Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz. Fehér vagy csaknem fehér, steril, kristályos por. Az elkészített oldat tiszta, színtelen, látható részecskéktől mentes, pH-értéke 5,5-7,5 közötti. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 000 000 NE benzilpenicillin-káliumot tartalmaz injekciós üvegenként. Ismert hatású segédanyagok 65,7 mg (1,68 mmol) káliumot tartalmaz injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása A készítmény segédanyagot nem tartalmaz. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Penicillin Pharmexim 1 000 000 NE por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz az alábbi - penicillin-érzékeny kórokozók okozta - fertőzések kezelésére javallt felnőttek, serdülők, gyermekek, újszülöttek és koraszülöttek számára: - vérmérgezés; - bőr- és sebfertőzések; - diftéria (az antitoxin mellett); - területen szerzett tüdőgyulladás; - empyema; - orbánc; - bakteriális endocarditis; - hashártyagyulladás; - agyhártyagyulladás; - agyi tályogok; - osteomyelitis; - Fusobacteriumok által okozott fertőzések. A Penicillin Pharmexim az alábbi specifikus fertőzések kezelésére is szolgál: - lépfene; - tetanusz; - gázgangréna; - listeriosis; - pasteurellosis; - spirillosis; - fusospirochaetosis; - aktinomycosis. Ezen kívül a Penicillin Pharmexim gonorrhoea és syphilis szövődményei (például gonorrhoealis endocarditis vagy ízületi gyulladás, veleszületett syphilis) esetén is alkalmazható. Szövődménymentes esetekben azonban előnyben kell részesíteni a depó penicillineket. A Penicillin Pharmexim nem javallt syphilis kezelésére a terhesség alatt. A Penicillin Pharmexim a betegség második stádiumától kezdve Lyme-borreliosisban is alkalmazható (Garin-Bujadoux-Bannwarth-meningopolyneuritis, acrodermatitis chronica atrophicans, Lyme-arthritis, Lyme-carditis), ha az orális penicillin-terápia már nem javallt. Terhesség alatt a Lyme-kór második szakaszától kezdve nagy dózisú parenterális Penicillin Pharmexim adása javasolt a placentán keresztül való fertőződés megelőzése érdekében. A Penicillin Pharmexim alkalmazásakor figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó általánosan elfogadott irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Penicillin Pharmexim injekciós üvegenként 627 mg benzilpenicillin-káliumot tartalmaz, ami 563 mg benzilpenicillinnek felel meg (= 1 millió NE). A NE és tömeg (mg) értékek átváltásakor az alábbi összefüggések alkalmazhatók: 1 mg benzilpenicillin azonos 1786 NE-gel. 1 millió NE azonos 560 mg benzilpenicillinnel. Általánosságban 600 mg benzilpenicillin tekinthető egyenértékűnek 1 millió NE benzilpenicillinnel. A benzilpenicillin széleskörű adagolási lehetőségekkel rendelkezik, amelyet az adagolás módja, az adag nagysága és az adagolás gyakorisága határoz meg a kórokozó típusa és érzékenysége, a fertőzés súlyossága és a beteg állapota alapján. Adagolás Felnőttek, serdülők és 12 éves vagy idősebb gyermekek Szokásos dózis (intramuscularis vagy intravénás): 0,03 millió NE/ttkg/nap - ami körülbelül napi 1-5 millió NE-nek felel meg - négy-hat adagra osztva. Emelt dózis (intravénásan): 0,3 millió NE/ttkg/nap - ami kb. 10-40 millió NE/nap mennyiség - négy-hat adagra osztva. Csecsemők (egy hónapos kortól) és gyermekek (12 éves korig) Szokásos dózis (intramuscularis vagy intravénás): 0,03-0,1 millió NE/ttkg/nap mennyiség - négy-hat adagra osztva. Emelt dózis (intravénásan): 0,1-0,5 (-1,0) millió NE/ttkg/nap - négy-hat adagra osztva. Figyelem: Túlságosan gyorsan beadott infúziók esetén központi idegrendszeri roham és elektrolitegyensúly-zavar fordulhat elő. 1,2 g-ot (1,92 millió NE) meghaladó intravénás dózis esetén legfeljebb 300 mg (0,48 millió NE)/perc infúziós sebesség ajánlott. Újszülöttek (2-4 hetes) Szokásos dózis (intramuscularis vagy intravénás): 0,03-0,1 millió NE/ttkg/nap, három-négy adagra osztva. Emelt dózis (intravénásan): 0,2-0,5 (-1,0) millió NE/ttkg/nap, három-négy adagra osztva. Koraszülöttek és újszülöttek (2 hetes korig) Szokásos dózis (intramuscularis vagy intravénás): 0,03-0,1 millió NE/ttkg/nap, két adagra osztva. Emelt dózis (intravénásan): 0,2-0,5 (-1,0) millió NE/ttkg/nap, két adagra osztva. Koraszülött, valamint 2 hetesnél fiatalabb újszülött csecsemőknél az egyes adagok beadása között legalább 12 órának kell eltelnie az éretlenség és a benzilpenicillin csökkent kiválasztása miatt. Idősek Idősebb korban az eliminációs folyamatok lassulhatnak. Ezért az adagolást minden esetben a vesefunkcióhoz kell igazítani. Vesekárosodás Súlyosan károsodott vesefunkció esetén a penicillinek lebontása és kiválasztása jelentősen lelassulhat, amit az adagolásnál figyelembe kell venni. Javasolt ezért a Penicillin Pharmexim egyszeri adagjait, illetve az adagolás gyakoriságát minden esetben a clearance-értékeknek megfelelően megválasztani az alábbi, 1. és 2. táblázat alapján: 1. táblázat: adagolás felnőtteknek, serdülőknek és 12 éves vagy idősebb gyermekek a kreatinin-clearance-nek megfelelően Kreatinin-clearance [ml/perc] 100-60 50-40 30-10 <10 Szérum-kreatininszint [mg %] 0,8-1,5 1,5-2,0 2-8 15 Penicillin Pharmexim (napi adag) 60 éves kor alatt: 40 (-60) millió NE; 60 év fölött: 10-40 millió NE 10-20 millió NE 5-10 millió NE 2-5 millió NE Adagolás gyakorisága három-hat adagra osztva három adagra osztva két-három adagra osztva egy-két adagra osztva 2. táblázat: adagolás (egy hónapnál idősebb) újszülöttek és (12 évnél fiatalabb) gyermekek számára a kreatinin-clearance-nek megfelelően Kreatinin-clearance [ml/perc] 100-60 50-10 <10 Szérum-kreatininszint [mg %] 0,8-1,5 1,5-8,0 15 Penicillin Pharmexim (napi adag) 0,03-0,1 millió NE/ttkg 0,02-0,06 millió NE/ttkg 0,01-0,4 millió NE/ttkg Adagolás gyakorisága négy-hat adagra osztva két-három adagra osztva két adagra osztva Csecsemők (1 hónaposnál idősebbek) és gyermekek (12 éves korig): ha a vesefunkció közepesen súlyosan vagy súlyosan károsodott (glomerululusfiltrációs ráta = 10-50 ml/perc/1,73 m2), akkor a szokásos adagot adják be 8-12 óránként. Nagyon súlyos vesekárosodás vagy veseelégtelenség (glomerululusfiltrációs ráta <10 ml/perc/1,73 m2) esetén a szokásos adagot 12 óránként adják be. Koraszülöttek és újszülöttek (legfeljebb 4 hetes korig): a Penicillin Pharmexim nem alkalmas károsodott vesefunkciójú koraszülöttek és újszülöttek kezelésére. Májkárosodás Az adag csökkentése nem szükséges, feltéve, hogy a vesefunkció nem károsodott. Speciális adagolás Bakteriális endocarditis A felnőttek adagja 20 millió NE/nap intravénásan 4 részletben, aminoglikozidokkal kombinálva. Meningitis Tekintettel a központi idegrendszeri rohamra és a Jarisch-Herxheimer-reakciókra való fokozott hajlamra, felnőtteknek naponta legfeljebb 20-30 millió NE, gyermekeknek naponta legfeljebb 12 millió NE adható be. Klinikailag nagyon súlyos állapotokban az első adag beadását el kell nyújtani: az adagolást az egyszeri adag 1/4-ével kell kezdeni, amelyet lassan, nagyon szoros felügyelet mellett kell beadni. Lyme-borreliosis Felnőtteknek 20-30 millió NE/nap intravénásan, két-három részre osztva, 14 napon keresztül; gyermekeknek 0,5 millió NE/ttkg/nap intravénásan, két-három részre osztva, 14 napon keresztül. Különleges klinikai körülmények ha a klinikai állapot úgy kívánja, a Penicillin Pharmexim a következőképpen is beadható: - intrapleurális instilláció: legfeljebb 0,2 millió NE (5000 NE/ml) - intraartikuláris injekció: legfeljebb 0,1 millió NE (25 000 NE/ml) - intralumbalis alkalmazás: ? felnőttek, serdülők és 12 éves vagy idősebb gyermekek: 10 000 NE, de legfeljebb 20 000 NE ? gyermekek (6-12 évesek): 8000 NE ? kisgyermekek (1-6 évesek): 5000 NE ? csecsemők (1-23 hónapos korúak): 2500 NE. Megfelelő mennyiségű cerebrospinális folyadék kivétele után a steril, testhőmérsékletű, legfeljebb 1000 NE/ml koncentrációjú oldatot lassan (1 ml/perc) kell beadni. Helyi kezelést mindig csak a szisztémás kezelés kiegészítéseként szabad alkalmazni. Intralumbalis alkalmazás esetén az im. és iv. szisztémás kezelés dózisát annak megfelelően csökkenteni kell. Az alkalmazás módja A Penicillin Pharmexim intravénásan (injekció vagy rövid infúzió - 10 millió NE/100 ml - formájában), vagy intramuscularisan is adható. Megjegyzések az intramuscularis injekcióhoz: Legfeljebb 10 millió NE (= kb. 6,25 g) 6-10 ml injekcióhoz való vízben feloldott Penicillin Pharmexim adható naponta kétszer, mély intramuscularis injekció formájában, a m. gluteus maximus felső, külső negyedébe vagy a ventroglutealis területre (Hochstetter-technika). Injektálási pontonként 5 ml tekinthető a tolerálhatóság felső határának. A többszöri injekciók eltérő helyre adandók. Nagyobb dózisok iv. infúzióként adhatók be. Súlyos helyi reakciók fordulhatnak elő intramuscularis alkalmazás esetén, különösen csecsemőknél és gyermekeknél. Ha lehetséges, intravénás terápiát kell alkalmazni. Figyelem: Túlságosan gyorsan beadott infúziók esetén agyi roham és elektrolitegyensúly-zavar fordulhat elő. 1,2 g-ot (1,92 millió NE) meghaladó intravénás dózis esetén legfeljebb 300 mg (0,48 millió NE)/perc infúziós sebesség ajánlott. A kezelés időtartama A kezelés szokásos időtartama a legtöbb javallat esetében 10-14 nap. Azonban a kezelés időtartamát a fertőzés súlyosságához, a kórokozó(k) érzékenységéhez, valamint a beteg klinikai és bakteriológiai állapotához kell igazítani. A kezelést a klinikai tünetek megszűnése után legalább 2-3 napig folytatni kell. A WHO ajánlásai szerint a Streptococcus okozta betegségek esetén legalább tíznapos kezelési időszakot kell tartani. A gyógyszer beadása előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység, a penicillinekkel szembeni ismert vagy feltételezett túlérzékenység az anamnézisben, vagy az anamnézisben szereplő azonnali, súlyos túlérzékenységi reakció (pl. anaphylaxia) más béta-laktám hatóanyagokkal (pl. cefalosporinok, karbapenemek, monobaktámok) szemben. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Cefalosporin-túlérzékenység esetén keresztallergia megjelenése lehetséges (szakirodalom szerinti gyakoriság: 5-10%). A kezelés megkezdése előtt túlérzékenységi vizsgálatot kell végezni. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakció lehetséges előfordulásáról. Kellő körültekintés szükséges allergiás diathesisben vagy bronchiális asthmában szenvedő betegeknél. A gyógyszer beadása után a betegeket 30 percig figyelni kell, és injektálható adrenalin-oldatnak kell készen állnia vészhelyzet esetére. A kezelést le kell állítani, ha allergiás reakció lép fel, és ha szükséges, tüneti kezelést kell elkezdeni. Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (severe cutaneous adverse reaction, SCAR), köztük Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a béta-laktám antibiotikumokkal (beleértve a penicillint is) végzett kezeléssel kapcsolatban. A benzilpenicillin ellenjavallt olyan betegeknél, akik túlérzékenyek a penicillinekre. Azok a betegek, akiknek az anamnézisében a cefalosporinokkal, penicillinekkel vagy más béta-laktám antibiotikumokkal szembeni túlérzékenység szerepel, szintén túlérzékenyek lehetnek a benzilpenicillinre (lásd 4.3 pont). A benzilpenicillin csak kellő körültekintéssel alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében bármely más béta-laktám antibiotikummal (pl. cefalosporinokkal vagy karbapenemekkel) szembeni, nem súlyos túlérzékenységi reakció szerepel, és nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknek anamnézisében súlyos túlérzékenységi reakció szerepel. Ha súlyos allergiás reakció vagy a bőrt érintő, súlyos mellékhatás (SCAR) jelentkezik a benzilpenicillin-kezelés alatt, ezen gyógyszerrel végzett kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedéseket kell hozni. Kellő körültekintéssel kell eljárni a következő állapotok esetén: - allergiás diathesis (csalánkiütés vagy szénanátha) vagy asthma (a túlérzékenységi reakciók fokozott kockázata); - súlyos szívbetegség vagy bármilyen más eredetű súlyos elektrolitzavar (ebben a betegcsoportban figyelmet kell fordítani az elektrolitbevitelre, különösen a káliumbevitelre); - vesekárosodás (lásd 4.2 pont); - májkárosodás (lásd 4.2 pont); - epilepszia, agyi ödéma vagy agyhártyagyulladás (a rohamok fokozott kockázata, különösen a gyógyszer nagy dózisban [> 20 millió NE] történő adagolása esetén); - fennálló mononucleosis (bőrkiütés fokozott kockázata); - akut lymphoid leukémiában szenvedő betegek együttes fertőzésének kezelésében (fokozott a bőrreakciók megjelenésének kockázata); - dermatomycosisok (keresztallergiás reakció előfordulása lehetséges, mivel a penicillinek és a dermatofiták metabolikus termékei között azonos antigenitás lehet; lásd 4.8 pont). Ritka esetekben a protrombinidő meghosszabbodásáról számoltak be penicillint szedő betegeknél. K-vitamin-antagonista antikoagulánsok együttes alkalmazásakor megfelelő ellenőrzést kell végezni. Szükség lehet az orális antikoaguláns dózisának módosítására a kívánt fokú antikoaguláció eléréséhez (lásd 4.5 és 4.8 pont). Figyelembe kell venni, hogy cukorbetegségben szenvedő betegek esetében az intramuscularisan beadott Penicillin Pharmexim felszívódása elhúzódó (lásd 5.2 pont). Nemi betegségek esetén sötét látóteres mikroszkópvizsgálatot kell végezni a terápia megkezdése előtt, ha egyidejűleg fennálló syphilis gyanúja merül fel. Megfigyelés céljából szerológiai vizsgálatokat is kell végezni legalább négy hónapon keresztül. Hosszú távú terápiában figyelni kell a rezisztens organizmusok túlszaporodásának lehetőségére. Felülfertőzések esetén megfelelő intézkedéseket kell tenni. Súlyos, tartós hasmenés jelentkezése esetén figyelembe kell venni az antibiotikumok alkalmazásával összefüggő pseudomembranosus colitis lehetőségét (mucohaemorrhagiás, vizes hasmenés, tompa, diffúz vagy kólikás hasi fájdalom, láz, esetenként tenesmus), amely életveszélyes lehet. Ezekben az esetekben a Penicillin Pharmexim alkalmazását azonnal le kell állítani, és az azonosított kórokozó elleni specifikus kezelést kell elkezdeni. A perisztaltikát gátló készítmények ellenjavalltak. A Lyme-borreliosis vagy syphilis kezelése során Jarisch-Herxheimer-reakció léphet fel a penicillin kórokozókra gyakorolt baktericid hatásának eredményeként, amit láz, hidegrázás, általános és helyi tünetek jellemeznek (többnyire 2-12 órával az első dózis után). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ez az antibiotikum-terápia szokásos, átmeneti utóhatása. A Jarisch-Herxheimer-reakció szuppressziója vagy enyhítése érdekében megfelelő terápiát kell alkalmazni (lásd 4.8 pont). Súlyos tüdőgyulladás, empyema, sepsis, agyhártyagyulladás vagy peritonitis esetében, amikor magasabb szérum-penicillin-szint elérése szükséges, a kezelést a benzilpenicillin egyszeres töltésű fémionokkal képzett, vízoldható sójával kell végezni. Ha a veleszületett syphilisben szenvedő betegeknél nem zárható ki a neurológiai érintettség, akkor a penicillin olyan formáit kell alkalmazni, amelyek a cerebrospinalis folyadékban magasabb koncentrációt érnek el. Intramuscularis alkalmazás esetén súlyos helyi reakciók fordulhatnak elő csecsemőknél és kisgyermekeknél. Ha lehetséges, intravénás terápiát kell végezni. Nagyon nagy dózisok (>10 millió NE/nap) intravénás beadása esetén a beadás helyét naponta váltogatni kell, hogy a felülfertőződés és a thrombophlebitis elkerülhető legyen. A Penicillin Pharmexim 10 millió NE-nél nagyobb infúzióját az elektrolit-háztartás zavarainak kockázata, a 20 millió NE-nél nagyobb infúzióját a központi idegrendszeri görcsrohamok kockázata miatt lassan kell beadni. Nagy penicillin-adagokkal való hosszan tartó (több mint öt napos) kezelés esetén ajánlott az elektrolit-egyensúly, a vérkép és a vesefunkció ellenőrzése. A labordiagnosztikai eredmények befolyásolása: - a direkt Coombs-teszt gyakran ad pozitív eredményt (a vizsgálatok 1-10%-ában) azoknál a betegeknél, akik napi 10 millió NE (kb. 6 g) benzilpenicillint kapnak. A penicillin alkalmazásának abbahagyása után a közvetlen antiglobulin teszt 6-8 hétig továbbra is pozitív maradhat (lásd 4.5 és 4.8 pont); - álpozitív eredményt adhat a vizelet fehérjetartalmának precipitációs próbával (szulfoszalicilsav, triklór-ecetsav), Lowry (Folin)-módszerrel vagy Biuret-módszerrel való meghatározása. Az ilyen vizsgálatok eredményének értelmezése során körültekintően kell eljárni a Penicillin Pharmexim-et kapó betegek esetében. A tesztcsíkos fehérjemeghatározás eredményét a penicillin nem befolyásolja; - álpozitív eredményt adhat a vizelet aminosavtartalmának ninhidrin-teszttel való meghatározása; - a penicillinek albuminhoz való kötődése miatt az albumin elektroforetikus módszerekkel való meghatározásakor pszeudo-bisalbuminaemia mutatkozhat; - álpozitív eredményt adhat a vizelet glükóz- és urobilinogén-szintjének nem enzimatikus módszerekkel való kimutatása a Penicillin Pharmexim-terápia során. Penicillin Pharmexim-terápiában részesülő betegek esetében enzimatikus vizeletcukor-teszteket kell alkalmazni, mivel ezeket a kezelés nem befolyásolja; - 17-ketoszteroidok (Zimmermann-reakcióval) meghatározásakor megnövekedett értékeket kaphatunk a Penicillin Pharmexim-kezelés alatt. Segédanyag A készítmény 65,7 mg (1,68 mmol) káliumot tartalmaz injekciós üvegenként, amit figyelembe kell venni csökkent vesefunkció vagy kontrollált káliumtartalmú diéta esetén. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták. A lehetséges súlyos nemkívánatos hatások (pl. ájulással járó anaphylaxiás shock és súlyos túlérzékenységi reakciók, lásd még 4.8 pont) miatt a Penicillin Pharmexim befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás Túladagolás esetén neuromuscularis hiperingerelhetőségre, vagy a központi idegrendszer rohamokra való hajlamának növekedésére lehet számítani. A megnövekedett kockázat elsősorban a bevitt kálium ionháztartásra gyakorolt hatásának tulajdonítható (hyperkalaemia). Teendők a tünetek fellépésekor: az infúzió leállítása, klinikai megfigyelés és szükség esetén tüneti kezelés. A benzilpenicillin-kálium magas szérumkoncentrációja hemodialízissel csökkenthető. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A Penicillin Pharmexim egyidejű alkalmazása nem ajánlott A Penicillin Pharmexim-et nem szabad kombinálni bakteriosztatikus antibiotikumokkal azon általános elv alapján, amely szerint a baktericid és a bakteriosztatikus antibiotikumok együttadását el kell kerülni. Kevert injekciók vagy infúziók A nemkívánatos kémiai reakciók elkerülése érdekében kerülni kell a kevert injekciókat vagy infúziókat, illetve a szénhidrátot, például glükózt tartalmazó oldatokkal való beadást. Együttadás esetén körültekintően kell eljárni Probenecid A probenecid a benzilpenicillin tubuláris szekréciójának gátlásához vezet, ami a szérumkoncentráció növekedését és az eliminációs felezési idő meghosszabbodását eredményezi. Továbbá a probenecid gátolja a penicillin transzportját a cerebrospinalis folyadékból, így a probenecid egyidejű alkalmazása még inkább csökkenti a benzilpenicillin agyszövetbe való bejutását. Gyulladáscsökkentők, antireumatikumok és lázcsillapítók A Penicillin Pharmexim és gyulladáscsökkentők, antireumatikus szerek vagy lázcsillapítók együttes adásakor (különös tekintettel a nagy dózisú indometacinra, fenilbutazonra és szalicilátokra) megemlítendő, hogy a kiválasztódás kompetitív gátlással történik, amely a szérumkoncentráció és az eliminációs felezési idő meghosszabbodásához vezet. Digoxin Digoxinnal kezelt betegeknél a Penicillin Pharmexim csak kellő körültekintéssel alkalmazható, mivel a kölcsönhatások miatt fennáll a bradycardia veszélye. Metotrexát A metotrexát kiválasztódása csökken Penicillin Pharmexim-mel együtt alkalmazva. Ez a metotrexát toxicitásának megnövekedését eredményezheti. A metotrexát és a penicillin egyidejű alkalmazását lehetőség szerint kerülni kell. Ha az egyidejű alkalmazás elkerülhetetlen, mérlegelni kell a metotrexát adagjának csökkentését, és ellenőrizni kell a metotrexát szérumszintjét. A beteget meg kell figyelni a metotrexát esetleges további mellékhatásait illetően, beleértve a leukopeniát, a thrombocytopeniát és a bőr gennyesedését. Orális antikoagulánsok: a gyakorlatban széles körben alkalmazzák kölcsönhatások nélkül az orális antikoagulánsokat és a penicillin antibiotikumokat. A szakirodalom azonban olyan betegek megnövekedett számáról számol be, akik vérzéses eseményt tapasztaltak, amikor acenokumarolt vagy warfarint írtak fel nekik a penicillinnel egyidejűleg. Ha egyidejű alkalmazásra van szükség, gondosan ellenőrizni kell a protrombinidőt vagy más megfelelő koagulációs paramétereket a penicillin együttes alkalmazása során, illetve a penicillin-kezelés leállítása után. Szükség lehet továbbá az orális antikoaguláns dózisának módosítására (lásd 4.4 and 4.8 pont). Szinergizmus az antibiotikumok között A Penicillin Pharmexim-et csak akkor szabad más antibiotikumokkal kombinálva adni, ha szinergetikus vagy legalábbis additív hatás várható. Általában a kombináció egyes komponenseit a teljes hatásos dózisban kell adni (kivéve: ha a szinergizmus bizonyított, a kombináció toxikusabb elemének dózisa csökkenthető). Amennyiben a megfelelő indikáció fennáll, figyelembe kell venni, hogy a Penicillin Pharmexim kombinálható a következő baktericid antibiotikumokkal: - izoxazolil-penicillinek (pl. flukloxacillin és más szűk spektrumú béta-laktám) - aminopenicillinek - aminoglikozidok A fent említett penicillineket a Penicillin Pharmexim infúzió előtt, lassú intravénás injekció formájában alkalmazzák. Amikor csak lehetséges, az aminoglikozidokat külön, intramuscularisan kell beadni. 6.2 Inkompatibilitások Az injekciós üveg tartalmát az inkompatibilitás elkerülése érdekében csak az alábbi oldószerekkel szabad feloldani: - injekcióhoz való vízzel; - 5%-os glükóz-oldattal; - 0,9%-os nátrium-klorid oldattal. Az elkészített oldatot nem szabad más injekciókkal vagy infúziókkal (pl. Ringer-laktát oldat stb.) összekeverni. Oxidáló- és redukálószerek, alkohol, glicerin, makrogolok és más hidroxi-vegyületek inaktiválhatják a benzilpenicillint. A benzilpenicillin-oldat pH 6-7 között a legstabilabb (optimálisan 6,8-as pH-nál). A benzilpenicillin a következő hatóanyagokkal inkompatibilis: Cimetidin, citarabin, klórpromazin-hidroklorid, dopamin-hidroklorid, heparin, hidroxizin-hidroklorid, tejsav/laktát, linkomicin-hidroklorid, metaraminol, nátrium-hidrogénkarbonát, oxitetraciklin, pentobarbitál, tetraciklin-hidroklorid, tiopentál-nátrium, vankomicin. A benzilpenicillin oldatban nem kompatibilis a B-vitamin komplexszel és az aszkorbinsavval. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbiakban felsorolt mellékhatások a gyakoriság és a MedDRA szervrendszer (SOC) kategóriái szerint vannak csoportosítva. A gyakorisági kategóriákat az alábbi megegyezés szerint határozzák meg: nagyon gyakori ?1/10 gyakori: ?1/100-<1/10 nem gyakori: ?1/1000-<1/100 ritka: ?1/10 000-<1/1000 nagyon ritka: <1/10 000 nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: eosinophilia, leukopenia, neutropenia, granulocytopenia, thrombocytopenia, agranulocytosis, pancytopenia, haemolyticus anaemia, koagulációs rendellenességek. Nem ismert: a vérzési idő és a protrombinidő megnyúlása (lásd 4.4 pont). Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: allergiás reakciók: csalánkiütés, angioödéma, erythema multiforme, exfoliatív dermatitis, láz, arthralgia, anaphylaxia vagy anaphylactoid reakciók (asthma, purpura, emésztőrendszeri tünetek). Keresztallergiás reakciók fordulhatnak elő dermatomycosisos betegeknél, mivel a penicillinek és a dermatofiták metabolikus termékei között azonos antigenitás lehet. Nem ismert: szérumbetegség, Spirochaeták okozta fertőzéssel (syphilis és Lyme-borreliosis) összefüggő Jarisch-Herxheimer-reakció. Anyagcsere- és táplálkozási rendellenességek Ritka: 10 millió NE-nél nagyobb adag gyors infúzióban való beadása esetén egyensúlyzavar fordulhat elő az elektrolit-háztartásban. Idegrendszeri betegségek és tünetek Ritka: neuropathia. Görcsös reakciók fordulhatnak elő nagy dózisok infúziója esetén (felnőtteknél, 20 millió NE fölött); ezt különösen szem előtt kell tartani súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, epilepsziában, agyhártyagyulladásban, agyödémában vagy kardiopulmonális bypass esetében. Nem ismert: metabolikus encephalopathia. Emésztőrendszeri rendellenességek Nem gyakori: stomatitis, glossitis, lingua villosa nigra, hányinger, hányás. Ha hasmenés alakul ki a kezelés alatt, mérlegelni kell a pseudomembranosus colitis lehetőségét. Ritka: Clostridioides difficile okozta hasmenés. Máj- és epebetegségek Nem ismert: hepatitis, cholestasis. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei Nem ismert: pemphigoid, akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), viszketés, maculopapularis kiütés, morbilliform kiütés, erythema. Vese- és húgyúti rendellenességek Ritka: nephropathia (több mint 10 millió NE benzilpenicillin intravénás beadása után), albuminuria, cylindruria és haematuria. Az oliguria vagy az anuria, amely ritkán előfordulhat nagy dózisú penicillin-kezelés alatt, általában a kezelés abbahagyása után 48 órán belül elmúlik. A diurézis 10%-os mannit-oldattal is stimulálható. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Ritka: súlyos helyi reakciók csecsemőknél és kisgyermekeknél intramuscularis alkalmazás során. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori: - pozitív direkt Coombs-teszt. - álpozitív vizeletfehérje meghatározás precipitációs próbákkal (Lowry-módszer, Biuret-módszer). - álpozitív vizelet-aminosav meghatározás (ninhidrin-teszt). - téves pseudo-bisalbuminaemia, amikor elektroforetikus módszereket alkalmaznak az albumin meghatározására. - álpozitív nem enzimatikus vizeletglükóz- és -urobilinogén-kimutatás - megnövekedett értékek a 17-ketoszteroidok vizeletben történő meghatározásakor (Zimmermann-reakció segítségével) (lásd 4.5 pont). Egyes kiválasztott mellékhatások leírása Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (SCAR) (Stevens-Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, eozinofiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciók, akut generalizált exanthemás pustulosis) jelentettek béta-laktám antibiotikumokkal, beleértve a penicillineket is (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: béta-laktám antibiotikumok, penicillinek ATC-kód: J01C E01 Hatásmechanizmus A benzilpenicillin a penicillin-kötő fehérjék (pl. transzpeptidáz enzimek) működésének akadályozásával gátolja az érzékeny baktériumok sejtfalszintézisét (a növekedési fázisban), ami baktericid hatást eredményez. Farmakokinetikai/farmakodinámiai kapcsolat A hatékonyság nagymértékben függ attól, hogy mennyi ideig marad a hatóanyag szintje a kórokozóra jellemző minimális gátló koncentráció (MIC) felett. Rezisztenciamechanizmusok A benzilpenicillinnel szembeni rezisztencia lehetséges mechanizmusai az alábbiak: - béta-laktamázok általi inaktiváció: a benzilpenicillin érzékeny a béta-laktamázra, ezért hatástalan a béta-laktamázt termelő baktériumok (pl. Staphylococcus vagy Neisseria gonorrhoeae törzsek) ellen. - a penicillin-kötő fehérjék csökkent affinitása a benzilpenicillin iránt: a Streptococcus pneumoniae és néhány más Streptococcus törzsben a benzilpenicillinnel szemben megszerzett rezisztencia a penicillin-kötő fehérjékben mutáció eredményeként bekövetkező módosulásnak köszönhető. A benzilpenicillin iránt csökkent affinitással rendelkező újabb penicillin-kötő fehérjék képződése felelős ugyanakkor a meticillin (oxacillin) -rezisztens Staphylococcus törzsek rezisztenciájáért. - a penicillin-kötő fehérjék elégtelen gátlásához vezethet a benzilpenicillin nem kielégítő áthatolása a külső sejtfalon Gram-negatív baktériumok esetén. - a benzilpenicillint az efflux pumpák aktív transzporttal eltávolítják a sejt belsejéből. - a benzilpenicillin részben vagy teljesen keresztrezisztens egyéb penicillinekkel és cefalosporinokkal. Érzékenységet jelző határérték A benzilpenicillin vizsgálata a standard hígítási sorok alkalmazásával történik. Az eredményeket a benzilpenicillin érzékenységi határértékei alapján értékelik. Az érzékeny és rezisztens kórokozók esetében az alábbi minimális gátló koncentrációkat állapították meg: Az antimikrobiális érzékenység tesztelésével foglalkozó európai bizottság (EUCAST) ajánlásai a benzilpenicillin érzékenységi határértékeire az alábbi 3. táblázatban találhatók. 3. táblázat: az EUCAST benzilpenicillinre ajánlott érzékenységet jelző határértékei Mikroorganizmus Érzékeny (mg/l) Rezisztens (mg/l) Staphylococcus spp. ? 0,12 mg/l > 0,12 mg/l Streptococcus spp. (A, B, C, G szerocsoport) ? 0,25 mg/l > 0,25 mg/l Streptococcus pneumoniae ? 0,06 mg/l > 2 mg/l Viridans csoportú Streptococcusok ? 0,25 mg/l > 2 mg/l Neisseria meningitidis ? 0,06 mg/l > 0,25 mg/l Neisseria gonorrhoeae ? 0,06 mg/l > 1 mg/l Anaerob Gram-negatív törzsek ? 0,25 mg/l > 0,5 mg/l Anaerob Gram-pozitív törzsek ? 0,25 mg/l > 0,5 mg/l Általános (nem fajspecifikus) érzékenységi határértékek * ? 0,25 mg/l > 2 mg/l * Elsősorban szérum farmakokinetikai adatokon alapuló érték A szerzett rezisztencia prevalenciája Az egyes fajokban a szerzett rezisztencia prevalenciája a földrajzi hely szerint és idővel változhat. Ezért helyi információra van szükség a rezisztencia helyzetéről, különösen a súlyos fertőzések megfelelő kezeléséhez. Ha a helyi rezisztencia-helyzet alapján a benzilpenicillin hatékonysága megkérdőjelezhető, szakértői terápiás tanácsot kell kérni. Súlyos fertőzés vagy sikertelen terápia esetén a kórokozónak és benzilpenicillinre való érzékenységének kimutatásával mikrobiológiai diagnózist kell felállítani. A szerzett rezisztencia elterjedtségét az alábbi 4. táblázat mutatja be az országos rezisztencia-felmérési projektek és vizsgálatok elmúlt öt évének adatai alapján (2015. januári állapot). 4. táblázat: a szerzett rezisztencia prevalenciája a nemzeti rezisztencia-felmérési projektek és vizsgálatok elmúlt öt évének adatai alapján (2015. januári állapot) Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Actinomyces israelii ° Corynebacterium diphtheriae ° Erysipelothrix rhusiopathiae ° Gardnerella vaginalis ° Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes Streptococcus dysgalactiae subsp. equisimilis (C és D szerocsoport) Viridans csoportú Streptococcusok ° ^ Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Borrelia burgdorferi ° Eikenella corrodens ° $ Haemophilus influenzae ° $ Neisseria meningitidis ° Anaerob mikroorganizmusok Clostridium perfringens ° Clostridium tetani ° Fusobacterium spp. ° Peptoniphilus spp. ° Peptostreptococcus spp. ° Veillonella parvula ° Egyéb mikroorganizmusok Treponema pallidum ° Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet a terápia során Enterococcus faecalis $ Staphylococcus aureus + Staphylococcus epidermidis + Staphylococcus haemolyticus + Staphylococcus hominis + Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Neisseria gonorrhoeae $ Eredendően rezisztens fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecium Nocardia asteroides Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Minden Enterobacteriaceae faj Legionella pneumophila Moraxella catarrhalis Pseudomonas aeruginosa Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides spp. Egyéb mikroorganizmusok Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. ° a táblázat közzétételének pillanatában nem álltak rendelkezésre aktuális adatok. Az érzékenységet az elsődleges szakirodalomban, a szakkiadványokban és a terápiás ajánlásokban feltételezik. $ a legtöbb minta természetes érzékenysége a közepes tartományba esik. + a rezisztencia aránya legalább egy régióban meghaladja az 50%-ot. ^ Streptococcusok heterogén csoportjának gyűjtőneve. A rezisztencia mértéke a jelenlévő Streptococcus-fajoktól függően változhat. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A benzilpenicillin savas közegben elbomlik, ezért csak parenterálisan alkalmazható. A benzilpenicillin im. injekció formájában beadott alkálifémsói gyorsan és teljesen felszívódnak. Iv. injekcióban beadott 10 millió NE Penicillin Pharmexim 15-30 perc alatt 150-200 NE/ml szérum-csúcskoncentrációt ér el. Gyors infúzióval (30 perc) akár 500 NE/ml koncentráció is elérhető. A beadott mennyiség körülbelül 55%-a kötődik a plazmafehérjékhez. Eloszlás Nagy dózisú penicillin alkalmazásával a terápiásan hatásos koncentráció még nehezen hozzáférhető szövetekben (pl. szívbillentyűk, csontok, cerebrospinalis folyadék vagy empyema) is elérhető. A benzilpenicillin átjut a placentán: az anyai plazmakoncentráció 10-30%-a található a magzat keringésében. A magzatvízben is magas koncentráció érhető el. Másrészt az anyatejbe való kiválasztás alacsony. Az eloszlási térfogat körülbelül 0,3-0,4 l/ttkg; gyermekeknél kb. 0,75 l/ttkg. A plazmafehérjéhez való kötődés körülbelül 55%-os. Biotranszformáció és elimináció Az elimináció elsősorban (50-80%) a változatlan formában történik a vesén keresztül (85-95%). Az aktív forma kisebb mértékben (kb. 5%) az epével ürül. A plazmafelezési idő felnőtteknél normál veseműködés esetén körülbelül 30 perc. Farmakokinetikai összefüggések különleges betegcsoportokban Cukorbetegek Diabetesben szenvedő betegeknél az intramuscularis depóból történő felszívódás valószínűleg elhúzódó. Koraszülöttek és újszülöttek Ebben az életkorban a vese és a máj éretlensége miatt a plazmafelezési idő akár három órára (vagy még jobban) megnövekedhet. Az adagolási időköz ezért nem lehet kevesebb, mint 8-12 óra (az érettségtől függően). Idősek Az eliminációs folyamatok idősebb korban is elhúzódhatnak; az adagolást ezért mindig a vesefunkcióhoz kell igazítani. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Egereken, patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak ki negatív hatást a termékenységre vagy a magzatra. Laboratóriumi állatokon végzett hosszú távú, karcinogenezissel, mutagenezissel vagy termékenységgel kapcsolatos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Szürke klórbutil gumidugóval és fehér, lepattintható alumínium kupakkal lezárt III-as típusú, színtelen, 8 ml-es injekciós üveg, papírdobozban. 1 db injekciós üveg 1 000 000 NE tartalommal 10 db injekciós üveg 1 000 000 NE tartalommal 50 db injekciós üveg 1 000 000 NE tartalommal Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A bomlástermékek okozta túlérzékenységi reakciók elkerülése érdekében az oldatos injekciót vagy infúziót közvetlenül az elkészítés után tanácsos felhasználni. Az oldatot a 6.3 pontban megadott időn belül szabad felhasználni. Az oldat elkészítése A készítményt a beadás előtt fel kell oldani. A benzilpenicillin-kálium jól oldódik még kis mennyiségű folyadékban is (injekcióhoz való víz, izotóniás nátrium-klorid-oldat), amit az injekciós üvegbe kell befecskendezni az oldat kívánt koncentrációjának megfelelően kiszámított mennyiségben. Az ozmolaritás értéke alapján a javasolt szokásos napi dózisok nem jelentenek kockázatot a beteg számára (a normál szérum ozmolaritási tartománya 275-290 mOsm/l). Nagy dózisok alkalmazása esetén az adagolást ellenőrizni kell, mert a téves adagok shockot, traumát vagy veseelégtelenséget okozhatnak. Nagy dózisok alkalmazásához a gyógyszert 50-250 ml injekcióhoz való vízben kell oldani. Az oldat elkészítésekor kerülni kell a benzilpenicillin-oldat bőrrel vagy nyálkahártyával való érintkezését, az érzékenység fokozott kockázata miatt. Ennek érdekében a beadás előtt nem szabad a fecskendőbe szívott buborékot a levegőbe juttatni, hanem mindig az üres injekciós üvegbe kell belenyomni. Az intravénás (iv.) injekció vagy infúzió elkészítése Az intravénás oldat elkészítéséhez a következő oldószerek használhatók: - injekcióhoz való víz - 5%-os glükóz oldat - 0,9%-os nátrium-klorid oldat. Intravénás alkalmazásra ajánlott koncentráció 100 000 NE/ml. Az injekcióhoz való víz oldószerként való használatakor izotóniás oldatot kapunk (a 100 000 NE/ml koncentrációjú, injekcióhoz való vízzel elkészített oldat osmolaritása 337 mOsmol/l). Figyelembe kell venni, hogy a töményebb oldatok és az 5%-os glükóz-oldattal vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal elkészített oldatok hipertóniásak, és hogy a 0,9%-os nátrium-klorid-oldat alkalmazása többlet elektrolitbevitelt eredményez. A Penicillin Pharmexim 1 000 000 NE port két lépésben kell elkészíteni a beadáshoz: az injekciós üveg tartalmát először fel kell oldani, majd az így kapott koncentrátumot egy másik tartályban tovább kell hígítani. Feloldási és hígítási utasítás iv. injekcióhoz/infúzióhoz Feloldás Hígítás 1 db injekciós üveg A feloldáshoz javasolt oldószer-térfogat Az iv. injekcióhoz/infúzióhoz való koncentrátum koncentrációja Hígítás 10 000 000 NE/100 ml-re (azaz 100 000 NE/ml-re) Az iv. injekció/infúzió koncentrációja Penicillin Pharmexim 1 000 000 NE por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 4,6 ml Koncentrátum további hígításhoz 5 ml-ben 1 000 000 NE (200 000 NE/ml) 1 egység koncentrátum + 1 egység oldószer Pl. 5 ml koncentrátumhoz 5 ml oldószert adunk Beadásra kész oldat 10 ml-ben 1 000 000 NE (100 000 NE/ml) A különböző koncentrációjú oldatokhoz szükséges oldószer összmennyisége A kívánt koncentráció (NE/ml) oldószer kb. mennyisége egy injekciós üveghez (ml) 100 000 (60 mg) 10 250 000 (150 mg) 4 500 000 (300 mg) 2 Az intramuscularis (im.) injekció elkészítése Az intramuscularis injekcióhoz való oldat elkészítéséhez használható oldószer: - injekcióhoz való víz. Az intramuscularis injekciót magas koncentrációja miatt injekcióhoz való vízzel kell elkészíteni, hogy az így nyert oldat tonicitása a lehető legalacsonyabb legyen (a 100 000 NE/ml koncentrációt meghaladó oldat hipertóniás). Az intramuscularis injekció maximális térfogata injekciós beadási helyénként 5 ml, és a maximális intramuscularis dózis 10 000 000 NE. Nagyobb adagokat intravénás infúzió formájában kell beadni (lásd 4.2 pont). Az intramuscularis injekcióhoz való oldatot az eredeti injekciós üvegben kell elkészíteni egy lépésben az oldószer minimális mennyiségében hozzáadásával az alábbi táblázatban leírtak szerint. További hígítás lehetséges, de az injekció térfogata beadási helyenként nem haladhatja meg az 5 ml-t. Feloldási utasítás im. injekcióhoz 1 db injekciós üveg A feloldáshoz javasolt oldószer térfogat Az im. injekció koncentrációja (maximum 5 ml beadási helyenként) Penicillin Pharmexim 1 000 000 NE por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 0,6-1 ml pl. 0,6 ml 1,1 ml-ben 1 000 000 NE (909,090 NE/ml) pl. 1 ml 1,5 ml-ben 1 000 000 NE (666,667 NE/ml) Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ( (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 °C-on, a fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó! 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. A készítmény az első felbontás/injekciós tűvel való első átszúrás után nem tárolható. Elkészített oldat (továbbhígítás előtt) Az elkészített oldat (1 injekciós üveg tartalma 5 ml injekcióhoz való vízzel, 5%-os glükóz- vagy 0.9%-os NaCl-oldattal feloldva) kémiai és fizikai stabilitása 2-8 °C-on, fénytől védetten tárolva 24 órán keresztül igazolt. Mikrobiológiai szempontból a feloldott készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, amikor az elkészítés módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége. Hígított oldat A hígított oldatot azonnal fel kell használni. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Onkogen Kft. 1037 Budapest, Bécsi út 77-79. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-23931/01 1× OGYI-T-23931/02 10× OGYI-T-23931/03 50× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. augusztus 26. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. augusztus 26. 16 OGYÉI/19325/2019 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A benzilpenicillin átjut a placentán. A beadás után 1-2 órával az anyai szérum koncentrációnak megfelelő koncentráció érhető el a magzati szérumban. Az állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak semmilyen közvetlen vagy közvetett egészségügyi hatást a reproduktív toxicitás tekintetében. Megfelelő indikáció esetén a Penicillin Pharmexim az előnyök és kockázatok mérlegelése után alkalmazható terhesség alatt. Terhesség alatt syphilis kezelésére a Penicillin Pharmexim nem javallt. Szoptatás Az anyatejbe kis mennyiségű penicillin választódik ki. Bár a szoptatott csecsemőknél mindeddig nem jelentettek nemkívánatos hatásokat, ennek ellenére figyelembe kell venni a szenzibilizáció lehetőségét vagy a bélflórára való káros hatást. Tápszerrel is táplált csecsemők esetében Penicillin Pharmexim-kezelés alatt az anyatejet le kell fejni és ki kell önteni. A szoptatás a kezelés befejezése után 24 órával folytatható. Termékenység Nem végeztek vizsgálatokat a Penicillin Pharmexim termékenységre gyakorolt hatásának felderítésére. | 
