Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: egyéb ásványianyag kiegészítők, nátrium-szelenit, ATC-kód: A12CE02

A szelén a szervezetben számos enzim ko-faktora, az esszenciális nyomelemek közé tartozik. Ez ideig több, mint 25 szelént tartalmazó protein és protein alcsoport azonosítása történt meg és a szelén klinikai és biokémiai hatásainak többsége ezek aktivitására vezethető vissza. Azonban nem minden szelén hatás vezethető vissza az enzimekre.
Emberben a szelén tartalmú glutation-peroxidáz és a szelén-protein P került azonosításra. A glutation-peroxidáz emlősökben részt vesz a sejtfal antioxidáns védekező mechanizmusában. A glutation-peroxidázban lévő szelén lassítja a lipid peroxidáció sebességét és ezáltal a sejfalat károsító hatásokat. A glutation-peroxidáz hat a leukotriének, a tromboxánok és a prosztaciklinek metabolizmusára. Állatokban szelén tartalmú enzimként igazolták az I. típusú jodotironin-5-dejodináz enzimet, amely a tiroxint (T4) trijódtironinná (T3), azaz aktív pajzsmirigyhormonná alakítja át.

Szelénhiány állapotában csökken a teljes vér és a vérplazma szeléntartalma, valamint a glutation-peroxidáz aktivitása a teljes vérben, a plazmában és a trombocitákban. A szelén-függő reakciók kórélettani jelentőségét kimutatták szelénhiányban szenvedő emberekben és állatokban: a szelénhiány aktiválja és gátolja az egyes immunológiai mechanizmusokra adott válaszokat, különösen a nem specifikus sejtekben és testnedvekben.

A szelénhiány befolyásolja a különböző májenzimek aktivitását. A szelénhiány fokozza az oxidatív és a kémiai tényezők okozta májkárosító hatásokat, valamint a nehézfémek, mint a higany és a kadmium okozta károsodást.

Emberben a következő, szelénhiányra visszavezethető betegségeket írták le: Keshan-betegség, mely egy endémiás cardiopathia, a Kaschin-Beck betegség, mely egy endémiás osteoarthropathia, az ízületek súlyos deformálódásával. Klinikailag manifeszt szelénhiány volt megfigyelhető hosszantartó parenterális táplálás, valamint kiegyensúlyozatlan diéta következményeként is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A nátrium-szelenit nem képes azonnal proteinekhez kapcsolódni. A vérben a jelenlévő szelén nagy része a vörösvérsejtekbe kerül, ahol hidrogén-szeleniddé alakul, enzimek hatására. A hidrogén-szelenid központi raktárként működik, mind a szelén szeleno-proteinekbe való bekerülése, mind onnan való ürülése tekintetében. A redukált szelén kapcsolódik a plazma-proteinekhez és ezáltal bekerül a májba és más szervekbe. Másodlagos plazma-transzport révén a májból a célszövetekbe kerül, ahol a glutation-peroxidáz szintézis zajlik, valószínűleg a szeleno-cisztein tartalmú P-szeleno-proteinen keresztül. A szeleno-protein szintézis további metabolikus útját ez ideig csak prokariótákban vizsgálták. A metabolikus folyamat során a szeleno-cisztein specifikusan beépül a glutation-peroxidáz peptid-láncaiba.
Minden feleslegben lévő hidrogén-szelenid a metil-szelenol és dimetil-szeleniden keresztül metabolizálódik trimetil-szelenonium ionná, a legfontosabb eliminációs termékké.

Per os adagolás után a szelén főként a vékonybélből szívódik fel. A nátrium-szelenit felszívódását nem szabályozza homeosztatikus mechanizmus. A nátrium-szelenit koncentrációjától és bizonyos egyéb vegyületek jelenlététől függően a felszívódása mértéke 44-89%, de olykor meghaladhatja a 90%-ot is. A cisztein aminosav fokozza a nátrium-szelenit felszívódását.

Az emberben jelenlévő összes szelén mennyiség 4-20 mg közé tehető. A szelén az emberi szervezetből a széklettel, vizelettel, illetve a kilélegzett levegővel ürül ki, az adagolt mennyiségtől függően. A szelén főleg trimetil-szelenonium ion formájában, a vesén keresztül ürül ki a szervezetből. A kiválasztódás a szervezet szelén-állapotának a függvénye.

Intravénás vagy per os adagolást követően a szelén kiválasztódása három fázisban következik be. 10 mikrogramm nátrium-szelenit per os beadását követően (75Se) a felszívódott szelén 14-20%-a ürül ki a vesén keresztül az első két hétben, miközben csaknem egyáltalán nem történik kiválasztódás a tüdőn és a bőrön át. A teljes testben a szelén retenciója a három fázisban csökken: a felezési idő 0,7-1,2 nap az első fázisban, 1,7-11 nap a második fázisban és 96-144 nap a harmadik fázisban. A szelén koncentrációja gyorsabban csökkent a májban, a szívben és a plazmában, mint a vázizomzatban vagy a csontokban. Az intravénásan beadott nátrium-szelenit (74Se) 12%-a választódott ki az első 24 órában. További 40% választódott ki 20 napos felezési idővel. A harmadik fázis felezési ideje 115 nap volt.

Fiziológiás nátrium-szelenit dózis (74Se) per os és intravénás beadását összehasonlítva: 82 mikrogramm szelén nátrium-szelenit alakban történő beadása után az intravénás dózis 18%-a, a per os dózis 12%-a választódott ki a vesén keresztül az első 24 órában, a metabolizálódott fiziológiás szelénnel együtt. E fázist követően az elimináció folyamata a két beadási módban többé-kevésbé hasonló. Egészséges önkéntesekben a per os és a parenterális módon bevitt nátrium-szelenit eliminációja hasonló volt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A szelén és a nátrium-szelenit egyszeri és ismétlődő dózisú toxicitására, genotoxicitására és karcinogenitására vonatkozó irodalmi adatok nem tartalmaznak más nem kívánatos hatásokat, mint amelyeket már embernél is tapasztaltak. Reprodukciós toxicitás csak nagyon nagy dózisok adása után volt tapasztalható, és teratogén hatások megjelenésének kockázatát sem találták igazolva emlősökben az anyára nézve nem toxikus adagok mellett. Bár a mutagenitási és karcinogenitási adatok nem egyértelműek, mivel pozitív és negatív hatások a vizsgálatok során egyaránt mutatkoztak, azonban kedvezőtlen hatások általában csak a normál élettani szint feletti koncentrációk esetén jelentkeztek.