Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta Sobycor 2,5 mg filmtabletta: fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán enyhén domború felületű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta (hosszúság: 8,3-8,7 mm, szélesség: 5,5 mm, vastagság: 2,8-3,6 mm). A tabletta egyenlő adagokra osztható. Sobycor 5 mg filmtabletta: világos barnássárga színű, ovális, mindkét oldalán enyhén domború felületű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta (hosszúság: 8,3-8,7 mm, szélesség: 5,5 mm, vastagság: 2,8-3,6 mm). A tabletta egyenlő adagokra osztható. Sobycor 10 mg filmtabletta: világos barnássárga színű, kerek, mindkét oldalán enyhén domború felületű, metszett élű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta (átmérő: 10,0-10,3 mm, vastagság: 2,8-3,6 mm). A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Sobycor 2,5 mg filmtabletta: 2,5 mg bizoprolol-fumarátot tartalmaz filmtablettánként. Sobycor 5 mg filmtabletta: 5 mg bizoprolol-fumarátot tartalmaz filmtablettánként. Sobycor 10 mg filmtabletta: 10 mg bizoprolol-fumarátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag mikrokristályos cellulóz A típusú karboximetil-keményítő-nátrium povidon K30 vízmentes, kolloid szilícium-dioxid magnézium-sztearát (E470b) Filmbevonat hipromellóz 2910 makrogol 400 titán-dioxid (E171) talkum sárga vas-oxid (E172) - csak az 5 mg és 10 mg filmtablettára vonatkozik vörös vas-oxid (E172) - csak az 5 mg és 10 mg filmtablettára vonatkozik Javallat4.1 Terápiás javallatok Hypertensio kezelése. Ischaemiás szívbetegség (angina pectoris) kezelése. A stabil, krónikus, csökkent balkamrai szisztolés funkcióval járó szívelégtelenség kezelése ACE-gátlókkal, vízhajtókkal és esetlegesen szívglikozidokkal kombinációban (további információkat lásd az 5.1 pontban). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Hypertensio és angina pectoris Felnőttek Az adagot egyénileg kell beállítani. A szokásos adag 10 mg naponta egyszer, az ajánlott maximális adag 20 mg naponta. Egyes betegeknél a napi 5 mg-os dózis lehet megfelelő. Vese- vagy májkárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos vese- vagy májkárosodás esetén általában nem szükséges az adagolás módosítása. Végstádiumú vesefunkció-károsodás (kreatinin-clearance < 20 ml/perc) vagy súlyos májkárosodás esetén a napi adag nem haladhatja meg a 10 mg bizoprololt. Kisebb adagot kell alkalmazni. Művese-kezelésben részesülő betegeknél a bizoprolol alkalmazásával kapcsolatosan korlátozott a tapasztalat; mindazonáltal nincs arra vonatkozóan adat, hogy az adagoláson változtatni kell. Idősek Normál körülmények között nincs szükség az adag módosítására, de néhány betegnél az 5 mg-os napi adag lehet megfelelő. Súlyos vese- vagy májfunkció-károsodásban az adagot csökkenteni kell. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazásásra vonatkozóan, ezért nem javasolt gyermekek számára. Stabil krónikus szívelégtelenség Felnőttek A krónikus szívelégtelenség standard kezelése ACE-gátló (vagy az ACE-gátlóval kapcsolatos túlérzékenység esetén angiotenzin-receptor-blokkolók), béta-blokkoló, vízhajtó és szükség esetén szívglikozidok adásából áll. A beteg állapota stabil kell hogy legyen (akut szívelégtelenség nélkül) a bizoprolol-kezelés megkezdésekor. Ajánlott, hogy a kezelőorvos gyakorlattal rendelkezzen a krónikus szívelégtelenség kezelésében. A szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio vagy bradycardia jelentkezhet a titrációs időszak alatt vagy később. Titrációs időszak A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal való kezelése titrálást igényel. A bizoprolol-kezelést fokozatos titrálással kell kezdeni a következő lépésekben: - 1,25 mg naponta egyszer, 1 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: - naponta egyszer 2,5 mg-ra további 1 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: - naponta egyszer 3,75 mg-ra további 1 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: - naponta egyszer 5 mg-ra a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: - naponta egyszer 7,5 mg-ra a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: - naponta egyszer 10 mg-ra, fenntartó adagként. Az ajánlott legnagyobb adag 10 mg naponta egyszer. Az élettani paraméterek (pulzusszám, vérnyomás) és a szívelégtelenség rosszabbodását jelző tünetek gondos követése ajánlott a titrációs időszak alatt. A tünetek akár már a kezelés első napján is megjelenhetnek. A kezelés módosítása Ha a legnagyobb ajánlott adag nem jól tolerálható, az adag fokozatos csökkentése megfontolandó. Szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio vagy bradycardia esetén ajánlott az egyidejű egyéb gyógyszeres kezelés adagjának újragondolása. Átmenetileg szükséges lehet a bizoprolol adagjának csökkentése, esetleg megfontolandó a kezelés teljes elhagyása is. Amikor a beteg újra stabil állapotba kerül, meg kell fontolni a bizoprolol újbóli bevezetését és/vagy az adag feltitrálását. Vese- vagy májkárosodás Nem áll rendelkezésre információ a bizoprolol farmakokinetikájáról krónikus szívelégtelenségben és egyidejű máj- vagy veseműködési zavarban szenvedő betegek esetében. Emiatt ezeknél a betegeknél az adag titrálása fokozott óvatosságot igényel. Idősek Nincs szükség az adag módosítására. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazásra vonatkozóan, ezért nem javasolt gyermekek számára. A bizoprolollal való kezelés általában hosszú távú terápiát jelent. A bizoprolol-kezelést tilos hirtelen megszakítani, mert ez az állapot akut rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a kezelést tilos hirtelen abbahagyni. Amennyiben a kezelés elhagyása mellett döntenek, az adag fokozatos csökkentése ajánlott. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A Sobycort reggel kell bevenni; a gyógyszer étkezés közben is bevehető. A gyógyszert folyadékkal kell lenyelni, nem szabad szétrágni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A bizoprolol a következő esetekben ellenjavallt: - a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, - akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenség azon dekompenzált epizódjai, amikor iv. inotróp szer adása szükséges, - cardiogen sokk, - II. vagy III. fokú AV-blokk (pacemaker nélkül), - sick sinus szindróma, - sinoatrialis blokk, - tünetekkel járó bradycardia (a pulzusszám kevesebb, mint 60/perc a kezelést megelőzően), - tünetekkel járó hypotensio (szisztolés vérnyomás < 100 Hgmm), - súlyos asthma bronchiale, - súlyos perifériás érszűkület vagy Raynaud-szindróma súlyos formái, - kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont), - metabolikus acidózis. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelését speciális titrálással kell kezdeni (lásd 4.2 pont). Különösen ischaemiás szívbetegeknél a bizoprolol-kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni, hacsak ez nem szükséges egyértelműen, mivel ez a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont). A bizoprolol-kezelés bevezetése és abbahagyása rendszeres ellenőrzést tesz szükségessé. A bizoprolollal nincs terápiás tapasztalat a szívelégtelenséggel társuló következő betegségek és állapotok kezelésében: - inzulinfüggő diabetes mellitus (I. típusú), - súlyosan károsodott veseműködés, - súlyosan károsodott májműködés, - restrictiv cardiomyopathia, - congenitalis szívbetegség, - hemodinamikailag jelentős, organikus szívbillentyű-betegség, - szívinfarktus 3 hónapon belül. A bizoprolol óvatosan alkalmazható a következő esetekben: - bronchospasmus (asthma bronchiale, obstruktív légúti betegségek); - diabetes mellitus, a vércukorszint jelentős fluktuációjával. A gyógyszer elfedheti a hypoglycaemia tüneteit (pl. tachycardia, palpitáció, verejtékezés); - szigorú koplalás; - folyamatban lévő deszenzitizációs kezelés. Mint minden egyéb béta-blokkoló, a bizoprolol is fokozhatja az allergénekkel szembeni érzékenységet és az anafilaxiás reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt terápiás hatást; - I. fokú AV-blokk; - Prinzmetal angina: koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok előfordulása nem zárható ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a bizoprolol nagy béta-1-szelektivitása ellenére sem. - perifériás artériás érszűkülettel járó betegség (a panaszok felerősödhetnek, különösen a terápia megkezdésekor) - általános anesztézia. Általános anesztézia esetén a béta-adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anesztézia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta-adrenerg blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell a béta-adrenerg receptor-blokkoló alkalmazásáról, mivel az más szerekkel kölcsönhatásba léphet. Ennek eredményeként bradyarrhythmia, a reflex tachycardia csökkentése, illetve a vérveszteség kompenzálását biztosító reflexfolyamatok csökkenése lép fel. Amennyiben indokolt a béta-blokkoló-kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor, és a dózismegvonás mintegy 48 órával az anesztézia előtt fejeződjön be. Verapamil- vagy diltiazem-típusú kalcium-antagonisták, I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek és centrálisan ható antihipertenzív szerek bizoprolollal történő együttadása általában nem ajánlott (további információkért lásd 4.5 pont). Bár a kardioszelektív (béta1-szelektív) béta-blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem-szelektív béta-blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a bizoprolol csak óvatossággal alkalmazható. Obstruktív tüdőbetegségekben szenvedő betegek esetén a bizoprolol-kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni és a beteg rendszeres monitorozása szükséges, az esetleg előforduló új tünetek miatt, mint például nehézlégzés, terhelési intolerancia vagy köhögés. Asthma bronchiale vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor-kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta2-agonista szer dózisának emelése válhat szükségessé. Azoknak a betegeknek, akiknek psoriasisa van, vagy anamnézisükben psoriasis szerepel, béta-blokkolókat (pl. a bizoprololt) csak az előny/kockázat gondos mérlegelését követően szabad adni. Phaeochromocytomában szenvedő betegeknél bizoprolol nem adható az alfa-receptor-blokád eléréséig. A bizoprolol-kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit. Az egyéb béta-blokkolókhoz hasonlóan, a bizoprolol is növelheti az allergének iránti érzékenységet és az anafilaxiás reakció tüneteit fokozhatja. Nátrium A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Egy, ischaemiás szívbetegek bevonásával végzett vizsgálat szerint a bizoprolol alkalmazása nem befolyásolja a járművezetéshez szükséges képességeket. Mégis, tekintettel a szerre adott egyéni reakciók változatosságára, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ez leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása esetén megfontolandó. 4.9 Túladagolás Tünetek Túladagolás során (pl. 15 mg napi dózis a 7,5 mg helyett) harmadfokú AV-blokkról, bradycardiáról és szédülésről számoltak be. Általánosságban elmondható, hogy béta-blokkóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotensióra, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglycaemiára lehet számítani. Mindezidáig csak néhány bizoprolol-túladagolási esetről tudunk hypertoniás és/vagy ischaemiás szívbetegeknél (maximum: 2000 mg): ezekben az esetekben bradycardia és/vagy hypotensio volt tapasztalható; mindegyik beteg állapota rendeződött. Az egyéni érzékenység és válaszreakció egyszeri, nagy dózisú bizoprolol bevételére igen nagy szórást mutat; a szívelégtelenségben szenvedő betegek valószínűleg fokozottan érzékenyek a bizoprolol hatásaira. A bizoprolol-kezelést a dózis fokozatos titrálásával kell elkezdeni a 4.2 pontban megadott adagolási sémának megfelelően. Kezelés Túladagolás esetén általában a bizoprolol-kezelést abba kell hagyni, és támogató, valamint tüneti kezelést kell alkalmazni. A rendelkezésre álló kevés adat szerint a bizoprolol kevéssé dializálható. Ha klinikailag szükséges, a várt farmakológiai hatások és egyéb, béta-blokkolókra vonatkozó ajánlások alapján a következő általános elvek érvényesítendők. Bradycardia: iv. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer óvatos alkalmazása jön szóba. Bizonyos körülmények között transvenosus pacemaker behelyezése válhat szükségessé. Hypotensio: iv. folyadékpótlás és vazopresszorok adása szükséges. Glükagon iv. alkalmazása hasznos lehet. AV-blokk (II. vagy III. fokú): a beteget gondosan monitorozni kell, és izoprenalin infúzióval kell kezelni, vagy transvenosus pacemakert kell behelyezni. A szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek és értágítók adása válhat szükségessé. Bronchospasmus: bronchodilatátor-terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta2-szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin. Hypoglycaemia: iv. glükóz adása. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem ajánlott kombinációk Verapamil-típusú és kisebb fokban diltiazem-típusú kalcium-antagonisták: a kontraktilitást és az atrioventricularis átvezetést negatívan befolyásolják. Verapamil intravénás adása béta-blokkoló-kezelésben részesülő betegnél súlyos hypotensiót és pitvar-kamrai blokkot eredményezhet. I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon): a pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás fokozódhat, és a negatív inotróp hatás felerősödhet. Centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek, mint klonidin és egyéb szerek (pl. metildopa, moxonodin, rilmenidin): a centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek együttes alkalmazása súlyosbíthatja a szívelégtelenséget azáltal, hogy a centrális szimpatikus tónus csökken (a szívfrekvencia és a szívteljesítmény csökken, vazodilatáció jelentkezik). A hirtelen megvonás, különösen, ha az a béta-blokkoló abbahagyása előtt következik be, növelheti a "rebound hypertensio" kockázatát. Óvatosságot igénylő kombinációk A dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták, mint pl. nifedipin, felodipin és amlodipin: együttes alkalmazásuk fokozhatja a hypotensio kockázatát és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nem zárható ki a kamrai pumpafunkció további romlásának a kockázata. III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron): a pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet. Helyileg alkalmazott béta-blokkolót tartalmazó készítmények (pl. glaucoma kezelésére adott szemcseppek): hatásuk összeadódhat a bizoprolol szisztémás hatásával. Paraszimpatomimetikumok: megnyúlhat a pitvar-kamrai átvezetési idő, és így fokozódhat a bradycardia kockázata. Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszintet csökkentő hatás felerősödése. A béta-adrenerg-receptorok gátlása elfedheti a hypoglycaemia tüneteit. Anesztetikumok: a reflex tachycardia csillapodik, és a hypotensio rizikója fokozódik (további információt lásd az általános érzéstelenítésről a 4.4 pontban). Digitális glikozidok: a szívfrekvencia csökken, a pitvar-kamrai átvezetési idő megnyúlik. Nem-szteroid gyulladásgátló készítmények (NSAID-ok): az NSAID-ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását. Béta-szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): bizoprolollal kombinálva mindkét szer hatása csökkenhet. Béta- és alfa-szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): bizoprolollal kombinálva az alfa-adrenoceptor közvetítette vazokonstriktor hatás érvényesülhet, melynek következtében vérnyomás-emelkedés jöhet létre, és a claudicatio intermittens romolhat. Nem-szelektív béta-blokkolók alkalmazása esetén az ilyen interakciók megjelenését valószínűbbnek tartják. Az egyéb antihipertenziv szerek, illetve más, vérnyomáscsökkentő hatású készítmények (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) együttadásakor nőhet az alacsony vérnyomás kockázata. Együttadásuk megfontolandó Meflokin: fokozott a bradycardia kockázata. Monoaminooxidáz-gátlók (kivéve MAO-B-gátlókat): a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hypertoniás krízis kockázata is fokozódik. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások - Nagyon gyakori (? 1/10) - Gyakori (? 1/100 - <1/10) - Nem gyakori (? 1/1 000 - <1/100) - Ritka (? 1/10 000 - <1/1000) - Nagyon ritka (<1/10 000) - Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Pszichiátriai kórképek alvászavarok, depresszió rémálmok, hallucinációk Idegrendszeri betegségek és tünetek szédülés, fejfájás ájulás Szembetegségek és szemészeti tünetek csökkent könnytermelő-dés (figyelembe kell venni, amennyiben a beteg kontaktlencsét visel) conjunctivitis A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei hallászavarok Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek bradycardia a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása AV-átvezetési zavarok Érbetegségek és tünetek végtagi hidegérzés vagy zsibbadás, hypotensio orthostaticus hypotensio Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek asthma bronchiale-ban szenvedő betegeknél, illetve az anamnézisben szereplő obstruktív légúti betegség esetén bronchospas-mus allergiás rhinitis Emésztőrendsze-ri betegségek és tünetek gastrointestina-lis panaszok, mint például émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés Máj- és epebetegségek, illetve tünetek hepatitis A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei túlérzékenységi reakciók (viszketés, kipirulás, bőrkiütés és angiooedema) alopecia, béta-blokkolók kiválthatják vagy súlyosbíthat-ják a psoriasist, vagy psoriasis-szerű bőrkiütést okozhatnak A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei izomgyengeség, izomgörcsök A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek erektilis diszfunkció Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók fáradtság, kimerültség Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei a trigliceridszint emelkedése, a májenzim-értékek emelkedése (ALAT, ASAT) Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-receptor-blokkolók önmagukban, ATC kód: C07A B07. Hatásmechanizmus A bizoprolol magas béta1-szelektivitással rendelkező adrenoreceptor-blokkoló, ami sem intrinsic szimpatomimetikus aktivitással (ISA), sem pedig klinikailag jelentős membránstabilizáló hatással nem rendelkezik. Igen csekély affinitással rendelkezik mind a bronchusok, mind az erek simaizomzatában található, mind a metabolikus szabályozásban szereplő béta2-receptorokhoz. Mindezek eredményeként általánosan elmondható, hogy a bizoprolol esetében nem várható a légúti ellenállásra, a béta2-mediált anyagcsere-folyamatokra kifejtett hatás. Béta1-szelektivitása túlterjed a terápiás dózistartományon. Farmakodinámiás hatások Más, béta1-blokkoló szerekhez hasonlóan a vérnyomáscsökkentés mechanizmusa nem tisztázott, de az ismert, hogy a bizoprolol erőteljesen csökkenti a plazma reninszintet. Anginás betegeknél a béta1-receptor gátlása csökkenti a szívműködést, és ennek következtében a szív oxigénigényét. Ezért a bizoprolol eredményes a tünetek megszüntetésében vagy csökkentésében. Amennyiben olyan koszorúér-betegségben szenvedő betegeknek, akiknek nincs krónikus szívelégtelensége, akutan adják, a bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ebből eredően pedig a perctérfogatot és az oxigénfogyasztást. A krónikus kezelés során a kezdetben emelkedett perifériás rezisztencia csökken. Klinikai hatásosság és biztonságosság A CIBIS II vizsgálatban összesen 2647 beteg került bevonásra, 83% (N = 2202) tartozott a NYHA III. stádiumba és 17% (N = 445) NYHA IV. stádiumba. Stabil, tüneteket okozó szisztolés szívelégtelenségük volt (ejekciós frakció ? 35%, az echocardiographia alapján). A teljes halálozás 17,3%-ról 11,8%-ra csökkent (34%-os relatív csökkenés). A hirtelen halálok számának csökkenése (3,6% vs. 6,3%, 44%-os relatív csökkenés) és a kórházi kezelést igénylő szívelégtelenségi epizódok számának csökkenése (12% vs. 17,6%, 36%-os relatív csökkenés) volt megfigyelhető. Végül pedig a NYHA stádiumbeosztás szerinti funkcionális állapot jelentős javulása volt kimutatható. A bizoprolol bevezetése és titrációja alatt voltak kórházi felvételek bradycardia (0,53%), hypotensio (0,23%) és heveny dekompenzáció (4,97%) miatt, de nem gyakrabban, mint a placebocsoportban (0%, 0,3%, 6,74%). A halálos vagy maradandó károsodást okozó stroke-ok száma a vizsgálat teljes időtartama alatt a bizoprolol-csoportban 20 volt, a placebocsoportban 15. A CIBIS III vizsgálat 1010, 65 év fölötti beteget vizsgált enyhe vagy középsúlyos krónikus szívelégtelenséggel (CHF, NYHA II. vagy III. stádium) és 35% vagy az alatti balkamrai ejekciós frakcióval, akiket még nem kezeltek ACE-gátlóval, béta-blokkolóval vagy angiotenzin-receptor-blokkolóval. A betegeket 6-24 hónapig kezelték a bizoprolol és enalapril kombinációjával egy, 6 hónapos bizoprolollal vagy enalaprillal folytatott kezdeti kezelést követően. A krónikus szívelégtelenség rosszabbodása gyakoribb volt azok között, akik bizoprololt kaptak a 6 hónapos bevezető kezelés során. A protokoll szerinti adatelemzés során az, hogy az "először-bizoprolol"-kezelés nem rosszabb az "először-enalapril"-kezelésnél, nem volt bizonyítható, bár a krónikus szívelégtelenség kezelésének kétféle bevezetése során a halálozás és kórházi kezelés, mint elsődleges kombinált végpontok a vizsgálat végén hasonló arányban szerepeltek (32,4% a "először-bizoprolol"-csoportban vs. 33,1% az "először-enalapril"-csoportban, a protokoll szerinti populációban). A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a bizoprolol használható időskorú, szívelégtelenségben szenvedőknél is, ha betegségük enyhe vagy középsúlyos. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A bizoprolol orális alkalmazást követő felszívódása, biológiai hasznosíthatósága körülbelül 90%. Eloszlás Eloszlási térfogata 3,5 l/ttkg. Plazmafehérjékhez körülbelül 30%-ban kötődik. Biotranszformáció és elimináció A bizoprolol két, egymással egyenlő mértékű eliminációt biztosító úton választódik ki a szervezetből: 50%-ban a májban inaktív metabolitokká alakul, melyeket azután a vesék választanak ki. A fennmaradó 50% a veséken keresztül változatlan formában ürül. A gyógyszer teljes clearance-értéke kb. 15 l/h. A 10-12 órás plazmafelezési idő napi egyszeri adagolást követően 24 órás hatást biztosít. Linearitás A bizoprolol kinetikája lineáris, független az életkortól. Különleges betegcsoportok Mivel az elimináció a májban és a vesékben hasonló mértékű, ezért májkárosodásban vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Károsodott máj- vagy vesefunkciójú, stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a farmakokinetikát nem vizsgálták. Krónikus szívelégtelenségben szenvedő (NYHA III. stádiumú) betegeknél a bizoprolol plazmaszintje magasabb és a felezési ideje hosszabb, mint egészséges önkéntesekben. Egyensúlyi állapotban, 10 mg-os napi dózis mellett, a maximális plazmakoncentráció 64±21 ng/ml és felezési ideje 17±5 óra. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - biztonságossági farmakológiai, ismételt dózisú toxicitási, genotoxicitási vagy karcinogenitási - vizsgálatokból származó preklinikai adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, nagy dózisban a bizoprolol is mutatott anyai (csökkent táplálékbevitel és a testsúlygyarapodás elmaradása) és embrionális/magzati toxicitást (az embryo-resorptio fokozott előfordulása, az utód csökkent születési súlya, lassult fizikális fejlődés), de teratogenitást nem észleltek. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db és 100 db tabletta Alu/Alu buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Sobycor 2,5 mg filmtabletta OGYI-T-22583/01 28× OGYI-T-22583/02 30× OGYI-T-22583/03 60× OGYI-T-22583/04 90× Sobycor 5 mg filmtabletta OGYI-T-22583/05 28× OGYI-T-22583/06 30× OGYI-T-22583/07 60× OGYI-T-22583/08 90× Sobycor 10 mg filmtabletta OGYI-T-22583/09 28× OGYI-T-22583/10 30× OGYI-T-22583/11 60× OGYI-T-22583/12 90× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. december 4. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2019. január 7. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. december 11. 12 OGYÉI/67429/2021 OGYÉI/67431/2021 OGYÉI/67432/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A bizoprolol olyan farmakológiai hatásokkal rendelkezik, melyek károsan befolyásolhatják a terhességet és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta-adrenerg receptorokat blokkoló szerek csökkentik a placentaris perfúziót, ami kapcsolódhat a foetus fejlődésbeni elmaradásával, intrauterin halálozással, spontán abortusszal és koraszüléssel. Nemkívánatos hatások (pl. hypoglycaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatban vagy az újszülöttben. Ha a béta-adrenerg receptor-blokkoló alkalmazása szükséges, béta1-szelektív szer választandó. A bizoprolol terhességben nem javasolt, hacsak nem kivételesen indokolt. Ha bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentaris véráramlást és a magzat növekedését monitorozni kell. Alternatív terápia alkalmazása megfontolandó, amennyiben bármilyen - a terhességre vagy a magzatra - káros hatás jelentkezik. Az újszülött állapotát gondosan monitorozni kell. Rendszerint az élet első 3 napján várható hypoglycaemia és bradycardia előfordulása. Szoptatás Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért a bizoprolol alkalmazása alatt a szoptatás nem javasolt. | 
