Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Spitomin 5 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, egyik oldalán mélynyomású stilizált E jelzéssel és 151 kódszámmal, másik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható. Spitomin 10 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, egyik oldalán mélynyomású stilizált E jelzéssel és 152 kódszámmal, másik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóEGIS Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Spitomin 5 mg tabletta 5 mg buspiron-hidrokloridot tartalmaz tablettánként. Spitomin 10 mg tabletta 10 mg buspiron-hidrokloridot tartalmaz tablettánként. Ismert hatású segédanyag Spitomin 5 mg tabletta 52,9 mg laktózt tartalmaz tablettánként. Spitomin 10 mg tabletta 105,8 mg laktózt tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, karboximetilkeményítő-nátrium (A-típus), mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát. Javallat4.1 Terápiás javallatok - Szorongásos állapotok, elsősorban generalizált anxietás (Generalized Anxiety Disorder - GAD) rövidtávú kezelése. A GAD tünetei (az Amerikai Pszichiátriai Társaság, ill. a WHO definíciója alapján): motoros feszültség (bizonytalanság, remegés, izgatottság, türelmetlenség, álmatlanság); autonom hiperaktivitás (izzadás, szájszárazság, szívdobogásérzés, paraesthaesiák, szédülés, gyakori vizeletürítési, székelési inger); félelem: indokolatlan aggódás, szorongás, szerencsétlenségtől való félelem); felfokozott éberség (ingerlékenység, koncentrálási nehézség, álmatlanság. - Depressziós állapotok adjuváns kezelése - a depresszió önálló kezelésére nem alkalmas. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az adagolást egyénileg kell beállítani. Az ajánlott napi kezdő adag 15 mg, ami 2-3 naponként 5 mg-mal emelhető. Az átlagos napi adag 20-30 mg, az egyszeri maximális adag 30 mg, a maximális napi adag 60 mg. A napi adag 2-3 részletben alkalmazható. A mindennapi élettel kapcsolatos szorongás, feszültség megszüntetése céljából történő alkalomszerű bevétele nem célszerű, mert a Spitomin terápiás hatásának kifejlődéséhez folyamatos kezelés szükséges: a teljes terápiás hatás 7-14 napon belül alakul ki. Buspiron és potens CYP3A4-gátló egyidejű alkalmazásakor alacsonyabb kezdő dózis javasolt, ami csak orvosi értékelés után, fokozatosan emelhető (lásd 4.5 pont). Különleges betegcsoportok Vesekárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő (creatinin clearance 20-49 ml/perc/1,73 m2) betegeknél egyszeri adag buspiron alkalmazásakor a buspiron vérszintjének enyhe emelkedése volt megfigyelhető, a felezési idő növekedése nélkül. Ezeknél a betegeknél a buspiron óvatosan, alacsony adagban, naponta kétszer alkalmazandó. A dózis esetleges emelése előtt a klinikai válasz és a beteg tüneteinek alapos értékelése szükséges. Anuriás betegeknél egyszeri adag buspiron alkalmazásakor a metabolit 1-pirimidinil-piperazin (1-PP) vérszintje emelkedik; a dialízis nem bizonyult hatékonynak sem a buspiron, sem az 1-PP szintjének csökkentésében. A buspiron nem adható olyan betegeknek, akiknek a creatinin clearance értéke kisebb mint 20 ml/perc/1,73 m2, különösen nem anuriás betegeknek, mert mind a buspiron, mind a metabolitjainak a vérszintje emelkedhet. Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegeknél az olyan gyógyszerek alkalmazásakor, mint a buspiron, csökkent first-pass effektus figyelhető meg. Májcirrhozisban szenvedő betegeknél egyszeri adag buspiron alkalmazásakor a buspiron változatlan formájának magasabb maximális koncentrációja figyelhető meg, a felezési idő növekedésével. Az ilyen betegeknél a buspiron óvatosan alkalmazható, az adagok körültekintő növelésével, a buspiron magas maximális koncentrációja miatt kialakuló centrális mellékhatások elkerülése érdekében. Dózisemelés csak gondos mérlegelés és a korábbi adag 4-5 napig történő alkalmazása után javasolt. Idősek A jelenlegi adatok alapján nem szükséges a dózis módosítása kor vagy nem alapján. Gyermekek és serdülők Betöltött 18 év alatti serdülők és gyermekek esetében a buspiron hatékonyságát és biztonságosságát még nem bizonyították (lásd 4.4 pont). 334 beteg bevonásával végzett placebokontrollos vizsgálatokban a felnőtteknek ajánlott buspiron adagok legfeljebb 6 héten keresztül történt alkalmazása nem mutatkozott hatásosnak betöltött 18 év alatti betegek generalizált szorongásának kezelésére. Serdülők és gyermekek esetében a buspiron és aktív metabolitjának plazmakoncentrációja magasabb volt az azonos dózissal kezelt felnőttekéhez viszonyítva (lásd 5.2 pont). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Az étkezés fokozza a buspiron biohasznosulását. A gyógyszert mindig ugyanabban az időben, következetesen étkezés után vagy étkezés előtt kell bevenni (ellenkező esetben a hatóanyagszint a nap folyamán erősen változhat). A grépfrútlé emeli a buspiron plazmakoncentrációját. A buspiront szedő betegek kerüljék a nagy mennyiségű grépfrútlé fogyasztását. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * Súlyos vesekárosodás (GFR < 10 ml/perc creatinine clearance < 20 ml/perc/1,73 m2 ). * Súlyos májkárosodás (PT> 18 másodperc). * Alkohollal, altatókkal, analgetikumokkal vagy antipsychotikumokkal történt akut intoxikáció. * Epilepszia. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Szerotonin-szindróma A buspiron és más szerotonerg szerek, például a MAO-gátlók, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), a szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k), a triciklusos antidepresszánsok, valamint a buprenorfin vagy buprenorfin és naloxon kombinációjának egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5 pont). Ha klinikailag indokolt más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor. A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, a neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek. Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását. Buspiron alkalmazása monoaminooxidáz inhibitor- (MAOI) kezelés alatt álló betegnél kockázatot jelenthet. Emelkedett vérnyomásról számoltak be MAOI-kezelés során történt buspiron alkalmazásakor. Ezért a buspiron és MAOI egyidejű alkalmazása nem javasolt. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és betöltött 18 éves kor alatti serdülőknél alkalmazása nem javasolt (hatékonyságára és biztonságosságára ebben a korcsoportban még nincs elegendő adat) (lásd 4.2 pont). A buspiron óvatossággal alkalmazható az alábbi esetekben: - májkárosodás, - vesekárosodás, - akut szűkzugú glaucoma, - myasthenia gravis, - gyógyszerfüggőség. A buspiron nem alkalmazható monoterápiában depresszió kezelésére. A depresszió klinikai tüneteit elfedheti. Megvonási tünetek szedatívum/hipnotikum/anxiolitikum-függő betegeknél Mivel a buspiron és benzodiazepinek vagy egyéb általánosan alkalmazott szedatív/hipnotikus szerek között nem alakul ki kereszttolerancia, a buspiron nem szünteti meg ezen szerek megvonási tüneteit. Ajánlott ezen szerek fokozatos megvonása a buspiron-kezelés megkezdése előtt, különösen a központi idegrendszeri depresszánsokat krónikusan alkalmazó betegek esetében. Hosszú távú toxicitás Mivel a buspiron hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott, a központi idegrendszert vagy egyéb szerveket érintő hosszú távú toxicitását nem lehet megjósolni. Gyógyszerabúzus és -függőség Embereken és állatokon végzett vizsgálatok alapján a buspironnak nincs abúzus- és dependenciapotenciálja, mégis gyógyszerfüggőségre ismerten vagy feltehetően hajlamos betegek kezelése esetén fokozott ellenőrzés szükséges. Miután az anxiolitikus hatás 7-14 nap alatt alakul ki, teljes hatását pedig kb. 4 hét múltán fejti ki, kifejezett szorongásos tüneteket mutató betegek kezelése esetén gondos ellenőrzés szükséges. Buspiron-kezelés alatt alkoholtartalmú ital fogyasztása kerülendő. Bár a buspiron esetében nem számoltak be arról, hogy fokozná az alkohol okozta pszichomotoros károsodást. Nem állnak rendelkezésre adatok az alkohol és a 20 mg-nál nagyobb egyszeri dózisú buspiron egyidejű alkalmazásáról (lásd 4.3 és 5.1 pontok). A Spitomin tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz A diétánál figyelembe kell venni a tabletták laktóz tartalmát. A Spitomin 5 mg tabletta 52,9 mg, a Spitomin 10 mg tabletta 105,8 mg laktózt tartalmaz tablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A buspiron befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A buspiron-kezelés alatt álmosság, szédülés jelentkezhet. Ezért gépjárművezetés vagy gépek kezelése során ezeket a kockázatokat figyelembe kell venni (lásd 4.8 pont). 4.9 Túladagolás Tünetek Egészséges önkénteseknél a buspiron maximális tolerálható dózisa 375 mg/nap volt. Túladagolás esetén gyomor-, bélpanaszok, nausea, hányás, valamint fejfájás, szédülés, álmosság jelentkezhetnek (e tünetek súlyosak is lehetnek). Fülzúgás (tinnitus), nyugtalanság, miosis jelentkezhet. Enyhe bradycardiáról és hypotensioról számoltak be. Extrapiramidális tüneteket jelentettek terápiás dózisok alkalmazása után. Ritkán görcsök fordulhatnak elő. Kezelés A gyomrot ki kell üríteni a lehető legrövidebb időn belül. Tüneti és szupportív kezelés javasolt. Az 5 mg/ttkg-nál nagyobb adagok bevételét követő 1 órán belül megfontolandó az aktív szén alkalmazása is, feltéve, hogy a beteg nem túl aluszékony. Specifikus antidotum nem ismert. A buspiron hemodialízissel nem távolítható el. Gondolni kell arra, hogy a beteg többféle gyógyszert is bevehetett. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A buspiron farmakokinetikai tulajdonságai (alacsony biohasznosulás, extenzív hepatikus metabolizmus, nagyfokú fehérjekötődés) miatt más gyógyszerekkel együtt alkalmazva gyógyszer-kölcsönhatások kialakulásának esélye nagy, de mivel nagy terápiás indexű szerek közé tartozik, az interakciók során nem alakulnak ki klinikailag jelentős mértékű farmakodinámiás változások. Más gyógyszerek hatása a buspironra Együttadásuk nem ajánlott: * Monoaminooxidáz inhibitorok (MAOI): A buspironnak monoaminooxidáz-inhibitorokkal való kombinálása esetén vérnyomásemelkedésről, hypertoniás krízisről számoltak be, ezért a buspiron alkalmazása MAOI-val egyidejűleg nem ajánlott (lásd 4.4 pont). * Eritromicin: Buspiron (10 mg egyszeri adag) és eritromicin (1,5 g naponta egyszer 4 napig) egyidejű alkalmazásakor egészséges önkénteseknél emelkedett a buspiron plazmakoncentrációja (Cmax 5-szörös és AUC 6-szoros emelkedése). Ha szükség van a buspiron és eritromicin egyidejű alkalmazására, a buspiront alacsony adagban (pl. 2,5 mg naponta kétszer) javasolt adni. Mindkét gyógyszer esetében a későbbi dózismódosítás a klinikai választól függően történhet. * Itrakonazol: Buspiron (10 mg egyszeri adag) és itrakonazol (200 mg naponta egyszer 4 napig) egyidejű alkalmazásakor egészséges önkénteseknél emelkedett a buspiron plazmakoncentrációja (Cmax 13-szoros és AUC 19-szeres emelkedése). Ha szükség van a buspiron és itrakonazol egyidejű alkalmazására, a buspiront alacsony adagban (pl. 2,5 mg naponta egyszer) javasolt adni. Mindkét gyógyszer esetében a későbbi dózismódosítás a klinikai választól függően történhet. Együttadásuk óvatosságot igényel: - Diltiazem: Buspiron (10 mg egyszeri adag) és diltiazem (60 mg naponta háromszor) egyidejű alkalmazásakor egészséges önkénteseknél emelkedett a buspiron plazmakoncentrációja (Cmax 5,3-szoros és AUC 4-szeres emelkedése). A buspiron hatásának és toxicitásának fokozódása fordulhat elő buspiron és diltiazem egyidejű alkalmazásakor. Mindkét gyógyszer esetében a későbbi dózismódosítás a klinikai választól függően történhet. * Verapamil: Buspiron (10 mg egyszeri adag) és verapamil (80 mg naponta háromszor) egyidejű alkalmazásakor egészséges önkénteseknél emelkedett a buspiron plazmakoncentrációja (Cmax és AUC 3,4-szeres emelkedése). A buspiron hatásának és toxicitásának fokozódása fordulhat elő buspiron és verapamil egyidejű alkalmazásakor. Mindkét gyógyszer esetében a későbbi dózismódosítás a klinikai választól függően történhet. * Rifampicin: A rifampicin a CYP3A4 izoenzimen keresztül indukálja a buspiron metabolizmusát. Ezért buspiron (30 mg egyszeri adag) és rifampicin (600 mg naponta egyszer 5 napig) egyidejű alkalmazása egészséges önkénteseknél csökkentette a buspiron plazmakoncentrációját (Cmax 84%-os és AUC 90%-os csökkenése) és a farmakodinámiás hatását. * Buspiron és szerotonerg gyógyszerek (beleértve a MAO-gátlókat, az L-triptofánt, a triptánokat, a tramadolt, a buprenorfint, vagy buprenorfin és naloxon kombinációját, a linezolidot, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, a lítiumot és a közönséges orbáncfüvet), együttes alkalmazása elővigyázatosságot igényel, ugyanis ekkor fokozódik a potenciálisan életveszélyes állapotot jelentő szerotonin-szindróma kockázata. Ennek gyanúja esetén a buspiron-kezelést azonnal fel kell függeszteni, és szupportív tüneti kezelést kell kezdeni (lásd 4.4 pont). Együttadásuk megfontolandó: * SSRI (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók): Buspiron és SSRI-k egyidejű alkalmazását számos klinikai vizsgálatban, több mint 300 000 beteg bevonásával vizsgálták. Habár súlyos toxicitást nem, de ritka esetekben görcsöket figyeltek meg olyan betegnél, akik egyidejűleg SSRI-t és buspiront szedtek. Klinikai alkalmazás során görcsök izolált eseteit jelentették egyidejű buspiron- és SSRI-kezelésben részesülő betegeknél. * Plazmafehérje-kötődés: In vitro vizsgálatok szerint a buspiron leszoríthatja a plazmafehérjékhez gyengébben kötődő szereket, pl. a digoxint. A klinikai jelentősége ennek nem ismert. * Nefazodon: Buspiron (2,5 vagy 5 mg naponta kétszer) és nefazodon (250 mg naponta kétszer) együttadása egészséges önkénteseknél a buspiron plazmakoncentrációjának jelentős (legfeljebb 20-szoros Cmax és 50-szeres AUC) emelkedéséhez és a buspiron metabolitjának, az 1-pirimidinil-piperazinnak statisztikailag szignifikáns plazmakoncentráció csökkenéséhez (kb. 50%-os) vezetett. Naponta kétszer 5 mg buspiron alkalmazásakor a nefazodon (23%) és metabolitjainak (hidroxi-nefazodon/HO-NEF 17% és mCPP 9%) AUC értékének enyhe emelkedését figyelték meg. A Cmax enyhe emelkedése volt megfigyelhető (nefazodon 8%, HO-NEF 11%). Naponta kétszer 2,5 mg buspiron és naponta kétszer 250 mg nefazodon egyidejű alkalmazásakor a mellékhatásprofil hasonló volt a monoterápiában megfigyeltekhez. Naponta kétszer 5 mg buspiron és naponta kétszer 250 mg nefazodon alkalmazásakor szédelgést-bizonytalanságérzést, gyengeséget, szédülést és aluszékonyságot tapasztaltak. Ajánlott a buspiron adagjának csökkentése nefazodonnal történő együttadáskor. Mindkét gyógyszer esetében a későbbi dózismódosítás a klinikai választól függően történhet. * Grépfrútlé: 10 mg buspiron és grépfrútlé (200 ml dupla töménységű, 2 napig) alkalmazása egészséges önkénteseknél a buspiron plazmakoncentrációjának emelkedését (Cmax 4,3-szeres és AUC 9,2-szeres) okozta. * A CYP3A4 egyéb inhibitorai és induktorai: Javasolt a buspiront óvatosan, alacsony dózisban adni a CYP3A4 potens inhibitoraival együtt. A CYP3A4 potens induktoraival (pl. fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin, közönséges orbáncfű) történő együttes alkalmazáskor szükség lehet a buspiron adagjának módosítására az anxiolitikus hatás fenntartása érdekében. * Fluvoxamin: Fluvoxamin és buspiron egyidejű, rövid távú alkalmazása során a buspiron plazmaszintjének megduplázódását figyelték meg a monoterápiában tapasztaltakhoz viszonyítva. * Trazodon: Néhány betegnél a trazodon egyidejű alkalmazása az GPT értékének 3-6-szoros emelkedését eredményezte. * Cimetidin: Buspiron és cimetidin egyidejű alkalmazása a buspiron 1-(2-pirimidinil)-piperazin metabolitjának enyhe emelkedéséhez vezetett. A buspiron erős plazmafehérje kötődése (kb. 95%) miatt óvatosság ajánlott erős plazmafehérje kötődésű gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor. * Baklofén, lofexidin, nabilon és antihisztaminok fokozhatják a szedatív hatást. A buspiron hatása más gyógyszerekre * Diazepám: Diazepám-kezelés alatt buspiron alkalmazásakor statisztikailag szignifikáns különbségeket nem figyeltek meg a diazepám steady-state farmakokinetikai paramétereiben (Cmax, AUC, és Cmin), de kb. 15%-os növekedés volt tapasztalható a nordiazepám esetében, valamint enyhébb mellékhatásokat (szédülés, fejfájás és hányinger) is megfigyeltek. * Haloperidol: Buspiron és haloperidol egyidejű alkalmazásakor a haloperidol szérumszintje emelkedhet. * Digoxin: A buspiron kb. 95%-ban kötődik plazmafehérjékhez az emberekben. In vitro a buspiron nem szorítja le a plazmafehérjékről az erősen kötődő gyógyszereket (pl. warfarin). Azonban in vitro, a buspiron leszoríthatja a gyengébben kötődőket, pl. a digoxint. A klinikai jelentősége ennek nem ismert. * Warfarin-kezelés során beszámoltak a protrombinidő növekedéséről buspiron alkalmazásakor. * Központi idegrendszeri depresszánsok, alkohol: Triazolammal, ill. flurazepámmal együttadva a buspiron nem nyújtotta meg és nem erősítette a benzodiazepinek hatását. A buspiron 20 mg-os adagja nem potenciálta az alkohol központi idegrendszeri hatását. A buspironnak más szorongásoldó szerekkel, egyéb központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel (pl.: neuroleptikumok, antidepresszívumok) való együttadásával még nincs elegendő tapasztalat, ezért ezekben az esetekben fokozott ellenőrzés szükséges. * Egyéb gyógyszerek: Antihipertenzívumokkal, szívglikozidokkal, orális antikoncipiensekkel, antidiabetikumokkal való együttadásával még nincs elegendő tapasztalat, ezért ezekben az esetekben fokozott ellenőrzés szükséges. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A buspiron általában jól tolerálható gyógyszer. Mellékhatásai rendszerint a kezelés kezdetén lépnek fel, és a kezelés folytatása során megszűnnek. Egyes esetekben a gyógyszer adagját csökkenteni kell. Klinikai tapasztalatok Placebokontrollos vizsgálatok eredményei alapján a következő nemkívánatos események fordultak elő a placebónál szignifikánsan nagyobb gyakorisággal (p < 0,10): szédülés, nausea, fejfájás, idegesség, szédelgés-bizonytalanságérzés, izgatottság és verejtékezés/a bőr nyirkossága. Az alábbiakban a nemkívánatos hatások MedDRA kifejezései szervrendszerenként és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra, a következő gyakorisági kategóriák szerint: nagyon gyakori (3 1/10), gyakori (31/100 - 1/10), nem gyakori (31/1000 - 1/100), ritka (31/10 000 - 1/1000), nagyon ritka ( /10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A klinikai vizsgálatok során jelentett gyógyszermellékhatások Szervrendszer Gyakoriság MedDRA kifejezés Pszichiátriai kórképek gyakori idegesség, insomnia, figyelemzavar, depresszió, zavart állapot, alvászavar, düh nagyon ritka pszichotikus betegségek, hallucinatio, depersonalisatio, érzelmi labilitás Idegrendszeri betegségek és tünetek nagyon gyakori szédülés*, fejfájás, somnolentia gyakori paraesthesia, homályos látás, kóros coordinatio, tremor, tinnitus nagyon ritka szerotonin-szindróma, convulsio, csőlátás, extrapyramidalis zavar, fogaskerék-rigiditás, dyskinesia, dystonia, syncope, amnesia, ataxia, parkinsonismus, akathisia, nyugtalanláb-syndroma, nyugtalanság Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek gyakori tachycardia, mellkasi fájdalom Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek gyakori nasalis pangás, pharyngolaryngealis fájdalom Emésztőrendszeri betegségek és tünetek gyakori nausea, abdominalis fájdalom, szájszárazság, hasmenés, obstipatio, hányás A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei gyakori hideg verejték, kiütés ritka angioneurotikus oedema, ecchymosis, urticaria A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei gyakori musculoskeletalis fájdalom Vese- és húgyúti betegségek és tünetek nagyon ritka húgyúti retenció A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek nagyon ritka galactorrhoea Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók gyakori kimerültség *Szédülés, beleértve a szédelgés-bizonytalanságérzést. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Pszicholeptikumok, anxiolitikumok, azaspirodekándion-származékok, ATC: N05B E01 Hatásmechanizmus A buspiron és a többi azaspiron-dekándion szerkezetű anxiolitikum (pl. ipszapiron, gepiron, tandoszpiron) hatásmechanizmusa eltér a benzodiazepin szerkezetű anxiolitikumokétól, nem a benzodiazepin-GABA-klorid ionofor-receptor-komplexen fejtik ki hatásukat, hanem a szerotonerg-rendszer modulálásával: az 5-HT1A -receptorok parciális agonistái. Csökkentik az 5-HT turn-over-t és az 5-HT neuronok kisülési frekvenciáját a dorsal raphe-ban. A preszinaptikus és posztszinaptikus 5-HT1A-receptorokra a buspiron eltérően hat: preszinaptikusan a dorsalis raphe magban down regulatio útján teljes (full) agonistaként gátolja a szerotonerg neuronok aktivitását. A postszinaptikus hyppocampális 5-HT1A-receptorokon a buspiron parciális agonistaként hat. (Tehát a buspiron kevésbé hatékony, mint az endogén full agonista - a szerotonin.) A buspironnak mérsékelt affinitása van a preszinaptikus dopamin D2-receptorokhoz is, de tisztázatlan, hogy ezen aktivitásnak szerepe van-e a buspiron anxiolitikus hatásában. A D2-receptorokhoz kötődve a buspiron nagy adagban dopamin-antagonista és -agonista hatásokat fejthet ki, ezek a hatások a terápiás dózis-tartományban nem érvényesülnek. A centrális dopamin-receptorokhoz való kötődése alapján a buspiron neuroleptikumokra jellemző tüneteket okozhatna (dystonia, pseudoparkinsonismus, akathisia, tardive dyskinesia), de a klinikai vizsgálatokban ilyen hatások nem jelentkeztek. Észleltek azonban a betegek kis hányadában röviddel a kezelés megkezdése után jelentkező nyugtalanságot, ami utalhat dopaminerg hatásra (akathisia) vagy a centrális noradrenerg aktivitás fokozódására. A buspironnak nincs szignifikáns affinitása a benzodiazepin receptorokhoz, nem befolyásolja a GABA-kötődést. A buspiron a benzodiazepinektől eltérően nem rendelkezik antikonvulzív és izomrelaxáns hatással, szedatív hatása jelentősen gyengébb, mint a tipikus anxiolitikumoké, és nem rontja a pszichomotoros funkciókat. Anxiolitikus hatása a benzodiazepinekéhez hasonló mértékű. A benzodiazepinekkel ellentétben buspiron-kezelés során nem alakul ki tolerancia, dependencia, elhagyásakor nem jelentkeznek megvonási tünetek. Nem potenciálja az alkohol központi idegrendszeri depresszív hatását. Anxiolitikus hatásának kialakulása fokozatos, 7-14 nap között kezdődik, a maximális hatás kb. 4 hét múltán alakul ki. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás és eloszlás A per os alkalmazott buspiron a bélcsatornából gyorsan és csaknem teljesen felszívódik, a májban extenzív "first-pass" metabolizmuson megy át, ezért az anyavegyület változatlan formában igen kis koncentrációban van jelen a plazmában és nagy inter-individuális különbségeket mutat. Biohasznosulás: 4%. A maximális plazmakoncentráció az adagok bevételét követően 60-90 perc múlva alakul ki. Egészséges önkéntesekben a buspiron farmakokinetikája a 10-40 mg-os dózistartományban az adaggal arányos (lineáris), idősekben nem módosul. 20 mg-os egyszeri adag alkalmazásakor a buspiron plazmakoncentrációja 1-6 ng/ml. A buspiron kb. 95%-ban kötődik plazmafehérjékhez (86%-a albuminhoz, a többi alfa-1-acid-glikoproteinhez). Biotranszformáció és elimináció A buspiron metabolizációja oxidáció útján történik, elsősorban a CYP3A4 izoenzim által. Többféle hidroxilált metabolit keletkezik. Inaktív fő metabolitja, az 5-HT-buspiron, farmakológiailag aktív dealkilált metabolitja az 1-(2-pirimidinil)-piperazin (1-PP), aminek 4-5-ször kisebb a farmakológiai aktivitása az anyavegyületénél, plazmaszintje magasabb, felezési ideje az anyavegyületének kb. kétszerese. 14C jelzett buspiron egyszeri adagjának 29-63%-a választódott ki a vizelettel 24 óra alatt, főként metabolitok formájában. A beadott adag 18-38%-a ürült ki a székletben. Egyszeri adagok (10-40 mg) alkalmazása után az anyavegyület átlagos eliminációs felezési ideje 2-3 óra, az aktív metabolité 4,8 óra. Étkezés lassítja a buspiron felszívódását, de biohasznosulását számottevően növeli a preszisztémás clearance ("first-pass" effektus) csökkentése útján. Étkezés mellett alkalmazva a buspiront az AUC értéke 84%-kal, a cmax 16%-kal növekedett. Ismételt adagolás mellett a steady-state plazmakoncentráció kb. 2 nap alatt alakul ki. Megoszlási térfogata 5,3 l/ttkg. Az anyatejbe kiválasztódik, a placentán való átjutását illetően nincs adat. Májkárosodás Májfunkció zavara esetén a buspiron plazmaszintje és az AUC jelentősen megnő, az eliminációs felezési idő meghosszabbodik. Az anyavegyület biliáris kiválasztódása miatt második plazmacsúcs alakulhat ki. Cirrhosisban a napi adag, vagy az adagolás gyakoriságának csökkentése javasolt. Vesekárosodás A vesefunkció zavara esetén a buspiron clearance-e 50%-kal is csökkenhet. Vesefunkciós zavar esetén óvatosan alkalmazható, adagját csökkenteni kell. Idősek Idős korban a buspiron farmakokinetikája nem változik. Gyermekek 6-12 éves gyermekeknél a buspiron alábbi dózisai steady state állapotban a Cmax (maximális koncentráció) és az AUC (görbe alatti terület) növekedését eredményezték - a felnőttekhez képest -, ami az alábbi táblázatban látható: Dózis Cmax AUC 7,5 mg naponta kétszer 2,9-szeres 1,8-szeres 15 mg naponta kétszer 2,1-szeres 1,5-szeres A vizsgált dózistartományban az 1-PP (a buspiron aktív metabolitja, az 1-pirimidinil-piperazin) Cmax- és AUC-értéke gyermekeknél körülbelül kétszerese volt a felnőtteknél mért értékeknek. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A buspiron orális LD50 értéke (patkányokban 196 mg/ttkg, egerekben 655 mg/ttkg) az embernél javasolt napi dózis 160-550-szeresének felel meg. A buspiron patkányokon és egereken végzett vizsgálatokban nem mutatott rákkeltő hatást, az in vitro és in vivo vizsgálatokban nem bizonyult mutagénnek. Patkányokon és nyulakon a maximálisan ajánlott emberi adag kb. harmincszorosának megfelelő adagokkal végzett reprodukciós vizsgálatok sem fertilitást csökkentő, sem embriotoxikus hatást nem mutattak, de nagy adagok alkalmazása negatívan befolyásolta a magzati túlélést, a magzati és a születési súlyt. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 60 darab tabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V) 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Egis Gyógyszergyár Zrt. 1106 Budapest, Keresztúri út 30-38. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-06315/01 60× Spitomin 5 mg tabletta OGYI-T-06315/02 60× Spitomin 10 mg tabletta 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma:1998. május 28. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. július 30. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. november 16. 10 OGYÉI/39858/2023 OGYÉI/39864/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A buspiron terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem, vagy csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). A buspiron alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt. A buspiron hatása a vajúdásra és a szülésre nem ismert. Szoptatás Nem ismert, hogy a buspiron vagy a metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A buspiron alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést, illetve tartózkodnak a kezeléstől - figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából. | 
