Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Kemény kapszula Fehér, nem átlátszó, 0-ás méretű kemény kapszula, fekete tintával írt „OLAPARIB 50 mg” jelzéssel és AstraZeneca logóval. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 50 mg olaparib kemény kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Kapszula tartalom Makrogol- és 32 glicerin-laurátok Kapszula héj Hipromellóz Titán-dioxid (E171) Gellán gumi (E418) Kálium-acetát Jelölőfesték Sellak Fekete vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok A Lynparza a platina-szenzitív, relapszáló, BRCA-mutációt (csíravonal és/vagy szomatikus) tartalmazó high-grade serosus epithelialis ovarium, petevezeték vagy primer peritonealis carcinoma fenntartó kezelésére javallott monoterápiában olyan felnőtteknél, akik reagálnak (teljes remisszió vagy részleges remisszió) a platina-alapú kemoterápiára. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Lynparza-kezelést a daganatellenes gyógyszerek alkalmazásában jártas orvosnak kell elkezdenie és felügyelnie. A betegeknél a Lynparza-kezelés elkezdése előtt igazolni kell az emlőrák fogékonysági gén (BRCA) mutációt (akár csíravonal, akár tumor). A BRCA-mutációs státuszt abban járatos laboratóriumban, validált vizsgálati módszerrel kell meghatározni (lásd 5.1 pont). Korlátozott mennyiségű adat van a szomatikus BRCA mutációt hordozó tumorokban szenvedő betegekkel (lásd 5.1 pont). A BRCA mutációkat hordozó betegeknél a helyi szabályozásnak megfelelően genetikai tanácsadást kell végezni. Adagolás A Lynparza javasolt adagja naponta kétszer 400 mg (nyolc kapszula), ami 800 mg-os napi összdózisnak felel meg. A Lynparza-kezelést a betegeknek legkésőbb 8 héttel a platina-tartalmú rezsim utolsó dózisának befejezése után el kell kezdeniük. A kezelés folytatása az alapbetegség progressziójáig javasolt. Egy későbbi relapszust követő, ismételt Lynparza-kezeléssel nincsenek adatok (lásd 5.1 pont). Kihagyott adag Ha egy beteg kihagy egy adag Lynparza-t, akkor a következő szokásos adagot annak tervezett időpontjában kell bevennie. Dózismódosítás mellékhatások esetén A kezelés a mellékhatások, mint például a hányinger, a hányás, a hasmenés és az anaemia kezelése érdekében megszakítható, és a dózis csökkentése mérlegelhető (lásd 4.8 pont). A dózis csökkentése naponta kétszer 200 mg-ra javasolt (ami 400 mg-os napi összdózisnak felel meg). Ha a végső dózis további csökkentése szükséges, akkor a naponta kétszer 100 mg-ra történő csökkentés mérlegelhető (ami 200 mg-os napi összdózisnak felel meg). Dózismódosítás CYP3A-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazás esetén Erős és közepesen erős CYP3A-inhibitorok egyidejű alkalmazása nem javasolt, és alternatív szerek adását kell mérlegelni. Ha egy erős vagy közepesen erős CYP3A-inhibitort kell egyidejűleg alkalmazni, az olaparib dózisát egy erős CYP3A-inhibitor mellett javasolt 150 mg-ig csökkenteni, naponta kétszer bevéve (ami 300 mg-os teljes napi dózisnak felel meg), vagy egy közepesen erős CYP3A-inhibitor mellett javasolt 200 mg-ig csökkenteni, naponta kétszer bevéve (ami 400 mg-os teljes napi dózisnak felel meg) (lásd 4.4 és 4.5 pont). Idős betegek Idős betegeknél nem szükséges a kezdő dózis módosítása. A 75 éves és idősebb betegek esetén a klinikai adatok mennyisége korlátozott. Beszűkült veseműködésű betegek A beszűkült veseműködésnek a Lynparza expozíciójára gyakorolt hatását nem vizsgálták. A Lynparza alkalmazható az enyhén beszűkült veseműködésű (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) betegeknél. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a közepesen súlyos mértékben beszűkült veseműködésű (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) és a súlyos mértékben beszűkült veseműködésű (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) betegeknél, és a biztonságosságot és a hatásosságot nem állapították meg. Ezért a Lynparza alkalmazása ezeknél a beszűkült veseműködésű betegeknél nem javasolt. A Lynparza csak akkor alkalmazható a közepesen súlyos vagy súlyos mértékben beszűkült veseműködésű betegeknél, ha az előny meghaladja a potenciális kockázatot. A betegnél gondosan monitorozni kell a veseműködést és a nemkívánatos eseményeket. Beszűkült májműködésű betegek A beszűkült májműködésnek a Lynparza expozíciójára gyakorolt hatását nem vizsgálták. Ezért a Lynparza alkalmazása a beszűkült májműködésű betegeknél (a szérum bilirubinszint magasabb, mint a normálérték felső határának 1,5-szerese) nem javasolt, mivel a biztonságosságot és a hatásosságot nem állapították meg. Nem fehér bőrű betegek A nem fehér bőrű betegekkel korlátozott mennyiségű klinikai adat áll rendelkezésre. Ugyanakkor a dózis módosítása az etnikai hovatartozás alapján nem szükséges (lásd 5.2 pont). 2 - 4 teljesítmény státuszú betegek A 2 - 4 teljesítmény státuszú betegekkel szerzett klinikai adatok nagyon korlátozottak. Gyermekek A Lynparza biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja A Lynparza szájon át történő alkalmazásra való. Az ételnek az olaparib abszorpcióra gyakorolt hatása miatt a betegeknek a Lynparza-t legalább egy órával az étkezés után kell bevenniük, és ez után lehetőleg 2 órán keresztül tartózkodniuk kell az étkezéstől. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Szoptatás a kezelés alatt és az utolsó adag után 1 hónapig (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Haematologiai toxicitás Az olaparibbal kezelt betegeknél haematologiai toxicitásról számoltak be, beleértve a rendszerint enyhe vagy közepesen súlyos (Common Terminology Criteria for Adverse Events - CTCAE - a nemkívánatos események általános terminológiai kritériumai - 1. vagy 2. fokozatú) anaemia, neutropenia, thrombocytopenia és lymphopenia klinikai diagnózisait és/vagy laboratóriumi leleteit is. A betegek nem kezdhetik el addig a Lynparza-kezelést, amíg nem rendeződött náluk a korábbi daganatellenes kezelés okozta haematologiai toxicitás (a haemoglobinszint, a vérlemezke- és neutrophilszám a normálértéken belül van vagy CTCAE 1. fokozatú). A kezelés alatt bármelyik paraméterben bekövetkező, klinikailag jelentős változás monitorozása érdekében a teljes vérkép kiindulási vizsgálata, majd havonkénti ellenőrzése javasolt a kezelés első 12 hónapjában, majd az után rendszeres időközönként. Ha egy betegnél súlyos haematologiai toxicitás vagy transzfúzió-dependencia alakul ki, a Lynparza-kezelést meg kell szakítani, és megfelelő haematologiai kivizsgálást kell kezdeni. Ha a Lynparza abbahagyása után 4 héttel is klinikailag kóros szinten maradnak a vérkép paraméterei, csontvelővizsgálat és/vagy a vér citogenetikai elemzése javasolt. Myelodysplasiás szindróma/akut myeloid leukaemia A Lynparza-t önmagában vagy egyéb daganatellenes gyógyszerekkel kombinációban kapó, kis számú betegnél myelodysplasiás szindrómáról/akut myeloid leukaemiáról (myelodysplastic syndrome/acute myeloid leukaemia (MDS/AML) számoltak be. Az esetek többsége végzetes kimenetelű volt. Azoknál a betegeknél, akiknél MDS/AML alakult ki az olaparib-kezelés időtartama < 6 hónap és > 2 év között változott. Az esetek szekunder MDS-ra/kezeléssel összefüggő AML-re voltak jellemzőek. Minden betegnél voltak a MDS/AML kialakulását potenciálisan elősegítő tényezők. Az esetek többsége a gBRCA mutációt hordozóknál fordult elő, és a betegek egy részének az anamnézisben korábbi rákos daganat vagy csontvelő dysplasia szerepelt. Korábban mindannyian kaptak platina-tartalmú kemoterápiás rezsimet, sokuk kapott még egyéb, DNS-t károsító szereket és sugárkezelést. Ha a Lynparza-kezelés ideje alatt MDS és/vagy AML igazolódik, a beteg megfelelő kezelése javasolt. Ha további daganatellenes kezelés javasolt, a Lynparza-t abba kell hagyni, és nem szabad más, daganatellenes kezeléssel kombinációban adni. Pneumonitis Pneumonitisről számoltak be az olaparibot kapó, kisszámú betegnél, és ezen esetek egy része végzetes kimenetelű volt. A pneumonitisről szóló beszámolóknak nem volt következetes klinikai mintázata, és számos zavaró predisponáló tényező is fennállt (tüdőrák és/vagy metastasisok, pulmonalis alapbetegség, dohányzás a kórelőzményben és/vagy korábbi kemoterápia és sugárkezelés). Ha egy betegnél újonnan kialakuló vagy súlyosbodó légzési tünetek, például dyspnoe, köhögés és láz vagy kóros radiológiai eltérések jelentkeznek, a Lynparza-kezelést meg kell szakítani, és azonnali kivizsgálást kell kezdeni. Ha a pneumonitis diagnózisa igazolódik, a Lynparza-kezelést abba kell hagyni, és a beteget a megfelelő módon kezelni kell. Embryofoetalis toxicitás Hatásmechanizmusa alapján (PARP-gátlás) az olaparib terhes nőknél alkalmazva magzati károsodást okozhat. Patkányokkal végzett nem klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az olaparib az embryofoetalis túlélésre gyakorolt mellékhatásokat idéz elő, és jelentős magzati fejlődési rendellenességeket okoz a javasolt, naponta kétszer 400 mg-os humán dózis mellett várható expozíciónál alacsonyabb expozíciók mellett is. Terhesség/fogamzásgátlás A Lynparza alkalmazása nem javallt a terhesség alatt és azoknál a fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megbízható fogamzásgátlást a kezelés alatt és a Lynparza utolsó dózisának bevétele után még 1 hónapig (lásd 4.6 pont). Kölcsönhatások Az olaparib erős vagy közepesen erős CYP3A-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Ha egy erős vagy közepesen erős CYP3A-inhibitort kell egyidejűleg alkalmazni, akkor az olaparib dózisát csökkenteni kell (lásd 4.2 és 4.5 pont). Az olaparib erős CYP3A-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Ha egy, már olaparibot kapó betegnél van szükség egy erős CYP3A4-induktorral történő kezelésre, a gyógyszert felíró orvosnak tisztában kell lennie azzal, hogy az olaparib hatásossága jelentősen csökkenhet (lásd 4.5 pont). Abban az esetben, ha a már olaparibot kapó betegnek egy P-gp-inhibitorral végezett kezelésre van szüksége, az olaparibbal járó nemkívánatos események gondos monitorozása és ezeknek az eseményeknek a dóziscsökkentési stratégiával történő kezelése javasolt (lásd 4.2 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Lynparza-val végzett kezelés alatt gyengeségről, fáradtságról és szédülésről számoltak be, és azoknak a betegeknek, akik ezeket a tüneteket észlelik, gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor óvatosnak kell lenniük. 4.9 Túladagolás A Lynparza túladagolása esetén nincs specifikus kezelés, és a túladagolás tüneteit nem állapították meg. Túladagolás esetén az orvosoknak általános szupportív intézkedéseket kell foganatosítaniuk, és tüneti kezelést kell végezniük. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Farmakodinámiás kölcsönhatások Az olaparib és más daganatellenes gyógyszerek, köztük DNS-t károsító szerek kombinációjával végzett klinikai vizsgálatok a myeloszuppresszív toxicitás lehetőségét és annak elhúzódását mutatják. A Lynparza javasolt monoterápiás adagja nem megfelelő más daganatellenes gyógyszerekkel történő kombinációra. Az olaparib vakcinákkal vagy immunszuppresszív szerekkel való kombinációját nem vizsgálták. Ezért elővigyázatosság szükséges, ha ezeket a gyógyszereket olaparibbal adják együtt, és a betegeket szorosan monitorozni kell. Farmakokinetikai kölcsönhatások Más gyógyszerek olaparibra gyakorolt hatása A CYP3A4/5 az olaparib metabolikus clearance-éért elsősorban felelős izoenzimek. A rifampicin, egy ismert CYP3A-induktor hatását értékelő klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy az olaparibbal történő egyidejű alkalmazás 71%-kal csökkentette az olaparib átlagos Cmax-át (kezelési arány: 0,29; 90%-os CI: 0,24-0,33), és 87%-kal az átlagos AUC-t (kezelési arány: 0,13; 90%-os CI: 0,11-0,16). Ezért ennek az izoenzimnek az ismert, erős induktorai (pl. fenitoin, rifampicin, rifapentin, karbamazepin, nevirapin, fenobarbitál és lyukaslevelű orbáncfű) nem javasoltak az olaparibbal, mivel lehet, hogy az olaparib hatásossága jelentősen csökken (lásd 4.4 pont). A közepesen erős és erős induktorok (pl. efavirenz, rifabutin) olaparib-expozícióra gyakorolt hatásának mértéke nem állapítható meg, ezért az olaparib együttadása ezekkel a szerekkel szintén nem ajánlott. Az itrakonazol, egy ismert CYP3A-inhibitor hatását értékelő klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy az olaparibbal történő egyidejű alkalmazás 1,42-szorosára növelte az olaparib átlagos Cmax-át (90%-os CI: 1,33, -1,52) és 2,70-szorosára az átlagos AUC-t (90%-os CI: 2,44-2,97). Ezért az olaparib együttes alkalmazása ennek az izoenzimnek az ismert, erős (pl. itrakonazol, telitromicin, klaritromicin, ritonavirral vagy kobicisztáttal, mint hatásfokozóval kiegészített proteáz inhibitorok, boceprevir, telaprevir) vagy közepesen erős (pl. eritromicin, diltiazem, flukonazol, verapamil) inhibitoraival nem javasolt (lásd 4.4 pont). Ha egy erős vagy közepesen erős CYP3A-inhibitort kell egyidejűleg alkalmazni, akkor az olaparib dózisát csökkenteni kell. Erős CYP3A-inhibitorral javasolt az olaparib dózisát 150 mg-ig csökkenteni, naponta kétszer bevéve (ami 300 mg-os teljes napi dózisnak felel meg), vagy egy közepesen erős CYP3A-inhibitor mellett javasolt 200 mg-ig csökkenteni, naponta kétszer bevéve (ami 400 mg-os teljes napi dózisnak felel meg) (lásd 4.2 és 4.4 pont). Továbbá az olaparib-kezelés közben a grépfrútlé fogyasztása sem javasolt. In vitro az olaparib az efflux-transzporter P-gp egyik szubsztrátja, és ezért a P-gp-inhibitorok növelhetik az olaparib-expozíciót (lásd 4.4 pont). Az olaparib más gyógyszerekre gyakorolt hatása Az olaparib in vitro gátolja a CYP3A4-et, és in vivo várhatóan egy enyhe CYP3A-inhibitor. Ezért elővigyázatosság szükséges, amikor a szenzitív CYP3A-szubsztrátokat vagy a szűk terápiás indexű szubsztrátokat (pl. szimvasztatin, ciszaprid, ciklosporin, ergot-alkaloidok, fentanil, pimozid, szirolimusz, takrolimusz és kvetiapin) olaparibbal kombinálják. Az olaparibbal egyidejűleg szűk terápiás indexű CYP3A4-szubsztrátokat kapó betegeknél megfelelő klinikai monitorozás javasolt. In vitro kimutatták a CYP1A2, 2B6 és 3A4 indukcióját, és a legvalószínűbb, hogy a CYP2B6 indukálódik klinikailag jelentős mértékben. Az olaparib CYP2C9-, CYP2C19- és P-gp-indukáló potenciálja szintén nem zárható ki. Ezért egyidejű alkalmazáskor az olaparib csökkentheti ezen metabolizáló enzimek és transzport proteinek szubsztrátjainak expozícióját. Az olaparibbal történő egyidejű alkalmazáskor a hormonális fogamzásgátlók hatásossága csökkenhet (lásd még 4.4 és 4.6 pont). In vitro az olaparib gátolja az efflux-transzporter P-gp-t (IC50 = 76 µM), ezért nem zárható ki, hogy az olaparib a P-gp-szubsztrátokkal (pl. szimvasztatin, pravasztatin, dabigatrán, digoxin, kolhicin) klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat okozhat. Az egyidejűleg ilyen típusú gyógyszereket kapó betegeknél megfelelő klinikai monitorozás javasolt. In vitro kimutatták, hogy az olaparib egy OATP1B1-, OCT1-, OCT2-, OAT3-, MATE1- és MATE2K-inhibitor. Nem zárható ki, hogy az olaparib növelheti az OATP1B1-szubsztrátok (pl. boszentán, glibenklamid, repaglinid, sztatinok és valzartán), az OCT1-szubsztrátok (pl. metformin), az OTC2-szubsztrátok (pl. szérum kreatinin), az OAT3-szubsztrátok (pl. furoszemid és metotrexát), a MATE1-szubsztrátok (pl. metformin) és a MATE2K-szubsztrátok (pl. metformin) expozícióját. Különösképpen elővigyázatosság szükséges akkor, ha az olaparibot bármilyen sztatinnal adják kombinációban. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Az olaparib monoterápia általában enyhe vagy közepesen súlyos mellékhatásokkal társult (CTCAE 1, vagy 2. fokozatú), és rendszerint nem vált szükségessé a kezelés abbahagyása. A klinikai vizsgálatokban az olaparib monoterápiát kapó betegeknél leggyakrabban megfigyelt mellékhatások (? 10%) a hányinger, a hányás, a hasmenés, a dyspepsia, a fáradtság, a fejfájás, a dysgeusia, a csökkent étvágy, a szédülés, az anaemia, a neutropenia, a lymphopenia, a vörösvértestek átlagos térfogatának emelkedése és a kreatininszint emelkedése voltak. A mellékhatások táblázatos felsorolása A Lynparza monoterápiát kapó betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban az alábbi mellékhatásokat azonosították. Gyakoriságuk a CIOMS III (Orvostudományok Nemzetközi Szervezeteinek Tanácsa – Council for International Organizations of Medical Sciences) szerinti gyakorisági kategóriák felhasználásával kerül bemutatásra, és MedDRA szervrendszeri kategóriák és preferált szakkifejezés szintek szerint kerülnek felsorolásra. A nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságának meghatározása: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000). Ebben a részben csak olyan adatok szerepelnek, amelyek olyan befejezett vizsgálatokból származnak, amelyekben a betegek expozíciója ismert. 1. táblázat A mellékhatások táblázatos felsorolása Mellékhatások MedDRA szervrendszeri kategóriák Az összes CTCAE fokozat gyakorisága 3. és magasabb fokozatú CTCAE gyakorisága Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nagyon gyakori Csökkent étvágy Nem gyakori Csökkent étvágy Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Fejfájás, szédülés, dysgeusia Nem gyakori Szédülés, fejfájás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hányinger, hányás, hasmenés, dyspepsia Gyakori Felhasi fájdalom, stomatitis Gyakori Hányinger, hányás, hasmenés Nem gyakori Felhasi fájdalom, stomatitis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nagyon gyakori Fáradtság (beleértve az astheniát is) Gyakori Fáradtság (beleértve az astheniát is) Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Nagyon gyakori Anaemia (a haemoglobinszint csökkenése) a,b , neutropenia (az abszolút neutrophilszám csökkenése) a, b , lymphopenia (a lymphocytaszám csökkenése) a, b , a vér kreatininszint emelkedése a, d , a vörösvértestek átlagos térfogatának emelkedése a, c Gyakori Thrombocytopenia (a vérlemezkeszám csökkenése) a, b Nagyon gyakori Anaemia ( haemoglobinszint csökkenése) a, b , lymphopenia (a lymphocytaszám csökkenése) a, b Gyakori Neutropenia (az abszolút neutrophilszám csökkenése) a, b , thrombocytopenia (a vérlemezkeszám csökkenése) a, b Nem gyakori A vér kreatininszintjének emelkedése a, d a A laboratóriumi eredmények, és nem a jelentett nemkívánatos események előfordulási gyakoriságát mutatja. b A csökkenés CTCAE 2. vagy magasabb fokozatú volt a haemoglobinszint, az abszolút neutrophilszám, a vérlemezkeszám és a lymphocyta-szám esetén. c A vörösvértestek átlagos térfogatában a vizsgálat megkezdésétől észlelt, a normálérték felső határát meghaladó emelkedés. Az értékek a kezelés abbahagyása után normalizálódtak, és úgy tűnik, nem jártak semmilyen klinikai következménnyel. d Egy kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat adatai legfeljebb 23%-os medián emelkedést mutattak (a kiindulási értékhez viszonyított százalékos változás), ami időben állandó, és a kezelés befejezése után, nyilvánvaló klinikai következmény nélkül visszatér a kiindulási szintre. A vizsgálat megkezdésekor a betegek 90%-a CTCAE 0. fokozatú volt, és 10% volt a vizsgálat megkezdésekor CTCAE 1. fokozatú. Egyes kiválasztott mellékhatások leírása Gastrointestinalis toxicitásokról gyakran számoltak be az olaparib-kezelés kapcsán, és ezek rendszerint alacsony fokozatúak (CTCAE 1. vagy 2. fokozatú), intermittáló jellegűek, és az adagolás abbahagyásával, a dózis csökkentésével és/vagy egyidejűleg adott gyógyszerekkel (pl. hányáscsillapító kezelés) kezelhetők. Hányáscsillapítókkal végzett profilaxis nem szükséges. Az anaemia és az egyéb haematologiai toxicitások rendszerint alacsony fokozatúak (CTCAE 1. vagy 2. fokozatú), ugyanakkor vannak CTCAE 3. vagy magasabb fokozatú eseményekről szóló beszámolók. A kezelés alatt bármelyik paraméterben bekövetkező, olyan, klinikailag jelentős változás monitorozása érdekében, amely a kezelés megszakítását, a dózis csökkentését és/vagy további kezelést tehet szükségessé, a teljes vérkép kiindulási vizsgálata, majd havonkénti ellenőrzése javasolt a kezelés első 12 hónapjában, majd az után rendszeres időközönként. Gyermekek Gyermekgyógyászati betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. További speciális populációk Időseknél (? 75 éves) és nem fehér bőrű betegeknél korlátozott mennyiségű biztonságossági adat áll rendelkezésre. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb daganatellenes szerek, ATC kód: L01XX46 Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások A Lynparza a humán poli-(ADP-ribóz) polimeráz enzimek (PARP-1, PARP-2 és PARP-3) potens inhibitora, és kimutatták, hogy in vitro gátolja kiválasztott sejtvonalak növekedését, és in vivo akár monoterápiában, akár igazolt kemoterápiákkal kombinációban gátolja a daganatnövekedést. A poli-(ADP-ribóz) polimeráz az egyik DNS-lánc töréseinek hatékony kijavításához szükséges, és a PARP-indukálta repair-szükséglet egyik fontos aspektusa, hogy a kromatin módosítása után a PARP önmagát módosítja, és leválik a DNS-ről, hogy elősegítse a bázis kivágó javító (base excision repair - BER) -enzimek hozzáférését. Amikor a Lynparza kötődik a DNS-hez asszociált poli-(ADP-ribóz) polimeráz aktív centrumához, meggátolja a PARP disszociációját, és csapdába ejti azt a DNS-en, ezáltal blokkolva a javító mechanizmust. A replikálódó sejtekben ez a DNS kettős spirál töréseihez vezet, ha a replikációs villa eléri a PARP-DNS komplexet. Egészséges sejtekben a homológ rekombinációs javító (homologous recombination repair – HRR) enzim, amihez működő BRCA1 és 2 gének szükségesek, hatásosan javítja ezeket a DNS kettős spirál töréseket. Működő BRCA1 vagy 2 hiányában a homológ rekombinációs javító enzim nem képes kijavítani a DNS kettős spirál töréseket. Ehelyett alternatív és „hiba-halmozó” (error-prone) útvonalak aktiválódnak, mint például a „nem homológ vég-a-véghez illesztés” (non-homologous end joining - NHEJ) útvonal, ami a genom fokozott instabilitáshoz vezet. Számos replikációs ciklus után a genom instabilitás tarthatatlan szintet ér el, ami a daganatsejt pusztulását eredményezi, mivel a daganatsejtekben az egészséges sejtekhez képest nagy a DNS-károsodás mértéke. A BRCA-elégtelenség in vivo modelljeiben a platina-kezelés után adott olaparib az önmagában adott platina-kezeléshez képest késleltette a tumor progressziót, és növelte a teljes túlélést. A BRCA mutáció kimutatása A betegek akkor alkalmasak a Lynparza-kezelésre, ha igazolt káros vagy feltételezhetően káros BRCA mutációjuk van (azaz olyan mutáció, amely megszakítja a normális génműködést) akár a csíravonalban, akár a tumorban (megfelelően validált vizsgálat alkalmazásával kimutatva). Klinikai hatásosság A platina-szenzitív, relapszáló (platinum-sensitive relapsed – PSR) ovarium-, petevezeték- vagy primer peritonealis carcinomában szenvedő betegek fenntartó olaparib-kezelésének hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták két vagy több, platina-tartalmú rezsimmel végzett kezelés után egy fázis II, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (19-es vizsgálat). A vizsgálat a progresszióig adott fenntartó olaparib-kezelés hatásosságát 265 (136 olaparib és 129 placebo), olyan platina-szenzitív, relapszáló serosus ovarium carcinomában szenvedő betegnél, akik két vagy több, platina-tartalmú kemoterápia befejezése után reagáltak a kezelésre (CR [teljes remisszió] vagy PR [részleges remisszió]), amit a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors - válaszadást értékelő kritériumok szolid tumoros betegeknél) és/vagy a CA-125 Gynecologic Cancer InterGroup (GCIG) által definiált kritériumok (a CA-125 szint legalább 50%-os csökkenése, az utolsó, kezelés előtti szinthez képest, ami 28 nappal később megerősítésre kerül) is megerősítettek, hasonlította össze azzal, ha a betegek nem kaptak fenntartó kezelést. Az elsődleges végpont a vizsgáló értékelése alapján, a RECIST 1.0 (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors - válaszadást értékelő kritériumok szolid tumoros betegeknél) felhasználásával megítélt progressziómentes túlélés (progression-free survival – PFS) volt. A másodlagos hatásossági végpontba tartozott a teljes túlélés (OS – overall survival), a betegség megfékezésének aránya (DCR – disease control rate), ami definíció szerint az igazolt CR/PR + SD (stable disease – állapotstabilizálódás), az egészségi állapottal összefüggő életminőség (HRQoL – health related quality of life), valamint a betegséggel összefüggő tünetek. A következő kezelésig vagy a halálozásig eltelt idő (time to first subsequent therapy or death – TFST) és a második kezelésig vagy a halálozásig eltelt idő (time to second subsequent therapy or death – TSST - PFS2 approximációja) feltáró analízisét is elvégezték. Csak olyan platina-szenzitív, relapszáló betegeket vontak be a vizsgálatba, akik az utolsó platina-tartalmú kemoterápia befejezése után reagáltak a kezelésre, és akiknek a betegsége > 6 hónappal a korábbi, utolsó előtti, platina-alapú kemoterápia befejezése után recidivált. A betegek korábban nem kaphattak olaparib vagy más, poli-(ADP-ribóz) polimeráz-inhibitor kezelést. A betegek korábban kaphattak bevacizumabot, kivéve a közvetlenül a randomizáció előtt alkalmazott rezsimet. Az olaparib melletti progresszió esetén az olaparibbal végzett ismételt kezelést nem engedélyezték. A betegeket 40 nappal (medián érték) az utolsó platina kemoterápiájuk befejezése után randomizálták a vizsgálatba. Átlagosan 3 kemoterápiás rezsimet kaptak korábban (szélső értékek 2-11) és 2,6 korábbi kemoterápiás rezsim tartalmazott platinát (szélső értékek 2-8). Az olaparib-csoport betegei hosszabb ideig kapták a kezelést, mint azok, akik a placebo-csoportban voltak. Összesen 54 (39,7%) beteg kapott kezelést > 12 hónapig az olaparib-csoportban, szemben a placebo-csoport 14 betegével (10,9%). A vizsgálat elsődleges célja, miszerint olaparib fenntartó kezelés esetén a progressziómentes túlélés statisztikailag szignifikáns mértékben javult a teljes populációban a placebóhoz képest (HR 0,35; 95%-os CI 0,25-0,49; p< 0,00001), teljesült, ezen felül a BRCA mutáció státusz szerinti előre tervezett alcsoport analízis is a BRCA mutációt mutató ovarium carcinomás betegeknél (n = 136, 51,3%), mivel ez az alcsoport mutatta a legkedvezőbb klinikai hatást a fenntartó olaparib kezelés hatására. A BRCA mutációt hordozó betegeknél (n = 136) statisztikailag szignifikáns módon javult a progressziómentes túlélés (PFS), az első rákövetkező kezelésig vagy a halálozásig eltelt idő (TFST) és a második rákövetkező kezelésig vagy a halálozásig eltelt idő (TSST). A progressziómentes túlélés medián javulása az olaparibbal kezelt betegeknél 6,9 hónap volt a placebóhoz képest (HR 0,18;11 95%-os CI 0,10-0,31; p < 0,00001; medián 11,2 hónap versus 4,3 hónap). A progressziómentes túlélés vizsgáló általi értékelése konzisztens volt a progressziómentes túlélés vakon végzett, független központi radiológiai értékelésével. A randomizációtól az első rákövetkező kezelés elkezdéséig vagy a halálozásig eltelt idő (TFST) 9,4 hónappal hosszabb volt az olaparibbal kezelt betegeknél (HR 0,33; 95%-os CI 0,22–0,50; p < 0,00001; medián 15,6 hónap versus 6,2 hónap). A randomizációtól a második rákövetkező kezelés elkezdéséig vagy a halálozásig eltelt idő (TSST) 8,6 hónappal hosszabb volt az olaparibbal kezelt betegeknél (HR 0,44; 95%-os CI 0,29-0,67; p = 0,00013; medián 23,8 hónap versus 15,2 hónap). Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a teljes túlélésben (HR 0,73; 95%-os CI 0,45-1,17; p = 0,19; medián 34,9 hónap versus 31,9 hónap). A BRCA mutációt hordozó populáción belül a betegség megfékezésének aránya a 24. héten 57% volt az olaparib-, és 24% volt a placebo-csoport betegeinél. Nem észleltek statisztikailag szignifikáns különbségeket az olaparib és a placebo között a betegek által jelentett tünetek vagy az egészségi állapottal összefüggő életminőség tekintetében, amit a FACT/NCCN Ovarian Symptom Index (FOSI - FACT/NCCN ovarium tünet index), a Trial Outcome Index (TOI - vizsgálati végpont index) és a Functional Analysis of Cancer Therapy – Ovarian total score (FACT-O total - a daganatellenes kezelés funkcionális analízise - ovarium összpontszám) eredményeiben bekövetkezett javulási és romlási arányokkal mértek. A BRCA mutációt hordozó betegekkel végzett 19-es vizsgálat legfontosabb hatásossági eredményeit a 2. táblázat és az 1. és 2. ábra mutatja be. 2. táblázat: A BRCA mutációt hordozó, platina-szenzitív, relapszáló ovarium carcinomában szenvedő betegekkel végzett 19-es vizsgálat legfontosabb hatásossági eredményeinek összefoglalása 2. táblázat: A BRCA mutációt hordozó, platina-szenzitív, relapszáló ovarium carcinomában szenvedő betegekkel végzett 19-es vizsgálat legfontosabb hatásossági eredményeinek összefoglalása PFS N (esemény/beteg) (%) Medián PFS (hónap) HRa 95%-os CI p-érték Olaparib 400 mg, naponta kétszer 26/74 (35%) 11,2 0,18 0,10-0,31 <0,00001 Placebo 46/62 (74%) 4,3 TSST- PFS2 approximációja N Medián TSST (hónap) HRa 95%-os CI p-érték Olaparib 400 mg, naponta kétszer 42/74 (57%) 23,8 0,44 0,29-0,67 0,00013 Placebo 49/62 (79%) 15,2 Időközi OS (52%-os feldolgozottság) N Medián OS (hónap) HRa 95%-os CI p-érték Olaparib 400 mg, naponta kétszer 37/74 (50%) 34,9 0,73 0,45-1,17 0,19 Placebo b 34/62 (55%) 31,9 a HR = Hazard Ration – relatív hazárd. Az < 1 érték az olaparibnak kedvez. A Cox-féle arányos hazárd modell alkalmazásával analízist végeztek a következő tényezőkre vonatkozóan: kezelés, a betegség progressziójáig eltelt idő a korábbi, utolsó előtti, platina-kezelés mellett, a korábbi utolsó platina-kezelésre adott objektív válaszreakció, valamint a zsidó származás. b A BRCA mutációt hordozó alcsoport placebóval kezelt betegeinek megközelítőleg az egynegyede (14/62; 22,6%) kapott egy rákövetkező PARP-inhibitor kezelést.12 N Az események száma/a randomizált betegek száma; OS – overall survival – teljes túlélés; PFS – progression free survival – progressziómentes túlélés; CI – confidence interval – konfidencia intervallum; TSST – time to second subsequent therapy or death – a második kezelésig vagy a halálozásig eltelt idő. 1. ábra 19-es vizsgálat BRCA mutációt hordozó betegek progressziómentes túlélésének Kaplan-Meier-féle grafikonja (53%-os feldolgozottság - a vizsgáló értékelése) hónapok 0 3 6 9 12 15 n-olaparib 74 59 34 15 5 0 n-placebo 62 35 13 2 0 0 -----olaparib 400 mg naponta kétszer, ____placebo, x-tengely = a randomizációtól eltelt idő, hónapokban, y-tengely = PFS (progressziómentes túlélés - progression-free survival), n-olaparib = a veszélyeztetett betegek száma - olaparib, n-placebo = a veszélyeztetett betegek száma - placebo 2. ábra 19-es vizsgálat BRCA mutációt hordozó betegek teljes túlélésének Kaplan-Meier-féle grafikonja (52%-os feldolgozottság) hónapok 0 3 6 9 12 15 18 21 24 27 30 33 36 39 42 45 48 51 n-olaparib 74 71 69 67 65 62 56 53 50 48 39 36 26 12 7 0 0 0 n-placebo 62 62 58 52 50 46 39 36 33 29 29 27 21 10 4 0 0 013 -----olaparib 400 mg naponta kétszer, ____placebo, x-tengely = a randomizációtól eltelt idő, hónapokban, y-tengely = OS (teljes túlélés - overall survival), n-olaparib = a veszélyeztetett betegek száma - olaparib, n-placebo = a veszélyeztetett betegek száma - placebo A 19-es vizsgálatban 18 betegnél azonosítottak BRCA mutációt hordozó szomatikus tumort (mutáció a daganatban, de vad típus a csíravonalban). Ezekre a BRCA (sBRCA) mutációt hordozó szomatikus tumorokra vonatkozó, korlátozott mennyiségű adat azt mutatja, hogy az olaparibot kapó betegek közül kevesebbnél számoltak be progresszióval járó eseményről vagy halálhoz vezető eseményről, mint a placebo esetén (3. táblázat). 3. táblázat A progressziómentes túlélés és a teljes túlélés összefoglalása: az sBRCA mutációt hordozó populáció a 19-es vizsgálatban N esemény/beteg (%) PFS Olaparib 400 mg, naponta kétszer 3/8 (38%) Placebo 6/10 (60%) OS Olaparib 400 mg, naponta kétszer 4/8 (50%) Placebo 6/10 (60%) Gyermekek Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Lynparza vizsgálati eredmények benyújtási kötelezettségétől ovarium carcinomában (a rhabdomyosarcoma és a csírasejt tumorok kivételével) (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati információk). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Az olaparib farmakokinetikáját a napi kétszeri 400 mg-os, kapszulában adott dózis mellett ~8,6 l/órás látszólagos plazma-clearance, ~167 l-es látszólagos eloszlási térfogat és ~11,9 órás terminális felezési idő jellemzi. Felszívódás Az olaparib kapszula formulájának szájon át történő alkalmazást követően a felszívódás gyors, és a plazma csúcskoncentráció az adagolást követően jellemzően 1 – 3 óra alatt alakul ki. Többszöri adagolás mellett nincs jelentős akkumuláció. A dinamikus egyensúlyi állapotú expozíciót ~3 – 4 napon belül éri el. Étellel együtt történő adása lassította az olaparib felszívódásának sebességét (a tmax 2 órát késett), és kismértékben növelte a felszívódás mértékét (az AUC értéke megközelítőleg 20%-kal növekedett). Ezért javasolt, hogy a betegek a Lynparza-t legalább egy órával az étkezés után vegyék be, és ez után lehetőleg 2 órán keresztül tartózkodjanak az étkezéstől (lásd 4.2 pont). Eloszlás A napi kétszeri 400 mg-os adagolás mellett elért plazmakoncentráció esetén az olaparib in vitro fehérjekötődése ~82%. Az olaparib közepes mértékben, nem telíthető módon kötődik a humán szérumalbuminhoz (megközelítőleg 55%), és gyengén (körülbelül 35%) kötődik az alfa-1 savas glikoproteinhez.14 Biotranszformáció In vitro kimutatták, hogy az olaparib metabolizmusáért elsősorban felelős enzim a CYP3A4 (lásd 4.5 pont). A 14C-jelzett olaparib nőbetegeknek történő per os adását követően a változatlan olaparib felelős a plazmában keringő radioaktivitás többségéért (70%), és ez volt a fő komponens mind a vizeletben, mind a székletben (sorrendben a dózis 15%-a és 6%-a). Az olaparib extenzíven metabolizálódik. A metabolizmus döntő többsége oxidációs reakcióknak tulajdonítható, és ezt követően a képződött komponensek közül számos megy át glükuronid- vagy szulfát konjugáción. Sorrendben legfeljebb 20, 37 és 20 metabolitot mutattak ki a plazmában, a vizeletben és a székletben, és ezek többsége az adagolt anyag kevesebb, mint 1%-át adja. Egy nyitott gyűrűs hidroxi-ciklopropil rész és két mono-oxigenizált metabolit (mindegyik ~10%) volt a fő keringő komponens, és a mono-oxigenizált metabolitok egyike az excretumokban lévő fő metabolit (sorrendben a vizeletben és a székletben lévő radioaktivitás 6%-a és 5%-a). In vitro az olaparib kis mértékben/egyáltalán nem gátolta a CYP 1A2-t, 2A6-ot, 2B6-ot, 2C8-at, 2C9-et, 2C19-et, 2D6-ot vagy 2E1-et, és várhatóan nem klinikailag jelentős, időfüggő inhibitora egyetlen P450 enzimnek sem ezek közül. In vitro adatok mutatják azt is, hogy az olaparib nem szubsztrátja az OATP1B1-nek, OATP1B3-nak, OCT1-nek, BCRP-nek vagy MRP2-nek, és nem inhibitora az OATP1B3-nak, OAT1-nek vagy MRP2-nek. Elimináció A 14C-jelzett olaparib egyetlen adagja után a beadott radioaktivitás ~86%-a volt visszanyerhető a 7 napos gyűjtési perióduson belül, ~44% a vizeletből és ~42% a székletből. Az anyag jelentős része metabolitok formájában választódott ki. Speciális populációk Beszűkült veseműködés A beszűkült veseműködésnek az olaparib expozíciójára gyakorolt hatását nem vizsgálták. Az olaparib alkalmazható az enyhén beszűkült veseműködésű (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) betegeknél. Korlátozott mennyiségű adat van a közepesen (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) vagy a súlyosan (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) beszűkült veseműködésű betegeknél (lásd 4.2 pont). Beszűkült májműködés A beszűkült májműködésnek az olaparib expozíciójára gyakorolt hatását nem vizsgálták. Az olaparib alkalmazása a beszűkült májműködésű betegeknél (a szérum bilirubinszint magasabb, mint a normálérték felső határának 1,5-szerese) nem javasolt. Idősek A 75 éves és idősebb betegek esetén az adatok mennyisége korlátozott. A rendelkezésre álló adatok populációs analízise nem mutatott összefüggést az olaparib plazmakoncentrációja és a betegek életkora között. Testtömeg Obes (BMI > 30 kg/m2 ) vagy a normálisnál kisebb súlyú (BMI < 18 kg/m2 ) betegekkel kapcsolatosan nincsenek adatok. A rendelkezésre álló adatok populációs analízise nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a betegek testtömege befolyásolja az olaparib plazmakoncentrációját. Rassz Nincs elegendő adat ahhoz, hogy értékelni lehessen a rassz olaparib farmakokinetikájára gyakorolt potenciális hatását, mivel a klinikai tapasztalatot főként fehér bőrű betegekkel nyerték (a populáció analízisbe bevont betegek 94%-a fehér bőrű volt). A korlátozott mennyiségű, rendelkezésre álló adat alapján nem volt arra bizonyíték, hogy jelentős etnikai különbség lenne az olaparib farmakokinetikájában a japán és a fehér bőrű betegek között. Gyermekek Az olaparib farmakokinetikáját értékelő vizsgálatokat gyermekgyógyászati betegekkel nem végeztek. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Genotoxicitás Az olaparib nem mutatott mutagén potenciált, de emlős sejteken in vitro klasztogén volt. Patkányoknál per os adagolva az olaparib mikronukleuszokat indukált a csontvelőben. Ez a klasztogenitás konzisztens az olaparib ismert farmakológiai tulajdonságaival, és embernél genotoxicitási potenciált jelez. Ismételt dózistoxicitás A legfeljebb 6 hónapig tartó, patkányokon és kutyákon végzett ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban az olaparib naponkénti per os dózisai jól tolerálhatók voltak. A toxicitás legfontosabb elsődleges célszerve mindkét fajban a csontvelő volt, a perifériás haematologiai paraméterekben társuló elváltozásokkal. Ezek az eltérések a klinikumban észlelhető expozíciónál alacsonyabb expozíciók mellett is előfordultak, és az adagolás befejezését követő 4 héten belül jórészt reverzibilisek voltak. Az emberi csontvelősejteken végzett ex vivo vizsgálatok szintén megerősítették, hogy az olaparib citotoxikus a humán csontvelősejtekre. Reprodukciós toxicitás Egy nőstény patkányokkal végzett fertilitási vizsgálatban, ahol a gyógyszert az implantációig adagolták, bár az állatok egy részénél hosszabb ideig tartó oestrust figyeltek meg, a párzási teljesítmény és a vemhességi arány változatlan volt. Ugyanakkor az embryofoetalis túlélés valamelyest csökkent. Patkányokkal olyan dózisszint mellett végzett, embryofoetalis fejlődési vizsgálatokban, ami nem indukált jelentős anyai toxicitást, az olaparib a jelentős anyai toxicitást nem okozó dózisszintek mellett csökkent embryofoetalis túlélést, csökkent magzati testtömeget és magzati fejlődési rendellenességeket idézett elő, beleértve a szem jelentős fejlődési rendellenességeit (például anophthalmia, microphthalmia), a csigolyák/bordák fejlődési rendellenességét és visceralis és szkeletális rendellenességeket is. Karcinogenitás Karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek az olaparibbal. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 112 db kemény kapszulát tartalmazó HDPE műanyag tartály, gyermekbiztonsági-zárással. 448 db kapszulát tartalmazó kiszerelés (4 db, 112 db kapszulát tartalmazó tartály). 6.6 Különleges tárolási előírások Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30°C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA AstraZeneca AB SE-151 85 Södertälje Svédország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/14/959/001 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. december 16. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás nők esetében A fogamzóképes nőknek nem szabad teherbe esniük a Lynparza szedése alatt, és nem lehetnek terhesek a kezelés kezdetén. A kezelés előtt minden, premenopauzában lévő nőnél terhességi tesztet kell végezni. A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és a Lynparza utolsó dózisának bevétele után még 1 hónapig. Mivel nem zárható ki, hogy az olaparib enzimindukción keresztül csökkentheti a CYP3A-szubsztrátok expozícióját, a hormonális fogamzásgátlók hatásossága az olaparibbal történő egyidejű alkalmazáskor csökkenhet. Ezért a kezelés alatt egy kiegészítő, nem hormonális fogamzásgátló módszer alkalmazása és terhességi teszt rendszeres elvégzése mérlegelendő (lásd 4.5 pont). Terhesség Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak, beleértve a súlyos teratogén hatásokat és a humán terápiás dózisok melletti expozíciónál kisebb anyai szisztémás expozíció mellett az embryofoetalis túlélésre gyakorolt hatásokat patkányoknál (lásd 5.3 pont). Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs adat az olaparib tekintetében, ugyanakkor az olaparib hatásmechanizmusa alapján a Lynparza alkalmazása nem javallt a terhesség alatt és azoknál a fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megbízható fogamzásgátlást a kezelés alatt és a Lynparza utolsó dózisának bevétele után még 1 hónapig. (A fogamzásgátlásra és a terhességi tesztre vonatkozó további információkért lásd az előző szakaszt: „Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás nők esetében”.) Szoptatás Nincsenek az olaparib anyatejbe történő kiválasztására vonatkozó állatkísérletek. Nem ismert, hogy az olaparib vagy annak metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A készítmény farmakológiai tulajdonságai miatt a Lynparza ellenjavallt a szoptatás alatt és az utolsó adag után 1 hónapig (lásd 4.3 pont). Termékenység A fertilitással kapcsolatban nincsenek klinikai adatok. Állatkísérletekben nem észleltek a fogamzásra gyakorolt hatást, de vannak az embryofoetalis túlélésre gyakorolt nemkívánatos hatások (lásd 5.3 pont). | 
