Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

TORISEL 30MG KONC ÉS ODSZ OLD INFÚZIÓHOZ 1X

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Pfizer Europe Ma Eeig
Hatástani csoport:
L01EG
Törzskönyvi szám:
EU/1/07/424/001
Hatóanyagok:
TemsirolimusDDD
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
241025 Ft
Kiadhatóság:
SZ Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos ellenőrzés mellett kiadható gyógyszerkészítmények.
Eü. rendeletre felírhatja:
Gyermek hemato-onkológia
Húgy-és ivarszervi bántalmak (urológia)
Illetékes szakorvos
Klinikai onkológia
Urológia
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,00241025,00
Közgyógy241025,000,00
Eü kiemelt240725,00300,00
Üzemi baleset241025,000,00
Közgyógy eü.kiemelt241025,000,00
Teljes0,00241025,00
Egyedi engedélyes0,00241025,00
Tárolás:
+2 és +8 °c között
Fagymentes helyen
Fénytől védve
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Gyerekeknek nem adható
Májbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Epilepsia esetén alkalmazása megfontolandó
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás
Ezt a gyógyszert a daganatellenes gyógyszerek alkalmazásában jártas orvos felügyelete mellett kell alkalmazni.
Adagolás
A betegeknek kb. 30 perccel a temszirolimusz minden egyes adagja előtt 25 mg-50 mg difenhidramint (vagy hasonló antihisztamint) kell intravénásan beadni (lásd 4.4 pont).
A Torisel-kezelést addig kell folytatni, amíg a terápia a beteg számára már nem nyújt klinikai előnyöket vagy elfogadhatatlan toxicitás lép fel.
Vesesejtes carcinoma
A temszirolimusz ajánlott dózisa előrehaladott RCC-ben 25 mg, amelyet egy héten egyszer, 30-60 perces intravénás infúzió formájában adnak be.
A gyanított mellékhatások kezelése a temszirolimusz-terápia átmeneti megszakítását és/vagy a dózis csökkentését igényelheti. Ha valamely gyanított mellékhatás nem kezelhető az adagolás elhalasztásával, a temszirolimusz dózisa heti 5 mg-os részletekben csökkenthető.
Köpenysejtes lymphoma
A temszirolimusz ajánlott adagolási sémája MCL esetén 175 mg, egy héten egyszer adott 30-60 perces infúzió formájában 3 héten keresztül, ezt követően hetente 75 mg-os dózis, szintén 30-60 perces infúzióban. A 175 mg-os kezdő dózis a nemkívánatos események jelentős incidenciájával járt, és ez a betegek többségénél az adag csökkentését/későbbi beadását tette szükségessé. A 175 mg-os kezdő dózis szerepe a kezelés hatékonyságában jelenleg nem ismert.
A gyanított mellékhatások kezelése a temszirolimusz-terápia átmeneti megszakítását és/vagy a dózis csökkentését igényelheti az alábbi táblázatok útmutatása szerint. Ha valamely gyanított mellékhatás nem kezelhető az adagolás elhalasztásával és/vagy optimális gyógyszeres terápiával, a temszirolimusz dózisa az alábbi táblázatban leírtak szerint csökkentendő.
A dózis csökkentésének lépései
Dóziscsökkentési szint
Kezdő dózis
175 mg
Fenntartó dózisa
75 mg
-1
75 mg
50 mg
-2
50 mg
25 mg
aAz MCL klinikai vizsgálat során betegenként legfeljebb két dózisszint-csökkentés volt megengedett.
A temszirolimusz dózis módosításai a heti ANC (Absolute Neutrophil Count) és thrombocytaszám függvényében
ANC
Thrombocytaszám
Temszirolimusz dózisa
?1,0 x 109/l
?50 x 109/l
A tervezett dózis 100%-a
<1,0 x 109/l
<50 x 109/l
Fenntartása
aAz ANC ?1.0 x 109/l (1000 sejt/mm3)-re és a thrombocytaszám ?50 x 109/l (50 000 sejt/mm3)-re történő növekedése esetén a dózisok a következő, alacsonyabb dózisszintre módosítandók a fentebbi táblázat alapján. Amennyiben a betegnél a következő dóziscsökkentés mellett nem lehet tartani az ANC-t ?1,0 x 109/l és a thrombocytaszámot ?50 x 109/l szinten, akkor a következő, alacsonyabb dózist majd csak a sejtszám növekedésekor kell adni. Rövidítés: ANC = abszolút neutrofilszám
Különleges betegcsoportok
Idősek
Nincs szükség specifikus dózismódosításra idős betegeknél.
Vesekárosodás
Vesekárosodott betegek esetében nem javasolt a dózis módosítása. A temszirolimusz óvatosan alkalmazandó súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont).
Májkárosodás
A temszirolimuszt óvatosan kell alkalmazni májkárosodott betegeknél (lásd 4.4 pont).
Előrehaladott RCC-ben, valamint enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem javasolt az adagolás módosítása. Vesesejtes carcinomában és súlyos májkárosodásban szenvedő betegek közül azoknál, akiknél a kiindulási vérlemezkeszám ?100 × 109/l, hetente egyszer 10 mg intravénás dózis javasolt, 30-60 perces infúzióban beadva (lásd 5.2 pont).
Nincs szükség a dózis módosítására a MCL-ben és enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél. A temszirolimus nem adható közepes vagy súlyos fokú májkárosodásban szenvedő MCL-es betegeknél (lásd 4.3 pont).
Gyermekek és serdülők
A temszirolimusznak gyermekeknél RCC vagy MCL javallata esetén nincs releváns alkalmazása.
A rendelkezésre álló adatok alapján hatásossági szempontok miatt a temszirolimusz nem alkalmazható gyermekeknél neuroblastoma, rhabdomyosarcoma vagy súlyos (high grade) glioma kezelésére (lásd 5.1 pont).
Az alkalmazás módja
A Torisel kizárólag intravénásan alkalmazható. A hígított oldatot intravénás infúzió formájában kell beadni.
A 10 mg/ml temszirolimusz-koncentráció eléréséhez a koncentrátumot tartalmazó injekciós üveget először a mellékelt injekciós üvegből felszívott 1,8 ml oldószerrel kell hígítani. A szükséges mennyiségű temszirolimusz-oldószer keveréket (10 mg/ml) fel kell szívni, majd gyorsan 9 mg/ml (0,9%) nátrium-klorid injekciós oldatba kell fecskendezni.
A gyógyszer beadás előtti hígítására és elkészítésére vonatkozó információkat lásd 6.6 pontban.



Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A mellékhatások előfordulása, súlyossága függ a dózistól. A köpenysejtes lymphoma kezelésére 175 mg-os kezdődózist kapó betegeket szorosan kell ellenőrizni, hogy szükség esetén a dózis csökkenthető/az adagolás elhalasztható legyen.
Gyermekek és serdülők
A temszirolimusz nem javallott gyermekkorú betegek számára (lásd 4.2, 4.8 és 5.1 pont).
Idősek
Az RCC-ben végzett III. fázisú vizsgálat eredményei alapján az idős betegeknél (?65 éves életkor) valószínűbb bizonyos mellékhatások, köztük az oedema, diarrhoea, illetve a pneumonia kialakulása. Az MCL-ben végzett III. fázisú vizsgálat eredményei alapján az idős betegeknél (?65 éves életkor) valószínűbb bizonyos mellékhatások, köztük pleuralis folyadékgyülem, szorongás, depresszió, insomnia, dyspnoe, leukopenia, lymphopenia, myalgia, arthralgia, ízérzékelés elvesztése, szédülés, felső légúti fertőzések, mucositis, rhinitis kialakulása.
Vesekárosodás/veseelégtelenség
A temszirolimusz a vesén át elhanyagolható mértékben ürül. Nem végeztek vizsgálatokat különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegek körében (lásd 4.2 és 5.2 pont). A temszirolimuszt nem vizsgálták hemodializált betegeknél.
Veseelégtelenséget (beleértve a halálos kimenetelű eseteket) figyeltek meg temszirolimusz-kezelésben részesülő előrehaladott RCC-s és/vagy előzetesen kialakult beszűkült vesefunkciójú betegek esetében (lásd 4.8 pont).
Májkárosodás
A temszirolimuszt óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél.
A temszirolimusz elsősorban a májon keresztül ürül. Egy nyílt elrendezésű, 110, előrehaladott malignus betegségben szenvedő, normál vagy károsodott májfunkciójú beteg körében végzett dózis-emeléses I. fázisú vizsgálatban a temszirolimusznak és metabolitjának, a szirolimusznak, a koncentrációja emelkedett volt azoknál a betegeknél, akiknek az aszpartát-aminotranszferáz-
(glutamát-oxálacetát-transzamináz; GOT) vagy bilirubinszintje magasabb volt. A temszirolimusz-kezelés megkezdése előtt és ezt követően rendszeresen javasolt a GOT- és bilirubinszintek ellenőrzése.
Közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a halálos kimenetelű események arányának növekedését figyelték meg. A halálos kimenetelű események közé tartoztak a betegség progressziója miatti esetek is, ugyanakkor az ok-okozati összefüggés nem zárható ki.
Az I. fázisú vizsgálat alapján nem javasolt a temszirolimusz dózis módosítása azoknál a vesesejtes carcinomában szenvedő betegeknél, akiknek a kiindulási vérlemezkeszáma ?100 × 109/l, és enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvednek (összbilirubinszint a normálérték felső határának legfeljebb 3-szorosa, bármilyen GOT-eltérés mellett vagy a Child-Pugh stádiumbeosztás szerinti A vagy B stádiumban). Azoknál a vesesejtes carcinomában szenvedő betegeknél, akiknek súlyos májkárosodásuk van (összbilirubinszint a normálérték felső határának több mint 3-szorosa, bármilyen GOT-eltéréssel vagy a Child-Pugh stádiumbeosztás szerinti C stádiumban), az ajánlott dózis ?100 × 109/l-es kiindulási vérlemezkeszám mellett hetente egyszer 10 mg intravénásan, 30-60 perces infúzióban beadva (lásd 4.2 pont).
Intracerebrális vérzés
A központi idegrendszeri daganatos betegek (primer központi idegrendszeri daganatok vagy metasztázisok) és/vagy a véralvadásgátló kezelés alatt állók az intracerebrális vérzés (beleértve a halálos kimenetelt) fokozott kockázatának lehetnek kitéve a temszirolimusz-terápia során.
Thrombocytopenia, neutropenia és anaemia
Az MCL klinikai vizsgálat során 3. és 4. fokú thrombocytopeniát és/vagy neutropeniát észleltek (lásd 4.8 pont). Azoknál a temszirolimusszal kezelt betegeknél, akiknél kialakul thrombocytopenia, megnövekedhet a vérzéses esetek, beleértve az epistaxis kockázata, (lásd 4.8 pont). Azoknál a temszirolimusszal kezelt betegeknél, akiknél eredetileg neutropenia volt megfigyelhető fennállhat a lázas neutropenia kialakulásának kockázata. Vesesejtes carcinomában és köpenysejtes lymphomában
anaemia eseteiről számoltak be (lásd 4.8 pont). A teljes vérkép ellenőrzése javasolt a temszirolimusz-terápia megkezdése előtt és azt követően rendszeres időközönként.
Fertőzések
A betegek immunszupprimált állapotban lehetnek, és gondosan obszerválni kell náluk a fertőzések, beleértve az opportunista infekciók kialakulását is. A köpenysejtes lymphoma kezelésére heti
175 mg-ot kapó betegeknél lényegesen gyakoribbá váltak a fertőzések (beleértve 3. és 4. fokúakat is), mint kisebb dózis, vagy hagyományos kemoterápia esetén. Temszirolimusszal kezelt betegeknél pneumocystis jiroveci pneumonia (PCP) eseteiről számoltak be, melyek közül néhány halálos kimenetelű volt; ezek közül a betegek közül sokan kortikoszteroidokat vagy más immunszupresszív szert is kaptak. Az egyidejű kortikoszteroid- vagy más immunszupresszív-kezelésre szoruló betegek esetén a jelenlegi terápiás standard alapján megfontolandó a PCP-profilaxis.
Szürkehályog
Némely, a temszirolimusz és az alfa-interferon (IFN-?) kombinációjával kezelt beteg esetében szürkehályogot figyeltek meg.
Túlérzékenységi/infúziós reakciók
A temszirolimusz alkalmazása túlérzékenységi/infúziós reakciókkal (köztük néhány életveszélyes és ritkán halálos reakció) társult, beleértve, de nem kizárólag értve ez alatt a kipirulást, mellkasi fájdalmat, dyspnoét, hypotoniát, apnoét, eszméletvesztést, túlérzékenységet és anaphylaxiát (lásd 4.8 pont). Ezek a reakciók az első infúzió során igen hamar kialakulhatnak, de további infúziók során is jelentkezhetnek. A beteget figyelni kell az infúzió adásának kezdetekor, és megfelelő szupportív ellátásnak kell rendelkezésre állnia. A temszirolimusz infúzió adását meg kell szakítani minden olyan betegnél, akinél súlyos infúziós reakciók alakulnak ki, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni. A temszirolimusz-kezelés folytatása előtt előny-kockázat értékelést kell végezni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos vagy életveszélyes reakciók alakultak ki.
Ha a betegnél a temszirolimusz infúzió alkalmazása során a premedikáció ellenére túlérzékenységi reakció alakul ki, az infúziót le kell állítani, és a beteget legalább 30-60 percen át megfigyelés alatt kell tartani (a reakció súlyosságától függően). Az orvos belátása szerint a kezelés egy H1-receptor-antagonista (difenhidramin vagy hasonló antihisztamin) adása után folytatható, ha előzetesen nem került alkalmazásra, és egy H2-receptor-antagonista (20 mg intravénás famotidin vagy 50 mg intravénás ranitidin) alkalmazható körülbelül 30 perccel a temszirolimusz infúzió újraindítása előtt. Kortikoszteroidok adását meg lehet fontolni, mindazonáltal a kortikoszteroid kezelés hatásossága ebben a helyzetben nem bizonyított. Az infúzió ekkor alacsonyabb sebességgel (60 percig terjedően) indítható újra, és legfeljebb 6 órával az után be kell fejezni, hogy a temszirolimusz a 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid injekciós oldattal először elegyítésre került.
Mivel az intravénás temszirolimusz infúzió elindítása előtt H1-antihisztamin alkalmazása ajánlott, a temszirolimuszt óvatosan kell adni az antihisztaminokkal szemben ismerten túlérzékeny betegeknek, vagy olyanoknak, akik más egészségügyi okok miatt nem kaphatnak antihisztamint.
A szirolimusz szájon át történő alkalmazása során túlérzékenységi reakciók, köztük
anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók, angiooedema, exfoliatív dermatitis és túlérzékenység miatti vasculitis alakult ki.
Hyperglykaemia/glükóz-intolerancia/diabetes mellitus
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy diabéteszes és nem diabéteszes betegek
temszirolimusz-kezelése során megemelkedhet a vércukorszint. Az RCC klinikai vizsgálatban, mely az RCC-ben végzett III. fázisú vizsgálat, klinikai vizsgálata betegek 26%-ánál jelentettek mellékhatásként hyperglykaemiát. Az MCL klinikai vizsgálatban, mely az MCL-ben végzett III. fázisú vizsgálat, a betegek 11%-ánál jelentettek hyperglykaemiát mellékhatásként. Ez az inzulin és/vagy a vércukorszint-csökkentő gyógyszerek adagjának növelését vagy alkalmazásuk megkezdését teheti szükségessé. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy jelentsék a túlságosan erős szomjúságot, illetve a vizelet mennyiségének vagy a vizeletürítés gyakoriságának növekedését.
Interstitialis tüdőbetegség
A hetenkénti intravénás temszirolimusz-kezelésben részesülő betegek között előfordult nem-specifikus interstitialis pneumonitis, mely közül néhány halálos kimenetelű volt. Egyes betegek tünetmentesek voltak, vagy minimális tünetekkel rendelkeztek, miközben a számítógépes tomográfiás, illetve mellkasröntgen-vizsgálat pneumonitist mutatott ki. Másoknál tünetek jelentkeztek, például dyspnoe, köhögés vagy láz. Néhány beteg a temszirolimusz-kezelés megszakítását vagy kortikoszteroidés/vagy antibiotikum-kezelést igényelt, míg mások további beavatkozás nélkül folytatták a kezelést. Javasolt, hogy a temszirolimusz-terápia megkezdése előtt a betegek számítógépes tomográfiás tüdővizsgálaton vagy mellkasröntgenen vegyenek részt. Időszakos utánkövető vizsgálatok elvégzése megfontolható. Javasolt, hogy a betegeket szorosan utánkövessék a légzőszervi klinikai tünetek megjelenésére vonatkozóan, és a betegeket figyelmeztetni kell, hogy légzőszervi tünetek megjelenését vagy rosszabbodását sürgősen jelentsék. Ha klinikailag jelentős légzőszervi tünet jelentkezik, a temszirolimusz adása felfüggeszthető a tünetek megszűnéséig és a pneumonitis radiológiai javulásáig. A differenciáldiagnózisban gondolni kell az opportunista fertőzésekre, így a Pneumocystis jiroveci pneumoniára (PCP) is. Kortikoszteroidokkal és/vagy antibiotikumokkal folytatott empirikus kezelés megfontolható. Az egyidejű kortikoszteroid-kezelésre szoruló betegek esetén a jelenlegi terápiás standard alapján megfontolandó a Pneumocystis jiroveci pneumonia (PCP) profilaxis.
Hyperlipidaemia
A temszirolimusz alkalmazása során előfordult a trigliceridek és a koleszterin szérumszintjének emelkedése. Az 1. RCC kklinikai vizsgálatvizsgálat során a betegek 27%-ánál jelentettek hyperlipidaemiát mellékhatásként. Az MCL klinikai vizsgálat során pedig a betegek 9,3%-ánál jelentettek hyperlipidaemiát mellékhatásként. Ez a lipidszintcsökkentő gyógyszerek alkalmazásának megkezdését vagy azok dózisának növelését igényelheti. A koleszterin és a trigliceridek szérumszintjeit vizsgálni kell a temszirolimusz-kezelés előtt és alatt. A temszirolimusszal ismerten összefüggésbe hozható hyperlipidaemia a myocardialis infarctusra hajlamosíthat.
Sebgyógyulási szövődmények
A temszirolimusz alkalmazása során sebgyógyulási zavar fordult elő, ezért a temszirolimusz perioperatív időszakban történő alkalmazása során óvatosan kell eljárni.
Malignitások
Az immunsuppressio lymphoma és más - különösen a bőrt érintő - malignitások kialakulásához vezethet. Amint az a bőrrák szempontjából magasabb rizikójú betegek esetében megszokott, megfelelő védelmet nyújtó ruházat viselésével és magas faktorszámú bőrvédő készítmény használatával korlátozni kell a napfény- és az ultraibolya (UV) sugárzás-expozíciót.
A temszirolimusz és szunitinib egyidejű alkalmazása
A temszirolimusz és a szunitib kombinációja dózislimitáló toxicitást eredményezett. Dózislimitáló toxicitást (3. fokú erythemás maculopapulosus kiütések, kórházi kezelést igénylő köszvény/cellulitis) mutattak ki 3-ból 2 olyan betegnél, akiket egy I. fázisú vizsgálat első kohorszában heti 15 mg intravénás temszirolimusszal és napi 25 mg orális szunitinibbel kezeltek (az 1-28. napokat 2 hét szünet követte) (lásd 4.5 pont).
Az angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE) gátlók és/vagy kalciumcsatorna-blokkolók egyidejű alkalmazása
A temszirolimusz és ACE-gátlók (pl. ramipril) és/vagy kalciumcsatorna-blokkolók (pl. amlodipin) egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosságra van szükség. Angioneurotikus oedema fokozott kockázata (köztük késleltetett reakciók, melyek a kezelés megkezdése után két hónappal jelentkeznek) lehetséges olyan betegeknél, akik temszirolimuszt ACE-gátlóval és/vagy kalciumcsatorna-blokkolóval egyidejűleg alkalmaznak (lásd 4.5 és 4.8 pont).
A CYP3A metabolizmust indukáló szerek
Az olyan hatóanyagok, mint a karbamazepin, a fenobarbitál, a fenitoin, a rifampicin és a közönséges orbáncfű erős CYP3A4/5 induktorok, amelyek csökkenthetik az aktív hatóanyagok, a temszirolimusz és metabolitja, a szirolimusz kombinált expozícióját. Ezért a CYP3A4/5 induktor potenciállal rendelkező szerekkel együtt történő 5-7 napon túli folyamatos alkalmazást RCC-ben szenvedő betegek esetében el kell kerülni. MCL-ben szenvedő betegek esetében a CYP3A4/5 induktorokkal együtt történő alkalmazás a magasabb temszirolimusz dózis miatt kerülendő.
A CYP3A metabolizmust gátló szerek
A proteázgátlók (nelfinavir, ritonavir), a gombaellenes szerek (pl. itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol), és a nefazodon és a szelektív re-uptake-gátlók erős CYP3A4-inhibitorok, és növelhetik az aktív hatóanyagok (temszirolimusz és metabolitja, a szirolimusz) vérkoncentrációját. Ezért az erős CYP3A4-gátló potenciállal rendelkező szerekkel végzett egyidejű kezeléseket kerülni kell. Közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal történő (pl. aprepitant, eritromicin, flukonazol, verapamil, grapefruitlé) egyidejű kezelés óvatosan folytatható azoknál a betegeknél, akik 25 mg-ot, és kerülendő azoknál a betegeknél, akik 25 mg-nál nagyobb temszirolimusz dózist kapnak (lásd 4.5 pont). Olyan alternatív gyógyszerek alkalmazását kell mérlegelni, amelyek nem rendelkeznek CYP3A4-gátló potenciállal.
A P-glikoproteinre hatással lévő anyagok
Az mTOR-inhibitorok és a P-glikoprotein- (P-gp) inhibitorok egyidejű alkalmazása növelheti az mTOR-inhibitorok vérszintjét. A temszirolimusz és a P-glikoproteint gátló gyógyszerek egyu¨ ttes alkalmazásakor köru¨ ltekintéssel kell eljárni. A beteg klinikai állapotát szorosan monitorozni kell. Szu¨ kség lehet a temszirolimusz dózisának módosítására (lásd 4.5 pont).
Védőoltások
Az immunszupresszáns hatású szerek befolyásolhatják a védőoltásokra adott válaszokat. A temszirolimusz-kezelés során a vakcináció alacsonyabb hatékonyságú lehet. A temszirolimusz-kezelés alatt kerülni kell az élő vakcinák használatát. Példák az élő vakcinákra: kanyaró, mumpsz, rubeola, orális polio, Bacillus Calmette-Guérin (BCG), sárgaláz, bárányhimlő és TY21a tífusz vakcina.
Segédanyagra vonatkozó információ
Etanol
A koncentrátum a mellékelt oldószer 1,8 ml-ével történt első hígítását követően a
koncentrátum-oldószer keverék 35 térfogat% etanolt (alkohol) (azaz legfeljebb 0,693 g 25 mg-os temszirolimusz adagonként, 18 ml sörrel vagy 7 ml borral megegyező mennyiség) tartalmaz. A köpenysejtes lymphoma kezdeti kezelésére adott magasabb, 175 mg temszirolimusz dózisával a betegek legfeljebb 4,85 mg etanolt kapnak (ami adagonként 122 ml sörrel vagy 49 ml borral megegyező mennyiség).
Alább található egy példa a napi egyszeri maximális dózisú (lásd 4.2 pont) etanolexpozícióra:
? A köpenysejtes lymphoma kezdeti kezelésére adott magasabb, 175 mg temszirolimusz-dózis alkalmazása egy 70 testtömeg-kilogrammú felnőttnél 69,32 mg ttkg etanolexpozíciót eredményez a szervezetben, amely körülbelül 11,5 mg/100 ml véralkoholszint-emelkedéshez vezethet.
Összehasonlításképpen, felnőttek esetén egy pohár bor vagy 500 ml sör elfogyasztása után körülbelül 50 mg/100 ml-es véralkoholszint várható.
A készítményben található etanol várhatóan nem lesz hatással felnőttekre és serdülőkre, és várhatóan nem okoz észlelhető hatást gyermekeknél. Újszülötteknél és fiatalabb gyermekeknél jelentkezhet valamilyen hatás, például aluszékonyság.
Az alábbi, etanollal kapcsolatos mellékhatások szempontjából nagyobb kockázattal rendelkező betegcsoportoknál figyelembe kell venni a gyógyszer etanoltartalmát:
? terhes vagy szoptató nők (lásd 4.6 pont); ? alkoholizmusban szenvedő betegek.
Terhes vagy szoptató nők, gyermekek és magas rizikófaktorú betegek (pl.: máj betegség vagy epilepszia) esetén a készítmény alkalmazása megfontolandó. A készítményben lévő alkohol mennyisége megváltoztathatja egyéb gyógyszerek hatását.
A készítmény együttes alkalmazása propilénglikol- vagy etanoltartalmú egyéb gyógyszerekkel az etanol akkumulációjához vezethet és mellékhatásokat okozhat, különösen kisgyermekeknél, alacsony vagy éretlen metabolizációs kapacitás esetén.
A készítményben lévő alkohol mennyisége ronthatja a gépjárművezetéséhez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.7 pont).
Propilén-glikol
A Torisel propilén-glikolt tartalmaz (lásd 2. pont). A propilén-glikol-expozíció példája a napi dózis alapján (lásd 4.2 pont) a következő: A köpenysejtes lymphoma kezdeti kezelésére adott magasabb, 175 mg temszirolimus dózisa egy 70 kg tömegű felnőttnek beadva napi 50,33 mg/ttkg propilén-glikol expozíciót eredményez.
A napi ?50 mg/ttkg propilén-glikolban részesülő, károsodott vese- és/vagy májműködésű betegeknél orvosi megfigyelés, többek között az ozmoláris és/vagy anionrés meghatározása szu¨ kséges. A propilén-glikolnak tulajdonított olyan mellékhatásokat jelentettek, mint pl. a vesefunkciós zavar (akut tubularis necrosis), veseelégtelenség vagy májfunkciós zavar.
A propilén-glikol-tartalmú készítmények hosszú távú alkalmazása, csakúgy mint az alkoholdehidrogenáz egyéb szubsztrátjával (pl. etanollal) történő egyidejű alkalmazás, fokozhatja a propilénglikol akkumulációjának és toxicitásának kockázatát, különösen a károsodott vese- vagy májműködésű betegeknél.
A napi ?1 mg/ttkg dózisú propilén-glikol alkalmazása súlyos mellékhatásokat okozhat újszu¨ löttekben, míg a napi ?50 mg/ttkg dózisú propilén-glikol alkalmazása súlyos mellékhatásokat okozhat 5 éven aluli gyermekeknél, és csak egyedi elbírálás alapján alkalmazható.
A propilén-glikol napi ?50 mg/ttkg dózisú alkalmazását terhes vagy szoptató anyáknál minden esetben egyedileg kell elbírálni (lásd 4.6 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A rendelkezésre álló adatok alapján a temszirolimusznak nincs, vagy elhanyagolható a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatása.
A köpenysejtes lymphoma kezdeti kezelésére a magasabb, 175 mg-os intravénás temszirolimusz dózist kapó betegeknél a gyógyszerben lévő etanol mennyisége csökkentheti a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.4 pont).

4.9 Túladagolás
A temszirolimusz túladagolásának nincs specifikus kezelése. Míg a temszirolimuszt akár még 220 mg/m2 adagban, ismételt intravénás adagolás mellett is biztonsággal alkalmazták vesetumoros betegeknél, addig a köpenysejtes lymphoma esetében heti két 330 mg-os adag temszirolimusz 3. fokú rectalis vérzést és 2. fokú diarrhoeát váltott ki.



Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
A temszirolimusz és szunitinib egyidejű alkalmazása
A temszirolimusz és a szunitib kombinációja dózislimitáló toxicitást eredményezett. Dózislimitáló toxicitást (3. fokú erythemás maculo-papularis kiütések, kórházi kezelést igénylő köszvény/cellulitis) mutattak ki 3-ból 2 olyan betegnél, akiket egy I. fázisú vizsgálat első kohorszában heti 15 mg intravénás temszirolimusszal és napi 25 mg orális szunitinibbel kezeltek (az 1-28. napokat 2 hét szünet követte) (lásd 4.4 pont).
Az angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE) gátlók és/vagy kalciumcsatorna-blokkolók egyidejű alkalmazása
Angioneurotikus oedema fokozott incidenciáját (köztük késleltetett reakciókat, melyek a kezelés megkezdése után két hónappal jelentkeztek) jelentették olyan betegeknél, akik temszirolimusz- vagy egyéb mTOR-gátlók és azokkal kombinált ACE-gátló- (pl. ramipril) és/vagy kalciumcsatornablokkoló- (pl. amlodipin) kezelésben részesültek (lásd 4.4 és 4.8 pont).
A CYP3A metabolizmust indukáló szerek
Az intravénásan adott temszirolimusz rifampicinnel, egy hatékony CYP3A4/5 induktorral való egyidejű alkalmazásának nincs lényeges hatása a temszirolimusz maximális plazmakoncentrációjának (Cmax) és plazmakoncentráció - idő görbe alatti területének (AUC) értékére, de a szirolimusz Cmax 65%-kal, az AUC pedig 56%-kal csökkent a temszirolimusz monoterápiához képest. Ezért kerülni kell a CYP3A4/5 induktor potenciállal rendelkező szerekkel való egyidejű alkalmazást [pl. karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, rifampicin, közönséges orbáncfű] (lásd 4.4 pont).
A CYP3A metabolizmust gátló szerek
Az 5 mg temszirolimusz egyidejű alkalmazása ketokonazollal, egy hatékony CYP3A4 inhibitorral nem gyakorolt lényeges hatást sem a temszirolimusz Cmax-, sem az AUC-értékére, ugyanakkor a szirolimusz AUC 3,1-szeresére, míg az AUCsum (temszirolimusz + szirolimusz) 2,3-szeresére nőtt a temszirolimusz monoterápiához képest. A plazmafehérjéhez nem kötött szirolimuszra gyakorolt hatást nem mérték, de a vörösvértestekhez való telíthető kötődés miatt várhatóan nagyobb a teljes vérben mért szirolimusz-koncentrációkra kifejtett hatásnál. A hatás 25 mg-os dózisnál még kifejezettebb lehet.
Ennek következtében a CYP3A4-aktivitás inhibitorai (pl. nelfinavir, ritonavir, itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol, nefazodon) növelik a szirolimusz vérkoncentrációját. A temszirolimusz ezekkel a szerekkel történő egyidejű alkalmazását kerülni kell (lásd 4.4 pont).
Közepesen erős CYP3A4-gátlókkal történő egyidejű kezelés csak körültekintéssel végezhető 25 mg-ot kapó betegeknél, és kerülendő a 25 mg-nál nagyobb temszirolimusz dózist kapó betegeknél.
Kannabidiol (P-gp-inhibitor)
A kannabidiollal történő egyidejű alkalmazás során más mTOR-inhibitorok vérszintjének emelkedéséről számoltak be. Egy egészséges önkéntesek részvételével végzett vizsgálatban a kannabidiol más orális mTOR-inhibitorral történő egyu¨ ttes alkalmazása köru¨ lbelu¨ l 2,5-szeresére növelte az mTOR-inhibitor expozícióját, mind a Cmax, mind az AUC tekintetében, mivel a kannabidiol gátolja az intestinalis P-gp effluxot. In vitro kimutatták, hogy a temszirolimusz a P-gp szubsztrátja. Körültekintés szükséges a kannabidiol és a temszirolimusz együttes alkalmazásakor, szorosan monitorozni kell a mellékhatásokat, és szu¨ kség esetén módosítani kell a temszirolimusz dózisát (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Kölcsönhatások a CYP2D6 vagy CYP3A4/5 által metabolizált gyógyszerekkel
23 egészséges vizsgálati alanynál a CYP2D6-szubsztrát dezipramin plazmakoncentrációját nem befolyásolta 25 mg temszirolimusz egyidejű alkalmazása.
36, köpenysejtes lymphomában szenvedő betegnél - közülük 4 rosszul metabolizáló - vizsgálták a CYP2D6-gátlást egyszeri 175 mg és 75 mg temszirolimusz alkalmazása után. Kevés számú minta alapján végzett populációs farmakokinetikai analízis nem mutatott ki klinikailag jelentős kölcsönhatást a CYP2D6-szubsztát deszipramin AUC-értékére és Cmax-értékére. Nem várható klinikailag jelentős hatás, amikor a temszirolimuszt CYP2D6 enzim által metabolizált hatóanyagokkal egyidejűleg alkalmazzák.
175 mg vagy 75 mg temszirolimusz CYP3A4/5-szubsztrátokra gyakorolt hatását eddig még nem vizsgálták. Mindazonáltal a humán máj microsomákon végzett in vitro vizsgálatok,amit fiziológiai alapú farmakokinetikai modellezés követett, azt jelezték, hogy a 175 mg temszirolimusz dózis utáni plazmakoncentrációk nagy valószínűséggel a CYP3A4/5 gátlásához vezetnek (lásd 5.2 pont). Ezért 175 mg-os dózisú temszirolimusz és túlnyomórészt a CYP3A4/5enzim által metabolizált szűk terápiás indexű gyógyszerek egyidejű alkalmazása során óvatosság javasolt.
Interakciók olyan gyógyszerekkel, melyek P-glikoprotein szubsztrátokU
Egy in vitro vizsgálatban a temszirolimusz - 2 µM IC50-értéknek megfelelő mennyiségben - gátolta a P-glikoprotein (P-gp) szubsztrátok transzportját. A P-gp gátlás hatását gyógyszerinterakciós klinikai vizsgálatban in vivo nem értékelték, ugyanakkor egy I. fázisú, lenalidomid (25 mg-os dózisban) és temszirolimusz (20 mg-os dózisban) kombinációs vizsgálatból származó friss előzetes adat alátámasztani látszik az in vitro megállapításokat, és a nemkívánatos események megnövekedett kockázatára utal. Ezért a temszirolimusz és olyan gyógyszerek, amelyek P-gp-szubsztrátok (pl. digoxin, vinkrisztin, kolhicin, dabigatrán, lenalidomid és paklitaxel) egyidejű alkalmazása során gondosan figyelni kell az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekkel összefüggő mellékhatások megjelenését.
Amphiphilikus hatóanyagok
Patkányokban a temszirolimusz foszfolipidózissal járt. Sem temszirolimusszal kezelt egerekben, sem majmokban nem figyelték meg, és temszirolimusszal kezelt betegek esetében sem írtak le foszfolipidózist. Noha a temszirolimusszal kezelt betegek esetében nem volt kimutatható a foszfolipidózis kockázata, lehetséges, hogy a temszirolimusz együttadása más amphiphilikus hatóanyagokkal, mint az amiodaron vagy a sztatinok, megnövelheti az amphiphilikus pulmonáris toxicitás kockázatát.

6.2 Inkompatibilitások
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
A Torisel 30 mg koncentrációt nem szabad közvetlenül vizes infúziós oldatokkal elegyíteni. A Torisel 30 mg koncentrátum vizes oldatokhoz való közvetlen hozzáadása a hatóanyag kicsapódásához vezet.
Mindig hígítsa fel a Torisel 30 mg koncentrátumot a mellékelt, 1,8 ml oldószerrel, mielőtt oldatos infúziókkal elegyíti. A koncentrátum-oldószer keverék csak 9 mg/ml (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekcióban adható be.
A Torisel a hígítást követően poliszorbát 80-at tartalmaz, amelyről ismeretes, hogy fokozza a di-(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) kioldódási sebességét a polivinil-kloridból (PVC). Ezt az
inkompatibilitást figyelembe kell venni a Torisel elkészítése és alkalmazása során. Fontos, hogy a 4.2 és 6.6 pontban megadott ajánlásokat pontosan kövessék.
PVC-zsákokat és PVC-ből készült orvosi eszközöket nem szabad a poliszorbát 80 tartalmú készítmények beadásánál használni, mert a poliszorbát 80 a PVC-ből kioldja a DEHP-t.



Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
Klinikai vizsgálatokban a temszirolimusszal kapcsolatban megfigyelt legsúlyosabb reakciók a túlérzékenységi/infúziós reakciók (köztük néhány életveszélyes és ritkán halálos reakció), a hyperglykaemia/glükóz-intolerancia, a fertőzések, az intersticiális tüdőbetegség (pneumonitis), a hyperlipidaemia, az intracraniális haemorrhagia, a veseelégtelenség, az intestinalis perforatió, sebgyógyulási zavarok, thrombocytopenia, neutropenia (beleértve a lázas neutropeniát), tüdőembolia voltak.
A regisztrációs vizsgálatok során, RCC-ben valamint MCL-ben szenvedő betegek, legalább 20%-ánál tapasztalt mellékhatások (minden súlyossági fok) a következők voltak: anaemia, hányinger, kiütés (ezen belül kiütés, viszkető kiütés, maculo-papularis kiütés, pustuláris kiütés), csökkent étvágy, oedema, asthenia, fáradtság, thrombocytopenia, diarrhoea, pyrexia, epistaxis, mucosa inflammatio, stomatitis, hányás, hyperglykaemia, hypercholesterinaemia, dysgeusia, pruritus, köhögés, fertőzés, pneumonia, dyspnoe.
Néhány olyan betegnél, aki temszirolimusz és IFN-? kombinációs kezelésben részesült, szürkehályog kialakulását figyelték meg.
III. fázisú vizsgálatok alapján, idősebb betegeknél nagyobb valószínűséggel tapasztalhatnak bizonyos mellékhatásokat, köztük arcoedemát, pneumoniát, pleurális folyadékgyülemet, izgatottságot, depressziót, insomniát, dyspnoét, leukopeniát, lymphopeniát, myalgiát, arthralgiát, ageusiát, szédülést, felsőlégúti fertőzést, mucositist és rhinitist.
A temszirolimusszal előrehaladott RCC-ben végzett klinikai vizsgálatok során megfigyelt, de a temszirolimusszal MCL-ben végzett klinikai vizsgálatok során nem tapasztalt súlyos mellékhatások voltak: anaphylaxia, sebgyógyulási zavar, halálos kimenetelű veseelégtelenség és tüdőembolia.
A temszirolimusszal MCL-ben végzett klinikai vizsgálatok során megfigyelt, de a temszirolimusszal előrehaladott RCC-ben végzett klinikai vizsgálatok során nem tapasztalt súlyos mellékhatások a következők voltak: thrombocytopenia és neutropenia (beleértve a lázas neutropeniát).
A súlyos mellékhatásokra vonatkozó további információkkal kapcsolatban, beleértve azokat a megfelelő lépéseket, melyeket egy adott reakció fellépése esetén kell megtenni, lásd a 4.4 pontot.
A köpenysejtes lymphoma kezelésére alkalmazott heti 175 mg-os temszirolimusz dózist követően gyakrabban fordultak elő nemkívánatos hatások, például 3. vagy 4. fokozatú fertőzések vagy thrombocytopenia, mint akár a heti 75 mg-os temszirolimuszt, akár a konvencionális kemoterápiás kezelést követően.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Vesesejtes carcinomában és köpenysejtes lymphomában szenvedő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatokból jelentett mellékhatásokat az alábbi táblázatban, szervrendszerek, gyakoriság és súlyossági fokozatuk alapján (NCI-CTCAE) kerültek felsorolásra (1. táblázat). A gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100), ritka (?1/10 000 -<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat: Mellékhatások RCC-ben (3066K1-304 vizsgálat) és MCL-ben (3066K1-305 vizsgálat) végzett klinikai vizsgálatokból
Szervrendszerek
Gyakoriság
Mellékhatások
Minden
súlyossági fok n (%)
3. és 4. súlyossá gi fok n (%)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nagyon gyakori
Baktérium- és vírusfertőzések (köztük fertőzés, vírusfertőzések, cellulitis, herpes zoster, oralis herpesz, influenza, herpes simplex, herpes zoster ophtalmicus, herpes vírusfertőzés, bakteriális fertőzés, bronchitis*, tályog, sebfertőzés, posztoperatív sebfertőzés)
91 (28,3)
18 (5,6)


Pneumoniaa (beleértve az interstitialis pneumoniát is)
35 (10,9)
16 (5,0)

Gyakori
Sepsis* (beleértve a septicus sokkot is)
5 (1,6)
5 (1,6)


Candidiasis (beleértve az oralis és analis candidiasist is) és gombafertőzés/gombás bőrfertőzés
16 (5,0)
0 (0,0)


Húgyúti fertőzések (beleértve a cystitist is)
29 (9,0)
6 (1,9)


Felső légúti fertőzések
26 (8,1)
0 (0,0)


Pharyngitis
6 (1,9)
0 (0,0)


Sinusitis
10 (3,1)
0 (0,0)


Rhinitis
7 (2,2)
0 (0,0)

Szervrendszerek
Gyakoriság
Mellékhatások
Minden
súlyossági fok n (%)
3. és 4. súlyossá gi fok n (%)


Folliculitis
4 (1,2)
0 (0,0)

Nem gyakori
Laryngitis
1 (0,3)
0 (0,0)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Neutropenia
46 (14,3)
30 (9,3)


Thrombocytopenia**
97 (30,2)
56 (17,4)


Anaemia
132(41,1)
48 (15)

Gyakori
Leukopenia**
29 (9,0)
10 (3,1)


Lymphopenia
25 (7,8)
16 (5,0)
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
Túlérzékenységi reakciók / gyógyszerérzékenység
24 (7,5)
1 (0,3)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Hyperglykaemia
63 (19,6)
31 (9,7)


Hypercholesterinaemia
60 (18,7)
1 (0,3)


Hypertriglyceridaemia
56 (17,4)
8 (2,5)


Csökkent étvágy
107 (33,3)
9 (2,8)


Hypokalaemia
44 (13,7)
13 (4,0)

Gyakori
Diabetes mellitus
10 (3,1)
2 (0,6)


Kiszáradás
17 (5,3)
8 (2,5)


Hypocalcaemia
21 (6,5)
5 (1,6)


Hypophosphataemia
26 (8,1)
14 (4,4)


Hyperlipidaemia
4 (1,2)
0 (0,0)
Pszichiátriai kórképek
Nagyon gyakori
Insomnia
45 (14,0)
1 (0,3)

Gyakori
Depresszió
16 (5,0)
0 (0,0)


Szorongás
28 (8,7)
0 (0,0)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Dysgeusia
55 (17,1)
0 (0,0)


Fejfájás
55 (17,1)
2 (0,6)

Gyakori
Szédülés
30 (9,3)
1 (0,3)


Paraesthesia
21 (6,5)
1 (0,3)


Somnolentia
8 (2,5)
1 (0,3)


Ageusia
6 (1,9)
0 (0,0)

Nem gyakori
Intracraniális haemorrhagia
1 (0,3)
1 (0,3)





Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori
Conjunctivitis (beleértve a conjunctivitist, a könnytermelés zavarait is)
16 (5,0)
1 (0,3)

Nem gyakori
Szemvérzés***
3 (0,9)
0 (0,0)
Szívbetegségek és
a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori
Pericardialis folyadékgyülem
3 (0,9)
1 (0,3)
Érbetegségek és tünetek
Gyakori
Vénás thromboembolia (beleértve a mélyvénás thrombosist, vénás thrombosist is)
7 (2,2)
4 (1,2)


Thrombophlebitis
4 (1,2)
0 (0,0)


Hypertonia
20 (6,2)
3 (0,9)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis
Nagyon gyakori
Dyspnoea
79 (24,6)
27 (8,4)


Orrvérzés**
69 (21,5)
1 (0,3)


Köhögés
93 (29,0)
3 (0,9)

Szervrendszerek
Gyakoriság
Mellékhatások
Minden
súlyossági fok n (%)
3. és 4. súlyossá gi fok n (%)
betegségek és tünetek
Gyakori
Interstitialis tüdőbetegséga,****
16 (5,0)
6 (1,9)


Pleuralis folyadékgyülema,b
19 (5,9)
9 (2,8)

Nem gyakori
Pulmonaris emboliaa
2 (0,6)
1 (0,3)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Hányinger
109 (34,0)
5 (1,6)


Diarrhoea
109(34,0)
16 (5,0)


Stomatitis
67 (20,9)
3 (0,9)


Hányás
57 (17,8)
4 (1,2)


Székrekedés
56 (17,4)
0 (0,0)


Hasfájás
56 (17,4)
10 (3,1)

Gyakori
Gastrointestinális haemorrhagia (beleértve az analis, rectalis, haemorrhoidalis, ajak és száj eredetű haemorrhagiát, ínyvérzést is)
16 (5,0)
4 (1,2)


Gastritis**
7 (2,1)
2 (0,6)


Dysphagia
13 (4,0)
0 (0,0)


Puffadás
14 (4,4)
1 (0,3)


Stomatitis aphtosa
15 (4,7)
1 (0,3)


Szájüregi fájdalom
9 (2,8)
1 (0,3)


Gingivitis
6 (1,9)
0 (0,0)

Nem gyakori
Intestinalisa/duodenalis perforatio
2 ( 0,6)
1 (0,3)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori
Kiütés (beleértve a kiütést, viszkető kiütést, maculo-papularis kiütést, kiütést, generalizált kiütést, macularis kiütést, papulás kiütést is)
138 (43,0)
16 (5,0)


Pruritus (beleértve a generalizált pruritust is)
69 (21,5)
4 (1,2)


Bőrszárazság
32 (10,0)
1 (0,3)

Gyakori
Dermatitis
6 (1,9)
0 (0,0)


Exfoliativ kiütés
5 (1,6)
0 (0,0)


Acne
15 (4,7)
0(0,0)


Körömrendellenességek
26 (8,1)
0 (0,0)


Ecchymosis***
5 (1,6)
0 (0,0)


Petechia***
4 (1,2)
0 (0,0)
A csont-és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori
Arthralgia
50 (15,6)
2 (0,6)


Hátfájás
53 (16,5)
8 (2,5)

Gyakori
Myalgia
19 ( 5,9)
0 (0,0)
Szervrendszerek
Gyakoriság
Mellékhatások
Minden
súlyossági fok n (%)
3. és 4. súlyossá gi fok n (%)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori
Veseelégtelenséga
5 (1,6)
0 (0,0)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon gyakori
Fáradtság
133 (41,4)
31 (9,7)


Oedema (beleértve a generalizált oedemát, arcoedemát, perifériás
oedemát, scrotalis oedemát, genitalis oedemát)
122 (38,0)
11 (3,4)


Astheniaa
67 (20,9))
16 (5,0)


Nyálkahártya-gyulladás
66 (20,6)
7 (2,2)


Pyrexia
91 (28,3)
5 (1,6)


Fájdalom
36 (11,2)
7 (2,2)


Hidegrázás
32 (10,0)
1 (0,3)


Mellkasi fájdalom
32 (10,0)
1 (0,3)

Nem gyakori
Sebgyógyulási zavarok
2 (0,6)
0 (0,0)
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nagyon gyakori
Emelkedett szérum kreatininszint
35 (10,9)
4 (1,2)

Gyakori
Emelkedett glutamát-oxálacetáttranszamináz-szint (GOT)
27 (8,4)
5 (1,6)

Gyakori
Emelkedett glutamát-piruváttranszamináz-szint (GPT)
17 (5,3)
2 (0,6)
a: Egy halálos kimenetel
b: Egy esetben fordult elő halálos pleuralis folyadékgyülem az MCL-vizsgálat alacsony dózisú
(175/25 mg) karján
*A legtöbb NCI-CTC-szerinti, 3. vagy magasabb súlyossági fokú reakciókat a temszirolimusz MCLben végzett klinikai vizsgálataiban tapasztalták
** A legtöbb NCI-CTC-szerinti, összes súlyossági fokú reakciót a temszirolimusz MCL-ben végzett klinikai vizsgálataiban tapasztalták
*** Az összes NCI-CTC-szerinti, 1. vagy 2. súlyossági fokú reakciókat a temszirolimusz MCL-ben végzett klinikai vizsgálataiban tapasztalták
**** Az interstitialis tüdőbetegség több idetartozó terminológia gyűjtőfogalma: interstitialis tüdőbetegség (n = 6), pneumonitisa (n = 7), alveolitis (n = 1), allergiás alveolitis (n = 1), pulmonalis fibrosis (n = 1) és eosinophil pneumonia (n = 0).
A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat az alábbi táblázat ismerteti (2. táblázat).
2. táblázat: Forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások
Szervrendszerek
Gyakoriság
Mellékhatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Ritka
Pneumocystis jiroveci pneumonia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert
Angioneuroticus oedema-szerű reakciók
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem ismert
Stevens-Johnson-szindróma
A csont-és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem ismert
Rhabdomyolysis
Kiválasztott mellékhatások ismertetése
A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok
Anginoneuroticus oedema-szerű reakciókat jelentettek olyan betegeknél, akik egyidejűleg temszirolimusz- és ACE-gátló-kezelésben részesültek.
Beszámoltak PCP eseteiről, melyek közül néhány halálos kimenetelű volt (lásd 4.4 pont).
Gyermekek
Egy I./II. fázisú vizsgálatban 71 beteg (59, 1-17 éves beteg és 12, 18-21 éves beteg) kapott temszirolimuszt 10 mg/m2-150 mg/m2 dózistartományban (lásd 5.1 pont).
A betegek legnagyobb hányadánál jelentett mellékhatások hematológiaiak (anaemia, leukopenia, neutropenia és thrombocytopenia), metabolikusak (hypercholesterinaemia, hyperlipidaemia, hyperglykaemia, a szérum aszpartát-aminotranszferáz (glutamát-oxálacetát-transzamináz; GOT) és szérum alanin-aminotranszferáz (glutamát-piruvát-transzamináz GPT) plazmaszintjeinek növekedése) és emésztőrendszeriek (mucositis, stomatitis, hányinger és hányás) voltak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.



Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, protein-kináz inhibitorok, ATC kód: L01E G01
Hatásmechanizmus
A temszirolimusz az mTOR (mammalian target of rapamycin) szelektív inhibitora. A temszirolimusz egy intracelluláris fehérjéhez (FKBP-12) kötődik, amely fehérje/temszirolimusz komplex pedig a sejtosztódást szabályozó mTOR-hoz kapcsolódik, és gátolja annak aktivitását. In vitro, magas koncentrációban (10-20 ?M) a temszirolimusz képes az mTOR-hoz kapcsolódni, és gátolni azt az FKBP-12 hiányában is. A sejtnövekedés-gátlásának kétfázisos dózishatását figyelték meg. A magas koncentráció teljes sejtnövekedés-gátlást eredményezett in vitro, míg az FKBP-12/temszirolimusz komplex által kiváltott növekedés-gátlás hozzávetőlegesen 50%-os sejtproliferáció-csökkenést idézett elő. Az mTOR-aktivitás gátlása a kezelt daganatsejtekben G1-fázisú növekedés késleltetést eredményez a nanomoláris koncentrációkban, és növekedésgátlást a mikromoláris koncentrációkban,
ami a sejtciklust szabályozó fehérjék (pl. D-típusú ciklinek, c-myc és ornitin-dekarboxiláz) transzlációjának szelektív megszakításából ered. Amikor az mTOR aktivitása gátlódik, a foszforiláló-képessége, és ezáltal a sejtosztódást szabályozó fehérje-transzlációs faktorok (4E-BP1 és S6K, mindkettő a P13 kináz/AKT-út mTOR utáni szakaszán) aktivitása is gátlódik.
A sejtciklus-fehérjék szabályozásán túl az mTOR képes a HIF-1 és HIF-2-alfa hypoxia által indukálható (hypoxia-inducible) faktorok szabályozására is. Ezek a transzkripciós faktorok kontrollálják a daganatok alkalmazkodó-képességét az alacsony oxigénszintű mikrokörnyezethez, továbbá azt, hogy az érképződés-serkentő, vaszkuláris endoteliális növekedési faktort (VEGF, vascular endothelial growth factor) termeljék. A temszirolimusz daganatellenes hatása ezáltal részben szintén a daganatban és a daganat mikrokörnyezetében a HIF- és a VEGF-szinteket csökkentő képességéből származhat, ily módon károsítva az érújdonképződést.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Vesesejtes carcinoma
A temszirolimusz biztonságosságát és hatékonyságát előrehaladott RCC-ben az alábbi két randomizált klinikai vizsgálatban értékelték:
1. RCC klinikai vizsgálat
Az 1. RCC klinikai vizsgálat egy III. fázisú, multicentrumos, 3 kezelési karú, randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, előzetesen kezeletlen, előrehaladott RCC-s, 6 előre kiválasztott
prognosztikus tényezőből (kevesebb mint 1 év telt el az RCC kezdeti diagnózisától a randomizálásig, 60-as vagy 70-es Karnofsky performance státusz, a normálérték alsó határánál alacsonyabb hemoglobinszint, > 10 mg/dl korrigált kalcium, a normálérték felső határát > 1,5-szeres mértékben meghaladó laktát-dehidrogenáz, 1-nél több metasztázis) hárommal vagy többel rendelkező betegek körében. A vizsgálat primer végpontja a teljes túlélés volt. A másodlagos végpontok között szerepelt a progressziómentes túlélés, az objektív válaszarány, a klinikai haszonarány, a kezelés kudarcáig eltelt idő és az életminőséggel korrigált túlélés. A betegeket a 3 földrajzi régióban az előzetes nefrektomia státusz alapján csoportosították, és random módon az alábbi kezelési csoportok valamelyikébe sorolták (1 : 1 : 1 arányban): interferon-alfa (IFN-alfa) monoterápia (n = 207), temszirolimusz monoterápia (heti 25 mg; n = 209), illetve IFN-alfa és temszirolimusz (n = 210).
Az 1. RCC klinikai vizsgálatban a 25 mg temszirolimusz statisztikailag szignifikáns előnyöket mutatott az IFN-alfával szemben az teljes túlélés primer végpontban az előre meghatározott második időközi analíziskor (n=446 eset, p=0,0078). A temszirolimusz kar esetében az teljes túlélés középértéke az IFN-alfa ághoz képest 49%-os emelkedést mutatott. A temszirolimusz a progressziómentes túlélés, a kezelés kudarcáig eltelt idő és a klinikai haszonarány másodlagos végpontok esetében is statisztikailag szignifikáns előnyöket mutatott az IFN-alfával szemben.
A 15 mg temszirolimusz és az IFN-alfa kombinációja az IFN-alfa monoterápiával összehasonlításban nem eredményezett szignifikáns növekedést a teljes túlélésben sem az időközi analízis (középérték: 8,4 vs 7,3 hónap, relatív hazárd = 0,96, p = 0,6965), sem pedig a végső analízis (középérték 8,4 vs 7,3 hónap, relatív hazárd = 0,93, p=0,4902) szerint. A temszirolimusz és IFN-alfa kombinációval való kezelés az IFN-alfa, illetve a temszirolimusz monoterápiás ágakkal összehasonlítva statisztikailag szignifikáns mértékben növelte egyes 3-4. fokú mellékhatások (testtömeg-csökkenés, anaemia, neutropenia, thrombocytopenia és nyálkahártyagyulladás) incidenciáját.
A temszirolimusz 1. RCC klinikai vizsgálat hatásossági eredményeinek összefoglalása
Paraméter
temszirolimusz n = 209
IFN-alfa n = 207
p-értéka
Relatív hazárd (95%-os CI)b
Előre meghatározott időközi analízis



Teljes túlélés középértéke Hónap (95%-os CI)
10,9 (8,6, 12,7)
7,3 (6,1, 8,8)
0,0078
0,73 (0,58, 0,92)
Végső analízis



Teljes túlélés
középértéke Hónapok (95%-os CI)
10,9 (8,6, 12,7)
7,3 (6,1, 8,8)
0,0252
0,78 (0,63, 0,97)
A progressziómentes túlélés független értékelésének középértékei Hónap (95%-os CI)
5,6 (3,9, 7,2)
3,2 (2,2, 4,0)
0,0042
0,74 (0,60, 0,91)
A progressziómentes túlélés vizsgálatban résztvevő orvosok általi értékelésének középértékei Hónapok (95%-os CI)
3,8 (3,6; 5,2)
1,9 (1,9; 2,2)
0,0028
0,74 (0,607; 0,90)
Általános válaszarány
független értékelése % (95%-os CI)
9,1 (5,2, 13,0)
5,3 (2,3, 8,4)
0,1361c
NA
CI = konfidencia intervallum; NA = nem releváns.
a. Az előzetes nefrektomia és régiók szerint tagolt log-rang teszt alapján
b. Az előzetes nefrektomia és régiók szerint tagolt Cox-féle arányos hazárd modell alapján.
c. Az előzetes nefrektomia és régiók szerint tagolt Cochran-Mantel-Haenszel teszt alapján.
Az 1. RCC klinikai vizsgálatban temszirolimusszal kezelt betegek 31%-a volt 65 éves vagy idősebb. A
65 évnél fiatalabb betegek körében a teljes túlélési idő középértéke 12 hónap volt (95%os CI 9,9-14,2), a relatív hazárd pedig 0,67 (95%-os CI 0,52-0,87) az IFN-alfa kezelésben részesülőkkel összehasonlításban. A 65 éves vagy idősebb betegek esetében az teljes túlélés medián értéke 8,6 (95%-os CI 6,4-11,5) volt, a relatív hazárd pedig 1,15 (95%-os CI 0,78-1,68) az IFN-alfa kezelésben részesülőkkel összehasonlításban.
2. RCC klinikai vizsgálat
A 2. RCC klinikai vizsgálat randomizált, kettős vak, multicentrumos járóbeteg-vizsgálat volt, amely a temszirolimusz három dózisszintjén értékelte a készítmény hatékonyságát, biztonságosságát és farmakokinetikáját előzetes kezelésben részesült, előrehaladott RCC-s betegek körében. A primer hatékonysági végpont az objektív válaszarány volt, és a teljes túlélés is értékelésre került.
Száztizenegy (111) beteget soroltak be randomizált módon 1 : 1 : 1 arányban egy hetenkénti 25 mg,
75 mg vagy 250 mg intravénás temszirolimusz-kezelésben részesülő csoportba. A 25 mg-os karon (n = 36) az összes betegnek metasztázisos betegsége volt; négyen (11%) nem részesültek előzetes kemo- vagy immunoterápiában; tizenheten (47%) egy előzetes kezelést kaptak, míg tizenöten (42%) kaptak 2 vagy több előzetes kezelést RCC-re. Huszonhét (27, 75%) beteg nefrektomián esett át. Huszonnégy (24, 67%) beteg Eastern Cooperative Oncology Group (ECOG) performance státusza 1, míg tizenkét betegé (33%) 0 volt.
A heti 25 mg temszirolimusszal kezelt betegek esetében a teljes túlélés időtartama 13,8 hónap (95%os CI: 9,0, 18,7 hónap), míg az objektív válaszarány 5,6% (95%-os CI: 0,7, 18,7%) volt.
Köpenysejtes lymphoma
A recidíváló és/vagy refrakter MCL kezelésére alkalmazandó intravénás temszirolimusz biztonságosságát és hatásosságát a következő III. fázisú klinikai vizsgálat során tanulmányozták.
MCL klinikai vizsgálat
Az MCL klinikai vizsgálat egy kontrollos, randomizált, nyílt elrendezésű, multicentrikus, járóbetegeken végzett vizsgálat, mely a temszirolimusz 2 különböző adagolási dózisát hasonlította össze egy, a vizsgáló által választott terápiával, recidíváló és/vagy refrakter MCL-ben szenvedő betegeknél.
A vizsgálatban azok a (szövettani, immunfenotípus és ciklin D1 analízissel igazolt) MCL-ben szenvedő betegek vehettek részt, akik korábban már 2-7, antraciklineket és alkilező szereket, illetve rituximabot tartalmazó kezelésben részesültek (a kezelés részeként sor kerülhetett őssejtátültetésre is), és a betegségük recidíváló és/vagy refrakter volt. A betegeket 1 : 1 : 1 arányban randomizálták be egy 175 mg (3 egymást követő heti adag), majd heti 75 mg (n=54) intravénás temszirolimuszt kapó vagy 175 mg (3 egymást követő heti adag), majd 25 mg (n=54) intravénás temszirolimuszt kapó, illetve egy a vizsgáló által választott (a protokoll által meghatározott; n=54) monoterápiában részesülő csoportba. A vizsgáló által választott terápia tartalmazott gemcitabint (intravénásan: 22 [41,5%]), fludarabint
(intravénásan: 12 [22,6%]%] vagy orálisan: 2 [3,8%]), klorambucilt (orálisan: 3 [5,7%]), kladribint (intravénásan: 3 [5,7%]), etopozidot (intravénásan: 3 [5,7%]), ciklofosfamidot (orálisan: 2 [3,8%]), talidomidot (orálisan: 2 [3,8%]), vinblasztint (intravénásan: 2 [3,8%]), alemtuzumabot (intravénásan: 1 [1,9%]) és lenalidomidet (orálisan: 1 [1,9%]). A vizsgálat elsődleges végpontja a független radiológiai és onkológiai értékelés által megállapított PFS volt. A másodlagos hatásossági végpontokat a betegek OS és az ORR alkotta.
Az MCL klinikai vizsgálat eredményei az alábbi táblázatban kerültek összegzésre. A temszirolimusz 175/75 (heti 175 mg temszirolimusz 3 héten át, majd pedig heti 75 mg), a vizsgáló által választott kezeléssel összevetve, statisztikailag szignifikáns (relatív kockázat = 0,44, p-érték = 0,0009) PFS-növekedést eredményezett recidíváló és/vagy refrakter MCL-ben szenvedő betegeknél. A PFS középérték a 175/75 mg temszirolimuszt kapó csoport (4,8 hónap) esetében 2,9 hónappal nőtt, a vizsgáló által választott kezelést kapó csoportéhoz képest (1,9 hónap). A betegek OS aránya hasonlóan alakult.
A temszirolimusz, a vizsgáló által választott kezeléssel összevetve, statisztikailag szignifikáns előnyökkel járt az ORR másodlagos végpontban. A PFS és az ORR értékelése a tumorreakció,
International Workshop Criteria előírásai szerint végzett, független radiológiai felmérésén alapul.
A temszirolimusz MCL klinikai vizsgálat hatásossági eredményeinek összefoglalása
Paraméter
temszirolimusz
175/75 mg n=54
Vizsgáló által választott
kezelés n=54
p-érték
Relatív kockázat
(97,5%-os CI)a
Progressziómentes túlélés
középértéke
Hónapok (97,5%-os
CI)
4,8 (3,1, 8,1)
1,9 (1,6, 2,5)
0,0009c
0,44 (0,25, 0,78)
Objektív válaszarányb % (95%-os CI)
22,2 (11,1, 33,3)
1,9 (0,0, 5,4)
0,0019d
NA
Teljes túlélés
Hónap (95%-os CI)
12,8 (8,6, 22,3)
10,3 (5,8, 15,8)
0,2970c
0,78 (0,49, 1,24)
Egyéves túlélési
arány
% (97,5%-os CI)
0,47 (0,31, 0,61)
0,46 (0,30, 0,60)


a A Cox-féle arányos hazárd modell alapján összehasonlítva a vizsgáló által választott kezeléssel. b A betegség értékelése független radiológusok által végzett radiológiai vizsgálatok, és független onkológusok által áttekintett klinikai adatok alapján történt. c Long-rank próba alapján összehasonlítva a vizsgáló által választott kezeléssel. d Fischer-féle egzakt próba alapján összehasonlítva a vizsgáló által választott kezeléssel. Rövidítések: CI = konfidencia intervallum; NA = nem releváns
A heti 175 mg-os (3 heti dózis), majd az ezt követő 25 mg-os temszirolimusz dózisból álló kezelési mód a vizsgáló által választott kezeléshez képest nem eredményezett jelentős PFS-növekedést (középérték 3,4 vs.1,9 hónap, relatív kockázat = 0,65, CI = 0,39, 1,10, p = 0,0618).
Az MCL klinikai vizsgálat során kor, nem, rassz, földrajzi elhelyezkedés vagy a betegség kiindulási jellemzői alapján nem mutatkoztak hatásosságbeli eltérések.
Gyermekek
Egy I./II. fázisú biztonságossági és előzetes hatásossági vizsgálatban 71 beteg (59, 1-17 éves beteg és 12, 18-21 éves beteg) 60 perces intravénás infúzióban hetente egyszer, háromhetes ciklusokban kapott temszirolimuszt. Az első részben 14, előrehaladott rekurrens/refrakter szolid tumoros, 1-17 éves korú beteg kapott temszirolimuszt, 10 mg/m2-150 mg/m2 dózistartományban. A második részben 45, rekurrens/relapszusban lévő rhabdomyosarcomás, neuroblastomás vagy súlyos (high grade) gliomás, 1-17 éves korú betegnek adtak temszirolimuszt heti 75 mg/m2 dózisban. A nemkívánatos események általában véve hasonlóak voltak, mint amit felnőtteknél figyeltek meg (lásd 4.8 pont).
A termszirolimuszt hatástalannak találták neuroblastomás, rhabdomyosarcomás és súlyos (high grade) gliomás gyermekkorú betegeknél (n = 52). Neuroblastomás betegeknél az objektív válaszarány 5,3% volt (95%-os CI: 0,1%, 26%). Tizenkét hétig tartó kezelés után nem tapasztaltak választ rhabdomyosarcomás vagy súlyos (high grade) gliomás betegeknél. A három kohorsz egyike sem felelt meg a Simon-féle 2-fokozatú elrendezés 2. fokozatába való továbblépéshez szükséges kritériumoknak.
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Torisel vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől köpenysejtes lymphomában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Egyszeri intravénás 25 mg temszirolimusz dózis daganatos betegeknek történt beadását követően a Cmax átlagértéke a teljes vérben 585 ng/ml (variációs együttható, CV = 14%), míg a vérben mért AUC átlagértéke 1627 ng·h/ml (CV = 26%) volt. Azoknál a betegeknél, akik három hétig heti 175 mg-ot, majd heti 75 mg-ot kaptak, a Cmax becsült értéke a teljes vérben az infúziót követően az első héten 2457 ng/ml, a harmadik héten pedig 2574 ng/ml volt.
Eloszlás
A temszirolimusz a teljes vérkoncentrációkat tekintve poliexponenciális csökkenést mutat, és a disztribúció a vérsejtekben lévő FKBP-12-höz történő preferenciális kötődéssel hozható kapcsolatba. A kötődés disszociációs állandójának (Kd) átlag ± átlagos szórás (SD) értéke 5,1 ± 3,0 ng/ml volt, amely azt a koncentrációt jelenti, amelynél a vérsejtek kötőhelyeinek telítettsége 50%-os. A temszirolimusz disztribúciója dózisfüggő, a vérsejtekben mért átlagos (10., 90. percentilis) maximális specifikus kötődés 1,4 mg (0,47-2,5 mg) volt. Egy egyszeri 25 mg temszirolimusz intravénás dózist követően az átlagos egyensúlyi (steady state) megoszlási térfogat a daganatos betegek teljes vérében 172 liter volt.
Biotranszformáció
A szirolimusz - amely a temszirolimusz ugyanolyan hatékonyságú metabolitja - a fő humán metabolit intravénás adagolást követően. In vitro temszirolimusz-metabolizmus során szirolimuszt, szeko-temszirolimuszt és szeko-szirolimuszt mutattak ki. A további anyagcsereutak közé tartozott a hidroxileződés, a redukció és a demetileződés. Egy egyszeri 25 mg intravénás dózis daganatos betegeknek történő beadását követően a szirolimusz AUC- a temszirolimusz AUC-értékének 2,7-szerese volt, lényegében a szirolimusz hosszabb felezési ideje miatt.
Elimináció
Egy egyszeri intravénás, 25 mg temszirolimusz dózis beadását követően a temszirolimusz átlagos (? átlagos szórás) szisztémás clearance-értéke teljes vérből 11,4 ? 2,4 l/h volt. A temszirolimusz és a szirolimusz átlagos felezési ideje ebben a sorrendben 17,7 óra, illetve 73,3 óra volt.
14C-temszirolimusz beadását követően a kiürülés elsősorban a széklettel történt (78%), míg a vesén át a hatóanyag és a metabolitok beadott dózis 4,6%-ának megfelelő hányada eliminálódott. Szulfát vagy glükoronid konjugátumokat nem észleltek a humán székletmintákban, ami arra utal, hogy a temszirolimusz fő exkréciós útjába a szulfatáció vagy a glükoronidáció nem tartozik bele. Ezért ezeknek a metabolikus utaknak az inhibitorai várhatóan nem befolyásolják a temszirolimusz eliminációját.
A plazma-clearance 175 mg-os dózis 3 héten át történő, majd 75 mg 3 héten át történő alkalmazását követően modell alapján kiszámított értékei azt mutatták, hogy a temszirolimusz és szirolimusz metabolit minimális koncentrációi sorrendben hozzávetőlegesen 1,2 ng/ml, illetve és 10,7 ng/ml.
Bizonyított, hogy in vitro a temszirolimusz és a szirolimusz a P-gp szubsztrátjai.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés(ek)
CYP izoenzimek gátlása
Az emberi máj microsomákon végzett in vitro vizsgálatokban a temszirolimusz sorrendben 3,1; 1,5; 14 és 27 µM Ki-értékekkel gátolta a CYP3A4/5, CYP2D/, CYP2C9 és CYP2C8 enzimek katalitikus aktivitását.
A CYP2B6 és CYP2E1 enzimek temszirolimusszal történő gátlása sorrendben 48 és 100 µM-os IC50értékeket eredményezett. A temszirolimusz 2,6 µM-os átlagos Cmax-koncentrációja a teljesvérben köpenysejtes lymphomában szenvedő, 175 mg-os temszirolimusz dózist kapó betegeknél interakciókhoz vezethet az egyidejűleg alkalmazott olyan gyógyszerekkel, melyek a CYP3A4/5 enzimek szubsztrátjai (lásd 4.5 pont). Fiziológiai alapú farmakokinetikai modellezés azt mutatta, hogy 4 hetes temszirolimusszal történő kezelés után a midazolám AUC-értéke 3-4-szeresére és a Cmax-értéke körülbelül 1,5-szeresére emelkedett, miután a midazolámot a temszirolimusz infúzió adásának elkezdését követő néhány órán belül vették be. Mindazonáltal nem valószínű, hogy a temszirolimusz intravénás alkalmazását követően a temszirolimusz teljesvér koncentrációi gátolni fogják azoknak az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereknek a metabolikus clearance-ét, melyek a CYP2C9, CYP2C8, CYP2B6 vagy CYP2E1 enzimek szubsztrátjai.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
A temszirolimuszt óvatosan kell alkalmazni májk