Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz. A Xolair törtfehér, liofilizált por. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóNovartis Europharm Limited Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 150 mg omalizumab injekciós üvegenként. Az omalizumab rekombináns DNS technológiával kínai hörcsög ovárium (CHO) emlős sejtvonalban előállított humanizált monoklonális antitest. Elkészítést követően az injekciós üveg 125 mg/ml omalizumabot tartalmaz (150 mg/1,2 ml). A segédanyagok felsorolását lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Por: Szacharóz Hisztidin Hisztidin-hidroklorid-monohidrát Poliszorbát 20 Oldószer: Injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok A Xolair kiegészítő kezelésként az asztma tüneteinek javítására javallt, súlyos perzisztáló allergiás asztmában szenvedő olyan felnőtt és serdülő (.12 év) betegekben, akiknek pozitív bőrteszt vagy in vitro vizsgálat igazolja perenniális aeroallergénnel szembeni reaktivitását; akiknek a légzésfunkciója csökkent (FEV1 <80%); valamint gyakori nappali tüneteik vagy éjszakai ébredéseik vannak; és akiknél nagy dózisú inhalációs kortikoszteroidok és tartós hatású inhalációs béta-2 agonisták alkalmazása ellenére, többszörösen dokumentált, súlyos asztma exacerbációk lépnek fel. A Xolair kezelés csak bizonyítottan IgE-által mediált asztmában szenvedő betegek számára indokolt (lásd 4.2 pont). Adagolás4.2 Adagolás és az alkalmazás módja Serdülők és felnőttek (12 éves vagy idősebb) A Xolair kezelést a súlyos perzisztáló asztma diagnosztizálásában és kezelésében jártas kezelőorvos indíthatja meg. A Xolair megfelelő adagolását és az alkalmazás gyakoriságát a kezelés megkezdése előtt mért kiindulási IgE érték (NE/ml), valamint a testsúly (kg) alapján kell meghatározni. Az első adag beadása előtt az alkalmazandó adag meghatározásához a beteg IgE szintjét bármely, rendelkezésre álló szérum össz-IgE meghatározási módszerrel meg kell mérni. Ezen mérések alapján 1–3 injekcióban, adagonként 75–375 mg Xolair bevitelére lehet szükség. A 76 NE/ml-nél alacsonyabb össz-IgE szintű betegek esetében kisebb valószínűséggel tapasztalható klinikai javulás. A kezelést elrendelő orvosnak a kezelés megkezdése előtt meg kell győződnie arról, hogy azok a betegek, akiknek össz-IgE szintje <76 NE/ml, egyértelmű in vitro reaktivitást (RAST) mutatnak a perenniális allergénnel szemben. Az 1. táblázat az átszámításra, a 2. és 3. táblázat az adagmeghatározására vonatkozó adatokat tartalmazza. Nem adható Xolair olyan betegeknek, akiknek a kiindulási IgE szintje vagy a testsúlya (kilogrammban) kívül esik az adag meghatározására szolgáló táblázatban megadott határokon. A legnagyobb ajánlott adag kéthetente 375 mg omalizumab. Kizárólag subcutan alkalmazásra. Intravénás vagy intramuscularis úton beadni tilos. Az injekciót a felkarba (deltoideus régió), a bőr alá kell beadni. Amennyiben a deltoideus régióba történő beadást bármilyen ok akadályozza, az injekció a combba is beadható. A Xolair öninjekciózással történő beadásával kapcsolatban kevés tapasztalat áll rendelkezésre, így javasolt, hogy az injekciót egészségügyi szakember adja be. A Xolair elkészítésével kapcsolatos információk a 6.6 pontban olvashatók. 1. táblázat: az alkalmanként beadandó dózis átszámítása a felhasználandó injekciós üvegek illetve injekciók számára és az injekció össztérfogatára Adag (mg) Injekciós üvegek száma Injekciók száma Az injekció össztérfogata (ml) 75 mg a 150 mg b 75 1c 0 1 0,6 150 0 1 1 1,2 225 1c 1 2 1,8 300 0 2 2 2,4 375 1c 2 3 3,0 a 0,6 ml = injekciós üvegenként kinyerhető maximális térfogat (Xolair 75 mg). b 1,2 ml = injekciós üvegenként kinyerhető maximális térfogat (Xolair 150 mg). c vagy használjon 0,6 ml-t a 150 mg-os injekciós üvegből. 2. táblázat: 4 HETENKÉNTI ADAGOLÁS. A 4 hetente, subcutan injekcióban beadott Xolair adagjai (milligramm/adag) Testsúly (kg) Kiindulási IgE szint (NE/ml) >20-25 >25-30 >30-40 >40-50 >50-60 >60-70 >70-80 >80-90 >90- 125 >125- 150 .30–100 75 75 75 150 150 150 150 150 300 300 >100–200 150 150 150 300 300 300 300 300 >200–300 150 150 225 300 300 >300–400 225 225 300 >400–500 225 300 >500–600 300 300 2 HETENKÉNTI ADAGOLÁS LÁSD 3. TÁBLÁZAT >600–700 300 3. táblázat: 2 HETENKÉNTI ADAGOLÁS. A 2 hetente, subcutan injekcióban beadott Xolair adagjai (milligramm/adag) Testsúly (kg) Kiindulási IgE szint (NE/ml) >20-25 >25-30 >30-40 >40-50 >50-60 >60-70 >70-80 >80-90 >90- 125 >125- 150 .30–100 >100–200 4 HETENKÉNTI ADAGOLÁS LÁSD 2. TÁBLÁZAT 225 300 >200–300 225 225 225 300 375 >300–400 225 225 225 300 300 >400–500 225 225 300 300 375 375 >500–600 225 300 300 375 >600–700 225 225 300 375 NEM ALKALMAZHATÓ – nem áll rendelkezésre adagolási javaslatra vonatkozó adat A kezelés időtartama, monitorozás és az adagok módosítása A Xolair kezelés megszakítása esetén a szabad IgE-szint általában a korábbi értékre emelkedik, és ismét jelentkeznek az ehhez társuló tünetek. A Xolair kezelés megkezdése után 16 héttel a kezelőorvosnak a további injekciók beadása előtt értékelnie kell a kezelés hatékonyságát. A Xolair kezelés folytatásával kapcsolatos döntést az határozza meg, hogy összességében tapasztalható-e kifejezett javulás az asztma kezelése terén (lásd 5.1 pont; A kezelőorvos összefoglaló értékelése a kezelés hatékonyságát illetően). Az össz-IgE-szint a kezelés ideje alatt emelkedett, és a kezelés megszakítása után egy évig magas marad. Ezért az adag meghatározására a Xolair kezelés során végzett ismételt IgE-szint mérés nem alkalmazható támpontként. A kezelés kevesebb mint egy éven át tartó megszakítását követően az adag meghatározásának az első, kezdeti adag meghatározásakor mért szérum IgE-szint alapján kell történnie. Amennyiben a Xolair kezelés megszakítása egy évig vagy annál tovább tartott, az alkalmazandó adag meghatározásához ismételten meg lehet mérni a szérum össz-IgE szintjét. Az adagot a testsúly számottevő változásának függvényében módosítani kell (lásd 2. és 3. táblázat). Idős betegek (.65 év) A Xolair 65 évesnél idősebb betegeken való alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, de nincs bizonyíték arra, hogy idős betegeknél más adagolás alkalmazandó, mint fiatalabb felnőtt betegeknél. Gyermekek (<12 év) A 12 évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegek esetén a készítmény biztonságossága és hatásossága nem bizonyított, így ebben a korosztályban a Xolair alkalmazása nem javasolt. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános figyelmeztetések A Xolair alkalmazása nem javasolt asztma akut exacerbáció, akut bronchospasmus vagy status asthmaticus kezelésére. A Xolair alkalmazását nem vizsgálták hyper-IgE szindrómában vagy allergiás bronchopulmonalis aspergillosisban szenvedő betegek, illetve az anafilaxiás reakciók megelőzése esetén, beleértve azokat is, amelyeket ételallergia provokált. A Xolair alkalmazását nem vizsgálták autoimmun betegeknél, immunkomplex mediált kórképekben vagy korábban fennálló vese-, illetve májkárosodás esetén. Ezekben a betegpopulációkban a Xolair alkalmazása óvatosságot igényel. Nem ajánlott a szisztémás vagy az inhalációs kortikoszteroidok hirtelen abbahagyása a Xolair kezelés megkezdése után. A kortikoszteroidok adagját a kezelőorvos közvetlen felügyelete mellett, lehetőleg fokozatosan kell csökkenteni. Diabetes mellitusban, glükóz-galaktóz malabszorpciós szindrómában, fruktóz intoleranciában vagy szacharáz-izomaltáz hiányban szenvedő betegeket figyelmeztetni kell, hogy a Xolair 150 mg-os adagja 108 mg szacharózt tartalmaz. Allergiás reakciók Mint bármely fehérje esetében, előfordulhatnak helyi vagy szisztémás allergiás reakciók, beleértve az anafilaxiát. Ennek megfelelően az anafilaxiás reakciók kezelésére szolgáló gyógyszereket készenlétben kell tartani a Xolair alkalmazását követő esetleges azonnali használatra. A betegeket tájékoztatni kell az ilyen reakciók kialakulásának lehetőségről és arról, hogy az allergiás reakciók fellépése esetén azonnali orvosi ellátás szükséges. A klinikai vizsgálatok során ritkán fordultak elő anafilaxiás reakciók (lásd 4.8 pont). Mint minden rekombináns DNS-ből származó humanizált monoklonális antitest esetében, a betegekben ritka esetekben omalizumab-ellenes antitestek termelődhetnek. Parazitafertőzések (helminthiasisok) Az IgE szerepet játszhat bizonyos féregfertőzések elleni immunológiai válaszokban. A helminthiasisok fokozott veszélyének tartósan kitett betegekben egy placebo-kontrollos vizsgálatban az omalizumab alkalmazása mellett a fertőzések előfordulási arányának csekély növekedését figyelték meg, bár a fertőzések lefolyása, súlyossága és a kezelésre adott válasz változatlan volt. A teljes klinikai programban a helminthiasiok előfordulási aránya (a vizsgálati terv nem terjedt ki ezen fertőzések detektálására) kisebb volt mint 1/1000 beteg. Mindamellett a féregfertőzés szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek kezelése óvatosságot igényelhet, különösen akkor, ha olyan területekre utaznak, ahol a bélféregfertőzések endémiásak. Ha a beteg nem reagál a javasolt féregellenes kezelésre, megfontolandó a Xolair kezelés felfüggesztése. Malignitások A klinikai vizsgálatok során különbséget figyeltek meg a Xolair-csoportban, illetve a kontroll-csoportban kialakuló daganatos megbetegedések száma között. Az észlelt esetek gyakorisága a „nem gyakori” besorolásba tartozott (<1/100) mind az aktív szert kapó, mind a kontroll-csoportban: a Xolair-csoportban 5015 betegben 25 daganatos megbetegedés (0,5%), illetve a kontroll-csoportban 2854 betegben 5 daganatos megbetegedés (0,18%) alakult ki. Az észlelt daganatos megbetegedések típusainak sokfélesége, az expozíció viszonylag rövid időtartama és az egyedi esetek klinikai jellemzői alapján az ok-okozati összefüggés nem valószínű. A malignitások észlelt összesített előfordulási aránya hasonló volt a Xolair klinikai vizsgálati programban és az általános populációban. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre Nem számoltak be a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre gyakorolt káros hatásokról, de a Xolair kezelés alatt álló betegeket figyelmeztetni kell, hogy amennyiben szédülést, fáradtságot, gyengeséget vagy aluszékonyságot tapasztalnak, nem szabad vezetniük vagy gépeket üzemeltetniük. 4.9 Túladagolás Túladagolásról nem számoltak be. A Xolair maximálisan tolerált adagját nem határozták meg. Egyszeri, akár 4000 mg-ig terjedő intravénás adagok beadásakor nem figyeltek meg az adag korlátozását szükségessé tevő toxicitást. A legnagyobb kumulatív adag, amelyet betegnek beadtak 44000 mg volt 20 hét alatt, és ez az adag nem okozott semmilyen kedvezőtlen akut hatást. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Citokróm P450 enzimek, efflux pumpák és proteinkötő-mechanizmusok nem játszanak szerepet az omalizumab metabolizmusában, így a gyógyszerkölcsönhatások lehetősége csekély. A Xolair-rel nem végeztek célzottan gyógyszer- vagy oltóanyag-kölcsönhatás vizsgálatokat. Nincs farmakológiai ok annak feltételezésére, hogy az asztma kezelésére gyakran alkalmazott gyógyszerek kölcsönhatásba lépnének az omalizumabbal. A klinikai vizsgálatok során a Xolair-t gyakran használták egyidejűleg inhalációs és orális kortikoszteroidokkal, rövid vagy tartós hatású inhalációs béta-agonistákkal, leukotrién-modifikátorokkal, teofillinekkel és orális antihisztaminokkal. Nem utalt jel arra, hogy a Xolair biztonságosságát befolyásolja ezen gyakran használt asztma gyógyszerek egyidejű alkalmazása. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a Xolair és a specifikus immunterápia (hiposzenzibilizáció) egyidejű alkalmazásáról. Nem bizonyított a Xolair hatásossága egyidejű specifikus immunterápia esetén. A jelenleg rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a Xolair adagját nem kell módosítani az elfogadott hiposzenzibilizáló kezelést kapó betegek esetén. 6.2 Inkompatibilitások Ez a készítmény kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerkészítményekkel keverhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban előforduló nemkívánatos hatások az injekció beadását követő helyi reakciók (beleértve az injekció helyén kialakuló fájdalmat, duzzanatot, bőrpírt és viszketést), valamint a fejfájás voltak. A reakciók többsége enyhe vagy mérsékelt súlyosságú volt. A 4. táblázat azokat a mellékhatásokat sorolja fel – szervrendszer és gyakoriság szerinti bontásban –, amelyek a klinikai vizsgálatok során a Xolair-rel kezelt teljes betegpopulációban (safety population) előfordultak. A gyakoriságot az alábbiak szerint határozták meg: gyakori (>1/100, <1/10), nem gyakori (>1/1000, <1/100) és ritka (<1/1000). 4. táblázat: Nemkívánatos hatások Fertőző betegségek és parazitafertőzések Ritka Parazitafertőzések Immunrendszeri betegségek Ritka Anafilaxiás reakció, egyéb súlyos allergiás állapotok Idegrendszeri betegségek Gyakori Fejfájás Nem gyakori Szédülés, aluszékonyság, paraesthesia, ájulás Érrendszeri betegségek Nem gyakori Orthostaticus hypotonia, kipirulás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek Nem gyakori Pharyngitis, köhögés, allergiás bronchospasmus Ritka Gégeödéma Emésztőrendszeri betegségek Nem gyakori Émelygés, hasmenés, dyspepsiára utaló tünetek és panaszok A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei Nem gyakori Urticaria, bőrkiütés, pruritus, fényérzékenység Ritka Angiooedema Általános tünetek, a beadást követő helyi reakciók Gyakori Az injekció beadását követő helyi reakciók, pl. fájdalom, bőrpír, viszketés, duzzanat Nem gyakori Súlygyarapodás, fáradtság, a karok duzzanata, influenzaszerű betegség Malignitások A malignitások összesített előfordulási aránya hasonló volt a Xolair klinikai vizsgálati programban és az általános populációban (lásd 4.4 pont). Vérlemezkék A klinikai vizsgálatokban kevés olyan beteg volt, akiknek a thrombocytaszáma nem érte el a laboratóriumi normál tartomány alsó határértékét. Ezen esetek egyike sem járt vérzéses epizódokkal vagy a hemoglobinszint csökkenésével. Emberekben nem számoltak be a vérlemezkék számának a nem humán főemlősökben megfigyelt perzisztáló csökkenéséről (lásd 5.3 pont). Parazitafertőzések A helminthiasisok fokozott veszélyének tartósan kitett betegekben egy placebo-kontrollos vizsgálat során az omalizumab alkalmazása mellett a fertőzések előfordulási arányának csekély számszerű növekedését figyelték meg, mely azonban statisztikailag nem volt szignifikáns. A fertőzések lefolyása, súlyossága és a kezelésre adott válasz változatlan volt (lásd 4.4 pont). Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: obstructiv légúti betegségekre ható egyéb szisztémás szerek, ATC kód: R03DX05 Az omalizumab rekombináns DNS-ből származó, humanizált monoklonális antitest, amely szelektíven kötődik a humán immunglobulin E-hez (IgE). Az antitest az IgG1 alosztályba tartozik (a könnyűlánc típusa kappa). Humán váz régiókat, valamint az IgE-hez kötődő, murin antitestből származó hipervariábilis régiókat (CDR) tartalmaz. Az omalizumab az IgE-hez kötődve megakadályozza az IgE kötődését a nagy affinitású Fc.RI receptorhoz, így csökkentve az allergiás kaszkádot elindítani képes szabad IgE mennyiségét. Atópiás egyének omalizumabbal történő kezelése a basophilek felszínén található Fc.RI receptorok kifejezett down-regulációját eredményezte. Ezenkívül, a Xolair-rel kezelt betegekből izolált basophilekből az in vitro allergén stimulációt követően felszabaduló hisztamin mennyisége megközelítőleg 90%-kal csökkent a kezelés előtti értékhez viszonyítva. Klinikai vizsgálatok során a szérum szabad IgE-szintje dózisfüggően csökkent az első adag beadását követő 1 órán belül, és az adagolások között a csökkent szinten maradt. A Xolair-kezelés megszakítása után egy évvel az IgE-szintek visszatértek a kezelés előtti értékre, és a gyógyszer kimosási (washout) periódust követően nem figyeltek meg rebound hatást az IgE-szintek terén. Klinikai tapasztalat A Xolair hatásosságát és biztonságosságát egy 28 hetes, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (1. vizsgálat) mutatták ki. A vizsgálatba 419 súlyos allergiás asztmás beteget (életkor: 12–79 éves) vontak be, akiknek a légzésfunkciója csökkent volt (FEV1 = a várható érték 40–80%-a), illetve nagy dózisú inhalációs kortikoszteroid-, valamint tartós hatású béta-2 agonista kezelés ellenére az asztmás tüneteik alig javultak. A betegek a bevonás előtti év során többször estek át szisztémás kortikoszteroid kezelést igénylő asztma exacerbáción, vagy kerültek kórházi felvételre, illetve részesültek akut sürgősségi ellátásban a súlyos asztmás exacerbáció következtében, a folyamatos nagy dózisú inhalációs kortikoszteroid és egy hosszú hatású béta-2 agonista kezelés ellenére. A betegek az 1000 µg-nál nagyobb dózisú beklometazon-diproprionát (vagy azzal ekvivalens) és egy tartós hatású béta-2 agonista kezelés mellé, kiegészítő kezelésként subcutan alkalmazva Xolair-t vagy placebót kaptak. Az orális kortikoszteroid, teofillin és leukotrién-modifikátor alkalmazása megengedett volt (sorrendben a betegek 22%, 27%, illetve 35%-ában). Az elsődleges végpont a lökésszerű szisztémás kortikoszteroidot igénylő asztma exacerbációk előfordulása volt. Az omalizumab 19%-kal (p=0,153) csökkentette az asztma exacerbációk előfordulását. A további kiértékelések a Xolair esetében statisztikailag szignifikáns előnyt mutattak: a súlyos exacerbációk csökkenése terén (amikor a légzésfunkció a beteg egyéni legjobb értékének 60%-a alá csökken, és szisztémás kortikoszteroid adása válik szükségessé), az asztmával kapcsolatos sürgős orvosi ellátás szükségességének csökkenése terén (kórházi felvétel, sürgősségi ellátás, nem tervezett orvosi vizsgálat), továbbá a kezelés hatékonyságának a kezelőorvos által készített átfogó értékelése, valamint az asztmával kapcsolatos életminőség (AQL - Asthma-related Quality of Life), az asztma-tünetek és a légzésfunkciók javulása terén. Egy alcsoport analízisben, azokban a betegekben, akiknek a kezelés előtti össz-IgE szintje .76 NE/ml volt, nagyobb valószínűséggel tapasztaltak klinikailag jelentős előnyt a Xolair kezelés hatására. Ezen betegekben, az 1. vizsgálat során a Xolair az asztma exacerbációk előfordulási arányát 40%-kal csökkentette (p = 0,002). Ezenkívül a Xolair-rel végzett súlyos asztmás betegeket vizsgáló program során az IgE .76 NE/ml alcsoportban több beteg mutatott klinikailag jelentős választ. Az 5. táblázat tartalmazza az 1. vizsgálat eredményeit a teljes betegmintára vonatkozóan. 5. táblázat: Az 1. vizsgálat eredményei Az 1. vizsgálat teljes betegmintája Xolair n=209 Placebo n=210 Asztma exacerbációk Előfordulási arány a 28 hetes időszak során 0,74 0,92 %-os csökkenés, gyakorisági arányra vonatkozó p-érték 19,4%, p = 0,153 Súlyos asztma exacerbációk Előfordulási arány a 28 hetes időszak során 0,24 0,48 %-os csökkenés, gyakorisági arányra vonatkozó p-érték 50,1%, p = 0,002 Sürgős orvosi ellátás Előfordulási arány a 28 hetes időszak során 0,24 0,43 %-os csökkenés, gyakorisági arányra vonatkozó p-érték 43,9%, p = 0,038 A kezelőorvos átfogó értékelése Reagálók* (%) 60,5% 42,8% p-érték** <0,001 Életminőség (AQL) javulás Azon betegek %-a, akiknél a javulás .0,5 60,8% 47,8% p-érték 0,008 * kifejezett javulás vagy az asztma teljes tünetmentessége ** az értékelés összesített eloszlására vonatkozó p-érték A 2. vizsgálatban 312 - az 1. vizsgálat populácójához hasonló - súlyos allergiás asztmás betegben vizsgálták a Xolair hatásosságát és biztonságosságát. Ebben a nyílt vizsgálatban a Xolair kezelés mellett 61%-kal csökkent a klinikailag jelentős asztma exacerbációk előfordulási aránya, a csak szokásos asztma kezelésben részesülő betegekhez viszonyítva. Négy további nagy, placebo-kontrollos, szupportív, 28–52 hétig tartó vizsgálatban 1722 felnőtt és serdülő bevonásával vizsgálták a Xolair hatásosságát és biztonságosságát súlyos perzisztáló asztma esetén (3., 4., 5. és 6. vizsgálat). A betegek többségének kezelése nem volt megfelelő, de egyidejűleg kevesebb asztmaellenes szert kaptak, mint az 1. vagy 2. vizsgálatba bevont betegek. A 3.– 5. vizsgálatban az exacerbáció volt az elsődleges végpont, míg a 6. vizsgálatban elsősorban az inhalációs kortikoszteroid megtakarítást értékelték. A 3., 4. és 5. vizsgálatban a Xolair-rel kezelt betegekben az asztma exacerbációk előfordulásának sorrendben 37,5%-os (p =0,027), illetve 40,3%-os (p<0,001), illetve 57,6%-os (p<0,001) csökkenését figyelték meg, a placebót kapó betegekhez viszonyítva. A 6. vizsgálatban a Xolair-t kapó súlyos allergiás betegek csoportjában lényegesen több betegnek lehetett csökkenteni a flutikazon adagját (.500 µg/nap) az asztma kontroll romlása nélkül (60,3%), mint a placebo-csoportban (45,8%; p<0,05). Az életminőséget a Juniper, asztmával kapcsolatos életminőség kérdőívvel mérték. Mind a hat vizsgálatban a kiinduláskor mért életminőség statisztikailag szignifikáns javulását figyelték meg a Xolair-t kapó betegekben, a placebo-, illetve kontroll-csoportokhoz viszonyítva. A kezelőorvos összefoglaló értékelése a kezelés hatékonyságát illetően: A fenti vizsgálatok közül ötben készítettek kezelőorvos által írt összefoglaló értékelést, melynek során a kezelőorvos az asztma kezelését általánosságban értékelte. Az orvos az alábbi tényezőket vette figyelembe: PEF (kilégzési csúcsáramlás), nappali és éjszakai tünetek, kiegészítő (sürgősségi) gyógyszerhasználat, légzésfunkciós vizsgálatok és exacerbációk. Mind az öt vizsgálatban a placebocsoport betegeihez képest a Xolair-rel kezelt betegek szignifikánsan nagyobb hányadában észlelték az asztma jelentős javulását, vagy teljes tünetmentességét. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Az omalizumab farmakokinetikáját allergiás asztmás betegekben vizsgálták. Felszívódás Subcutan alkalmazást követően az omalizumab átlagosan 62%-os abszolút biohasznosulással szívódik fel. Asztmás felnőttekben és serdülőkben, egyszeri subcutan adag alkalmazását követően az omalizumab lassan szívódott fel, a szérum csúcskoncentráció átlagosan 7–8 nap elteltével alakult ki. A 0,5 mg/kg-ot meghaladó dózisok mellett az omalizumab farmakokinetikája lineáris. Az omalizumab ismételt adagolását követően a szérum koncentráció-idő (0–14. nap) görbe alatti terület az egyensúlyi állapotnál hatszorosa volt az első adagot követően mért értéknek. Megoszlás In vitro az omalizumab korlátozott méretű komplexeket alkot az IgE-vel. Kicsapódó komplexeket, illetve egymillió Dalton molekulasúlyt meghaladó méretű komplexeket sem in vitro, sem in vivo nem figyeltek meg. Subcutan alkalmazást követően a látszólagos megoszlási térfogat 78 ± 32 ml/kg volt. Kiválasztás Az omalizumab kiválasztása az IgG-re jellemző kiválasztási folyamatok, valamint a cél-liganddal (IgE) való specifikus kötődés és komplexképződés útján történik. Az IgG májon keresztül történő kiválasztása magában foglalja a reticuloendothelialis rendszerben és az endothel sejtekben való lebontást. Az IgG változatlan formában is ürül az epével. Asztmás betegekben az omalizumab szérum eliminációs felezési ideje átlagosan 26 nap, a látszólagos clearance átlagértéke 2,4 ± 1,1 ml/kg/nap. Ezenkívül kétszeres testsúly mellett a látszólagos clearance értéke megközelítőleg kétszeresére nőtt. Speciális betegcsoportok jellemzői Életkor, rassz/etnikum, nem A Xolair populációs farmakokinetikáját elemezték a demográfiai jellemzők hatásainak értékelése céljából. Ezen korlátozott adatok elemzései arra utalnak, hogy nem szükséges az adagot módosítani az életkor (12–76 év), rassz, etnikum, illetve nem függvényében. Vese- és májkárosodás Nem állnak rendelkezésre károsodott vese- vagy májműködésű betegekre vonatkozó farmakokinetikai, illetve farmakodinámiás adatok. 5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei Az omalizumab biztonságosságát cynomolgus majmokban (jávai makákó) tanulmányozták, mivel az omalizumab hasonló affinitással kötődik a cynomolgus és a humán IgE-hez. Ismételt subcutan vagy intravénás alkalmazást követően néhány majomban kimutattak omalizumab-ellenes antitesteket. Mindamellett látszólagos toxicitást, pl. immunkomplex mediált betegségeket vagy komplement-függő citotoxicitást nem észleltek. Cynomolgus majmokban nem észleltek hízósejt-degranuláció következtében létrejövő anafilaxiás választ. Az omalizumab krónikus alkalmazását jól tolerálták a nem humán főemlősök, eltekintve a vérlemezkék számának dózis- és életkorfüggő csökkenésétől, amelyre a fiatalabb állatok nagyobb mértékben voltak érzékenyek. Felnőtt cynomolgus majmokban a vérlemezkék számának a kiindulási értékhez viszonyított 50%-os csökkenéséhez szükséges szérum koncentráció megközelítőleg 4– 20-szor magasabb volt a klinikai gyakorlatban várható maximális szérum koncentrációknál. Cynomolgus majmokban ezenkívül akut vérzést és az injekció beadása helyén kialakuló gyulladást figyeltek meg. Az omalizumabbal nem végeztek célzott karcinogenitási vizsgálatokat. Cynomolgus majmokban végzett reprodukciós vizsgálatokban 75 mg/kg-ig terjedő subcutan adagok (a 75 mg/kg mellett 28. napon mért AUC értékek alapján körülbelül 12-szeres az expozíciós arány a maximális klinikai adaghoz képest) alkalmazása az organogenezis teljes időszakában nem okozott anyai toxicitást, embriótoxicitást, illetve teratogenitást, valamint a késői terhesség, szülés és szoptatás idején történő alkalmazás nem okozott nemkívánatos hatásokat a magzati, illetve az újszülöttkori növekedés szempontjából. Az omalizumab cynomolgus majmokban kiválasztódik az anyatejbe. Az omalizumab koncentrációja a tejben az anyai vérkoncentráció 1,5%-a volt. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése A port tartalmazó injekciós üveg: Tiszta, színtelen injekciós üveg (I. típusú), butil gumidugóval és kék, lepattintható kupakkal. Az oldószert tartalmazó ampulla: Tiszta, színtelen, üvegampulla (I. típusú), mely 2 ml injekcióhoz való vizet tartalmaz. Egy csomagban egy oldatos injekcióhoz való port tartalmazó injekciós üveg és egy ampulla injekcióhoz való víz található. 6.6 A készítmény felhasználására, kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó útmutatások A liofilizált termék 15–20 perc alatt oldódik fel, bár ez egyes esetekben ennél hosszabb időt is igénybe vehet. A teljesen elkészített oldat áttetsző vagy enyhén opálos, és az injekciós üveg szélén néhány apró buborék vagy kevés hab lehet. Az elkészített oldat viszkozitására való tekintettel a fecskendő légtelenítése, illetve a felesleges mennyiségű oldat eltávolítása előtt AZ ÖSSZES OLDATOT FEL KELL SZÍVNI az injekciós üvegből, mivel csak így lehet hozzájutni az 1,2 ml mennyiséghez. Kérjük, hogy a Xolair 150 mg subcutan oldatos injekció elkészítésekor kövesse az alábbi utasításokat: 1. Szívjon fel 1,4 ml injekcióhoz való vizet az ampullából egy nagy belső átmérőjű, 18G-s tűvel ellátott fecskendőbe. 2. Állítsa az injekciós üveget egy lapos felszínre, és a szokásos aszeptikus módszerek betartásával szúrja bele a tűt, és az injekcióhoz való vizet a porra irányítva nyomja bele a liofilizált port tartalmazó injekciós üvegbe. 3. Tartsa függőlegesen az injekciós üveget, és a por egyenletes átnedvesítése érdekében körülbelül 1 percen keresztül mozgassa azt erőteljesen körbe-körbe (ne rázza fel!). 4. A 3. lépés befejezését követően, a feloldódás elősegítése érdekében körülbelül 5 percenként 5– 10 másodpercen keresztül óvatosan mozgassa körbe-körbe az injekciós üveget, az esetleg megmaradó szilárd részecskék feloldása céljából. Bizonyos esetekben a por teljes feloldódása több mint 20 percet vehet igénybe. Ilyen esetekben a 4. lépést addig ismételje, amíg az oldatban már nem láthatóak gélszerű részecskék. Ha a por teljes mértékben feloldódott, az oldatban nem lehetnek látható gélszerű részecskék. Az injekciós üveg szélén gyakran látható apró buborék vagy hab. Az elkészített oldat áttetsző vagy enyhén opálos. Ne használja fel az injekciós oldatot, ha abban szilárd részecskék vannak. 5. Tartsa tetejével lefelé fordítva az injekciós üveget legalább 15 másodpercig, hogy az oldat a dugóhoz folyjon. Egy nagy belső átmérőjű, 18G-s tűvel ellátott új, 3 ml-es fecskendőt használva szúrja be a tűt a tetejével lefelé fordított injekciós üvegbe. Az injekciós üveget lefordított helyzetben tartva, a tű hegye az injekciós üvegben lévő folyadék legalján legyen, amikor felszívja az oldatot a fecskendőbe. Mielőtt kihúzná a tűt az injekciós üvegből, a fecskendő dugattyúját húzza teljesen vissza a fecskendő hengerének végéig, az injekciós üvegben lévő összes oldat felszívása érdekében. 6. A 18G-s tűt cserélje le subcutan injekció beadásához való 25G-s tűre. 7. Légtelenítse a fecskendőt, eltávolítva a nagy buborékokat és a felesleges oldatot, hogy a fecskendőben a szükséges 1,2 ml-es adag legyen. A fecskendőben az oldat felső határán apró buborékok vékony rétege maradhat. Mivel az oldat enyhén viszkózus, subcutan injekció formájában történő beadása 5–10 másodpercet vehet igénybe. Az injekciós üvegből 1,2 ml (150 mg) Xolair nyerhető. 75 mg-os adag készítéséhez szívjon fel 0,6 ml-t a fecskendőbe, és a megmaradt oldatot dobja el. 8. Az injekciót a felkarba (deltoideus régió) vagy a combba, a bőr alá kell beadni. A Xolair 150 mg por oldatos injekcióhoz egyszer használatos injekciós üvegben kerül forgalomba, és nem tartalmaz antibakteriális tartósítószereket. Mikrobiológiai szempontból a terméket az oldat elkészítését követően azonnal fel kell használni (lásd 6.3 pont). A fel nem használt készítményt, és a hulladékokat a helyi hatósági követelményeknek megfelelően kell megsemmisíteni. 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben tárolandó (2°C – 8°C). Nem fagyasztható. Az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év. Elkészítést követően: Az elkészített oldat 2°C – 8°C-on 8 órán át, 30°C-on 4 órán át őrzi meg fizikaikémiai stabilitását. Mikrobiológiai szempontból a terméket az oldat elkészítését követően azonnal fel kell használni. Amennyiben azonnali felhasználása nem biztosított, a felhasználásra kész állapotban történő tárolás idejéért és annak körülményeiért, ami 2°C – 8°C-on legfeljebb 8 óra, 30°C-on legfeljebb 4 óra lehet, a felhasználó felelős. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Novartis Europharm Limited Wimblehurst Road Horsham West Sussex, RH12 5AB Nagy-Britannia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA Várandósság,szopt.4.6 Terhesség és szoptatás Az omalizumab terhes nőkön történő alkalmazásával kapcsolatban nincs elegendő adat. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Az omalizumab átjut a placentán és a magzatra gyakorolt potenciális veszély nem ismert. A omalizumabot nem humán főemlősökben kapcsolatba hozták a vérlemezkék számának korfüggő csökkenésével, és a fiatalabb állatokban nagyobb relatív érzékenységet figyeltek meg (lásd 5.3 pont). A Xolair-t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Nem ismert, hogy a omalizumab kiválasztódik-e az anyatejbe. Az omalizumab kiválasztódik a nem humán főemlősök tejébe, és nem lehet kizárni a szoptatott csecsemőre gyakorolt hatást. A szoptató anyák ne szoptassanak a Xolair kezelés ideje alatt. | 
