Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció. Színtelen vagy világossárga, tiszta, vizes oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóRichter Gedeon Vegyészeti Gyár NyRt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 5 mg haloperidolt tartalmaz 1 ml oldatban ampullánként. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tejsav, injekcióhoz való víz. Az injekció pH-ja 3-4 között van. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Haloperidol-Richter oldatos injekció felnőtt betegeknél a következők esetén javallott: * Pszichotikus kórképhez vagy I. típusú bipoláris zavar mániás epizódjaihoz társuló súlyos akut pszichomotoros nyugtalanság gyors megszüntetésére, amikor a szájon át alkalmazott kezelés nem megfelelő. * Delírium akut kezelése, amikor a nem gyógyszeres kezelések sikertelenek. * A Huntington-kórban jelentkező, enyhe és közepesen súlyos chorea kezelése, amikor az egyéb gyógyszerek hatástalanok vagy azokat a beteg nem tolerálja, és a szájon át adott kezelés nem megfelelő. * Monoterápiában vagy kombinációban végzett profilaxis azoknál a betegeknél, akiknél közepes vagy nagy a posztoperatív hányinger és hányás kockázata, amikor más gyógyszerek hatástalanok vagy azokat a betegek nem tolerálják. * A posztoperatív hányinger és hányás kombinált kezelése, amikor más gyógyszerek hatástalanok vagy azokat a beteg nem tolerálja. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek Alacsony kezdő dózis javasolt, és ezt, a minimális hatásos dózis meghatározása érdekében a beteg válaszreakciója alapján kell módosítani. A Haloperidol-Richter oldatos injekció adagolási javaslatát az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat: Haloperidol adagolási javaslat 18 éves és idősebb felnőtteknél Pszichotikus kórképhez vagy I. típusú bipoláris zavar mániás epizódjaihoz társuló súlyos akut pszichomotoros nyugtalanság gyors megszüntetésére, amikor a szájon át alkalmazott kezelés nem megfelelő * 5 mg intramuscularisan. * A megfelelő tüneti kontroll eléréséig óránként ismételhető. * A betegek többségénél a napi legfeljebb 15 mg-os dózis elegendő A maximális adag naponta 20 mg. * A Haloperidol-Richter alkalmazásának folytatását a kezelés korai időszakában értékelni kell (lásd 4.4 pont). A Haloperidol-Richter oldatos injekcióval végzett kezelést amilyen hamar csak lehet, abba kell hagyni, amint az klinikailag indokolt, és amennyiben további kezelés szükséges, per os haloperidol adását kell kezdeni, 1:1 arányú dóziskonverziós aránnyal, amit a dózis klinikai válaszreakciónak megfelelő módosítása kell kövessen. Delírium akut kezelése, amikor a nem gyógyszeres kezelések sikertelenek * 1-10 mg intramuscularisan. * A kezelést a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni, és, ha az izgatottság folytatódik, az adagot 2-4 órás időközönkénti emeléssel, legfeljebb maximum napi 10 mg-ra kell módosítani. A Huntington-kórban jelentkező, enyhe és közepesen súlyos chorea kezelése, amikor az egyéb gyógyszerek hatástalanok vagy azokat a beteg nem tolerálja, és a szájon át adott kezelés nem megfelelő * 2-5 mg intramuscularisan. * A megfelelő tüneti kontroll eléréséig óránként, vagy legfeljebb maximálisan napi 10 mg-ig ismételhető. Monoterápiában vagy kombinációban végzett profilaxis azoknál a betegeknél, akiknél közepes vagy nagy a posztoperatív hányinger és hányás kockázata, amikor más gyógyszerek hatástalanok vagy azokat a betegek nem tolerálják * 1-2 mg intramuscularisan az anaesthesia bevezetésekor, vagy 30 perccel az anaesthesia befejezése előtt. A posztoperatív hányinger és hányás kombinált kezelése, amikor más gyógyszerek hatástalanok vagy azokat a beteg nem tolerálja * 1-2 mg intramuscularisan. A kezelés leállítása A haloperidol fokozatos leállítása javasolt (lásd 4.4 pont). Speciális populációk Idősek A javasolt kezdő haloperidol dózis idős betegeknél a legalacsonyabb felnőtt dózis fele. További adagok is adhatók, és az adag a beteg válaszreakciójától függően módosítható. Idős betegeknél a dózis óvatos és fokozatos emelése javasolt. A maximális adag naponta 5 mg. A napi 5 mg feletti dózisok csak olyan betegeknél mérlegelhetők, akik a magasabb dózisokat tolerálták, és csak a beteg egyéni haszon/kockázat arányának ismételt értékelése után. Vesekárosodás A vesekárosodásnak a haloperidol farmakokinetikájára gyakorolt hatását nem vizsgálták. A dózis módosítása nem javasolt, de a vesekárosodott betegek kezelésekor elővigyázatosság javasolt. Ugyanakkor a súlyosan vesekárosodott betegeknél alacsonyabb kezdő dózisra lehet szükség, és további adagok is adhatók, és az adag a beteg válaszreakciójától függően módosítható (lásd 5.2 pont). Májkárosodás A májkárosodás hatását a haloperidol farmakokinetikájára nem vizsgálták. Mivel a haloperidol a májban nagymértékben metabolizálódik, a kezdő dózis felezése javasolt. További adagok is adhatók, és az adag a beteg válaszreakciójától függően módosítható (lásd 4.4 és 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A Haloperidol-Richter oldatos injekció biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 év alatti serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja A Haloperidol-Richter oldatos injekció kizárólag intramuscularis alkalmazásra javasolt (lásd 4.4 pont). A Haloperidol-Richter oldatos injekció kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * Comatosus állapot. * Központi idegrendszeri depresszió. * Parkinson-kór. * Lewy-testekkel járó demencia. * Progresszív supranuclearis paralysis. * A QTc-távolság ismert megnyúlása vagy kongenitális hosszú QT-szindróma. * Nemrégiben lezajlott, acut myocardialis infarctus. * Dekompenzált szívelégtelenség. * Az anamnézisben szereplő ventricularis arrhythmia vagy torsades de pointes. * Nem korrigált hypokalaemia. * A QT-távolságot megnyújtó gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Emelkedett mortalitás a demenciában szenvedő idős embereknél Hirtelen halál ritka eseteiről számoltak be az antipszichotikumokat, köztük haloperidolt kapó betegeknél (lásd 4.8 pont). Fokozott a halálozás kockázata azoknál a demenciához társuló pszichózisban szenvedő idős betegeknél, akiket antipszichotikumokkal kezeltek. Tizenhét placebo-kontrollos vizsgálat analízise (modális időtartam 10 hét), amit jórészt olyan betegekkel végeztek, akik atípusos antipszichotikumokat szedtek, azt mutatta, hogy a halálozási kockázat a kezelt betegeknél a placebóval kezelt betegeknél észlelt kockázat 1,6-1,7-szerese. Egy típusos, 10 hetes kontrollos vizsgálat lefolyása alatt az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél a halálozás aránya megközelítőleg 4,5% volt, a placebo-csoportban észlelt, körülbelül 2,6%-kal szemben. Bár a halálokok különbözőek voltak, a legtöbb haláleset vagy cardiovascularis (pl. szívelégtelenség, hirtelen halál) vagy fertőzéses (pl. pneumonia) eredetűnek tűnt. Obszervációs vizsgálatok arra utalnak, hogy az idős betegek haloperidol-kezelése szintén megnövekedett mortalitással jár. Ez az összefüggés erősebb lehet a haloperidol, mint az atípusos antipszichotikus hatású gyógyszerek esetén, ami a legkifejezettebb a kezelés elkezdése utáni első 30 napban, és legalább 6 hónapig fennmarad. Az, hogy ez az összefüggés milyen mértékben tulajdonítható a gyógyszernek, szemben a betegek jellemzőivel, még nem tisztázott. A Haloperidol-Richter oldatos injekció nem javallott a demenciához társuló viselkedési zavarok kezelésére. Cardiovascularis hatások A haloperidol esetén a hirtelen halálon kívül QTc-megnyúlásról és/vagy ventricularis arrhythmiákról is beszámoltak (lásd 4.3 és 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy ezeknek az eseményeknek a kockázata a nagy dózisok és magas plazmakoncentrációk esetén nő az arra predisponált betegeknél vagy a parenterális alkalmazással, különösen az intravénás alkalmazás esetén. A Haloperidol-Richter oldatos injekció kizárólag intramuscularis alkalmazásra javasolt. Ugyanakkor ha intravénásan kerül beadásra, a QTc-távolság megnyúlás és a ventricularis arrhythmiák kimutatása érdekében folyamatos EKG-monitorozást kell végezni. Elővigyázatosság javasolt a bradycardiás és szívbetegségben szenvedő betegeknél, azoknál, akiknek a családi anamnézisében QTc-megnyúlás, vagy akiknek az anamnézisében jelentős alkoholfogyasztás szerepel, elővigyázatosság javasolt. Azoknál a betegeknél is elővigyázatosság szükséges, akiknél potenciálisan magas lehet a plazmakoncentráció (lásd 4.4 pont, gyenge CYP2D6 metabolizálók). Az intramuscularis adagolás előtt egy kiindulási EKG javasolt. A kezelés alatt minden betegnél mérlegelni kell az EKG monitorozás szükségességét a QTc-távolság megnyúlása és a ventricularis arrhythmiák szempontjából, de ismételt intramuscularis adagok esetén folyamatos EKG-monitorozás javasolt. A posztoperatív hányinger és hányás profilaxisa és kezelése esetén a Halipeidol-Richter oldatos injekció adása után a betegeknél az EKG legfeljebb 6 órás monitorozása javasolt. A kezelés alatt a dózis csökkentése javasolt, ha a QTc-távolság megnyúlik, de a haloperidol adását abba kell hagyni, ha a QTc meghaladja az 500 ms-ot. Az elektrolitzavarok, mint például a hypokalaemia és a hypomagnesaemia növelik a ventricularis arrhythmiák kockázatát, és ezeket a haloperidol-kezelés elkezdése előtt korrigálni kell. Ezért a kezelés elkezdésekor és alatta rendszeres időközönként az elektrolitok szintjének monitorozása javasolt. Tachycardiáról és hypotoniáról (az orthostaticus hypotoniát is beleértve) szintén beszámoltak (lásd 4.8 pont). A hypotoniás vagy orthostaticus hypotoniás betegeknél a haloperidol adásakor elővigyázatosság szükséges. Cerebrovascularis események A demenciás populáción végzett randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban megközelítőleg 3-szorosára nőtt a cerebrovascularis nemkívánatos események kockázata néhány atípusos antipszichotikum mellett. A bármilyen antipszichotikumot kapó idős betegeknél lévő stroke-arányt az ilyen gyógyszereket nem kapó betegeknél észlelt stroke-aránnyal összehasonlító obszervációs vizsgálatok azt találták, hogy a gyógyszert kapó betegeknél emelkedett a stroke-arány. Ez az emelkedés magasabb lehet az összes butirofenon esetében, beleértve a haloperidolt is. A fokozott kockázat kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. A fokozott kockázatot más betegpopulációk esetén sem lehet kizárni. A Haloperidol-Richter-t a stroke kockázati tényezőivel bíró betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Neurolepticus malignus szindróma A haloperidol neurolepticus malignus szindrómával is társulhat: ez egy ritka, idioszinkráziás válaszreakció, amit a hyperthermia, a generalizált izomrigiditás, a vegetatív instabilitás a megváltozott tudatállapot és a megemelkedett szérum kreatin-foszfokinázszint jellemez. A hyperthermia gyakran a korai tünete ennek a szindrómának. Az antipszichotikummal végzett kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő szupportív kezelést és gondos monitorozást kell kezdeni. Tardív dyskinesia A betegek egy részénél a hosszan tartó kezelés alatt vagy a gyógyszer abbahagyása után tardív dyskinesia jelentkezhet. A szindrómát elsősorban a nyelv, az arc, a száj vagy az állkapocs ritmusos, akaratlan mozgásai jellemzik. Ezek a jelenségek egyes betegeknél véglegesek lehetnek. A szindróma tüneteit a kezelés ismételt elkezdése, a dózis emelése vagy egy másik antipszichotikumra történő átállítás elfedheti. Ha a tardív dyskinesia okozta panaszok és tünetek megjelennek, minden antipszichotikum, köztük a Haloperidol-Richter adásának abbahagyását is mérlegelni kell. Extrapyramidális tünetek Extrapyramidális tünetek jelentkezhetnek (pl. tremor, izomrigiditás, hypersalivatio, bradykinesia, akathisia, akut dystonia). A haloperidol alkalmazása akathisia kialakulásával járhat, amit a szubjektív módon kellemetlen vagy zavaró nyugtalanság és mozgáskényszer jellemez, és amit gyakran a nyugodt állásra vagy ülésre való képtelenség kísér. Az a legvalószínűbb, hogy ez a kezelés első néhány hetében jelentkezik. Azoknál a betegeknél, akiknél ezek a tünetek kialakulnak, a dózis emelése káros lehet. A Haloperidol-Richter-kezelés első néhány napja alatt akut dystonia jelentkezhet, de későbbi megjelenéséről, vagy a dózis emelése utáni megjelenéséről is beszámoltak. A dystoniás tünetek közé tartozhatnak, a teljesség igénye nélkül a torticollis, a grimaszolás, a trismus, a nyelvöltögetés és a kóros szemmozgások, az oculogyriás crisist is beleértve. A férfiaknál és a fiatalabb korcsoportoknál nagyobb a kockázata annak, hogy ilyen reakciókat tapasztaljanak. Az akut dystonia szükségessé teheti a gyógyszer leállítását. Antikolinerg típusú antiparkinson gyógyszerek rendelhetők, ha az extrapyramidális tünetek kezelése szükséges, de preventív céllal történő, rutinszerű felírásuk nem javasolt. Ha egy antiparkinson gyógyszerrel történő egyidejű kezelés szükséges, akkor előfordulhat, hogy azt a Haloperidol-Richter leállítása után is folytatni kell, ha annak excretiója gyorsabb, mint a haloperidolé, az extrapyramidális tünetek kialakulásának vagy súlyosbodásának elkerülése érdekében. Ha a Haloperidol-Richter-rel egyidejűleg antikolinerg gyógyszerek, köztük antiparkinson gyógyszerek kerülnek alkalmazásra, akkor gondolni kell az intraoculáris nyomás lehetséges emelkedésére. Görcsrohamok/convulsiók Beszámoltak arról, hogy a haloperidol görcsrohamokat válthat ki. Az epilepsziában vagy a görcsrohamokra predisponáló állapotokban (pl. alkoholmegvonás és agysérülés) szenvedő betegeknél elővigyázatosság javasolt. Hepatobiliaris aggályok Mivel a haloperidol a májban metabolizálódik, a májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezdő dózis fele és elővigyázatosság javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont). Májfunkciós eltérések vagy hepatitis (a leggyakrabban cholestaticus) izolált eseteiről is beszámoltak (lásd 4.8 pont). Endokrin rendszeri aggályok A tiroxin fokozhatja a haloperidol toxicitását. A hyperthyreosisos betegeknél az antipszichotikus kezelést csak óvatosan szabad alkalmazni, és minden esetben az euthyreoid állapot elérését célzó kezelésnek kell kísérnie. Az antipszichotikumok hormonális hatásai közé tartozik a hyperprolactinaemia, ami galactorrhoeát, gynaecomastiát és oligomenorrheát vagy amenorrhoeát okozhat (lásd 4.8 pont). Szövettenyészeteken végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin az emberi emlőtumorokban stimulálhatja a sejtnövekedést. Noha a klinikai és epidemiológiai vizsgálatok nem igazoltak nyilvánvaló összefüggést az antipszichotikumok alkalmazása és az emberi emlőtumorok között, a releváns anamnézissel rendelkező betegeknél elővigyázatosság javasolt. A már meglévő hyperprolactinaemiában szenvedő betegeknél, valamint a lehetségesen prolaktin-dependens tumorokkal bíró betegeknél a Haloperidol-Richter-t óvatosan kell alkalmazni (lásd 5.3 pont). A haloperidol mellett hypoglykaemiáról és inadekvát antidiuretikus hormon szekréció szindrómáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Vénás thromboembolia Az antipszichotikumok alkalmazásakor vénás thromboembolia eseteiről számoltak be. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél gyakran jelen vannak a vénás thromboembolia szerzett kockázati tényezői, a Haloperidol-Richter-kezelés előtt és alatt a vénás thromboembolia összes lehetséges kockázati tényezőjét azonosítani kell, és preventív intézkedéseket kell tenni. Terápiás válasz és a kezelés leállítása Schizophreniában az antipszichotikummal végzett kezelésre adott válaszreakció késhet. Ha az antipszichotikumok leállításra kerülnek, akkor előfordulhat, hogy az alapbetegséggel összefüggő tünetek visszatérése néhány hétig vagy hónapig nem válik nyilvánvalóvá. Nagyon ritkán beszámoltak a nagy dózisú antipszichotikumok hirtelen leállítását követő akut megvonási tünetekről (köztük hányinger, hányás és insomnia). Óvintézkedésként a kezelés fokozatos abbahagyása javasolt. Depressziós betegek A Haloperidol-Richter monoterápiában történő alkalmazása nem javasolt az olyan betegeknél, akiknél a depresszió van túlsúlyban. Antidepresszánsokkal kombinálható az olyan állapotok kezelésére, amelyekben a depresszió és a pszichózis egyidejűleg van jelen (lásd 4.5 pont). Mániából depresszióba történő váltás A bipoláris zavar mániás epizódjaiban szenvedő betegek kezelésekor fennáll a kockázata annak, hogy a mánia depresszióba csap át. A betegeknél fontos a kísérő kockázatokkal, mint például az öngyilkos magatartással járó depresszív epizódokra történő váltás monitorozása, annak érdekében, hogy közbe lehessen lépni, amikor ilyen váltás előfordul. Gyenge CYP2D6 metabolizálók A Haloperidol-Richter-t óvatosan kell alkalmazni az olyan betegeknél, akikről ismert, hogy gyenge citokróm P450 (CYP) 2D6 metabolizálók, és azoknál is, akik egyidejűleg egy CYP3A4-inhibitort alkalmaznak. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Haloperidol-Richter közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Bizonyos mértékű sedatio vagy az éberség romlása előfordulhat, különösen magasabb dózisok mellett és a kezelés elkezdésekor, és ezt potencírozhatja az alkohol. Javasolt azt tanácsolni a betegeknek, hogy ne vezessenek gépjárművet, és ne kezeljenek gépeket a kezelés alatt addig, amíg az érzékenységük nem ismert. 4.9 Túladagolás Panaszok és tünetek A haloperidol túladagolás manifesztációi az ismert farmakológiai hatások és a mellékhatások felerősödéséből adódnak. A leginkább szembetűnő tünetek a súlyos extrapyramidális reakciók, a hypotonia és a sedatio. Az extrapyramidális reakció izomrigiditásként és a generalizált vagy lokalizált tremorként manifesztálódik. Inkább hypertonia, semmint hypotonia szintén lehetséges. Extrém esetekben a beteg comatosusnak tűnhet, légzésdepresszióval és hypotoniával, ami elég súlyos lehet ahhoz, hogy sokkszerű állapotot idézzen elő. Az esetleg QTc-megnyúlással járó ventricularis arrhythmiák kockázatára gondolni kell. Kezelés Nincs specifikus antidotum. A kezelés szupportív jellegű. A túladagolás kezelésére a dialízis nem javasolt, mert csak nagyon kis mennyiségű haloperidolt távolít el (lásd 5.2 pont). A comatosus betegeknél a beteg légutainak átjárhatóságát oropharyngealis vagy endotrachealis tubussal biztosítani kell. A légzésdepresszió gépi lélegeztetést tehet szükségessé. Az EKG és a vitális paraméterek monitorozása javasolt, és ezt a monitorozást az EKG normalizálódásáig folytatni kell. A súlyos arrhythmiák megfelelő antiarrhythmiás szerekkel történő kezelése javasolt. A hypotoniát és a keringésösszeomlást kivédheti intravénás folyadékok, plazma vagy koncentrált albumin és vasopressorok, mint például dopamin és noradrenalin alkalmazása. Adrenalint tilos alkalmazni, mert az haloperidol jelenléte esetén súlyos hypotoniát okozhat. Súlyos extrapyramidális reakciók esetén egy antiparkinson szer parenterális adása javasolt. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Cardiovascularis hatások A Haloperidol-Richter kombinációja ellenjavallt az olyan gyógyszerekkel, amelyekről ismert, hogy menyújtják a QTc-távolságot (lásd 4.3 pont). A példák közé tartoznak: * I.A osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin). * III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. amiodaron, dofetilid, dronedaron, ibutilid, szotalol). * bizonyos antidepresszánsok (pl. citaloprám, eszcitaloprám), * bizonyos antibiotikumok (pl. azitromicin, klaritromicin, eritromicin, levofloxacin, moxifloxacin, telitromicin), * egyéb antipszichotikumok (pl. fenotiazin származékok, szertindol, pimozid, zipraszidon), * bizonyos gombaellenes szerek (pl. pentamidin), * bizonyos maláriaellenes szerek (pl. halofantrin), * bizonyos gastrointestinalis gyógyszerek (pl. dolazetron), * bizonyos daganatellenes gyógyszerek (pl. toremifen, vandetanib), * bizonyos egyéb gyógyszerek (pl. bepridil, metadon). Ez a felsorolás nem teljes. Elővigyázatosság javasolt, amikor a Haloperidol-Richter-t olyan gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, amelyekről ismert, hogy az elektrolit-egyensúly zavarát okozhatják (lásd 4.4 pont). Gyógyszerek, amelyek növelhetik a haloperidol plazmakoncentrációját A haloperidol többféle útvonalon metabolizálódik (lásd 5.2 pont). A legfőbb útvonal a glükuronidáció és a keton redukció. A citokróm P450 enzimrendszer is érintett, különösen a CYP3A4, és kisebb mértékben a CYP2D6. Ezeknek a metabolikus útvonalaknak egy másik gyógyszerrel történő gátlása, vagy a CYP2D6 enzimaktivitás csökkenése megnövekedett haloperidol-koncentrációkat eredményezhet. A CYP3A4-gátlás és a csökkent CYP2D6 enzimaktivitás hatása összeadódhat (lásd 5.2 pont). Korlátozott mennyiségű, és olykor egymásnak ellentmondó információk alapján a haloperidol plazmakoncentráció potenciális növekedése a CYP3A4 és/vagy CYP2D6-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor 20% - 40% közé eshet, noha bizonyos esetekben akár 100%-os növekedésről is beszámoltak. Példa azokra a gyógyszerekre, amelyek növelhetik a haloperidol plazmakoncentrációját (a klinikai tapasztalat vagy a gyógyszerkölcsönhatás-mechanizmus alapján): * CYP3A4-inhibitorok - alprazolám, fluvoxamin, indinavir, itrakonazol, ketokonazol, nefazodon, pozakonazol, szakvinavir, verapamil, vorikonazol. * CYP2D6-inhibitorok - bupropion, klórpromazin, duloxetin, paroxetin, prometazin, szertralin, venlafaxin. * Kombinált CYP3A4- és CYP2D6-inhibitorok: fluoxetin, ritonavir. * Bizonytalan mechanizmus - buszpiron. Ez a felsorolás nem teljes. A megnövekedett haloperidol plazmakoncentráció a nemkívánatos események, köztük a QTc-megnyúlás kockázatának emelkedését eredményezheti (lásd 4.4 pont). A QTc-megnyúlását figyelték meg, amikor a haloperidolt a metabolizmus inhibitor ketokonazollal (400 mg/nap) és paroxetinnel (20 mg/nap) kombinációban adták. A haloperidolt és az ilyen gyógyszereket egyidejűleg alkalmazó betegeknél a haloperidol fokozott vagy megnyúlt farmakológiai hatásaira utaló panaszok vagy tünetek monitorozása javasolt, és ha azt szükségesnek ítélik, akkor a Haloperidol-Richter dózisát csökkenteni kell. Gyógyszerek, amelyek csökkenthetik a haloperidol plazmakoncentrációját A haloperidol és a CYP3A4 potens enziminduktorainak egyidejű alkalmazása fokozatosan csökkentheti a haloperidol plazmakoncentrációját, olyan mértékben, hogy a hatásosság is csökkenhet. A példák közé tartoznak: * karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, rifampicin, közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum). Ez a felsorolás nem teljes. Az enzimindukció néhány napos kezelés után megfigyelhető. A maximális enzimindukció rendszerint körülbelül 2 héten belül észlelhető, és a gyógyszeres kezelés abbahagyása után ugyanennyi ideig fennmaradhat. A CYP3A4-induktorokkal végzett kombinált kezelés alatt a betegek monitorozása javasolt, és ha azt szükségesnek ítélik, akkor a Haloperidol-Richter dózisát növelni kell. A CYP3A4-induktor leállítása után a haloperidol-koncentráció fokozatosan növekedhet, és ezért a Haloperidol-Richter dózisának csökkentése lehet szükséges. Ismert, hogy a nátrium-valproát gátolja a glükuronidációt, de nem befolyásolja a haloperidol plazmakoncentrációit. A haloperidol hatása más gyógyszerekre A haloperidol növelheti az alkohol vagy a központi idegrendszeri depresszánsok, köztük a hypnoticumok, szedatívumok vagy erős fájdalomcsillapítók által okozott, központi idegrendszeri depressziót. A metildopával történt kombináció esetén fokozott központi idegrendszeri hatásról is beszámoltak. A haloperidol antagonizálhatja az adrenalin és más, szimpatomimetikus gyógyszerek (pl. stimulálószerek, mint az amfetaminok) hatását, és visszafordíthatja az adrenerg-blokkoló gyógyszerek, mint például a guanetidin vérnyomáscsökkentő hatásait. A haloperidol antagonizálhatja a levodopa és más, dopamin agonisták hatását. A haloperidol egy CYP2D6-inhibitor. A haloperidol gátolja a triciklusos antidepresszánsok (pl. imipramin, dezipramin) metabolizmusát, ennek következtében növeli ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját. A kölcsönhatások egyéb formái A lítium és a haloperidol egyidejű alkalmazása alatt ritka esetekben a következő tünetekről számoltak be: encephalopathia, extrapyramidális tünetek, tardív dyskinesia, neurolepticus malignus szindróma, akut agyi szindróma és coma. Ezeknek a tüneteknek a többsége reverzíbilis. Továbbra sem világos, hogy ez önálló klinikai entitást képvisel-e. Mindazonáltal javasolt, hogy az egyidejűleg lítiummal és Haloperidol-Richter-rel kezelt betegeknél a kezelést azonnal le kell állítani, ha ilyen tünetek jelentkeznek. Az antikoaguláns fenindion hatásának gátlásáról számoltak be. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A haloperidol biztonságosságát 284 haloperidollal kezelt olyan betegnél értékelték, akik 3 placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt, és 1295 haloperidollal kezelt olyan betegnél értékelték, akik 16 kettős-vak, aktív komparátor-kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt. Az ezekből a klinikai vizsgálatokból származó, összesített biztonságossági adatok alapján a leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: extrapyramidális kórképek (34%), insomnia (19%), izgatottság (15%), hyperkinesia (13%), fejfájás (12%), pszichotikus kórkép (9%), depresszió (8%), testtömeg-növekedés (8%), tremor (8%), izom-hypertonia (7%), orthostaticus hypotonia (7%), dystonia (6%) és somnolentia (5%). A haloperidol-dekanoát biztonságosságát 410 olyan betegnél értékelték, akik 3 komparátor vizsgálatban (1 a haloperidol-dekanoátot és a flufenazint, 2 a dekanoát formulát és a szájon át adott haloperidolt hasonlította össze), 9 nyílt vizsgálatban és 1 dózisválasz vizsgálatban vettek részt. Az 2. táblázat az alábbiak szerint sorolja fel a mellékhatásokat: * A haloperidollal végzett klinikai vizsgálatok során jelentették. * A haloperidol-dekanoáttal végzett klinikai vizsgálatok során jelentették, és a hatóanyaggal összefüggőek. * A haloperidollal és a haloperidol-dekanoáttal a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatból származók. A mellékhatások gyakorisága a haloperidollal végzett klinikai vizsgálatokon vagy epidemiológiai vizsgálatokon alapul (vagy azokból került becslésre), és az alábbi megegyezés szerint került besorolásra: Nagyon gyakori: ?1/10 Gyakori: ?1/100 - <1/10 Nem gyakori: ?1/1000 - <1/100 Ritka: ?1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000 Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. A szervrendszeri kategóriák szerinti mellékhatások az egyes gyakorisági kategóriákon belül csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. 2. táblázat: Mellékhatások Szervrendszeri kategóriák Mellékhatás Gyakoriság Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Leukopenia Pancytopenia Agranulocytosis Thrombocytopenia Neutropenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenység Anaphylaxiás reakció Endokrin betegségek és tünetek Hyperprolactinaemia Inadekvát antidiuretikus hormon szekréció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hypoglykaemia Pszichiátriai kórképek Izgatottság Insomnia Pszichotikus kórkép Depresszió Zavart állapot A libido megszűnése Csökkent libido Nyugtalanság Idegrendszeri betegségek és tünetek Extrapyram idális kórképek Hyperkinesia fejfájás, Tardív dyskinesia Akathisia Bradykinesia Dyskinesia Dystonia Hypokinesia Izom- hypertonia Szédülés Somnolencia Tremor Convulsio Parkinsonismus Sedatio Önkéntelen izomkontrakciók Neurolepticus malignus szindróma Motoros dysfunctio Nystagmus Akinesia Fogaskerék izomrigiditás Lárvaarc Szembetegségek és szemészeti tünetek Oculogyriás krízis Látászavar Homályos látás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia Ventricularis fibrillatio Torsades de pointes Ventricularis tachycardia Extrasystolék Érbetegségek és tünetek Hypotonia Orthostaticus hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe Bronchospasmus Laryngealis oedema Laryngospasmus Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányás Hányinger Székrekedés Szájszárazság Fokozott nyálelválasztás Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények Hepatitis Icterus Akut májelégtelenség Cholestasis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Bőrkiütés Fotoszenzitivitás i reakció Urticaria Pruritus Hyperhidrosis Angiooedema Dermatitis exfoliativa Leukocytoclasticus vasculitis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Torticollis Izom rigiditás Izomspasmus Musculoskeletal is merevség Trismus Izomrángás Rhabdomyolysis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Vizeletretenció A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek Neonatális gyógyszermegvon ási szindróma (lásd 4.6 pont) A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Erectilis dysfunctio Amenorrhoea Galactorrhoea Dysmenorrhoea Emlőfájdalom Kellemetlen érzés az emlőkben Menorrhagia Menstruációs zavarok Szexuális dysfunctio Priapismus Gyaecomastia Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Hyperthermia Oedema Járászavar Hirtelen halál Arc oedema Hypothermia Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Testtömeg-növ ekedés Testtömeg-csö kkenés Megnyúlt QT-távolság az elektrokardiogramon A haloperidol mellett az elektrokardiogramon megnyúlt QT-távolságról, ventricularis arrhythmiákról (ventricularis fibrillatio, ventricularis tachycardia), torsades de pointes-ról és hirtelen halálról számoltak be. Antipszichotikumok gyógyszercsoport hatásai Az antipszichotikumok alkalmazása során szívleállásról számoltak be. Az antipszichotikumok alkalmazása során vénás thromboemboliáról, köztük pulmonalis embolia eseteiről és mélyvénás thrombosis eseteiről számoltak be. A gyakoriság nem ismert. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: pszicholeptikumok, antipszichotikumok, butirofenon származékok, ATC kód: N05AD01. Hatásmechanizmus A haloperidol a butirofenon csoportba tartozó antipszichotikum. Ez egy potens, 2-es típusú centrális dopamin-receptor antagonista, és javasolt adagokban alacsony alfa-1 antiadrenerg aktivitással rendelkezik, és nincs antihisztaminerg vagy antikolinerg hatása. Farmakodinámiás hatások A haloperidol a dopaminerg szignalizáció mesolimbicus útvonalon történő gátlásának közvetlen következményeként szuppresszálja a téveszméket és a hallucinációkat. A centrális dopamin-gátlás hatással van a basalis ganglionokra (nigrostriatalis kötegek). A haloperidol hatásos pszichomotoros sedatiót okoz, ami magyarázza a mániára és az egyéb, agitációval járó szindrómákra gyakorolt kedvező hatást. Feltehetőleg a basalis ganglionokra gyakorolt hatás képezi a nemkívánatos extrapyramidális motoros hatások (dystonia, akathisia és parkinsonismus) alapját. A haloperidolnak a hypophysis elülső lebenyében lévő lactotropokra gyakorolt antidopaminerg hatásai magyarázzák a hyperprolactinaemiát, ami a prolaktinszekréció dopamin-mediált tonizáló gátlás inhibíciójának a következménye. Ezenkívül az area postrema kemoreceptor triggerzónájára gyakorolt antidopaminerg hatás magyarázza a hányinger és hányás ellenes hatást. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Intramuscularis alkalmazást követően a haloperidol teljes mértékben felszívódik. A haloperidol plazma csúcskoncentrációja 20-40 percen belül kialakul. Eloszlás A haloperidol átlagos plazmafehérje kötődése felnőtteknél megközelítőleg 88% - 92%. A plazmafehérje kötődés egyének közötti variabilitása nagyfokú. A haloperidol gyorsan eloszlik a különböző szövetekben és szervekben, amit a nagy eloszlási térfogat is jelez (átlagértékek az intravénás adagolás után: 8-21 l/kg). A haloperidol könnyen átjut a vér-agy gáton. Átjut a placentán is, és kiválasztódik az anyatejbe. Biotranszformáció A haloperidol a májban nagymértékben metabolizálódik. Embereknél a haloperidol fő metabolikus útvonalai a glükuronidáció, a keton redukció, az oxidatív N-dealkiláció, valamint a piridinium-metabolitok képződése. A haloperidol metabolitok feltételezhetően nem vesznek részt jelentős mértékben a hatás kialakításában. Ugyanakkor a redukciós útvonal a biotranszformáció megközelítőleg 23%-áért felelős, és a haloperidol redukált metabolitjának haloperidollá történő visszaalakulása nem zárható ki teljes egészében. A CYP3A4 és CYP2D6 citokróm P450 enzimek részt vesznek a haloperidol metabolizmusában. A CYP3A4 gátlása vagy indukciója, vagy a CYP2D6 gátlása befolyásolhatja a haloperidol metabolizmusát. A CYP2D6 enzimaktivitás csökkenése emelkedett haloperidol-koncentrációt eredményezhet. Elimináció Intramuscularis alkalmazást követően a haloperidol terminális felezési ideje átlagosan 21 óra (tartomány: 13-36 óra). Extravascularis alkalmazást követően a haloperidol látszólagos clearance-e a 0,9-1,5 l/óra/kg közötti tartományba esik, és a gyenge CYP2D6 metabolizálóknál csökken. A csökkent CYP2D6 enzimaktivitás emelkedett haloperidol-koncentrációkat eredményezhet. A haloperidol clearance egyének közötti variabilitását (variációs koefficiens, %) egy schizophreniában szenvedő betegekkel végzett populációs farmakokinetikai analízisben 44%-osnak becsülték. A haloperidol intravénás alkalmazását követően a dózis 21%-a eliminálódott a széklettel, és 33%-a a vizelettel. A dózis kevesebb, mint 3%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel. Linearitás/nem-linearitás Lineáris összefüggés van felnőtteknél a haloperidol dózisa és plazmakoncentrációi között. Speciális populációk Idősek Azonos dózis adása után a haloperidol plazmakoncentrációja idős betegeknél magasabb volt, mint fiatalabb felnőtteknél. Kisméretű klinikai vizsgálatokból származó eredmények arra utalnak, hogy idős betegeknél alacsonyabb a haloperidol clearance-e, és hosszabb az eliminációs felezési ideje. Az eredmények a haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaiban megfigyelt variabilitáson belül esnek. Idős betegeknél a dózis módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). Vesekárosodás A vesekárosodás hatását a haloperidol farmakokinetikájára nem vizsgálták. A haloperidol dózis megközelítőleg egyharmada választódik ki a vizeletbe, főként metabolitok formájában. Az alkalmazott haloperidol dózis kevesebb, mint 3%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel. A haloperidol metabolitok feltételezhetően nem vesznek részt jelentős mértékben a hatás kialakításában, bár a haloperidol redukált metabolitjának haloperidollá történő visszaalakulása nem zárható ki teljes egészében. Annak ellenére, hogy a veseműködés romlása várhatóan nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a haloperidol eliminációját, a haloperidol hosszú felezési ideje és redukált metabolitja, valamint az akkumuláció lehetősége miatt a vesekárosodott betegeknél elővigyázatosság javasolt, különösen a súlyos vesekárosodásban szenvedőknél (lásd 4.2 pont). A haloperidol magas eloszlási térfogata és magas fehérjekötődése miatt csak nagyon kis mennyiség távolítható el dialízissel. Májkárosodás A májkárosodás hatását a haloperidol farmakokinetikájára nem vizsgálták. Ugyanakkor a májkárosodás jelentős hatással lehet a haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaira, mivel az nagymértékben a májban metabolizálódik. Ezért a májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezdő dózis fele és elővigyázatosság javasolt (lásd 4.2 és 4.4 pont). Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések Terápiás koncentrációk Több klinikai vizsgálatból publikált adatok alapján a terápiás válasz a legtöbb akut vagy krónikus schizophreniában szenvedő betegnél 1-10 ng/ml-es plazmakoncentrációk mellett alakul ki. A haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaiban mutatkozó magas, egyének közötti variabilitás következtében a betegek egy részénél magasabb koncentrációkra lehet szükség. A D2-receptor lefedettség mérése alapján végzett becslések szerint az első schizophreniás epizódon áteső betegeknél a terápiás válasz már 0,6-3,2 ng/ml-es alacsony koncentrációk mellett kialakulhat, azt feltételezve, hogy a terápiás válasz eléréséhez, és az extrapyramidális tünetek csökkentéséhez a D2-receptor 60% - 80%-os lefedettsége a legoptimálisabb. Általánosságban az ebbe a tartományba eső koncentrációk napi 1-4 mg-os dózisokkal elérhetők. A haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaiban mutatkozó magas, egyének közötti variabilitás és a koncentráció-hatás összefüggés miatt a beteg válaszreakciója alapján az individuális haloperidol dózis módosítása javasolt, figyelembe véve azokat az adatokat, amelyek arra utalnak, hogy a maximális terápiás válasz felének elérése 5 napos késéssel következik be. Individuális esetekben a haloperidol vérszint mérése mérlegelhető. Cardiovascularis hatások A QTc-megnyúlás kockázata a haloperidol dózis és a haloperidol plazmakoncentráció növekedésével fokozódik. Extrapyramidális tünetek Az extrapyramidális tünetek a terápiás tartományon belül is kialakulhatnak, bár a gyakoriságuk rendszerint magasabb a terápiás koncentrációknál magasabb koncentrációkat előidéző dózisoknál. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Rágcsálóknál a haloperidol alkalmazása fertilitás-csökkenést, korlátozott teratogenitást, valamint embriotoxikus hatásokat mutatott. Egy haloperidollal végzett karcinogenitási vizsgálatban nőstény egereknél a hypophysis adenomák és az emlőmirigy carcinomák előfordulásának dózisfüggő növekedését észlelték. Ezeket a tumorokat a tartós dopamin D2-antagonizmus és a hyperprolactinaemia is előidézheti. Ezeknek a rágcsálóknál észlelt tumoros eltéréseknek a jelentősége a humán kockázat tekintetében nem ismert. Több publikált vizsgálatban kimutatták, hogy a haloperidol in vitro blokkolja a cardialis hERG-csatornát. Számos in vivo vizsgálatban a haloperidol intravénás alkalmazása bizonyos állatmodellekben jelentős QTc-megnyúlást okozott körülbelül 0,3 mg/kg-os dózisokban, amelyek legalább 7-14-szer magasabb Cmax plazmaszintet idéztek elő, mint azok a terápiás, 1-10 ng/ml-es plazmakoncentrációk, amelyek a klinikai vizsgálatokban a betegek többségénél hatásosak voltak. Ezek az intravénás dózisok, amelyek megnyújtották a QTc-t, nem okoztak ritmuszavarokat. Néhány állatkísérletben a magas, 1 mg/kg-os vagy magasabb intravénás haloperidol dózisok QTc-megnyúlást és/vagy ventricularis arrhythmiákat okoztak, amelyek legalább 38-137-szer magasabb Cmax plazmaszintet idéztek elő, mint azok a terápiás plazmakoncentrációk, amelyek a klinikai vizsgálatokban a betegek többségénél hatásosak voltak. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 5x1 ml oldat színtelen 1-es típusú üvegampullában, dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Megjegyzés: ? (egy kereszt) erős hatású gyógyszer Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani. 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Richter Gedeon Nyrt. H-1103 Budapest Gyömrői út 19-21. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-3334/03 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1968. 02. 27. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2004. 01. 22. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2018. március 23. 2 OGYÉI/45218/2017 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Közepes mennyiségű adat áll rendelkezésre a haloperidol terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan (több mint 400 terhességi vizsgálati eredmény), amelyek nem mutatnak malformatív vagy foeto/neonatális toxikus hatást a haloperidol esetében. Ugyanakkor - legtöbbször más gyógyszerekkel való kombinációban - a haloperidollal történt foetalis expozíciót követően veleszületett rendellenességek izolált eseteit jelentették. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A Haloperidol-Richter alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt. A terhesség harmadik trimesztere alatt antipszichotikum- (köztük haloperidol-) expozíciónak kitett újszülött csecsemőknél fennáll a mellékhatások, köztük az extrapyramidális és/vagy megvonási tünetek kockázata, amelyek súlyossága és a szülést követő fennállásuk időtartama változó lehet. Jelentettek izgatottságot, hypertoniát, hypotoniát (az izmok fokozott vagy csökkent tónusát), tremort, somnolentiát, respiratoricus distresst vagy táplálási zavarokat. Ennek következtében az újszülött csecsemők gondos monitorozása javasolt. Szoptatás A haloperidol kiválasztódik az anyatejbe. A haloperidollal kezelt anyák szoptatott újszülöttjeinek plazmájában és vizeletében kis mennyiségű haloperidolt mutattak ki. A haloperidolnak a szoptatott csecsemőkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. A Haloperidol-Richter alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést - figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyeit a nőre nézve. Termékenység A haloperidol emeli a prolaktinszintet. A hyperprolactinaemia szuppresszálhatja a hypotalamicus GnRH-t, ami a hypophysis csökkent gonadotropin-szekrécióját eredményezi. Ez a gonadális szteroidtermelés csökkentésével mind a férfi, mind a női betegeknél gátolhatja a reproduktív funkciókat (lásd 4.4 pont). | 
