Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Escitalopram Actavis 10 mg filmtabletta Fehér, ovális, mindkét oldalán domború, egyik oldalán "E", jelöléssel, másik oldalán bemetszéssel, valamint oldalsó bemetszéssel ellátott, 6,4 mm × 9,25 mm-es filmtabletta. A filmtabletta egyenlő adagokra osztható. Escitalopram Actavis 20 mg filmtabletta Fehér, ovális, mindkét oldalán domború, egyik oldalán "E", jelöléssel, másik oldalán bemetszéssel, valamint oldalsó bemetszéssel ellátott, 8 mm × 11,7 mm-es filmtabletta. A filmtabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóActavis Group PTC ehf. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Escitalopram Actavis 10 mg filmtabletta 10 mg eszcitaloprámot tartamaz filmtablettánként (oxalát formájában). Escitalopram Actavis 20 mg filmtabletta 20 mg eszcitaloprámot tartalmaz filmtablettánként (oxalát formájában). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag mikrokristályos cellulóz, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, kroszkarmellóz-nátrium, talkum, magnézium-sztearát. Bevonat hipromellóz 6cP, titán-dioxid (E 171) makrogol 6000. Javallat4.1 Terápiás javallatok Az alábbiak kezelésére javallott: - major depressziós epizódok. - pánikzavar, agorafóbiával vagy anélkül. - szociális szorongásos zavar (szociális fóbia). - generalizált szorongásos zavar - obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A 20 mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított. Major depressziós epizódok A szokásos adag naponta egyszer 10 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi dózis a maximális 20 mg-ig növelhető. Az antidepresszív hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez. Pánikzavar, agorafóbiával vagy anélkül Az első héten napi 5 mg kezdő adag ajánlott, ezután a dózis napi 10 mg-ra emelhető. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető tovább. A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart. Szociális szorongásos zavar A szokásos adag naponta egyszer 10 mg. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Ezt követően a napi dózis a beteg egyéni terápiás válaszától függően 5 mg-ra csökkenthető, vagy a maximális 20 mg-ig emelhető. A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, és a terápiás válasz stabilizálására 12 hetes kezelés javasolt. A terápiára reagálók hosszú távú kezelését 6 hónapig vizsgálták, a visszaesés megelőzését szolgáló kezelés időtartama egyénileg mérlegelendő, és a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni. A szociális szorongásos zavar egy jól definiált diagnosztikai szakkifejezés, ami nem tévesztendő össze a túlzott szégyenlőséggel. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallott, ha a betegség jelentősen akadályozza a munkavégzést és társasági életet. A kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres terápia a teljes kezelési stratégia része. Generalizált szorongásos zavar A kezdő adag naponta egyszer 10 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag a maximális napi 20 mg-ra emelhető. A terápiára reagálók hosszú távú kezelését legalább 6 hónapig vizsgálták olyan betegeknél, akik napi 20 mg-ot kaptak. A kezelés előnyeit és az adagot rendszeresen felül kell vizsgálni (lásd 5.1 pont). Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) A kezdő dózis naponta egyszer 10 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag a maximális napi 20 mg-ig emelhető. Az obszesszív-kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni. A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pont). Idősek (65 év felett) A kezdő dózis naponta egyszer 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag napi 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont). Az eszcitaloprám hatásosságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegeknél nem vizsgálták. Gyermekek és serdülők Az Escitalopram Actavis nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban nincs szükség dózismódosításra. Nagymértékben csökkent vesefunkciójú betegeknél (CLCR kisebb, mint 30 ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az első 2 héten az ajánlott kezdő dózis napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag 10 mg-ig emelhető. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosság és igen óvatos dózisemelés javasolt (lásd 5.2 pont). Gyenge CYP2C19 metabolizálók Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2 hetében ajánlott kezdő dózis napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont). A kezelés leállításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek A kezelés hirtelen leállítása kerülendő. Az eszcitaloprám-kezelés leállításakor az esetleges diszkontinuációs tünetek elkerülése érdekében a dózist legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben a dózis csökkentését követően vagy az adagolás megszüntetésekor tolerálhatatlan mellékhatások lépnek fel, úgy megfontolandó az előzőleg felírt adag visszaállítása. Később a kezelőorvos folytathatja a dózis csökkentését, de a korábbinál fokozatosabb ütemben. Az alkalmazás módja Az Escitalopram Actavis-t naponta egyszer kell szedni, a gyógyszer étellel vagy anélkül is bevehető. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Egyidejű alkalmazása nem szelektív, irreverzíbilis monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) a szerotonin szindróma (agitáció, tremor, hyperthermia stb.) kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Eszcitaloprám és reverzíbilis MAO-A-gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzíbilis, nem szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Az eszcitaloprám ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél igazoltan QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn. Az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések az SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak. Gyermekek és serdülők Az Escitalopram Actavis nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél. Klinikai vizsgálatokban antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban figyeltek meg öngyilkos viselkedést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartást (túlnyomórészt agresszivitás, ellenkezés és düh), mint a placebocsoportban. Ha a klinikai állapot miatt az orvos mégis a kezelés mellett dönt, a beteget gondos monitorozás alatt kell tartani az öngyilkossági tünetek megjelenése tekintetében. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy nem állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedési fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok. Paradox szorongás Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszáns-kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdő dózis alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont). Görcsrohamok Az escitaloprám-kezelést fel kell függeszteni, ha a betegnél első alkalommal jelentkeznek görcsrohamok, illetve ha - a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél - a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI-k alkalmazása kerülendő instabil epilepsziás betegeknél, a jól beállított epilepsziás betegeket pedig szorosan ellenőrizni kell. Mánia Mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél az SSRI-k alkalmazása óvatosságot igényel. Az SSRI-terápiát le kell állítani minden olyan betegnél, aki mániás fázisba lép. Diabetes Diabeteses betegeknél az SSRI-kezelés megváltoztathatja a glikémiás kontrollt (hypoglykaemia vagy hyperglycaemia). Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum adagolásának módosítására. Öngyilkosság/ öngyilkossági gondolatok vagy klinikai állapotromlás Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat. Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az Escitalopram Actavis szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél. Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánsokat szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben. A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz. Akathisia/ pszichomotoros nyugtalanság Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazás akathisia kialakulásával hozható összefüggésbe, melyre a szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, a dózis emelése káros lehet. Hyponatraemia SSRI-k alkalmazásakor ritkán hyponatraemiát jelentettek, amely valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH) következtében alakul ki, és amely általában a kezelés leállításával normalizálódik. Óvatosság ajánlott a veszélyeztetett betegek esetében, így pl. időskorúaknál vagy cirrhosisos betegeknél, illetve olyan gyógyszerek együttadásakor, melyek hyponatraemiát okozhatnak. Haemorrhagia SSRI-kezelés alatt előfordultak bőrvérzéses rendellenességek, például ecchymosis és purpura. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont). Ezért az SSRI-kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta-funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklikus antidepresszívum, az acetilszalicilsav és a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint a diagnosztizált vérzékeny betegeknél. ECT (elektrokonvulzív terápia) Mivel az SSRI-k és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozottan állnak rendelkezésre klinikai tapasztalatok, ezért óvatosság javasolt. Szerotonin szindróma Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású szerek, mint pl. a triptánok (köztük a szumatriptán), opioidok (köztük a tramadol) és triptofán együttes alkalmazása esetén. Az SSRI-ket és a szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán beszámoltak szerotonin szindróma előfordulásáról. Ennek kialakulását az agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes jelezheti. Amennyiben ezt tapasztaljuk, úgy az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását is azonnal le kell állítani, és tüneti kezelést kell kezdeni. Közönséges orbáncfű SSRI-k és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása növelheti a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát (lásd 4.5 pont). A kezelés megszakításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek A diszkontinuációs tünetek jelentkezése gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek mellékhatások. A diszkontinuációs tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés időtartamától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés ütemétől. A leggyakrabban jelentett reakciók a szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és áramütésszerű érzéseket), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitáció, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék, vagy közepesen súlyosak, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek. A tünetek általában a kezelés leállítását követő néhány napon belül jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot. Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3 hónapig vagy hosszabb ideig). Ezért az eszcitaloprám fokozatos elhagyása javasolt, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd "A kezelés leállításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek" rész, 4.2 pont). Szexuális zavar A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg. Koronária betegség A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt kellő körültekintés ajánlott a koronária betegségben szenvedő betegek kezelésekor (lásd 5.3 pont). QT-intervallum megnyúlás Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követően QT-intervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát - azon belül torsade de pointes-t - is jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél már a kezelést megelőzően is fennállt a hypokalaemia, illetve a QT-intervallum megnyúlása vagy más szívbetegség (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pont). Kellő körültekintés ajánlott a jelentős bradycardiában szenvedő betegeknél, illetve azoknál, akiknél a közelmúltban lezajlott akut myocardialis infarctus szerepel a kórtörénetben, vagy kezeletlen szívbetegségben szenvednek. Az olyan elektrolitzavarok, mint a hypokalaemia és hypomagnasaemia fokozzák a malignus arrhythmiák kockázatát, ezért ezeket az eszcitaloprám-kezelés előtt rendezni kell. Stabil szívbetegségben szenvedők kezelésekor megfontolandó a terápia előtti EKG ellenőrző vizsgálat elvégzése. Amennyiben az eszcitaloprám-kezelés alatt cardialis arrhythmia tünetei jelentkeznek, a terápiát le kell állítani és EKG-t kell készíteni. Zártzugú glaucoma Az SSRI-k, beleértve az eszcitaloprámot is, befolyásolhatják a pupilla méretét, ami mydriasist okozhat. Ez a mydriasist okozó hatás potenciálisan beszűkítheti a szemzugot, ami az intraokuláris nyomás növekedését és a zártzugú glaucoma kialakulását eredményezheti, elsősorban az erre hajlamos betegeknél. Ezért az eszcitaloprámot óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik zártzugú glaucomában szenvednek vagy anamnézisükben glaucoma szerepel. Segédanyagok Nátrium A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja sem az intellektuális funkciókat sem a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer károsíthatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeiket. 4.9 Túladagolás Toxicitás Az eszcitaloprám túladagolásról csak kevés átfogó klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Beszámoltak ugyan olyan fatális esetekről, amelyeknél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás, a fatális esetek többségénél azonban a túladagolás más gyógyszerrel együtt következett be. A 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám dózis bevétele nem okozott semmilyen súlyos tünetet. Tünetek Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotonia, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és arrhythmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be. Kezelés Nincs specifikus antidotuma. Biztosítani és fenn kell tartani a szabad légutakat és a megfelelő oxigénellátást, valamint a légzésfunkciókat. A gyomormosás és az aktív szén alkalmazása megfontolandó. A gyomormosást a bevételt követően a lehető leghamarabb el kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott. Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl.: májkárosodás esetén). Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Farmakodinámiás kölcsönhatások Ellenjavallt kombinációk: Irreverzíbilis, nem szelektív MAO-gátlók Súlyos reakciókat jelentettek SSRI-k és nem szelektív, irreverzíbilis monoaminoxidáz-gátlók (MAOI-k) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiket SSRI-kezelésről átmenet nélkül ilyen MAOI-terápiára állítottak át (lásd 4.3 pont). Egyes esetekben ezeknél a betegeknél szerotonin szindróma alakult ki (lásd 4.8 pont). Eszcitaloprám és a nem szelektív, nem reverzíbilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám-kezelést 14 nappal a nem reverzíbilis MAO-gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem szelektív, nem reverzíbilis MAOI-kezelést legalább 7 nappal az eszcitaloprám kezelés befejezése után lehet elindítani. Reverzíbilis, szelektív MAO-A gátló (moklobemid) A szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám és MAO-A-gátló, pl. moklobemid együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Amennyiben a kombináció szükségesnek bizonyul, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és a beteget klinikailag ellenőrizni kell. Reverzíbilis, nem szelektív MAO-A gátló (linezolid) Mivel a linezolid egy reverzíbilis, nem szelektív MAO-gátló antibiotikum, ezért nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, a legkisebb dózist kell adni, szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3 pont). Nem reverzíbilis, szelektív MAO-B-gátló (szelegilin) A szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt szelegilinnel (irreverzíbilis MAO-B-gátló) való együttadás esetén óvatosság szükséges. Napi 10 mg-ig terjedő szelegilin dózisok és racém citaloprám együttadása biztonságosnak bizonyult. QT-intervallum megnyúlás Eszcitaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazásával nem végeztek farmakokinetikai és farmakodinámiás vizsgálatokat. Eszcitaloprám és ilyen gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor nem zárható ki az additív hatás. Ennek megfelelően az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmikumokkal, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszívumokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, elsősorban halofantrin), egyes antihisztaminokkal (asztemizol, hidroxizin, mizolasztin). Elővigyázatosságot igénylő kombinációk: Szerotonerg gyógyszerek Szerotonerg gyógyszerek pl. opioidok (köztük a tramadol) és triptánok (köztük a szumatriptán) együttadása szerotonin szindróma kialakulásához vezethet (lásd 4.4. pont). A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt (pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol). Lítium, triptofán SSRI-k és lítium vagy triptofán egyidejű alkalmazásakor a hatás fokozódását jelentették, ezért ezen gyógyszerek párhuzamos alkalmazásakor óvatosság ajánlott. Közönséges orbáncfű SSRI-k és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása növelheti a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát (lásd 4.4 pont). Haemorrhagia Eszcitaloprám és orális antikoagulánsok kombinációja esetén módosulhat a véralvadásgátló hatás. Az orális antikoagulánst szedő betegek véralvadását az eszcitaloprám-kezelés megkezdésekor illetve abbahagyásakor gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont). Nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) együttadása megnövelheti a vérzési hajlamot (lásd 4.4 pont). Alkohol Az eszcitaloprám és alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Mindazonáltal, egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan az egyidejű alkoholfogyasztás nem javasolt. Hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek Óvatosság szükséges hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek együttadásakor, mert ezek az állapotok növelik a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont). Farmakokinetikai kölcsönhatások Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül zajlik, míg a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek kisebb mértékben ugyan, de szintén közreműködhetnek a metabolizációban. A fő metabolit S-DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát úgy tűnik, részben a CYP2D6 katalizálja. Eszcitaloprám és napi egyszeri 30 mg omeprazol (CYP2C19 gátló) együttes alkalmazása az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte. Eszcitaloprám és naponta kétszer 400 mg cimetidin (közepesen erős általános enzimgátló) egyidejű alkalmazása az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%-os) emelkedését idézi elő. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor, továbbá a dózis módosítása is indokolt lehet. Ennek megfelelően körültekintésre van szükség, amikor a készítményt CYP2C19 gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lansoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. A mellékhatás megfigyelés alapján egyidejű kezelés során az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé (lásd 4.4 pont). Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára Az eszcitaloprám egy CYP2D6 enzimgátló. Óvatosság ajánlott, amikor az eszcitaloprámot olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyek szűk a terápiás index-szel rendelkeznek, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet az adagolás módosítására. Mind dezipraminnal mind pedig metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett. In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám kismértékben gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása esetén rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi felsorolás azokat az SSRI-k alkalmazása mellett észlelt mellékhatásokat mutatja szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriságuk sorrendjében, amelyeket placebokontrollos klinikai vizsgálatokban vagy spontán posztmarketing eseményként az eszcitaloprám-kezelés során is jelentettek. A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebokorrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: Nagyon gyakori (? 1/10); Gyakori (? 1/100 ? ?1/10); Nem gyakori (? 1/1000 ? ? 1/100); Ritka (? 1/10 000 ? ? 1/1000); Nagyon ritka (? 1/10 000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem ismert Thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Anafilaxiás reakció Endokrin betegségek és tünetek Nem ismert Nem megfelelő ADH szekréció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori Csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés Nem gyakori Testtömeg-csökkenés Nem ismert Hyponatraemia, anorexia1 Pszichiátriai kórképek Gyakori Szorongás, nyugtalanság, kóros álmok Csökkent libidó Nők: anorgasmia Nem gyakori Fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavart állapot Ritka Agresszió, deperszonalizáció, hallucináció Nem ismert Mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2 Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Fejfájás Gyakori Insomnia, aluszékonyság, szédülés, paraethesia, tremor Nem gyakori Ízérzékelési zavar, alvászavar, syncope Ritka Szerotonin szindróma Nem ismert Dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/akathizia1 Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori Mydriasis, látászavar A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Tinnitus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Tachycardia Ritka Bradycardia Nem ismert EKG-n QT megnyúlás, kamrai arrhytmia, beleértve a torsade de pointes-t is Érbetegségek és tünetek Nem ismert Orthostaticus hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori Sinusitis, ásítozás Nem gyakori Epistaxis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hányinger Gyakori Hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság Nem gyakori Gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést) Máj- és epebetegségek illetve tünetek Nem ismert Hepatitits, kóros májfunkciós értékek A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Fokozott verejtékezés Nem gyakori Urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus Nem ismert Ecchymosis, angioedema A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori Arthralgia, myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem ismert Vizeletretenció A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Gyakori Férfiak: ejakulációs zavar, impotencia Nem gyakori Nők: metrorrhagia, menorrhagia Nem ismert Galactorrhoea, poszt partum vérzés3 Férfiak: priapismus Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Fáradtság, láz Nem ismert Oedema 1 Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára jelentették. 2 Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont). 3 Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4 és 4.6 pont). QT-intervallum megnyúlása A forgalomba hozatalt követő időszakban QT-intervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát - azon belül torsade de pointes-t is - jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont). A gyógyszerosztályra jellemző hatások Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert. A kezelés megszakításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek Az SSRI/SNRI kezelés (főként hirtelen) abbahagyása gyakran vezet diszkontinuációs tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám-kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók. ATC: N 06 AB 10 Hatásmechanizmus Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter alloszterikus kötőhelyéhez is kötődik, amin kötődési affinitása 1000-szer kisebb. Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása egy sor receptorhoz, beleértve az 5-HT1A, 5-HT2, DA D1 és D2 receptorokat, az alfa1-, alfa2-, béta-adrenerg receptorokat, a hisztamin H1, a muszkarin-- kolinerg-, benzodiazepin- és opiát receptorokat. Az 5-HT-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható. Farmakodinámiás hatások Egy egészséges egyéneken végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 ezredmásodperc (90%-os CI: 2,2-6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 ezredmásodperc (90%-os CI: 8,6-12,8) volt (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont). Klinikai hatásosság Major depressziós epizódok Négy rövid távú (nyolchetes) kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatékonynak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut terápiájában. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, legutóbb alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám- vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban. Szociális szorongásos zavar Az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és a kezelésre reagálók 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózismeghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát. Generalizált szorongásos zavar Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebokontrollos vizsgálat közül mind a négyben hatásos volt. Három, hasonló elrendezésű, összesen 421, eszcitaloprámmal, illetve 419, placebóval kezelt beteg bevonásával végzett vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány sorrendben 47,5%, illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt. Tartós hatás az első héttől kezdve volt megfigyelhető. A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatásosságát egy 24-76 hetes, randomizált, a hatásosság fennmaradását értékelő vizsgálatban igazolták, 373 olyan betegnél, akik reagáltak a kezdeti, 12 hetes nyílt végű periódusban végzett kezelésre. Obszesszív-kompulzív zavar Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A napi 10 és 20 mg eszcitaloprám relapszus-prevenciós hatását egy 16 hetes, nyílt, eszcitaloprámí-kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos fázisban résztvevő betegekkel bizonyították. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A felszívódás majdnem teljes, és független a táplálékfelvételtől. Többszöri dózis után az átlagos tmax = 4 óra. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%. Eloszlás A látszólagos eloszlási térfogat (Vd,béta/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése 80% alatti. Biotranszformáció Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glukuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil- illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges. Elimináció Az eliminációs felezési idő (t1/2 béta) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cloral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepatikus (metabolikus) és renális úton történik, az adag jelentős része azonban metabolitként a vizelettel ürül. Linearitás A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszint mintegy 1 hét alatt alakul ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125-nmol/l-ig terjedő tartomány) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el. Idősek (65 év felett) Az eszcitaloprám eliminációja idős betegeknél lassúbb lehet, mint fiataloknál. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont). Májkárosodás Az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normál májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont). Vesekárosodás Csökkent vesefunkciójú betegeknél (CLCR 10-53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje megnőtt és hatása enyhén megnyúlt. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont). Polimorfizmus Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd 4.2 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az eszcitaloprámmal nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mivel a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányban végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Ezáltal, a citaloprámra vonatkozó minden információ extrapolálható az eszcitaloprámra. Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC). A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai alkalmazás során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4 szerese volt a normál klinikai alkalmazás során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a normál klinikai alkalmazás során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek hemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne. Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám- és citaloprám-kezelés után egyes szövetekben - pl. tüdő, mellékherék és máj - a foszfolipidtartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett látták. A hatás visszafordítható a kezelés megszakításával. A foszfolipidek akkumulálódását (foszfolipoidózis) figyelték meg állatokban számos kation amphoter gyógyszernél. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve. Patkányokkal végzett fejlődési toxicitás vizsgálatokban a klinikai alkalmazás során elért AUC-t meghaladó érték mellett embriotoxikus hatást figyeltek meg (csökkent magzati testtömeg, a csontosodás reverzíbilis megkésése). A malformációk gyakorisága nem növekedett. Egy pre- és posztnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban. Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát és rontja az ondó minőségét. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése PVC//PVDC/Al buborékcsomagolásban 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 98, 100, 200 db filmtabletta Műanyag (polietilén) tartályban Escitalopram Actavis 10 mg filmtabletta 100 és 200 db filmtabletta Escitalopram Actavis 20 mg filmtabletta 100 db filmtabletta Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások PVC/PVDC/Al buborékcsomagolás Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Műanyag (polietilén) tartály Legfeljebb 30 °C-on tárolandó 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Actavis Group PTC ehf. Dalshraun 1 220 Hafnarfjordur Izland 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Escitalopram Actavis 10 mg filmtabletta: OGYI-T-22646/01 14× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/02 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/03 28× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/04 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/05 50× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/06 56× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/07 60× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/08 98× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/09 100× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/10 100× műanyag (polietilén) tartály OGYI-T-22646/11 200× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/12 200× műanyag (polietilén) tartály Escitalopram Actavis 20 mg filmtabletta: OGYI-T-22646/13 14× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/14 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/15 28× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/16 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/17 50× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/18 56× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/19 60× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/20 98× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/21 100× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22646/22 100× műanyag (polietilén) tartály OGYI-T-22646/23 200× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás 9 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. március 20. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. június 29. 16 OGYÉI/43787/2023 OGYÉI/43788/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az eszcitaloprám terhesség alatti alkalmazásáról csupán kevés klinikai adat áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Az Escitalopram Actavis terhesség alatt nem alkalmazható csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után. Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik triszemeszterben is Escitalopram Actavis kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása kerülendő, ha az SSRI-t a terhesség alatt alkalmazzák. A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI-k az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratorikus distress, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, hypertonia, hypotonia, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, lethargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek a szerotonerg hatások vagy a diszkontinuációs tünetcsoport következményei is lehetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek. Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos populációban 1000 terhességre vonatkoztatva 1-2 esetben fordul elő PPHN. A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4 és 4.8 pont). Szoptatás Az eszcitaloprám feltételezhetőleg kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt. Termékenység Állatkísérletetes adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Egyes SSRI-kre vonatkozó mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. Humán termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg. | 
