Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Sötétvörös, hosszúkás, mindkét oldalán domború, lekerekített szélű, 17 ×7 mm méretű, az egyik oldalon "M400" a másik oldalon "BAYER" felirattal ellátott filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 filmtabletta 400 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin-hidroklorid formájában). Ismert hatású segédanyag: A filmtabletta 68 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz (amely megfelel 66,56 mg laktóznak) (lásd 4.4 pont). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tabletta mag: mikrokristályos cellulóz kroszkarmellóz-nátrium laktóz-monohidrát magnézium-sztearát Filmbevonat: hipromellóz makrogol 4000 vas(III)-oxid (E172) titán-dioxid (E171) Javallat4.1 Terápiás javallatok Az Avelox 400 mg filmtabletta 18 éves vagy annál idősebb betegek moxifloxacinra érzékeny baktériumok okozta alábbi infekcióinak kezelésére javallott(lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont). Az alábbi indikációkban a moxifloxacin csak akkor alkalmazható,ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek: - Akut bakteriális sinusitis - Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbációja Az alábbi indikációkban a moxifloxacin csak akkor alkalmazható,ha a fertőzés kezdeti kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek vagy nem voltak hatékonyak: - Területenszerzett pneumonia, kivéve a súlyos eseteket. - Enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás (azaz a belső női nemi szervek fertőzései, beleértve a salpingitist és az endometritist is), kísérő tubo-ovarialis vagy kismedencei tályog nélkül. - Az Avelox 400 mg filmtabletta monoterápiában nem ajánlott az enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás kezelésére, hanem más megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporin) kombinációban kell adni a Neisseria gonorrhoeae növekvő moxifloxacin rezisztenciája miatt, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenlétekizárható (lásd 4.4 és 5.1 pont). Az Avelox 400 mg filmtabletta kiegészítő kezelésként is adható olyan betegeknek, akik javulást mutattak a kezdeti intravénás moxifloxacin-kezelés alatt az alábbi indikációknál: - területen szerzett pneumonia; - komplikált bőr- és lágyrész infekciók. Az Avelox 400 mg filmtabletta semmilyen típusú bőr- és lágyrész infekció, illetve súlyos, területenszerzett pneumonia kezdeti kezelésére nem alkalmazható. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás(felnőttek) Az ajánlott dózis egy 400 mg-os filmtabletta naponta egyszer. Vese-vagy májkárosodás Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban vagy krónikus dialízisben, azaz hemodialízisbenésfolyamatos ambuláns peritoneális dialízisben részesülő betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására (a további részleteket lásd az 5.2 pontban). Károsodott májműködésű betegekkel kapcsolatbannem áll rendelkezésreelegendő adat (lásd 4.3 pont). Egyéb különleges betegcsoportok Idősebb vagy kisebb testtömegű betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására. Gyermekek és serdülők A moxifloxacin 18 év alatti gyermekek és serdülőkorúak esetén ellenjavallt. A moxifloxacin biztonságosságát és hatásosságátgyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A filmtablettát egészben, elegendő folyadékkal kell lenyelni, és étkezéstől függetlenül be lehet venni. Az alkalmazás időtartama Az Avelox 400 mg filmtablettát az alábbi ideig kell alkalmazni: - Krónikus obstruktív tüdőbetegség- a bronchitist is beleértve- akut exacerbációja : 5-10 nap - Területenszerzett pneumonia: 10 nap - Akut bakteriális sinusitis: 7 nap - Enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás: 14 nap A klinikai vizsgálatok során az Avelox 400 mg filmtablettát legfeljebb 14 napos kezelés során tanulmányozták. Szekvenciális (intravénás, majd per os) kezelés A szekvenciális terápiáravonatkozó klinikai vizsgálatokban a legtöbb beteget területenszerzett pneumonia esetén 4 napon belül, komplikált bőr- és lágyrész infekciók esetén pedig 6 napon belül állították át intravénás kezelésről per os kezelésre. A teljes intravénás és per os kezelésre a közösségben szerzett pneumonia esetén az ajánlott időtartam 7-14 nap és komplikált bőr- és lágyrész infekciók esetén 7-21 nap. Az ajánlott dózist (400 mg, naponta egyszer), valamint az egyes indikációkban javasolt kezelési időt nem szabad túllépni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont). - 18 éves kor alatti betegek. - A beteg anamnézisében szereplő kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/betegség. A moxifloxacin adását követően a preklinikai- és a humán vizsgálatok során is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT-megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is: - veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT-szakasz megnyúlás, - elektrolitzavarokban, különösen nem korrigált hypokalaemia esetében, - klinikailag jelentős bradycardiában, - klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval, - akinek az anamnézisében tünetekkel járó szívritmuszavar szerepel. A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT-szakaszt (lásd még 4.5 pont). A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek a májfunkciója károsodott(Child Pough C), és olyan betegeknél, akiknél a transzaminázszint a normálérték felső határát több mint ötszörösével meghaladja. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad moxifloxacin kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). A moxifloxacin-kezelés előnyeinek egyensúlyban kell lenniük - különös tekintettel a nem súlyos infekciókra - a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal. A QTc-szakaszmegnyúlását és a potenciális QTc-szakasz-megnyúlással kapcsolatos klinikai tapasztalatok. A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc-szakaszmegnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A klinikai vizsgálatok során nyert EKG-k analízise során a moxifloxacin mellett észlelt QTc-megnyúlás 6 msec ± 26 msec volt, ami a kiindulási értékhez viszonyítva 1,4% volt. Mivel a nők a férfiakhoz képest hosszabb kiindulási QTc-szakasszalrendelkeznek, érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Időskorú betegek szintén érzékenyebbek lehetnek a gyógyszerek QT-szakasztbefolyásoló hatásaira. Azok a gyógyszerek, amelyek a káliumszintet csökkenthetik, óvatosan adhatók a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegeknek (lásd 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akiknél arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (különösen nők és idős betegek esetén),mint pl. akut myocardialis ischaemia (lásd 4.3 pont) vagy QT-megnyúlás, minthogy ezek a tényezők fokozhatják a kamrai arrhythmiák (így a torsade de pointes) és a szívmegállás kockázatát (lásd még 4.3 pont). A QT-megnyúlás mértékea gyógyszer koncentrációjának növekedésével fokozódhat. Az ajánlott dózist ezért nem szabad túllépni. Ha a moxifloxacin-kezelés folyamán szívritmuszavar tünetei jelentkeznek, a kezelést abba kell hagyni, és EKG-vizsgálatot kell végezni Túlérzékenységi/allergiás reakciók Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonokkal-többek között a moxifloxacinnal kapcsolatban, az első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók már az első alkalmazást követőenis életveszélyes sokkig súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása eseténa moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, és a beteget megfelelő ellátásban(pl. sokktalanítás) kell részesíteni. Súlyos májbetegségek A moxifloxacin alkalmazásával összefüggő fulmináns hepatitis eseteket jelentettek, melyek akár májelégtelenséghez is (beleértve a halálos eseteket is) vezethettek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májelégtelenségre utaló tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam vagy hepaticus encephalopathia. Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni. Súlyos hólyagos bullózus bőrreakciók A moxifloxacin alkalmazása során hólyagos bullózusbőrreakciókról, például Stevens-Johnsonszindrómáról vagy toxicus epidermalis necrolysisről számoltak be (lásd 4.8 pont). Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy bőr- és/vagy nyálkahártya reakciók előfordulása esetén a kezelés folytatásaelőtt azonnal forduljanak orvoshoz. Görcsrohamokra hajlamos betegek Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Kellő óvatosság szükséges olyan betegek moxifloxacin-kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri elváltozásuk vagy más kockázati tényezőik vannak, amelyek görcsrohamra hajlamosítanak, vagy csökkentik a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacinnal történő kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedést kell hozni. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Perifériás neuropathia A kinolonokkalés fluorokinolonokkal kezelt betegek körében szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteketjelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelés részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai reakciók Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek még az első kinolon alkalmazását követően, beleértve a moxifloxacint is. Nagyon ritka esetekben depresszió vagy pszichotikus reakciók alakultak ki, egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérlet (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók létrejönnek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell alkalmazni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint kell alkalmazni a pszichotikus betegek kezelésénél vagy olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel. Antibiotikumok okozta hasmenés, beleértve a colitist is Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) - beleértve a pseudomembranosus colitistés a Clostridium difficile okozta hasmenést - előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést - beleértve a moxifloxacint is - fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő infekciókontrollról a fertőzés-átvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása súlyos hasmenésben szenvedő betegeknélellenjavallt. Myasthenia gravis A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel az a tünetek fellángolását okozhatja. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását (lásd 4.3 és 4.8 pont). Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Aorta aneurysma és disszekció Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aorta aneurysma és aorta dissectio fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni az aneurysma betegség pozitív családi anamnézisével rendelkező betegek esetében, vagy már meglévő aorta aneurysmával és/vagy aorta dissectióval diagnosztizált betegeknél, illetve egyéb kockázati tényezők vagy aorta aneurysmára és dissectióra hajlamosító betegségek (pl.: Marfan-szindróma, vaszkuláris Ehlers-Danlos-szindróma, Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, Behcet-kór, hypertonia, ismert atherosclerosis) esetén. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. Vesekárosodásban szenvedő betegek Vesekárosodásban szenvedő idős betegek esetén a moxifloxacint különös elővigyázatossággalkell alkalmazni akkor, ha a betegek nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mivel a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát. Látászavarok Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezik, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot). Dysglykaemia A többi fluorokinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin esetében is vércukorszint ingadozásáról számoltak be, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát is (lásd 4.8 pont). A moxifloxacinnal kezelt betegeknél vércukorszint-ingadozás jelentkezett, különösen egyidejűleg orális antidiabetikummal (pl. szulfonilurea) vagy inzulinnal kezelt idős diabeteses betegek esetében. Hypoglykaemiás kóma eseteiről számoltak be. Diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondosellenőrzése javasolt (lásd 4.8 pont). Fotoszenzibilizáló reakciók megelőzése A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzibilizáló reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin fotoszenzibilitást kiváltó kockázata kisebb. Mindazonáltal az tanácsolható, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegek óvakodjanak az UVsugárzástól és az erős napsütéstől. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim elégtelenség Azokat a betegeket, akikneka családjában glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány fordul elő, vagy ők maguk szenvednek abban, a kinolon-kezelés hemolitikus reakcióra hajlamosítja. Ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni. Kismedencei gyulladásos megbetegedések Olyan komplikált kismedencei gyulladásos betegségben szenvedő betegek részére (pl. tubo-ovarialis, vagy kismedencei tályoggal szövődött esetek), akik számára az intravénás kezelés szükségessége indokolt, az Avelox 400 mg filmtabletta nem ajánlott. A kismedencei gyulladásos betegségeket fluorokinolon-rezisztens Neisseria gonorrhoeae is okozhatja. Ezért ilyen esetekben az empirikus moxifloxacint más megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporin) kombinációban kell adni, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenlétekizárható. Amennyiben 3 napi kezelés után nem jelentkezik javulás, akkor a terápiát újra át kell gondolni. Komplikált bőr- és lágyrész infekciók Az intravénás moxifloxacin klinikai hatásosságasúlyosan fertőzött égések, valamint fasciitisek és a "diabéteszes láb" osteomielitisszel járó fertőzéseiben nem bizonyított. Interferencia biológiai tesztekkel A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacteriumspp.tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátoljaa mycobacteriális növekedést, és ígyálnegatíveredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vettek. MRSA okozta fertőzések A moxifloxacin nem ajánlottmeticillin-rezisztens Staphylococcus aureus(MRSA) fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA okozta fertőzés esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1 pont). Fontos információ az egyes segédanyagokról Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában (pl.: galactosaemia, glükóz-galaktóz malabszorpció) szenvedő betegek esetében a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". Gyermekek és serdülők A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhezszükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták,mindazonáltal a fluorokinolonok - beleértve a moxifloxacint is - károsan befolyásolhatják a betegek gépjárművezetési vagy gépkezelési képességét a központi idegrendszeri reakciók (pl. szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8 pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope, lásd 4.8 pont) következtében. Tanácsos, hogy gépjárművezetés vagy gépkezelés előtt a betegek figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra. 4.9 Túladagolás Véletlen túladagolást követően különösebb ellenintézkedést nem szükséges. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG ellenőrzés szükséges, mert a QT-szakasz meghosszabbodása lehetséges. Orvosi szén és 400 mg per os adott moxifloxacin együttes alkalmazásatöbb mint 80%-kal csökkentette a gyógyszer szisztémás hasznosulását. A felszívódás elején adott aktív szén hatásosan megakadályozhatja a moxifloxacin szisztémás expozíciójának túlzott mértékű megemelkedését per os túladagolása esetén. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Kölcsönhatások más gyógyszerekkel Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT-szakaszmeghosszabbítására, amelynek következtében a QTc-szakasz megnyúlhat.Ez a hatás a kamrai arrhythmiák - beleértve a torsades de pointes-t is - fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont): - IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid) - III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) - antipszichotikumok(pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid) - triciklusos antidepresszánsok - bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin) - egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin) - egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil). A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid-típusú diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe. Körülbelül 6 órának kell eltelnie kettő- vagy háromértékű kationokat tartalmazó készítmények (pl. magnézium- vagy alumínium-tartalmú savlekötők, didanozin tabletta, szukralfát és vas- vagy cink-tartalmú készítmények) és a moxifloxacin bevétele között. Orvosi aktív szén egyidejű adása 400 mg per os moxifloxacinnal jelentősen gátolja annak felszívódását, és biohasznosulását több mint 80%-kal csökkenti. Ezért e két gyógyszer egyidejű alkalmazása nem javasolt (kivéve túladagolás esetén, lásd még 4.9 pont). A moxifloxacin egészséges önkénteseknek történő ismételt adagolását követően kb. 30%-kal emelte meg a digoxin Cmax értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC értéket vagy a maradék vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre. Diabeteses betegek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának megközelítőleg 21%-os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem eredményezték a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásait. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között. Az INR változásai Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az orális antikoagulánsok hatása, különösen a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota úgy tűnik, hogy kockázati tényezők. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (International Normalised Ratio - Nemzetközi Normalizált Arány) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Óvintézkedés lehet az INR gyakoribb ellenőrzése. Ha szükséges, a per os antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint az alábbi gyógyszerekkel adták egyidejűleg: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan adott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol. Emberi citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket amegfigyeléseket. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű. A táplálékokkal való kölcsönhatás A moxifloxacin és az ételek között - beleértve a tejtermékeket is - nincs klinikailag releváns kölcsönhatás. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A 400 mg moxifloxacin (per os és szekvenciális terápia) kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai gyógyszervizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követőenjelentett és gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felsorolásra: A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulási gyakorisága 3% alatt maradt. A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak: - gyakori (? 1/100 - < 1/10) - nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) - ritka (?1/10 000 - <1/1000) - nagyon ritka (< 1/10 000) Szerv-rendszerenkénti csoportosítás (MedDRA) Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Fertőző betegségek és parazita-fertőzések rezisztens baktériumok vagy gombák okozta felülfertőződés, pl. orális és vaginalis candidiasis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek anaemia leukopenia(-ák) neutropenia thrombocytopenia thrombocythaemia eosinophilia megnyúlt prothrombin idő/emelkedett INR-érték emelkedett prothrombinszint/ csökkent INR agranulocytosis Immunrendszeri betegségek és tünetek allergiás reakció (lásd 4.4 pont) anaphylaxiás reakció, beleértve a rendkívül ritkán előforduló, életveszélyes sokkot (lásd 4.4 pont) allergiás oedema/ angiooedema (beleértve a potenciálisan életveszélyesgégeödémát, lásd 4.4 pont) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hyperlipidemia hyperglykaemia hyperuricaemia hypoglykaemia Pszichiátriai kórképek* szorongásos reakciók psychomotoros hyperactivitás/ izgatottság érzelmi labilitás depresszió (rendkívül ritkán önkárosító viselkedésig fokozódhat, pl. öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek, lásd 4.4 pont) hallucináció deperszonalizáció pszichotikus reakciók (amelyek önkárosító viselkedésig súlyosbodhatnak, pl. öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek, lásd 4.4. pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek* fejfájás szédülés paraesthesia és dysaesthesia ízérzészavarok (beleértve a nagyon ritkán előforduló ageusiát) zavartság és dezorientáltság alvászavarok (főként álmatlanság) tremor vertigo aluszékonyság hypaesthesia szaglászavar (beleértve az anosmiát) abnormális álmok koordinációs zavar (beleértve a főként szédülés vagy vertigo miatt kialakuló járászavarokat) görcsrohamok, pl. grand mal (lásd 4.4 pont) figyelemzavar beszédzavarok amnaesia perifériás neuropathia és polyneuropathia hyperaesthesia Szembetegségek és szemészeti tünetek* látászavarok, beleértve a diplopiát és homályos látást (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben, lásd 4.4 pont) photophobia múló látáskiesés (különösen központi idegrendszeri reakciók esetén, lásd 4.4 és 4.7 pont) uveitis és bilateralis akutiris diaphanoscopia (lásd 4.4 pont) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* tinnitus hallásromlás, beleértve a süketséget (általában reverzibilis) Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek QT-megnyúlás hypokalaemiás betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont) QT-megnyúlás (lásd 4.4 pont) palpitatio tachycardia pitvarfibrilláció angina pectoris kamrai tachyarrhythmiák syncope (akut, rövid ideig tartó eszméletvesztés) nem specifikus arrhythmiák torsade de pointes (lásd 4.4 pont) szívmegállás (lásd 4.4 pont) Érbetegségek és tünetek vasodilatatio hypertonia hypotonia vasculitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe (beleértve az asztmás megbetegedéseket) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger hányás gastrointestinalis és hasi fájdalmak hasmenés csökkent étvágy és ételfogyasztás székrekedés emésztési zavar flatulencia gastritis emelkedett amilázszint dysphagia stomatitis antibiotikus kezeléssel összefüggő colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist, amely nagyon ritkán életveszélyes szövődményekkel jár, lásd 4.4 pont) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek emelkedett transzaminázszintek májkárosodás (beleértve az LDH-emelkedést) emelkedett bilirubinszint emelkedett gamma-glutamil-transzferázszint emelkedett alkalikus foszfatázszint icterus hepatitis (főként epepangásos) potenciálisan életveszélyes májelégtelenség-hez vezető fulmináns hepatitis (a halálos kimenetelű eseteket is beleértve, lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei viszketés bőrkiütés urticaria száraz bőr hólyagos bőrreakciók, pl. Stevens-Johnson-szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd 4.4. pont) A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* ízületi fájdalom izomfájdalom íngyulladás (lásd 4.4 pont) izomgörcs izomrángás izomgyengeség ínszakadás (lásd 4.4 pont) arthritis izomrigiditás a myasthenia gravis tüneteinek exacerbatiója (lásd 4.4 pont) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek kiszáradás vesekárosodás (beleértve a BUN és a kreatininszint emelkedését) veseelégtelenség (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* rosszullét (főként gyengeség vagy fáradtság) fájdalom (beleértve a hát-, mellkasi, medencei és végtagfájdalmat) verejtékezés oedema *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos -esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán se zárható ki: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve: pseudotumor cerebri), hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolyticus anaemia, rhabdomyolysis, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok ATCkód: J01MA14 Hatásmechanizmus A moxifloxacin in vitro a Gram-pozitív és Gram-negatív kórokozók széles spektrumával szemben hatékony. A moxifloxacin baktericid hatása abból ered, hogy gátolja mindkét II-es típusú topoizomerázt (DNS-giráz és topoizomeráz IV), melyek a bakteriális DNS replikációhoz, a transzkripcióhoz és a repair mechanizmushoz szükségesek. Úgy tűnik, hogy a C8-metoxi csoport a felelős a megnövekedett aktivitásért és a rezisztens mutánsok kialakulásának csökkenéséért a Gram-pozitív baktériumokra vonatkozóan, a C8-H csoporthoz képest. A nagyméretű biocikloamin-szubsztituens jelenléte a C-7 pozícióban megakadályozza az egyes Gram-pozitív baktériumok norA vagy pmrA génjeihez kapcsolódó aktív effluxot. Farmakodinámiás vizsgálatok bizonyítják, hogy a moxifloxacin baktériumölő képessége koncentrációfüggő. A minimális baktericid koncentrációk (MBC) a minimális gátló koncentrációk (MIC) nagyságrendjébe esnek. Az emberi bélflórára gyakorolt hatás A moxifloxacin szájon át történő adását követően egészséges önkéntesekben a következő változásokat észlelték a bélflórában: csökkent az Escherichia coli, Bacillustörzsek, EnterococcusésKlebsiellatörzsek mennyisége, valamint az anaerob Bacteroides vulgatus, Bifidobacteriumcsoport, Eubacteriumcsoport ésPeptostreptococcustörzseké, ugyanakkor a Bacteroides fragilis mennyisége emelkedett. Két héten belül ezek a változások normalizálódtak. A rezisztencia mechanizmusa Azok a rezisztencia mechanizmusok, amelyek inaktiválják a penicillineket, cefalosporinokat, aminoglikozidokat, makrolidokat és tetraciklineket, nem befolyásolják a moxifloxacin antibakteriális aktivitását. Egyéb rezisztencia mechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux mechanizmus befolyásolhatja a moxifloxacinnal szembeni érzékenységet. In vitro rezisztencia a moxifloxacinnel szemben lassan, több lépcsős mutációval alakul ki, melynek mediálásában a topoizomeráz II, a DNS-giráz, és a topoizomeráz IV vesz részt. Gram-pozitív baktériumok esetében a moxifloxacin gyenge szubsztrát az aktív efflux mechanizmushoz. Egyéb fluorokinolonokkal szemben keresztrezisztencia megfigyelhető. Minthogy a moxifloxacin a topoizomeráz II-t és IV-et azonos szinten gátolja számos Gram-pozitív baktériumban, bizonyos baktériumok rezisztensek lehetnek az egyéb kinolonokra, de érzékenyek moxifloxacinra. Határértékek EUCAST klinikai MIC és korongdiffúziós határértékeka moxifloxacinra vonatkozóan (2012.01.01.). Kórokozó Érzékeny Rezisztens Staphylococcus spp. ? 0,5 mg/l ? 24 mm > 1 mg/l < 21 mm S. pneumoniae ? 0,5 mg/l ? 22 mm > 0,5 mg/l < 22 mm Streptococcus A, B, C, G csoport ? 0,5 mg/l ? 18 mm > 1 mg/l < 15 mm H. influenzae ? 0,5 mg/l ? 25 mm > 0,5 mg/l < 25 mm M. catarrhalis ? 0,5 mg/l ? 23 mm > 0,5 mg/l < 23 mm Enterobacteriaceae ? 0,5 mg/l ? 20 mm > 1 mg/l < 17 mm Nem fajhoz kötött határértékek* ? 0,5 mg/l > 1 mg/l *A nem fajhoz kötött határértékekmeghatározása döntően a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok alapján történt, és függetlenek az adott fajok MIC megoszlásától.Csak azon fajok vonatkozásában használatosak, melyeknél nem adottak a fajspecifikus határértékek,és nem használható azon fajoknál, amelyeknél az interpretációs kritériumok a későbbiekben meghatározhatók. Mikrobiológiai érzékenység A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes törzsekre nézve a földrajzi elhelyezkedéstől, a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szükség esetén szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia lokális gyakorisága olyan, hogy egyes infekció-típusok esetén kérdésessé teszik a gyógyszer használhatóságát. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Gardnerella vaginalis Staphylococcus aureus* (meticillin-érzékeny) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Haemophilus parainfluenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis* Anaerob mikroorganizmusok Fusobacterium spp. Prevotella spp. "Egyéb" mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Chlamydia trachomatis* Coxiella burnetii Mycoplasma genitalium Mycoplasma hominis Mycoplasma pneumoniae* Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium* Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)+ Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli* Klebsiella pneumoniae*#M Klebsiella oxytoca Neisseria gonorrhoeae*+ Proteus mirabilis* Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis* Peptostreptococcus spp.* Öröklötten rezisztens mikroorganizmusok Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa *A hatékonyságot az elfogadott javallatokbanaz érzékeny törzsek esetében klinikai vizsgálatokkal megfelelő módon igazolták. #MESBL-t termelő törzsek általában rezisztensek a fluorokinolonokra +A rezisztencia arány > 50% egy vagy több országban 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás és biohasznosulás A per os beadást követően a moxifloxacin gyorsan és gyakorlatilag teljes mértékben felszívódik. Az abszolút biohasznosulása mintegy 91%. 50-800 mg egyszeri per os adag után, valamint 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg adagig a farmakokinetikai paraméterei lineárisan változnak. Egyszeri 400 mg beadását követően a 3,1 mg/l csúcskoncentráció 0,5-4 óra múlva alakul ki. Folyamatos, napi 400 mg kezeléskor a csúcs, ill. maradék szérumkoncentráció átlagban 3,2, ill. 0,6 mg/l értékben volt mérhető. Egyensúlyi állapotban a szervezetben felhalmozódó gyógyszer mennyisége mintegy 30%-kal magasabb, mint az első adag bevétele után. Eloszlás A moxifloxacin 400 mg beadása után a vérből igen gyorsan kijut az extravascularis térbe, és egy 35 mg ×óra/l AUC értéket eredményez. A folyamatos kezelés szakaszában a megoszlási térfogat (Vss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40-42%. A moxifloxacin elsősorban a szérum albuminhoz kötődik. Egyszeri 400 mg moxifloxacin dózis per os beadása után a következő csúcskoncentrációk voltak mérhetők (mértani középérték) az egyes szövetekben: Szövet Koncentráció Szövet: plazma arány Plazma 3,1 mg/l - Nyál 3,6 mg/l 0,75-1,3 Bliszter-folyadék 1,61 mg/l 1,71 Bronchus nyálkahártya 5,4 mg/kg 1,7-2,1 Alveolaris macrophagok 56,7 mg/kg 18,6-70,0 Nyálkás hámszövet 20,7 mg/l 5-7 Maxillaris sinus 7,5 mg/kg 2,0 Ethmoidalis sinus 8,2 mg/kg 2,1 Nasalis polypok 9,1 mg/kg 2,6 Interstitialis folyadék 1,02 mg/l 0,8-1,42,3 Női nemi szervek* 10,24 mg/kg 1,724 *400 mg egyszeri adag intravénás alkalmazása 110 órával a kezelés után 2 nem kötött koncentráció 33-36 óra között az adagolás után 4 az infúzió végén Biotranszformáció A moxifloxacin II. fázisú biológiai átalakuláson megy keresztül és a vizelettel, ill. az epe-faeces utat követve részben változatlan formában részben egy szulfo (Ml), ill. glükuronid (M2) metabolit formájában ürül. Emberben csak az Ml és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív. Az in vitro és az 1. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P-450-en keresztül történő fázis I. biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték. Elimináció A moxifloxacin terminális eliminációs felezési ideje a plazmából átlagosan mintegy 12 óra. Az átlagos teljes test-clearance egyszeri 400 mg adása után 179 és 246 ml/percközötti értéknek felel meg, míg a hatóanyag vese-clearance-e 24-53 ml/perc, ami részleges tubularis reabszorpcióra utal. 400 mg-os dózis adása után a székletből és a vizeletből összesen 96% nyerhető vissza. A vizeletben kb. 19% változatlan hatóanyag, kb. 2,5% Ml metabolit, kb. 14% M2 metabolit formájában, a székletben kb. 25% változatlan hatóanyag és kb. 36% Ml metabolit mutatható ki, M2 metabolit nem volt kimutatható. A ranitidin és probenicid együttes adása nem befolyásolta a moxifloxacin renalisclearance értékét. Időskorúak és alacsony testtömegű betegek Magasabb plazmakoncentrációt figyeltek meg alacsony testtömegű egészséges önkénteseknél(pl. nőknél) és időskorú önkénteseknél. Vesekárosodás A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak szignifikánsan kóros vesefunkciójú betegekben (beleértve a 20 ml/perc/1,73 m2 feletti kreatinin-clearance-t). Mivel a kóros vesefunkció csökkenti az M2 metabolit (glükuronid) kiürülését, ennek a koncentrációja mintegy 2,5-ös faktorral megemelkedik (abban az esetben, ha a kreatinin-clearance < 30 ml/perc/1,73 m2). Májkárosodás Farmakokinetikai vizsgálatok alapján, amit májelégtelenségben szenvedő betegeknél (Child-Pugh A, B) végeztek,nem lehetett különbséget kimutatni az egészséges önkénteseknél nyert eredményhez viszonyítva. A kóros májműködés magasabb Ml metabolit koncentrációt eredményezett a plazmában, ugyanakkor a változatlan molekula koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkénteseknél nyert értékkel. Nincs kellő tapasztalat a moxifloxacin klinikai alkalmazásával májműködési zavarban szenvedő betegeknél. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Patkányoknál és majmoknál végzett vizsgálatokban a hemopoetikus rendszerre kifejtett hatás volt kimutatható a vörösvértest- és vérlemezkeszám kisfokú csökkenése formájában. Egyéb kinolon származékokhoz hasonlóan patkányban, kutyában és majomban hepatotoxicitást észleltek emelkedett májenzimszintek és vacuolisatio formájában. Majmokban központi idegrendszeritoxicitás is előfordult convulsiók formájában. Ezeket a hatásokat azonban csak magas dózisok, ill. tartós moxifloxacin adagolás esetén észlelték. A moxifloxacint a többi kinolonhoz hasonlóan in vitro bakteriális és emlős sejteken genotoxikusnak találták. Mivel ezek a hatások magyarázhatók a bakteriális girázokra kifejtett hatással és - magas koncentrációban - az emlős sejtek topoizomeráz II gátlásával, a genotoxicitásra küszöbérték határozható meg. In vivo rendszerekben az alkalmazott igen magas moxifloxacin dózisokban sem észleltek genotoxicitást. Ezek alapján egy kielégítően magas biztonsági szint állapítható meg az emberi terápia számára. Egy patkányoknál végzett iniciációs és promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek. Számos kinolon esetében leírták a fotoreaktivitást, ami fototoxicitáshoz, fotokarcinogén, ill. fotomutagén hatáshoz vezethet. Ezzel szemben a moxifloxacin összehasonlító in vitro és in vivo vizsgálatokban mentesnek bizonyult a fototoxikus, ill. fotogenotoxikus hatásoktól. Azonos körülmények között vizsgálva egyes kinolonok esetében ezeket a hatásokat ki tudták mutatni. Magas koncentrációban a moxifloxacin gátolja a lassú, egyirányú káliumáramlás gyors szakaszát a szívben, és a QT-szakaszmeghosszabbodását eredményezi. 90 mg/ttkg és magasabb dózisokkal kutyánál végzett vizsgálatokban, ami már ? 16 mg/l plazmaszintet eredményez, a moxifloxacin megnyújtotta a QT-szakaszt, de nem okozott szívritmuszavart. Csak igen magas, 300 mg/ttkg vagy magasabb intravénásdózis után, ami 50-szerese a humán dózisnak, és ami több, mint 200 mg/l plazmakoncentrációt (40-szer magasabb, mint a terápiás szérumszint) eredményezett, a moxifloxacin kutyákban reverzibilis, nem fatális kamrai szívritmuszavart okozott. Ismert, hogy a kinolonok károsodást okozhatnak fiatal állatok nagyobb diarthrodiális ízületeinek porcfelszínén. A moxifloxacin legalacsonyabb per os adagja, ami fiatal kutyákban az ízületet károsította, 50 ttkg-ra vonatkoztatva négyszerese volt a mg/ttkg-ban számított legmagasabb ajánlott terápiás dózisnak (400 mg), és ami 2-3-szor magasabb vérszintet eredményezett, mint a legmagasabb terápiás dózis. Patkányoknál és majmoknál végzett ismételt dózisú, maximálisan hat hónap időtartamú toxicitási vizsgálatok nem mutattak oculotoxicitásra utaló jeleket. Kutyákban a nagy per os adagok (? 60 mg/ttkg, ami már ? 20 mg/l plazmaszintet eredményezett), változásokat okoztak az elektro-retinogramon, és izolált esetben retina atrófiát is észleltek. Patkányoknál, nyulaknál és majmoknál végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. Patkányoknál (per os és intravénás) és majmoknál (per os) végzett vizsgálatok nem utalnak arra, hogy akár teratogén, akár a termékenységet befolyásoló hatása lennea moxifloxacinnak. Nyulaknál valamivel gyakrabban észleltek csigolya- és borda fejlődési rendellenességet, de csak olyan adagoknál, amelyek az anyára nézve egyértelműen toxikusak voltak (20 mg/ttkg intravénásan). Az emberi terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő adag esetén majmoknál és nyulaknál az abortuszok incidenciájának megnövekedését észlelték. Patkányoknál, az embereknél ajánlott dózisnál 63-szor nagyobb dózisok alkalmazásával, a magzatok csökkent testsúlyát, magasabb prenatalis elhalást és a terhesség időtartamának megnövekedését, valamint egyes hímnemű és nőnemű utódok spontán aktivitásának növekedését észlelték. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Színtelen,átlátszó vagy fehér, átlátszatlan polipropilén//alumínium buborékcsomagolás dobozban vagy színtelen, átlátszó polivinil-klorid (PVC)/polivinilidén-klorid (PVDC)/alumínium buborékcsomagolás dobozban. A filmtabletta 5 db, 7 db és 10 db kiszerelésben, valamint a következő kórházi kiszerelésekben kerül forgalomba: 25 db (5x5 db), 50 db (5x10 db), 70 db (7x10 db) filmtabletta vagy 80 db (5 csomag 16 db-os) vagy 100 db (10 csomag 10 db-os) filmtablettát tartalmazó kórházi gyűjtőcsomagolás. Az alumínium//alumínium buborékcsomagolást tartalmazó dobozok 1 filmtablettát tartalmaznak. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedésekés egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés:??(két keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Polipropilén//alumínium és polivinil-klorid (PVC)/polivinilidén-klorid (PVDC)/alumínim buborékcsomagolás Legfeljebb 25°C-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Alumínium//alumínium buborékcsomagolás A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Bayer AG 51368 Leverkusen Kaiser-Wilhelm-Allee Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-7554/01 (5x) OGYI-T-7554/02 (7x) OGYI-T-7554/03 (10x) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000.augusztus 7. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. május 11. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2019.október 17. 2 OGYÉI/18181/2019 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A moxifloxacin adásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitására utalnak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. A fejlődésben lévő állatoknál fluorokinolon-kezelésnél előfordul a teherviselő ízületek porcának károsodása, valamint fluorokinolon-kezelésben részesülő gyerekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint nem szabad terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont). Szoptatás Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának fluorokinolonok okozta károsodásának veszélye miatt a szoptatás ellenjavallt a moxifloxacin-kezelés alatt (lásd 4.3 pont). Termékenység Az állatkísérletek nem utalnak a termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont). | 
