Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció. Tiszta, színtelen vagy sárgás színű folyadék, pH 3-5. Ozmolaritás: 0,035-0,055 Osmol/l. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 10 mg morfin-hidrokloridot tartalmaz (amely 7,6 mg morfinnak felel meg) milliliterenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-klorid tömény sósav (a pH beállításához) injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Súlyos fájdalom, amely csak opioid fájdalomcsillapítókkal kezelhető megfelelően. Adagolás4.2 Adagolás és az alkalmazás Adagolás Az alkalmazás módját és az adagolást a fájdalom típusától és súlyosságától, valamint a beteg általános állapotától függően kell meghatározni. Az egyéni dózis a beteg életkorától, testtömegétől, a fájdalom súlyosságától, a beteg kórtörténetétől és a korábban alkalmazott fájdalomcsillapítóktól függ. Felnőttek: 1-1,5 ml injekciós oldat (10-15 mg morfin-hidroklorid) subcutan vagy intramuscularisan naponta 1-3 alkalommal. Sürgős esetekben a morfin lassú intravénás injekcióban is beadható. Idősek A morfin-kezelés során óvatosság ajánlott, és csökkentett kezdő dózis javasolt. Vese- és májkárosodás A morfin-kezelés során óvatosság ajánlott, és csökkentett kezdő dózis javasolt. A dózis csökkentésére lehet szükség a következő állapotok fennállása esetén: asthma bronchiale, obstruktív felső légúti betegség, koponyasérülés, peritonealis dialízis alkalmazása, hypovolaemiaval járó hypotonia, hypothyreosis, gyulladásos bélbetegségek, pancreatitis, epeúti vagy húgyúti görcsök. Monitorozás a kezelés alatt A hányinger, a hányás és a székrekedés időnként 0,25-0,5 mg atropin subcutan adásával ellensúlyozható. A légzésdepresszió naxolon alkalmazásával visszafordítható. Az alkalmazás módja Intravénás, intramuscularis vagy subcutan alkalmazásra. A kezelés céljai és a kezelés leállítása A Morphine Kalceks-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a betegnek már nincs szüksége a Morphine Kalceks-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont). A kezelés időtartama A Morphine Kalceks nem alkalmazható a szükségesnél hosszabb ideig. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * légúti váladékfelhalmozódás; * légzésdepresszió; * akut májbetegség; * alkohol vagy hipnotikumok hatása alatt álló betegek szorongásos állapotai. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Prosztata hypertrophiában és myastenia gravisban szenvedő betegeknél a készítmény csak óvatossággal alkalmazható. A morfin alkalmazása idiopathiás vagy (a fájdalomcsillapítás hiányával összfüggő) pszichopatológiás jellegű fájdalmak kezelésére nem ajánlott. A morfin önmagában történő alkalmazása epe- vagy vesekólika fennállásakor nem javasolt, mivel a görcsök fokozódhatnak. Ilyen esetekben a morfint görcsoldókkal kombinációban kell alkalmazni. Encephalitist követően a morfin hatása fokozódhat. A MAO-inhibitorokkal történő kezeléssel kapcsolatban lásd a 4.5 pontot. Főként nagy dózisok alkalmazása esetén a morfin dózisának további növelésére sem reagáló hyperalgesia fordulhat elő. A morfin dózisának csökkentése vagy az opioid lecserélése válhat szükségessé. A rifampicin csökkentheti a morfin plazmakoncentrációját. A morfin fájdalomcsillapító hatását figyelemmel kell kísérni, dózisát pedig módosítani kell a rifampicinnel végzett kezelés alatt és után. Alvással összefüggő légzészavarok Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (central sleep apnoea, CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon növeli a CSA kockázatát. A CSA-ban szenvedő betegeknél meg kell fontolni az opioidok összdózisának csökkentését. Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) A morfin-kezeléssel összefüggésben beszámoltak akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amely életveszélyes vagy halálos is lehet. A legtöbb ilyen reakció a kezelés első 10 napja során jelentkezett. Tájékoztatni kell a betegeket az AGEP jeleiről és tüneteiről, és fel kell hívni a figyelmüket, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ilyen tüneteket tapasztalnak. Amennyiben e bőrreakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, a morfin-kezelést le kell állítani, és más megfelelő kezelési lehetőséget kell mérlegelni. Máj- és epebetegségek A morfin az Oddi-sphincter működési zavarait és görcsét okozhatja, ami növeli az intrabiliaris nyomást és fokozza az epeúti tünetek és a pancreatitis kockázatát. Opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség) Az opioidok, például a Morphine Kalceks ismétlődő alkalmazásakor tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség (dependencia) alakulhat ki. A Morphine Kalceks ismétlődő alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Morphine Kalceks készítménnyel való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek. A Morphine Kalceks-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz. A betegeket monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelei tekintetében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt. Megvonási (absztinencia) szindróma A megvonási szindróma kockázata az alkalmazás időtartamával és nagyobb dózisok alkalmazásakor növekszik. A tünetek a dózis vagy az alkalmazás módjának módosításával, és a morfin dózisának fokozatos csökkentésével mérsékelhetők. Az egyes tüneteket lásd a 4.8 pontban. Akut mellkasi szindróma (acute chest syndrome, ACS) sarlósejtes betegségben (sickle cell disease, SCD) szenvedő betegeknél Az akut mellkasi szindróma, valamint sarlósejtes betegségben szenvedő betegeknél a morfin érelzáródásos krízis alatt történő alkalmazása közötti lehetséges összefüggés miatt az akut mellkasi szindróma tüneteinek szoros monitorozása indokolt. Mellékvesekéreg-elégtelenség Az opioid fájdalomcsillapítók reverzibilis mellékvese-elégtelenséget okozhatnak, ami monitorozást és glükokortikoid-pótló terápiát tesz szükségessé. A mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei közé tartozhat pl. a hányinger, a hányás, az étvágycsökkenés, a kimerültség, a gyengeség, a szédülés vagy az alacsony vérnyomás. A nemi hormonok csökkenése és prolaktinszint növekedése Az opioid fájdalomcsillapítók hosszú távú alkalmazása a nemihormon-szintek csökkenésével és a prolaktinszint növekedésével járhat. A tünetek a következők lehetnek: csökkent libidó, impotencia vagy amenorrhoea. Szedatívumok, pl. benzodiazepinek vagy azzal rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazásának kockázata A Morphine Kalceks és olyan nyugtató hatású (szedatív) gyógyszerek, mint a benzodiazepinek vagy azzal rokon vegyületek egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt a szedatív gyógyszerek opioidokkal történő egyidejű felírását olyan betegeknek kell fenntartani, akiknél alternatív kezelési módok nem állnak rendelkezésre. Ha a Morphine Kalceks és szedatívumok együttes felírása mellett döntenek, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig. A betegeknél szorosan monitorozni kell a légzésdepresszió, valamint a szedáció jeleit, illetve tüneteit. Erről mindenképpen tájékoztatni kell a betegeket, valamint gondozóikat annak érdekében, hogy felismerjék ezeket a tüneteket (lásd 4.5 pont). Per os alkalmazott P2Y12-antagonista trombocitaaggregáció-gátló kezelés A P2Y12-antagonistával egyidejűleg alkalmazott morfin-kezelés első napján a P2Y12-antagonista hatásosságának csökkenését figyelték meg (lásd 4.5 pont). Segédanyagok A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Morphine Kalceks nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei A túladagolás tünetei a tűhegynyire szűkült pupillák, a légzésdepresszió és hypotonia, az aspirációs pneumonia. Súlyos esetben keringési zavarok és kóma előfordulhat. Légzési elégtelenség miatt halál is bekövetkezhet. A túladagolás kezelése Indokolt esetben per os bevételt követően gyomormosás, aktív szén és laxatívum alkalmazható. A morfinmérgezés okozta légzésdepresszió felnőtteknél 0,4 mg naxolon (gyermekeknél 0,01 mg/ttkg) lassú intravénás beadásával visszafordítható, a dózis pedig szükség esetén fokozatosan emelhető. A naxolon folyamatos infúzióban történő alkalmazása esetenként megfelelő alternatíva lehet. Indokolt esetben légzéstámogatásra van szükség (tüdőödéma esetén a pozitív kilégzési nyomás [Positive End-Respiratory Pressure, PEEP] fenntartásával). Súlyos mérgezés esetén a naxolon nem helyettesíti a légzéstámogató kezelést. Az intravénás folyadékpótlásról (elektrolitoldat, glükózoldat), a vérgázok szabályozásáról, az acidózis korrigálásáról gondoskodni kell. Tüneti kezelés alkalmazandó. Toxicitás Felnőtteknél (tolerancia kialakulása nélkül) a potenciálisan halálos per os dózis általában 40-60 mg (parenterálisan 30 mg). A szkopolamin, a hipnotikumok és az alkohol felerősíti a toxikus hatásokat. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Kombinációk, amelyek együttadása kerülendő Barbiturátok A barbiturátok felerősítik az opiátok és opioidok légzésdepresszáns hatását. Együttes alkalmazásuk ezért kerülendő. Kis mennyiségű alkohol A morfin gyenge légzésdepresszáns hatását még kis mennyiségű alkohol is nagymértékben fokozhatja. Együttes alkalmazásuk ezért kerülendő. MAO-gátlók A MAO-gátlók felerősíthetik a morfin hatásait (légzésdepresszió és hypotensio). Petidin és MAO-gátlók egyidejű alkalmazásakor szerotonin-szindrómáról számoltak be, és ezen reakció előfordulása nem zárható ki a morfin és a MAO-gátlók egyidejű alkalmazásakor sem. Kombinációk, amelyek dózismódosítást igényelhetnek Gabapentin és pregabalin A morfint körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egyidejűleg gabapentint vagy pregabalint alkalmaznak. A kezelés megválasztásakor figyelembe kell venni a központi idegrendszeri tünetek kockázatát. Ha a gabapentint és a morfint egyidejűleg alkalmazzák, mérlegelni kell a gabapentin dózisának csökkentését. A betegeknél gondosan monitorozni kell a központi idegrendszeri depresszió jeleit (pl. aluszékonyság), és a gabapentin vagy a morfin dózisát ennek megfelelően kell csökkenteni. Rifampicin A rifampicin olyan mértékben csökkenti a per os adagolt morfin plazmakoncentrációját, hogy a fájdalomcsillapító hatás eléréséhez a szokásosnál nagyobb adagokra van szükség. Amitriptilin, klomipramin és nortriptilin Az amitriptilin, a klomipramin és a nortriptilin fokozza a morfin fájdalomcsillapító hatását, valószínűleg a nagyobb biohasznusulásnak köszönhetően. Dózismódosítás válhat szükségessé. Kombinált morfin-agonisták/antagonisták A kombinált morfin-agonisták/antagonisták (buprenorfin, nalbufin, pantazocin) a kompetitív receptorgátlás révén csökkentik a morfin fájdalomcsillapító hatását, ami fokozza az elvonási tünetek kialakulásának kockázatát. Kombinációk, amelyeknek klinikai jelentősége nem ismert Baklofén A morfin és az intrathecalisan alkalmazott baklofén egyidejű alkalmazása vérnyomáscsökkenést okozott egy betegnél. Az apnoe vagy más központi idegrendszeri tünetek kockázatát ennek a kombinációnak az alkalmazásakor nem lehet kizárni. Hidroxizin A morfin és a hidroxizin egyidejű alkalmazása az additív hatás révén fokozza a központi idegrendszeri depressziót és az álmosságot. Meg kell fontolni egy nem szedatív hatású antihisztaminra történő átállítást. Metilfenidát A metilfenidát fokozza a morfin fájdalomcsillapító hatását. Egyidejű alkalmazás esetén mérlegelni kell a morfin dózisának csökkentését. Nimodipin A nimodipin fokozza a morfin fájdalomcsillapító hatását. Egyidejű alkalmazás esetén mérlegelni kell a morfin dózisának csökkentését. Ritonavir A morfinszint csökkenhet, ha az egyidejűleg alkalmazott ritonavir antiretrovirális gyógyszerként vagy más proteázgátlók farmakokinetikai hatásfokozójaként indukálja a glükuronidációt. Per os P2Y12-gátlók Morfinnal kezelt akut koronária-szindrómában szenvedő betegeknél a per os alkalmazott P2Y12-antagonista trombocitaaggregáció-gátló kezelés késleltetett és csökkent expozícióját figyelték meg. Ez a kölcsönhatás összefüggésben lehet a gyomor-bél traktus motilitásával, és más opioidokra is jellemző lehet. A klinikai jelentősége nem ismert, de az adatok azt mutatják, hogy a morfin és a P2Y12-antagonista együttes alkalmazása esetén a P2Y12-antagonista hatásossága csökkenhet (lásd 4.4 pont). Akut koronária-szindrómában szenvedő betegeknél, akiknél a morfin alkalmazása nélkülözhetetlen és a P2Y12 gyors gátlása döntő fontosságú, fontolóra vehető a P2Y12-antagonista parenterális alkalmazása. Szedatív hatású gyógyszerek, pl. benzodiazepinek vagy azzal rokon gyógyszerek Az opioidok és nyugtató hatású (szedatív) gyógyszerek, pl. benzodiazepinek, vagy azzal rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazása a központi idegrendszeri depressziós hatás miatt fokozza a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát. A dózist és az egyidejű alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont). 6.2 Inkompatibilitások A morfinsók érzékenyek a pH változásaira, és lúgos környezetben kicsapódhatnak. A morfinsókkal inkompatibilis vegyületek közé tartozik az aminofillin, a barbiturátok nátriumsói, a fenitoin és a ranitidin-hidroklorid. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A betegek körülbelül 20%-ánál fordul elő hányinger és hányás. A legtöbb mellékhatás dózisfüggő. Az alábbi mellékhatások a MedDRA szervrendszeri csoportosítása szerint kerülnek bemutatásra. A gyakoriságokat a következő meghatározások szerint értékelték: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100-< 1/10), nem gyakori (? 1/1000-< 1/100), ritka (? 1/10 000-< 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: anaphylaxiás reakció. Endokrin betegségek és tünetek: Gyakori: fokozott antidiuretikus hormon (ADH)-elválasztás. Pszichiátriai kórképek: Nem gyakori: dysphoria. Nem ismert: euphoria, alvászavarok, memóriazavarok, a koncentrálási képesség zavarai, függőség. Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: szedáció, szédülés. Nem gyakori: légzésdepresszió, dezorientáció. Nem ismert: allodynia, hyperalgesia (lásd 4.4 pont), hyperhidrosis, görcsrohamok, myoclonus. Szembetegségek és szemészeti tünetek: Gyakori: myosis. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Ritka: palpitatio, tachycardia, eszméletvesztés. Érbetegségek és tünetek: Ritka: orthostaticus hypotensio, hypertonia, hypotonia, perifériás ödéma. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem gyakori: bronchoconstrictio. Nem ismert: centrális alvási apnoe szindróma. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: székrekedés, hányinger, hányás. Nem ismert: pancreatitis, szájszárazság. Máj- és epebetegségek illetve tünetek: Nem gyakori: epegörcs. Nem ismert: az Oddi-spinchter spasmusa. A bőr és bőralatti szövet betegségei és tünetei: Nem gyakori: pruritus. Nem ismert: akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), urticaria. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Gyakori: vizeletvisszatartás. Nem gyakori: ureterspasmus. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nem gyakori: szédülékenység. Nem ismert: gyógyszermegvonási (absztinencia) szindróma. A szedáció mértéke néhány napos alkalmazás után rendszerint csökken. A hányinger és a hányás hosszú távú alkalmazás során általában mérséklődik. Epeúti vagy húgyúti görcsök az erre hajlamos betegeknél előfordulhatnak. A légzésdepresszáns hatás dózisfüggő és ritkán jelent klinikai promlémát. A függőség és a tolerancia rendszerint nem okoz problémát a súlyos rákos megbetegedésekkel járó fájdalom kezelésében. Gyógyszerfüggőség és megvonási (absztinencia) szindróma Az opioid fájdalomcsillapítók alkalmazása fizikai és/vagy pszichológiai függőség vagy tolerancia kialakulásával járhat. A Morphine Kalceks ismétlődő alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont). Absztinencia szindróma alakulhat ki, ha az opioid alkalmazásást hirtelen megszakítják, vagy opioid antagonistákat alkalmaznak, illetve a megvonási szindróma néha a dózisok között tapasztalható. A kezelésre vonatkozóan lásd a 4.4 pontot. A fizikai megvonási tünetek közé tartoznak a következők: fizikai fájdalmak, remegés, nyugtalanláb-szindróma, hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, influenzaszerű tünetek, tachycardia és mydriasis. A pszichológiai tünetek közé tartozik a dysphoriás hangulat, a szorongás és az ingerlékenység. A gyógyszerfüggőség gyakran jár "gyógyszer utáni sóvárgással". Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Természetes opium-alkaloidok, ATC kód: N02AA01 A morfin egy opioid fájdalomcsillapító, erős fájdalomcsillapító hatással. A fájdalomcsillapító hatás részben a megváltozott fájdalomérzékelésnek, részben pedig a megemelt fájdalomküszöbnek köszönhető. A morfin valószínűleg a központi idegrendszer különböző szintjein fejti ki fájdalomcsillapító hatását. Idős betegeknél a morfin fájdalomcsillapító hatása fokozódik. A morfin központi idegrendszeri hatásai közé tartozik a légzésdepresszió, a pszichiátriai tünetek, a hányinger és a hányás, a myosis és az antidiuretikus hormon elválasztása. A morfin légzésdepressziós hatását a szén-dioxid a nyúltvelői légzőközpontra gyakorolt stimuláló hatásának gátlása okozza. Ez a hatás légzési elégtelenséghez vezethet azoknál a betegeknél, akik tüdőbetegség vagy gyógyszer okozta légzéskárosodásban szenvednek. Az idősek érzékenyebbek lehetnek a mellékhatásokra. A morfinmérgezés légzéstámogató kezelést és antidotum alkalmazását igényli. A morfin a két fő metabolittal, a morfin-6-glükuroniddal (M6G) és a morfin-3-glükuroniddal (M3G) való konjugáció útján metabolizálódik. Kis mennyiségben morfin-3,6-diglükuronid is képződhet. Az M3G kismértékű affinitást mutat az opioid receptorokkal, azaz nincs dokumentált fájdalomcsillapító hatása, de hozzájárulhat a serkentő hatásokhoz. Szisztémás alkalmazáskor az M6G kétszer erősebb hatású, mint a morfin, és az M6G farmakológiai hatásait nem lehet elválasztani a morfinétól. Krónikus kezelés során a morfin fájdalomcsillapító hatásához jelentős részben járul hozzá. A nyúltvelő "triggerzónájában" a dopamin-receptorok stimulálása következtében hányinger és hányás léphet fel. A morfinnal történő kezelés során az antidiuretikus hormon fokozott elválasztása hozzájárul a vizelet mennyiségének csökkenéséhez. A morfin fokozza a simaizmok tónusát a gyomor-bél traktusban. Ez a táplálék lassabb áthaladása miatt székrekedést okoz a gyomor-bél traktusban. Továbbá, az epeúti és húgyúti nyomásfokozódás miatt a morfin kevésbé alkalmas az epeúti vagy húgyúti görcsök kezelésére. A morfin addiktív tulajdonságokkal rendelkezik, és hatásaival szemben tolerancia alakulhat ki. Ez azonban általában nem okoz problémát a súlyos rákos megbetegedésekkel járó fájdalom kezelésében. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A morfin farmakokinetikája nem dózisfüggő. Felszívódás Maximális koncentrációját 10-20 perc alatt éri el a vérben. Eloszlás A morfin megoszlási térfogata körülbelül 3 l/ttkg, a plazmafehérjékhez való kötődése körülbelül 35%. A morfin nagymértékben eloszlik a szervezetben, főként a vesében, a májban, a tüdőben és a lépben, alacsonyabb koncentrációban az agyban és az izmokban is megjelenik. A morfin átjut a placentán és kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont). Biotranszformáció A morfin a májban metabolizálódik két fő metabolittá, a morfin-3-glükuroniddá (nincs fájdalomcsillapító hatása, de serkentő hatással bírhat), és a morfin-6-glükuroniddá (M6G) (hatásosabb, mint maga a morfin). Kis mennyiségben morfin-3,6-diglükuronid is képződhet. A morfin és metabolitjai enterohepatikus keringésen mennek keresztül. Elimináció A morfin elsősorban glükuronidáció útján ürül, változatlan formában 5-10%-ban választódik ki a vizelettel. A clearance körülbelül 24 ml/perc/ttkg, a felezési idő pedig körülbelül 2-3 óra. A dózis legfeljebb 10%-a ürülhet ki az epén keresztül a széklettel. Az M6G a vizelettel választódik ki, ami vesekárosodás esetén az M6G felhalmozódását okozza. Különleges betegcsoport Májdaganatban szenvedő betegeknél a morfin biohasznosulása nagyobb lehet. Májkárosodás A májkárosodás befolyásolja a morfin eliminációját. Vesekárosodás A vesekárosodás befolyásolja a morfin eliminációját. Az M6G a vizelettel választódik ki. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az M6G aktív metabolit felhalmozódása fordulhat elő. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági és ismételt adagolású dózistoxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A morfin daganatkeltő hatására vonatkozóan nem végeztek hosszú távú állatkísérleteket. A nem klinikai vizsgálatok során a morfin genotoxicitását, valamint reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitást figyeltek meg. Mutagenitás és daganatkeltő potenciál A mutagenitás tekintetében egyértelműen pozitív eredmények állnak rendelkezésre, ami arra utal, hogy a morfinnak klasztogén hatása van, és ezen felül ez a hatás az ivarsejteket is befolyásolja. Így a morfin mutagén vegyületnek tekintendő, és ez a hatás embernél is feltételezhető. Reprodukcióra kifejtett toxicitás Állatkísérletek során kimutatták az utódok potenciális károsodását a vemhesség teljes időtartama alatt (központi idegrendszeri rendellenességek, a növekedés visszamaradása, heresorvadás, a neurotranszmitter-rendszerek és viselkedési minták megváltozása, függőség). Ezen kívül, a morfin hatással volt a hímek szexuális viselkedésére és termékenységére különböző állatfajoknál. Hím patkányoknál csökkent termékenységről és az ivarsejtek kromoszómakárosodásáról számoltak be. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1 ml oldat színtelen, átlátszó, I. típusú üvegampullába töltve. Ampullák polietilén tálcában és dobozban. Kiszerelés: 10 db 1 ml-es üvegampulla. 5 db ampulla tálcán. 2 db tálca dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bőrre vagy szembe kerülve égő érzést, kipirosodást és viszketést okozhat. A készítménnyel történő közvetlen érintkezést kerülni kell. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: (két üres kereszt) jelzés: a gyógyszerkészítmény kábítószernek minősül. Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP). 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. 7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA AS KALCEKS Krustpils iela 71E, Riga, LV-1057, Lettország Tel.: +371 67083320 E-mail: kalceks@kalceks.lv Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Fogamzóképes férfiak és nők Mutagén tulajdonságai miatt a morfin fogamzóképes férfiaknál és nőknél csak akkor alhalmazható, ha a hatásos fogamzásgátlás biztosított (lásd 5.3 pont). Terhesség A morfin terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A morfin átjut a placentán. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukcióra kifejtett toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Ezért a morfin terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a kezelés előnye az anya szempontjából egyértelműen felülmúlja a gyermekre vonatkozó kockázatot. A morfin terhesség alatt történő hosszú távú alkalmazása az újszülöttnél opioid-megvonást okozhat. A morfin megnyújthatja vagy lerövidítheti a szülés időtartamát. A morfin szülés alatt történő alkalmazása légzésdepressziót válthat ki az újszülöttnél. A terhesség alatt opioid fájdalomcsillapító kezelésben részesülő anyák újszülöttjeinél monitorozni kell a megvonási (absztinencia) szindróma jeleit. A kezelés opioid adásából és támogató kezelésből állhat. Főként a szülés várható időpontja előtt 2-3 órával a Morphine Kalceks csak szigorúan indololt esetben, valamint az anyai előny és az újszülöttre vonatkozó kockázat értékelését követően alkalmazható. Szoptatás A morfin kiválasztódik az anyatejbe, ahol nagyobb koncentrációban van jelen, mint az anyai plazmában. Mivel a morfin klinkailag jelentős koncentrációt érhet el a szoptatott csecsemőnél, a kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott (lásd 5.2 pont). Termékenység A morfin férfi és női termékenységre kifejtett hatásairól klinikai adatok nem állnak rendelkezésre. Állatkísérletek azt mutatták, hogy a morfin csökkentheti a termékenységet (lásd 5.3 pont, Preklinikai biztonsági adatok). | 
