Mediris

Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

I. típusú üvegből készült, 1 ml-es, 0,5 ml oldatot tartalmazó előretöltött fecskendő, garanciazáras kupakkal és dugattyúval (brómbutil).

Kiszerelés: 4 vagy 12 darab 0,5 ml oldatot tartalmazó, előretöltött fecskendő dobozban. Minden fecskendő egyenként csomagolva, lezárt műanyag tálcában van, amely 1 darab injekciós tűt is tartalmaz intramuscularis használatra.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az AVONEX felhasználásra kész injekciós oldat, előretöltött fecskendőben.

Az előretöltött fecskendőt a hűtőszekrényből kivéve kb. 30 percig hagyni kell, hogy az AVONEX szobahőmérsékletűre (15 °C-30 °C) melegedjen.

Ne használjon külső hőforrást, például forró vizet az AVONEX 30 mikrogramm oldatos injekció melegítéséhez.

Ha az oldatos injekció részecskéket tartalmaz, vagy bármilyen, a tiszta, színtelentől eltérő színe van, az előretöltött fecskendőt nem szabad felhasználni. A csomagolásban megtalálható az intramuscularis injekció beadásához szükséges tű. A készítmény tartósítószert nem tartalmaz. Minden előretöltött fecskendő csak 1 adag AVONEX készítményt tartalmaz. Minden előretöltött fecskendő tartalmának fel nem használt részét ki kell dobni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C-8 °C) tárolandó.

NEM FAGYASZTHATÓ!

Az AVONEX szobahőmérsékleten (15 °C és 30 °C között) legfeljebb egy hétig tárolható.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban (lezárt műanyag tálcában) tárolandó (lásd 6.5 pont).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Biogen Netherlands B.V. Prins Mauritslaan 13
1171 LP Badhoevedorp
Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

EU/1/97/033/003
EU/1/97/033/004

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1997. március 13.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. március 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.
1. A GYÓGYSZER NEVE

AVONEX 30 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Mindegyik egyszer használatos előretöltött injekciós toll 30 mikrogramm (6 millió NE) béta-1a interferont tartalmaz 0,5 ml oldatban.

A béta-1a interferon koncentrációja 30 mikrogramm/0,5 ml.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) standardjával - "International Standard for Interferon" - történt meghatározás alapján 30 mikrogramm AVONEX 6 millió NE antivirális aktivitással rendelkezik. Az egyéb standardokhoz viszonyított aktivitása nem ismert.

Ismert hatású segédanyag(ok)
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció előretöltött tollban.

Tiszta és színtelen oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőtteknél az AVONEX az alábbi esetekben javallott:

olyan betegek kezelésére, akiknél relapszáló sclerosis multiplexet (SM) diagnosztizáltak. A klinikai vizsgálatok során ez két vagy több, akut exacerbációval (relapszus) volt jellemezhető a megelőző három évben, a relapszusok közötti folyamatos progresszió jele nélkül. Az AVONEX lassítja a progressziót és csökkenti a relapszusok gyakoriságát.

olyan betegek kezelésére, akiknél aktív gyulladásos folyamat mellett egyetlen demyelinisatiós esemény zajlott le, ha az elég súlyos ahhoz, hogy intravénás kortikoszteroidokkal való kezelést tegyen indokolttá; ha egyéb lehetséges diagnózisok ki vannak zárva; és ha ezeknél a betegeknél megállapították, hogy nagy a kockázata a klinikailag definitív sclerosis multiplex kialakulásának (lásd 5.1 pont).

Az AVONEX-kezelést abba kell hagyni, ha a betegnél progresszív SM alakul ki.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést a betegség kezelésében jártas orvos ellenőrzése mellett kell elkezdeni.

Adagolás

Felnőttek: Relapszáló SM kezelésére az ajánlott adag 30 mikrogramm (1 ml oldat) intramuscularis injekcióban (im.), hetente egyszer (lásd 6.6 pont). Nagyobb dózis (60 mikrogramm) heti egyszeri alkalmazásával további kedvező hatást nem mutattak ki.

Titrálás: Annak elősegítése érdekében, hogy a betegek influenzaszerű tüneteinek (lásd 4.8 pont) gyakorisága és súlyossága csökkenjen, a kezelés kezdetén titrálást lehet végezni. A titrálás az előretöltött fecskendővel úgy valósítható meg, hogy a kezelés megkezdésekor heti 1/4 adaggal emelve a dózist, a teljes dózis (30 mikrogramm/hét) a 4. hét végére érhető el.

Egy másik titrálási rend szerint a teljes adagra történő emelés előtt az AVONEX-kezelés hetente egyszer kb. 1/2 adaggal kezdhető. A megfelelő hatékonyság érdekében a kezdeti titrálási időszak után a heti egyszeri 30 mikrogrammos dózist kell elérni és fenntartani. A teljes adag elérése után a betegek megkezdhetik az AVONEX PEN alkalmazását.

Az AVONEX alkalmazásával kapcsolatos influenzaszerű tünetek csökkentése érdekében az injekció beadása előtt és az injekciót követő 24 órában fájdalom- illetve lázcsillapító adása ajánlott. Ezek a tünetek általában a kezelés első néhány hónapjában jelentkeznek.

Gyermekek és serdülők:
Az AVONEX biztonságosságát és hatásosságát 10 éves és betöltött18 év közötti gyermekek és serdülők esetében teljeskörűen még nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az AVONEX biztonságosságát és hatásosságát 10 évesnél fiatalabb gyermekek esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Idősek: A klinikai vizsgálatokba bevont 65 éves és annál idősebb betegek száma nem volt elegendő annak megállapításához, hogy a fiatalabb betegektől eltérően reagálnak-e a készítményre. Ugyanakkor, tekintettel a hatóanyag kiürülés módjára, idősek esetében elméletileg semmi sem indokolja a dóziskorrekciót.

Az alkalmazás módja

Jelenleg nem ismert, hogy mennyi ideig kell a betegeket kezelni. A betegek klinikai állapotát 2 évig tartó kezelés után értékelni kell, és a tartós kezelésről a kezelőorvosnak egyedileg kell döntenie. A kezelést abba kell hagyni, ha a betegnél krónikus progresszív SM alakul ki.

Az AVONEX PEN egy előretöltött, egyszer használatos injekciós toll, amelyet kizárólag megfelelő oktatás után szabad alkalmazni.

Az AVONEX PEN-nel beadott intramuscularis injekció alkalmazásának javasolt helye a combizom felső, külső része. Az injekció beadásának helyét hetente váltogatni kell.

Az AVONEX PEN-nel történő beadásakor be kell tartani a betegtájékoztató utasításait.

4.3 Ellenjavallatok

- Olyan betegek, akiknek az anamnézisében természetes vagy rekombináns béta-interferonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység szerepel.
- Olyan betegek, akiknél aktuálisan súlyos depresszió és/vagy suicid késztetés áll fenn (lásd 4.4 és
4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének javítása érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

Az AVONEX csak óvatossággal adható olyan betegeknek, akik korábban depressziós betegségben szenvedtek vagy jelenleg szenvednek, különösen akkor, ha suicid késztetés is előfordult (lásd
4.3 pont). Ismert, hogy a depresszió és a suicid késztetés nagyobb gyakorisággal fordul elő a sclerosis multiplex-es betegcsoportban, illetve az interferon alkalmazásával kapcsolatban. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy haladéktalanul tájékoztassák kezelőorvosukat a depresszió bármely tünetéről és/vagy suicid késztetésükről.

A depresszió jeleit mutató betegeket szigorúan monitorozni kell a terápia alatt és megfelelő kezelésben kell részesíteni őket. Az AVONEX-kezelés abbahagyását is mérlegelni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Az AVONEX csak óvatossággal adható olyan betegeknek, akiknek a kórelőzményében epilepsziás roham szerepel, akiket antiepileptikumokkal kezelnek, különösen abban az esetben, ha epilepsziájuk gyógyszeres kezelése nem megfelelő (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Az AVONEX fokozott óvatossággal és szoros monitorozás mellett adható súlyos vese- és májelégtelenség, továbbá súlyos myelosuppressio esetén.

Thromboticus microangiopathia (TMA): thromboticus thrombocytopeniás purpura (TTP) vagy haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) formájában jelentkező thromboticus microangiopathiát, köztük halálos kimenetellel járó eseteket is jelentettek béta-interferon készítményekkel kapcsolatban. Az eseményeket a kezelés különböző időpontjaiban jelentették, és előfordult, hogy ezek a bétainterferon-kezelés megkezdését követően több héttel vagy több évvel jelentkeztek. A korai klinikai jelek közé tartozik a thrombocytopenia, az újonnan kialakult magas vérnyomás, láz, központi idegrendszeri tünetek (pl. zavartság, paresis) és a károsodott vesefunkció. A TMA-ra utaló laboratóriumi eredmények közé tartozik a csökkent thrombocytaszám, a haemolysis miatt emelkedett szérum laktát-dehidrogenáz- (LDH-) szint; és a schistocyták (fragmentált erythrocyták) jelenléte a vérkenetben. A TMA klinikai jeleinek észlelése esetén a thrombocytaszám, a szérum laktátdehidrogenáz-szint, a vérkenet és a vesefunkció további ellenőrzése ajánlott. TMA diagnózisa esetén azonnali kezelés (a plazmacsere megfontolása) szükséges, illetve az AVONEX-kezelés azonnali leállítása javasolt.

Nephrosis szindróma: a béta-interferon készítmények alkalmazásával kapcsolatban különböző nephropathiákhoz, úgy mint kollabáló fokális szegmentális glomerulosclerosishoz (FSGS), "minimal change disease"-hez (MCD, minimális strukturális elváltozásokkal járó nephropathia), membranoproliferatív glomerulonephritishez (MPGN) és membranózus glomerulopathiához (MNG) társuló nephrosis szindróma eseteiről számoltak be. Az eseteket a kezelés különböző időpontjaiból jelentették, akár évek óta tartó béta-interferon-kezelés során is bekövetkezhetnek. Ajánlott a korai jelek és tünetek, mint az oedema, proteinuria és csökkent vesefunkció időszakos monitorozása, különösen az olyan betegeknél, akiknél magasabb a vesebetegség kockázata. A nephrosis szindróma azonnali kezelése szükséges, és az AVONEX-kezelés leállítását meg kell fontolni.

Posztmarketing vizsgálatokban beszámoltak a béta-interferon-kezelés során előforduló májkárosodásról, beleértve a májenzim-szint emelkedését, a hepatitist, az autoimmun hepatitist és a májelégtelenséget is (lásd 4.8 pont). Néhány esetben ezek a reakciók egyéb májkárosító gyógyszer egyidejű alkalmazásakor fordultak elő. Több gyógyszer vagy egyéb májkárosító szer (például alkohol) együttes alkalmazásának lehetséges additív hatásait még nem állapították meg. A betegeknél figyelni kell a májkárosodásra utaló jeleket, és óvatosság szükséges, ha az interferonokat egyéb májkárosító gyógyszerrel egyidejűleg alkalmazzák.

Szívbetegségben, mint amilyen az angina pectoris, a pangásos szívelégtelenség vagy az arrhythmia, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani annak megítélésére, hogy nem rosszabbodik-e a klinikai állapota az AVONEX-kezelés alatt. Az AVONEX-kezeléssel összefüggő influenzaszerű tünetek fokozott megterhelést jelenthetnek a szívbetegségben szenvedőknek.

Kóros laboratóriumi értékek előfordulnak az interferonok alkalmazásával kapcsolatban. Ezért a szklerózis multiplexben szenvedő betegeknél általában elvégzendő vizsgálatokon kívül fehérvérsejtszám és minőségi vérkép, valamint a thrombocytaszám vizsgálata, biokémiai vizsgálatok - beleértve a májfunkciós vizsgálatokat - elvégzése is ajánlott az AVONEX-kezelés során. Myelosuppressio esetén a mennyiségi és minőségi vérkép, valamint a thrombocytaszám gyakoribb ellenőrzése lehet szükséges.

A betegeknél AVONEX-ellenes antitestek képződhetnek. E betegek egy részében az ellenanyagok in vitro csökkentik a béta-1a interferon hatását (neutralizáló antitestek). A neutralizáló antitestek összefüggésben vannak az AVONEX in vivo biológiai hatásának csökkenésével, és összefüggésben lehetnek a klinikai hatásosság csökkenésével. Valószínű, hogy a neutralizáló antitestek kialakulásának incidenciája 12 hónapos kezelés után éri el a platót. A 2 éven keresztül AVONEX-szel kezelt betegek adatai arra utalnak, hogy megközelítőleg 5-8%-uknál alakulnak ki neutralizáló antitestek.

Mivel az interferonokkal szemben képződő antitestek kimutatására különböző vizsgálatokat alkalmaznak, ez megnehezíti a különböző készítmények antigenitásának összehasonlítását.

A forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok során az injekció beadási helyén kialakuló necrosis eseteiről számoltak be (lásd 4.8 pont).
Az injekció beadási helyén kialakuló reakciók kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a betegeknek azt kell javasolni, hogy aszeptikus injekciós technikát alkalmazzanak, és az injekció beadási helyét minden dózisnál változtassák.

A beteg öninjekciózási módszerét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, különösen, ha az injekció beadási helyén fellépő reakciók fordultak elő. Ha a beteg bármilyen bőrsérülést tapasztal, amely akár duzzanattal vagy az injekció beadási helyéből történő folyadékszivárgással is járhat, akkor a betegnek tanácsos a kezelőorvosával konzultálnia. Ha a necrosis egyetlen helyen fordul elő, akkor a kezelés esetleges abbahagyása a necrosis kiterjedésétől függ. Azoknak a betegeknek, akik az injekció beadási helyénének necrosisa után folytatják az AVONEX-kezelést, kerülniük kell az AVONEX beadását az érintett területre a teljes gyógyulás előtt. Több lézió kialakulása esetén változtatni kell az injekció beadási helyét, vagy a gyógyulásig abba kell hagyni a kezelést.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Szabályos humán interakciós vizsgálatokat nem végeztek.

Az AVONEX és a kortikoszteroidok vagy az adenokortikotrop hormon (ACTH) kölcsönhatását szisztematikusan még nem vizsgálták. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az SM-betegek kaphatnak AVONEX-et és kortikoszteroidokat vagy ACTH-t a relapszusok alatt.

Az interferonok embernél és állatoknál csökkentik a hepatikus citokróm P450-függő enzimek aktivitását. Majmoknál nagy dózisú AVONEX alkalmazásának a P450-függő metabolizmusra kifejtett hatását vizsgálták, és nem észlelték a máj metabolizáló képességének megváltozását. Óvatosság szükséges, ha az AVONEX-et olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyeknek szűk a terápiás indexük és a clearance-ük nagymértékben függ a hepatikus citokróm P450 rendszertől, ilyenek például az egyes antiepileptikumok és antidepresszánsok.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nyilvántartásokból és a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatokból származó nagy mennyiségű adat (több mint 1000 terhességi vizsgálati eredmény) arra utal, hogy a fogantatás előtti, illetve a terhesség első trimesztere alatti béta-interferon expozíció nem növeli a súlyos születési rendellenességek kockázatát. Az expozíció időtartama az első trimeszterben azonban bizonytalan, mert az adatgyűjtésre akkor került sor, amikor a béta-interferon alkalmazása ellenjavallt volt terhesség alatt, és a kezelést a terhesség észlelésekor és/vagy igazolásakor feltehetően megszakították. A második és harmadik trimeszter alatti expozícióval kapcsolatos tapasztalat nagyon korlátozott.

Állatkísérletekből származó adatok (lásd 5.3 pont) alapján fennállhat a spontán vetélés fokozott kockázata. Béta-interferonnal kezelt terhes nőknél a spontán vetélés kockázata a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem értékelhető megfelelően, azonban az adatok mind ez idáig nem utalnak fokozott kockázatra.

Klinikailag indokolt esetekben az Avonex alkalmazása terhesség alatt megfontolható.

Szoptatás

A béta-1a interferon anyatejbe történő átjutásával kapcsolatban rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat, valamint a béta-interferon kémiai és fiziológiai tulajdonságai egyaránt arra utalnak, hogy az anyatejbe kiválasztódó béta-1a interferon szintje elhanyagolható. Az anyatejjel táplált csecsemőre/újszülöttre nézve nem várható káros hatás.

Az Avonex szoptatás alatt alkalmazható.

Termékenység

Rhesus majmoknál termékenységi és fejlődésre vonatkozó vizsgálatokat végeztek a béta-1a interferon rokon vegyületével. Nagyon nagy adagok hatására a tesztállatokon anovulációs és abortuszkiváltó hatást figyeltek meg (lásd 5.3 pont).
A béta-1a interferon férfiak termékenységére kifejtett hatásairól nincs adat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az AVONEX gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A központi idegrendszeri mellékhatások kismértékben befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket az erre hajlamos betegeknél (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az interferon-terápiához kötődő leggyakoribb mellékhatások az influenzaszerű tünetek. A leggyakoribb influenzaszerű tünetek: izomfájdalom, láz, hidegrázás, verejtékezés, asthenia, fejfájás és hányinger. A kezelés kezdetén az AVONEX titrálása bizonyíthatóan csökkenti az influenzaszerű tünetek súlyosságát és gyakoriságát. Az influenzaszerű tünetek a kezelés kezdetén a legkifejezettebbek, és a terápia folytatása során a gyakoriságuk csökken.

Az injekció beadását követően az SM exacerbatiójára emlékeztető átmeneti idegrendszeri tünetek fordulhatnak elő. A kezelés során bármikor előfordulhat átmeneti tónusfokozódás és/vagy súlyos izomgyengeség, amely az akaratlagos mozgást akadályozza. Ezek az epizódok korlátozott időtartamúak, az injekciók beadásához kapcsolódhatnak és a további injekciók adásakor újra megjelenhetnek. Néhány esetben ezek a tünetek influenzaszerű tünetekkel társulnak.

A mellékhatások gyakorisága betegévekben van kifejezve az alábbi kategóriák szerint:

Nagyon gyakori (? 1/10 betegév); Gyakori (? 1/100 - < 1/10 betegév); Nem gyakori (?? 1/1000 - < 1/100 betegév); Ritka (? 1/10 000 - < 1/1000 betegév); Nagyon ritka (< 1/10 000 betegév);
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A "betegidő" azoknak az egyéni időegység-mennyiségeknek az összege, amennyi ideig a beteg AVONEX-kezelésben részesült, mielőtt a mellékhatás jelentkezett volna. Például, 100 személyév meghatározható úgy, hogy 100 beteg 1 évig, vagy 200 beteg fél évig kapott kezelést.

A vizsgálatok (klinikai vizsgálatok és megfigyeléses vizsgálatok 2-6 évig terjedő követéssel) alapján azonosított mellékhatások, valamint a spontán bejelentések alapján meghatározott egyéb mellékhatások (utóbbiak gyakorisága nem ismert) az alábbi táblázatban találhatók.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok
eredményei

gyakori

nem gyakori

nem ismert

csökkent lymphocytaszám, csökkent
fehérvérsejtszám, csökkent neutrophil-sejtszám, csökkent hematokrit, emelkedett káliumszint, emelkedett szérum karbamidnitrogén-szint

csökkent trombocytaszám

testtömegcsökkenés, testtömeg-gyarapodás, rendellenes májfunkciós értékek

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

nem ismert

cardiomyopathia, pangásos szívelégtelenség (lásd 4.4 pont), palpitatio, arrhythmia, tachycardia

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

nem ismert

ritka

pancytopenia, thrombocytopenia

thromboticus thrombocytopeniás
purpurával/haemolyticus uraemiás szindrómával járó thromboticus microangiopathia*

Idegrendszeri betegségek és tünetek

nagyon gyakori

gyakori

nem ismert

fejfájás2

izomspasticitás, hypaesthesia

neurológiai tünetek, syncope3, hypertonia, szédülés, paraesthesia, görcsroham, migrén

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

gyakori

ritka

nem ismert

orrfolyás

dyspnoe

pulmonalis artériás hypertonia +

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

gyakori

hányás, hasmenés, hányinger2

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

gyakori

nem gyakori

nem ismert

bőrkiütés, fokozott verejtékezés, véraláfutás

alopecia

angioneurotikus ödéma, pruritus, vesicularis bőrkiütés, urticaria, psoriasis súlyosbodása
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

gyakori

nem ismert

izomgörcs, nyakfájás, myalgia2, arthralgia, végtagfájdalom, hátfájás, izommerevség, vázizomrendszeri merevség

szisztémás lupus erythematosus, izomgyengeség, arthritis

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

ritka

nephrosis szindróma, glomerulosclerosis (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések)

Endokrin betegségek és tünetek

nem ismert

hypothyreosis, hyperthyreosis

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

gyakori

anorexia
Fertőző betegségek és parazitafertőzések

nem ismert

abscessus az injekció beadási helyén1

Érbetegségek és tünetek

gyakori

nem ismert

kipirulás

vasodilatatio

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

nagyon gyakori

gyakori

nem gyakori

nem ismert

influenzaszerű tünetek, láz2, hidegrázás2, verejtékezés2

fájdalom az injekció beadási helyén, bőrpír az injekció beadási helyén, bevérzés az injekció beadási helyén, asthenia2, fájdalom, fáradtság2, rossz közérzet, éjszakai verejtékezés

égő érzés az injekció beadási helyén

reakció az injekció beadási helyén, gyulladás az injekció beadási helyén, cellulitis az injekció beadási helyén1, necrosis az injekció beadási helyén, vérzés az injekció beadási helyén, mellkasi fájdalom

Immunrendszeri betegségek és tünetek

nem ismert

anaphylaxiás reakció, anaphylaxiás shock, túlérzékenységi reakciók (angioödéma, dyspnoea, urticaria, kiütés, viszkető kiütés)

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

nem ismert

májelégtelenség (lásd 4.4 pont), hepatitis,
autoimmun hepatitis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

ritka

metrorrhagia, menorrhagia

Pszichiátriai kórképek

gyakori

nem ismert

depresszió (lásd 4.4 pont), álmatlanság

öngyilkosság, pszichózis, szorongás, zavartság, emocionális labilitás

*A béta-interferon készítmények csoportjára vonatkozóan (lásd 4.4 pont).
+ Interferon tartalmú készítmények csoportjára vonatkozó általános megjelölés, lásd alább a Pulmonalis artériás hypertonia részt

1Az injekció beadási helyén jelentkező reakciókat jelentettek, beleértve a fájdalmat, gyulladást, és az igen ritka abscessust vagy cellulitist is, amelyek akár sebészi beavatkozást is igényelhetnek.

2A kezelés kezdetén gyakrabban fordul elő.

3Az AVONEX-injekció beadását követően syncope fordulhat elő, általában egy alkalommal a kezelés kezdetén, és további injekciók adásakor már nem ismétlődik.

Pulmonalis artériás hypertonia

A béta-interferon készítmények esetében pulmonalis artériás hypertonia (PAH) eseteiről számoltak be. Az eseményekről különböző időpontokban számoltak be, akár több évvel a béta-interferon-kezelés kezdetét követően.

Gyermekek és serdülők

A szakirodalomból, klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból származó korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy azoknál a 10-< 18 éves gyermekeknél és serdülőknél, akik hetente egyszer intramuscularisan kapnak 30 mikrogramm AVONEX-et, a biztonságossági profil összhangban van a felnőtteknél tapasztalttal.

Egy 96 hetes, nyílt elrendezésű, randomizált, relapszáló-remittáló slerosis multiplexben szenvedő, 10- < 18 éves gyermekek és serdülők (a 13 évesnél fiatalabb résztvevők aránya a teljes vizsgálati populációnak csupán 10%-a volt) körében végzett vizsgálatban az aktív komparátorként adott AVONEX alkalmazása során gyűjtött biztonságossági adatok azt mutatják, hogy az AVONEXcsoportban (n = 72) az alábbi mellékhatások, amelyek a felnőtteknél gyakoriak, gyermekeknél és serdülőknél nagyon gyakoriak voltak: myalgia, végtagfájdalom, fáradtság és arthralgia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolásról nem számoltak be. Amennyiben túladagolás következik be, a beteget kórházban kell elhelyezni megfigyelésre, és megfelelő támogató kezelésben kell részesíteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Interferonok, ATC kód: L03 AB07.

Az interferonok a természetben előforduló fehérjék egyik családját képezik, amelyeket az eukaryota sejtek termelnek vírusfertőzésre vagy egyéb biológiai ingerre adott válaszként. Az interferonok olyan citokinek, amelyek antivirális, antiproliferatív és immunmoduláns hatásokat közvetítenek. Három fő interferon-típus ismert: alfa, béta és gamma. Az I. típusú interferon csoportba tartozik az alfa- és bétainterferon, míg a II. típusú interferon csoportba a gamma-interferon. Ezek az interferonok egymást átfedő, de jól elkülöníthető biológiai aktivitásokkal rendelkeznek. Ugyancsak különbözhetnek a szintézisük helyét illetően is.

A béta-interferont különböző típusú sejtek termelik, köztük a fibroblasztok és a makrofágok. A természetes béta-interferon és az AVONEX (béta-1a interferon) glikolizált, és egy N-kötődésű, komplex szénhidrátrésszel rendelkezik. Egyéb fehérjékről ismert, hogy a glikozilálás befolyásolja a stabilitásukat, aktivitásukat, eloszlásukat és a plazmafelezési idejüket. Nem teljesen tisztázottak azonban a béta-interferonnak a glikozilálástól függő hatásai.

Hatásmechanizmus

Az AVONEX úgy fejti ki biológiai hatását, hogy a humán sejtek felszínén levő specifikus receptorokhoz kötődik. Ez a kötődés intracelluláris történések komplex kaszkádját indítja be, amely számos interferon-indukálta géntermék és marker expressziójához vezet. Ezek közé tartozik az
MHC I. osztály, az Mx fehérje, a 2'/5'-oligoadenilát szintetáz, a béta-2-mikroglobulin és a neopterin.
Néhány ilyen terméket kimutattak az AVONEX-szel kezelt betegek szérumában és sejtes frakciójában. E termékek szérumszintje legalább négy napig, de legfeljebb egy hétig emelkedett volt az AVONEX egyszeri intramuscularis adagolása után.

Nem ismert, hogy SM-ben az AVONEX hatásmechanizmusa azonos-e a fent leírt biológiai effektusokkal, mivel az SM patofiziológiája nem teljesen tisztázott.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A liophilizált AVONEX SM kezelésében kifejtett hatásait placebokontrollos vizsgálatban értékelték, amelyet 301, relapszussal járó sclerosis multiplexben szenvedő beteg bevonásával végeztek (AVONEX n = 158; placebo n = 143), akiknél a betegség az utolsó 3 évben legalább 2 új exacerbációval volt jellemezhető; vagy a vizsgálatba történő belépést megelőzően legalább évi 1 exacerbáció lépett fel akkor, amikor a betegség kevesebb mint 3 éve állt fenn. A klinikai vizsgálatba a belépés időpontjában 1,0-től 3,5-ig terjedő EDSS-sel rendelkező betegeket vontak be. A vizsgálati elrendezésnek köszönhetően a betegek követése különböző időtartamú volt. Az AVONEX-szel kezelt betegek közül 150-en 1 évig, 85-en 2 évig vettek részt a vizsgálatban. A vizsgálatban azoknak a betegeknek az összesített százalékos aránya, akiknél a funkcióvesztés a második év végéig progrediált (Kaplan-Meier-féle tábla szerint) 35% volt a placebóval kezelt betegek, és 22% az AVONEX-szel kezelt betegek között. A funkcióvesztés progrediálásának tekintették a kiterjesztett rokkantsági állapotskálán (Expanded Disability Status Scale - EDSS) mért 1 pontos emelkedést, amely legalább 6 hónapon keresztül fennállt. A relapszusok éves gyakoriságának egyharmados csökkenését is kimutatták. Ez utóbbi klinikai hatást az 1 évnél hosszabb kezelés után észlelték.

Egy kettős vak, randomizált, dózis-összehasonlító vizsgálat, amelyet 802, relapszussal járó sclerosis multiplexben szenvedő beteg bevonásával végeztek (AVONEX 30 mikrogramm n = 402; AVONEX 60 mikrogramm n = 400), nem mutatott statisztikailag szignifikáns különbséget vagy tendenciát az AVONEX 30 mikrogrammos és 60 mikrogrammos dózisai között a klinikai és az általános MRvizsgálati paraméterek vonatkozásában.

Az AVONEX-nek az SM kezelésében kifejtett hatásait értékelték még egy olyan randomizált, kettős vak vizsgálatban is, amelyet 383 olyan beteg (AVONEX n = 193; placebo n = 190) bevonásával végeztek, akiknél egyetlen demyelinisatiós esemény jelentkezett legalább 2, MR-vizsgálattal kimutatott, kompatibilis agyi lézióval. Az AVONEX-szel kezelt csoportban a második esemény előfordulási valószínűségének csökkenését figyelték meg. Ugyancsak kimutattak az MR-vizsgálati paraméterekre kifejtett hatást. A második esemény előfordulásának kockázata a placebocsoportban 3 év alatt 50%, 2 év alatt 39%, míg az AVONEX-szel kezelt csoportban 35% (3 év) és 21% (2 év) volt. Utólagos (post hoc) elemzés szerint azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor az MRvizsgálattal kimutatható volt legalább 1 gadolíniumot halmozó és 9 T2-lézió, a 2 éven belül előforduló második esemény előfordulásának kockázata 56% volt a placebocsoportban, és 21% az AVONEXszel kezeltek csoportjában. Mindemellett az AVONEX-szel folytatott korai kezelés hatása a betegeknek még ebben a magas kockázatú alcsoportjában sem ismert, ugyanis a vizsgálatot elsősorban úgy tervezték, hogy a második esemény kialakulásáig eltelt id