Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: ?1A adrenoreceptor antagonista ATC kód: G04CA02
Benignus prostata hypertrophia gyógyszerei;

Hatásmechanizmus
A tamszulozin szelektív és kompetitív módon kötődik a posztszinaptikus ?1-receptorokhoz, különösen az ?1A és az ?1D altípushoz. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazulását idézi elő.

Farmakodinámiás hatások
A tamszulozin fokozza a maximális vizeletáramlást. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazításával enyhíti az obstrukciót, és elősegíti a vizeletürítést.

Javítja a hólyag instabilitása következtében kialakult vizelettartási tüneteket.

Tartós kezelés során is érvényesül a vizelettartásra és ürítésre gyakorolt hatása. Jelentősen késlelteti a sebészi beavatkozások és a katéterezés szükségességének idejét.

Az ?1-gátlók csökkenthetik a vérnyomást a perifériás ellenállás csökkentése révén. A tamszulozinnal végzett vizsgálatok során klinikailag számottevő vérnyomásesést nem észleltek.

Gyermekek és serdülők
Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, dózis tartomány vizsgálatot végeztek neuropathiás hólyag betegségben szenvedő gyermekeknél. Összesen 161 (2-16 éves) gyermeket randomizáltak és kezeltek a 3 tamszulozin dózis szint egyikével (alacsony [0,001-0,002 mg/ttkg], közepes [0,002-0,004 mg/ttkg] és magas [0,004-0,008 mg/ttkg] vagy placebóval. Az elsődleges végpont azoknak a betegeknek a száma volt, akiknek a detrusor szivárgási nyomáspontja <40 cm H2O-ra csökkent egy nap alatt végzett két értékelés alapján. A másodlagos végpontok a következők voltak: A kiindulási értékhez viszonyítva bekövetkezett tényleges és százalékos változás a detrusor szivárgási nyomáspontban, a hydronephrosis és a hydroureter javulásában vagy stabilizálódásában és a katéterezéssel kapott vizeletmennyiségben és a katéterezés időszakában a bevizelések számában bekövetkezett változásokban a katéterezési naplóban történt bejegyzések alapján. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a placebocsoport és a 3 tamszulozin dózis bármelyikével kezelt csoport között sem az elsődleges, sem a másodlagos végpont tekintetében. Nem tapasztaltak terápiás választ egyik dózis szint esetében sem.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A tamszulozin felszívódik a belekből, és majdnem teljes a biohasznosulása. A tamszulozin abszorpcióját csökkenti az egyidőben bevitt táplálék. A felszívódás egyenletessé tehető, ha a beteg tamszulozint mindig valamilyenféle kis étkezés után veszi be.
A tamszulozin kinetikája lineáris.

Egyszeri adag tamszulozin éhgyomri orális bevitelét követően a tamszulozin plazma- csúcskoncentrációját átlagosan 6 óra múlva éri el, és az egyensúlyi állapot, amely elérhető 5 nap után többszöri adaggal, ezeknél a betegeknél a cmax kétszer magasabb, mint amelyet egyszeri adaggal érnek el. Ezt idősek esetében figyelték meg, de ugyanez az eredmény várható a fiatalkorúak esetében is.

A plazmaszintek interindividuális variabilitása kifejezett mind egyszeri, mind többszöri adagolás után is.

Eloszlás

Férfiaknál a tamszulozin körülbelül 99%-a plazmafehérjékhez kötődik. A megoszlási térfogata kicsi (körülbelül 0,2 l/kg).

Biotranszformáció

A tamszulozinnak first-pass hatása nem számottevő és metabolizációja lassú. A tamszulozin legnagyobb része változatlan aktív formában található a plazmában. A májban metabolizálódik.

Patkányokban a tamszulozin alig okoz mikroszomális májenzim indukciót.
Egyik metabolitja sem aktívabb az eredeti vegyületnél.

Elimináció

A tamszulozin és metabolitjai legnagyobbrészt a vizelettel kerülnek kiválasztásra, a dózis körülbelül 9%-a változatlanul aktív formában ürül.

A tamszulozin eliminációs felezési ideje a betegekben körülbelül 10 óra (ha az egyszeri adagot étkezés után veszik be) és 13 óra steady state állapotban.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az egyszeri és ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokat egereken, patkányokon és kutyákon végezték. A reproduktív toxicitást patkányokban, a karcinogenitást egerekben és patkányokban, valamint a genotoxicitást in vivo és in vitro vizsgálták.

A nagy dózisú tamszulozin esetén talált általános toxicitási profil megegyezik az alfa-adrenerg antagonistákhoz kapcsolódó farmakológiai hatással.

Igen nagy dózisok mellett kutyáknál az EKG eredményekben változásokat tapasztaltak, ennek azonban feltételezhetően nincs semmilyen klinikai jelentősége. A vizsgálatokban a tamszulozin nem mutatott semmilyen jelentős genotoxikus tulajdonságot.

Tamszulozin hatására nőstény patkányokban és egerekben az emlőmirigyekben nagyobb proliferativ változásokat figyeltek meg. Ezeket az eredményeket, melyek feltételezhetően közvetetten a hyperprolactinaemiához kapcsolódnak és csak nagyon nagy dózisok beadása után jelentkeznek, nem tekintik klinikailag relevánsnak.