Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció. Tiszta, csaknem színtelen, steril vizes oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 40 mg (1 ml), ill. 80 mg (2 ml) tobramicint tartalmaz ampullánként. Ismert hatású segédanyag: nátrium-diszulfit 1 ampulla (1 ml) 1,50 mg nátrium-diszulfitot tartalmaz. 1 ampulla (2 ml) 3,00 mg nátrium-diszulfitot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-edetát nátrium-diszulfit nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz) kénsav (pH-beállításhoz) injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok A készítmény alkalmas a tobramicinre érzékeny kórokozók által kiváltott súlyos bakteriális fertőzések kezelésére: * Egyes központi idegrendszeri fertőzések kezelésére, mint meningitis, septicaemia és neonatális szepszis; * Egyes gastrointestinalis fertőzések kezelésére (szekunder peritonitis); * Komplikációval járó, illetve visszatérő urogenitális fertőzések kezelésére (pyelitis, pyelonephritis, cystitis); * Alsó légúti fertőzésekben (pneumonia, bronchiolitis, súlyos bronchitis); * Endocarditis; * Bőr-, csont-, lágyrészinfekciók esetén, beleértve az égéseket is; * Cysticus fibrosis kezelésére; A tobramicin választható egyes súlyos, Staphylococcus okozta fertőzésekben, amikor a penicillin vagy más kevésbé toxikus antibiotikumok ellenjavalltak, és amikor a baktérium-érzékenységi teszt és a klinikai megítélés ezt indokolja. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A tobramicint (a többi aminoglikozid származékhoz hasonlóan) csak húgyúti infekciókban alkalmazzák monoterápiában. A többi esetben ß-laktám antibiotikummal (penicillin, cefalosporin) vagy anaerobok esetében klindamicinnel, metronidazollal kombinálva alkalmazzák. A terápiát lehetőleg mikrobiológiai vizsgálat és az antibiotikum-érzékenység meghatározása előzze meg. Sürgős esetben a kezelés megkezdhető bakteriológiai eredmény nélkül is, de a mikrobiológiai vizsgálathoz a mintavétel lehetőleg történjen meg az első adag beadása előtt. Intravénásan és intramuscularisan adható. Felnőtteknek: 1. Normális veseműködés esetén szokásos egyszeri adagja 1,0-1,5 mg/ttkg 8-12 óránként, a fertőzés súlyossága szerint. Cysticus fibrosisban 6-10 mg/ttkg/nap im. vagy iv. 3 részre elosztva. Napi egyszeri adagolás esetén az infúzió időtartama 60 perc. Húgyúti infekcióban a Brulamycin javasolt dózisa 1,5-3,0 mg/ttkg/nap. 2. A teljes napi dózis egyszeri adagolása, amely 40-50 ml/perc kreatinin-clearance felett javasolt. Az infekció súlyosságától függően 3-6 mg/ttkg/nap im. vagy 30-60 perces infúzióban. Az egyszeri napi dózis magasabb csúcs- és alacsonyabb minimum koncentrációt biztosít, ami biztonságosabb és megbízhatóbb terápiát eredményez. A hosszú posztantibiotikus effektus következtében a baktériumok újranövekedése akkor is gátolt, amikor az aminoglikozid koncentrációja a MIC érték alá csökkent. Az újfajta dozírozással a terápiás index javítható, a hosszabb adagolási intervallum lehetővé teszi az antibiotikum-szint toxicitás szempontjából kritikus érték alá csökkenését. 3. Vesekárosodás esetén 1 mg/ttkg telítő adagot követően normál adagokat kell adni hosszabb időközönként. A dózisok megállapítása és az adagok közötti időtartam meghatározása a szérum kreatinin-szint, a kreatinin-clearance és a szérum tobramicin-szint alapján történik az alábbiak szerint: A Brulamycin injekció adagolási intervalluma 1 mg/ttkg dózis alkalmazása esetén: Szérum kreatinin Kreatinin-clearance Rögzített dózis változtatható adagolási időszakokkal mg% µmol/l ml/perc egyszeri dózis 1 mg/ttkg 1,3 <114,9 70 8 óránként 1,4-1,9 123,8-168 69-40 12 óránként 2,0-3,3 176,8-291,7 39-20 18 óránként 3,4-5,3 300,6-468,5 19-10 24 óránként 5,4-7,5 477,4-663 9-5 36 óránként >7,6 >671,8 <4 48 óránként Közvetlen életveszélyt jelentő súlyos fertőzések esetén az általában alkalmazott 1 mg/ttkg dózis 150%-a is adható. Ez a dózis a beteg állapotának javulása esetén azonnal csökkenthető. Krónikus hemodialízis kezelésben részesülő betegeknél általában a szokásos dózis 2/3-át javasolt adni minden egyes dialíziskezelést követően. Az adagolási mintát a beteg gondos klinikai és laboratóriumi monitorozásával együtt kell alkalmazni, és szükség szerint módosítani kell. Mivel az egyéni ingadozás jelentős lehet, ha mód van rá, ajánlatos a tobramicin-szintjét ellenőrizni. A maximális érték 1 órával az injekció vagy 30 perccel a 30-60 perces infúzió befejezése után mérhető. 1 mg/ttkg beadása után várható csúcskoncentráció 4-7 mg/l, 3 mg/ttkg beadása után 9-12 mg/l. Mindkét dozírozási formánál úgy kell irányítani a gyógyszer adagolását, hogy a következő esedékes injekció előtt mérhető minimumkoncentráció 2 mg/1 alá csökkenjen. A tobramicin szérumszintjének ellenőrzése javasolt a terápia megkezdését követő 48 órán belül, majd normál értékek, illetve változatlan vesefunkció esetén hetente 1-2 alkalommal. Napi egyszeri dozírozás esetén elegendő a 24 órás (tehát a következő esedékes injekció beadása előtt levett vérminta) szérumkoncentráció meghatározása. Miután az egyszeri adagolás a megfelelően magas csúcskoncentrációt mindenképpen biztosítja, a monitorozás a kumuláció megelőzését célozza. Változó vagy vesekárosodás esetén ennél gyakoribb monitorozásra van szükség. Megfelelő vesefunkciójú beteg 7-10 napos kezelése esetén - az előírt dozírozást alkalmazva- a toxicitás veszélye igen alacsony, és a napi egyszeri adagolás biztonságosan hatékony terápiát biztosít. Ezzel szemben monitorozás javasolt, amennyiben a beteg toxicitás szempontjából a fokozott rizikójú csoportba tartozik: - a szokásosnál (7-10 nap) hosszabb vagy nagyobb dózisú terápia, - eleve fennálló vesekárosodás, ill. már fennálló oto- és vestibularis károsodás - változó vesefunkció, ill. hidráltsági állapot, - fennálló májfunkció zavar, - potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel történő együttadása - idős kor, - súlyos, életveszélyes infekció esetén. Gyermekek: Újszülötteknek (7 napnál fiatalabb csecsemőben az éretlen vesefunkció miatt az aminoglikozidok eliminációja lassabb): 4 mg/ttkg/nap 2 részben adagolva (12 óránként) im. és iv. Újszülötteknél a dózis a gesztációs kortól függ. A dózis a vesefunkció alapján módosítandó, és a szérum tobramicin koncentráció monitorozása is javasolt. Újszülöttek részére javasolt dózis: Gesztációs idő Tobramicin dózis < 32. gesztációs hét 4 mg/ttkg/48 óra 2 részben adagolva a 32. és a 37. gesztációs hét között 4 mg/ttkg 36 óra 2 részben adagolva > 37. gesztációs hét 4 mg/ttkg 24 óra 2 részben adagolva Csecsemőknek: 6 mg/ttkg/nap 3 részben adagolva (8 óránként). Gyermekeknek: 6-7,5 mg/ttkg/nap 3 vagy 4 egyenlő adagra elosztva im. és iv. Az egyszeri javasolt maximális intravénás tobramicin-dózis gyermekeknek (17 éves kor alatt) 2,5 mg/ttkg. Az alkalmazás átlagos időtartama: 7-10 nap, kivételes esetben, pl. endocarditisben 3-6 hétig is adható folyamatos ellenőrzés mellett. Az aminoglikozidok toxicitásának fellépte a 7-10. nap után várható. Ennél hosszabb időtartamú kezelés mellett a szérum-kreatinin 2-3 naponta történő ellenőrzése, és a gyógyszer szérumszintjének rendszeres (hetente legalább egy alkalommal) meghatározása szükséges. A VIII. agyideg károsodásának megelőzésére a betegnél naponta rá kell kérdezni, hogy nem észlel-e halláscsökkenést, fülzúgást, szédülést. Amennyiben a betegnek ilyen jellegű panaszai vannak, tartós adagolás során hetente audiológiai vizsgálat ajánlott. Az infúziós oldat elkészítése: Intravénás adagoláskor az egyszeri felnőtt adagot 0,9% NaCl vagy 5%-os glükóz oldatban (100-200 ml) hígítva, gyermekek esetében arányosan kisebb volumenben kell alkalmazni. Az oldatban a hatóanyag koncentrációja lehetőség szerint 1 mg/ml alatt legyen. Csak frissen készített infúziós oldat használható. A fel nem használt antibiotikum oldat a későbbiekben nem alkalmazható. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával (tobramicinnel) ill. más aminoglikoziddal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Szoptatás időszaka. A készítmény tartósítószer-tartalma miatt intrathecalisan nem szabad alkalmazni! Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az aminoglikozidokra jellemző potenciális toxicitás miatt a betegek gondos klinikai megfigyelése szükséges. Kimutatható vagy feltételezhető vesekárosodás esetén, ill. ha a kezelés során a kezdetben ép vesefunkció károsodásának jelei mutatkoznak, különös óvatosság ajánlott, és rendszeresen ellenőrizni kell a vese és a VIII. agyideg működését. Renalis, vestibularis vagy acusticus funkcióromlás észlelésekor a kezelést abba kell hagyni, ill. az adagolást megfelelően módosítani kell. A mitokondriális DNS mutációit mutató betegek, különösen abban az esetben, amikor a 12S rRNS génszekvenciában az 1555. nukleotid A-ról G-re cserélődik, nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve az ototoxicitás szempontjából, még akkor is, ha a beteg aminoglikozid-szérumszintje a javasolt tartományba esik. Amennyiben a családi anamnézisben szerepel aminoglikozid által indukált süketség vagy ismert mitokondriális DNS-mutációk a 12S rRNS génszekvenciában, megfontolandó más kezelés választása az aminoglikozid helyett. Egyéb neuro- és nephrotoxikus gyógyszerekkel való együttadása növeli az aminoglikozidok toxicitását. Diuretikumokkal való együttadása emeli az ototoxicitás kialakulásának esélyét. A tobramicin és neuromuszkuláris blokkolók (tubokurarin, szuxametónium) együttadása légzésbénulást okozhat. Az aminoglikozidok, mint a tobramicin, béta-laktám anitibiotikumokkal komplexet képeznek, ezért együttes adásuk kerülendő (lásd 4.5 pont). Koraszülötteknek és újszülötteknek a veseműködés éretlensége miatt csak különös óvatossággal adható. A kezelés alatt a hatóanyagra nem érzékeny mikroorganizmusok előretörése előfordulhat. Segédanyagok A készítmény segédanyagként szulfitokat (nátrium-diszulfitot) tartalmaz, mely ritkán túlérzékenységi reakciókat, illetve bronchospasmust okozhat. Az arra érzékeny krónikus légúti betegségben szenvedőknél (asztma, COPD) provokálhatja, vagy súlyosbíthatja az asztmás tüneteket, illetve a hörgőszűkületet. Amennyiben a készítményt a fenti betegcsoportban alkalmazzák, úgy fokozott elővigyázatosság szükséges, és asztmás roham vagy bronchoconstrictio tüneteinek észlelésekor a készítmény adását azonnal be kell szüntetni. A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták Mindamellett szédülés és/vagy vertigo jelentkezhet, így azokat a betegeket, akik gépjárművet vezetnek, és/ vagy gépeket kezelnek, fokozott elővigyázatosságra kell inteni, 4.9 Túladagolás Tünetei: A tobramicin-túladagolás súlyossága nagymértékben függ az alkalmazott dózistól, a beteg vesefunkcióitól, hidráltságától, életkorától, valamint az egyéb, esetlegesen együtt alkalmazott és hasonló toxicitási profilt mutató készítményektől. A tobramicin parenterális alkalmazásával kapcsolatos nephrotoxicitás arányos a szérum átlagos antibiotikum-szintjével és nagyobb valószínűséggel jelentkezik, ha a szérum tobarmicin-szint 2 µg/ml felett van. A túladagolás tünetei leggyakrabban a fülzúgás, a hallás csökkenése (különösen a magas hangok tartományában), szédülés, bizonytalan járás, esetenként neuromuscularis block, légzésdepresszió, illetve myoparalysis. Időskorú, csökkent veseműködésű, más nephro- vagy ototoxikus készítményt kapó, vagy csökkent volumenű betegeknél nagyobb valószínűséggel alakulhat ki akut tubularis necrosis, vagy akut vestibulotoxicitás. Neuromuscularis block vagy légzéselégtelenség gyors intravénás adminisztráció esetén alakulhat ki. E reakciók myasthenia gravis-ban, illetve Parkinson-kórban szenvedő betegeknél nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki, s megjelenhetnek azoknál is, akik dekametónium-, tubokurarin- vagy szuxametónium-kezelést kapnak. A nephrotoxicitás reverzibilis, az oto- és vestibulotoxicitás nagyrészt irreverzibilis károsodással jár A készítmény lenyelésével kapcsolatban kialakuló toxicitás esélye csekély, ugyanis a tobramicin a gyomor-bélrendszerből csak igen kis mértékben abszorbeálódik. Kezelése: Túladagolás vagy toxikus tünetek esetén peritonealis vagy hemodialízissel gyorsítható kiürülése a vérből. Az alkalmazott dialízis módjától és időtartamától függően a tobramicin 25-70%-a távolítható el ily módon a szervezetből. Az esetlegesen jelentkező neuromuscularis block feloldására kalciumsók adása javasolt, a neostigmin hatékonysága változó. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Együttadása kerülendő: - Egyéb neuro- és nephrotoxicus antibiotikumokkal, pl. aminoglikozid és polipeptid antibiotikumokkal (neuro- és nephrotoxicitás fokozódása). - Diuretikumok (pl. furoszemid, etakrinsav) - Neuromuscularis blokkolókkal (pl. tubokurarinnal, szuxametóniummal) történő együttadásakor fennáll az izomrelaxáns hatás fokozódásának lehetősége (légzésbénulás veszélye). Ugyanezen megfontolásból neuromuscularis megbetegedésekben (myasthenia gravis) is csak óvatossággal adható. Parkinson-kórban szenvedő, valamint idős betegek esetében óvatos alkalmazás, megfelelő orvosi ellenőrzés szükséges. - Aminoglikozidok és terápiás dózisú magnézium együttes adása esetén neuromuscularis gyengeség, vagy akár paralízis is kialakulhat az acetilkolin-kiáramlás csökkenése miatt. - Az aminoglikozidok a ß-laktám antibiotikumokkal komplexet alkotva hatáscsökkentő interakcióba lépnek (a tobramicin elsősorban a karbenicillinnel, tikarcillinnel), ezért a gyógyszereket azonos fecskendőbe vagy azonos infúziós oldatba összeszívni nem szabad. In vivo a kölcsönhatás csak vesekárosodásnál, magas szérumkoncentrációk esetén jön létre. - A betegek egy kis részénél az aminoglikozid-terápia fokozhatja a kumarin származékok antikoaguláns hatását. Az aminoglikozidok csökkentik a normál bélflóra K-vitamin termelését, ezért ez az interakció leginkább a K-vitaminban szegény étrenden élőket érintheti. A csekély klinikai jelentősége miatt ezen interakció miatt nem kell e két szer együttes alkalmazását kerülni, azonban a klinikai gyakorlatban az antikoaguláns terápia fokozott hatásának lehetőségére figyelni kell. - Cefotaxim és tobramicin együttes alkalmazása esetén a foszfor szérumkoncentrációja növekszik, azonban e jelenség pontos klinikai jelentősége sem ismert. Ha a hyperphosphataemia klinikai tünetei jelentkeznek (irritabilitás, paraesthesia, izomgörcsök, izomspazmus), akkor javasolt a foszfor szérumkoncentráció meghatározása, majd a tüneteket okozó hyperphosphataemia kezelése. 6.2 Inkompatibilitások Inkompatibilitást, illetve aktivitáscsökkenést írtak le a tobramicin és néhány béta-laktám antibiotikum (főként a karbenicillin és a tikarcillin), valamint a heparin-nátrium között. Glükóz oldatban klindamicin-foszfáttal együtt instabil. Az injekciót csak külön szabad alkalmazni, és nem szabad más készítményekkel előzetesen összekeverni. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az aminoglikozidok legfontosabb mellékhatása a potenciális nephro-, oto- és vestibulotoxicitás. Ezek a mellékhatások az aminoglikozidok vesekéregben, ill. a belsőfülben történő kumulációjával hozhatók összefüggésbe. Megfelelő dozírozás esetén ritkán lépnek fel, és kellő gondossággal nagyrészt megelőzhetőek. A nephrotoxicitás reverzibilis, az oto- és vestibulotoxicitás nagyrészt irreverzibilis károsodással jár. Fontos tudni, hogy önmagában a károsodott vese-, ill. hallásfunkció nem jár az aminoglikozidok fokozott toxicitásával, de ezekben a betegekben a nem kellő gondossággal végzett terápia nagyobb arányban okozhat ilyen mellékhatást. MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák: Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: vesetoxicitás* *A vesefunkció károsodásának első jeleként a vizeletben proteinuria, a vese koncentráló képességének csökkenése, majd a szérum kreatinin koncentráció emelkedése észlelhető. Toxicitás jeleként értékelendő, ha az eredetileg normál tartományban lévő szérum kreatinin érték megkétszereződik vagy 50 µmol/1-rel megemelkedik. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori: ototoxicitás (szimptómái: fülzúgás, halláscsökkenés, halláskiesés), vetibulotoxicitás (szimptómái: szédülés, bizonytalanság érzés) Az oto- és a vestibulotoxicitás általában együtt jelentkezik. A halláscsökkenés kezdetben csak a magas hangfrekvencia tartományt érinti, így klinikailag nem vagy csak már előrehaladott fázisban észlelhető. A szokásosnál hosszabb ideig tartó adagolás során ezért műszeres hallásvizsgálat kontroll javasolt. A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon ritka: izomgyengeség Ez a mellékhatás léphet fel műtéti anesztézia során, ha a beteg neuromuscularis blokkolókat kap (tubokurarin, szuxametónium). A mellékhatás kalcium adásával megszűntethető, súlyos esetben lélegeztetésre, ill. az extubatio elhalasztására van szükség. Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Ritka: szérum-transzamináz szint emelkedés, szérum-bilirubin szint emelkedés Nagyon ritka: szérum kalcium szint csökkenés, szérum magnézium szint csökkenés, szérum nátrium szint csökkenés, szérum kálium szint csökkenés. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka: anémia, leukopenia, thrombocytopenia, granulocytopenia, leucocytosis, eosinophilia. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Ritka: láz, bágyadtság, fájdalom az injekció beadásának helyén Idegrendszeri betegségek és tünetek Ritka: fejfájás, szédülés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Ritka: hányinger, hányás A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Nem ismert: bőrkiütés, urticaria, viszketés Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: aminoglikozid antibiotikumok ATC kód: J01G B0l A tobramicin széles spektrumú, baktericid, aminoglikozid típusú antibiotikum. Antibakteriális aktivitása a Gram-negatív pálcákkal szemben kiemelkedő. Hatását a baktériumok riboszómális fehérjeszintézisének gátlásával fejti ki. A kórokozók riboszómájának 30 S csoportjához kötődik, ennek következtében hibás messenger RNS képződik, ami a fehérjeszintézis teljes zavarát eredményezi. A tobramicin in vitro hatékonyságáról az alábbi információk állnak rendelkezésre: Általában érzékeny törzsek Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Stpahylococcus aureus, Staphylococcus epidermidis Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp., Klebsiella spp., Enterobacter spp., Citrobacter spp., Serratia marcescens, Morganella morganii, Providencia spp., Acinetobacter spp. Gram-negatív fakultatív anaerob baktériumok Shigella spp., Salmonella spp. Törzsek, melyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet Mérsékelten hatékony a Streptococcus pyogenes, Streptococcus pneumoniae és Enterococcus* fajokra Eleve rezisztens organizmusok Hatástalan: az anaerob baktériumokra, Mycoplasmákra és Chlamydiákra *A Streptococcusok D csoportjának egyes törzsei in vitro érzékenyek a tobramicinre, a legtöbb Enterococcus törzs viszont rezisztenciát mutathat. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy azok az antibiotikumok, melyek a sejtfalszintézis gátlása útján hatnak, szinergisztikusan hatékonyak lehetnek tobramicinnel együtt adva bizonyos D csoportba tartozó Streptococcus ellen. E hatékonyság azonban fajspecifikus, a tobramicinnel együtt adott benzilpenicillin például hatékony a S. faecalis ellen, de a közel rokon S. faecium csak alig vagy egyáltalán nem érzékeny e kombinációra. A tobramicin nem indikált tehát általánosságban a Streptococcusok D csoportja ellen. Hangsúlyozandó az érzékenység tesztelése tobramicinnel szemben és szinergisztikus kombinációkkal szemben is. Ismert a baktériumok aminoglikozidokkal szembeni kereszt-rezisztenciája. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Az im. injekció helyéről a tobramicin gyorsan és tökéletesen felszívódik. A csúcskoncentráció 40-90 perc között alakul ki, 1 mg/ttkg im. adagolás esetén a szérum csúcskoncentráció 3-7 mg/1. A plazmafelezési idő 2 óra. A tobramicin nem kötődik a plazmafehérjékhez, a beadott dózis 80-84%-a változatlan formában ürül a vesén keresztül. A különböző testszövetekbe való penetrációja eltérő. Rossz zsíroldékonysága miatt a liquorban többnyire nem éri el a baktericid koncentrációt. Az epébe igen csekély mértékben választódik ki, az epe/szérum átjutási aránya 10-20%. 1 mg/ttkg im. adása után a vizeletben elért koncentrációja 75-100 mg/l, 2 mg/ttkg alkalmazása után 320 mg/l. Átlép a placentán, és toxikus koncentrációt érhet el a magzatban. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Tengerimalacoknál a tobramicin felezési ideje a cochlearis folyadékban, és patkányoknál a veseszövetben szignifikánsan hosszabb, mint a szérumban, ami részben magyarázza a tobramicin oto-és nephrotoxicitását. Patkányokon végzett akut toxicitási vizsgálatban a tobramicin infúzió kezdete után 30 perccel szignifikánsan megnőtt a kalcium- és a magnézium-ürítés. Ez a hatás nem volt összefüggésben a tobramicin nephrotoxicitásával. Patkányok szubakut toxicitási vizsgálatai azt igazolták, hogy az életkorral a tobramicin nephrotixicitása növekszik, az ototoxicitás azonban nem. Patkányoknál a fiatal állatokban a veséhez történő tobramicin-kötődés mértéke kisebb, mint a felnőtt állatoknál, ami részben magyarázatot adhat azon korábbi megfigyelésekre, hogy a fiatal állatok kevésbé érzékenyek a tobramicin nephrotoxicus hatására. A teratogenitási vizsgálatok szerint a tobramicin átjut a placentán, és egyes esetekben az embrióban vesekárosító hatást lehetett kimutatni. A rágcsálókon észlelt embrionális nephrotoxicitás alapján javasolt, hogy csak az előny/kockázat gondos mérlegelése alapján kerüljön alkalmazásra terhesség idején tobramicin. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 × 1 ml töltettérfogatú, kék törőponttal és kék jelölőgyűrűvel ellátott, színtelen 1-es típusú üvegből készült, OPC ampulla PVC/Alu buborékcsomagolásban és dobozban. 10 × 2 ml töltettérfogatú, kék törőponttal és zöld jelölőgyűrűvel ellátott, színtelen 1-es típusú üvegből készült, OPC ampulla PVC/Alu buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzések: (( (két kereszt) Osztályozás: II./3. csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának pontja szerint járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on, fénytől védve tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA TEVA Gyógyszergyár Zrt 4042 Debrecen, Pallagi út l3. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-3682/02 10 × 1 ml OGYI-T-3682/03 10 × 2 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1980. május 12. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. március 23. (10 × 1 ml) A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. március 9. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. március 23. (10 × 2 ml) 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. augusztus 4. 10 OGYÉI/53644/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás A tobramicin a többi aminoglikozid antibiotikumhoz hasonlóan átjut a méhlepényen. A terhesség alatt a kockázat gondos mérlegelése mellett lehet a Brulamycin 40mg/ml oldatos injekciót alkalmazni. A tobramicin kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptató anyáknál alkalmazása kerülendő. Patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatokban, ahol 100 mg/ttkg/nap (maximális klinikai dózis 400-szorosán felül) dózisban parenterálisan alkalmazták a tobramicint, nem igazoltak fertilitási, vagy magzatfejlődési zavart. | 
