Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Vérszegénység elleni készítmények, háromértékű vas, orális készítmények, vasoxid-polimaltóz komplexek;
ATC kód: B03A B05

Hatásmechanizmus
Az IPC-ben, a polinukleáris vas(III)-hidroxid magot felületesen körülvesz néhány nem kovalensen kötött polimaltóz molekula, ami miatt az átlagos össz-molekulatömeg körülbelül 50 kDa. Az IPC polineukleáris vasmagjának szerkezete hasonló a ferritin nevű fiziológiás vasraktározó fehérje szerkezetéhez. Az IPC egy stabil komplex, amely nem szabadít fel nagy mennyiségű vasat fiziológiás körülmények közt. A mérete miatt az IPC kb. 40szer gyengébben diffundál át a nyálkahártyán, mint a legtöbb vízoldékony vas(II)-só, amelyek vizes oldatban hexaaqua-vas(II)-ion komplexként fordulnak elő. Az IPC komplexből származó vas a bélben szívódik fel, aktív mechanizmussal.

Farmakodinámiás hatások
A felszívódott vas a transzferrinhez kötődik és a csontvelőben a hemoglobin szintézisére használódik fel, vagy főként a májban tárolódik, ahol viszont a ferritinhez kötődik. A farmakodinámiás gyógyszerkölcsönhatási tulajdonságokat lásd a 4.5 pontban.

Klinikai hatásosság és biztonságosság
A Maltofer a Hb normalizálására és a vasraktárak feltöltésére vonatkozó hatásosságát számos randomizált, placebo- vagy referenciaterápia-kontrollos klinikai kutatásban kimutatták, amelyeket különböző vasstátuszú felnőttekkel és gyermekekkel végezték. Ezekben a vizsgálatokban több mint 3800 résztvevő vett részt, amelyből körülbelül 2300 résztvevő kapott Maltofer készítményt.

Felnőttek és idősek
Két placebokontrollos vizsgálatban a Maltofer (200 mg vas/nap) szignifikánsan emelte a Hb-szintet 8 hét után, és a szérum ferritinszintjét vashiányos, de nem vérszegény felnőtteknél 6 hónap után emelte.

Több mint 300 Maltofer készítménnyel kezelt, felnőtt résztvevővel folytatott referencia-gyógyszeres vizsgálatokban a Maltofer (100-200 mg vas/nap) szignifikáns Hb-szint emelkedést ért el, hasonlóan a 3 héttől 6 hónapig tartó vas-szulfát vagy vas-fumarát kezelésekhez.
A Maltofer dózisfüggő hatását mutatták ki, azaz több beteg érte el a normális Hb-szintet a 200 mg-os vasdózisnak megfelelő Maltofer készítménnyel, mint 100 mg vaskészítménnyel. Továbbá a normál Hb-szinthez szükséges idő is kevesebb volt a nagyobb dózis esetében.

A Maltofer jól tolerálhatónak bizonyult, kevesebb mellékhatással, mint más vaskészítmények, legfőképp a gastrointestinális traktus esetében.

Placebokontrollos klinikai vizsgálatok felnőttekkel
Egy randomizált, egyszeres vak vizsgálat során 46 normál Hb-szinttel (?135 g/l) rendelkező, illetve normál (szérum ferritin 50-150 ng/ml; n = 23) vagy hiányos (szérum ferritin <20 ng/ml; n = 23) vasraktárral rendelkező vérvizsgálati alanyt randomizáltak úgy, hogy vagy Maltofer rágótablettát (100 mg vas naponta kétszer, étkezéssel együtt), vagy azzal megegyező külsejű placebót kaptak összesen 8 hétig. Szignifikáns emelkedést figyeltek meg a Hb-szintben (143-ról 150 g/lre; p = 0,03), és a szervezet vasraktárainak feltöltődését (szérum ferritinszint emelkedése 16,2-ről 43,2 ng/ml-re; p = 0,002) mutatták ki a Maltofer készítményt szedő, vashiányos résztvevőknél (n = 11) a placebót szedő résztvevőkhöz képest (n = 12). A normális vasraktárakkal rendelkező résztvevőknél a Maltofer (n = 11) és a placebo (n = 12) csoportban nem volt szignifikáns hatás. A Maltofer rágótabletta kezelés jól tolerálható volt, és nem számoltak be gyomor-bélrendszeri tünetekről.

Egy 6 hónapos, kettős vak, randomizált vizsgálatban 48 vashiányos (szérum ferritin ?30 ng/ml-ként meghatározva) férfi résztvevőt randomizáltak úgy, hogy az étkezéssel együtt vagy Maltofer tablettát kaptak (200 mg vas/nap), vagy mikrokapszulázott vas-szulfátot (180 mg/nap), vagy placebót és 50 mg aszkorbinsavat. 45 résztvevő teljesítette a 6 hónapos értékelést (n = 15 minden csoportban). A 6. hónapban a Maltofer kezelés megnövekedett Hb-szintet eredményezett (+3,3 g/l; p < 0,05 a placebóval összevetve). A szérum ferritinszint emelkedése 27,4 ng/ml volt (p < 0,05 a placebóval összevetve) a Maltofer csoportban. A Maltofer tabletta kezelést jól tolerálták, és kevesebb emésztőrendszeri tünetet okozott, mint a hagyományos vas-szulfát-készítmények.

Rövid távú referenciakontrollos vizsgálatok (<12 hetes időtartam)
Egy kettős vak, dupla placebós vizsgálatban 121 vashiányos vérszegénységben szenvedő (meghatározás szerint: Hb 85-120 g/l, MCH<28 pg és/vagy MCH-koncentráció<33 g/dl) felnőttet randomizáltak úgy, hogy vagy Maltofer tablettát (napi kétszer 100 mg vas étkezéssel; n = 60) kaptak, vagy standard adagolású vas-szulfátot (napi háromszor 60 mg vas étkezés előtt 30 perccel; n = 61) 9 héten át. A protokoll szerinti (PP) halmazban (n = 80) az átlagos Hb-szint szignifikánsan emelkedett 107,4 g/lről 113,4 g/lre a 3. héten a Maltofer csoportban (p = 0,01). A 9 héten az átlagos Hb-szint a Maltofer csoportban 120,3 g/l volt (p < 0,05 a 3. héttel összevetve). A kezelendő (ITT) halmazban (n = 52 minden csoportban) a Hb-értékek szignifikánsan emelkedtek 108,9 g/lről 121,1 g/lre a Maltofer csoportban 9 hét után (p < 0,0001). A leggyakoribb, Maltofer készítménnyel összefüggésbe hozható nemkívánatos esemény a hasmenés volt (n = 5).

Referenciakontrollos vizsgálatok (?12 időtartam)
Egy egyközpontú, nyílt, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálatban 143 vérvizsgálati alany (Hb <136 g/l férfiaknál, Hb <120 g/l nőknél; szérum ferritin <20 ng/ml) esetében hasonlították össze a 12 szerhéten át naponta kétszer 100 mg vasat tartalmazó Maltofer cseppekkel vagy vas-szulfát sziruppal történő kezelést. A Hb-, az MCV- és az MCH-szintek hasonlóképpen emelkedtek mindkét kezelési csoportban. A szérum ferritinszint-emelkedés 2,6 ng/l volt a Maltofer csoportban. A leggyakoribb nemkívánatos esemény a gasztrointesztinális intolerancia volt, amely szignifikánsan kevesebbszer fordult elő a Maltofer esetében (44,7% a vas-szulfát csoportnál összevetve a 8,6-17,5%-kal a Maltofer csoportnál; p < 0,0001).

A Maltofer rágótabletta két dózisban (100 mg egyszer vagy kétszer naponta) volt összevetve a vas-szufáttal (naponta kétszer 60 mg) egy 12 hetes randomizált vizsgálatban. 145 vashiányos vérszegénységben szenvedő (Hb <133 g/l férfiaknál, Hb <116 g/l nőknél) vérvizsgálati alany vett részt a vizsgálatban. A Maltofer tablettákat étkezés közben szedték (reggeli és vacsora idején), míg a vas-szulfátot éhgyomorra. Összesen 15 beteget vontak ki a vizsgálatból, főleg a protokoll megsértése miatt. A Hb-értékek normalizálását tekintetbe véve a Maltofer napi 200 mg vas dózisa (100 mg naponta kétszer) hatásosabbnak bizonyult a Maltofer napi 100 mg vas dózisával szemben (naponta egyszer). A 12. hét végére a betegek közel 80%a elérte a normál Hb-szintet a Maltofer 200 mg vas/nap esetében (n = 45), míg a Maltofer 100 mg vas/nap dózis esetében a betegeknek csak az 50%a érte el (n = 40). Hányinger és hányás előfordult mindkét Maltofer csoportban, és nem figyeltek meg különbséget a csoportok között. A Maltofer csoportban egy beteg sem szakította meg idő előtt a kezelést ezen mellékhatások miatt, azonban a vas-szulfát csoportban a betegek 24%a szakította meg a kezelést hányinger és hányás miatt.

Serdülőkkel végzett vizsgálatok
Egy 120, 15-18 éves serdülővel végzett placebokontrollos vizsgálatban a Maltofer készítményről kimutatták, hogy javítja a vasstátuszt a vashiányos (vérszegény vagy nem vérszegény) serdülőkben. A vizsgálat résztvevőit 4 csoportba osztották, csoportonként 30 fővel: kontroll placebóval, kontroll kiegészítővel, vashiányos [transzferrin-szaturáció (TSAT) <16%; Hb?115 g/l fiúknál, Hb?105 g/l lányoknál] és vashiányos vérszegény (Hb<105 g/l). A 3 aktív kezelési csoport 100 mg vas/nap Maltofer kezelést kapott - tabletta formájában - heti 6 napon, 8 hónapig. A vizsgálat végén mind a három kezelési csoportban szignifikánsan növekedtek vasparaméterek értékei a placebocsoporthoz képest, beleértve a vashiány és a vérszegénység korrekcióját is. Nem számoltak be emésztőrendszeri nemkívánatos hatásokról

Terhes és szoptató nők
A Maltofer hatásosságát és biztonságosságát alátámasztotta egy nyílt, randomizált, kontrollos vizsgálat, amelyben 80 vashiányos vérszegénységben szenvedő terhes nő (Hb ?105 g/l, szérum ferritin ?15 ng/ml) vett részt. A betegeket 1:1 arányban randomizálták Maltofer kezelésre (n = 39) és vas-szulfátra (n = 41), és mindegyikük napi kétszer 100 mg vasat szedett étkezés közben vagy után, 90 napon át. A Hb-szint kiindulási értéke 96,4 ą8,9 g/l volt, és megnövekedett a 30 napon 103,0 ą7,0 g/l, a 60. napon 110,5 ą7,5 g/l és 90. napon 118,9 ą5,3 g/lre. A 90. napon a szérum ferritinszintje 17,9 ą3,9 ng/ml volt a Maltofer esetében. A nemkívánatos események szignifikánsan ritkábban fordultak elő az Maltofer csoportban (12 beteg, 29,3%), mint a vas-szulfát-csoportban (22 beteg, 56,4%) (p = 0,015). A betegek adherenciája szignifikánsan jobb volt a Maltofer csoportban. A 90. napon a visszavitt tabletták/fiolák átlagos száma (1,53) szignifikánsan kisebb volt a Maltofer csoportban, mint az átlagosan visszavitt tabletták száma (2,97) a vas-szulfát-csoportban (p = 0,015).

Egy kontrollos vizsgálatban a Maltofert hasonlították össze kezeletlen kontrollcsoporttal, amelyben 50 egészséges, nem vérszegény szoptató anya vett részt, akiknek a vérképe normális volt, a szérum ferritinszintje 30 ng/ml felett volt, és elégséges mennyiségű anyatejük volt. A vizsgálat a Maltofer hatásosságát és a biztonságosságát hasonlította össze a a szoptató anyáknál és gyermekeiknél. 25 anyát kezeltek Maltofer rágótablettával (100 mg vas/nap) 3 hónapon át, míg a másik 25 nő nem kapott semmilyen vaskezelést. A Maltofer készítménnyel kezelt anyák átlagos Hb-értéke 111 ą0,41 g/lről 124 ą0,56 g/lre, a szérum ferritinszintjük pedig 44,53 ą1,12 ng/ml-ről 67,55 ą1,2 ng/ml-re emelkedett (p < 0,001 minden paraméternél) 3 hónap alatt. A kezeletlen anyák átlagos Hb-értéke 111,5 ą0,35 g/lről 91,1 ą0,38 g/lre csökkent, a szérum ferritinszintjük pedig 44,95 ą1,69 ng/ml-ről 19,03 ą1,54 ng/ml-re csökkent (p < 0,001 minden paraméternél). Hasonló tendenciát figyeltek meg az anyatejjel táplált gyermekeknél is, azaz a Hb-szint (167,1 ą0,45 g/l kiindulási érték összevetve a 125,9 ą0,59 g/lrel) és a szérum ferritinszint (151,5 ą1-51 ng/ml-ről 95,99 ą1,44 ng/ml-re) szignifikánsan csökkent 3 hónap elteltével, amikor az anyák nem kaptak vaskezelést (p < 0,001 minden paraméternél). A Maltofer készítménnyel kezelt anyák esetén jelentős emelkedést (p < 0,001) figyeltek meg az anyatej vastartalma (12,3 ą0,1 ľmol/lről 20,4 ą0,26 ľmol/lre) és laktoferrintartalma kapcsán (3,75 ą0,05 g/lről 3,96 ą0,03 g/lre). A Maltofer készítménnyel kezelt anyák újszülöttjei normális Hb-szintet és vasparamétereket mutattak 3 hónap után. Nem számoltak be szignifikáns nemkívánatos eseményről a Maltofer kezelés kapcsán sem a szoptató anyák sem a gyermekeik esetén.

Ezeket az eredményeket megerősítették egy másik vizsgálatban, ahol enyhe vashiányos vérszegénységben szenvedő szoptató anyákat vizsgáltak a szülés utáni 7-12. hétben. 7 nőt kezeltek Maltofer cseppekkel napi 300 mg vas dózisban, amelyet a felére csökkentettek 2,5-3 hónap kezelés után. További 14 szoptató anyát kezeltek Maltofer készítménnyel (folsavval együtt Maltofer Fol tabletta formájában). A kezelés 3,5-4. hónapjában az anyák hematológiai paraméterei a normális tartományba emelkedtek (pl. Hb 91 ą2,1 g/lről 121 ą1,6 g/lre, a szérum ferritin 6 (2-12) ng/ml-ről 34 (28-61) ng/ml-re emelkedett), és az anyatej vas- és laktoferrintartalma is javult. Az anyatejjel táplált csecsemők vörösvérsejtértékei szintén javultak, a Hb-szintjük a kiindulási 114,1 ą1,8 g/lről a vizsgálat végére 124,3 ą2,9 g/lre növekedtek. A Maltofer kezelést jól tolerálták.

Gyermekek
Egy kettős vak, kontrollos vizsgálatban a Maltofer cseppek hatásossága, tolerálhatósága és compliance-e került összevetésre a vas-szulfát-cseppekel. 6 hónapostól 2 éves korig kaptak vashiányos vérszegénységgel diagnosztizált (Hb=80-110 g/l; MCV ?70 fl, szérum vas?30 ľg/dl, teljes vaskötő kapacitás<470 ľg/dl, TSAT ?15%, szérum ferritin <7 ng/ml) kisgyermekek Maltofer készítményt (n = 50), vagy vas-szulfátot (n = 50), napi egyszeri 5 mg vas/testtömegkilogramm dózisban kora reggelente. A 100 beválogatott gyermek közül 11et kivontak a vizsgálatból, és az eredményeket a megmaradó 89 betegen értékelték (45 a Maltofer csoportban). 12 hét Maltofer kezelés után a Hb-szint 101,3 ą8,9ről 118,9 ą5,8 g/lre emelkedett, a szérum ferritinszint pedig 18,73 ą3,32ről 46,38 ą3,34 ng/ml-re. A leggyakrabban megfigyelt mellékhatás a székrekedés volt, amely a Maltofer csoportban a gyermekek 40%-ánál jelentkezett, viszont a vas-szulfát-csoportban a gyermekek 61%-ánál. A Maltofer csoportban az elfogadhatóság, a kezelés megfelelősége és a tolerálhatóság nagyobb volt, mint a vas-szulfáttal kezelt csoportban. Az eredményeket a 2. táblázat foglalja össze.

2. táblázat A 12 hetes Maltofer, ill. vas-szulfát-kezelés előtti és utáni hatásossági paraméterek vashiányos vérszegény gyermekeknél

Maltofer csoport (n = 45)
Vas-szulfát-csoport (n = 44)

Kiindulás
12. hét
Kiindulás
12. hét
Hb (g/l)
101,3 ą8,9
118,9 ą5,8
101,6 ą6,5
106,9 ą7,5
MCV (fl)
64,13 ą10,80
78,68 ą12,67
63,12 ą11,89
69,21 ą8,76
Szérum vas (ľg/dl)
25,28 ą9,67
45,34 ą12,38
24,91 ą8,69
35,34 ą10,78
Szérum ferritin (ng/ml)
18,73 ą3,32
46,38 ą3,34
18,29 ą2,78
36,56 ą6,37
Transzferrin (mg/dl)
215,73 ą30,48
216,38 ą22,34
218,29 ą19,78
219,56 ą12,37
Transzferrinszaturáció (%)
10,80 ą3,20
15,33 ą3,45
10,20 ą4,12
16,01 ą2,41
Megjegyzés.: Hb = hemoglobin; ľg = mikrogramm; MCV = átlagos vörösvérsejt-térfogat.

A Maltofer-rel és a vas-szulfáttal történő vaspótlás hatásosságát a hematológiai értékek tekintetében egy 6 hónapos, randomizált, összehasonlító klinikai vizsgálatban értékelték, amelyben 37 vashiányos vérszegénységben szenvedő (Hb <115 g/l, hematokrit <35%, MCV <75 fl, ferritin <20 ng/ml) gyermek (8 hónapostól 14 évesig, 22 fiú és 15 lány) vett részt. A gyermekeket úgy randomizálták, hogy vagy 6 mg/ testtömegkilogramm Maltofer szirupot (n = 17), vagy vas-szulfátot (n = 20) kapjanak 3 hónapon át, ezt követően 3 mg vas/ttkg napi dózist további 3 hónapig. Az átlagos Hb-szint a Maltofer csoportban 100 ą6 g/lről 116 ą7 g/lre emelkedett a 6 hónap során, míg a szérum ferritinszint 22,6 ą24,3 ng/ml-ről 11,8 ą7,8 ng/ml-re csökkent.

A Maltofer szirup (n = 52) hatásosságát, tolerálhatóságát és a kezelés elfogadhatóságát hasonlították össze a vas-glicin-szulfát szirupéval (n = 51) egy randomizált, nyílt vizsgálatban, amelyben 103 6 hónaposnál idősebb, vashiányos vérszegénységben szenvedő gyermek vett részt. A betegek 5 mg/kg/nap vasat kaptak 4 hónapon át. Az első hónapban a Maltofer csoportban a Hb-szint emelkedése a kiinduláshoz képest 12 ą9 g/l volt, a 4. hónapban pedig 23 ą13 g/l (mindkettőnél p = 0,001 a kiinduláshoz képest). A Maltofer csoportban a gyermekek 26,9%-a számolt be emésztőrendszeri nemkívánatos eseményről, míg a komparátorcsoportban a gyermekek 50,9%-a (p = 0,012). Az első és negyedik hónapban a gyermekek gyógyszerszedésének elfogadása és a hajlandósága szignifikánsan nagyobb volt a Maltofer csoportban, mint a komparátorcsoportban.

Egy nyílt vizsgálatban a Maltofer cseppek, ill. a vas-glükonát szirup 6-8 hónapos kezelésének a hatásosságát és a biztonságosságát vizsgálták a vérszegénység megelőzésében, ahol 105, a beválogatás időpontjában 4-6 hónapos egészséges gyermek vett részt. Az alanyokat úgy randomizálták, hogy vagy Maltofer készítményt (n = 52), vagy vas-glükonátot (n = 53) kaptak, a 4-6 hónaposak 7,5 mg/nap dózisban, a 6-12 hónaposak pedig 15,0 mg/nap dózisban. A Maltofer hatásos volt a vérszegénység megelőzésében újszülött korban. Azon gyermekek száma, akiknek a Hb-szintje alacsonyabb volt, mint 110 g/l, 19,2% volt (5,7% a komparátorcsoportban, p < 0,04) és az átlagos Hb-szint 116,8 ą1,1 g/l volt 1 éves korban (120,4 ą0,9 g/l a komparátorcsoportban, p = 0,014). Nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a szérum vas, szérum ferritin, MCV, MCH, vörösvérsejt-eloszlás, hematokrit és transzferrin értékeiben 12 hónapos korban. A gasztrointesztinális tünetek a Maltofer csoportban 25%-ban, a vas-glükonát csoportban viszont 47%-ban fordultak elő (p = 0,025).

A Maltofer hatásosságát 68 koraszülött csecsemőnél (?32 gesztációs hét) is vizsgálták. Az alanyok 5 mg/kg/nap Maltofer vasat kaptak vagy 2 hetes (n = 32), vagy 4 hetes (n = 36) kortól kezdve. A hematológiai és vas státusz paramétereit 2, 4 és 8 hónapos korban mérték meg. Ahogyan az várható volt, a vasstátusz fokozatosan csökkent mindkét csoportban, azonban a 2 hetes korban elkezdett táplálék-kiegészítés szignifikánsan hatásosabban javította a vasstátuszt, mint 4 hetes korban elkezdve (p < 0,05 minden paraméternél). A korai kezelés nem volt összefüggésbe hozható a koraszülöttséggel kapcsolatos megnövekedett morbiditási kockázattal.

Az étkezéssel együtt fogyasztott Maltofer hatását egy randomizált, multicentrikus, kettős vak, összehasonlító gyógyszeres klinikai kutatásban vizsgálták meg, amelyben 113 vashiányos vérszegénységben szenvedő (Hb<110 g/l) újszülött és kisgyermek (6 hónapostól 4 éves korig; 61% 2 évesnél fiatalabb volt) vett részt. A kezelés 90 napig tartott, és a betegek vagy az étkezéssel egyidejűleg (A csoport, n = 60), vagy az étkezések között (1 órával étkezés előtt, vagy 2 órával étkezés után, B csoport, n = 53) kaptak 2,5 mg/kg/nap dózisban Maltofer cseppeket. A kiértékelt klinikai tünetek a fáradtság, apátia, anorexia és ingerültség voltak, amelyeket pontoztak (0 = nincs tünet, 1 = közepes mértékű tünet, 2 = kifejezett tünet). Egy átfogó pontszámot (0-8) kaptak a tünetek pontjainak összegéből. A hatásossági elemzést azon a 93 beteg alapján végezték el, akik teljesítették a teljes megfigyelési időszakot. Mindkét csoportban szignifikánsan csökkent az átfogó pontszám: Maltofer adagolás étkezések során (A csoport), átlag: 2,70-0,74; Maltofer adagolás az étkezések között (B csoport), 2,67-0,98. A Hb-szintek 98,4 g/lről 111,9 g/lre emelkedtek az étkezések során 90 napig Maltofer kezelést kapott csoportban, és 98,5 g/lről 111,0 g/lre a másik csoportban (mindkettőnél p < 0,05). A vizsgálat azt mutatja, hogy a Maltofer a hatásosság csökkenése nélkül adható étkezés közben. Ez különösen fontos a gyermekek esetében, mert a táplálékkal való egyidejű bevitel javíthatja a kezeléssel kapcsolatos compliancet. A tolerálhatóság kielégítő volt mindkét csoportban; az A csoportban 3, a B csoportban 4 nemkívánatos esemény fordult elő. Ezek az esetek mind gasztrointesztinális tünetek voltak (főleg hasmenés).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A hatóanyag vas(III)-hidroxid-polimaltóz komplexében lévő vas nincs jelen az emésztőcsatornában szabad vasként, és nem diffúzióval jut be a szervezetbe, mint a vas(II) sók. Ehelyett a vas az IPC-ből szabályozott mechanizmussal szívódik fel, amely megakadályozza a túlzott mértékű vasfelszívódást a Maltofer túladagolása esetén.

Az alkalmazás utáni szérum vasszint növekedése nem korrelál a Hb-ba épült vasként mért teljes vasfelszívódással. Radioaktív jelöléssel végzett kísérletek azt mutatták, hogy a vörösvérsejtek által felvett Hb százalékos aránya (Hb-ba épülés) és a teljes testre számolt felszívódás jól korrelál egymással. A jejunumban és a duodenumban van a legmagasabb vasfelszívódás az IPC-ből. Mint minden szájon át alkalmazható vaskészítménynél, a vasdózis növekedésével az IPC-ből származó vas relatív felszívódása csökken, amit a vas Hb-ba történő beépülésének mérése alapján állapítottak meg. A vashiány mértéke (azaz a szérum ferritinszintje) és a relatív vasfelszívódás közötti korrelációt szintén kimutatták (azaz minél kifejezettebb a vashiány, annál jelentősebb a relatív felszívódás). A vassókkal szemben nem találtak negatív hatást az étrendet kiegészítő, IPC-ből származó vas biológiai hasznosulásával kapcsolatban a nem klinikai és klinikai vizsgálatok során. Egy klinikai vizsgálatban kimutatták az IPC-ből származó vas szignifikánsan magasabb biológiai hasznosulását, míg más tanulmányok az egyidejű étkezéssel kapcsolatban pozitív tendenciát, de klinikailag nem releváns hatásokat mutattak ki.

Eloszlás
Az emésztőrendszerben felszívódott vas a vérbe kerül, ahol azonnal kötődik a transzferrinhez. A transzferrin által kötött vas eloszlik ott, ahol szükség van rá, vagy a májban és a lépben raktározódik.
A felszívódás utáni IPC eloszlását egy ikerizotópos technikával (55Fe és 59Fe) végzett kísérletben mutatták ki.

Biotranszformáció
A vas többsége a csontvelőben történő vérképzés során beépül a hemoglobin nevű oxigénszállító fehérjébe, vagy ferritinként raktározódik. A vörösvérsejtekben található vas újrahasznosul azok életciklusa végén. A polimaltóz bomlástermékei (maltóz és glükonát) glükózzá alakul, amelyet az intermedier anyagcsere hasznosít.

Elimináció
A fel nem szívódott vas a széklettel ürül.

Farmakokinetika különleges betegcsoportokban
Nincs rendelkezésre álló adat.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - egyszeri dózistoxicitási, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.