Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos infúzió Tiszta, zöldessárga színű oldat. pH: 4,4-5,4; ozmolalitás: 285-336 mOsm/kg. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 500 mg levofloxacint tartalmaz (levofloxacin-hemihidrát formájában) 100 ml oldatos infúziónként. Ismert hatású segédanyagok: 15,4 mmol (354,2 mg) nátriumot tartalmaz 100 ml oldatos infúziónként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-klorid sósav (a pH beállításához) injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok A levofloxacin oldatos infúzió felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont): - Területen szerzett pneumonia. - Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések. A fent említett fertőzéseknél a levofloxacin kizárólag akkor használható, ha az általánosan ajánlott antibakteriális szerek a kezdeti kezelés során nem bizonyulnak hatékonynak. - Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont). - Krónikus bakteriális prostatitis. - Anthrax-inhaláció: fertőzést követő profilaxis és gyógyterápia (lásd 4.4 pont). Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A levofloxacin oldatos infúziót lassú intravénás infúzióban napi egy vagy két alkalommal kell alkalmazni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ. A kezdeti intravénás kezelés után megfelelő orális gyógyszerforma alkalmazásával folytatható a levofloxacin-kezelés a beteg számára megfelelő filmtabletta alkalmazási előírásának megfelelően. Mivel a parenterális, illetve az orális gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható. Adagolás A levofloxacin adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók: Adagolás normál veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance >50 ml/perc) Javallatok Napi adagolás (súlyosságtól függően) Kezelés maximális időtartama1 (súlyosságtól függően) Területen szerzett pneumonia 500 mg naponta egyszer vagy kétszer 7-14 nap Pyelonephritis 500 mg naponta egyszer 7-10 nap Szövődményes húgyúti infekciók 500 mg naponta egyszer 7-14 nap Krónikus bakteriális prostatitis 500 mg naponta egyszer 28 nap Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések 500 mg naponta egyszer vagy kétszer 7-14 nap Anthrax-inhaláció 500 mg naponta egyszer 8 hét 1 A kezelés intravénás és szájon át történő kezelésből áll. Az intravénás kezelésről a per os kezelésre történő átállás ideje a klinikai állapottól függ, de általában 2-4 nap. Különleges betegcsoportok Károsodott veseműködés (kreatinin-clearance ? 50 ml/perc) Adagolás 250 mg/24 óra 500 mg/24 óra 500 mg/12 óra Kreatinin-clearance Első adag: 250 mg Első adag: 500 mg Első adag: 500 mg 50 - 20 ml/perc majd:125 mg/24 óra majd: 250 mg/24 óra majd: 250 mg/12 óra 19 - 10 ml/perc majd: 125 mg/48 óra majd: 125 mg/24 óra majd: 125 mg/12 óra <10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1 majd: 125 mg/48 óra majd: 125 mg/24 óra majd: 125 mg/24 óra 1 Hemodialízist vagy folyamatos ambulánsan végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szükséges. Májkárosodás Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben, és kiválasztása elsősorban a vesén át történik, dózismódosítás nem szükséges. Idősek A vesefunkció miatti megfontolásokon kívül az időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont: "Íngyulladás, ínszakadás" és a "QT-intervallum meghosszabbodása"). Gyermekek és serdülők A levofloxacin ellenjavallt gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A levofloxacin oldatos infúziót kizárólag lassú intravénás infúzióban, napi egy vagy két alkalommal kell alkalmazni. Az infúzió beadásának időtartama 250 mg levofloxacin oldatos infúzióban történő beadása esetén legalább 30 perc, 500 mg levofloxacin oldatos infúzióban történő beadása esetén legalább 60 perc legyen (lásd 4.4 pont). Inkompatibilitással kapcsolatban lásd a 6.2 pontot, egyéb infúziós készítményekkel történő kompatibilitást illetően pedig a 6.6 pontot. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A levofloxacin oldatos infúzió alkalmazása tilos: - a készítmény hatóanyagával, bármely más kinolonnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenységben szenvedő betegeknél, - epilepsziában szenvedő betegeknél, - azon betegeknél, akiknek kórtörténetben fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek, - gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél, - terhesség alatt, - szoptatás esetén. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (és amennyiben az MRSA-fertőzésre általánosan ajánlott antibakteriális készítmények nem hatékonyak). Az E. coli - a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó - fluorokinolonrezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő, fluorokinolonokra vonatkozó E. coli-rezisztenciagyakoriságot kell figyelembe venni a gyógyszer felírásakor. Anthrax-inhaláció: Az embernél történő alkalmazásra vonatkozó korlátozott adatok az Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adataiból és állatkísérletes adatokból származnak. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárnia anthrax-fertőzés esetén. A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Az infúzió beadásának időtartama A levofloxacin oldatos infúzió beadásának időtartama 250 mg-os adag esetén legalább 30 perc, 500 mg esetében legalább 60 perc legyen. Ismeretes, hogy ofloxacin infúzió adása során tachycardia és átmeneti vérnyomásesés jelentkezhet. A jelentős mértékű vérnyomásesés következtében ritkán keringési összeomlás alakulhat ki. Amennyiben a levofloxacin (az ofloxacin l-izomerje) infúzió beadása során nagymértékű vérnyomásesés jelentkezik, az infúziót azonnal le kell állítani. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, a levofloxacin 1000 mg-os napi adagjával kezelt betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Clostridium difficile okozta kísérőbetegség A levofloxacin-kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridium difficile okozta betegség (Clostridium difficile-associated disease, CDAD) tünete lehet. A CDAD az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacin-kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját. Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ebben a klinikai helyzetben a bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt. Görcsrohamokra hajlamos betegek A kinolonok csökkenthetik az agyi görcsküszöböt, ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolonszármazékokhoz hasonlóan a levofloxacin csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal (mint pl. a teofillin) együtt (lásd 4.5 pont). Konvulzív görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacin-kezelést abba kell hagyni. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek A látens vagy manifeszt glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciók kialakulására kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén. Ezért ha levofloxacin alkalmazása szükséges ezen betegek esetében, a hemolízisre utaló potenciális jeleket figyelni kell. Vesekárosodásban szenvedő betegek Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén a levofloxacin adagját módosítani kell (lásd 4.2 pont). Túlérzékenységi reakciók A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű (pl. az angioödémától egészen az anafilaxiás sokkig terjedő) túlérzékenységi reakciókat, esetenként az első adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). A betegeknek ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a kezelést, és azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat, vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges óvintézkedéseket megteszi. Bőrt érintő, súlyos mellékhatások Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal. Dysglykaemia Más kinolonokhoz hasonlóan a vércukorszint eltéréseit, beleértve a hypoglykaemia és a hyperglykaemia eseteit is, jelentették általában olyan diabetesben szenvedő betegek esetén, akik egyidejűleg orálisantidiabetikum- (pl. glibenklamid) vagy inzulin-kezelésben részesültek. Hypoglykaemiás coma eseteit jelentették. A diabeteses betegek esetén a vércukorszint szoros ellenőrzése ajánlott (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység megelőzése Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig. K-vitamin-antagonistával történő egyidejű kezelés Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél előfordulhat a koagulációs értékek (PT/INR) növekedése és/vagy vérzés, e szerek egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont). Pszichotikus reakciók A kinolonkezelésben - beleértve a levofloxacint is - részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókat jelentettek. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, a levofloxacin-kezelést meg kell szakítani, és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Elővigyázatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akik kórtörténetében pszichiátriai betegség szerepel. QT-intervallum megnyúlása Körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat, így a levofloxacint is, olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél igazoltan jelen vannak a QT-intervallum megnyúlásának kockázati tényezői, mint pl.: - veleszületett hosszú QT-intervallum szindróma - egyidejűleg alkalmazott, bizonyítottan a QT-intervallum megnyúlását eredményező hatóanyagok (pl. IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) - nem korrigált elektrolit egyensúlyzavar (pl. alacsony kálium- és magnéziumszint) - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia) Az idősek és a nők érzékenyebbek lehetnek a QTc-intervallum megnyúlását eredményező gyógyszerekre, ezért elővigyázatossággal kell eljárni a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál (lásd 4.2 pont Idősek, és a 4.5, 4.8, 4.9 pontok.) Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Hepatobiliaris rendellenességek Levofloxacin-kezelésben részesülő betegek esetén májnekrózisról, illetve halálos kimenetelű májelégtelenségről is beszámoltak, elsősorban olyan esetekben, amikor a beteg súlyos, egyéb megbetegedésben szenvedett, pl. sepsis (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy szakítsák meg a kezelést, és keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben májrendellenességre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint pl. étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, hasi érzékenység. Myasthenia gravis súlyosbodása A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuszkuláris aktivitást, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleértve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is összefüggésbe hozták a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében myasthenia gravis szerepel. Látászavarok Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pontok). Felülfertőződés A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni. Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás Az opiátok kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletében álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiáteredmény megerősítésére. A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis bakteriológiai diagnosztizálása esetén. Nátriumtartalom Ez a gyógyszer 354,2 mg nátriumot tartalmaz 100 ml oldatos infúziónként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 17,71%-ának felnőtteknél. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Egyes nemkívánatos hatások (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a beteg koncentrációját és a reakciókészséget, ezért az ilyen képességet különösen igénylő tevékenységek (pl. gépjárművezetés vagy gépkezelés) végzésekor alkalmazása kockázatos lehet. 4.9 Túladagolás Az állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, illetve a terápiás adagot meghaladó adagokkal végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin oldatos infúzió akut túladagolása esetén a legfontosabb várható tünetek a központi idegrendszeri tünetek, mint például zavartság, szédülés, zavart tudatállapot és a görcsroham, valamint a QT-intervallum megnövekedése. A forgalomba hozatalt követően központi idegrendszeri hatásokat, mint zavart állapot, görcsrohamok, hallucináció és remegés figyeltek meg. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. A QT-intervallum megnyúlásának veszélye miatt szükséges az EKG-val történő monitorozás. A hemodialízis, beleértve a peritoneális dialízist és a folyamatos ambuláns peritoneális dialízist, nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására. Nincs specifikus antidotuma. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Egyéb gyógyszerek hatása a levofloxacinra Teofillin, fenbufén, illetve hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények Klinikai vizsgálatok során a levofloxacin és a teofillin között nem észleltek farmakokinetikai kölcsönhatást. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy más, a görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazása esetén az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő. A levofloxacin koncentrációja 13%-kal volt magasabb fenbufénnel történő együttes alkalmazás esetén, mint az önmagában való alkalmazáskor. Probenecid és cimetidin A probenecidnek és a cimetidinnek statisztikailag kimutathatóan jelentős hatása volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renális clearance-ét a cimetidin 24%-kal, a probenecid 34%-kal csökkentette, mivel mindkét hatóanyag képes gátolni a levofloxacin tubuláris kiválasztását a vesében. Azonban a vizsgálatban alkalmazott adagok esetén a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek a klinikai gyakorlatban nincs jelentőségük. A levofloxacin elővigyázatossággal alkalmazható a vese tubuláris kiválasztását befolyásoló készítményekkel (mint például a probenecid és a cimetidin) együtt, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Egyéb fontos adatok Klinikai farmakológiai tanulmányok azt mutatják, hogy a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős mértékben, ha az alábbi hatóanyagok valamelyikével együtt került alkalmazásra: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin. A levofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre Ciklosporin A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal történő együttes alkalmazása esetén 33%-kal nőtt. K-vitamin-antagonisták Levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistákkal (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél beszámoltak a véralvadási paraméterek (PT/INR) növekedéséről és/vagy vérzésekről, melyek súlyossá is válhatnak. Ezért K-vitamin-antagonista egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd 4.4 pont). QT-intervallum meghosszabbodását okozó gyógyszerek A levofloxacint, mint minden fluorokinolont, fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni az egyidejűleg QT-intervallum meghosszabbodását eredményező gyógyszerekkel (pl. IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) is kezelt betegeknél (lásd 4.4 pont: QT-intervallum meghosszabbodása). Egyéb releváns információk Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálat során a levofloxacin nem befolyásolta a teofillin (ami a CYP1A2 modell szubsztrátja) farmakokinetikáját, és eszerint a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2-gátló hatással. 6.2 Inkompatibilitások A levofloxacin oldatos infúzió nem keverhető heparinnal és lúgos kémhatású oldatokkal (pl. nátrium-hidrogén-karbonát-tartalmú oldat). Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbi adatok több mint 8 300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követően szerzett széleskörű tapasztalatokból származnak. A mellékhatások gyakoriságának feltüntetése a következő terminológia szerint történt: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100), ritka (?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek feltüntetésre. Szervrendszer Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Fertőző betegségek és parazita-fertőzések gombás fertőzés, beleértve a Candida fertőzést is patogénrezisz-tencia Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek leukopenia eosinophilia thrombocytopenia neutropenia pancytopenia agranulocytosis haemolyticus anaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek angioedema túlérzékenység (lásd 4.4 pont) anafilaxiás sokk a anafilaktoid sokk a (lásd 4.4 pont) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek étvágytalanság hypoglykaemia, főleg diabeteszes betegek esetén (lásd 4.4 pont) hyperglykaemia hypoglykaemiás coma (lásd 4.4 pont). Pszichiátriai kórképek* álmatlanság szorongás zavart állapot idegesség pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia) depresszió agitáció abnormális álmok rémálmok önveszélyes magatartással járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd 4.4 pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek* fejfájás szédülés aluszékonyság remegés az ízérzés zavarai görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pont) paraesthesia szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) a szaglás zavarai, beleértve a szaglás teljes elvesztést is mozgászavar extrapyramidális zavarok az ízérzés teljes elvesztése syncope jóindulatú intracranialis hypertensio Szembetegségek és szemészeti tünetek* látászavarok, mint pl. homályos látás (lásd 4.4 pont) átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* vertigo fülzúgás hallásvesztés halláskárosodás Endokrin betegségek és tünetek nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** tachycardia palpitáció kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet kamrai arrhytmia és torsade de pointes (főleg a QT-intervallum megnyúlására hajlamos betegeknél), QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pontok) Érbetegségek és tünetek** phlebitis hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe bronchospasmus allergiás pneumonitis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasmenés hányás hányinger hasi fájdalom dyspepsia flatulencia constipatio véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont) pancreatitis Máj- és epebetegségek illetve tünetek májenzimszint-emelkedés (pl. SGPT / SGOT, GGT, alkalikus foszfatáz) bilirubinszint-emelkedés icterus és súlyos májkárosodás, beleértve a halálos kimenetelű akut májelégtelenséget is, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont) hepatitis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tüneteib bőrkiütés viszketés urticaria hyperhidrosis eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont) fix gyógyszerkiütés toxicus epidermalis necrolysis Stevens-Johnson-szindróma erythema multiforme fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont) leukocytoclasticus vasculitis stomatitis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* ízületi fájdalom izomfájdalom ínbántalmak (lásd 4.3 és 4.4 pont), beleértve az íngyulladást (Achilles-ín) is izomgyengeség, ami myasthenia gravis (lásd 4.4 pont) esetén különös jelentőséggel bír rhabdomyolysis ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pontok) ligamentumruptura izomszakadás arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek szérumkreatininszint-emelkedés akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, vörösség) gyengeségérzés lázas állapot fájdalom (beleértve a mellkasi, háti és végtagfájdalmat is) aAz anafilaxiás/anafilaktoid reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek. bA nyálkahártyán, illetve bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek. *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos - esetenként több - szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról, mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió, fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). **Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával kapcsolatba hozható mellékhatások közé tartozik: - porfíriás betegeknél porfíriás rohamok. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kinolon antibakteriális szerek - fluorokinolonok ATC kód: J01MA12 A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális készítmény, a racém hatóanyag, az ofloxacin S(-)-enantiomerje. Hatásmechanizmus A fluorokinolon antibakteriális készítmények hatásmechanizmusának megfelelően a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexen, valamint a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A levofloxacin baktericid aktivitásának mértéke a maximális szérumkoncentrációnak (cmax), vagy a koncentráció-idő görbe alatti területnek (AUC), a minimális gátlási koncentrációhoz (MIC) viszonyított arányától függ. A rezisztencia mechanizmusa A levofloxacin-rezisztencia több lépcsős mutációval alakul ki a topoizomeráz II-célhelyeken, a DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en. Egyéb rezisztenciamechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux-mechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet. Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb antibakteriális szerek között. Határértékek Az EUCAST ajánlása alapján a MIC-határértékeket, melyek alapján az érzékeny, a mérsékelten érzékeny és a rezisztens kórokozókat megkülönböztetjük, az alábbi táblázatban tüntettük fel a MIC-vizsgálathoz (mg/l). Az EUCAST klinikai MIC határértékei a levofloxacinra (2.0 verzió, 2012. január 1.): Kórokozó Érzékeny Rezisztens Enterobacteriaceae ?1 mg/l >2 mg/l Pseudomonas spp. ?1 mg/l >2 mg/l Acinetobacter spp. ?1 mg/l >2 mg/l Staphylococcus spp. ?1 mg/l >2 mg/l S. pneumoniae 1 ?2 mg/l >2 mg/l Streptococcus A,B,C,G csoport ?1 mg/l >2 mg/l H. influenzae 2,3 ?1 mg/l >1 mg/l M. catarrhalis 3 ?1 mg/l >1 mg/l Nem kórokozófüggő határértékek 4 ?1 mg/l >2 mg/l 1 A levofloxacin-határértékek magas terápiás adag esetére vonatkoznak. 2 Alacsony szintű fluorokinolonrezisztencia (ciprofloxacin 0,12-0,5 mg/l MIC) előfordulhat, de nincs arra bizonyíték, hogy ez a rezisztencia klinikai jelentőséggel bírna a légzőrendszeri H. influenzae fertőzések tekintetében. 3 Nem találtak, vagy nagyon ritkák azok a törzsek, amelyek MIC-értéke az érzékeny/mérsékelten érzékeny határértéknél magasabb. Kötelező megismételni minden olyan beazonosítást, illetve antimikrobiális érzékenységi tesztet, amelyben ilyen érzékeny törzset izoláltak, és amennyiben az eredmény megerősítést nyer, az izolátumot el kell küldeni a referencia laboratóriumnak. Amennyiben a jelenlegi rezisztencia határérték feletti MIC értékekkel rendelkező megerősített izolátumok tekintetében nincs bizonyított klinikai válasz, a kórokozót rezisztensnek kell tekinteni. 4 Határérték az egyszeri és kétszeri 500 mg-os per os dózis esetén, és egyszeri és kétszeri 500 mg-os intravénás alkalmazás esetén. A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Amennyiben szükséges, szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a gyógyszer alkalmazása megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok Bacillus anthracis Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) #M Staphylococcus saprophyticus Streptococcus C és G csoport Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes Aerob Gram-negatív baktériumok Eikenella corrodens Haemophilus influenzae Haemophylus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Moraxella catarrhalis Pasteurella multocida Proteus vulgaris Providencia rettgeri Anaerob baktériumok Peptostreptococcus Egyéb kórokozók Chlamydophila pneumoniae Chlamydophila psittaci Chlamydia trachomatis Legionella pneumophila Mycoplasma pneumoniae Mycoplasma hominis Ureaplasma urealyticum Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)#M Koaguláz-negatív Staphylococcus spp. Aerob Gram-negatív baktériumok Acinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Proteus mirabilis Providencia stuartii Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens Anaerob baktériumok Bacteroides fragilis Eredendően rezisztens törzsek Aerob Gram-pozitívbaktériumok Enterococcus faecium #M A meticillin-rezisztens S. aureus nagyon ritkán keresztreakcióba lép a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma-csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100%. A táplálék kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását. A szájon át történő alkalmazást követően a dinamikus egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg-os dózis napi egyszeri vagy kétszeri alkalmazását követően. Eloszlás A levofloxacin kb. 30-40%-a kötődik plazmafehérjékhez. A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os adag egyszeri és ismételt alkalmazását követően, mely jelentős szöveti penetrációt jelez. A szövetekbe és a folyadékterekbe történő penetráció: A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedv), prosztata szövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin kismértékben jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe. Biotranszformáció A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. Ezek a metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin-N-oxid, melyek az alkalmazott dózis kevesebb, mint 5%-át teszik ki, és a vizeletbe választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil, és kiralitása nem invertálódik. Elimináció Per os, illetve intravénás úton alkalmazott levofloxacin viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). Kiválasztása elsősorban a vesén keresztül történik (az alkalmazott adag több, mint 85%-a). A levofloxacin látszólagos teljestest-clearance-középértéke 500 mg-os egyszeri dózis esetén 175+/-29,2 ml/perc volt. A levofloxacin intravénás és per os alkalmazása között farmakokinetikai szempontból nincs jelentős különbség, ezért a kétféle alkalmazási mód egymással felcserélhető. Linearitás A levofloxacin az 50-1000 mg közötti tartományban lineáris farmakokinetikát követ. Különleges betegcsoportok Vesekárosodásban szenvedő betegek A levofloxacin farmakokinetikáját a vesekárosodás befolyásolja. A veseműködés beszűkülésével - az alábbi táblázatban megadottaknak megfelelően - a vesén keresztül történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig növekszik: Egyszeri 500 mg adag szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok veseelégtelenség esetén Clcr [ml/perc] <20 20-49 50-80 ClR [ml/perc] 13 26 57 t1/2 [óra] 35 27 9 Idősek A levofloxacin farmakokinetikáját tekintve nincs jelentős különbség a fiatal, illetve az idős egyének között, kivéve, ha a mért kreatinin-clearance értékekből adódnak különbségek. Nemek közötti eltérések Férfiak és nők elkülönített vizsgálata a levofloxacin farmakokinetikájában kismértékű, illetve marginális különbséget mutatott, azonban nem bizonyított, hogy ezek a különbségek klinikai jelentőségűek lennének. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - egyszeri- vagy ismételt dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A levofloxacinnak nem volt hatása a fertilitásra patkányoknál, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása a késleltetett érés volt, ami az anyára gyakorolt toxikus hatás következménye. A levofloxacin baktérium- és emlőssejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdősejtjeiben azonban kromoszómaaberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II gátlásához kapcsolódhatnak. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus-teszt, testvérkromatida-felcserélődési analízis, reparációs DNS-szintézis vizsgálata [unscheduled DNA synthesis, UDS], domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra. Egereken végzett vizsgálatok a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén kialakuló fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacin fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatással nem rendelkezett, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést. Más fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés), ami a fiatal állatoknál jelentősebb mértékű volt. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 100 ml oldat műanyag (PVC) zsákba töltve, alumínium védőfóliába csomagolva. A zsákok 100 ml oldatot tartalmaznak. Kiszerelés: 50 db infúziós zsák dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A levofloxacin oldatos infúziót a gumidugó átszúrását követően azonnal (3 órán belül) fel kell használni a bakteriális szennyeződés elkerülése érdekében. Az infúzió beadásának ideje alatt nincs szükség fényvédelemre. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan ellenőrizni kell. Csak a tiszta, zöldessárga, részecskéktől mentes oldat használható fel. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani Egyéb oldatos infúziókkal történő keverés: A levofloxacin oldatos infúzió a következő oldatos infúziókkal kompatibilis: * 0,9%-os nátrium-klorid-oldat; * 5%-os glükóz-oldat; * Ringer-oldat 2,5% glükóztartalommal. * Kombinált oldatok parenterális táplálás céljára (aminosavak, szénhidrátok, elektrolitok). Az inkompatibilitással kapcsolatos információkat lásd a 6.2 pontban. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 30 °C alatt tárolandó. Hűtőszekrényben nem tárolható. Nem fagyasztható. Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, ha az oldat nem tiszta színű és/vagy szilárd részecskéket tartalmaz. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év Felbontás után: Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve amennyiben a felbontás módja kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználási idő és a tárolási körülmények tekintetében a felhasználót terheli a felelősség. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Altan Pharma Ltd. The Lennox Building, 50 South Richmond Street, Dublin 2, D02FK02, Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23567/01 50×100 ml műanyag (PVC) zsákban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. július 2. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. március 5. 16 OGYÉI/75411/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel a kísérleti adatok arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fiatal állatoknak adott fluorokinolok hatására, a levofloxacin alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok). Szoptatás A levofloxacin alkalmazása ellenjavallt a szoptató nők számára. A levofloxacin humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel a kísérleti adatok arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fiatal állatoknak adott fluorokinolonok hatására, a levofloxacin alkalmazása szoptató nők számára tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok). Termékenység A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukcióra kifejtett toxicitást, és nem hatott szaporodóképességükre. | 
