Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: B1-vitamin B6- és/vagy B12-vitaminnal kombinációban
ATC kód: A11DB

A B-vitamin-komplex neurotropikus vitaminjainak kedvező hatása van az idegek és a mozgásszervek anyagcseréjére és degeneratív betegségeire. Nem csak a hiánybetegségek ellenszereként alkalmazzák ezeket, hanem nagy dózisú Milgammával fájdalomcsillapító, antineuralgikus és regeneratív gyógyszertani hatások is elérhetők.

A benfotiamin az allitiaminok csoportjába tartozik és a B1-vitamin zsíroldékony prodrugja. A vízoldékony B1-vitaminnal összehasonlítva az alábbi előnyös tulajdonságokkal rendelkezik:

1. A benfotiamin felszívódása 3-5-ször jobb, mint az azonos mennyiségű tiamin-hidrokloridé.
2. Azonos mennyiség adagolása után az anyagcsere során a benfotiamin 2-5-ször nagyobb arányban alakul át biológiailag aktív kokarboxilázzá.
3. A benfotiamin sokkal rezisztensebb a tiamináz enzimbontó hatásával szemben.
4. Nagyon nagy benfotiamin-mennyiségek orális bevitele után sem figyeltek meg anafilaxiás reakciókat.
5. Míg a bélperisztaltikát a tiamin-hidroklorid gátolja, a benfotiamin a simaizmok működésére kismértékű serkentő hatással rendelkezik.
6. A benfotiamin íztelen és szagtalan. Az ismert, kellemetlen testszag, mely a vízoldékony B1-vitamin adásakor jelentkezhet, nem lép fel.

A B12-vitamin (cianokobalamin) a sejtanyagcsere, a normál vérképzés és az idegrendszer működéséhez nélkülözhetetlen. Katalizálja a biológiai nukleinsav szintézist, és ezzel az új sejtmagok felépülését. Nagyobb dózisban a B12-vitamin analgetikus, antiallergiás és vérkeringés javító hatású.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A benfotiamint orális alkalmazás után a bélben lévő foszfatáz enzimek defoszforilálják zsíroldékony S-benzoiltiaminná (SBT). Ez jobban felszívódik, mint a vízoldékony tiamin-derivátumok, és a keringő vérből a sejtek belsejébe jut, ahol a tiamin enzimatikus debenzoilálása történik, amelyet a tiamin-kináz alakít át aktív koenzim formába (kokarboxiláz, ill. tiamindifoszfát). Kb. 1 mg tiamin bomlik le naponta a szervezetben. A tiamin-felesleg a vizelettel kiválasztódik.
A kokarboxiláz, többek között a piruvát-dehidrogenáz koenzimje, amely a glükóz oxidatív lebontásában kulcsszerepet játszik. Mivel az idegsejtek energiája főleg a glükóz oxidatív lebomlásából származik, ezért a megfelelő tiamin-ellátottság az idegsejtek működéséhez nélkülözhetetlen. Ha a glükózszint emelkedik, akkor a tiamin-szükséglet is megnő. A benfotiaminnal nagyobb intracelluláris tiamin- és aktív koenzimkoncentráció érhető el, mint az oralisan alkalmazott vízoldékony tiamin-származékokkal.

Kielégítő mennyiségű kokarboxiláz hiány az intermedier anyagcseretermékek - mint a piruvát, laktát és ketoglutarát - felszaporodásához vezet a vérben és a szövetekben, melyekre az izomzat, a szívizom és a központi idegrendszer különösen érzékenyen reagál. A benfotiamin meggátolja ezeknek a toxikus anyagoknak a felhalmozódását. Továbbá terápiás dózisban a benfotiaminnak analgetikus hatása van.

Az emésztés során a táplálékból felszabadult B12-vitamin a gyomorban az intrinsic faktorhoz (IF) kötődik. Ezt a glikoproteint a gyomor parietalis sejtjei termelik. A B12-vitamin-IF komplex a proteolitikus enzimekkel szemben rezisztens, és a distalis ileumba kerül, ahol specifikus receptorokhoz kötődik, melyek biztosítják a vitamin felszívódását. A B12-vitamin a mucosán át a hajszálér keringésbe jut, ahol a transzkobalamin transzportproteinhez kötődik. Ez a komplex a májba, csontvelőbe és más proliferáló sejtekbe gyorsan felszívódik.

A felszívódás intrinsic faktor hiányos, malabszorpcióban vagy bélbetegségekben, ill. bélelváltozásokban szenvedő betegeknél, gastrectomia után vagy fennálló autoimmun antitestképződésnél zavart.
A táplálékból általában csak 1,5-3,5 ?g B12-vitamin szívódik fel.

A B12-vitamin az epén keresztül választódik ki, és részt vesz az enterohepatikus körforgásban. A B12-vitamin átjut a placentába.

Biohasznosulás
A benfotiamin szignifikánsan nagyobb biohasznosulását mutatta ki tíz fiatal férfi önkéntesen Bitsch tanulmánya (1990) a vízoldékony tiamin-mononitráttal összehasonlítva. A benfotiamin felszívódása dózisfüggő, mivel a zsíroldékony anyag nem vesz részt szaturációs kinetikában, mint a tiamin. Ezzel ellentétben a vízoldékony B1-vitamin oralis bevitele után 10 mg-nál több nem szívódik fel naponta. Ezen kívül, a benfotiamin a szövetekben hosszabb ideig raktározódik.
A benfotiamin egyértelműen kiválóbb, mint más zsíroldékony tiamin-származékok. Egy komperatív cross over vizsgálatban Bitsch mutatta ki 1992-ben, hogy például a benfotiamin oralis alkalmazása után a plazma AUC-értéke (a koncentráció-idő görbe alatti terület) benfotiamin alkalmazása után négyszer nagyobb volt, mint a megfelelő fursultiamin-értékek; a maximális tiamin-koncentráció a plazmában (cmax) benfotiamin-adás után több, mint kétszerese volt a fursultiamin értékeknek.
A B1-vitamin státusz meghatározására a vörösvértestek TPP (tiamindifoszfát)-függő enzimaktivitását, mint pl. a transzketoláz (ETK) és reaktivitásuk megfelelő fokát (aktivációs koefficiens ?-ETK) mérték. A plazma ETK koncentrációi 2-4 ?g/100 ml között mozogtak.

Normál esetben a plazmakoncentrációk 200-900 pg/ml közöttiek, hiány esetén ? 200 pg/ml.
A keringő B12-vitamin az össz vitaminmennyiségnek csak 0,1%-a.

A napi B12-vitamin szükséglet kb. 1 ?g. A szervezetben nem keringő B12-vitamint főleg a máj raktározza. A szervezetben lévő 3-5 mg összmennyiség 50-90%-a a májban található.
A cianokobalamin biológiai felezési ideje a plazmában 123 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A rendelkezésre álló irodalom és a több évtizedes terápiás alkalmazás alapján a benfotiamin és a cianokobalamin nem bizonyult mutagén, karcinogén és a reprodukcióra toxikus hatásúnak.