Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

CAPECITABIN SANDOZ 150MG FILMTABL 60X BUB

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Sandoz Hungária Kereskedelmi Kft.
Hatástani csoport:
L01BC Pirimidin analógok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-22472/08
Hatóanyagok:
CapecitabinumDDD
Hatáserősség:
++ (kétkeresztes), igen erős hatású (++)
Fogy. ár:
7347 Ft
Kiadhatóság:
SZ Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos ellenőrzés mellett kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,007347,00
Közgyógy7347,000,00
Teljes0,007347,00
Egyedi engedélyes0,007347,00
Tárolás:
Legfeljebb 30 °c-on tárolandó
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Májbetegség esetén alkalmazása ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása ellenjavallt
Gyerekre nincs adat
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Javallat

4.1 Terápiás javallatok

A Capecitabin Sandoz III. stádiumú (Dukes szerinti C stádium) vastagbélrákos betegek műtét utáni adjuváns kezelésére javallott (lásd 5.1 pont).

A Capecitabin Sandoz a metasztatikus colorectalis rák kezelésére javallott (lásd 5.1 pont).

A Capecitabin Sandoz platina-alapú sémával kombinálva az előrehaladott gyomorrák elsővonalbeli kezelésére javallott (lásd 5.1 pont).

A Capecitabin Sandoz docetaxellel kombinálva (lásd 5.1 pont) lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus emlőrák kezelésére javallott eredménytelen citotoxikus kemoterápia után. Az előző terápiának tartalmaznia kell egy antraciklint. A Capecitabin Sandoz monoterápiában is javallott, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus emlőrák kezelésére sikertelen taxán és antraciklin tartalmú kemoterápia után vagy olyan betegek esetében, akiknek további antraciklin terápia nem javallott.




Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Capecitabin Sandozt csak a daganatellenenes gyógyszerek használatában jártas szakorvos írhatja fel. Minden beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani az első kezelési ciklus alatt.
A kezelést abba kell hagyni, ha a betegség súlyosbodik vagy nem tolerálható toxicitás lép fel. A Capectabin Sandoz kezdő szokásos (1250 mg/m2) és csökkentett (1000 mg/m2) dózisainak a kiszámítása a testfelszín alapján történik (lásd 1. és 2. táblázat).

Adagolás

Ajánlott adagolás (lásd 5.1 pont).

Monoterápia
Vastagbélrák, colorectalis rák és emlőrák
Monoterápiában adva a Capecitabin Sandoz szokásos kezdő dózisa a vastagbélrák adjuváns kezelésére metasztatikus colorectalis rák,lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus emlőrák kezelésére 1250 mg/m2 naponta kétszer (reggel és este, ez 2500 mg/m2 napi összdózist jelent) 14 napig, amit 7 napos szünet követ. A III. stádiumban lévő vastagbélrákos betegeket ajánlott összesen 6 hónapon át adjuváns kezelésben részesíteni.

Kombinációs terápia
Vastagbélrák, colorectalis rák és gyomorrák
Kombinációs kezelés esetén a Capecitabin Sandoz javasolt kezdő dózisát vagy 800-1000 mg/m2-re kell csökkenteni, amennyiben 14 napig naponta kétszer adják, melyet egy 7 napos szünet követ, vagy 625 mg/m2-re kell csökkenteni, ha naponta kétszer, folyamatosan adják (lásd 5.1 pont). Irinotekánnal való kombinációban a javasolt kezdő dózis napi kétszeri adagolás esetén 800 mg/m2 14 napig, amelyet 7 napos szünet követ, az 1. napon 200 mg/m2 irinotekánnal kombinálva. Bevazicumab bevonása a kombinációs kezelésbe nem befolyásolja a Capecitabin Sandoz kezdő dózisát. A Capecitabin Sandoz és ciszplatin kombinációs kezelésben részesülő betegeknél - a ciszplatin alkalmazási előírásában leírtak szerint - a ciszplatin adagolásának megkezdése előtt premedikációval megfelelő hidráltsági állapotról és hányáscsillapításról kell gondoskodni. A Capecitabin Sandoz és oxaliplatin kombinációs kezelésben részesülő betegeknél hányás elleni premedikáció javasolt az oxaliplatin alkalmazási előírásában leírtak szerint. A III. stádiumban lévő vastagbélrákos betegeket ajánlott 6 hónapon keresztül adjuváns kezelésben részesíteni.

Emlőrák
Metasztatikus emlőrák kezelésében a Capecitabin Sandoz javasolt kezdő dózisa docetaxellel kombinálva1250 mg/m2 naponta kétszer 14 napig, amit 7 napos szünet követ. A kombinációban alkalmazott docetaxel dózisa 75 mg/m2 1 órás intravénás infúzióban, minden 3. héten adva. A docetaxel alkalmazási előírásának megfelelően egy orális kortikoszteroid, mint pl. dexametazon premedikáció kezdése szükséges a docetaxel adása előtt a Capecitabin Sandozzal és docetaxellel kombinált kezelésben részesülő betegeknél.

A Capecitabin Sandoz dózis kiszámítása
1. táblázat: A szokásos és a csökkentett dózisok kiszámítása a testfelszín alapján a Capecitabin Sandoz 1250 mg/m2 kezdő dózisára vonatkozóan


Dózisszint 1250 mg/m2 (naponta kétszer)

Teljes dózis


1250 mg/m2
A 150 mg-os
és/vagy 500 mg-os
tabletták száma
alkalmazásonként
(alkalmazás reggel
és este)
Csökkentett dózis
(75%)

950 mg/m2
Csökkentett dózis
(50%)

625 mg/m2
Testfelszín (m2)
Dózis
alkalmazásonként
(mg)

150 mg

500 mg
Dózis
alkalmazásonként
(mg)
Dózis
alkalmazásonként
(mg)
?1,26
1500
-
3
1150
800
1,27 - 1,38
1650
1
3
1300
800
1,39 - 1,52
1800
2
3
1450
950
1,53 - 1,66
2000
-
4
1500
1000
1,67 - 1,78
2150
1
4
1650
1000
1,79 - 1,92
2300
2
4
1800
1150
1,93 - 2,06
2500
-
5
1950
1300
2,07 - 2,18
2650
1
5
2000
1300
?2,19
2800
2
5
2150
1450

2. táblázat: A szokásos és a csökkentett dózisok kiszámítása a testfelszín alapján a Capecitabin Sandoz 1000 mg/m2 kezdő dózisára vonatkozóan


Dózisszint 1000 mg/m2 (naponta kétszer)

Teljes dózis


1000 mg/m2
A 150 mg-os
és/vagy 500 mg-os
tabletták száma
alkalmazásonként
(alkalmazás reggel
és este)
Csökkentett dózis
(75%)

750 mg/m2
Csökkentett dózis
(50%)

500 mg/m2
Testfelszín (m2)
Dózis
alkalmazásonként
(mg)

150 mg

500 mg
Dózis
alkalmazásonként
(mg)
Dózis
alkalmazásonként
(mg)
?1,26
1150
1
2
800
600
1,27 - 1,38
1300
2
2
1000
600
1,39 - 1,52
1450
3
2
1100
750
1,53 - 1,66
1600
4
2
1200
800
1,67 - 1,78
1750
5
2
1300
800
1,79 - 1,92
1800
2
3
1400
900
1,93 - 2,06
2000
-
4
1500
1000
2,07 - 2,18
2150
1
4
1600
1050
?2,19
2300
2
4
1750
1100

Az adagolás módosítása a kezelés folyamán:

Általános
A Capecitabin Sandoz adagolás toxikus hatásai tüneti kezeléssel és/vagy az adagolás módosításásával (a kezelés megszakításával vagy a dózis csökkentésével) kezelhetők. Ha az adagot egyszer már csökkentették, nem emelhető újra egy későbbi időpontban. Olyan toxicitások megjelenése esetén, melyek a kezelőorvos megítélése szerint nem valószínű, hogy súlyossá vagy életveszélyessé válhatnak, pl. alopecia, megváltozott ízlelés, körömelváltozások esetén a kezelés ugyanazzal az adagolással folytatható, dóziscsökkentés vagy a kezelés megszakítása nélkül. A Capecitabin Sandoz kezelésben részesülő betegekkel közölni kell, hogy a tabletta szedését azonnal abba kell hagyni, ha közepes vagy súlyos toxicitást észlelnek. A toxicitás miatt kihagyott Capecitabin Sandoz adagokat nem kell pótolni. Toxicitás esetén a következő dózismódosítások javasolhatók:

3. táblázat: Capecitabin Sandoz dóziscsökkentési séma (3 hetes ciklusos vagy folyamatos kezelés)

Toxicitás
fokozatok*

A dózis változása egy terápiás
cikluson belül

Dózismódosítás a következő
ciklusra/dózisra
(a kezdő dózis %-a)
* 1. fokozat
Változatlan dózis
Változatlan dózis
* 2. fokozat
-1. megjelenés
Megszakítani, míg 0 - 1. fokozatba visszatér


100%
-2. megjelenés

75%
-3. megjelenés

50%
-4. megjelenés
A kezelést végleg abbahagyni
Nem értelmezhető
3. fokozat
-1. megjelenés
Megszakítani, míg 0 - 1. fokozatba
visszatér
75%
-2. megjelenés

50%
-3. megjelenés
A kezelést végleg abbahagyni
Nem értelmezhető
* 4. fokozat
-1. megjelenés
Végleg abbahagyni,
vagy
- ha az orvos úgy gondolja,
hogy a beteg érdekében folytatni kell a kezelést - megszakítani,
míg 0 - 1. fokozatba visszatér
50%
-2. megjelenés
A kezelést végleg abbahagyni
Nem értelmezhető

*A National Cancer Institute of Canada Clinical Trial Group (NCIC CTG) Common Toxicity Criteria (1. verzió), vagy a Common Terminology Criteria for Adverse Events (CTCAE) of the Cancer Therapy Evaluation Program, US National Cancer Institute, (3. verzió) szerint.
A kéz-láb szindrómára és a hyperbilirubinaemiára vonatkozóan lásd a 4.4 pontot.

Hematológia
Azok a betegek, akiknek kiindulási neutrofilszáma <1,5 x 109/l és/vagy thrombocyta-száma <100 x 109/l, nem kezelhetők Capecitabin Sandozzal. Ha egy előre nem tervezett laboratóriumi vizsgálat a kezelési ciklus alatt azt mutatja, hogy a neutrofilszám 1,0 x 109/l alá, vagy a vérlemezkeszám 75 x 109/l alá esik, a Capecitabin Sandozzal való kezelést meg kell szakítani.

Dózismódosítás toxicitás miatt, a Capecitabin Sandoz 3-hetes ciklusban, más gyógyszerekkel való kombinált adagolása során:
A Capecitabin Sandoz toxicitás miatt szükséges dózismódosítását, ha 3 hetes ciklusokban más gyógyszerekkel kombinálva adják, a fenti 3. táblázat szerint kell elvégezni, míg más gyógyszer(ek) adagolását az adott gyógyszer(ek) alkalmazási előírása szerint kell módosítani.

Egy kezelési ciklus kezdetén, ha Capecitabin Sandozzal vagy más gyógyszer(ek)kel végzett kezelést késleltetni kell, az összes terápia alkalmazását késleltetni kell mindaddig, amíg a kezelés megkezdésének feltételei minden gyógyszerre vonatkozóan teljesülnek.

Egy kezelési cikluson belül előforduló, a kezelőorvos megítélése szerint a Capecitabin Sandoz terápiával összefüggésbe nem hozható toxicitás esetén a Capecitabin Sandoz adását folytatni kell, míg a másik gyógyszer dózisát az alkalmazási előírásában foglaltaknak megfelelően módosítani kell.

Amennyiben a másik gyógyszer(ek) adagolását véglegesen abba kell hagyni, a Capecitabin Sandozzal való kezelést ismét el lehet kezdeni, amikor a Capecitabin Sandoz kezelés újrakezdéséhez szükséges feltételek teljesülnek.

Ez a javaslat minden indikációban és minden speciális betegcsoportra érvényes.

A Capecitabin Sandoz más gyógyszerekkel való folyamatos, kombinált adagolásakor jelentkező, toxicitás miatti dózismódosítása
A Capecitabin Sandoz más gyógyszerekkel való folyamatos, kombinált adagolásakor jelentkező, toxicitás miatti dózismódosítását a fenti 3. táblázat szerint kell elvégezni, míg az egyéb gyógyszer(ek) adagolását az adott gyógyszer alkalmazási előírása szerint kell módosítani.

Az adagolás módosítása különleges betegcsoportoknál:

Májkárosodás
Nem állnak rendelkezésre elegendő biztonságossági és hatékonysági adatok májkárosodásban szenvedő betegeknél, így módosított adagolás nem adható meg. Nincsenek adatok cirrhosisos és hepatitises májkárosodással kapcsolatosan.

Vesekárosodás
A Capecitabin Sandoz filmtabletta ellenjavallt súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance 30 ml/min alatt [Cockcroft és Gault] a kezelés kezdetén). A 3. vagy 4. fokozatú mellékhatások incidenciája közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance 30-50 ml/min a kezelés kezdetén) gyakoribb, mint az összpopulációban. A kezelés kezdetén már meglévő közepesen súlyos vesekárosodás esetén a dózist ajánlott az 1250 mg/m2-es kezdő dózis 75%-ára csökkenteni. A kezelés kezdetén közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél az 1000 mg/m2-es kezdődózis alkalmazásakor dóziscsökkentés nem szükséges. Enyhe vesekárosodásban (kreatinin-clearance 51-80 ml/min a kezelés kezdetén) a kezdő dózis csökkentése nem javasolt. A beteget gondosan kell monitorozni, és a kezelést azonnal meg kell szakítani, ha 2., 3. vagy 4. fokozatú mellékhatás jelentkezik a kezelés folyamán, majd a dózist a továbbiakban a fenti, 3. táblázat szerint kell változtatni. Ha a számított kreatinin-clearance a kezelés alatt 30 ml/min alá csökken, a Capecitabin Sandozzal folytatott kezelést abba kell hagyni. A vesekárosodás esetén alkalmazandó adagolási módosítások monoterápia és kombinációs terápia esetén is érvényesek (lásd alább az "Idősek" részt).

Idősek
Capecitabin Sandoz monoterápia esetén a kezdő dózist nem kell változtatni. 60 éves vagy ezt meghaladó kor felett azonban a 3. és 4. fokozatú mellékhatások gyakrabban fordultak elő, mint fiatalabb betegeken.
Amikor a Capecitabin Sandozt más gyógyszerekkel kombinálva adták, az idős betegek (? 65 éves) körében több 3. és 4. fokozatú mellékhatást tapasztaltak, mint a fiatalabb betegek körében, beleértve azokat is, melyek a kezelés abbahagyásához vezettek. A 60 évesnél idősebb betegek gondos megfigyelése javasolt.
* Docetaxellel kombinálva: a kezeléssel összefüggő 3. vagy 4. fokozatú mellékhatások és a kezeléssel összefüggő súlyos mellékhatások incidenciája 60 éves vagy ennél idősebb betegek esetén (lásd 5.1 pont) növekedett. A 60 éves és ennél idősebb betegek kezelése esetén a Capecitabin Sandoz kezdő dózisát 75%-ára ajánlott csökkenteni (950 mg/m2 naponta kétszer).
Ha nem figyelnek meg toxicitást a csökkentett Capecitabin Sandoz kezdő dózissal és docetaxellel kezelt 60 éves vagy ennél idősebb betegen, a Capecitabin Sandoz dózis óvatosan emelhető naponta kétszer 1250 mg/m2-re.

Gyermekek
A kapecitabinnak gyermekek esetén vastagbél-, colorectális-, gyomor- és emlőrák javallata esetén nincs releváns alkalmazása.

Az alkalmazás módja
A kapecitabin tablettát étkezés után 30 percen belül, egészben, vízzel kell lenyelni.
A kapecitabin tablettákat nem szabad széttörni, vagy szétvágni.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

* Fluoropirimidin terápiára adott súlyos és váratlan reakció az anamnézisben.
* A készítmény hatóanyagával, a kapecitabinnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, valamint fluorouracillal szembeni túlérzékenység.
* Ismert, teljes dihidropirimidin-dehidrogenáz (DPD) - aktivitás hiány (lásd 4.4 pont).
* Terhesség és szoptatás.
* Súlyos leukopenia, neutropenia vagy thrombocytopenia.
* Súlyos májkárosodás.
* Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30 ml/min alatt).
* Nemrégiben alkalmazott vagy együttadott brivudinnal történő kezelés (lásd 4.4 és 4.5 pont gyógyszerkölcsönhatásokra vonatkozó részei).
* Amennyiben a kombinációs kezelési sémákban szereplő bármely gyógyszerrel szemben ellenjavallat áll fenn, az érintett gyógyszer nem alkalmazható.




Kölcsönhatás

4.5 pont gyógyszerkölcsönhatásokra vonatkozó részei).
* Amennyiben a kombinációs kezelési sémákban szereplő bármely gyógyszerrel szemben ellenjavallat áll fenn, az érintett gyógyszer nem alkalmazható.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Dózislimitáló toxikus hatások
A dózislimitáló toxikus hatások közé tartozik a hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, stomatitis és kéz-láb szindróma (kéz-láb bőrreakció, palmaris-plantaris erythrodisaesthesia). A legtöbb mellékhatás reverzibilis, és nem teszi szükségessé a kezelés tartós abbahagyását, bár szükség lehet az adagolás felfüggesztésére vagy a dózis csökkentésére.

Diarrhoea
A súlyos hasmenéses betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, folyadék- és elektrolit pótlást kell alkalmazni, ha dehidrált állapotba kerülnek. A szokásos hasmenés elleni kezelés (pl. loperamid) alkalmazható. A NCIC CTC 2.fokozatú diarrhoea definíciója: a napi székletürítés 4-6-ra emelkedik, vagy éjszaka is történik székletürítés; 3. fokozatú diarrhoea: napi 7-9 székelés, vagy inkontinencia és malabsorptio. 4. fokozatú diarrhoea: ?10 székelés naponta vagy nagymértékben véres hasmenés, vagy parenterális támogatás szükséges. A dózis csökkentését szükség szerint kell elvégezni (lásd 4.2 pont).

Dehidráció
A dehidrációt meg kell előzni, vagy ha kialakul, korrigálni kell. Azok a betegek, akiknél anorexia, asthenia, hányinger, hányás vagy hasmenés lép fel, gyorsan dehidrálódhatnak. A dehidráció akut veseelégtelenséget okozhat, különösen azokban a betegekben, akiknek már eleve csökkent volt a vesefunkciójuk, illetve amikor a kapecitabint ismerten nefrotoxikus gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazzák. A dehidráció következtében kialakult akut veseelégtelenség potenciálisan fatális kimenetelű lehet. Amennyiben 2. fokozatú (vagy súlyosabb) dehidráció fordul elő, a kapecitabin-kezelést azonnal meg kell szakítani, és a dehidrációt korrigálni kell. A kezelést addig nem szabad újrakezdeni, amíg a beteg hidráltsági állapota nem megfelelő, és valamennyi kiváltó tényező korrigálása vagy kezelése nem történt meg. Amennyiben szükséges, a súlyosbodást kiváltó mellékhatások miatt dózismódosítást kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Kéz-láb szindróma
Kéz-láb szindróma (egyéb elnevezései: kéz-láb bőrreakció vagy palmaris-plantaris erythrodisaesthesia vagy kemoterápia által kiváltott acralis erythema).
Az 1. fokozatú kéz-láb szindróma definíciója: zsibbadás, disaesthesia/paraesthesia, bizsergés, a kezek és/vagy lábak fájdalommentes duzzadása vagy erythemája, és/vagy diszkomfort érzés, mely nem akadályozza a beteg normális tevékenységét.
2. fokozatú kéz-láb szindróma: a kezek és/vagy lábak fájdalmas erythemája és duzzadása, és/vagy diszkomfort érzés, mely érinti a beteg napi tevékenységét.
3. fokozatú kéz-láb szindróma: a kezek és/vagy lábak nedves desquamatiója, ulcerációja, hólyagosodása és súlyos fájdalmai, és/vagy súlyos diszkomfort érzés, mely a beteget munkaképtelenné teszi és a napi tevékenységeket is képtelen elvégezni. A tartós vagy súlyos kéz-láb szindróma (2. fokozatú és annál súlyosabb) végső soron az ujjlenyomat elvesztéséhez vezethet, ami befolyásolhatja a beteg azonosítását. Ha a 2. vagy 3. fokozatú kéz-láb szindróma jelentkezik, a kapecitabin adását meg kell szakítani a tünetek megszűnéséig, vagy az 1. fokozatú intenzitás eléréséig. A 3. fokozatú kéz-láb szindróma után a továbbiakban csökkentett kapecitabin dózisokat kell alkalmazni. Amennyiben a kapecitabint és a ciszplatint kombinációban adják, a B6-vitamin (piridoxin) alkalmazása nem ajánlott a kéz-láb szindróma tüneti vagy másodlagos profilaktikus kezelésére, mivel a publikált jelentések szerint a ciszplatin hatását csökkentheti. Bizonyos jelek azt mutatják, hogy kapecitabinnal kezelt betegek esetében a dexpantenol hatásos a kéz-láb szindróma profilaxisában.

Kardiotoxicitás
A fluoropirimidin terápiával kapcsolatosan beszámoltak kardiotoxikus hatásokról, mint szívizominfarktus, angina, dysrhythmiák, cardiogen shock, hirtelen halál és elektrokardiográfiai változások (beleértve a nagyon ritkán előforduló, QT-intervallum megnyúlással járó eseteket is). Ezek a mellékhatások gyakrabban jelentkezhetnek olyan betegeken, akik anamnézisében koronáriabetegség szerepel. Kapecitabinnal kezelt betegeken cardialis arrhythmia (beleértve a kamrafibrillációt, torsade de pointes-t és bradycardiát is), angina pectoris, szívizominfarktus, szívelégtelenség és cardiomyopathia fordult elő. Olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében jelentős szívbetegség, arrhythmia és angina pectoris fodult elő, óvatosan kell eljárni (lásd 4.8 pont).

Hypo- vagy hypercalcaemia
Hypo- vagy hypercalcaemiát is észleltek kapecitabin-kezelés során. Már fennálló hypocalcaemia vagy hypercalcaemia esetén óvatosság szükséges (lásd 4.8 pont).

Központi vagy perifériás idegrendszeri betegség
Óvatosan kell eljárni a központi vagy perifériás idegrendszer megbetegedéseiben, pl. agyi metasztázis vagy neuropathia esetén (lásd 4.8 pont).

Diabetes mellitus vagy elektrolitzavarok
Óvatosan kell eljárni diabetesben vagy elektrolitzavarokban szenvedő betegek esetében, mert ezek az állapotok súlyosbodhatnak a kapecitabin-kezelés során.

Kumarin-származék antikoagulánsok
Egy egyszeri adag warfarin beadásával végzett gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatban az S-warfarin átlagos AUC értéke (+57%) szignifikánsan emelkedett. Ezek az eredmények kölcsönhatásra utalnak, ami valószínűleg a citokróm P450 2C9 izoenzim rendszer kapecitabin által történő gátlásának köszönhető. Egyidejű kapecitabin és oralis kumarin-típusú antikoaguláns kezelésben részesülő betegek antikoaguláns válaszreakcióját (INR vagy protrombin idő) gondosan ellenőrizni, és az antikoaguláns dózist ennek megfelelően módosítani kell (lásd 4.5 pont).

Brivudin
A brivudin nem adható egyidejűleg kapecitabinnal. Az együttadást követően fatális kimenetelű eseteket jelentettek. A brivudinnal történő kezelés befejezése és a kapecitabin-kezelés megkezdése között legalább 4 hetes várakozási időnek el kell telnie. A brivudin-terápiát meg lehet kezdeni 24 órával az utolsó kapecitabin adag beadását követően (lásd 4.3 és 4.5 pont).
Abban az esetben, ha kapecitabinnal kezelt betegeknél véletlenül brivudint alkalmaznak, hatékony intézkedéseket kell tenni a kapecitabin-toxicitás csökkentése érdekében. Azonnali kórházi ellátás javasolt. Minden intézkedést el kell kezdeni, amivel megelőzhető a szisztémás infekció és a dehidratáció.

Májkárosodás
Minthogy nincsenek adatok a készítmény biztonságosságáról és hatékonyságáról májkárosodásban szenvedő betegekkel, a kapecitabin-kezelést gondosan monitorozni kell enyhe és közepes májműködési zavarban szenvedő betegeknél, tekintet nélkül arra, hogy van-e májmetasztázisuk. A kapecitabin-kezelést meg kell szakítani, ha a kezelés következtében a bilirubin emelkedése >3-szorosa a normális felső határnak, vagy a kezelés következtében a máj-transzaminázok emelkedése (GPT, GOT) >2,5-szerese a normális felső határnak. A kezelés kapecitabin monoterápiával folytatható, ha a bilirubinszint a normális felső határ ?3-szorosáig, vagy a máj aminotranszferázai a normális felső határ ?2,5-szereséig csökkennek.

Vesekárosodás
A 3. vagy 4. fokozatú mellékhatások incidenciája mérsékelt vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 30 - 50 ml/min) magasabb az össz populációhoz hasonlítva (lásd 4.2 pont és 4.3 pont).

Dihidropirimidin-dehidrogenáz (DPD)-hiány
A DPD aktivitása határozza meg az 5-fluorouracil lebomlási sebességét (lásd 5.2 pont). A DPD-hiányban szenvedő betegek ezáltal fokozottan ki vannak téve a fluoropirimidinek okozta toxicitás kockázatának, amely például stomatitis, hasmenés, nyálkahártya-gyulladás, neutropenia és neurotoxicitás jelentkezésével jár.
A DPD-hiányhoz köthető toxicitás általában az első kezelési ciklus alatt vagy dózisemelést követően jelentkezik.

Teljes DPD-hiány
A teljes DPD-hiány előfordulása ritka (0,01-0,5% a kaukázusi rassz körében). A teljes DPD-hiányban szenvedő betegek esetében az életveszélyes vagy halálos kimenetelű toxicitás magas kockázata áll fenn, így a Capecitabin Sandoz ilyen betegeknél nem alkalmazható. (lásd 4.3 pont).

Részleges DPD-hiány
Becslések szerint a részleges DPD-hiány a kaukázusi rassz 3-9%-át érinti. A részleges DPD-hiányban szenvedő betegek esetén fokozott a súlyos és potenciálisan életveszélyes toxicitás kockázata. E toxicitás csökkentése érdekében fontolóra kell venni alacsonyabb kezdő dózis alkalmazását. A DPD-hiányt olyan paraméternek kell tekinteni, amelyet más rutin eljárásokkal együtt figyelembe kell venni a dóziscsökkentés szempontjából. A kezdeti dóziscsökkentés hatással lehet a kezelés hatásosságára. Amennyiben súlyos toxicitás nem lép fel a következő dózisok gondos megfigyelés mellett megemelhetők.

A DPD-hiány szűrése
A kezelést megelőző optimális szűrési módszerek körüli bizonytalanságok ellenére a Capecitabin Sandoz-zal történő kezelés megkezdése előtt ajánlott a fenotípusos és/vagy genotípusos szűrés. Ennek során az alkalmazandó klinikai irányelveket figyelembe kell venni.

A DPD-hiány genotípusos jellemzése
A DPYD gén ritka mutációinak vizsgálatával a kezelést megelőzően azonosíthatók a DPD-hiányban szenvedő betegek.

A négy fő variáns - a c.1905+1G>A (DPYD*2A-ként is ismert), c.1679T>G (DPYD*13), c.2846A>T és c.1236G>A/HapB3 - a DPD enzimatikus aktivitásának teljes hiányát vagy csökkenését okozhatja. Egyéb ritka variánsok szintén összefüggésben állhatnak a súlyos vagy életveszélyes toxicitás fokozott kockázatával.

Ismert, hogy a DPYD gén lókuszán lévő egyes homozigóta és összetett heterozigóta mutációk (pl. a négy variáns kombinációja legalább egy c.1905+1G>A vagy c.1679T>G alléllel) a DPD enzimatikus aktivitásának teljes vagy majdnem teljes hiányát okozzák.

Az egyes heterozigóta DPYD variánsokkal (többek között c.1905+1G>A, c.1679T>G, c.2846A>T és c.1236G>A/HapB3 variánsok) rendelkező betegek esetén a fluoropirimidinekkel történő kezelés során fennáll a súlyos toxicitás fokozott kockázata.

A heterozigóta c.1905+1G>A genotípus gyakorisága a DPYD génben kaukázusi rasszhoz tartozó betegeknél körülbelül 1%, a c.2846A>T variáns gyakorisága 1,1%, a c.1236G>A/HapB3 variáns gyakorisága 2,6-6,3% és a c.1679T>G variáns gyakorisága 0,07-0,1%.
A kaukázusi rasszon kívül más populációra vonatkozóan csak limitált adatok állnak rendelkezésre a négy DPYD variáns gyakoriságáról. Jelenleg úgy gondolják, a négy DPYD variáns (c.1905+1G>A, c.1679T>G, c.2846A>T és c.1236G>A/HapB3) gyakorlatilag nincs jelen az afrikai (afroamerikai) és ázsiai populációkban.

A DPD-hiány fenotípusos jellemzése
A DPD-hiány fenotípusos jellemzése céljából javasolt az endogén DPD-szubsztrát, az uracil (U), kezelés előtti vérplazmaszintjének mérése.
A kezelést megelőzően mért magas uracilkoncentráció a toxicitás fokozott kockázatával jár. Az uracilszint teljes és részleges DPD-hiányt meghatározó küszöbértékeivel kapcsolatos bizonytalanságok ellenére a ? 16 ng/ml és < 150 ng/ml értékű uracilszintet a részleges DPD-hiányra utaló jelnek kell tekinteni, ami összefüggésben áll a fluoropirimidinek okozta toxicitás fokozott kockázatával. A vér ? 150 ng/ml-nél magasabb uracilszintje a teljes DPD-hiányra utaló jelként kezelendő, ami összefüggésben áll az életveszélyes vagy halálos, fluoropirimidinek okozta toxicitás kockázatával.

Szemészeti komplikációk
A betegeket gondosan monitorozni kell, hogy nem jelentkeznek-e szemészeti komplikációk, például keratitis vagy szaruhártya-betegség, különösen abban az esetben, ha a beteg kórelőzményében szerepel szembetegség. Klinikailag szükséges esetben, a szembetegségek megfelelő kezelését meg kell kezdeni.

Súlyos bőrreakciók
A kapecitabin súlyos bőrreakciókat - például Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist - válthat ki. A kapecitabint véglegesen le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos bőrreakció jelentkezik a kezelés alatt.

Mivel a gyógyszerkészítmény segédanyagként laktóz-monohidrátot tartalmaz, nem adható olyan betegeknek, akik a ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvednek.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

A kapecitabin tablettákat nem szabad széttörni vagy szétvágni. A betegeknél vagy az egészségügyi személyzetnél a széttört vagy szétvágott kapecitabin tablettákból eredő esetleges expozíció esetén mellékhatások jelentkezésére lehet számítani lásd 4.8 pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakció

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Kölcsönhatás más gyógyszerekkel:

Brivudin: egy klinikailag jelentős interakciót figyeltek meg a brivudin és a fluoroprimidinek (pl.: kapecitabin, 5-fluorouracil, tegafur) között, ennek oka, hogy a brivudin gátolja a dihidropirimidin-dehidrogenázt. Ez az interakció, melynek következtében nő a fluoropirimidin toxicitása, fatális kimenetelű lehet. A brivudint tehát tilos egyidejűleg alkalmazni kapecitabinnal (lásd 4.3 és 4.4 pont). Legalább 4 hetes várakozási időnek el kell telnie a brivudinnal történő kezelés befejezése és a kapecitabin-kezelés megkezdése között. A brivudin-terápiát meg lehet kezdeni 24 órával az utolsó kapecitabin adag beadását követően.

Citokróm P-450 2C9 szubsztrátok: Warfarin kivételével nem végeztek hivatalos gyógyszer interakciós vizsgálatot a kapecitabin és más CYP2C9 szubsztrátok között. Óvatosan kell eljárni abban az esetben, amikor a kapecitabin együtt kerül adagolásra CYP2C9 szubsztrátokkal (pl. fenitoin). Lásd még alább a kumarin-származék antikoagulánsokkal fennálló interakciót és a 4.4 pontot.

Kumarin származék antikoagulánsok: megváltozott koagulációs paraméterek és/vagy vérzés fordult elő kapecitabin és egyidejű kumarin származék antikoaguláns, pl. warfarin vagy fenprokumon együttadása esetén. Ezek a mellékhatások a kezelés megkezdése után néhány napon és legfeljebb néhány hónapon belül, és néhány esetben a kapecitabin-kezelés abbahagyása után egy hónapon belül fordultak elő.
Egy klinikai farmakokinetikai interakció vizsgálatban egyetlen 20 mg-os warfarin dózis beadása után a kapecitabin-kezelés 57%-kal növelte az S-warfarin AUC-ját és 91%-kal az INR értéket. Minthogy az R-warfarin metabolizmusa nem változott, az eredmények arra utalnak, hogy a kapecitabin "down"-regulálja a CYP2C9 izoenzimet, de nem befolyásolja az 1A2 és 3A4 izoenzimet. A kumarin származék antikoagulánst és kapecitabint egyidejűleg szedő betegeknél a koagulációs paraméterek (PT vagy INR) változásait rendszeresen ellenőrizni kell és az antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell.

Fenitoin: a fenitoin plazmakoncentrációja emelkedett kapecitabin együttadásakor, és egyes esetekben fenitoin intoxikáció tünetei jelentkeztek. Fenitoint és kapecitabint egyszerre szedő betegek esetében a fenitoin plazmakoncentrációt rendszeresen ellenőrizni kell.

Folinsav/folsav: a kapecitabin és a folinsav kombináció vizsgálata azt mutatta, hogy a folinsavnak nincs jelentős hatása a kapecitabin és metabolitjainak farmakokinetikájára. A folinsavnak azonban hatása van a kapecitabin farmakodinamikájára, és a kapecitabin toxicitását a folinsav fokozhatja: a kapecitabin maximális tolerált dózisa (MTD), önmagában, intermittáló kezelésben adva 3000 mg/m2 naponta, míg folinsavval kombináltan (30 mg per os naponta kétszer) csak 2000 mg/m2 naponta. A fokozott toxicitás olyankor lehet releváns, amikor 5-fluorouracil/leukovorin (5-FU/LV)-kezelésről kapecitabin-sémára állnak át. Ez foláthiány miatti folsavpótláskor is releváns lehet, a folinsav és a folsav hasonlósága miatt.

Antacidok: az alumínium-hidroxid és magnézium-hidroxid tartalmú antacidok hatását vizsgálták a kapecitabin farmakokinetikájára. A kapecitabin és egy metabolit (5'-DFCR) plazmakoncentrációja kissé emelkedett, a 3 fő metabolit (5'-DFUR, 5-FU és FBAL) koncentrációja azonban nem változott.

Allopurinol: allopurinol és 5-FU között kölcsönhatást figyeltek meg, az 5-FU hatékonysága csökkenhet. Az allopurinol és a kapecitabin együttadása kerülendő.

Alfa-interferon: a kapecitabin maximálisan tolerálható dózisa (MTD) 2000 mg/m2 volt naponta alfa-2a interferonnal kombinálva (3 millió NE/m2 naponta), míg önmagában adva 3000 mg/m2 volt.

Radioterápia: Az önmagában adott kapecitabin MTD-a 3000 mg/m2 naponta intermittáló kezelés esetén, míg radioterápiával kombinálva rectalis tumor kezelésekor a kapecitabin MTD-a 2000 mg/m2 naponta folyamatos adagolás vagy hétfőtől péntekig naponta történő adagolás esetén, a 6 hetes radioterápia alatt.

Oxaliplatin: nem volt klinikailag jelentős különbség a kapecitabin vagy metaboltjai, a szabad platina, vagy az össz platina expozíciójában, ha a kapecitabint oxaliplatinnal vagy oxaliplatin és bevacizumab kombinációjával adták együtt.

Bevacizumab: oxaliplatin jelenlétében a bevacizumabnak nem volt klinikailag jelentős hatása a kapecitabin vagy metabolitjai farmakokinetikai paramétereire.

Kölcsönhatás étellel
Az összes klinikai vizsgálatban a betegek étkezés után 30 percen belül vették be a kapecitabint.
Minthogy az eddigi hatékonysági és biztonságossági adatokat étkezés utáni beadással nyerték, ajánlatos a kapecitabint étkezés közben bevenni. Étkezéskor történő bevétel esetén csökken a kapecitabin felszívódásának sebessége (lásd 5.2 pont).



6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összegzése

A kapecitabin összesített biztonságossági profilja több mint 3000 beteg adatain alapszik, akiket kapecitabin monoterápiával vagy kapecitabin és különböző kemoterápiás sémák kombinációjával kezeltek többféle indikációban. A kapecitabin monoterápia biztonságossági profilja a metasztatikus emlőrákban, metasztatikus colorectalis rákban és vastagbélrák adjuváns kezelésében hasonló. A legfontosabb vizsgálatok részleteit, beleértve a vizsgálati terveket és a fő hatásossági eredményeket lásd az 5.1 pontban.

A leggyakrabban jelentett és/vagy klinikailag releváns, kezeléssel kapcsolatos gyógyszermellékhatások a következők voltak: gastrointestinális betegségek (különösen hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom, stomatitis), kéz-láb szindróma (palmaris-plantaris erythrodysesthesia), fáradtság, erőtlenség, anorexia, kardiotoxicitás, a veseműködési zavar fokozódása a már eleve beszűkült vesefunkcióval bíró betegeknél, valamint trombózis/embólia.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A 4. illetve az 5. táblázat sorolja fel azokat a mellékhatásokat, amelyek a vizsgáló szerint lehetséges, valószínű vagy közvetett módon függnek össze a monoterápiában adott kapecitabin (4. táblázat), illetve a kapecitabin és különböző kemoterápiás sémák kombinált, többféle indikációban történő alkalmazása (5. táblázat) esetén.
A gyógyszermellékhatások csoportosítása a következő gyakorisági kategóriák szerint történt: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10) nem gyakori (?1/1000- <1/100), ritka (?1/10 000-<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Kapecitabin monoterápia:
A 4. táblázat a kapecitabin monoterápiával összefüggő mellékhatásokat sorolja fel három jelentős klinikai vizsgálatból (M66001, SO14695 és SO14796 vizsgálatok), több mint 1900 betegtől származó biztonságossági adatok összesített analízise alapján. A gyógyszermellékhatásokat az összesített analízisből származó teljes incidencia alapján sorolták be a megfelelő gyakorisági csoportba.

4. táblázat A kapecitabin monoterápiával kezelt betegeknél jelentett, a kezeléssel összefüggő gyógyszermellékhatások összefoglalása

Szervrendszeri kategória
Nagyon gyakori

Minden fokozat
Gyakori

Minden fokozat
Nem gyakori

Súlyos és/vagy életveszélyes (3.-4. fokozat) vagy orvosilag lényegesnek ítélt
Ritka/Nagyon ritka (Forgalomba hozatal utáni tapasztalatok)
Fertőző betegségek és parazitafertőzé-sek

-
Herpeszvírus fertőzés, nasopharyngitis,
alsó-légúti fertőzések

Sepsis, húgyúti fertőzések, cellulitis, tonsillitis, pharyngitis, orális candidiasis, influenza, gastroenteritis, gombás fertőzés, fertőzés, fogtályog

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok

-
-
Lipoma

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

-
Neutropenia, anaemia
Lázas neutropenia, pancytopenia, granulocytopenia, thrombocytopenia, leukopenia, haemolyticus anaemia, megnövekedett nemzetközi normalizált arány (INR)/megnyúlt protrombinidő

Immunrendszeri betegségek és tünetek


-
-
Hypersensitivitás
Angiooedema (ritka)
Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek

Anorexia
Dehidráció, testtömeg-
csökkenés

Diabetes, hypokalaemia, étvágyzavar, alultápláltság, hypertri-glyceridaemia,

Pszichiátriai kórképek
-
Álmatlanság, depresszió

Zavart állapot, pánikroham, depressziós hangulat, csökkent libidó

Idegrendszeri betegségek és tünetek

-
Fejfájás, letargia, szédülés, paraesthesia, dysgeusia

Aphasia, memóriazavar, ataxia, syncope, egyensúlyzavar, érzékelési zavar, perifériás neuropathia
Toxikus leukoence-phalopathia (nagyon ritka)
Szembetegségek és szemészeti tünetek

-
Fokozott könnyezés, conjunctivitis, szem irritáció

Csökkent látásélesség, diplopia
Könnycsatorna szűkület (ritka), szaruhártya betegségek (ritka), keratitis (ritka), keratitis punctata (ritka)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

-
-
Vertigo, fülfájás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

-
-
Instabil angina, angina pectoris, myocardialis ischaemia/
szívinfarktus, pitvarfibrilláció, arrhythmia, tachycardia, sinus tachycardia, palpitáció
Kamrafibrilláció (ritka), QT-szakasz megnyúlás (ritka), Torsade de pointes (ritka), Bradycardia (ritka), Vasospasmus (ritka)
Érbetegségek és tünetek

-
Thrombophle-bitis
Mélyvénás thrombosis, hypertonia, petechiák, hypotonia, hőhullám, hideg végtagok

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

-
Dyspnoea, epistaxis,
köhögés, rhinorrhea
Tüdőembólia, pneumothorax, haemoptysis, asthma, terhelésre jelentkező nehézlégzés

Emésztőrend-szeri betegségek és tünetek







Hasmenés, hányás, hányinger, stomatitis, hasi fájdalom

Gastrointesti-nalis vérzés, székrekedés, felhasi fájdalom, dyspepsia, flatulencia, szájszárazság

Bélelzáródás, ascites, enteritis, gastritis, dysphagia, alhasi fájdalom, oesophagitis, hasi diszkomfort, gastrooesopha-gealis reflux betegség, colitis, véres széklet

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

-
Hyperbilirubinaemia, kóros májfunkciós vizsgálati eredmények
Sárgaság
Májelégtelenség (ritka), cholestaticus hepatitis (ritka)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Palmaris-plantaris erythrodysaesthe-sia szindróma
Bőrkiütés, alopecia, erythema, bőrszárazság, pruritus, bőr hyperpigmen-tatio, macularis bőrkiütés, bőrhámlás, dermatitis, pigmentáció zavara, köröm eltérések

Hólyag, bőrfekély,
bőrkiütés, urticaria,
fényérzékenységi
reakció,
palmaris erythema,
arcduzzadás, purpura,
sugárzás okozta
"recall" szindróma

Cutan lupus erythematosus (ritka), Súlyos bőrreakciók, mint pl. Stevens-Johnson-szindróma és toxicus epidermalis necrolysis (nagyon ritka) (lásd 4.4 pont)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
-
Végtagfájdalom, hátfájás, arthralgia

Ízületi duzzanat, csontfájdalom, arcfájás, izommerevség, izomgyengeség

Vese és húgyúti betegségek és tünetek

-
-
Hydronephrosis, vizelet incontinentia, haematuria, nocturia, emelkedett kreatininszint a vérben

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

-
-
Hüvelyi vérzés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Fáradtság, asthenia

Pyrexia, perifériás oedema, rossz közérzet, mellkasi fájdalom

Oedema, hidegrázás, influenzaszerű betegség, borzongás, emelkedett testhőmérséklet

** A forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján a tartós vagy súlyos palmo-plantaris erythrodysaesthesia szindróma végső soron az ujjlenyomat elvesztéséhez vezethet (lásd 4.4 pont).

A kapecitabin kombinációs terápiában:
Az 5. táblázat azokat a mellékhatásokat sorolja fel, melyek a kapecitabin és különböző kemoterápiás készítmények kombinációjának többféle indikációban történő alkalmazásával függnek össze, több mint 3000 beteg biztonságossági adatai alapján. A mellékhatások a jelentős klinikai vizsgálatok bármelyikében észlelt legmagasabb incidenciának megfelelően kerültek be a megfelelő gyakorisági csoportba (nagyon gyakori vagy gyakori) és csak akkor lettek feltüntetve, ha a kapecitabin monoterápia során észlelteken kívül tapasztalták őket vagy amelyek előfordulása nagyobb gyakorisági kategóriába esett a kapecitabin monoterápiához hasonlítva (lásd 4. táblázat). A kapecitabin kombinációs terápia során jelentett nem gyakori mellékhatások megegyeznek a kapecitabin monoterápia vagy a kombinációs gyógyszer monoterápiája során jelentett mellékhatásokkal (szakirodalomban és/vagy a vonatkozó alkalmazási előírásban).
A mellékhatások közül néhány gyakran tapasztalható a kombinációs gyógyszer alkalmazása esetén (pl. perifériás szenzoros neuropátia docetaxellel vagy oxaliplatinnal, hipertenzió bevacizumabbal); azonban a kapecitabin-kezelés következtében a mellékhatások súlyosbodása nem zárható ki.

5. táblázat: A kapecitabin kombinációs kezeléssel összefüggő mellékhatások összesítése, melyek a kapecitabin-monoterápia során észlelteken kívül jelentkeztek, vagy amelyek előfordulása nagyobb gyakorisági kategóriába esett, mint a kapecitabin-monoterápia során.

Szervrendszer
Nagyon gyakori

Minden fokozat
Gyakori

Minden fokozat
Ritka/Nagyon ritka (Forgalomba hozatal utáni tapasztalatok)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések

-
Herpes zoster, húgyúti fertőzés, candidiasis a szájban, felső-légúti fertőzés, rhinitis, influenza, +fertőzés, herpes a szájban

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
+Neutropenia, +leukopenia, +anaemia, neutropéniás láz, thrombocytopenia
Csontvelő depresszió, +lázas neutropenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek
-
Hypersensitivitás

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Étvágycsökkenés

Hypokalaemia, hyponatremia, hypomagnesaemia, hypocalcaemia, hyperglycemia

Pszichátriai kórképek
-
Alvászavar, szorongás

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Paraesthesia és dysaesthesia, perifériás neuropathia, perifériás szenzoros neuropathia, dysgeusia, fejfájás
Neurotoxicitás, tremor, neuralgia, hypersensitivitás, hypaesthesia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Fokozott könnytermelés

Látászavarok, szemszárazság, szemfájdalom, látásromlás, homályos látás

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
-
Tinnitus, hypacusis

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
-
Pitvarfibrilláció, myocardialis ischaemia/infarctus

Érbetegségek és tünetek

Alsó végtagi oedema, hypertonia, + embólia és thrombosis
Kipirulás, hypotonia, hypertoniás krízis, hőhullámok, phlebitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Torokfájás garat dysaesthesia

Csuklás, garat és gégefájdalom, dysphonia

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Székrekedés, dyspepsia
A tápcsatorna felső szakaszából eredő vérzés, száj kifekélyesedés, gastritis, puffadás, gastroesophagealis reflux betegség, szájfájdalom, nyelési fájdalom, rectalis vérzés, alhasi fájdalom, orális dysaesthesia, orális paraesthesia, orális hypaesthesia, hasi diszkomfort

Máj-és epebetegségek illetve tünetek
-
Kóros májfunkció

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei
Hajhullás, körömelváltozás

Hyperhidrosis, erythemás kiütés, urticaria, éjszakai verítékezés

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Myalgia, arthralgia, végtagfájdalom
Állkapocs-fájdalom, izomgörcs, trismus, izomgyengeség

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
-
Haematuria, proteinuria,
Csökkent renális kreatinin-clearance, dysuria
Dehidrációt követő akut veseelégtelenség (ritka)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Láz, gyengeség,+letargia, Hőmérséklet-intolerancia

Nyálkahártya-gyulladás, végtagfájdalom, fájdalom, hidegrázás, mellkasi fájdalom, influenzaszerű megbetegedések, +láz, infúzióval összefüggő reakciók, injekció helyén fellépő reakciók, fájdalom az infúzió helyén, fájdalom az injekció beadásának helyén

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények
-
Zúzódás

+Valamennyi mellékhatás gyakorisági besorolása az összes súlyossági fokozat figyelembe vételével történt. A "+"-tel megjelöltek gyakorisági besorolása 3. és 4. fokozatú mellékhatásokon alapszik. A mellékhatások a jelentős kombinációs klinikai vizsgálatok bármelyikében észlelt legmagasabb incidenciának megfelelően kerültek be a táblázatba.

Kiemelt mellékhatások leírása

Kéz-láb szindróma (lásd 4.4 pont):
A kapecitabint 1250 mg/m2 dózisban 3-hetente, az 1-14. napokon naponta kétszer alkalmazva, valamilyen súlyosságú kéz-láb szindrómát 53-60% gyakorisággal figyeltek meg a kapecitabin monoterápiás klinikai vizsgálatokban (a vizsgálatok vastagbélrák adjuváns kezelésére, metasztatikus colorectalis rák, vagy emlőrák kezelésére vonatkoztak), illetve 63%-os gyakorisággal a metasztatikus emlőrák kezelés kapecitabin/docetaxel kombinációs csoportjában. A kapecitabint 1000 mg/m2 dózisban 3-hetente, az 1-14. napokon naponta kétszer alkalmazva, a kéz-láb szindrómát 22-30%-os gyakorisággal figyelték meg kombinációs kezelés esetén.

Egy meta-analízis szerint, amely 14 klinikai vizsgálatban résztvevő több, mint 4700 olyan beteg adatai alapján készült, akiket kapecitabin monoterápiával vagy kapecitabin és különböző kemoterápiás sémák kombinációjával kezeltek többféle indikációban (vastagbélrák, colorectalis rák, gyomor és emlőrák), a kéz-láb szindróma (az összes súlyossági fokozat) 2066 betegnél (43%) fordult elő a kapecitabin-kezelés megkezdésétől számított 239 [95%-os CI: 201, 288] napos medián idő elteltével.
Az összes vizsgálat alapján a következő kovariánsok voltak statisztikilag szignifikáns összefüggésben a kéz-láb szindróma kialakulásának magasabb kockázatával: növekvő kapecitabin kezdő dózis (gramm), csökkenő kumulatív kapecitabin dózis (0,1*kg), növekvő relatív dózis intenzitás az első hat hétben, növekvő vizsgálati kezelési időtartam (hetek), magasabb életkor (10 évnyi növekedésenként), női nem, jó kezdeti ECOG-státusz (0 vs ?1).

Hasmenés (lásd 4.4 pont):
A kapecitabin hasmenést válthat ki, amit a betegek legfeljebb 50%-ánál tapasztaltak.

Egy meta-analízis szerint, amely 14 klinikai vizsgálatban résztvevő több mint 4700 kapecitabinnal kezelt beteg adatai alapján készült, a következő kovariánsok voltak statisztikilag szignifikáns összefüggésben a hasmenés kialakulásának magasabb kockázatával: növekvő kapecitabin kezdő dózis (gramm), növekvő vizsgálati kezelési időtartam (hetek), magasabb életkor (10 évnyi növekedésenként), és női nem. A következő kovariánsok a hasmenés kialakulásának kisebb kockázatával mutattak statisztikailag szignifikáns összefüggést: növekvő kumulatív kapecitabin dózis (0,1*kg) és növekvő relatív dózis intenzitás az első hat hétben.

Kardiotoxicitás (lásd 4.4 pont):
Hét klinikai vizsgálatban (két fázis-III és öt fázis-II klinikai vizsgálat metasztatikus colorectalis rákban és metasztatikus emlőrákban) 949 beteg biztonságossági adatainak összesített analízise alapján a 4. és 5. táblázatban feltüntetett mellékhatásokon kívül a következő mellékhatások fordultak elő kapecitabin monoterápia alkalmazásával összefüggésben, kevesebb mint 0,1% incidenciával: cardiomyopathia, szívelégtelenség, hirtelen halál, kamrai extraszisztolé.

Encephalopathia:
A fenti 7 klinikai vizsgálat biztonságossági adatainak összesített analízise alapján a 4. és 5. táblázatban feltüntetett mellékhatásokon kívül encephalopathia is előfordult a kapecitabin monoterápia alkalmazásával összefüggésben, kevesebb mint 0,1% incidenciával.

Összetört vagy összevágott kapecitabin tablettákból eredő expozíció:
A kapecitabin tartalmú tabletták széttörése vagy szétvágása esetén a következő mellékhatásokat jelentették: szem irritáció, szem duzzanat, bőrkiütés, fejfájás, parasthesia, hasmenés, hányinger, gyomor irritáció és hányás.

Különleges betegcsoportok

Idősek (lásd 4.2 pont)
A 60 éves és ennél idősebb, kapecitabin monoterápiával kezelt betegek biztonságossági adatainak analízise, valamint a kapecitabin és docetaxel kombinációval kezelt betegek analízise azt mutatta, hogy a 3. és 4. fokozatú, a kezeléssel összefüggő mellékhatások és a kezeléssel összefüggő súlyos mellékhatások ebben a korcsoportban gyakrabban fordultak elő, mint a 60 évesnél fiatalabb betegeknél. Továbbá a 60 éves és ennél idősebb, kapecitabin és docetaxel kombinációval kezelt betegek közül többen hagyták abba idő előtt a kezelést mellékhatások miatt, szemben a 60 évesnél fiatalabb betegekkel.

Egy meta-analízis, amely 14 klinikai vizsgálatban résztvevő több mint 4700, kapecitabinnal kezelt beteg adatai alapján készült, azt mutatta, hogy minden vizsgálatban a magasabb életkor (10 évnyi növekedésenként) statisztikailag szignifikánsan összefügg a kéz-láb szindróma és a hasmenés kialakulásának magasabb kockázatával, valamint a neutropenia kialakulásának alacsonyabb kockázatával.

Nem
Egy meta-analízis, amely 14 klinikai vizsgálatban résztvevő több mint 4700, kapecitabinnal kezelt beteg adatai alapján készült, azt mutatta, hogy a női nem minden vizsgálatban statisztikailag szignifikáns összefüggésben állt a kéz-láb szindróma és a hasmenés kialakulásának magasabb kockázatával, valamint a neutropenia kialakulásának alacsonyabb kockázatával.

Vesekárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont):
A kapecitabin monoterápiával (colorectalis rákban) kezelt, a vizsgálat megkezdésekor már meglévő vesekárosodásban szenvedő betegek biztonságossági adatainak analízise alapján a 3. és 4. fokozatú, kezeléssel összefüggő mellékhatások nagyobb gyakorisággal fordultak elő, mint a normál vesefunkcióval rendelkező betegeknél (36% a normál vesefunkciójú betegeknél, n=268, ezzel szemben 41% az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél, n=257, és 54% a közepes vesekárosodású betegeknél, n=59) (lásd 5.2 pont). A közepes vesekárosodásban szenvedő betegeknél gyakrabban kerül sor dóziscsökkentésre (44%), szemben a normál, ill. enyhe vesekárosodásban szenvedő betegekkel (33% és 32%), továbbá a kezelés idő előtti abbahagyása is gyakoribb (21% az első két ciklus alatt), mint a normál, ill. enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek között (5% és 8%).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: daganatellenes szerek (antimetabolitok), ATC kód: L01B C06

A kapecitabin egy nem-citotoxikus fluoropirimidin karbamát, mely a citotoxikus hatású 5-fluorouracil (5-FU) orálisan alkalmazott prekurzora. A kapecitabin számos enzimatikus lépés eredményeként aktiválódik (lásd 5.2 pont). Az 5-FU-vá való átalakulás utolsó lépése a timidin foszforiláz (ThyPase) enzim segítségével történik, mely a tumorszövetekben található. Az enzim előfordul a normál szövetekben is, bár általában kisebb mennyiségben. Humán daganatok xenograft modelljeiben a kapecitabin szinergista hatást mutatott docetaxellel kombinálva, mely a timidin foszforiláz enzim aktivitásának docetaxellel kiváltott fokozódásával (upregulation) magyarázható.

Bizonyított, hogy az 5-FU metabolizmusa anabolikus úton gátolja a dezoxiuridilsav timidilsavvá való metilálódását, így beavatkozik a dezoxiribonukleinsav (DNS) szintézisbe. Az 5-FU beépülése az RNS- és a fehérjeszintézist is gátolja. Minthogy a DNS és az RNS elengedhetelen a sejt osztódásához ésnövekedéséhez, az 5-FU hatása azon alapulhat, hogy timidin hiányt idéz elő, ami a sejt szabályozatlan növekedését és végül pusztulását (sejthalál) okozza. A DNS és az RNS hiány hatása kifejezettebben érvényesül azokban a gyorsabban szaporodó sejtekben, amelyek az 5-FU-t is gyorsabban metabolizálják.

Vastagbél és colorectalis rák:

Adjuváns kapecitabin monoterápia vastagbélrákban

Egy multicentrikus, randomizált, kontrollos, III. fázisú klinikai vizsgálatban III. stádiumban (Dukes szerinti C stádium) lévő vastagbélrákos betegektől nyert adatok szerint a kapecitabin jól alkalmazható vastagbélrákos betegek adjuváns kezelésére (XACT vizsgálat, M66001). Ebben a vizsgálatban 1987 beteg kapott random módon vagy kapecitabin-kezelést (1250 mg/m2 naponta kétszer két hétig, 1 hetes gyógyszermentes periódussal, a 3 hetes ciklusok ismétlésével 24 héten keresztül), vagy 5-FU és leukovorin kezelést (a Mayo Klinika sémája szerint: 20 mg/m2 leukovorin intravénás, majd 425 mg/m2 5-FU intravénás bolusban, az 1-5. napon, 28 naponként, 24 héten át). A kapecitabin legalábbis egyenértékű volt az intravénás 5-FU/LV kezeléssel a betegségmentes túlélés tekintetében a protokoll szerinti populációban (kockázati arány 0,92; 95%-os CI: 0,80 - 1,06). A teljes randomizált populációban a kapecitabin és az 5-FU/LV kezelést összehasonlítva a betegségmentes túlélés és az teljes túlélés vonatkozásában a kockázati arányok a következők voltak: 0,88 (95%-os CI: 0,77 - 1,01; p=0,068), ill. 0,86 (95%-os CI: 0,74 - 1,01; p=0,060). A medián utánkövetési idő 6,9 év volt az elemzés elvégzésekor. Egy előre megtervezett többváltozós Cox analízisben a kapecitabin-kezelés jobbnak bizonyult a bolus 5-FU/LV kezelésnél. A statisztikai analízis tervezésénél a modellhez a következő faktorokat határozták meg előzetesen: kor, a műtéttől a randomizálásig eltelt idő, nem, kiindulási CEA-szintek, kiindulási nyirokcsomó-státusz, ország. A teljes randomizált populációban a kapecitabin jobbnak bizonyult az 5-FU/LV-nál a betegségmentes túlélés (kockázati arány 0,849, 95%-os CI: 0,739 - 0,976; p=0,0212) és a teljes túlélés (kockázati arány 0,828; 95%-os CI: 0,705 - 0,971; p=0,0203) tekintetében is.

Adjuváns kombinált terápia vastagbélrákban
Egy multicentrikus, randomizált, kontrollos, III. fázisú klinikai vizsgálatban, III. stádiumban (Dukes C stádium) lévő vastagbélrákos betegeketől nyert adatok alátámasztják a kapecitabin oxaliplatinnal törénő kombinált alkalmazását (XELOX) vastagbélrákos betegek adjuváns kezelése során (NO16968 vizsgálat). Ebben a vizsgálatban 944 beteget randomizáltak kapecitabin-kezelésre, 3-hetes ciklusok ismétlésével, 24 héten keresztül (1000 mg/m2, naponta kétszer két hétig, amit 1-hetes gyógyszermentes periódus követ), oxaliplatinnal kombinálva (130 mg/m2 intravénás infúzióban, 2 órán át az 1. napon, háromhetente), illetve 942 beteget randomizáltak bolus 5-FU és leukovorin kezelésre. A kezelni-szándékozott (ITT) populációban a betegségmentes túlélés elsődleges analízise szerint a XELOX-kezelés szignifikánsan jobbnak bizonyult az 5-FU/LV-nál (kockázati arány 0,80, 95%-os CI=[0,69; 0,93]; p=0,0045). A 3-éves betegségmentes túlélés aránya 71% volt a XELOX, míg 67% az 5-FU/LV esetén. A másodlagos végpont, a relapszusmentes túlélés analízise alátámasztja ezeket az eredményeket, a XELOX-kezelés esetén az 5-FU/LV-kezeléshez viszonyítva a kockázati arány 0,78 (95%-os CI=[0,67; 0,92]; p=0,0024). A XELOX jobb teljes túlélést jelző tendenciát mutatott, kockázati arány 0,87 (95%-os CI=[0,72; 1,05]; p=0,1486), ami a halálozási rizikó 13%-os csökkenését jelenti. Az 5 éves teljes túlélési arány 78% volt a XELOX-nál, szemben az 5-FU/LV-nál észlelt 74%-kal. A hatásossági adatokat a teljes túlélés esetén 59 hónapos, a betegségmentes túlélés tekintetében 57 hónapos medián obszervációs időtartam során nyerték. A kezelni-szándékozott populációban a kezelés nemkívánatos események miatti abbahagyásának aránya nagyobb volt a XELOX kombinációs kezelési karon (21%), mint az 5-FU/LV monoterápiás karon (9%).

Kapecitabin monoterápia metasztatikus colorectalis rákban
Két, azonosan tervezett, multicentrikus, randomizált, kontrollált, III. fázisú klinikai vizsgálat (SO14695; SO14796) adatai támasztják alá a kapecitabin elsővonalbeli használatát metasztatikus colorectalis rákban. Ezekben a vizsgálatokban 603 beteget kezeltek kapecitabinnal (1250 mg/m2/nap 2 hétig, majd 1 hét szünet, 3 hetes ciklusokban adva). 604 beteg kapott random módon 5-FU-t és leukovorint (Mayo kezelés: 20 mg/m2 leukovorin intravénás, majd 425 mg/m2 intravénás 5-FU bolus az 1 - 5 napig, 28 naponta). Az összesített objektív válaszarány a teljes, randomizált populációban (vizsgáló értékelése) 25,7% volt a kapecitabin, és 16,7% a Mayo kezelési csoportban; p <0,0002. A progresszióig eltelt medián idő 140 nap volt kapecitabin esetén, és 144 nap a Mayo kezelés esetén. A medián túlélés 392 nap volt kapecitabinnal, és 39 nap a Mayo kezeléssel. Jelenleg nincsenek összehasonlító adatok colorectalis rák esetén a kapecitabin monoterápia és az egyéb elsővonalbeli kombinációs kezelések között.

Kombinációs terápia a metasztatikus colorectalis rák elsővonalbeli kezelésében
Egy multicentrikus, randomizált, kontrollos, III. fázisú klinikai vizsgálat (NO16966) alapján a kapecitabin alkalmazható oxaliplatinnal vagy oxaliplatinnal és bevacizumabbal kombinálva a metasztatikus colorectalis rák elsővonalbeli kezelésére. A vizsgálat két részből állt:az első két-karú részből, melyben 634 beteget randomizáltak két különböző kezelési csoportba, vagyis a XELOX vagy a FOLFOX-4 csoportba; ezt követte egy 2 × 2 faktoriális rész, melyben 1401 beteget randomizáltak négy különböző kezelési csoportba, melyek a következők voltak: XELOX és placebo, FOLFOX-4 és placebo, XELOX és bevacivumab, illetve FOLFOX-4 és bevacizumab. Lásd a kezelési sémákat bemutató 6. táblázatot.

6. táblázat: Kezelési sémák a NO16966 vizsgálatban (mCRC)


Kezelés
Kezdő dózis
Séma
FOLFOX-4
vagy
FOLFOX-4 + Bevacizumab
Oxaliplatin
85 mg/m2 IV 2 óra
Oxaliplatin az 1. napon kéthetente


Leucovorin
200 mg/m2 IV 2 óra
Leukovorin az 1. és a 2. napon
kéthetente

5-Fluorouracil
400 mg/m2 IV bolus, majd 600 mg/ m2 IV 22 óra
5-fluorouracil IV bolus/infúzió, mindegyik az 1. és a 2. napon kéthetente

Placebo vagy Bevacizumab
5 mg/kg IV 30-90 perc
1. nap, FOLFOX-4 adása előtt,
kéthetente
XELOX
vagy
XELOX+ Bevacizumab
Oxaliplatin
130 mg/m2 IV 2 óra
Oxaliplatin az 1. napon,
háromhetente

Kapecitabin
1000 mg/m2szájon át
naponta kétszer
Kapecitabin szájon át, naponta
kétszer 2 héten át (utána 1 hét szünet)

Placebo vagy Bevacizumab
75 mg/kg IV 30-90 perc
1. nap a XELOX adása előtt,
háromhetente
5-Fluorouracil: intravénás bolus injekció közvetlenül a leukovorin után

A progresszió-mentes túlélés tekintetében a XELOX-ot alkalmazó karok eredményei a bevonható betegpopulációra és a beválasztás szerinti populációra vonatkozó általános összehasonlításban nem voltak rosszabbak, mint a FOLFOX-4-tartalmú karoké (lásd 7. táblázat). Az eredmények azt mutatták, hogy a XELOX egyenértékű a FOLFOX-4-gyel a teljes túlélés vonatkozásában (lásd 7. táblázat). A XELOX és bevacizumab kombináció, valamint a FOLFOX-4 és bevacizumab kombináció összehasonlítása egy előzetesen meghatározott, feltáró analízisben történt. Ebben a kezelési alcsoport összehasonlításban a XELOX kombinációja a bevacizumabbal a progresszió-mentes túlélés vonatkozásában hasonló volt a FOLFOX-4 és bevacizumab kombinációhoz (kockázati arány 1,01; 97,5%-os CI: 0,84 - 1,22). A medián követési idő a primer analízis végzésekor a kezelni szándékozott csoportban 1,5 év volt; egy további 1 éves követés után végzett analízis adatait is tartalmazza a 7. táblázat. Mindamellett a kezelés alatti progressziómentes túlélésre vonatkozó (PFS) analízis nem erősítette meg a progressziómentes túlélésre és teljes túlélésre vonatkozó átfogó analízisek eredményeit. A XELOX vs. FOLFOX-4 kockázati arány1,24-nek adódott, 97,5%-os CI: 1,07 - 1,44. Bár az érzékenységi analízisek szerint a kezelési sémákban és a tumor értékelésének időzítésében fennálló különbségek befolyásolják a kezelés alatti PFS analízist, teljes magyarázatot erre az eredményre vonatkozóan nem találtak.

7. táblázat: A legfontosabb hatásossági eredmények az NO16966 vizsgálat összehasonlító analízisében

PRIMER ANALÍZIS

XELOX/XELOX+P/ XELOX+BV
(EPP*: N=967; ITT**: N=1017)
FOLFOX-4/FOLFOX-4+P/ FOLFOX-4+BV
(EPP*: N = 937; ITT**: N= 1017)

Populáció
Medián idő az eseményig (napok)
HR
(97,5%-os CI)
Paraméter: Progressziómentes túlélés
EPP
ITT
241
244
259
259
1,05 (0,94; 1,18)
1,04 (0,93; 1,16)
Paraméter: Teljes túlélés
EPP
ITT
577
581
549
553
0,97 (0,84; 1,14)
0,96 (0,83; 1,12)
TOVÁBBI 1 ÉVES KÖVETÉS
Populáció
Medián idő az eseményig (napok)
HR
(97,5%-os CI)
Paraméter: Progressziómentes túlélés
EPP
ITT
242
244
259
259
1,02 (0,92; 1,14)
1,01 (0,91; 1,12)
Paraméter: Teljes túlélés
EPP
ITT
600
602
594
596
1,00 (0,88; 1,13)
0,99 (0,88; 1,12)
*EPP=bevonható betegpopuláció; **ITT=kezelni-szándékozott populáció

Egy randomizált, kontrollos III.fázisú vizsgálatban (CAIRO) a kapecitabin alkalmazásának hatását vizsgálták a metasztatikus colorectalis rák elsővonalbeli kezelése során, 3 hetente 2 hétig adott 1000 mg/m2 kezdő dózisban, irinotekánnal kombinálva. 820 beteg kapott random módon szekvenciális kezelést (n=410) vagy kombinációs kezelést (n=410). A szekvenciális kezelés a következőket tartalmazta: elsővonalbeli kapecitabin-kezelés (1250 mg/m2 naponta kétszer, 14 napig), másodvonalbeli irinotekán (350 mg/m2 az 1. napon) és harmadvonalbeli kapecitabin (1000 mg/m2 naponta kétszer, 14 napig) oxaliplatinnal kombinálva (130 mg/m2 az 1. napon). A kombinációs kezelés a következőket tartalmazta: elsővonalbeli kapecitabin-kezelés (1000 mg/m2 naponta kétszer, 14 napig) irinotekánnal kombinálva (250 mg/m2 az 1. napon) és másodvonalbeli kapecitabin (1000 mg/m2 naponta kétszer, 14 napig) oxaliplatinnal kombinálva (130 mg/m2az 1. napon). Minden kezelési ciklust 3 hetes intervallumokban alk