Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

LEFLOKIN 500MG FILMTABLETTA 7X

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Teva Gyógyszergyár Zrt.
Hatástani csoport:
J01MA Fluoro-chinolonok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-10515/08
Hatóanyagok:
LevofloxacinumDDD
Hatáserősség:
++ (kétkeresztes), igen erős hatású (++)
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
18 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Epilepsia esetén alkalmazása megfontolandó
Alkalmazási elôirat

Javallat

4.1 Terápiás javallatok

A Leflokin filmtabletta felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont):

• Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont)
• Krónikus bakteriális prostatitis
• Anthrax-inhaláció: posztexpozíciós profilaxis és kuratív kezelés (lásd 4.4 pont).

Az alábbi javallatokban a Leflokin filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek:

• Akut bakteriális sinusitis
• Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbációja
• Területen szerzett pneumonia
• Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
• Szövődménymentes cystitis (lásd 4.4 pont)

A Leflokin filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.




Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Leflokin filmtablettát naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ.

A kezelés időtartama
A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ.
A Leflokin filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően. Mivel a parenterális, illetve a per os gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható.
A Leflokin filmtablettával történő kezelést az általános antibiotikus kezelés elveinek megfelelően minimálisan 48 - 72 óráig kell folytatni, miután a beteg láztalanná vált vagy a bakteriális eradikáció bizonyítást nyert.

Az adagolás módja
Leflokin filmtablettát szétrágás nélkül, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. A filmtabletta, az adag nagyságától függően a felezővonal mentén osztható.

A tabletta étkezés közben vagy az étkezések közti időszakban is bevehető.

A Leflokin filmtablettát vas-sók, cink-sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú savlekötők, didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) vagy szukralfát alkalmazása előtt vagy után legalább két órával kell bevenni, mivel ezek a felszívódást csökkenthetik (lásd 4.5 pont).

A Leflokin adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók:

Adagolás normál veseműködés esetén
(kreatinin clearance > 50 ml/perc)

Javallatok
Napi adagolás
(a kórkép súlyosságától függően)
A kezelés időtartama
Akut bakteriális sinusitis
500 mg naponta 1-szer
10-14 nap
Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbációja
500 mg naponta 1-szer
7-10 nap
Területen szerzett pneumonia
500 mg naponta 1- vagy 2-szer
7-14 nap
Szövődménymentes cystitis
250 mg naponta 1-szer
3 nap
Akut pyelonephritis
500 mg naponta 1-szer
7-10 nap
Szövődményes húgyúti infekciók (pyelonephritis is)
500 mg naponta 1-szer
7-14 nap
Krónikus bakteriális prostatitis
500 mg naponta 1-szer
28 nap
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
500 mg naponta 1-szer vagy 2-szer
250 mg naponta 2-szer vagy 4-szer
7-14 nap
Anthrax-inhaláció
500 mg naponta egyszer
8 hét

Adagolás károsodott veseműködés esetén
(kreatinin clearance ?50 ml/perc)


250 mg/24 óra
500 mg/24 óra
500 mg/12 óra
Kreatinin clearance
első adag 250 mg
első adag 500 mg
első adag 500 mg
50 - 20 ml/perc
majd: 125 mg/24 óra
majd: 250 mg/24 óra
majd: 250 mg/12 óra
19 - 10 ml/perc
majd: 125 mg/48 óra
majd: 125 mg/24 óra
majd: 125 mg/12 óra
<10 ml/perc
(beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1
majd: 125 mg/48 óra
majd: 125 mg/24 óra
majd: 125 mg/24 óra

1Hemodialízist vagy folyamatos ambulanter végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szüksége.

Adagolás májkárosodás esetén
Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben és kiválasztása elsősorban a vesén át történik, dózismódosítás nem szükséges.

Adagolás időseknél
Idős korban a veseműködéstől függően a fent leírtak szerint szükséges a dózis módosítása.
(Lásd 4.4 pont Íngyulladás és ínszakadás és a QT-intervallum megnyúlása).

Gyermekek és serdülők
A levofloxacin alkalmazása gyermekek és fejlődésben lévő serdülők esetében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Meticillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA)
A meticillin rezisztens S. aureus baktériumok és a fluorokinolok között, beleértve a levofloxacint is valószínűleg keresztrezisztencia van. Ezért az ismert vagy feltételezett MRSA- fertőzések kezelésére a levofloxacin nem javasolt, kivéve, ha laboratóriumi vizsgálatok igazolták a kórokozó levofloxacin érzékenységét (amennyiben az MRSA-fertőzés kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek) (lásd 5.1 pont).

A levofloxacin alkalmazható megfelelően diagnosztizált akut bakteriális sinusitis és krónikus bronchitis akut exacerbációja esetén is.

Az E. coli - a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó - fluorokinolonrezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztencia gyakoriságot kell figyelembe venni a gyógyszer felírásakor.

Anthrax-inhaláció
A humán vonatkozásban történő alkalmazás a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adatain, állatkísérletes adatokon és korlátozott mennyiségű humán vizsgálati adaton alapul. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax-fertőzés kezelése esetén.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások
Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Íngyulladás és ínszakadás
Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb a levofloxacin 1000 mg-os napi adagjával kezelt betegeknél, idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Clostridioides difficile - kísérőbetegség
A Leflokin filmtablettával való kezelés során vagy azt követően jelentkező hasmenés, főleg, ha súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridioides difficile okozta betegség (Clostridioides difficile-associated disease, CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Amennyiben pseudomembranosus colitis gyanúja merül fel, a Leflokin filmtabletta adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget késedelem nélkül szupportív és/vagy specifikus kezelésben (pl. szájon át adott metronidazol, esetleg vankomicin) kell részesíteni. Ilyen esetben bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.

Görcsrohamra való hajlam
Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a Leflokin filmtabletta alkalmazása ellenjavallt, egyéb kinolonokhoz hasonlóan, görcsrohamra való hajlam esetén pedig (pl. előzetesen fennálló központi idegrendszeri károsodás, egyidejű fenbufen kezelés és hasonló nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő készítményekkel, mint pl. a teofillin) (lásd 4.5 pont) - csak különös óvatossággal alkalmazható.

G-6-foszfát dehidrogenáz hiány
Kinolon típusú antibakteriális készítménnyel való együttadás esetén látens vagy manifeszt glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciók kialakulására, ezért a levofloxacin körültekintéssel alkalmazandó.

Vesekárosodás
Mivel a levofloxacin főként a vesével választódik ki, vesekárosodás esetén a Leflokin adagját módosítani kell (lásd 4.2 pont).

Túlérzékenységi reakciók
A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (az angioödémától egészen az anafilaktikus sokkig), esetenként az első adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a kezelést, és azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat, vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges óvintézkedéseket megteszi.

A fényérzékenység megelőzése
Bár a fényérzékenység jelensége levofloxacin alkalmazásakor igen ritkán fordul elő, kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott az erős napfény, ill. a mesterséges UV-sugárzás (pl. kvarclámpa, szolárium) kerülése a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven
Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel
járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban,
amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer
rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek
kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy
tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív
kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció
jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem
kezelhető levofloxacinnal.

K-vitamin-antagonisták
Megemelkedett koagulációs teszt (PT/INR) értéket és fokozott vérzést (ami akár súlyos is lehet) észleltek azoknál a betegeknél, akiket a levofloxacin mellett K-vitamin-antagonistákkal (például warfarin) is kezeltek egyidejűleg. Ezért ilyen esetekben szükséges a koagulációs értékek monitorozása.

Pszichotikus reakciók
A kinolon kezelésben, beleértve a levofloxacint is, részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókról szóló bejelentéseket rögzítettek. Nagyon ritkán ezek az esetek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes viselkedésig fejlődtek egyetlen levofloxacin adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, a levofloxacin kezelést meg kell szakítani és a betegnek kezelőorvosához kell fordulnia.. Megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása, és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Elővigyázatosság szükséges, ha pszichotikus betegek illetve pszichiátriai kórelőzményekkel bíró betegek esetén alkalmazandó a levofloxacin kezelés.

Szívbetegségek
A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint, alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:
- veleszületett hosszú QT- szindróma,
- egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl.: IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklikus antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok),
- nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia),
- szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia).
(Lásd 4.2 pont "Adagolás időseknél", 4.5, 4.8 és 4.9 pont)
Idősek és nők érzékenyebbek lehetnek a QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerekre, ezért óvatossággal kell eljárni a fluorokinilonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség
Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:
- mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett
- aortaaneurysma és- dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett
- szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

A glükózanyagcsere zavarai
Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek - leggyakrabban időseknél előforduló - vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont).
A Leflokin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása.

Perifériás neuropátia
A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás
Az opiát kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletéből álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség az opiátok kimutatására végzett szűrővizsgálat pozitív eredményének megerősítésére.
A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért ál-negatív eredményt adhat a tbc diagnosztizálása esetén.

Hepatobiliáris rendellenességek
A levofloxacinnal kapcsolatban akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető májnekrózis kialakulásáról is beszámoltak, elsősorban olyan betegeknél, akik egyéb súlyos betegségben pl.: szepszisben szenvedtek (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy szakítsák meg a kezelést és keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben májbetegségre utaló jelek vagy tünetek, mint pl. étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, has érzékenysége jelentkeznek.

Myasthenia gravis súlyosbodása
A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, neuromuszkuláris blokkoló hatással rendelkeznek, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleértve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is, összefüggésbe hoztak a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében myasthenia gravis szerepel. Megfelelő óvintézkedéseket kell kezdeményezni bármilyen légzési rendellenességre utaló jel kialakulása esetén (lásd 4.8 pont).

Látási rendellenességek
Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges.

Felülfertőződés
A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.

Segédanyagok

Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A levofloxacin kevéssé, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes mellékhatások (pl. szédülés, álmosság, látászavarok) ronthatják a koncentrálást és a reakciókészséget, ezért az ilyen képességet különösen igénylő tevékenységek (pl. gépjárművezetés, gépkezelés) végzésekor alkalmazása kockázatos lehet.


4.9 Túladagolás

Tünetek
Állatokban végzett toxicitási vizsgálatok szerint a Leflokin filmtablettával való akut túladagolás legfontosabb várható jelei a központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, továbbá a QT-intervallum meghosszabbodása, illetve gyomor- bélrendszeri tünetek, mint hányinger és nyálkahártya eróziók.

A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszert érintő hatásokat, pl. zavart elmeállapotot, görcsrohamokat, hallucinációt és remegést is tapasztaltak.

Kezelés
Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG monitorozás szükséges, mert fennáll a QT-szakasz meghosszabbodásának lehetősége.
Súlyos akut orális túladagolás esetén gyomormosást kell alkalmazni és a gyomornyálkahártya védelmére antacidumok adhatók.
A hemodialízis vagy a peritonealis dialízis ((krónikus ambuláns peritoneális dialízis, CAPD) nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására. Speciális antidotum nem ismert.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek hatása a Leflokin filmtablettára

Vastartalmú sók, cinktartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, didanozin
Vastartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) Leflokin filmtablettával való együttes alkalmazásakor a levofloxacin felszívódása jelentősen csökken. A fluorokinolonok cinktartalmú multivitamintablettákkal való együttadása esetén csökkentik azok felszívódását.
Két vagy három vegyértékű kationok, mint a vastartalmú sók, ill. a magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) alkalmazása a Leflokin filmtabletta bevételét megelőző vagy követő 2 órában nem javasolt (lásd 4.2 pont). Kalciumsók csak kismértékben hatnak a levofloxacin szájon át történő bevételt követő felszívódására.

Szukralfát
Szukralfáttal való egyidejű alkalmazáskor a Leflokin filmtabletta biohasznosulása jelentős mértékben csökken. Amennyiben a beteg szukralfát és Leflokin kezelésben egyaránt részesül, a szukralfátot a Leflokin filmtabletta után 2 órával kell bevenni.

Teofillin, valamint fenbufen ill. hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények
Klinikai vizsgálatok során a levofloxacin és a teofillin között fellépő farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb, a görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő.
A levofloxacin koncentrációi fenbufen jelenlétében 13 %-kal magasabbak voltak, mint önmagában való alkalmazásakor.

Probenecid és cimetidin
A probenecid és a cimetidin statisztikailag jelentős hatással volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét a cimetidin (24 %-kal) és a probenecid (34 %)-kal is csökkentette. Ennek oka, hogy mindkét hatóanyag gátolja a levofloxacin tubularis szekrécióját.
A vizsgálatban alkalmazott adagok esetén azonban a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek nincs klinikai jelentőségük.
A tubularis renalis szekréciót befolyásoló gyógyszerek (mint a probenecid és a cimetidin) levofloxacinnal való egyidejű alkalmazásakor óvatosság szükséges, különösen vesekárosodás esetén.

A Leflokin filmtabletta hatása egyéb gyógyszerekre

Ciklosporin
A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal való együttes alkalmazás esetén 33 %-kal nőtt.

K-vitamin-antagonisták
Megemelkedett koagulációs értéket (PT/INR) és fokozott vérzést (ami akár súlyos is lehet) észleltek azoknál a betegeknél, akiket a levofloxacin mellett K-vitamin-antagonistákkal (például warfarin) is kezeltek egyidejűleg. Ezért ilyen esetekben szükséges a koagulációs értékek monitorozása (lásd 4.4 pont).

QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek
Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT -intervallum meghosszabbodását okozó gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont).

Étkezés
Az étkezéssel kapcsolatos kölcsönhatás klinikailag nem jelentős. A Leflokin filmtabletta bevételekor ezért az étkezés időpontja figyelmen kívül hagyható.

Egyéb fontos adatok
A levofloxacin és a gyakran felírt készítmények között fennálló farmakokinetikai kölcsönhatások vizsgálata céljából klinikai farmakológiai tanulmányokat végeztek.
A levofloxacin farmakokinetikája egyik esetben sem változott klinikailag jelentős mértékben, ha az alábbi készítmények valamelyikével került alkalmazásra: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin, warfarin.

Egyéb releváns információk
Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem hatott a teofillin (a CYP1A2 ismert szubsztrátja) farmakokinetikájára. Ez azt mutatja, hogy a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2-gátló hatással.


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi adatok több mint 8352 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő, széles körben szerzett tapasztalatokból származnak.
A mellékhatásokat az alábbi felsorolásban a MedDRA szervrendszerek szerint adjuk meg.


nagyon gyakori: ? 1/10
gyakori: ?1/100 - ?1/10
nem gyakori: ?1/1000 - ?1/100
ritka: ?1/10 000 - ?1/1000
nagyon ritka: ?1/10 000
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Szervrendszer
Gyakori (?1/100 - ?1/10)
Nem gyakori (?1/1000 - ?1/100)
Ritka (?1/10 000 - ?1/1000)
Nagyon ritka (?1/10 000)
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések

gombás fertőzés, beleértve a Candida-fertőzést is, patogénrezisztencia



Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

leukopenia, eosinophilia
thrombocytopenia, neutropenia
agranulocytosis,
pancytopenia, haemolyticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek


angiooedema, túlérzékenység (lásd 4.4 pont)
anafilaxiás sokka, anafilaktoid sokka (lásd 4.4 pont)

Endokrin betegségek és tünetek


nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH)


Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

étvágytalanság
hypoglykaemia, főleg cukorbetegek esetén, hypoglykaemiás coma (lásd 4.4 pont)

hyperglykaemia (lásd 4.4 pont)
Pszichiátriai kórképek*
álmatlanság
szorongás, zavart állapot, idegesség
pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia), depresszió, agitáció, abnormális álmok, rémálmok, delírium

önveszélyes magatartással járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek*
fejfájás, szédülés
aluszékonyság, remegés,
az ízérzés zavarai
görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pontok), paraesthesia, memóriazavar
szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont), szaglás zavarai beleértve a teljes szaglásvesztést is, az ízérzékelés teljes elvesztése
mozgászavar, extrapyramidalis zavarok, syncope, jóindulatú intracranialis hypertensio
Szembetegségek és szemészeti tünetek*


látászavarok, mint a homályos látás (lásd 4.4 pont)

átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont), uveitis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*

vertigo
fülzúgás
hallászavarok
hallásvesztés, halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**


tachycardia, palpitáció

kamrai tachycardia, amely szívmegállást okozhat, kamrai arrhythmia és torsade de pointes (főképp a QT-intervallum megnyúlására hajlamos betegeknél),
QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pontok)
Érbetegségek és tünetek**
Kizárólag az infúzióra vonatkozóan:
phlebitis

hypotensio


Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

dyspnoe
bronchospasmus
allergiás pneumonitis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hasmenés, hányás, hányinger
hasi fájdalom, dyspepsia, flatulencia, székrekedés
véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont)

pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
májenzimszint-emelkedés (pl. GPT / GOT, alkalikus foszfatáz, GGT)
bilirubinszint-emelkedés

májkárosodás, pl. hepatitis kialakulása
icterus, súlyos májkárosodás, beleértve a halálos akut májelégtelenséget is, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tüneteib


bőrkiütés, viszketés, urticaria, hyperhidrosis
eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), fix gyógyszerkiütés
angioedema, súlyos, bullaképződéssel járó erupciók, toxikus epidermalis necrolysis, Stevens-Johnson-szindróma, erythema multiforme, fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont),
leukocytoclasticus hiperszenzitív vasculitis, stomatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*


ízületi fájdalom, izomfájdalom
ínbántalmak (lásd 4.3 és 4.4 pont), beleértve az íngyulladást (pl. Achilles-ín) is, izomgyengeség, ami myasthenia gravis esetén különös jelentőséggel bír (lásd 4.4 pont)
ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pontok)
rhabdomyolysis, ligamentum ruptura, izomszakadás, arthritis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

szérum-kreatininszint emelkedése
akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében)


Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*

Kizárólag az infúzióra vonatkozóan:
az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, vörösség)
asthenia
lázas állapot

fájdalom (beleértve a mellkasi, háti és végtagfájdalmat is)
aAz anafilaxiás/anafilaktoid reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.
bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.

Egyéb fluorokinolon alkalmazással kapcsolatos mellékhatások:
• porfíriás betegeknél porfíriás roham

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos -esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).
**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás fertőzésellenes szerek - Szisztémás antibakteriális szerek - Kinolon antibiotikumok - Fluorokinolonok.
ATC-kód: J01M A12

A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális készítmény, ami a racém ofloxacin S(-) enantiomerje.

Hatásmechanizmus
A fluorokinolon antibiotikumok hatásmódjának megfelelően a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását.

Farmakokinetikai / farmakodinámiás összefüggések
A levofloxacin baktericid hatásának mértéke a szer maximális szérum koncentrációjától (cmax) vagy a görbe alatti területtől (AUC) és a minimális gátlási koncentrációtól (MIC) függ.

A rezisztencia mechanizmusa
A levofloxacin-rezisztencia több lépcsős mutációval alakul ki a topoizomeráz II-célhelyeken, a DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en. Egyéb rezisztenciamechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az effluxmechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet.
In vitro keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és az egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és az egyéb antibakteriális szerek között.

Mikrobiológiai határértékek
Az EUCAST ajánlása alapján a MIC határértékeket, melyek alapján az érzékeny, a fokozott expozíció esetén érzékeny és rezisztens kórokozókat megkülönböztetjük, az alábbi táblázatban tüntettük fel a MIC értékek alapján (mg/l)

Az EUCAST klinikai MIC-határértékei a levofloxacinra (10.0 verzió, 2020. január 1.):
Kórokozó
Érzékeny
Rezisztens
Enterobacterales
? 0,5 mg/l
>1 mg/l
Pseudomonas spp.
?0,001 mg/l
>1 mg/l
Acinetobacter spp.
?0,5 mg/l
>1 mg/l
Staphylococcus aureus

Koaguláz-negatív Staphylococcusok
?0,001 mg/l
>1 mg/l
Enterococcus spp.1
?4 mg/l
>4 mg/l
Streptococcus pneumoniae
?0,001 mg/l
>2 mg/l
A, B, C és G csoportú Streptococcusok
?0,001 mg/l
>2 mg/l
Haemophilus influenzae
?0,06 mg/l
>0,06 mg/l
Moraxella catarrhalis
?0,125 mg/l
>0,125 mg/l
Helicobacter pylori
?1 mg/l
>1 mg/l
Aerococcus sanguinicola, ill. urinae2
?2 mg/l
>2 mg/l
Aeromonas spp.
?0,5 mg/l
>1 mg/l
PK-PD (nem fajspecifikus) határértékek
?0,5 mg/l
>1 mg/l

1 Csak szövödménymentes húgyúti fertőzések esetén
2 Az érzékenységre a ciprofloxacin iránti érzékenységből lehet következtetni.

Antibakteriális spektrum
A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Ezért a rendelkezésre álló adatok csupán hozzávetőlegesek a kórokozók levofloxacinnal szembeni érzékenységének valószínűségére vonatkozóan. Amennyiben szükséges, szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a szer alkalmazása megkérdőjelezhető.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív baktériumok
Bacillus anthracis
Staphylococcus aureus, meticillin-érzékeny
Staphylococcus saprophyticus
Streptococcus, C és G csoport
Streptococcus agalactiae
Streptococcus pneumoniae
Streptococcus pyogenes

Aerob Gram-negatív baktériumok
Eikenella corrodens
Haemophilus influenzae
Haemophilus parainfluenzae
Klebsiella oxytoca
Moraxella catarrhalis
Pasteurella multocida
Proteus vulgaris
Providencia rettgeri

Anaerob baktériumok
Peptostreptococcus

Egyéb kórokozók
Chlamydophila pneumoniae
Chlamydophila psittaci
Chlamydia trachomatis
Legionella pneumophila
Mycoplasma pneumoniae
Mycoplasma hominis
Ureaplasma urealyticum

Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat:

Aerob Gram-pozitív baktériumok
Enterococcus faecalis
Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)#M
Koaguláz-negatív Staphylococcus spp.

Aerob Gram-negatív baktériumok
Acinetobacter baumannii
Citrobacter freundii
Enterobacter aerogenes
Enterobacter cloacae
Escherichia coli
Klebsiella pneumoniae
Morganella morganii
Proteus mirabilis
Providencia stuartii
Pseudomonas aeruginosa
Serratia marcescens

Anaerob baktériumok
Bacteroides fragilis

Eredendően rezisztens fajok

Aerob Gram-pozitív baktériumok
Enterococcus faecium

#M A meticillin-rezisztens S. aureus-nál nagyon gyakori a ko-rezisztencia fluorokinolonokkal - beleértve a levofloxacint - szemben is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás közel 100 %.
Az étkezés kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.
A szájon át történő alkalmazást követően a dinamikus egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg-os dózis napi egyszeri vagy kétszeri alkalmazását követően.

Eloszlás
A levofloxacin kb. 30-40 %-a kötődik plazmafehérjékhez. A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os adag egyszeri és ismételt alkalmazását követően, mely jelentős szöveti penetrációt jelez.

A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció
A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedvbe), prosztataszövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin csak kismértékben jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe.

Metabolizmus
A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. E metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a vesével kiválasztódó adag <5%-át teszik ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil és nem megy át királis átalakuláson.

Elimináció
A levofloxacin per os és intravénás alkalmazását követően relative lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 h). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az adag több mint 85 %-a).
A levofloxacin teljestest-clearance-ének középértéke 500 mg-os egyszeri dózis esetén 175±29,2 ml/perc volt.
Mivel a levofloxacin per os és intravénás alkalmazása között nincsenek nagy farmakokinetikai különbségek, a két adagolási mód egymással helyettesíthető, amennyiben a beteg emésztőtraktusának működése zavartalan.

Linearitás
A levofloxacin az 50-1000 mg közötti tartományban lineáris farmakokinetikát követ.

Veseelégtelenségben szenvedő betegek
A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével - a táblázatban megadottak szerint - a vesén át történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idők pedig emelkednek:
Egyszeri 500 mg adag szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok vesekárosodás esetén
Clcr [ml/perc]
< 20
20-49
50-80
ClR [ml/perc]
13
26
57
t1/2 [óra]
35
27
9

Idősek
A levofloxacin kinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin clearance különbségéből adódóakat.

Nemek közötti eltérések
A nők és férfiak elkülönített vizsgálata kismértékűtől a marginalisig terjedő eltéréseket mutatott a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A levofloxacinnak nem volt káros hatása a fertilitásra vagy a reprodukciós teljesítményre patkányoknál a magzatra gyakorolt egyedüli hatása a késleltetett érés volt, ami az anyára gyakorolt toxikus hatás következménye.

Genotoxicitás
A levofloxacin baktérium és emlős sejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdő sejtjeiben azonban kromoszóma aberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II-gátláshoz kapcsolódhatnak. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus, testvér kromatidák felcserélődése, soron kívüli DNS-szintézis, domináns letális vizsgálatok) egyáltalán nem utaltak genotoxikus hatásra.

Fototoxikus hatás
Egérben végzett vizsgálatok a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén kialakuló fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacin fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatással nem rendelkezett, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést.

Ízületre gyakorolt toxicitás
Egyéb fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vacuolum- és üregképződés), ami fiatal állatoknál jelentősebb mértékű volt.





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

5 db vagy 7 db filmtabletta átlátszó, színtelen PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: ?? (két kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.
4042 Debrecen
Pallagi út 13.


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-10515/01 250 mg filmtabletta 5×
OGYI-T-10515/02 250 mg filmtabletta 7×
OGYI-T-10515/07 500 mg filmtabletta 5×
OGYI-T-10515/08 500 mg filmtabletta 7×


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. november 10.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. október 5.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. augusztus 5.





9


OGYÉI/40765/2022
OGYÉI/40766/2022




Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség
Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat (lásd 5.3 pont).
A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok).

Szoptatás
A levofloxacin alkalmazása szoptatás alatt ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin humán anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin alkalmazása szoptatás alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Termékenység
A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukcióra kifejtett toxicitást, és nem hatott a szaporodóképességükre.