmax ? 33%
(az interakció mechanizmusa ismeretlen)
maravirok AUC ? 14%
maravirok C12h ? 10%
maravirok Cmax ˇ 21%
Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem a
maravirok esetében nem
szükséges dózismódosítás.
HEPATITIS C VÍRUS ELLENI SZEREK
NS3/4A proteáz inhibitorok (PI)
boceprevir
(raltegravir 400 mg egyszeri
adag)
raltegravir AUC ? 4%
raltegravir C12hr ? 25%
raltegravir Cmax ? 11%
(az interakció mechanizmusa ismeretlen)
Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem a
boceprevir esetében nem
szükséges dózismódosítás.
ANTIMIKRÓBÁS SZEREK
Antimycobacteriális szerek
rifampicin
(400 mg raltegravir egyszeri
adagban)
raltegravir AUC ? 40%
raltegravir C12h ? 61%
raltegravir Cmax ? 38%
(UGT1A1 indukció)
A rifampicin csökkenti a
raltegravir plazmaszintjét.
Ha a rifampicinnel történő
együttadás elkerülhetetlen,
megfontolható a raltegravir
(400 mg naponta kétszer)
dózisának megkétszerezése.

Gyógyszerek csoportosítása
terápiás osztály szerint
Interakció
(mechanizmus, amennyiben ismert)
Az együttadásra
vonatkozó ajánlások
A naponta kétszer alkalmazott 400 mg-os adag
vizsgálatából extrapolálva
A raltegravirral (1200 mg
naponta egyszer) történő
együttes alkalmazás nem
javasolt.
SZEDATÍVUMOK
midazolám
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
midazolám AUC ? 8%
midazolám Cmax ^ 3%
Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem a
midazolám dózismódosítása
nem szükséges.
Ezek az eredmények azt
jelzik, hogy a raltegravir se
nem induktora, se nem
inhibitora a CYP3A4
enzimnek, így nem várható,
hogy a raltegravir
befolyásolja azon
gyógyszerek
farmakokinetikáját, amelyek
a CYP3A4enzim
szubsztrátjai.
FÉMKATION TARTALMÚ ANTACIDUMOK
alumínium és
magnézium-hidroxid tartalmú
antacidum
(raltegravir 400 mg naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 49%
raltegravir C12 h ? 63%
raltegravir Cmax ? 44%
2 órával a raltegravir előtt
raltegravir AUC ? 51%
raltegravir C12 h ? 56%
raltegravir Cmax ? 51%
2 órával a raltegravir után
raltegravir AUC ? 30%
raltegravir C12 h ? 57%
raltegravir Cmax ? 24%
6 órával a raltegravir előtt
raltegravir AUC ? 13%
raltegravir C12 h ? 50%
raltegravir Cmax ? 10%
6 órával a raltegravir után
raltegravir AUC ? 11%
raltegravir C12 h ? 49%
raltegravir Cmax ? 10%
(kelátképződés fémkationokkal)
Az alumínium és
magnézium tartalmú
antacidumok csökkentik a
raltegravir plazmaszintjét. A
raltegravir (400 mg naponta
kétszer és 1200 mg naponta
egyszer) együttadása
alumínium és/vagy
magnézium tartalmú
antacidumokkal nem
javasolt.
alumínium/magnézium-hidroxid
tartalmú antacidum
(1200 mg raltegravir egyszeri
adagban)
12 órával a raltegravir alkalmazása után
raltegravir AUC ? 14 %
raltegravir C24 h ? 58%
raltegravir Cmax ? 14 %
(kelátképződés fém-ionokkal)

Gyógyszerek csoportosítása
terápiás osztály szerint
Interakció
(mechanizmus, amennyiben ismert)
Az együttadásra
vonatkozó ajánlások
kalcium-karbonát tartalmú
antacidum
(raltegravir 400 mg naponta
kétszer)
raltegravir AUC ? 55%
raltegravir C12 h ? 32%
raltegravir Cmax ? 52%
(kelátképződés fémionokkal)
A raltegravir (400 mg
naponta kétszer)
dózismódosítása nem
szükséges.
kalcium-karbonát tartalmú
antacidum
(1200 mg raltegravir egyszeri
adagban)
raltegravir AUC ? 72 %
raltegravir C24 h ? 48%
raltegravir Cmax ? 74 %
12 órával a raltegravir alkalmazása után
raltegravir AUC ? 10 %
raltegravir C24 h ? 57%
raltegravir Cmax ? 2 %
(kelátképződés fémionokkal)
A raltegravirral (1200 mg
naponta egyszer) történő
együttes alkalmazás nem
javasolt.
H2-BLOKKOLÓK ÉS PROTONPUMPA-GÁTLÓK
omeprazol
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ^37%
raltegravir C12 h ^24%
raltegravir Cmax ^51%
(fokozott szolubilitás)
A raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer)
dózismódosítása nem
szükséges.
famotidin
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
raltegravir AUC ^44%
raltegravir C12 h ^6%
raltegravir Cmax ^60%
(fokozott szolubilitás)
gyomor pH-t növelő szerek:
protonpumpa gátlók (pl.
omeprazol), H2-blokkolók (pl.
famotidin, ranitidin, cimetedin)
(1200 mg raltegravir)
Populációs farmakokinetikai (FK) vizsgálat
alapján a gyomor pH-t növelő szereknek a
raltegravir farmakokinetikájára gyakorolt hatása
minimálisnak bizonyult (a relatív biohasznosulás
8,8%-os csökkenése), és statisztikailag vagy
klinikailag nem volt jelentős.
(fokozott gyógyszer szolubilitás)
HORMONÁLIS FOGAMZÁSGÁTLÓK
Etinil-ösztradiol
Norelgesztromin
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
Etinil-ösztradiol AUC ?2%
Etinil-ösztradiol Cmax ^6%
Norelgesztromin AUC ^14%
Norelgesztromin Cmax ^29%
Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem az
(ösztrogén- és/vagy
progeszteron-alapú)
hormonális fogamzásgátlók
dózismódosítása nem
szükséges.
OPIOID ANALGETICUMOK
metadon
(400 mg raltegravir naponta
kétszer)
metadon AUC -
metadon Cmax-
Sem a raltegravir (400 mg
naponta kétszer és 1200 mg
naponta egyszer), sem a
metadon esetében nem
szükséges dózismódosítás.


6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A raltegravir biztonságossági profilját két, korábban már kezelt felnőtt betegek bevonásával végzett
III. fázisú, randomizált klinikai vizsgálat alapján, valamint két, korábban nem kezelt felnőtt betegek
bevonásával végzett III. fázisú, randomizált klinikai vizsgálat alapján határozták meg. A forgalomba
hozatalt követő biztonságossági vizsgálatokból és a spontán jelentésekből származó adatok szintén
szerepelnek a raltegravir biztonságossági profiljában.
A korábban már kezelt betegeken végzett két klinikai vizsgálat során 462 beteg az ajánlott 400 mg-os
dózist kapta naponta kétszer optimalizált háttérkezeléssel kombinálva, és ez került összehasonlításra
237 beteg adataival, akik placebót kaptak optimalizált háttérkezeléssel kombinálva. A kettős-vak
kezelés során a teljes utánkövetés 708 betegév volt a naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirral
kezelt betegek esetén és 244 betegév volt a placebót kapó betegek esetén.

A korábban nem kezelt betegek esetén egy klinikai vizsgálat során 281 betegben a naponta kétszer
400 mg javasolt dózist alkalmazták 200 mg emtricitabin (+) 245 mg tenofovir-dizoproxil-fumarát fix
kombinációjával együtt, s ezt hasonlították össze a 282 beteg által (lefekvés előtt) szedett 600 mg
efavirenz és emtricitabin (+) tenofovir-dizoproxil-fumarát kombinációjával. A kettős-vak kezelés
során a teljes követés 1104 betegév volt a naponta kétszer 400 mg raltegravirt kapó, és 1036 betegév a
lefekvés előtt 600 mg efavirenzt kapó csoportban. A második vizsgálatban 797, korábban nem kezelt,
HIV-1-gyel fertőzött beteg bevonásával értékelték a raltegravir hatásosságát összehasonlítva az
emtricitabin (+) tenofovir-dizoproxil-fumarát kombinációjával alkalmazott raltegravirt a naponta
egyszeri 1200 mg-os adagban kapó 531 beteget a naponta kétszeri 400 mg-os adagban kapó 266
beteggel. A naponta egyszer 1200 mg raltegravirt kapó betegek teljes követése 515,6 betegév, a
naponta kétszer 400 mg raltegravirt kapó betegeké pedig 257,7 betegév volt.
A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások, melyek 5%-os vagy ennél nagyobb
gyakorisággal fordultak elő, a fejfájás, a hányinger és a hasi fájdalom voltak. A leggyakrabban
jelentett súlyos mellékhatás az immunrekonstitúciós szindróma és a súlyos bőrkiütés volt. A
rhabdomyolysis a naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravir forgalomba hozatalát követő
alkalmazás során nem gyakran jelentett mellékhatás volt.
A korábban már kezelt betegekre vonatkozó összefoglaló elemzésben a kezelés mellékhatások miatt
történő abbahagyásának aránya 3,9% volt azoknál a betegeknél, akik raltegravirt és optimalizált
háttérkezelést kaptak és 4,6% azoknál, akik placebót és optimalizált háttérkezelést kaptak. A korábban
nem kezelt betegek esetén a kezelés mellékhatások miatt történő abbahagyásának aránya a raltegravir
+ emtricitabin (+) tenofovir-dizoproxil-fumarátot kapó betegeknél 5,0%, míg az efavirenz +
emtricitabin (+) tenofovir-dizoproxil-fumarátot kapó betegeknél 10,0% volt.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbi táblázat tartalmazza azokat a mellékhatásokat szervrendszerek szerinti besorolásban,
amelyek a vizsgálóorvosok szerint okozati összefüggésben álltak (az önmagában vagy egyéb
retrovírus elleni kezeléssel kombinációban alkalmazott) raltegravirral, valamint a forgalomba hozatalt
követő tapasztalatok során megfigyelt mellékhatásokat is. A gyakorisági kategóriák: gyakori
(? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból
nem állapítható meg).
Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások
Raltegravir (önmagában vagy egyéb ART-val
kombinációban adva)
Fertőző betegségek és
parazitafertőzések
Nem gyakori herpes genitalis, folliculitis, gastroenteritis, herpes
simplex, herpesvírus-fertőzés, herpes zoster,
influenza, nyirokcsomótályog, molluscum
contagiosum, nasopharyngitis, felső légúti fertőzés
Jó-, rosszindulatú és nem
meghatározott típusú daganatok
(beleértve a cisztákat és
polipokat is)
Nem gyakori bőr papilloma
Vérképzőszervi és
nyirokrendszeri betegségek és
tünetek
Nem gyakori anaemia, vashiányos anaemia,
nyirokcsomó-fájdalom, lymphadenopathia,
neutropenia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és
tünetek
Nem gyakori immunrekonstitúciós szindróma,
gyógyszer-túlérzékenység, túlérzékenység
Anyagcsere- és táplálkozási
betegségek és tünetek
Gyakori étvágycsökkenés
Nem gyakori cachexia, diabetes mellitus, dyslipidaemia,
hypercholesterinaemia, hyperglycemia,
hyperlipidemia, hyperphagia, étvágynövekedés,
polydipsia, testzsír rendellenesség

Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások
Raltegravir (önmagában vagy egyéb ART-val
kombinációban adva)
Pszichiátriai kórképek Gyakori különös álmok, álmatlanság, rémálmok, rendellenes
viselkedés, depresszió
Nem gyakori mentális zavarok, öngyilkossági kísérlet, szorongás,
zavartság, lehangoltság, major depresszió, elalvási
problémák, megváltozott kedélyállapot,
pánikroham, alvászavar, öngyilkossági gondolatok,
öngyilkos magatartás (különösen azoknál a
betegeknél, akiknél a korábbi anamnézisben
pszichiátriai betegség szerepel)
Idegrendszeri betegségek és
tünetek
Gyakori
Nem gyakori
szédülés, fejfájás, pszichomotoros hiperaktivitás
amnesia, carpal tunnel-szindróma, cognitiv zavar,
figyelemzavar, posturalis szédülés, dysgeusia,
hypersomnia, hypaesthesia, letargia, memóriazavar,
migrén, peripheriás neuropathia, paraesthesia,
somnolentia, tensiós fejfájás, tremor, rossz
alvásminőség
Szembetegségek és szemészeti
tünetek
Nem gyakori látáscsökkenés
A fül és az egyensúly-érzékelő
szerv betegségei és tünetei
Gyakori
Nem gyakori
vertigo
tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel
kapcsolatos tünetek
Nem gyakori palpitatio, sinus bradycardia, ventricularis
extrasystolék
Érbetegségek és tünetek Nem gyakori hőhullám, hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és
mediastinalis betegségek és
tünetek
Nem gyakori dysphonia, epistaxis, orrdugulás
Emésztőrendszeri betegségek és
tünetek
Gyakori
Nem gyakori
hasi puffadás, hasi fájdalom, hasmenés, flatulentia,
hányinger, hányás, dyspepsia
gastritis, hasi discomfort, felhasi fájdalom, hasi
érzékenység, anorectalis discomfort, szorulás,
szájszárazság, epigastrialis discomfort, erosiv
duodenitis, böfögés, gastroesophagealis reflux
betegség, gingivitis, glossitis, odynophagia, acut
pancreatitis, pepticus fekély, végbélvérzés
Máj- és epebetegségek, illetve
tünetek
Nem gyakori hepatitis, hepaticus steatosis, alkoholos hepatitis,
májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet
betegségei és tünetei
Gyakori kiütés
Nem gyakori acne, alopecia, dermatitis acneiforme, bőrszárazság,
erythema, zsírvesztés az arcról, hyperhidrosis,
lipoatrophia, szerzett lipodystrophia,
lipohypertrophia, éjszakai izzadás, prurigo, pruritus,
generalizált pruritus, macularis kiütés,
maculopapularis kiütés, viszkető kiütés, bőr lesio,
urticaria, xeroderma, Stevens-Johnson szindróma,
gyógyszer okozta kiütés eosinophiliával és
szisztémás tünetekkel (DRESS)

Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások
Raltegravir (önmagában vagy egyéb ART-val
kombinációban adva)
A csont- és izomrendszer,
valamint a kötőszövet
betegségei és tünetei
Nem gyakori arthralgia, arthritis, hátfájás, lágyékfájdalom,
mozgásszervi fájdalom, myalgia, nyakfájás,
osteopenia, végtagfájdalom, tendinitis,
rhabdomyolysis
Vese- és húgyúti betegségek és
tünetek
Nem gyakori veseelégtelenség, nephritis, nephrolithiasis,
nocturia, veseciszta, vesekárosodás,
tubulointerstitialis nephritis
A nemi szervekkel és az
emlőkkel kapcsolatos
betegségek és tünetek
Nem gyakori erectilis dysfunctio, gynaecomastia, menopausalis
tünetek
Általános tünetek, az
alkalmazás helyén fellépő
reakciók
Gyakori
Nem gyakori
asthenia, fáradtság, pyrexia
mellkasi discomfort érzés, hidegrázás, arc oedema,
a zsírszövet mennyiségének növekedése, idegesség,
általános rossz közérzet, submandibularis terime,
peripheriás oedema, fájdalom
Laboratóriumi és egyéb
vizsgálatok eredményei
Gyakori
Nem gyakori
emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint, atípusos
lymphocyták, emelkedett
aszpartát-aminotranszferáz-szint, a vér
trigliceridszintjének emelkedése, emelkedett
lipáz-szint, a vér hasnyálmirigy-amiláz szintjének
emelkedése
csökkent abszolút neutrofil-szám, emelkedett
alkalikus foszfatáz-szint, a vér albuminszintjének
csökkenése, a vér amilázszintjének emelkedése, a
vér bilirubinszintjének emelkedése, a vér
emelkedett koleszterinszintje, a vér
kreatininszintjének emelkedése, emelkedett
vércukorszint, a vér karbamid-nitrogén-szintjének
emelkedése, emelkedett kreatin-foszfokináz-szint,
az éhomi vércukorszint emelkedése, cukor jelenléte
a vizeletben, a high density lipoprotein szintjének
emelkedése, a nemzetközi normalizált arány (INR)
értékének emelkedése, a low density lipoprotein
szintjének emelkedése, csökkent
thrombocyta-szám, vörösvértest jelenléte a
vizeletben, a derék-körfogat növekedése,
súlygyarapodás, csökkent fehérvérsejtszám
Sérülés, mérgezés és a
beavatkozással kapcsolatos
szövődmények

Nem gyakori véletlen túladagolás
A kiválasztott mellékhatások leírása
A naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravirt értékelő vizsgálatokban a korábban már kezelt és
nem kezelt, a raltegravir-kezelést egyéb antiretrovirális készítményekkel együtt elkezdő betegeknél
daganatos megbetegedésekről számoltak be. Az egyes daganatos betegségek fajtái és azok aránya
jellemző volt a súlyosan immunhiányos populációra. E vizsgálatok során a rák kialakulásának
kockázata hasonló volt a raltegravirt és a komparátor készítményt kapó csoportokban.
A raltegravir-kezelésben részesülő alanyok laboratóriumi értékeiben 2-4-es fokozatú kreatin-kináz
eltérés volt tapasztalható. Jelentettek myopathiát és rhabdomyolysist. Körültekintően kell eljárni
azoknál a betegeknél, akik korábban myopathiában vagy rhabdomyolysisben szenvedtek, vagy akiknél
jelen van bármilyen hajlamosító tényező, beleértve az olyan más gyógyszerek használatát, amelyek
ezeket az állapotokat okozhatják (lásd 4.4 pont).
Jelentettek osteonecrosisos eseteket, különösképpen olyan betegeknél, akik általánosan ismert
rizikófaktorokkal rendelkeztek, előrehaladott HIV-fertőzésben szenvedtek vagy hosszú távú kombinált
retrovírus elleni kezelésben (Combination Antiretroviral Therapy, CART) részesültek. Ennek
gyakorisága nem ismert (lásd 4.4 pont).
A kombinált antiretrovirális terápia (CART) megkezdésekor súlyos immunhiányban szenvedő
HIV-fertőzött betegeknél a tünetmentes vagy reziduális opportunista fertőzésekkel szemben
gyulladásos reakció léphet fel. Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór) előfordulását is jelentették,
azonban a bejelentések szerint a jelentkezésig eltelt idő rendkívül változó, és ezek az események a
kezelés elkezdése után több hónappal is előfordulhatnak (lásd 4.4 pont).
A következő klinikai mellékhatások mindegyike legalább egy alkalommal súlyos formában
jelentkezett: herpes genitalis, anaemia, immunrekonstitúciós szindróma, depresszió,mentális zavarok,
öngyilkossági kísérlet, gastritis, hepatitis, veseelégtelenség, véletlen túladagolás.
Korábban már kezelt betegekkel végzett klinikai vizsgálatok során – az ok-okozati összefüggéstől
függetlenül – a raltegravirt és darunavirt tartalmazó kezelési protokoll mellett gyakrabban észleltek
kiütést, mint a darunavir nélkül raltegravirt vagy a raltegravir nélkül darunavirt tartalmazó kezelési
protokollok esetén. A vizsgálóorvos által a gyógyszerrel összefüggésbe hozhatónak ítélt kiütés hasonló
arányban fordult elő. A kiütések expozícióra korrigált aránya (minden okozati kategóriában)
sorrendben 10,9, 4,2 és 3,8 volt 100 betegévre vonatkoztatva, míg a gyógyszerrel összefüggő kiütések
esetében ez az arány sorrendben 2,4, 1,1 és 2,3 volt 100 betegévre vonatkoztatva. A klinikai
vizsgálatokban megfigyelt kiütések súlyossága az enyhétől a közepesig terjedt, és nem eredményezte a
vizsgálat felfüggesztését (lásd 4.4 pont).
Hepatitis B és/vagy C vírus társfertőzésben szenvedő betegek
Krónikus (de nem akut) aktív hepatitis B és/vagy C társfertőzésben szenvedő betegek részt vehettek a
raltegravir III. fázisú vizsgálataiban, feltéve, hogy a vizsgálat kezdetén mért májfunkciós eredményeik
nem haladták meg a normálérték felső határának ötszörösét. A korábban már kezelt betegek
bevonásával végzett BENCHMRK 1 és BENCHMRK 2 (018-as és 019-es protokoll) vizsgálatokban
az összes beteg 16%-a (114/699) volt társfertőzött; a korábban nem kezeltek bevonásával végzett
STARTMRK (021-es protokoll) és ONCEMRK (292-es protokoll) vizsgálatokban pedig 6%-a
(34/563) és 2,9%-a (23/797) volt társfertőzött. Általánosságban a raltegravir biztonságossági profilja
hasonló volt a hepatitis B és/vagy C vírus társfertőzésben szenvedő betegeknél, mint a hepatitis B
és/vagy C vírus társfertőzésben nem szenvedő betegeknél, habár mindkét kezelési csoporton belül a
kóros AST- és ALT-értékek aránya valamivel magasabb volt a hepatitis B és/vagy a hepatitis C vírus
társfertőzésben szenvedő alcsoportban.
A 96. héten a korábban már kezelt betegeknél az AST, ALT vagy a teljes bilirubin kiinduláskor mért
értékeinek romlását jelző II. fokú vagy annál nagyobb mértékű laboratóriumi eltérések a raltegravirral
kezelt, társfertőzött betegek 29%, 34% ill. 13%-ánál jelentkeztek, míg ezek az eltérések a többi
raltegravirral kezelt betegek esetében 11%, 10% ill. 9%-ban fordultak elő. A 240. héten a korábban
nem kezelt betegeknél az AST, ALT vagy a teljes bilirubin kiinduláskor mért értékeinek romlását
jelző II. fokú vagy annál nagyobb laboratóriumi eltérések a raltegravirral kezelt, társfertőzött betegek
22%, 44% ill. 17%-ánál jelentkeztek, míg ezek az eltérések a többi raltegravirral kezelt beteg esetében
13%, 13% ill. 5%-ban fordultak elő.

Gyermekek és serdülők
Az ISENTRESS 600 mg-os tabletta gyógyszerformát gyermek- és serdülőkorú betegeknél nem
vizsgálták (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők (2-18 éves korig)
A naponta kétszer alkalmazott raltegravirt egyéb antiretrovirális szerekkel kombinációban alkalmazva
126, előzőleg már antiretrovirális kezelésben részesült, HIV-1-gyel fertőzött, 2-18 éves gyermeken és
serdülőn vizsgálták az IMPAACT P1066 vizsgálatban (lásd 5.1 és 5.2 pont). A 126 betegből 96 kapta
a naponta kétszer alkalmazott raltegravir javasolt dózisát.
Ennél a 96 gyermeknél és serdülőnél a 48. hétig fellépő gyógyszerrel összefüggő mellékhatások
gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél megfigyeltekhez volt hasonló.
Egy beteg gyógyszerrel összefüggő klinikai mellékhatásként 3. fokozatú pszichomotoros
hiperaktivitást, rendellenes viselkedést és álmatlanságot tapasztalt; egy betegnél pedig 2. fokozatú,
súlyos, gyógyszerrel összefüggő allergiás kiütés lépett fel.
Egy betegnél gyógyszerrel összefüggő laboratóriumi rendellenességek (4. fokozatú AST és
3. fokozatú ALT) léptek fel, melyek súlyosnak minősültek.
Csecsemők és kisgyermekek (4 hetestől 2 évesnél fiatalabb korúak)
A naponta kétszer alkalmazott raltegravirt egyéb antiretrovirális szerekkel kombinációban alkalmazva
26, 4 hetestől 2 évesnél fiatalabb korú, HIV-1-gyel fertőzött csecsemőnél és kisgyermeknél is
vizsgálták az IMPAACT P1066 vizsgálatban (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Ennél a 26 csecsemőnél és kisgyermeknél a 48. hétig fellépő gyógyszerrel összefüggő mellékhatások
gyakorisága, típusa és súlyossága hasonló volt a felnőtteknél megfigyeltekkel.
Egy betegnél 3. fokozatú, súlyos, gyógyszerrel összefüggő allergiás kiütés lépett fel, amely a kezelés
leállításához vezetett.

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a
hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.



Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: szisztémás vírus elleni szerek, egyéb vírus elleni készítmények, ATC kód:
J05AX08.

Hatásmechanizmus
A raltegravir egy integráz szál transzfer inhibitor, mely a humán immundeficiencia vírus (HIV-1) ellen
hatásos. A raltegravir az integráz katalitikus aktivitását gátolja. Az integráz egy HIV által kódolt
enzim, amely a vírusreplikációhoz szükséges. Az integráz gátlása megakadályozza a HIV genom
kovalens inzertálódását és beépülését a gazdasejt genomjába. Ha a HIV genom nem képes beépülni,
akkor nem képes az új fertőző vírusrészecskék termelését irányítani, így a beépülés gátlása
megakadályozza a vírusfertőzés terjedését.

In vitro vírus elleni aktivitás
A raltegravir 31 ? 20 nM koncentrációja a HIV-1 replikáció 95%--os gátlását (IC95) eredményezte
(egy kezeletlen vírusfertőzött sejtkultúrához viszonyítva) humán T-limfoid sejtkultúrákban, amelyeket
a sejtvonalhoz adaptált H9IIIB HIV-1 variánssal fertőztek meg. Emellett a raltegravir gátolta a
vírusreplikációt a perifériás vérből nyert, mitogén-aktivált humán mononukleáris sejtekben, amelyeket
a HIV-1 különböző primer klinikai izolátumaival fertőztek meg, köztük öt nem-B altípusból származó,
illetve a reverz transzkriptáz-inhibitorokra és proteáz-inhibitorokra rezisztens izolátumokkal. Egy
egyciklusos fertőzés vizsgálatban a raltegravir 23 olyan HIV izolátum által történő fertőzést gátolt
meg, melyek között 5 nem-B altípusú és 5, 5-12 nM IC50 értékkel rendelkező, cirkuláló rekombináns
forma volt.

Rezisztencia
A naponta kétszer és a naponta egyszer raltegravirt alkalmazó vizsgálatokban rezisztencia elemzéseket
végeztek. A naponta kétszeri adagot alkalmazó vizsgálatokban azon vírusok nagy része, amelyeket
olyan betegekből izoláltak, akik nem reagáltak a raltegravir kezelésre, a vírus két vagy több
mutációjának megjelenése miatt magas szintű raltegravir rezisztenciával rendelkezett. A legtöbb vírus
a 155. aminosavon (N155 H-ra változott), a 148. aminosavon (Q148 H, K vagy R-re változott) vagy a
143. aminosavon (Y143 H, C vagy R-re változott) mutatott jellegzetes mutációt, további egy vagy
több integráz mutáció mellett (pl.: L74M, E92Q, T97A, E138A/K, G140A/S, V151I, G163R, S230R).
A jellegzetes mutációk csökkentik a vírusok raltegravirral szembeni érzékenységét, és a további
mutációk megjelenése a raltegravir iránti érzékenység további csökkenését eredményezi. A naponta
egyszer alkalmazott adag vizsgálatában azonosított raltegravir mutációk hasonlónak bizonyultak a
naponta kétszer alkalmazott adag vizsgálatában azonosítottaknak (N155H, N155H/I203M and
L74M/E92Q). A rezisztencia kialakulásának esélyét csökkentő tényezők közé tartozott az alacsonyabb
szintű kiindulási vírusterhelés és más aktív retrovírus elleni szerek használata. A raltegravirral
szemben rezisztens mutációk általában rezisztenciát mutatnak az integráz szál transzfer inhibitor
elvitegravirral szemben is. A 143. aminosavon jelentkező mutációk nagyobb rezisztenciát mutatnak a
raltegravirral, mint az elvitegravirral szemben, valamint az E92Q mutáció nagyobb rezisztenciát mutat
az elvitegravirral, mint a raltegravirral szemben. A 148. aminosavon mutáns vírusok egy vagy több
egyéb, raltegravirra rezisztens mutációval együtt, szintén klinikailag jelentős rezisztenciát mutathatnak
a dolutegravirral szemben.
Klinikai tapasztalat
A raltegravir hatásosságának bizonyítéka két, korábban antiretrovirális kezelést kapó,
HIV-1 fertőzésben szenvedő felnőtt betegeken végzett randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos,
vizsgálat (BENCHMRK 1 és BENCHMRK 2, 018-as és 019-es protokoll) 96. heti adatainak
elemzésein; egy antiretrovirális kezelésben korábban nem részesülő, HIV-1 fertőzésben szenvedő
felnőtt betegeken végzett randomizált, kettős-vak, aktív-kontrollos, vizsgálat (STARTMRK, 021-es
protokoll) 240. heti adatainak elemzésén; valamint egy antiretrovirális kezelésben korábban nem
részesülő, HIV-1 fertőzésben szenvedő felnőtt betegeken végzett randomizált, kettős-vak,
aktív-kontrollos, vizsgálat (ONCEMRK 292-es protokoll) 48. heti adatainak elemzésén alapult.
Hatásosság
Korábban már kezelt felnőtt betegek (400 mg naponta kétszer)
A BENCHMRK 1 és a BENCHMRK 2 (multicentrumos, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos
vizsgálatok) 16 éves, vagy annál idősebb HIV-fertőzött, a három retrovírus elleni csoport (nukleozid
reverz transzkriptáz inhibitorok, nem-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok, proteáz inhibitorok)
mindegyikében legalább egy gyógyszerre dokumentáltan rezisztens betegek esetén értékelték a
naponta kétszer adott 400 mg raltegravir biztonságosságát és retrovírus elleni aktivitását a placebóval
szemben optimalizált háttérkezelés mellett. A randomizálás előtt az optimalizált háttérterápiát a
vizsgálóorvos a beteg terápiás anamnézise, valamint a kiindulási genotípusos és fenotípusos
vírusrezisztencia teszt eredményei alapján választotta ki.
A betegek demográfiai jellemzői (nem, kor és rassz) és kiindulási értékeik hasonlóak voltak a naponta
kétszer 400 mg ralegravirt kapó és a placebo-kezelésben részesülő csoportban. A betegek előzetesen
használt retrovírus elleni gyógyszereinek száma 12 (középérték), a kezelés időtartama pedig 10 év
(középérték) volt. Az optimalizált háttérkezelés alatt használt retrovírus elleni kezelések száma 4
(középérték) volt.

A 48. heti és 96. heti elemzések eredményei
A BENCHMRK 1 és BENCHMRK 2 vizsgálatban az ajánlott naponta kétszer 400 mg raltegravirt
kapó betegek összesített, tartós eredményeit (48. és 96. hét) a 2. táblázat tartalmazza.
2. táblázat
Hatásossági eredmények a 48. és 96. héten
BENCHMRK 1 és 2 összesítve
Paraméter
48. hét 96. hét
Raltegravir
400 mg
naponta
kétszer +
optimalizált
háttérterápia
(N = 462)
Placebo +
optimalizált
háttér-
terápia
(N = 237)
Raltegravir
400 mg
naponta
kétszer +
optimalizált
háttérterápia
(N = 462)
Placebo +
optimalizált
háttér-
terápia
(N = 237)
HIV-RNS < 400 kópia/ml, a betegek %-a
(95%-os CI)
Minden beteg†
72 (68, 76) 37 (31, 44) 62 (57, 66) 28 (23, 34)
Kiindulási értékek‡
HIV-RNS > 100 000 kópia/ml 62 (53, 69) 17 (9, 27) 53 (45, 61) 15 (8, 25)
? 100 000 kópia/ml 82 (77, 86) 49 (41, 58) 74 (69, 79) 39 (31, 47)
CD4-szám ? 50 sejt/mm3
61 (53, 69) 21 (13, 32) 51 (42, 60) 14 (7, 24)
> 50 és ? 200 sejt/mm3
80 (73, 85) 44 (33, 55) 70 (62, 77) 36 (25, 48)
> 200 sejt/mm3
83 (76, 89) 51 (39, 63) 78 (70, 85) 42 (30, 55)
Érzékenységi Érték (GSS)
§
0 52 (42, 61) 8 (3, 17) 46 (36, 56) 5 (1, 13)
1 81 (75, 87) 40 (30, 51) 76 (69, 83) 31 (22, 42)
2 és afelett 84 (77, 89) 65 (52, 76) 71 (63, 78) 56 (43, 69)
HIV-RNS < 50 kópia/ml, a betegek %-a
(95%-os CI)
Minden beteg†
62 (57, 67) 33 (27, 39) 57 (52, 62) 26 (21, 32)
Kiindulási értékek‡
HIV-RNS > 100 000 kópia/ml 48 (40, 56) 16 (8, 26) 47 (39, 55) 13 (7, 23)
? 100 000 kópia/ml 73 (68, 78) 43 (35, 52) 70 (64, 75) 36 (28, 45)
CD4-szám ? 50 sejt/mm3
50 (41, 58) 20 (12, 31) 50 (41, 58) 13 (6, 22)
> 50 és ? 200 sejt/mm3
67 (59, 74) 39 (28, 50) 65 (57, 72) 32 (22, 44)
> 200 sejt/mm3
76 (68, 83) 44 (32, 56) 71 (62, 78) 41 (29, 53)
Érzékenységi Érték (GSS)
§
0 45 (35, 54) 3 (0, 11) 41 (32, 51) 5 (1, 13)
1 67 (59, 74) 37 (27, 48) 72 (64, 79) 28 (19, 39)
2 és afelett 75 (68, 82) 59 (46, 71) 65 (56, 72) 53 (40, 66)

BENCHMRK 1 és 2 összesítve
Paraméter
48. hét 96. hét
Raltegravir
400 mg
naponta
kétszer +
optimalizált
háttérterápia
(N = 462)
Placebo +
optimalizált
háttér-
terápia
(N = 237)
Raltegravir
400 mg
naponta
kétszer +
optimalizált
háttérterápia
(N = 462)
Placebo +
optimalizált
háttér-
terápia
(N = 237)
Átlagos CD4 sejt változás (95%-os CI),
sejt/mm3
Minden beteg‡
109 (98, 121) 45 (32, 57) 123 (110, 137) 49 (35, 63)
Kiindulási értékek‡
HIV-RNS > 100 000 kópia/ml 126 (107, 144) 36 (17, 55) 140 (115, 165) 40 (16, 65)
? 100 000 kópia/ml 100 (86, 115) 49 (33, 65) 114 (98, 131) 53 (36, 70)
CD4-szám ? 50 sejt/mm3
121 (100, 142) 33 (18, 48) 130 (104, 156) 42 (17, 67)
> 50 és ? 200 sejt/mm3
104 (88, 119) 47 (28, 66) 123 (103, 144) 56 (34, 79)
> 200 sejt/mm3
104 (80, 129) 54 (24, 84) 117 (90, 143) 48 (23, 73)
Érzékenységi Érték (GSS)
§
0 81 (55, 106) 11 (4, 26) 97 (70, 124) 15 (-0, 31)
1 113 (96, 130) 44 (24, 63) 132 (111, 154) 45 (24, 66)
2 és afelett 125 (105, 144) 76 (48, 103) 134 (108, 159) 90 (57, 123)

A vizsgálatból kiesők sikertelennek számítottak: azokat a betegeket, akik a vizsgálat befejezése előtt abbahagyták a kezelést, sikertelennek
nyilvánították. A reagáló betegek százalékát és a hozzá tartozó 95% konfidencia intervallumot közölték.

A 400 és 50 kópia/ml alatti HIV-RNS százalékos arányának prognosztikai tényezők szerinti elemzésébe a betegeket virológiai
hatástalanság esetén is beszámították. Az átlagos CD4-változások számításakor virológiai hatástalanság esetén a kiindulási értékeket
vették figyelembe.
§
A Genotípusos Érzékenységi Érték az optimális háttérkezelés részeként adott összes antivirális gyógyszer száma, amelyekkel szemben a
betegből izolált vírus genotípusos szenzitivitást mutatott a genotípusos rezisztenciavizsgálatok alapján. . Az enfuvirtid használatát az
optimalizált háttérkezelésben enfuvirtid-naiv betegek körében az optimalizált háttérkezelés egy aktív gyógyszereként vették figyelembe.
Hasonlóképpen a darunavir használatát az optimalizált háttérkezelésben darunavir-naív betegek körében az optimalizált háttérkezelés egy
aktív gyógyszereként vették figyelembe.
A raltegravir (a vizsgálatot be nem fejezők esetében hatástalanságként feldolgozva) a 16. héten a
betegek 61,7%-ánál, a 48. héten a betegek 62,1%-ánál és a 96. héten a betegek 57,0%-ánál ért el
HIV RNS< 50 kópia/ml értékű virológiai választ. Néhány betegnél a 16. és 96. hét között viralis
rebound lépett fel. A hatástalansággal összefüggő tényezők közé tartozik a magas kiindulási
vírusterhelés és olyan optimalizált háttérkezelés, mely nem tartalmazott legalább egy potens
hatóanyagot.

Áttérés a raltegravirra (400 mg naponta kétszer)
A SWITCHMRK 1 és 2 (032-es és 033-as protokollok) vizsgálatokban olyan HIV-fertőzött betegeket
vizsgáltak, akik 200 mg lopinavirből + 50 mg ritonavirből (naponta kétszer 2 tabletta) és legalább
2 nukleozid reverz transzkriptáz-gátlóból álló szuppresszív kezelésben részesültek (szűréskor mért
HIV RNS értékük < 50 kópia/ml volt; és > 3 hónapja nem kellett változtatni a kezelési tervüket). Őket
1:1 arányban a következőképpen randomizálták: az egyik csoport folytatta, a naponta kétszer 2 tabletta
lopinavir + ritonavir szedését (n=174 és n=178), a másik csoport a lopinavir + ritonavir helyett
naponta kétszer 400 mg raltegravirt kapott (n=174 és n=176). Nem kerültek kizárásra azok a betegek
sem, akiknél előzőleg virológiai hatástalanságot figyeltek meg, és az előzetes antiretrovirális kezelések
számát sem korlátozták.
E vizsgálatokat a 24. héten elvégzett elsődleges hatásossági elemzést követően leállították, mivel nem
tudták kimutatni a raltegravirnak a lopinavir + ritonavir kombinációval szembeni non-inferioritását. A
két vizsgálat adatai alapján a 24. héten a HIV RNS szuppresszió (kevesebb, mint 50 kópia/ml) a
raltegravir-csoportban a betegek 84,4%-ban, míg a lopinavir + ritonavir-csoportban a betegek
90,6%-ában maradt fenn (a vizsgálatot be nem fejezők=hatástalanság). A raltegravir két másik aktív
hatóanyaggal történő együttes alkalmazásának szükségességéről lásd a 4.4 pontot.
Korábban nem kezelt felnőtt betegek (400 mg naponta kétszer)
A STARTMRK (egy multicentrikus, randomizált, kettős-vak, aktív-kontrollos) vizsgálat olyan
HIV-fertőzött betegekben értékelte a naponta kétszer alkalmazott 400 mg raltegravir
biztonságosságát és antiretrovirális aktivitását lefekvéskor bevett 600 mg efavirenzzel
összehasonlítva, akik > 5000 kópia/ml HIV RNS értékkel bírtak, és előzőleg nem részesültek ilyen
irányú kezelésben (mindkét szert emtricitabin + tenofovir-dizoproxil-fumarát kombinációval
alkalmazva.). A randomizációs besorolás a HIV RNS-szintek felmérése (?50 000 kópia/ml; és
> 50 000 kópia/ml), ill. a hepatitis B vagy C státusz (pozitív vagy negatív) alapján történt.
A betegek demográfiai jellemzői (nem, kor és rassz) és kiindulási értékeik hasonlóak voltak a naponta
kétszer 400 mg raltegravirt kapó és a lefekvés előtt 600 mg efavirenz-t kapó csoportban.
A 48. heti és 240. heti elemzések eredményei
Az elsődleges hatásossági végpontra vonatkozóan, azon betegek százalékos aránya, akik a 48. héten
elérték a HIV RNS < 50 kópia/ml értéket, 241/280 (86,1%) volt a raltegravirt kapó csoportban, és
230/281 (81,9%) az efavirenzt kapó csoportban. Az (raltegravir-efavirenz) kezelések közti különbség
4,2% volt 95%-os CI (-1,9, 10,3) mellett, mely bizonyítja, hogy a raltegravir non-inferior az
efavirenzhez viszonyítva (non-inferioritás p-érték < 0,001). A 240. héten az (raltegravir-efavirenz)
kezelések közti különbség 9,5% volt 95%-os CI (1,7, 17,3) mellett. A STARTMRK vizsgálat során a
javasolt naponta kétszer 400 mg raltegravir dózist kapó betegek 48. heti és 240. heti eredményei a
3. táblázatban találhatóak.
3. táblázat

Hatásossági eredmények a 48. és 240. héten
STARTMRK vizsgálat
Paraméter
48. hét 240. hét
Raltegravir
400 mg naponta
kétszer
(N = 281)
Efavirenz
600 mg
lefekvés előtt
(N = 282)
Raltegravir
400 mg naponta
kétszer
(N = 281)
Efavirenz
600 mg
lefekvés előtt
(N = 282)
HIV-RNS < 50 kópia/ml, a
betegek %-a (95%-os CI)
Minden beteg†
86 (81, 90) 82 (77, 86) 71 (65, 76) 61 (55, 67)
Kiindulási értékek‡
HIV-RNS > 100 000
kópia/ml
91 (85, 95) 89 (83, 94) 70 (62, 77) 65 (56, 72)
? 100 000
kópia/ml
93 (86, 97) 89 (82, 94) 72 (64, 80) 58 (49, 66)
CD4-szám ? 50 sejt/mm3
84 (64, 95) 86 (67, 96) 58 (37, 77) 77 (58, 90)
> 50 és ? 200
sejt/mm3
89 (81, 95) 86 (77, 92) 67 (57, 76) 60 (50, 69)
> 200
sejt/mm3
94 (89, 98) 92 (87, 96) 76 (68, 82) 60 (51, 68)
B-törzs vírus altípus 90 (85, 94) 89 (83, 93) 71 (65, 77) 59 (52, 65)
Nem B-törzs 96 (87, 100) 91 (78, 97) 68 (54, 79) 70 (54, 82)
Átlagos CD4 sejt változás
(95%-os CI), sejt/mm3
Minden beteg†
189 (174, 204) 163 (148, 178) 374 (345, 403) 312 (284, 339)
Kiindulási értékek‡
HIV-RNS > 100 000
kópia/ml
196 (174, 219) 192 (169, 214) 392 (350, 435) 329 (293, 364)
? 100 000
kópia/ml
180 (160, 200) 134 (115, 153) 350 (312, 388) 294 (251, 337)
CD4-szám ? 50 sejt/mm3
170 (122, 218) 152 (123, 180) 304 (209, 399) 314 (242, 386)
> 50 és ? 200
sejt/mm3
193 (169, 217) 175 (151, 198) 413 (360, 465) 306 (264, 348)
> 200
sejt/mm3
190 (168, 212) 157 (134, 181) 358 (321, 395) 316 (272, 359)
B-törzs vírus altípus 187 (170, 204) 164 (147, 181) 380 (346, 414) 303 (272, 333)
Nem B-törzs 189 (153, 225) 156 (121, 190) 332 (275, 388) 329 (260, 398)

A vizsgálatból kiesők sikertelennek számítottak: azokat a betegeket, akik a vizsgálat befejezése előtt abbahagyták a kezelést, sikertelennek
nyilvánították. A reagáló betegek százalékát és a hozzá tartozó 95%-os konfidencia intervallumot közölték.

A 400 és 50 kópia/ml alatti HIV-RNS százalékos arányának prognosztikai tényezők szerinti elemzésébe a betegeket virológiai
hatástalanság esetén is beszámították. Az átlagos CD4 sejt-változások számításakor virológiai hatástalanság esetén a kiindulási értékeket
vették figyelembe.
Megjegyzés: Az elemzés az összes rendelkezésre álló adaton alapul.
A raltegravirt és az efavirenzt emtricitabinnel (+) tenofovir-dizoproxil-fumaráttal együtt alkalmazták.

Korábban nem kezelt felnőtt betegek (1200 mg [2 x 600 mg] naponta egyszer)
A korábban nem kezelt, HIV RNS > 1000 kópia/ml értékkel rendelkező HIV-fertőzött betegek
bevonásával végzett ONCEMRK (multicentrikus, randomizált, kettős-vak, aktív-kontrollos) vizsgálat
a naponta egyszer alkalmazott 1200 mg raltegravir + emtricitabin (+) tenofovir-dizoproxil-fumarát
biztonságosságát és antiretrovirális aktivitását értékelte az
emtricitabin (+) tenofovir-dizoproxil-fumaráttal kombinációban naponta kétszer alkalmazott 400 mg
raltegravirhoz képest. A randomizációs besorolás a HIV RNS-szintek felmérése (?100 000 kópia/ml;
és > 100 000 kópia/ml), ill. a hepatitis B vagy C státusz (pozitív vagy negatív) alapján történt.
A betegek demográfiai jellemzői (nem, kor és rassz) és kiindulási értékeik hasonlóak voltak a naponta
egyszer 1200 mg raltegravirt kapó és a naponta kétszer 400 mg raltegravirt kapó csoportban.
A 48. heti elemzések eredményei
Az elsődleges hatásossági végpontra vonatkozóan, azon betegek százalékos aránya, akik a 48. héten
el