Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Az adagolás a beteg korától és az eset súlyosságától függ.
Felnőtteknek és 6 év feletti gyermekeknek
1. Akut diarrhoea
Akut esetben a kezdő adag 2 kapszula (4 mg) felnőtteknek, illetve 1 kapszula (2 mg) gyermekeknek, ezt követően 1 kapszula (2 mg) minden laza széklet után.
2. Krónikus diarrhoea
Krónikus esetekben a kezdő adag napi 2 kapszula (4 mg) felnőtteknek, illetve napi 1 kapszula (2 mg) gyermekeknek.
A kezdő adagot a napi 1-2 alkalommal történő szilárd széklet ürítéséig kell módosítani. Ez az állapot rendszerint 1-6 kapszula/nap adaggal (2 mg-12 mg) érhető el.
A szokásos adag felnőtteknek általában napi 1-6 kapszula (2 mg-12 mg).
A maximális napi adag felnőttek esetében akut és krónikus hasmenés kezelésére 8 kapszula (16 mg).
Gyermekek esetében testtömegtől függően, maximum 3 kapszula/20 ttkg adható, de a napi legfeljebb 8 kapszulát nem haladhatja meg (lásd az alábbi táblázatot).
A 6 évnél idősebb gyermek testtömege (kg)
A naponta maximálisan adható kemény kapszulák száma
20 - 26
3 kemény kapszula
27 - 33
4 kemény kapszula
34 - 39
5 kemény kapszula
40 - 46
6 kemény kapszula
47 - 53
7 kemény kapszula
54 -től
8 kemény kapszula
3. 18 év feletti felnőtteknél irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelése
A kezdő adag 2 kapszula (4 mg), ezt követően 1 kapszula (2 mg) minden laza széklet után, vagy ahogy az orvos javasolta korábban. A maximális napi adag nem haladhatja meg a napi 6 kapszulát (12 mg).
12 éves kor alatti gyermekek
A 12 év alatti gyermekeknél történő alkalmazásról korlátozott adat áll rendelkezésre (lásd 4.8 pont).
6 éves kor alatti gyermekek
Az Imodium kapszula nem alkalmazható 6 éves kor alatti gyermekek esetén.
Idősek
Időskorban nincs szükség az adag módosítására.
Vesekárosodás
Nincs szükség az adag módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Májkárosodás
Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegek esetén, a loperamid-hidrokloridot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A kapszulát egészben kell lenyelni. A kapszula bevehető a nap bármely szakában, étkezéstől függetlenül kevés folyadékkal.
Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Orvosi javallat nélkül kizárólag akut, hirtelen kialakuló hasmenés tüneteinek, beleértve a szelek okozta kellemetlen hasi panaszokat (úgynevezett hasi diszkomfortérzés), puffadás, görcsök kezelésére alkalmazható.
Krónikus, tartós hasmenés vagy bélműtétet követő állapot esetén az Imodium-kezelés csak orvosi vizsgálatot követően, orvosi javaslat alapján történhet.
Az Imodium kapszulával csak tüneti kezelés érhető el. Amennyiben a diarrhoea oka ismert, minden esetben oki terápiát kell alkalmazni.
Amíg a diarrhoea fennáll, a szervezet víz- és elektrolit pótlásáról - különösen gyermekek esetében - és a megfelelő diétáról gondoskodni kell.
Fertőzéses eredetű diarrhoeaban nem pótolja az antibakteriális kezelést.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoeaban 48 órán belül nem következik be javulás, a kezelést abba kell hagynia és orvoshoz kell fordulnia.
Amennyiben a beteg irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelésére alkalmazza ezt a gyógyszert, az alábbiakban részletezett további figyelmeztetések és óvintézkedések is vonatkozóak:
* Az Imodium kapszula csak abban az esetben alkalmazható irritábilis bél szindróma tüneteinek kezelésére, amennyiben az irritábilis bél szindrómát korábban már orvos diagnosztizálta.
* A 40 évesnél idősebb betegeknek az Imodium kapszula alkalmazása előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal, amennyiben az irritábilis bél szindróma tüneteit egy ideje már nem tapasztalták.
* A 40 évesnél idősebb betegeknek az Imodium kapszula alkalmazása előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal, amennyiben a jelenleg tapasztalt tünetek eltérnek a korábbi tünetegyüttestől.
* A betegnek konzultálnia kell kezelőorvosával, amennyiben súlyos székrekedést vagy testtömegcsökkenést tapasztal.
* Ha a beteg tünetei rosszabbodnak, új tüneteket tapasztal, a tünetegyüttes megváltozik, vagy ha 2 hét után is jelentkeznek hasmenéses epizódok, a betegnek ismét kezelőorvosához kell fordulnia.
Ha diarrhoeaban szenvedő AIDS-es betegek kezelése során a hasi puffadás jeleit tapasztalják, az Imodium kapszula adását abba kell hagyni. Loperamid-hidroklorid kezelésben részesülő, AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxicus megacolon előfordulását jelentették.
Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, az Imodium kapszulát ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt.
Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknek, mivel a relatív túladagolás a központi idegrendszer toxicitásához vezethet.
Ópiátfüggő egyéneknél a loperamiddal, mint ópiát-helyettesítővel történő visszaélés és nem megfelelő alkalmazás eseteit írták le (lásd 4.9 pont, Túladagolás).
A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük a QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ról számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.
A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy 127 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz egy Imodium kapszula.
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetésre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Imodium kapszulával kezelt hasmenéses tünetegyüttes részeként fáradtság, szédülés, álmosság léphet fel, ezért gépjármű vezetése vagy baleseti veszéllyel járó munka végzése csak nagyon óvatosan javasolt.
4.9 pont, Túladagolás).
A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük a QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ról számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.
A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy 127 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz egy Imodium kapszula.
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A nem klinikai adatok alapján a loperamid egy P-glikoprotein szubsztrátnak tekinthető.
Ha a loperamidot (16 mg-os egyszeri adagban) kinidinnel vagy ritonavirral (P-glikoprotein inhibitorokkal) együtt adják, a loperamid plazmaszintjének 2-3-szoros emelkedését tapasztalják. A javasolt (2-16 mg/nap) adagban alkalmazott loperamid és a P-glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.
A loperamid (4 mg egyszeri adag) egyidejű alkalmazása itrakonazollal, amely CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor, a loperamid plazmaszintjének 3-4-szeres emelkedését okozta. Ugyanabban a vizsgálatban egy CYP2C8 gátlószer, a gemfibrozil a loperamid plazmaszintjének kétszeres emelkedését okozta. Az itrakonazol és gemfibrozil kombinációja a csúcsplazmaszint 4-szeres emelkedését és a teljes plazma-expozíció 13-szoros emelkedését eredményezte. Ezeket az emelkedett értékeket nem kísérték központi idegrendszeri hatások a pszichomotoros vizsgálatok (pl. szubjektív álmosság és a szám-szimbólum behelyettesítés teszt) szerint.
A loperamid (16 mg egyszeri adag) és a ketokonazol, egy CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor egyidejű alkalmazása a loperamid plazma-koncentrációjának 5-szörös emelkedését okozta. Ez az emelkedés nem járt megnövekedett farmakodinámiás hatással a pupillavizsgálat szerint.
A loperamid együttadása orális dezmopresszinnel, a dezmopresszin plazma-koncentrációjának 3-szoros emelkedését okozta, feltehetően a lassabb gasztrointesztinális motilitás miatt.
Várhatóan a hasonló farmakológiai jellemzőkkel rendelkező gyógyszerek erősíthetik, illetve azok, amelyek gyorsítják a gyomor-bél ürülést, csökkenthetik az Imodium kapszula hatását.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nincs arra utaló jel, hogy a loperamid teratogén hatást vagy magzati károsodást okozna, de ennek ellenére terhesség esetén, különösen az első trimeszterben történő alkalmazás előtt a terápiás előnyöket mérlegelni kell a lehetséges veszélyekkel szemben.
Terhességben ennek a gyógyszernek a szedése nem javasolt.
Szoptatás
A loperamid kismértékben kiválasztódhat a humán anyatejbe, ezért alkalmazása szoptatás idején nem javasolt.
Terhesség vagy szoptatás esetén a kezelőorvossal konzultálni kell a készítmény alkalmazásával kapcsolatban.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetésre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Imodium kapszulával kezelt hasmenéses tünetegyüttes részeként fáradtság, szédülés, álmosság léphet fel, ezért gépjármű vezetése vagy baleseti veszéllyel járó munka végzése csak nagyon óvatosan javasolt.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Felnőttek és 12 éves és ennél idősebb gyermekek
A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31 kontrollált és nem-kontrollált vizsgálatban összesen 3076 hasmenéssel kezelt felnőtt, illetve 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával értékelték. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.
Klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az akut hasmenés miatt loperamid-hidrokloriddal kezelt betegek körében a székrekedés (2,7%), a fokozott bélgáz-képződés (1,7%), a fejfájás (1,2%), és a hányinger (1,1%) voltak. A krónikus hasmenéses betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az alábbiak voltak: fokozott bélgáz-képződés (2,8%), székrekedés (2,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).
Az 1. táblázat azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a 31 kontrollált és nem-kontrollált vizsgálat során, melyeket összesen 3076 hasmenéssel kezelt felnőtt, illetve 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával végeztek. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.
A gyakorisági kategóriák az alábbi egyezmény szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000).
1. táblázat A loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban felnőtt, illetve 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során, illetve a forgalomba hozatalt követően jelentett nemkívánatos gyógyszerhatások
Szervrendszer
Indikáció
Akut hasmenés
(N=2755)
Krónikus hasmenés
(N=321)
Forgalomba hozatal utáni tapasztalatok - akut és krónikus hasmenés
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Túlérzékenységi reakció*
Ritka
Anafilaxiás reakció* (beleértve az anafilaxiás sokkot)*
Ritka
Anafilaktoid reakció*
Ritka
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Fejfájás
Gyakori
Nem gyakori
Szédülés
Nem gyakori
Gyakori
Somnolentia*
Nem gyakori
Eszméletvesztés*
Ritka
Stupor*
Ritka
Csökkent éberségi szint*
Ritka
Fokozott izomtónus*
Ritka
Koordinációs nehézség*
Ritka
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Miosis*
Ritka
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Székrekedés, hányinger, fokozott bélgázképződés
Gyakori
Gyakori
Hasi fájdalom, hasi diszkomfort, szájszárazság
Nem gyakori
Nem gyakori
Felső hasi fájdalom, hányás
Nem gyakori
Dyspepsia
Nem gyakori
Hasi feszülés
Ritka
Ileus* (beleértve a paralitikus ileust)
Ritka
Megacolon* (beleértve a toxikus megacolont)
Ritka
Glossalgia*
Ritka
Acut pancreatitis*
Nem ismert
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Bőrkiütés
Nem gyakori
Hólyagos kiütés* (beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, toxikus epidermalis necrolysist és erythema multiformét)
Ritka
Angioödéma*
Ritka
Csalánkiütés*
Ritka
Viszketés*
Ritka
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Vizeletretenció*
Ritka
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Fáradtság*
Ritka
* Ezeket a tüneteket a forgalomba hozatal után jelentették. Mivel a forgalomba hozatal utáni jelentések nem tesznek különbséget a nemkívánatos gyógyszerhatások között a krónikus vagy akut indikáció tekintetében, illetve, hogy felnőttek vagy gyermekek kapták a gyógyszert, a gyakoriságokat az összes loperamid-hidrokloriddal végzett vizsgálat eredményeiből becsülték.
Gyermekek
A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10 napos és 13 éves kor közötti gyermeken vizsgálták, akik összesen 13 kontrollált és nem-kontrollált, az akut hasmenés kezelésére irányuló klinikai vizsgálatban vettek részt. Általánosságban a nemkívánatos hatások ebben a populációban is hasonlóak voltak, mint a felnőtteken, valamint a 12 évesnél idősebb gyermekeken végzett vizsgálatokban.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
Túladagolás esetén (beleértve májfunkciós zavar miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavar, aluszékonyság, miosis, izomtónus-fokozódás, légzésdepresszió), vizeletretenció, továbbá ileus is előfordulhat.
A központi idegrendszeri hatások tekintetében a gyermekek nagyobb érzékenységet mutathatnak, mint a felnőttek.
Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot (40 mg és 792 mg közötti adagokat jelentettek), kardiális eseményeket, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, és/vagy egyéb súlyos ventrikuláris aritmiát (köztük torsades de pointes-t), szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4 pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.
A leszokás során elvonási szindróma eseteit figyelték meg olyan egyéneknél, akik a loperamid rendkívül nagy adagjaival visszaéltek, nem megfelelően alkalmazták, illetve szándékosan túladagolták.
Kezelés
Túladagolás esetén QT-intervallum EKG-val való monitorozásának megkezdése szükséges.
Ha a túladagolás központi idegrendszeri tünetei jelentkeznek, antidotumként naloxon adható. Mivel a loperamid hatástartama hosszabb, mint a naloxoné (1-3 óra), ezért ismételt naloxon-kezelés is indokolt lehet. Ezért a beteget további 48 órán keresztül fokozott megfigyelés alatt kell tartani az esetleges központi idegrendszeri depresszió észlelésére.
