Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Lecalpin 10 mg filmtabletta: Sárga, kerek, mindkét oldalukon domború felületű 6,5 mm átmérőjű filmbevonatú tabletták, egyik oldalukon bemetszéssel, másik oldalukon mélynyomású "L" jelzéssel ellátva. Lecalpin 20 mg filmtabletta: Rózsaszín, kerek, mindkét oldalukon domború felületű 8,5 mm átmérőjű filmbevonatú tabletták, egyik oldalukon bemetszéssel, másik oldalukon mélynyomású "L"jelzéssel ellátva. A bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóActavis Group PTC ehf. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Lecalpin 10 mg filmtabletta 10 mg lerkanidipin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 9,4 mg lerkanidipinnek felel meg. Lecalpin 20 mg filmtabletta 20 mg lerkanidipin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 18,8 mg lerkanidipinnek felel meg. Ismert hatású segédanyag: Lecalpin 10 mg filmtabletta: 30 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Lecalpin 20 mg filmtabletta: 60 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: magnézium-sztearát; povidon (K-29/32); A-típusú karboximetilkeményítő-nátrium; laktóz-monohidrát; mikrokristályos cellulóz. Filmbevonat: Lecalpin 10 mg filmtabletta: makrogol 3350; részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol); talkum; titán-dioxid (E 171); sárga vas-oxid (E 172). Lecalpin 20 mg filmtabletta: makrogol 3350; részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol); talkum; titán-dioxid (E 171); sárga vas-oxid (E 172); vörös vas-oxid (E 172). Javallat4.1 Terápiás javallatok A Lecalpin filmtabletta enyhe és középsúlyos esszenciális hypertonia kezelésére javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az ajánlott dózis 10 mg naponta egyszer, szájon át bevéve, legalább 15 perccel étkezés előtt. A beteg egyéni válaszreakciójától függően a napi dózis 20 mg-ig növelhető. A dózis beállítását fokozatosan kell végezni, mivel a maximális antihipertenzív hatás kb. 2 hét alatt alakul ki. Azoknál a betegeknél, akiknél egy antihipertenzív hatóanyag nem elegendő a vérnyomás beállításához, a lerkanidipin hozzáadása előnyös hatású lehet egy béta-receptor-blokkolóval (például atenolol), egy diuretikummal (például hidroklorotiazid) vagy egy angiotenzinkonvertáló-enzim-gátlóval (például kaptopril vagy enalapril) végzett kezeléshez. Mivel a lerkanidipin dózis-hatás görbéje meredeken emelkedik, és maximumát 20-30 mg között éri el, a hatásosság nagyobb dózisok alkalmazása esetén valószínűleg nem javul, viszont a mellékhatások fokozódhatnak. Idősek Habár a farmakokinetikai adatok és a klinikai tapasztalat azt mutatják, hogy nem szükséges a napi dózis módosítása, de a kezelés elkezdése nagyobb figyelmet igényel idős betegeknél. Gyermekek és serdülők A lerkanidipin a klinikai tapasztalatok hiánya miatt nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára. Vese-, illetve májkárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos vese- illetve májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelés elindítása fokozott óvatosságot igényel. Bár az ezekbe az alcsoportokba tartozó betegek a javasolt adagolást jól tűrik, óvatosság ajánlott a dózis 20 mg-ra emelésekor. Májkárosodott betegeknél az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé. A lerkanidipin ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (GFR < 30 ml/min) beleértve a dialízis alatt álló betegeket is (lásd 4.3 és 4.4 pontokat). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A tablettát kevés vízzel, legalább 15 perccel étkezés előtt kell bevenni, lehetőleg a reggeli előtt. A készítményt nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.3 és 4.5 pontokat). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Balkamra-kiáramlást gátló obstrukció. - Kezeletlen congestiv szívelégtelenség. - Instabil angina pectoris. - Myocardialis infarctus után 1 hónapon belül. - Súlyos májkárosodás. - Súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/min), beleértve a dialízis alatt álló betegeket is. - Együttadása ellenjavallt: - a CYP3A4 erős gátlószereivel (lásd 4.5 pont), - ciklosporinnal (lásd 4.5 pont), - grépfrúttal vagy grépfrútlével (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Sick sinus szindróma Különleges óvatossággal alkalmazható a lerkanidipin sick sinus szindrómás betegek esetében (ha nincs pacemaker beültetve). Balkamra-diszfunkció Bár a hemodinamikailag ellenőrzött vizsgálatok nem mutattak ki befolyást a ventrikuláris funkcióra, óvatosan kell eljárni balkamra-diszfunkcióban szenvedő betegek kezelésekor. Ischemiás szívbetegség Ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a fokozott cardiovascularis kockázat kapcsolatba hozható egyes rövid hatású dihidropiridinekkel. Bár a lerkanidipin hosszú hatású, mégis körültekintést igényel az ilyen betegek kezelése. Ritkán néhány dihidropiridin mellkasi fájdalmat vagy angina pectorist okozhat. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy már fennálló angina pectorisban szenvedő betegek esetében gyakoribbá válik a rohamok előfordulása, és hosszabbodik azok időtartama, valamint súlyosabbak lesznek. Egyedi esetekben myocardialis infarctus is előfordulhat (lásd 4.8 pont). Alkalmazása vese- és májkárosodás esetén: Enyhe és közepesen súlyos vese- és májkárosodásban szenvedő betegek esetében fokozott óvatosság szükséges. Bár ezek a betegek a szokásos, 10 mg-os napi dózist általában jól tűrik, óvatosság ajánlott a napi dózis 20 mg-ra történő emelésekor. Májkárosodás esetén az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé. A lerkanidipin szedése ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR < 30 ml/min), beleértve a hemodialízist igénylő betegeket is. (lásd 4.2 pont). Peritoneális dialízis A peritoneális dialízist igénylő betegeknél a lerkanidipin zavaros peritoneális effluens kialakulásával hozható összefüggésbe. A zavarosság a peritoneális kifolyó oldatban a triglicerid-koncentráció megnövekedésének tulajdonítható. Bár a mechanizmus ismeretlen, a zavarosság a lerkanidipin-kezelés abbahagyása után hamarosan megszűnik. Fontos ennek az összefüggésnek a felismerése, mivel a zavaros peritoneális effluens tévesen fertőző peritonitis diagnózishoz, következésképpen szükségtelen kórházi kezeléshez és empirikus antibiotikum adagoláshoz vezethet. CYP3A4 induktorok A CYP3A4 induktorai, mint az antikonvulzív szerek (például fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin) és a rifampicin csökkenthetik a lerkanidipin plazmaszintjét, és emiatt a lerkanidipin hatékonysága a vártnál kisebb lehet (lásd 4.5 pont). Alkohol Az alkoholfogyasztást kerülni kell, mert fokozhatja az antihipertenzív szerek vazodilatátor hatását (lásd 4.5 pont). Gyermekek és serdülők A lerkanidipin biztonságosságát és hatásosságát 18 éves kor alatti gyermekeknél és serdülőknél nem állapították meg. Segédanyagok Laktóz-monohidrát Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Nátrium A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Lecalpin kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ennek ellenére fokozott óvatosság szükséges, mert szédülés, gyengeség, fáradékonyság és ritkán aluszékonyság fordulhat elő. 4.9 Túladagolás A forgalomba hozatalt követően néhány túladagolási esetről számoltak be, 30-40 mg-tól 800 mg-ig terjedő dózistartományban, beleértve az öngyilkossági kísérleteket is. Tünetek Más dihidropiridinekhez hasonlóan, a lerkanidipin túladagolásakor jelentős mértékű perifériás vazodilatáció jelentkezhet, kifejezett hypotoniával és reflex tachycardiával. Nagyon nagy dózisokban azonban a perifériás szelektivitás elveszhet, ami bradycardiát és negatív inotróp hatást okoz. A túladagolással kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a hypotonia, a szédülés, a fejfájás és a palpitáció. Kezelés A klinikailag szignifikáns hypotonia aktív cardiovasculáris támogatást igényel, ideértve a szív- és a légzésfunkció gyakori megfigyelését, a végtagok felemelését, valamint a keringő folyadék és a vizelet mennyiségének megfigyelését. A lerkanidipin tartós farmakológiai hatásának ismeretében fontos, hogy a beteg cardiovasculáris státuszát legalább 24 órán át monitorozni kell. Mivel a készítmény erősen kötődik fehérjékhez, a dialízis valószínűleg nem hatásos. Azokat a betegeket, akiknél közepesen súlyos vagy súlyos mérgezés feltételezhető, intenzív osztályon kell megfigyelni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Együttadásuk ellenjavallt CYP3A4-inhibitorok Ismert, hogy a lerkanidipin a CYP3A4 enzimen metabolizálódik, és ezért a CYP3A4 enzim inhibitorainak a gyógyszerrel egyidejűleg való alkalmazása befolyásolhatja a lerkanidipin metabolizációját és eliminációját. A CYP3A4 erős inhibitorával, a ketokonazollal végzett interakciós vizsgálatban a lerkanidipin plazmakoncentrációja jelentősen megnőtt (az eutomer S-lerkanidipin AUC értéke 15-szörösére emelkedett, míg a Cmax 8-szorosára nőtt). A lerkanidipin együttadását a CYP3A4 inhibitoraival (például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir, eritromicin, troleandomicin, klaritromicin) el kell kerülni (lásd 4.3 pont). Ciklosporin Lerkanidipin és ciklosporin együttes alkalmazása esetén mindkét gyógyszer plazmaszintjének emelkedését tapasztalták. Egy fiatal egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy ha a ciklosporin a lerkanidipin bevétele után legalább 3 órával később került bevételre, a lerkanidipin plazmaszintje nem változott, míg a ciklosporin AUC értéke 27%-kal megnőtt. Ezzel szemben, ha a lerkanidipin és a ciklosporin egyidejűleg került beadásra, ez a lerkanidipin plazmakoncentrációjának háromszoros emelkedését, és a ciklosporin AUC értékének 21%-os növekedését okozta. A ciklosporin és a lerkanidipin nem adhatók egyidejűleg (lásd 4.3 pont). Grépfrút vagy grépfrútlé A többi dihidropiridinhez hasonlóan a lerkanidipin is érzékeny arra, hogy a grépfrút vagy a grépfrútlé gátolja a metabolizmusát, ennek következtében a szisztémás elérhetősége fokozódik, és megnő a hipotenzív hatása. A lerkanidipint nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.3 pont). Együttadásuk nem ajánlott CYP3A4 induktorok A lerkanidipin együttadása a CYP3A4 induktoraival - mint például antikonvulzív szerekkel (pl.: fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin), valamint rifampicinnel - fokozott óvatosságot igényel, mert az antihipertenzív hatás mérséklődhet, és a szokásosnál gyakoribb vérnyomásmérések válnak szükségessé (lásd 4.4 pont). Alkohol Kerülni kell az alkoholfogyasztást a gyógyszer szedésekor, mivel az alkohol fokozhatja az antihipertenzív szerek értágító hatását (lásd 4.4 pont). Elővigyázatos alkalmazás, beleértve a dózismódosítást CYP3A4 szubsztrátjai Óvatosság szükséges, ha a lerkanidipin a CYP3A4 egyéb szubsztrátjaival mint pl. terfenadin, asztemizol, III. osztályba tartozó antiarritmiás szerek, pl. amiodaron, kinidin, szotalol együtt kerül alkalmazásra. Midazolám Ha a lerkanidipint per os 20 mg-os dózisban együtt adták midazolámmal idős önkénteseknek, a lerkanidipin felszívódása mintegy 40%-kal megemelkedett, az abszorpció sebessége azonban lassult (a tmax 1,75 óráról 3 órára tolódott ki). A midazolám koncentrációja nem változott. Metoprolol A lerkanidipin és az elsősorban a májon át kiválasztódó béta-blokkoló metoprolol együttadása esetén, a metoprolol biohasznosulása nem változik, ugyanakkor a lerkanidipiné 50%-kal csökken. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a béta-blokkolók csökkentik a májon átáramló vér mennyiségét, ezért ebbe a gyógyszercsoportba tartozó egyéb gyógyszerek is előidézhetik ezt a hatást. Ebből következik, hogy a lerkanidipin biztonságosan adható béta-adrenoreceptor-blokkolókkal, de a dózis módosítása szükséges lehet. Digoxin Ha 20 mg lerkanidipint adtak tartós béta-metildigoxin-kezelésben részesülő betegeknek, nem volt farmakokinetikai kölcsönhatásra utaló bizonyíték. Azonban a digoxin Cmax-értéke átlagosan 33%-kal nőtt, míg az AUC és a vese-clearance nem változott szignifikánsan. Egyidejű digoxin-kezelés alatt álló betegeknél figyelni kell a digitálisz-intoxikáció jeleit. Együttadása más gyógyszerekkel Fluoxetin A fluoxetinnel (a CYP2D6 és a CYP3A4 inhibitora) végzett interakciós vizsgálatban, amelyet 65?7 éves (átlag ? SD) önkéntesekkel végeztek, nem találtak klinikailag lényeges változást a lerkanidipin farmakokinetikájában. Cimetidin Egyidejűleg adott napi 800 mg dózisú cimetidin nem változtatja meg szignifikánsan a lerkanidipin plazmaszintjét, de nagyobb dózisok alkalmazásakor óvatosság szükséges, mivel a lerkanidipin biohasznosulása és hipotenzív hatása fokozódhat. Szimvasztatin Amikor 20 mg lerkanidipint ismétlődően együtt adtak 40 mg szimvasztatinnal, a lerkanidipin AUC-ja nem változott szignifikánsan, míg a szimvasztatin AUC-értéke 56%-kal, az aktív metabolitjának, a béta-hidroxisavnak az AUC-értéke pedig 28%-kal nőtt. Nem valószínű, hogy ilyen mértékű változásnak klinikai jelentősége lenne. Nem várható kölcsönhatás, ha az ilyen gyógyszereknél javasoltaknak megfelelően a lerkanidipint reggel, a szimvasztatint pedig este veszi be a beteg. Diuretikumok és ACE-gátlók A lerkanidipin biztonságosan adható együtt diuretikumokkal és ACE-gátlókkal. Egyéb, vérnyomásra ható gyógyszerek Ami az összes antihipertenzív gyógyszert illeti, fokozott vérnyomáscsökkentő hatásokat lehet megfigyelni, ha a lerkanidipint más, vérnyomásra ható gyógyszerekkel, például a húgyúti tünetek kezelésére szolgáló alfa-receptor-blokkolókkal, triciklusos antidepresszánsokkal, neuroleptikumokkal együtt adják. Ezzel szemben, a vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése figyelhető meg kortikoszteroidokkal való egyidejű alkalmazáskor. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A lerkanidipin biztonságosságát napi egyszeri 10-20 mg-os dózis alkalmazásával végzett, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél), valamint aktív kontrollos és nem kontrollos, hosszú távú klinikai vizsgálatokban, összesen 3676 lerkanidipinnel kezelt hipertóniás betegnél. A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően leggyakrabban jelentett mellékhatások: perifériás ödéma, fejfájás, kipirulás, tachycardia és palpitatio. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázatban a klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatal után, világszerte nyert tapasztalatokból származó, a gyógyszer szedésével összefüggésbe hozható mellékhatások találhatók, a MedDRA szervrendszeri kategóriái szerint csoportosítva, és előfordulásuk gyakorisága szerint feltüntetve: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. MedDRA szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek és tünetek túlérzékenység Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás szédülés somnolentia, syncope Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek tachycardia, palpitatio angina pectoris Érbetegségek és tünetek kipirulás hypotensio Emésztőrendszeri betegségek és tünetek dyspepsia, hányinger, gyomortáji fájdalom hányás, hasmenés gingiva hypertrophia1, zavaros peritoneális effluens1 Máj- és epebetegségek, illetve tünetek szérum transzaminázszint emelkedése1 A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei kiütés pruritus urticaria angioedema1 A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek polyuria pollakiuria Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók perifériás ödéma asthenia fáradtság mellkasi fájdalom 1 világszerte spontán bejelentésekből származó mellékhatások a forgalomba hozatalt követően A kiválasztott mellékhatások leírása A placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a perifériás ödéma incidenciája 0,9% volt a 10-20 mg lerkanidipinnel kezelteknél és 0,83% volt a placebocsoportban. Ez a gyakoriság a teljes vizsgálati populációban elérte a 2%-ot, beleértve a hosszú távú klinikai vizsgálatokat is. A lerkanidipin nem befolyásolja kedvezőtlenül a vércukorszintet vagy a szérum lipidszintjét. Egyes dihidropiridinek ritkán okozhatnak szívtáji fájdalmat vagy angina pectorist. Nagyon ritkán az angina pectorisban szenvedő betegek a rohamok gyakoribbá, hosszabbá vagy súlyosabbá válásáról számolhatnak be. Izolált esetekben myocardialis infarctus előfordulhat. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, főként érhatásokkal - dihidropiridin-származékok ATC kód: C08CA13 Hatásmechanizmus A lerkanidipin a dihidropiridin-csoportba tartozó kalciumantagonista: gátolja a kalciumion transzmembrán influxát a szív- és a simaizomsejtekbe. Antihipertenzív hatásának mechanizmusa az, hogy közvetlenül ellazítja az erek simaizomzatát, és így csökkenti a teljes perifériás rezisztenciát. Farmakodinámiás hatások Rövid plazmafelezési ideje ellenére a lerkanidipin antihipertenzív hatása tartós, ami annak köszönhető, hogy erős a membránokhoz való kötődése és nagy vaszkuláris szelektivitása miatt nem rendelkezik negatív inotróp hatással. Mivel a lerkanidipin által okozott értágulat fokozatosan alakul ki, reflex tachycardiával járó akut hypotonia a hypertoniás betegeknél csak ritkán figyelhető meg. Hasonlóan az egyéb aszimmetrikus 1,4-dihidropiridinekhez, a lerkanidipin antihipertenzív hatása főként az (S)-enantiomerjének tulajdonítható. Klinikai hatásosság és biztonságosság A lerkanidipin klinikai hatásosságát és biztonságosságát napi egyszeri 10-20 mg-os dózis alkalmazásával végzett, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél) és aktív kontrollos és nem kontrollos hosszú távú, összesen 3676 hipertóniás betegnél végzett klinikai vizsgálatokban. A legtöbb klinikai vizsgálatot enyhe vagy közepesen súlyos esszenciális hipertónia (az idős és diabeteses betegeket is beleértve) kezelésében végezték, olyan betegeknél, akik a lerkanidipint önmagában, vagy ACE-gátlókkal, diuretikumokkal vagy béta-blokkolókkal kombinálva kapták. A terápiás javallatot alátámasztó klinikai vizsgálatok mellett végeztek kisebb, nem kontrollos, de randomizált vizsgálatokat súlyos hypertoniában szenvedő betegeknél is (az átlag±SD diasztolés vérnyomás 114,5?3,7 Hgmm volt). A vizsgálat kimutatta, hogy a 25 beteg 40%-ánál naponta egyszer adott 20 mg lerkanidipin hatására normalizálódott a vérnyomás, míg naponta kétszer 10 mg adásakor a normalizálódás a 25 beteg 56%-ánál következett be. Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban izolált szisztolés hypertoniában szenvedő betegeknél a lerkanidipin szintén hatásosnak bizonyult, és a szisztolés vérnyomást az átlagos 172,6?5,6 Hgmm kiindulási értékről 140,2?8,7 Hgmm-re csökkentette. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás 10-20 mg szájon át történő bevétele után a lerkanidipin teljes mértékben felszívódik, csúcskoncentrációja a plazmában 3,3 ng/ml?2,09 SD, illetve 7,66 ng/ml?5,90 SD, ezek az értékek a bevétel után 1,5-3 órával mérhetők. A lerkanidipin két enantiomerje hasonló plazmaprofillal rendelkeznek: a plazma csúcskoncentrációt azonos időben érik el, a plazma csúcskoncentráció értéke, és az AUC értéke átlagosan 1,2-szer magasabb az (S) enantiomer esetében, és az elimináció felezési ideje azonos a két enantiomer esetében. A két enantiomer esetében, in vivo körülmények között, nincs egymás közti átalakulás. A nagyfokú "first-pass" metabolizmus következtében a szájon át adott lerkanidipin biológiai hasznosulásának értéke, étkezést követően bevéve körülbelül 10%, míg egészséges önkénteseknél éhgyomorra bevéve ez 1/3-ára csökken. A lerkanidipin biológiai hasznosulása 4-szeresére is nőhet, ha a lerkanidipin tablettát zsíros étkezést követően 2 órán belül veszi be a beteg, ezért a lerkanidipin tablettát ajánlott inkább étkezés előtt bevenni. Eloszlás A hatóanyag gyorsan és nagymértékben jut a plazmából a szövetekbe és a szervekbe. A lerkanidipin több mint 98%-ban kötődik a szérumfehérjékhez. Súlyos fokú vese- vagy májkárosodásban a szérumfehérjék mennyisége lecsökken, ezért megemelkedhet a nem kötött frakció mennyisége. Biotranszformáció A lerkanidipint a CYP3A4 rendszer gyorsan lebontja, eredeti hatóanyag sem a vizeletben, sem a székletben nem mutatható ki. Túlnyomórészt inaktív metabolitokká alakul át, az alkalmazott dózis 50%-a a vizelettel távozik. Emberi máj mikroszómákon végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy 20 mg lerkanidipin adásával elérhető legmagasabb plazmakoncentráció 160-, illetve 40-szeresének megfelelő koncentrációban kis mértékben gátolja a CYP3A4, illetve CYP2D6 enzimeket. Interakciós vizsgálatok azt is kimutatták, hogy embernél a lerkanidipin nem befolyásolja a midazolám vérszintjét, ami a CYP3A4 tipikus szubsztrátja, és nem befolyásolja a metoprololét sem, ami pedig a CYP2D6 tipikus szubsztrátja. Ezek alapján nem várható, hogy a lerkanidipin terápiás dózisokban gátolja azoknak az anyagoknak a biológiai átalakulását, melyeket a CYP3A4, ill. a CYP2D6 metabolizál. Elimináció Az elimináció fő útja a biotranszformáció. Számított átlagos terminális felezési ideje 8-10 óra, a terápiás hatás időtartama a lipidmembránokhoz való jelentős fokú kötődés miatt mégis mintegy 24 óra. Az ismételt alkalmazás nem eredményez akkumulációt. Linearitás/nem-linearitás A lerkanidipin per os bevétele után a lerkanidipin vérszintje nem teljesen arányos a bevett dózissal (nem-lineáris kinetika). 10, 20, ill. 40 mg-os dózis bevétele után a plazma csúcskoncentrációk aránya 1:3:8 volt, a plazmakoncentráció-idő görbe alatti területek aránya pedig 1:4:18 volt, ami arra utal, hogy a "first pass" metabolizáló rendszer progresszív módon telítődik. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a dózis emelésével a lerkanidipin biológiai hasznosulása megnő. Idősek, máj- és veseelégtelenség Időseknél, valamint enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén vagy enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban a lerkanidipin farmakokinetikája hasonló volt, mint az átlagos betegpopulációban; súlyos vesekárosodásban szenvedő vagy dialízisre szoruló betegeknél mintegy 70%-kal magasabb vérszinteket mértek. Közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban a lerkanidipin szisztémás biohasznosulása növekedhet, mivel elsősorban a májban metabolizálódik. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Állatokkal végzett biztonsági farmakológiai vizsgálatok eredményei nem utaltak arra, hogy antihipertenzív dózisokban befolyásolná az autonóm idegrendszer, a központi idegrendszer vagy a gyomor-béltraktus működését. A patkányokon és kutyákon végzett hosszú távú vizsgálatokban tapasztalt releváns hatások, direkt vagy indirekt módon összefüggésbe hozhatóak a nagy dózisban adott kalciumantagonisták ismert, várható erősen fokozott farmakodinámiás hatásaival. A lerkanidipin nem volt genotoxikus, és nem bizonyult karcinogénnek. A lerkanidipinnel folytatott kezelés patkányoknál nem befolyásolta a teratogenitást és a reprodukciót. Patkányoknál végzett vizsgálatokban a lerkanidipin nem befolyásolta a fertilitási és általános reprodukciós folyamatokat. Patkányoknál és nyulaknál nem észleltek teratogén hatást, ugyanakkor patkányoknál a nagy dózisban adott lerkanidipin pre- és posztimplantációs veszteséget és késleltetett foetalis fejlődést okozott. A lerkanidipin-hidrokloridot ellés alatt nagy dózisokban (12 mg/ttkg/nap) adva dystociához (rendellenes, nehéz elléshez) vezetett. A lerkanidipinnek és/vagy metabolitjainak eloszlását vemhes állatoknál, illetve kiválasztódását a tejjel nem vizsgálták. A metabolitokat toxikológiai vizsgálatokban külön nem tanulmányozták. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Filmtabletták (Al/PVC/PVDC) buborékcsomagolásban vagy garanciazáras, lepattintható LDPE kupakkal és nedvességmegkötő betéttel ellátott HDPE tartályban és dobozban. Kiszerelés: Lecalpin 10 mg filmtabletta: 7 db vagy 14 db vagy 28 db vagy 30 db vagy 35 db vagy 42 db vagy 50 db vagy 56 db vagy 90 db vagy 98 db vagy 100 db filmtabletta buborékcsomagolásban (Al/PVC/PVDC) és dobozban. 100 db filmtabletta tartályban és dobozban. Lecalpin 20 mg filmtabletta: 7 db vagy 14 db vagy 28 db vagy 30 db vagy 35 db vagy 42db vagy 50 db vagy 56 db vagy 90 db vagy 98 db vagy 100 db filmtabletta buborékcsomagolásban (Al/PVC/PVDC) és dobozban. 100 db filmtabletta tartályban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Al/PVC/PVDC buborékcsomagolás: Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. HDPE tartály: Az eredeti csomagolásban tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Buborékcsomagolás: 3 év Tablettatartály: 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Actavis Group PTC ehf. Dalshraun 1 220 Hafnarfjordur Izland 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Lecalpin 10 mg filmtabletta: OGYI-T-21216/11 28× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/12 30× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/13 56× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/14 90× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/15 98× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban Lecalpin 20 mg filmtabletta: OGYI-T-21216/16 28× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/17 30× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/18 56× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/19 90× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-21216/20 98× Al/PVC/PVDC buborékcsomagolásban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. március 17. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. november 3. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. szeptember 22. 12 OGYÉI/37663/2023 OGYÉI/37666/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Nem áll rendelkezésre adat a lerkanidipin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. Nem klinikai vizsgálatok szerint a lerkanidipinnek nincs bizonyított teratogén hatása állatokon végzett vizsgálatok alapján (lásd 5.3). Mivel egyéb dihidropiridin-származékok állatoknál teratogénnek bizonyultak, a lerkanidipin nem adható terhes nőknek vagy fogamzóképes nőknek, ha nem alkalmaznak hatékony fogamzásgátló módszereket. Szoptatás Nem ismert, hogy a lerkanidipin, illetve metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. Nem lehet kizárni az újszülöttekre/csecsemőkre vonatkozó kockázatot. A lerkanidipin nem alkalmazható a szoptatás alatt. Termékenység A lerkanidipinre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Néhány, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegnél reverzibilis biokémiai változásokat jelentettek a spermiumok fejében, amelyek károsan befolyásolhatják a megtermékenyítést. Azokban az esetekben, amikor az ismételt in vitro megtermékenyítés sikertelen, és erre más magyarázatot nem találnak, figyelembe kell venni a kalciumcsatorna-blokkolók lehetséges szerepét is. | 
