Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakció esetén azonnal fel kell függeszteni a kezelést.

Terhesség ideje alatt kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelése után adható (lásd 4.6 pont).

Központi idegrendszeri depresszánsokkal, antikolinerg hatású szerekkel való együttadása fokozott elővigyázatosságot igényel (lásd 4.5 pont).

Adása máj- és vesefunkció károsodás esetén a kumuláció és a toxicitás veszélye miatt fokozott óvatosságot igényel.

Megnövekedett mortalitás demenciában szenvedő idős betegeknél
Két nagy, megfigyelésen alapuló vizsgálat adatai azt mutatták, hogy az antipszichotikumokkal kezelt, demenciában szenvedő idős betegek körében kissé magasabb a halálozás kockázata szemben a kezelésben nem részesülő betegekkel.
Az adatok nem elégségesek ahhoz, hogy a kockázat pontos nagyságát megbecsüljék és a fokozott kockázat oka is ismeretlen.
A Tisercin alkalmazása nem engedélyezett a demenciákhoz társuló viselkedési zavarok kezelésére.

Idős (különösen demens) betegek hajlamosabbak az ortosztatikus hipotenzióra, érzékenyebbek a fenotiazinok antikolinerg és szedatív hatásai iránt. Ezen kívül hajlamosabbak az extrapiramidális mellékhatásokra, ezért náluk kis kezdő adag és fokozatos dózisemelés ajánlott.
Az ortosztatikus kollapszus elkerülésére az első adag beadása után a beteget 1/2 órára le kell fektetni. Ha a gyógyszerbevétel után szédülés lép fel, minden gyógyszerbevétel után ágynyugalom biztosítása javasolt.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében kardiovaszkuláris megbetegedés szerepel, különösen időseknél és akinél kongesztív szívelégtelenség, vezetési zavar, arrhythmia, veleszületett hosszú QT-szindróma vagy keringési labilitás ismert. A Tisercin-kezelés megkezdése előtt EKG-vizsgálatot kell végezni, hogy a kezelés kontraindikációit képező esetleges kardiovaszkuláaris megbetegedéseket ki lehessen zárni.
Mint egyéb fenotiazinoknál is, beszámoltak a QT-szakasz megnyúlásáról, arrhythmiákról, nagyon ritkán "torsade de pointes" arrhythmiáról a levomepromazin-kezelés kapcsán (lásd 4.8 és 4.9 pont).

Antipszichotikumok alkalmazása kapcsán vénás thromboemboliás (VTE) eseteket jelentettek. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegek esetében gyakoriak a vénás thromboembolia szerzett rizikófaktorai, Tisercinnel való kezelés előtt és közben minden lehetséges rizikófaktort meg kell határozni, és megelőző intézkedéseket kell tenni.

Antipszichotikum-kezelés során fellépő hipertermia esetén feltétlenül ki kell zárni a neuroleptikus malignus szindróma (NMS) lehetőségét. Az NMS potenciálisan halálos betegség, amit a következő tünetek jellemeznek: izomrigiditás, hipertermia, tudatzavar, vegetatív idegrendszeri diszfunkció (vérnyomásingadozás, tachycardia, szívritmuszavarok, izzadás), katatónia.

A Tisercin alkalmazását kerülni kell azoknál a betegeknél, akiknél magas a véletlenszerű vagy szándékos túladagolás kockázata.

Stroke
Bizonyos atípusos antipszichotikumokkal kezelt, demenciában szenvedő idős betegeken végzett randomizált klinikai vizsgálatokban azt figyelték meg, hogy a cerebrovascularis események kockázata háromszoros volt placeboval összehasonlítva. A kockázat ilyen mértékű növekedéséhez vezető mechanizmus nem ismert. A kockázat növekedését egyéb antipszichotikus gyógyszerek vagy más betegpopulációk esetében nem lehet kizárni. A levomepromazin óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél a stroke kockázati tényezői fennállnak.

Hyperglykaemia
Hyperglykaemiát vagy glükóz-intoleranciát jelentettek levomepromazinnal kezelt betegeknél. A Tisercin-kezelés megkezdésekor ismerten diabetes mellitusban szenvedő vagy diabetesre hajlamosító kockázati tényezőkkel rendelkező betegek esetében szükséges a vércukorszint monitorozása a kezelés alatt (lásd 4.8 pont).

Laboratóriumi jelek: emelkedett kreatinin-foszfokináz- (CPK) szint, myoglobinuria (rhabdomyolysis) és akut veseelégtelenség. Mindezek miatt az NMS tüneteinek kifejlődésekor, vagy megmagyarázhatatlan etiológiájú magas láz esetén - ha az NMS klinikailag nem manifesztálódik is -, a Tisercin kezelést fel kell függeszteni. Ha a beteg az NMS gyógyulása után antipszichotikus kezelésre szorul, a gyógyszeres kezelés megválasztása fokozott átgondolást igényel.
Beszámoltak a fenotiazinok szedatív hatásához kialakuló toleranciáról és az antipszichotikumok közötti kereszttoleranciáról. Ez a tolerancia magyarázhatja a nagy adagok, ill. krónikus adagolás hirtelen elvonása kapcsán fellépő diszfunkcionális tüneteket: hányinger, hányás, fejfájás, remegés, verejtékezés, tachycardia, álmatlanság, nyugtalanság. Mindezek miatt a gyógyszert kizárólag fokozatosan szabad elvonni.

Sok antipszichotikum - beleértve a levomepromazint is - csökkentheti az epilepsziás görcsküszöböt és az EEG-n az epilepsziára jellemző elváltozásokat okozhat. Ezért epilepsziás betegeknél szoros klinikai és EEG-kontroll mellett a Tisercin adagját fokozatosan emelve lehet csak beállítani.

A klórpromazin indukálta cholestatikus icterushoz hasonló hepatotoxikus reakció egyéb fenotiazinoknál is előfordulhat, ami egyéni érzékenységtől függő, és a terápia megszakítását követően teljes mértékben megszűnik. Ezért hosszú távú adagoláskor rendszeres májfunkció ellenőrzés javasolt.

Fenotiazinnal kezelt betegekben, néhány esetben agranulocytosisról, illetőleg leukopeniáról számoltak be, így - bár ez a reakció rendkívül ritka - hosszú távú kezelés esetén rendszeres vérképellenőrzés javasolt.

Alkalmazásának, illetve hatásának tartama alatt (a Tisercin terápia befejezése után még 4-5 napig) tilos szeszesitalt fogyasztani!

A kezelés megkezdése előtt, valamint annak folyamán rendszeresen az alábbiak ellenőrzése javasolt:
- vérnyomás (különösen labilis keringésű vagy hipotenzióra hajlamos betegek esetében),
- májfunkciók (különösen fennálló májbetegség esetén),
- minőségi vérkép (láz, torokgyulladás - esetleg leukopenia, agranulocytosis jele - esetén; a kezelés kezdetén, ill. hosszú távú kezelés során),
- EKG (kardiovaszkuláris betegség esetén, idős korban).
- A szérum káliumszintjének mérése. Az elektrolitok szérumszintjeinek időszakos ellenőrzése és korrekciója, különösképpen hosszú távú krónikus alkalmazás esetén.
A levomepromazin kezelés hirtelen leállítását követően akut tünetek jelentkezhetnek, mint pl. a pszichotikus tünetek kiújulása, nyugtalanság, a szorongásos tünetek felerősödése, álmatlanság, hányinger, hányás, fejfájás, remegés, verítékezés, szapora szívverés.

Laktóz
Mivel a Tisercin filmtabletta 40 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

Gyermekek és serdülők
12 év alatti életkorban ellenjavallt (lásd 4.2 és 4.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Tisercin álmosságot, dezorientációt, zavartságot vagy nagymérvű hipotenziót okozhat, ami befolyásolhatja a beteg járművezetési képességét.
Alkalmazásának első szakaszában - egyénenként meghatározandó ideig - járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos! A továbbiakban egyénileg határozandó meg a tilalom mértéke.

4.9 Túladagolás

Tünetei:
Az alapvető fiziológiai paraméterek megváltozása (leggyakrabban hipotenzió, hipertermia); kardiális vezetési zavarok (megnyúlt QT-szakasz, ventricularis tachycardia/fibrilláció, torsade de pointes, AV-blokk), melyek hirtelen halálhoz vagy szívmegálláshoz vezethetnek; extrapiramidális tünetek; szedáció, beleértve a kómát; központi idegrendszeri excitáció (epilepsziás rohamok) és neuroleptikus malignus szindróma fordulhatnak elő. A levomepromazin-túladagolás, különösen alkohollal vagy központi idegrendszeri depresszánsokkal kombinálva, fatális kimenetelű lehet.

Kezelése:
A következő paraméterek monitorozása javasolt: sav-bázis státusz, folyadék és elektrolit-egyensúly, vesefunkció, vizeletmennyiség, májenzim szintek, EKG, neuroleptikus malignus szindrómás betegeknél a szérum CPK-szint, testhőmérséklet.
A monitorozott paraméterek értékeinek megfelelően tüneti terápia alkalmazandó. Hipotenzió esetén iv. folyadékbevitel, Trendelenburg-helyzet, dopamin, norepinefrin alkalmazható. (Utóbbiak adásakor a gyógyszer proaritmiás hatása miatt reanimációhoz szükséges felszerelésnek készenlétben kell állni, EKG-monitorozás szükséges!). Neuroleptikumokkal történő túladagolás esetén epinefrin nem adható. A lidokain (lignokain) és - lehetőség szerint - a hosszú hatású antiaritmiás szerek kerülendők.
Konvulziók esetén diazepám, emellett is ismétlődő konvulziók esetén fenitoin vagy fenobarbitál adható. Rhabdomyolysis esetén mannit adandó.
Antidotuma nincs. Forszírozott diurézistől, hemodialízistől, haemoperfúziótól nem várható érdemi eredmény.
Hánytatás nem javasolt, mert a közben fellépő epilepsziás rohamok, a fej és a nyak dystoniás reakciói a hányadék aspirációját okozhatják. A gyomormosás - a vitális paraméterek megfelelő biztosítása mellett - még 12 órával a gyógyszerbevétel után is elvégzendő, mivel a gyomor kiürülése az antikolinerg hatás miatt lassul. A felszívódás további csökkentésére aktív szén és hashajtó adása javasolt