Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér vagy sárgás, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTakeda Austria GmbH Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 8 mg (gyors kioldódású) lornoxikámot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Filmtabletta mag: mikrokristályos cellulóz nátrium- hidrogénkarbonát vízmentes kalcium-hidrogénfoszfát alacsony szubsztitúciós fokú hidroxipropilcellulóz hidroxipropilcellulóz kalcium-sztearát Filmbevonat: titán-dioxid (El71) talkum propilénglikol hipromellóz Javallat4.1 Terápiás javallatok Enyhe vagy közepesen erős, akut fájdalom rövid távú tüneti kezelése felnőtteknél. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A megfelelő adagolási rendet minden betegnél az egyéni terápiás válasz alapján kell meghatározni. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). Fájdalom 8-16 mg lornoxikám, 8 mg-os adagokban adva. Az első kezelési napon a 16 mg-os kezdő adag után 12 órával további 8 mg adható. Az első kezelési napot követően a javasolt napi maximális adag 16 mg. Különleges betegcsoportok Gyermekek és serdülők A lornoxikám nem javallott gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. Idősek 65 év feletti idős betegek esetében nincs szükség az adagolás külön módosítására, kivéve, vese- vagy májkárosodás esetén. A lornoxikámot óvatosan kell alkalmazni, mert ez a csoport kevésbé tolerálja a gastrointestinalis mellékhatásokat (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás Ajánlott a Xefo Rapid adagjának gyakoriságát napi egyszerire csökkenteni, ha a beteg enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenved (lásd 4.4 pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.3 pont). Májkárosodás Megfontolandó a Xefo Rapid adagjának gyakoriságát napi egyszerire csökkenteni, ha a beteg közepesen súlyos májkárosodásban szenved (lásd 4.4 pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja Orális alkalmazásra. A Xefo Rapid filmtablettát szájon át, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Thrombocytopenia. - Más nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel (NSAID), köztük az acetilszalicilsavval szembeni túlérzékenység (olyan tünetekkel, mint például asthma, rhinitis, angiooedema, illetve urticaria). - Súlyos szívelégtelenség. - Gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés, illetve egyéb vérzéses rendellenességek. - A kórelőzményben szereplő, korábbi NSAID-terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció. - Aktív, vagy kórelőzményben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (két vagy több, különálló igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód). - Súlyos májkárosodás. - Súlyos vesekárosodás (szérum kreatinin >700 µmol/l). - A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A lornoxikám csökkenti a vérlemezke-aggregációt és meghosszabbítja a vérzési időt. Következésképpen óvatosan kell eljárni a fokozott vérzésre hajlamos betegeknél. Az alábbi betegségekkel rendelkező pácienseknél a lornoxikám kizárólag a kockázatok és előnyök gondos mérlegelése után alkalmazható: - Vesekárosodás: a lornoxikám óvatosan adható enyhe (szérum-kreatinin érték 150-300 mikromol/1), illetve közepesen súlyos (szérum-kreatinin érték 300-700 mikromol/1) vesekárosodás esetén, mert a vese perfúziójának fenntartása a renalis prosztaglandinoktól függ. (lásd 4.2 pont). A lornoxikám-kezelést abba kell hagyni, ha a vesefunkció a kezelés alatt romlik. - A vesefunkciót ellenőrizni kell olyan betegeknél: * akik nagyobb sebészeti beavatkozáson mennek keresztül * szívelégtelenségben szenvednek * ha egyidejűleg diuretikumokat vagy olyan gyógyszeres kezeléseket kapnak, amelyek feltételezhetően vagy bizonyítottan vesekárosodást okoznak (lásd 4.5 pont). - Véralvadási zavarokban szenvedő betegek: gondos klinikai monitorozás és laboratóriumi vizsgálat ajánlott (például: PTI). - Májkárosodás (például cirrhosis): májkárosodásban szenvedő betegeknél klinikai megfigyelés és laboratóriumi ellenőrzés ajánlott, mert a lornoxikám felhalmozódhat (megnövekszik az AUC) (lásd 5.2 pont) a 12-16 mg-os napi adagokkal történő kezelés után. Ettől eltekintve, egészséges alanyokhoz viszonyítva úgy tűnik, hogy a májkárosodás nem befolyásolja a lornoxikám farmakokinetikai paramétereit. - 65 év feletti idős betegek: a vese- és a máj funkció rendszeres ellenőrzése ajánlott. A sebészeti beavatkozáson átesett idős betegeknél tanácsos az elővigyázatosság. NSAID-dal való egyidejű kezelés Kerülni kell a lornoxikám és egyéb NSAID-ok (beleértve a ciklooxigenáz-2 enzim szelektív gátlóit) együttes alkalmazását (lásd 4.5 pont). A nemkívánatos hatások minimalizálása A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetőek, ha a tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok). Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforáció Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekély és perforáció: valamennyi NSAID esetében jelentettek gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforációt, melyek halálos kimenetelűek lehetnek, a kezelés során bármikor előfordulhatnak, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, akár szerepelt súlyos gastrointestinalis esemény a kórelőzményben, akár nem. A kórelőzményben szereplő fekélybetegség esetén, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött, illetve idős korban a gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata emelkedik az NSAID adagjának növelésével (lásd 4.3 pont). Az ilyen betegek az elérhető legkisebb adaggal kezdjék a kezelést (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél, valamint akiknek kis dózisú acetilszalicilsavat, vagy egyéb, a gastrointestinalis vérzés veszélyét feltehetőleg növelő gyógyszert kell egyidejűleg szedniük, nyálkahártyavédő hatóanyagokkal (például: mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) kombinált kezelését kell megfontolni (lásd alább és 4.5 pont). Rendszeres időközönként klinikai felülvizsgálat ajánlott. Azoknak a betegeknek, kiváltképpen, ha időskorúak, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, jelenteniük kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (elsősorban a gastrointestinalis vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság javasolt olyan betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy vérzés kockázatát, mint például a szájon át szedendő kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, mint például a warfarin, a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók, vagy a thrombocyta aggregációt gátló szerek, mint például az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki a lornoxikámot szedő betegeknél, a kezelést meg kell szakítani. Az NSAID-ok óvatosan adhatóak olyan betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség szerepel (például colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mert állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Idősek Az időskorúaknál gyakoribb az NSAID-okkal kapcsolatos mellékhatások előfordulása, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.2 pont). Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Hypertonia és/ vagy enyhe/ közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és oedema. Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint, egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kockázata. A lornoxikám tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni. Nem megfelelően beállított hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben, diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben, és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak alapos megfontolás után kezelhetők lornoxikámmal. Hasonló megfontolás szükséges hosszú távú kezelés megkezdése előtt olyan betegek esetében, akiknél fennállnak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezői (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás). Az NSAID-ok és a heparin egyidejű alkalmazása spinális vagy epidurális érzéstelenítés mellett növeli a spinális/epidurális hematoma kialakulásának veszélyét (lásd 4.5 pont). Bőrbetegségek Súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókat, beleértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN), nagyon ritkán jelentettek az NSAID-ok alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában jelentkezik. A lornoxikám-kezelést abba kell hagyni bőrkiütés, nyálkahártya sérülések, vagy túlérzékenység bármely más jelének első megjelenésekor. Légzési rendellenességek Óvatosan kell eljárni, ha a beteg asthma bronchialéban szenved, vagy az korábban már előfordult nála, mivel NSAID-ok esetén ilyen betegeknél bronchospasmus kiváltását jelentették. Szisztémás Lupus Erythematosus és kevert kötőszöveti betegség Óvatosan kell eljárni a szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél, mivel az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet. Nephrotoxicitás Az NSAID-ok és a takrolimusz egyidejű alkalmazása fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát a vesében termelődő prosztaciklin szintézisének csökkenése folytán. A vesefunkciót ezért fokozottan monitorozni kell a kombinált terápiát kapó betegeknél. (lásd 4.5 pont). Laboratóriumi értékek eltérése Akárcsak a legtöbb NSAID esetében, a szérum transzamináz-szint alkalomszerű megemelkedéséről, a szérum bilirubin vagy más májfunkciós paraméterek emelkedéséről, továbbá a szérum kreatinin és karbamid nitrogén emelkedéséről, valamint más laboratóriumi értékek eltéréseiről is beszámoltak. Amennyiben valamelyik eltérés jelentősnek, illetve tartósnak bizonyulna, akkor le kell állítani a lornoxikám alkalmazását, és el kell rendelni a megfelelő vizsgálatokat. Fertilitás A lornoxikám alkalmazása, bármely más ciklooxigenáz/prosztaglandinszintézis-gátlóhoz hasonlóan, hátrányosan befolyásolhatja a fertilitást, és nem ajánlott azon nők részére, akik teherbe kívánnak esni. Fontolóra kell venni a lornoxikám kezelés elhagyását olyan nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, illetve akik terméketlenségük miatt kivizsgáláson esnek át (lásd 4.6 pont). Varicella Kivételes esetekben a varicella lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzésként jelentkező szövődmények forrása. A mai napig nem zárható ki annak lehetősége, hogy az NSAID-ok hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ennek megfelelően varicella fertőzés alatt kerülni kell a lornoxikám alkalmazását. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Azok a betegek, akik a lornoxikám-kezelés alatt szédülést és/vagy álmosságot tapasztalnak, ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket. 4.9 Túladagolás Jelenleg nem állnak rendelkezésre túladagolással kapcsolatos tapasztalatok, amelyek alapján meghatározhatók lennének a túladagolás következményei, illetve amelyek alapján specifikus kezelés javasolható lenne. Azonban a lornoxikám túladagolása esetén várhatóan az alábbi tünetek jelentkeznek: hányinger, hányás, agyi tünetek (szédülés, látászavarok). Súlyos tünetek a kóma és görcsök felléptéig fokozódó ataxia, máj- és vesekárosodás, és potenciálisan okozhatnak véralvadási zavarokat. Megállapított túladagolás vagy túladagolás gyanúja esetén a gyógyszer adását abba kell hagyni. Rövid felezési idejének köszönhetően a lornoxikám gyorsan kiürül. A lornoxikám nem dializálható. Jelenleg nincs ismert specifikus ellenszere. A szokásos sürgősségi intézkedések foganatosítása megfontolandó. Az alapelveket figyelembe véve, kizárólag a lornoxikám bevétele után közvetlenül adott aktív szén képes a gyógyszer felszívódását csökkenteni. A gastrointestinalis rendellenességek kezelhetők, például egy prosztaglandin analóggal vagy ranitidinnel. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A lornoxikám egyidejű alkalmazása * Cimetidinnel: emelkedett lornoxikám plazmakoncentráció, amely növelheti a lornoxikám mellékhatásainak kockázatát. (Nem mutattak ki kölcsönhatást lornoxikám és ranitidin, illetve lornoxikám és savkötők között.) * Antikoagulánsokkal: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Az INR alapos monitorozása javasolt. * Fenprokumonnal: a fenprokumon-kezelés hatékonysága csökkent. * Heparinnal: az NSAID-ok heparinnal együtt adva fokozzák a vérzés, illetve a spinális vagy epidurális hematoma kialakulását spinális vagy epidurális érzéstelenítés során (lásd 4.4 pont). * ACE-gátlókkal: csökkenhet az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatása. * Diuretikumokkal: csökkent a kacsdiuretikumok, tiazid diuretikumok és a kálium-spóroló diuretikumok vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatásossága (a hyperkalaemia és a nefrotoxicitás fokozott kockázata). * Béta-blokkolókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság. * Angiotenzin II receptorgátlókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság. * Digoxinnal: csökkent a digoxin vese-clearance-e , amely növeli a digoxin toxicitást. * Kortikoszteroidokkal: fokozott a gastrointestinalis fekélyesedés, illetve vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). * Kinolon antibiotikumokkal (például levofloxacin, ofloxacin): a görcsrohamok előfordulásának veszélye fokozott. * Thrombocytaaggregáció-gátlókkal (például klopidogrél): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). * Egyéb NSAID-okkal: fokozott a gastrointestinalis vérzés és fekélyesedés kockázata. * Metotrexáttal: emelkedett a metotrexát plazmaszintje. Ennek eredményeként fokozódhat a toxicitás. Amikor egyidejű kezelés szükséges, gondos monitorozást kell végezni. * Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-k): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). * Lítiummal: az NSAID-ok gátolják a lítium renalis kiválasztását, ezáltal a lítium plazmaszintje a toxikus határ fölé emelkedhet. Ezért a lítium plazmakoncentrációjának folyamatos ellenőrzése szükséges, különösen a kezelés megkezdésekor, módosításakor és befejezésekor. * Ciklosporinnal: emelkedett a ciklosporin-koncentráció a szérumban. A ciklosporin nephrotoxicitása fokozódhat a renális prosztaglandin által közvetített hatások révén. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell. * Szulfonilureákkal (például glibenklamid): a hypoglykaemia veszélye fokozott. * A CYP2C9 izoenzimek ismert induktoraival és inhibitoraival: a lornoxikám (a többi citokróm P450 2C9 (CYP2C9) izoenzim-függő NSAID-hoz hasonlóan) kölcsönhatásba lép a CYP2C9 izoenzimek ismert induktoraival és inhibitoraival (lásd 5.2 pont, Biotranszformáció). * Takrolimusszal: a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt fokozza a nephrotoxicitás veszélyét. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell (lásd 4.4 pont). * Pemetrexeddel: az NSAID-ok csökkenthetik a pemetrexed renalis kiválasztását, mely fokozott renalis és gastrointestinalis toxicitást és mieloszuppressziót eredményez. A lornoxikám felszívódása késleltetett, ha a Xefo filmtablettákat táplálékkal együtt veszik be. Emiatt, ha gyors hatás (fájdalomcsillapítás) szükséges a Xefo filmtablettát nem szabad táplálékkal együtt bevenni. A táplálék mintegy 20%-kal csökkentheti a felszívódást, és növelheti a Tmax-ot (lásd 5.2 pont). 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az NSAID-okkal kapcsolatban leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események az emésztőrendszert érintik. Felléphet peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, mely néha, különösen az időskorúaknál, halálos kimenetelű lehet (lásd 4.4 pont). Az NSAID-ok alkalmazását követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, szurokszékletet, vérhányást, fekélyes stomatitist, a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodását jelentették (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg. A lornoxikámmal kezelt betegeknek mintegy 20%-ánál várható, hogy mellékhatások jelentkeznek. A lornoxikám leggyakoribb mellékhatásai között szerepel a hányinger, dyspepsia, emésztési zavar, hasi fájdalom, hányás és hasmenés. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján ezek a tünetek általában a betegek kevesebb, mint 10%-ánál fordultak elő. Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel kapcsolatban. Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata (lásd 4.4 pont). Kivételes esetekben varicella fertőzés alatt súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéssel járó szövődmények jelentkezhetnek. Az alábbi 1. táblázatban felsorolt mellékhatások a II-es, III-as és IV-es fázisú klinikai vizsgálatokban kezelt 6417 beteg általában több mint 0,05%-nál fordultak elő. A nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát a következőképpen definiálták: Nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100-<1/10); nem gyakori (?1/1000-<1/100); ritka (?1/10 000<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1.táblázat: Nemkívánatos reakciók Szervrendszer Gyakoriság Nemkívánatos reakciók Fertőző betegségek és parazitafertőzések Ritka Pharyngitis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka Anaemia, thrombocytopenia, leukopenia, megnyúlt vérzési idő Nagyon ritka Ecchymosis. Az NSAID-okról jelentették, hogy a csoportra jellemző hatásként potenciálisan súlyos hematológiai megbetegedéseket például neutropenia, agranulocytosis, aplasztikus anaemia és hemolitikus anaemia, okoznak. Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Túlérzékenység beleértve az anafilaktoid és anafilaxiás reakciót Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori Anorexia, testtömeg változások Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Álmatlanság, depresszió Ritka Zavartság, idegesség, nyugtalanság. Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Enyhe és átmeneti fejfájás, szédülés Ritka Aluszékonyság, paraesthesia, ízérzés zavara, tremor, migrén Nagyon ritka Aszeptikus meningitis SLE-ben vagy kevert kötőszöveti megbetegedésben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont) Szembetegségek és szemészeti tünetek Gyakori Kötőhártya-gyulladás Ritka Látászavarok A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Vertigo, fülzúgás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Palpitáció, tachycardia, oedema, szívelégtelenség (lásd 4.4 pont) Érbetegségek és tünetek Nem gyakori Kivörösödés, oedema Ritka Hypertonia, hőhullám, vérzés, hematoma Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Rhinitis Ritka Dyspnoe, köhögés, bronchospasmus. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hányinger, hasi fájdalom, dyspepsia, hasmenés, hányás Nem gyakori Obstipatio, flatulentia, eructatio, szájszárazság, gastritis, gyomorfekély, felhasi fájdalom, duodenalis fekély, szájnyálkahártya-fekély Ritka Szurokszéklet, vérhányás, stomatitis, oesophagitis, gastro-oesophagealis reflux, nyelési nehézség, aphtás stomatitis, glossitis, perforált peptikus fekély, gastrointestinalis vérzés Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori A májfunkciós vizsgálati értékek - glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), illetve glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT), értékek - emelkedése Nagyon ritka Hepatotoxicitás, mely például májelégtelenséghez, májgyulladáshoz, sárgasághoz és cholestasishoz vezethet A bőr- és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Bőrkiütés, pruritus, hyperhidrosis, erythemás bőrkiütés, urticaria, angiooedema, alopecia Ritka Dermatitis és ekcéma, purpura Nagyon ritka Oedema és bullózus reakciók, Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori Arthralgia Ritka Csontfájdalom, izomgörcsök, myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka Nocturia, vizeletürítési zavarok, emelkedett karbamid nitrogén-, és kreatininszint Nagyon ritka A lornoxikám akut veseelégtelenséget okozhat olyan vesekárosodott betegeknél, akiknél a veseáramlás fenntartása a renalis prosztaglandinoktól függ (lásd 4.4 pont). Az NSAID-okra jellemző hatásként nefrotoxicitás különböző formái társulhatnak, beleértve a nephritist és a nephroticus szindrómát Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori Rossz közérzet, arc oedema Ritka Asthenia Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: nem-szteroid gyulladásgátló és reuma-ellenes készítmények, oxikámok, ATC kód: M01 AC05 Hatásmechamizmus A lornoxikám az oxikámok csoportjába tartozó, fájdalomcsillapító hatással rendelkező nem szteroid gyulladásgátló gyógyszer. A lornoxikám hatásmechanizmusa főként a prosztaglandin-szintézishez (a ciklooxigenáz enzim gátlásához) kapcsolható, melynek eredménye a perifériás nociceptorok (fájdalomérző receptorok) deszenzitizálása és következésképpen a gyulladás gátlása. Emellett feltételezhető egy, a gyulladásgátló hatástól független, a fájdalomérzést befolyásoló központi idegrendszeri hatás is. Farmakodinámiás hatások A lornoxikám nem befolyásolja az életfunkciókat (például: testhőmérséklet, légzésszám, pulzus, vérnyomás, EKG, spirometria). Klinikai hatásosság és biztonságosság A lornoxikám fájdalomcsillapító hatásait a gyógyszer kifejlesztése során több klinikai vizsgálatban is sikeresen igazolták. A prosztaglandin (PG)-szintézis gátlásának talaján kialakuló lokális gastrointestinalis irritáció és szisztémás ulcerogén hatás miatt a többi NSAID-hoz hasonlóan a lornoxikám-kezelés után is gastrointestinalis szövődmények a gyakori mellékhatások. Egy klinikai vizsgálat során kimutatták, hogy a beékelődött harmadik bölcsességfog sebészeti eltávolítása után fájdalmat érző betegek esetében a lornoxikám Rapid filmtabletta gyorsabban hatott, mint a lornoxikám filmtabletta. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A lornoxikám gyorsan és csaknem teljesen felszívódik a gastrointestinalis traktusból. A maximális plazmakoncentrációt körülbelül 30 perc alatt éri el. A Xefo Rapid filmtabletta Cmax értéke nagyobb, mint a Xefo filmtabletta Cmax értéke és megegyezik a lornoxikám parenterális készítményének Cmax értékével. A Xefo Rapid filmtabletta abszolút biohasznosulása 90-100%, amely megegyezik a Xefo filmtablettával. Nem észleltek first-pass effektust. A Xefo Rapid filmtabletta szedésével egyidejűleg történő táplálékfelvételre vonatkozóan nincsenek adatok, de a Xefo filmtabletta adatai alapján várhatóan a lornoxikám Cmax értéke csökken, a Tmax nő, és a felszívódás (AUC) csökken. Eloszlás A lornoxikám változatlan formában, illetve hidroxilált metabolitként található meg a plazmában. A lornoxikám plazmafehérje-kötődése 99%-os és független a koncentrációtól. Ismételt adagolás esetén a synoviális folyadékban is kimutatták. Biotranszformáció A lornoxikám kiterjedt metabolizmuson megy át a májban, elsősorban az inaktív 5-hidroxilornoxikámmá alakul át hidroxiláció útján. A lornoxikám ezen biotranszformációjában a CYP2C9 izoenzim vesz részt. Az enzim genetikai polimorfizmusa következtében vannak lassan és gyorsan metabolizáló emberek, melynek eredményeként a lornoxikám plazmaszintje jelentősen megemelkedhet a lassan metabolizálóknál. A hidroxi-metabolitnak nincs farmakológiai aktivitása. A lornoxikám teljes mértékben metabolizálódik, és körülbelül 2/3 része a májon keresztül, 1/3 része pedig a veséken keresztül ürül, inaktív metabolit formájában. Állatokon végzett vizsgálatokban a lornoxikám nem indukálta a májenzimek működését. A klinikai vizsgálatok alapján nem bizonyítható, hogy a lornoxikám ismételt alkalmazás esetén felhalmozódik, ha a javasolt adagolásban adják. Ezt az eredményt a gyógyszert monitorozó egyéves vizsgálatok adatai is alátámasztják. Elimináció Az anyavegyület átlagos eliminációs felezési ideje 3-4 óra. Szájon át történő bevételt követően körülbelül 50%-a a széklettel, 42%-a a veséken keresztül ürül, főként 5-hidroxilornoxikám formájában. Az 5-hidroxilornoxikám eliminációs felezési ideje egy egyszeri vagy napi kétszeri parenterális adag beadása után körülbelül 9 óra. Nincs bizonyíték arra, hogy az ismételt dózis alkalmazásával az eliminációs sebesség megváltozna. 65 év feletti idős betegeknél a clearance 30-40%-kal csökken. A csökkent clearance-től eltekintve, idős betegeknél nincsen jelentősebb változás a lornoxikám kinetikai profiljában. A lornoxikám kinetikai profiljában a vese- és májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem mutatkozik jelentős változás, eltekintve attól, hogy krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél 12-16 mg-os napi adagokkal történő 7 napos kezelést követően a lornoxikám felhalmozódik. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A lornoxikám az egyszeri és ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban több fajnál is vesetoxicitást és gastrointestinalis fekélyképződést okozott. Patkányban a lornoxikám hátrányosan befolyásolta a fertilitást (az ovulációt és az implantációt érintette), és befolyásolta a terhességet és a szülést is. Nyúlban és patkányban a lornoxikám a ciklooxigenáz enzim gátlása miatt a ductus arteriosus idő előtti záródását okozta. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitást. Emellett a szervfejlődés időszakában prosztaglandinszintézis-gátlóval kezelt kísérleti állatok esetén a különféle, például szív- és érrendszeri, fejlődési rendellenességek gyakoriságának emelkedéséről számoltak be. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése OPA-Alu-PVC/Alu buborékcsomagolás. Kiszerelés: 6, 10, 20, 30, 50, 100, 250 db filmtabletta. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés: ? ? (két keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Takeda Austria GmbH St Peter Strasse 25 A-4020 Linz Ausztria 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-8545/06 20 × OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban OGYI-T-8545/07 30 × OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. április 14. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. április 28. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. július 10. 2 OGYÉI/73021/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A lornoxikám ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). Továbbá a terhesség első és második trimeszterében, valamint a szülés során sem szabad alkalmazni, mivel nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a lornoxikám tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A prosztaglandin-szintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhesség kimenetelét és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai felvetették annak a lehetőségét, hogy megnő a vetélés és a szívfejlődési rendellenesség kockázata egy prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszer korai terhességben való alkalmazása után. A kockázat feltehetőleg növekszik az adaggal és a terápia időtartamával. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitást. A terhesség első és második trimeszterében a prosztaglandinszintézis-gátlókat nem, illetve csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni. A terhesség 20. hetétől kezdődően a lornoxikám alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában elmúlik. Ezenkívül, a második trimeszterben végzett kezelést követően a ductus arteriosus (Botallo-vezeték) beszűküléséről számoltak be, amely a legtöbb esetben a kezelés abbahagyása után megszűnt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében a lornoxikám nem adható, kivéve, ha egyértelműen szükséges. Ha teherbe esni szándékozó, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében lévő nő alkalmazza a lornoxikámot, akkor a lehető legkisebb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. A 20. terhességi héttől kezdve több napos lornoxikám-expozíció esetén megfontolandó az oligohydramnion és a Botallo-vezeték szűkületének antenatális monitorozása. A lornoxikám-kezelést abba kell hagyni, ha oligohidramnion vagy a Botallo-vezeték beszűkülése észlelhető. A terhesség harmadik trimeszterében adott prosztaglandinszintézis-gátlók cardiopulmonalis rendellenességet (a Botallo-vezeték korai szűkülete/záródása, illetve pulmonalis hypertonia) és károsodott veseműködést okozhatnak a magzatnál (lásd fent), amely veseelégtelenséghez, és így a magzatvíz mennyiségének csökkenéséhez vezethet. A terhesség végén a prosztaglandinszintézis-gátlók fokozhatják az anya és a magzat vérzékenységét, és gátolhatják a méhösszehúzódásokat, ezáltal késleltethetik vagy elnyújthatják a szülést. Ezért a lornoxikám alkalmazása ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). Szoptatás A lornoxikám emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan nincsenek adatok. A lornoxikám viszonylag magas koncentrációban választódik ki a szoptató patkányok anyatejébe. Ezért a lornoxikám nem alkalmazható szoptató anyáknál. Termékenység A lornoxikám, mint bármely más, a ciklooxigenáz / prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszer alkalmazása károsíthatja a termékenységet, és nem ajánlott azoknál a nőknél, akik próbálnak teherbe esni. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségei vannak a teherbe eséssel vagy akik rész vesznek a meddőség vizsgálatában, fontolóra kell venni a lornoxikám megvonását. | 
