Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

TROSICAM 15MG SZÁJBAN DISZPERGÁLÓDÓ TABLETTA 20X

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Alpex Pharma \(uk\) Ltd.
Hatástani csoport:
M01AC Oxicam származékok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-21525/06
Hatóanyagok:
MeloxicamumDDD
Hatáserősség:
+ (egykeresztes), erős hatású (+)
Fogy. ár:
751 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Eü. rendeletre felírhatja:
Gastroenterológia
Reumatológia
Reumatológia és fizikoterápia
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános107,00644,00
Honvéd751,000,00
Üzemi baleset751,000,00
Eü emelt298,00453,00
Teljes0,00751,00
Egyedi engedélyes0,00751,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
16 éves kor alatt nem adható
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Májbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

Ez a gyógyszer az alábbi esetekben ellenjavallt:

- a terhesség harmadik trimesztere (lásd "Terhesség és szoptatás");
- gyermekek és 16 év alatti serdülőkorúak;
- a meloxikámmal vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén, ill. a hasonló hatóanyagokkal szembeni túlérzékenység, például nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID), aszpirin. A Trosicam nem adható olyan betegnek, akinél aszpirin vagy a NSAID ok osztályába tartozó más gyógyszer adása kapcsán korábban asztma, orrpolip, angioneurotikus ödéma vagy csalánkiütés tünetei jelentkeztek;
- korábbi NSAID kezeléshez kapcsolódó gastrointestinalis (GI) vérzés vagy perforáció;
- aktív, illetve a kórelőzményben szereplő peptikus fekély/emésztőrendszeri vérzés (igazolt fekély vagy vérzés legalább két alkalommal);
- aktív gyulladásos bélbetegség (Crohn betegség, colitis ulcerosa);
- súlyos májkárosodás;
- nem dializált súlyos veseelégtelenség;
- gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség;
- súlyos szívelégtelenség;
- a Trosicam ellenjavallt a koronária bypass műtét (CABG) utáni, perioperatív fájdalmak kezelésében.




Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Szájon át történő alkalmazásra.
" Osteoarthritis exacerbációja: 7,5 mg/nap (fél 15 mg-os tabletta); szükség esetén, javulás hiányában az adag napi 15 mg-ra emelhető.
" Rheumatoid arthritis, spondylarthritis ankylopoetica: 15 mg/nap (egy 15 mg-os tabletta).

(lásd még "Speciális betegcsoportok")

Az adag a terápiás válasz függvényében 7,5 mg/nap-ra (fél 15 mg-os tabletta) csökkenthető.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A beteg tüneti kezelésre való igényét és a kezelésre adott választ időnként újra kell értékelni, különösen az osteoarthritisben szenvedő betegek esetében.

NE LÉPJE TÚL A 15MG MAXIMÁLIS NAPI ADAGOT !

A Trosicam szájban diszpergálódó tablettát a szájba, a nyelvre helyezve kell bevenni. Majd hagyni kell, hogy a tabletta lassan feloldódjon 5 percig (tilos a tablettát megrágni vagy feloldatlan állapotban lenyelni) és 240 ml vízzel együtt kell lenyelni.
Ha a betegnek kiszáradt a szája, vízzel megnedvesítheti a szájnyálkahártyáját.

Speciális betegcsoportok:
Időskorú betegek és a mellékhatások szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek (lásd 5.2 pont):
A rheumatoid arthritis és a spondylarthritis ankylopoetica hosszú távú kezelésére ajánlott napi adag idős betegekben 7,5 mg (fél 15 mg-os tabletta). A nemkívánatos hatások szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek kezelését napi 7,5 mg-os adaggal kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás:
Súlyos vesekárosodásban szenvedő, dializált betegeknél a napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot (fél 15 mg-os tabletta).
Enyhe-középsúlyos mértékben beszűkült vesefunkciók esetén (pl. kreatinin clearance > 25 ml/perc) nem szükséges csökkenteni az adagot. (Nem dializált, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében).

Májkárosodás:
Enyhe-középsúlyos májkárosodás esetén nem szükséges csökkenteni az adagot (súlyosan károsodott májfunkció esetén lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülőkorúak:
A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta nem javasolt 16 éven aluli gyermekek és fiatalkorúak kezelésére.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

a) Általános leírás
Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy bizonyos NSAID-ok szedése alatt (különösen magasabb dózis és hosszantartó kezelés esetén) kis mértékben megnőhet az artériás trombotikus események kialakulásának kockázata (pl. myocardialis infarctus vagy stroke).
Ödémáról, hipertenzióról és szívelégtelenségről számoltak be NSAID-kezelés kapcsán.

A leggyakrabban tapasztalt mellékhatások gastrointestinalis jellegűek voltak. Gyomorfekély, perforáció vagy GI vérzés, esetenként halálos kimenetelű, főleg az időskorúaknál fordulhatnak elő. Az alkalmazást követően hányingerről, hányásról, hasmenésről, bélgázképződésről, székrekedésről, dyspepsiáról, hasi fájdalmakról, melaenáról, haematemesisről, stomatitis ulcerosáról, colitis exacerbációjáról és Crohn betegségről számoltak be (lásd - Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Kevésbé gyakran gastritis is előfordult.
Az alábbiakban felsorolt mellékhatások alapját a legalább 14 napon át történő, 27 klinikai vizsgálat során jelentett mellékhatások előfordulása képezi. Az információk alapját képező klinikai vizsgálatokban 15197 beteg kapott napi 7,5 vagy 15 mg meloxikámot szájon át történő adagolással, tabletta vagy kapszula formájában maximum 1 éven keresztül.

A forgalmazott készítmény alkalmazásával kapcsolatosan jelentett mellékhatásokat is tartalmazza a lenti felsorolás.

A nemkívánatos gyógyszerhatásokat az előfordulásuk incidenciája alapján az alábbiak szerint csoportosították:
Nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100 - <1/10); nem gyakori ( 1/1000 - <1/100);
ritka (( 1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka(<1/10 000) .

b) Mellékhatások táblázata

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
nem gyakori: Anémia
ritka: A vérkép rendellenességei (beleértve a fehérvérsejtek számának eltérését), leukopenia, thrombocytopenia

Nagyon ritka esetekben agranulocytosisról számoltak be (lásd c) fejezet).

Immunrendszeri betegségek és tünetek
nem gyakori: Túlérzékenység, nem anafilaxiás és anafilaktoid allergiás reakciók
nem ismert: Anafilaxiás és anafilaktoid reakciók

Pszichiátriai kórképek
ritka: Hangulatváltozás, rémálmok
nem ismert: Zavartság, dezorientáció

Idegrendszeri betegségek és tünetek
gyakori: Fejfájás
nem gyakori: Szédülés, aluszékonyság

Szembetegségek és szemészeti tünetek
ritka Látászavarok, beleértve a homályos látást, kötőhártyagyulladás (konjunktivitisz)

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
nem gyakori Vertigo
ritka Tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
ritka Szívdobogásérzés

NSAID-kezelés kapcsán szívelégtelenségről számoltak be.

Érbetegségek és tünetek
nem gyakori Vérnyomás emelkedés, kipirulás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
ritka Asztma az aszpirinra vagy más NSAID-dal szemben fennálló allergia esetén

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
nagyon gyakori Dyspepsia, émelygés és hányás, hasfájás, székrekedés, flatulencia, hasmenés
nem gyakori Okkult vagy makroszkópikus gastrointestinalis vérzés, stomatitis, gastritis, eruktáció
ritka Colitis, nyombélfekély, oesophagitis,
nagyon ritka Gastrointestinalis perforációk
A gastrointestinális haemorrhagia, fekélyképződés vagy perforáció esetenként súlyos, potenciálisan végzetes kimenetelű lehet, elsősorban időskorú betegeknél.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek
nem gyakori A májfunkciós vizsgálatok eltérései (pl. a transzaminázok vagy bilirubin emelkedése)
nagyon ritka Hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
nem gyakori Angioödéma, pruritus, bőrkiütés
ritka Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermalis necrolysis, urticaria
nagyon ritka Bullózus dermatitis ,erythema multiforme
nem ismert Fényérzékenységi reakciók

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
nem gyakori Nátrium- és vízretenció, hyperkalaemia, (lásd - Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések és 4.5. pont), a vesefunkciók laboratóriumi értékeinek eltérései (pl. megnövekedett kreatinin és/vagy szérum urea értékek)
nagyon ritka Akut veseelégtelenség a kockázati tényezőkkel rendelkező betegekben

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

nem gyakori Ödéma, beleértve az alsó végtagokat.

c) Információ az egyedi esetekben előforduló súlyos és/vagy gyakran előforduló mellékhatásokra vonatkozóan

Agranulocytosis izolált eseteiről számoltak be olyan betegekben, akik meloxikámot és más, potenciálisan myelotoxikus gyógyszereket kaptak.

d) Mellékhatások, melyeket a készítmény kapcsán még nem tapasztaltak, azonban összefüggésbe hozhatók vegyületekkel, melyek azonos csoportba tartoznak

Organikus vesekárosodás, mely valószínűleg akut veseelégtelenséghez vezet: nagyon ritka esetekben interstitialis nephritisről, akut tubuláris necrosisról, nefrotikus szindrómáról és papilláris nekrózisról számoltak be.




Figyelemeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a GI és cardiovascularis kockázatokat alább).

A maximális javasolt napi adagot elégtelen terápiás hatás esetén sem szabad túllépni, vagy a kezelést további NSAID szerekkel kiegészíteni, mivel ezek a készítmények fokozzák a toxicitást, miközben terápiás előnyük nem bizonyított. A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta kezelés más NSAID-okkal való egyidejű alkalmazását - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátlókat - kerülni kell. A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta nem megfelelő az akut fájdalmakban szenvedő betegek kezelésére. Ha a beteg állapota néhány napos kezelés során nem javul, újra kell értékelni a kezelés klinikai előnyeit.

Bármely, a kórelőzményben szereplő oesophagitis-t, gastritis-t és/vagy peptikus fekélyt fel kell deríteni annak érdekében, hogy teljes gyógyulásuk biztosítható legyen még a meloxikám kezelés megkezdése előtt. Az ilyen kórelőzményű, meloxikámmal kezelt betegeknél rutineljárásként kell a felsorolt betegségek esetleges kiújulását figyelemmel kísérni.

Gastrointestinalis hatások

Mindegyik NSAID alkalmazása kapcsán beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, fekélyképződésről és potenciálisan halálos kimenetelű perforációról, melyek a kezelés bármely fázisában, az anamnézisben szereplő súlyos GI eseményekkel vagy anélkül, előzetes figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül jelentkezhetnek.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata nagyobb az NSAID ok magasabb adagjai mellett, illetve olyan betegekben, akiknek a kórelőzményében GI fekély szerepel, különösképpen vérzéses vagy perforációs szövődmény esetén, továbbá időskorúaknál. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb adaggal kell megkezdeni.
Ezeknél a betegeknél, valamint azoknál, akik egyidejűleg alacsony dózisú aszpirint, vagy más, szintén a gastrointestinális kockázatot fokozó gyógyszert kapnak, megfontolandó a védő hatású gyógyszerekkel kombinált terápia ( pl. mizoprosztol, protonpumpagátlók) (lásd alább és 4.5 pont).
Azok a betegek - főként ha időskorúak -, akiknek a kórelőzményében GI toxicitás szerepel, minden szokatlan, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszaiban jelentkező hasi tünetről (különös tekintettel a GI vérzésre) számoljanak be kezelőorvosuknak.
Fokozott óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak amelyek a vérzés, vagy fekélyképződés kockázatát növelik, mint pl. a kuratív kezelésként vagy a geriátriában alkalmazott heparin, antikoagulánsok, mint pl. a warfarin, vagy más nem szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve az acetilszalicilsav gyulladáscsökkentésre alkalmazott adagját.
(? 1 g egyszeri dózis vagy ? 3 g teljes napi dózis).

Trosicam szájban diszpergálódó tabletta kezelés alatt álló betegnél GI vérzés vagy fekély jelentkezése esetén a kezelést meg kell szakítani.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hipertónia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan monitorozni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma.

A veszélyeztetett betegek vérnyomásának klinikai monitorozása mindenképpen javasolt , és különösen a Trosicam szájban diszpergálódó tabletta kezelés megkezdése alatt.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint néhány NSAID alkalmazása során (különösen magas dózisokban és hosszantartó kezeléskor) kis mértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. myocardialis infarktus, stroke) kialakulásának kockázata. Nem áll rendelkezésre kellő adat a meloxikám ilyen irányú kockázatának kizárásához.

Nem megfelelően kezelt hipertónia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a Trosicam szájban diszpergálódó tablettával történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek kezelése, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hipertónia, hiperlipidémia, diabetes mellitus, dohányzás) állnak fenn.

Bőrreakciók

NSAID ok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán beszámoltak súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókról, így exfoliatív dermatitisről, Stevens-Johnson szindrómáról és toxikus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a kezelés kezdetekor a leginkább veszélyeztetettek, mivel a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeznek. Bőrkiütés, nyálkahártya-léziók vagy a túlérzékenységre utaló bármilyen egyéb tünet első jelentkezésekor a Trosicam alkalmazását meg kell szakítani.
Máj- és vesefunkciós paraméterek

A legtöbb NSAID hoz hasonlóan, esetenként beszámoltak a szérum transzamináz-értékek, szérum bilirubin értékek vagy egyéb májfunkciós paraméterek emelkedéséről, illetve szérum kreatinin és vér urea nitrogén értékek megnövekedéséről és egyéb laboratóriumi mérési eredmények eltéréséről. Ezek az esetek többségében átmenetiek és csekély mértékűek voltak. Jelentős vagy hosszabb távon fennmaradó eltérés esetén a Trosicam alkalmazását meg kell szakítani és megfelelő vizsgálatokat kell végezni.

Funkcionális veseelégtelenség

A NSAID ok funkcionális veseelégtelenséget okozhatnak, mivel gátolják a renális prosztaglandinok vazodilatációs hatását és így csökkentik a glomeruláris filtrációt. Ez a mellékhatás dózisfüggő. A kezelés elején vagy a dózis emelése után a diuresis és a vesefunkciók körültekintő monitorozása javasolt az alábbi kockázati faktorokkal rendelkező betegek esetében:
" Időskorúak
" ACE inhibitorok, angitoenzin-II antagonisták, szartanok, diuretikumok egyidejű alkalmazása (lásd Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók)
" Hipovolémia (bármilyen okból)
" Pangásos szívelégtelenség
" Vesekárosodás
" Nefrotikus szindróma
" Lupus nephropathia
" Súlyos májműködési zavar (szérum albumin < 25 g/l vagy Child-Pugh pontszám: 10)

Az NSAID ok ritka esetekben interstitialis nephritist, glomerulonephritist, a vese velőállományának nekrózisát, illetve nephrosis szindrómát okozhatnak.

Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a Trosicam adagja maximálisan 7,5 mg lehet (fél 15 mg-os tabletta). Nem szükséges az enyhe vagy mérsékelt fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (azaz olyan betegeknél, akiknél a kreatinin clearance magasabb, mint 25 ml/min) a dózis csökkentése.

Nátrium-, kálium- és vízretenció
Az NSAID-ok alkalmazása során előfordulhat nátrium-, kálium- és vízretenció, valamint a diuretikumok natriuretikus hatásának akadályozottsága. Továbbá a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek antihipertenzív hatásának csökkenése is.előfordulhat. Ennek következtében ödéma, szívelégtelenség vagy hipertónia léphet fel, illetve ezen állapotok súlyosbodása az erre érzékeny betegeknél. Ezért a veszélyeztetett betegeket klinikailag monitorozni kell.

Hyperkalaemia

A hyperkalaemia kialakulását elősegítheti diabetes vagy olyan gyógyszerek együttes alkalmazása, melyek növelik a kálium szintet (lásd 4.5 pont). Ezekben az esetekben a kálium-értékek rendszeres ellenőrzése javasolt.

Időskorú, legyengült vagy gyengébb testalkatú betegek az esetleges mellékhatásokat rosszabbul tolerálhatják, így szoros követést igényelnek. Más NSAID okhoz hasonlóan, fokozott óvatosság szükséges az időskorú betegek kezelésekor, mivel náluk gyakoribb a vese-, a máj-, illetve a szívműködés károsodása. Időskorúak esetén az NSAID-kezelés kapcsán fellépő mellékhatások - különösen a gastrointestinalis vérzés és a perforáció - gyakorisága nő, melyek akár halálos kimenetelűek is lehetnek.

A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta - a többi NAIDS-hoz hasonlóan - elfedheti egy fennálló fertőző betegség tüneteit.

A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta, mint minden ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézis gátló vegyület alkalmazása csökkentheti a nők fertilitását, így alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknél a teherbeesés kapcsán nehézségek merülnek fel, illetve meddőség miatt kivizsgálás alatt állnak, megfontolandó a meloxikám-kezelés megszakítása.

A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta fenilalanin forrást tartalmaz: aszpartámot (E951), ezért káros lehet a fenilketonuriában szenvedő betegek számára.

A Trosicam szájban diszpergálódó tabletta szorbitot (E420) tartalmaz: ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában a készítmény nem szedhető.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Ezideig nem állnak rendelkezésre specifikus vizsgálatok a készítménynek a gépjárművezetésre és a gépek kezelésének képességére gyakorolt hatásairól. A farmakodinamiás profil és az eddig jelentett nemkívánatos hatások alapján nem valószínű vagy csupán elhanyagolható az ezen képességekre gyakorolt hatás. Ha azonban látászavar, aluszékonyság, szédülés, illetve a központi idegrendszer egyéb zavarai fordulnak elő, javasolt tartózkodni a vezetéstől és a gépek kezelésétől.


4.9 Túladagolás

NSAID túladagolást követő tünetek általában letargia, aluszékonyság, émelygés, hányás, epigastrialis fájdalom. Ezen tünetek szupportív kezelés mellett általában reverzíbilisek. Jelentkezhet gastrointestinalis vérzés. Súlyos mérgezések hipertóniát, akut veseelégtelenséget, hepatikus diszfunkciót, légzésdepressziót, kómát, konvulziókat, cardiovascularis collapsust és szívmegállást okozhatnak. Az NSAID ok alkalmazása kapcsán beszámoltak anafilaktoid reakciókról is és ezek túladagolást követően is felléphetnek.

NSAID túladagolás esetén a betegeket tüneti és támogató kezelésben kell részesíteni. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy napi három alkalommal 4 g orálisan alkalmazott kolesztiramin meggyorsítja meloxikám eliminációját.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

A meloxikám a májban metabolizálódik, többnyire CYP 2C9 és CYP 3A4 által. Figyelembe kell venni a meloxikám és a CYP 2C9 és CYP 3A4 által metabolizált vagy gátolt gyógyszerek közötti farmakokinetikai kölcsönhatásokat.

Farmakodinámiás interakciók:

Egyéb nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) és acetilszalicilsav >3g/nap:
Egyéb NSAID-szerekkel történő együttes alkalmazása, beleértve az acetilszalicilsavat is gyulladásgátló dózisokban (? 1 g egyszeri alkalmazás vagy ? 3 g teljes napi adag) nem javasolt.

Kortikoszteroidok (pl. glükokortikoidok):
A gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés fokozott kockázata miatt fokozott óvatosságal kell eljárni a kortikoszteroidokkal történő együttes alkalmazás esetén.

Véralvadásgátlók vagy heparin geriátriában vagy kuratív dózisban alkalmazva:
Fokozzák a vérzés kockázatát a vérlemezke-funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsítása révén. Az NSAID-ok fokozhatják a véralvadásgátlók, pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).
Az NSAID-ok egyidejű adása antikoagulánsokkal vagy heparinnal (geriátriában alkalmazott vagy kuratív dózisban adva) nem ajánlott.

A heparin kezelés egyéb eseteiben fokozott óvatosság szükséges a vérzés fokozott kockázata miatt.
Amennyiben ezen kombináció alkalmazása elkerülhetetlen, az INR gondos ellenőrzése javasolt.

Thrombolyticumok és thrombocyta-aggregáció gátlók:
Fokozzák a vérzés kockázatát a vérlemezke-funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsítása révén.

Szelektív szerotonin újrafelvétel gátlók (SSRI):
A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozott.

Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin-II-antagonisták:
Az NSAID csoportba tartozó szerek csökkenthetik a diuretikumok és az egyéb vérnyomáscsökkentő szerek hatását. Egyes beszűkült vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidrált betegek vagy beszűkült vesefunkciójú idős betegek) az ACE-gátlók vagy angiotenzin-II-antagonisták és ciklooxigenáz-gátlók együttes adása tovább ronthatja a vesefunkciót és akut veseelégtelenséget okozhat. Ez a hatás azonban általában reverzibilis. Következésképpen, a gyógyszerkombináció alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni, különösen az időskorú betegek esetében. A betegeket megfelelően hidrálni kell, valamint megfontolandó a vesefunkció monitorozása az együttes terápia megkezdésekor, majd azt követően rendszeres időközönként.


Egyéb antihipertenzív szerek (pl. béta-blokkolók):
Előfordulhat a bétablokkolók antihipertenzív hatásának csökkenése (az értágító hatású prosztaglandinok gátlásából adódóan).

Kalcineurin inhibitorok (ciklosporin, takrolimus):
A kalcineurin inhibitorok nephrotoxicitását a renális prosztaglandinokra gyakorolt hatásuk révén az NSAID-ok fokozhatják. Egyidejű alkalmazás esetén a vesefunkciót monitorozni kell. A vesefunkciók szoros monitorozása különösen idősek esetén javasolt.

Intrauterin eszközök:
Az NSAID-ok csökkenthetik az intrauterin eszközök hatékonyságát.
Az NSAID-kezelés során az intrauterin eszközök hatékonyságának csökkenéséről számoltak be, ezt azonban még további bizonyítékokkal kell alátámasztani.

Farmakokinetikai interakciók (a meloxikám hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára)

Lítium:
Az NSAID ok megemelik a vér lítiumszintjét (a renális lítium-kiválasztás csökkentésével), mely toxikus értéket érhet el. NSAID szerek és a lítium együttes adása nem javasolt. Abban az esetben ha ez a kombináció szükséges, a lítium plazmakoncentrációját gondosan ellenőrizni kell a terápia kezdetekor, az alkalmazás során, illetve a meloxikám adásának megszüntetésekor.

Metotrexát:
Az NSAID-ok csökkentik a metotrexát szekrécióját a vesetubulusokban, ezáltal növelve annak plazmakoncentrációját. Ebből kifolyólag nagy dózisú metotrexát kezelésben (>15 mg/hét) részesülő betegeknél az NSAID-ok egyidejű alkalmazása nem javasolt.

A metotrexát és az NSAID-szerek közötti kölcsönhatások kockázatát figyelembe kell venni alacsony dózisú metotrexát-kezelés esetén is, különösen azoknál a betegeknél, akiknek a veseműködése károsodott. Ha a kombinációs kezelés elkerülhetetlen, a vérkép és a vesefunkciók monitorozása javasolt. Körültekintéssel kell eljárni, NSAID és metotrexát 3 napon belüli együttes alkalmazása esetén, mivel a metotrexát plazmakoncentrációja megnőhet és ez a toxicitás fokozódásával járhat.

Bár a metotrexát farmakokinetikáját (15 mg/hét) nem befolyásolja számottevően az egyidejűleg alkalmazott meloxikám, de figyelembe kell venni, hogy az NSAID-ok fokozhatják a metotrexát hematológiai toxicitását (lásd fentebb) (lásd 4.8 pontban).

Farmakokinetikai interakciók (más gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára)

Kolesztiramin:
A kolesztiramin fokozza a meloxikám eliminációját az enterohepatikus körforgás megszakításával, ezáltal a meloxikám clearance-e 50 %-kal növekszik, féléletideje 13+3 órára csökken. Ennek a kölcsönhatásnak klinikai jelentősége van.

Antacidok, cimetidin és digoxin nem befolyásolják klinikailag releváns mértékben a meloxikám farmakokinetikáját egyidejű alkalmazáskor.




Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

3 db, egyenként 10 tablettát tartalmazó, Alu/PA-Alu-PVC buborékcsomagolás dobozban (összesen 30 db tabletta).
30 db tablettát tartalmazó1 polietilén flakon polipropilén gyermekbiztos, biztonsági kupakkal és szárítószerrel 1 dobozban.
200 db tablettát tartalmazó 1 polietilén flakon polipropilén gyermekbiztos, biztonsági kupakkal és szárítószerrel 1 dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: egy keresztes
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V)



6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.



6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Alpex Pharma (UK) Limited,
Yew Tree Lodge,
Southill, Biggleswade,
Beds. SG18 9LP
Egyesült Királyság


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-21525/03 30 x buborékcsomagolásban
OGYI-T-21525/04 30 x polietilén tartályban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

2010. november 16.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2010.11.16.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem szteroid gyulladásgátlók, oxikámok

ATC kód: M01AC06

A meloxikám az oxikám családba tartozó nem szteroid gyulladásgátló (NSAID), amely gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és lázcsillapító tulajdonságokkal rendelkezik.

A meloxikám gyulladásgátló hatását a gyulladás klasszikus kísérleti modelljeiben bizonyították. Más NSAID okhoz hasonlóan a pontos hatásmechanizmusa nem ismert. Ismert ugyanakkor legalább egy hatásmechanizmus, mely minden NSAID ra, így a meloxikámra is jellemző: a gyulladásos mediátorként ható prosztaglandinok bioszintézisének gátlása.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A meloxikám jól felszívódik a gastrointestinalis rendszerből, melyet az orális adagolást (kapszula) követő 89 %-os, magas abszolút biohasznosulása tükröz. A tabletta, az orális szuszpenzió és a kapszula biohasznosulása gyakorlatilag azonos.

A meloxikám szuszpenzió egyszeri adagjának alkalmazását követően az átlagos maximális plazmakoncentráció 2 órán belül, míg a szájon át történő szilárd adagolási formák (kapszula és tabletta) esetén 5-6 órán belül alakul ki.
Többszöri adagok alkalmazása esetén az egyensúlyi állapot 3-5 nap alatt alakul ki. Napi egyszeri adagolás mellett a plazmakoncentráció viszonylag kis ingadozást mutat: 7,5 mg adag mellett átlagosan 0,4 - 1,0 µg/ml és 15 mg adag mellett 0,8 - 2,0µ g/ml (Cmin és Cmax egyensúlyi állapotban). A meloxikám maximális plazmakoncentrációja 5-6 órán belül alakul ki a tabletta, a kapszula és az orális szuszpenzió esetén is. Az orális adagolást követő felszívódás mértékét nem befolyásolja az egyidejű étkezés.

Eloszlás
A meloxikám nagyon erősen kötődik a plazmafehérjékhez, különösen az albuminhoz (99 %). A meloxikám bejut az ízületi folyadékba; az ott elért koncentráció a plazmában elért koncentrációjának körülbelül a fele.
A megoszlási térfogat alacsony, átlagosan 11 liter. Az inter-individuális variabilitás mértéke 30-40 % körüli.

Biotranszformáció

A meloxikám kiterjedt hepatikus biotranszformáción megy át. A vizeletben a meloxikám négy különböző metabolitját azonosították, melyek mindegyike farmakodinamikailag inaktív. A fő metabolit, az 5-karboxi-meloxikám (az adag 60 %-a) oxidáció révén alakul át egy köztes vegyületté, 5'-hidroxi-metil-meloxikámmá, mely kis mennyiségben ürül (a bevitt adag 9 % a). In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a CYP 2C9 fontos szerepet tölt be ebben a metabolikus útvonalban, míg a CYP 3A4 izoenzim minimális mértékben működik közre. A másik két metabolit valószínűleg a beteg peroxidáz aktivitásától függ. Ezek a bevitt adag 16, illetve 4 %-át teszik ki.

Elimináció

A meloxikám főként metabolitok formájában választódik ki és közel azonos mennyiségben található meg a vizeletben és a székletben. A bevitt napi adag kevesebb, mint 5 %-a ürül változatlan formában a széklettel, a vizeletben a kiindulási termék pedig gyakorlatilag csak nyomokban található meg.
Az átlagos eliminációs felezési idő megközelítőleg 20 óra. A plazma-clearance átlagosan 8 ml/perc.

Linearitás/nonlinearitás

A meloxikám a 7,5 mg-15 mg-os terápiás dózistartományban, akár per os, akár intramuscularis alkalmazásban lineáris farmakokinetikát mutat.

Speciális populációk:

Máj / veseelégtelenség:
Sem a máj-, sem az enyhe/mérsékelt veseelégtelenség nem gyakorol jelentős hatást a meloxikám farmakokinetikájára. Végstádiumú veseelégtelenségben az eloszlási térfogat megnő és ezáltal a szabad meloxikám koncentrációk is megemelkednek. Ilyenkor nem szabad a napi 7,5 mg adagot túllépni.

Időskorúak:
A plazma clearance átlagos mértéke alig volt alacsonyabb idős, mint fiatal páciensek esetén.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Preklinikai vizsgálatokban a meloxikám toxikológiai profilja azonos volt más NSAID ok profiljával: két állatfajban magas adagok krónikus alkalmazása gastrointestinalis fekélyeket és eróziókat, valamint renalis papillaris necrosist okozott.
Reproduktív vizsgálatok szerint patkányban orális adagolás esetén az ovulációk számának csökkenése, a beágyazódás gátlása és embriotoxikus hatások (a felszívódó terhességek gyakorisága) következtek be 1 mg/ttkg vagy annál magasabb maternotoxikus dózisok esetén. Patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a meloxikám 4 mg/ttkg dózisban alkalmazva nem bizonyult teratogénnek patkányok, 80 mg/ttkg dózisban alkalmazva pedig nyulak esetén.
Az érintett dózisok szintjei 5-10-szeresen meghaladták a mg/ttkg-ban kifejezett klinikai dózist (7,5-15 mg, 75 kg-os személy esetében).)
Beszámoltak a terhesség végén jelentkező foetotoxikus hatásokról, mely minden prosztaglandin-szintézis gátlóra jellemző. Mutagén hatást sem in vitro, sem in vivo nem mutattak ki. Patkányban és egérben a humán klinikai adagokat jelentősen meghaladó dózisok mellett sem írtak le karcinogenitást.





Várandóság,szoptatás

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség
A prosztaglandin-szintézis gátlása káros hatással lehet a terhességre és/vagy a magzat/embrió fejlődésére. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandin-szintézis gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában növeli a vetélések , a szívfejlődési rendellenességek és a gasztroszkízis kockázatát. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1 % ról kb. 1,5 % ra emelkedett. A feltételezések szerint a kockázat az alkalmazott adaggal és a kezelés időtartamával párhuzamosan nő. Állatokban, prosztaglandin-szintézis inhibitorok alkalmazása bizonyítottan megemelte az implantáció előtti és utáni veszteséget, valamint az embrionális/magzati letalitást. Ezen kívül az állatokban jelentkező különböző malformációk (beleértve a cardiovascularis rendellenességeket) magasabb incidenciájáról számoltak be az organogenezis időszakában alkalmazott prosztaglandin-szintézis gátlók hatására. A terhesség első és második trimeszterében a Trosicam csak akkor alkalmazandó, ha feltétlenül szükséges. Ha a Trosicamot olyan nő szedi, aki teherbe kíván esni, illetve aki a terhességének első vagy második trimeszterében van, a lehető legalacsonyabb adagot javasolt alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.

A terhesség harmadik trimesztere alatt a prosztaglandin-szintézis inhibitorok az alábbi kockázatot jelentik

a magzat számára:
- cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai záródása és pulmonalis hipertónia);
- renalis diszfunkció, amely oligohydramnionnal járó veseelégtelenséghez vezethet;

az anya és az újszülött számára a terhesség végén:
- a vérzési idő esetleges megnyúlása, anti-aggregáló hatás, mely nagyon alacsony dózisoknál is előfordulhat;
- a méhösszehúzódások gátlása, ami késői vagy elhúzódó szülést okozhat.

Ezekből adódóan a meloxikám alkalmazása szigorúan ellenjavallt a terhesség hármadik trimeszterében.

Szoptatás
Bár nem állnak rendelkezésre a meloxikámra vonatkozó adatok, az NSAID-ok köztudottan kiválasztódnak az anyatejbe. Szoptató nőknél a készítmény alkalmazása nem javasolt.