Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A Baclofen-POL kezelés megkezdése előtt célszerű reálisan értékelni a beteg számára várhatóan elérhető általános klinikai javulás mértékét Az optimális terápiás választ kiváltó legalacsonyabb dózis ajánlott.
Az óvatos dózistitrálás elengedhetetlen (különösen az idősek esetében), amíg a beteg nem stabilizálódik. Túl nagy dózisok kezdésével vagy a dózisok túl gyors növelésével mellékhatások léphetnek fel. Ez különösen fontos ambuláns betegek esetében, hogy minimálisra csökkentse az izomgyengeséget a nem érintett végtagban vagy ahol a spasticitás szükséges. Ha a maximális adag elérését követő 6-8 héten belül nincs nyilvánvaló terápiás haszon, dönteni kell arról, hogy folytatódjon-e a baklofén szedése.
Felnőttek:
A kezelést általában napi 15 mg dózissal célszerű kezdeni lehetőleg osztott adagokban. A továbbiakban fokozatosan növekvő adagolás javasolt, de a beteg egyéni követelményeihez kell igazítani.
Az első három napon (1. naptól a 3. napig) 3-szor 5 mg (10 mg-os tabletta fele)/nap;
a következő három napon (4. naptól a 6. napig) 3-szor 10 mg/nap;
ezt követő három napon (7. naptól a 9. napig) 3-szor 15 mg/nap;
újabb három napon (10. naptól a 12. napig) 3-szor 20 mg (2 db 10 mg-os tabletta) /nap.
Kielégítő tünetmentesség érhető el 60 mg/nap dózissal, de gyakran szükség lehet az adag módosítására az egyes betegek igényeinek megfelelően. Az adag szükség esetén lassan növelhető, de a maximális adag legfeljebb 100 mg lehet naponta, kivéve, kórházi körülmények között a beteg állapotának gondos ellenőrzésével. Kisebb, gyakori dózisok bizonyos esetekben jobbnak bizonyultak, mint a nagyobb elosztott dózisok. Egyes betegeknél előnyösebb a baklofén használata csak éjszakára a fájdalmas görcsök ellensúlyozására. Hasonlóképpen konkrét feladatok végzése előtt (mint például a mosás, öltözködés, borotválkozás, fizioterápia) körülbelül 1 órával egyszeri dózis adása gyakran elősegíti a mobilitás fokozását.
Idősek:
Idős betegek esetében fokozott a mellékhatások megjelenésének lehetősége, különösen a baklofén kezelés megkezdésének korai időszakában. Kis adagokat kell használni a kezelés kezdetén, majd gondos felügyelet mellett az adag fokozatosan emelhető terápiás választól függően. Nincs bizonyíték arra, hogy az esetleges átlagos maximális adag eltér a fiatalabb betegekétől.
Gyermekek és serdülők
A kezelést általában nagyon alacsony dózissal kell kezdeni (amely körülbelül 0,3 mg / ttkg naponta) 2-4 részre (lehetőség szerint 4 részre) elosztva.
Az adagot óvatosan kell emelni, körülbelül 1 hetes intervallumokban, a gyermek egyéni szükségleteinek megfelelő szintig.
A szokásos napi adag fenntartó terápia esetén 0,75-2 mg / ttkg.
A 8 év alatti gyermekek esetében a teljes napi adag nem haladhatja meg a 40 mg / nap maximális adagot.
A 8 év feletti gyermekeknél a maximális napi dózisként 60 mg/nap adható.
A Baclofen-POL tabletta nem alkalmas 33 kg alatti testtömegű gyermekek kezelésére.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Károsodott vesefunkciójú vagy krónikus hemodialízissel kezelt betegeknél a baklofént különösen alacsony, napi kb. 5 mg dózisban kell alkalmazni.
A baklofén csak akkor adható végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknek, ha a várható terápiás előnyök meghaladják a kezelés kockázatát. Ezeket a betegeket a toxicitás korai jelei és/vagy tünetei (pl. álmosság, levertség) vonatkozásában szoros, rendszeres megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.4 és 4.9 pont).
Cerebralis eredetű spasticitásban szenvedő betegek
A mellékhatások előfordulásának valószínűsége nagyobb ezeknél a betegeknél, ezért a kezelésük során nagyon óvatos adagolási sémát kell kidolgozni és a beteget megfelelő felügyelet alatt kell tartani.
Az alkalmazás módja
A gyógyszert étkezés közben kell bevenni.
Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Idegrendszeri és pszichiátriai betegségek
A Baclofen-POL-kezelés során súlyosbodhat a porphyria, korábbi alkoholizmus, hypertensio, pszichotikus zavarok, schizophrenia, depressziós vagy mániás zavarok, confusiós állapotok vagy Parkinson-kór. Az ilyen állapotokban szenvedő betegeket ezért körültekintően kell kezelni és szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Baklofénnel kezelt betegeknél öngyilkosságot és öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket jelentettek. A legtöbb esetben a betegeknél további, fokozott öngyilkossági kockázattal járó kockázati tényezők álltak fenn, beleértve az alkoholizmust, depressziót és/vagy korábbi öngyilkossági kísérleteket. Az öngyilkosságra vonatkozóan további kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél a gyógyszeres kezelés mellett szoros felügyeletre van szükség. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
A baklofén-kezeléssel kapcsolatosan visszaélés, abúzus és függőség eseteiről számoltak be. Körültekintően kell eljárni olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében szerhasználattal kapcsolatos abúzus szerepel, és monitorozni kell a baklofénnel történő visszaélés, abúzus vagy függőség tüneteit, például a dózisemelést, kóros gyógyszerigénylési viselkedést és a tolerancia kialakulását.
Epilepszia
Az epilepsziás betegek kezelését különösen körültekintően kell végezni, mert előfordulhat a görcsküszöb csökkenése, és a baklofén elhagyása vagy túladagolása után észleltek már epilepsziás rohamot. A beteg gondos ellenőrzése mellett folytatni kell a megfelelő antikonvulzív kezelést.
Egyéb állapotok
A baklofént rendkívüli gondossággal kell használni olyan betegeknél, akik vérnyomáscsökkentő kezelés alatt állnak (lásd 4.5 pont).
Úgyszintén indokolt az óvatosság, ha a beteg peptikus fekélyben, valamint cerebrovascularis betegségekben, légzőszervi-, vagy májkárosodásban szenved, illetve anamnézisében szerepeltek az említett kórképek.
Gyermekek és serdülők
A baklofén egy évnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban rendelkezésre álló klinikai adat nagyon korlátozott.
Ezen betegpopulációban történő alkalmazása az orvos egyéni terápiás előny-kockázat mérlegelése alapján történik.
Vesekárosodás
Baklofén toxicitásról számoltak be akut veseelégtelenség esetében (lásd 4.9 pont). A baklofén csak óvatosan alkalmazható veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, és csak végstádiumú (CKD szakaszában 5, GFR <15 ml/perc) veseelégtelenségben szenvedő betegeknek csak akkor adható, ha a terápiás előnyök meghaladják a kezelés kockázatát (lásd 4.2 pont). A túladagolás neurológiai jeleit és tüneteit - beleértve a toxikus encephalopathia klinikai tüneteit (például zavartság, dezorientáció, aluszékonyság és csökkent tudatszint) - figyelték meg napi 5 mg-nál nagyobb dózisú baklofént szájon át szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint napi 5 mg-os dózis esetében tartós hemodialízis kezelésben részesülő, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A károsodott vesefunkciójú betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a toxicitás korai tüneteinek azonnali diagnosztizálása céljából (lásd 4.9 pont).
Fokozott óvatosság szükséges akkor, ha a baklofént olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek jelentősen befolyásolhatják a vesefunkciót. A vesefunkciót szoros, rendszeres ellenőrzés alatt kell tartani és a baklofén napi adagját annak megfelelően kell módosítani, a baklofén által okozott toxicitás megelőzése érdekében.
A kezelés megszakítása mellett soron kívüli hemodialízist kell mérlegelni a súlyos baklofén-toxicitásban szenvedő betegek kezelésének lehetőségeként. A hemodialízis hatékonyan eltávolítja a baklofént a szervezetből, enyhíti a túladagolás klinikai tüneteit és lerövidíti ezen betegek lábadozási időtartamát.
Húgyúti rendellenességek
A baklofén kezelés ideje alatt javulhatnak a húgyhólyag ürülését befolyásoló neurológiai rendellenességek. Az anamnézisben szereplő sphincter hypertonia esetén akut vizeletretenció alakulhat ki. Ilyen esetben a kezelést óvatosan kell végezni.
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Néhány betegben az aszpartát-aminotranszferáz és alkalikus-foszfatáz és vércukor szintek emelkedése volt megfigyelhető. Ezért laboratóriumi vizsgálatok elvégzése javasolt, különösen májfunkciós zavarok és diabetes mellitus esetén annak biztosítására, hogy a gyógyszer ne befolyásolja az említett betegségek kórlefolyását.
A kezelés hirtelen abbahagyása
A kezelést mindig fokozatosan, a gyógyszeradag lépcsőzetes csökkentésével (kb. 1- 2 hét alatt) kell abbahagyni (kivéve, ha komoly mellékhatás jelentkezik).
A baklofén kezelés hirtelen megvonása - különösen hosszú időtartamú kezelést követően - szorongást és zavart állapotot, hallucinációkat, pszichotikus, mániás vagy paranoid állapotokat idézhet elő, convulsiokat (status epilepticust) provokálhat, dyskinesiát, tachycardiát és hyperthermiát, rabdomiolízist okozhat, "rebound" jelenségként pedig a spasticitás átmeneti fokozódását jelentették.
A per os adott baklofén intrauterin expozíciója után postnatális convulsiókról számoltak be (lásd 4.6 pont).
A Baclofen-POL tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Baclofen-Pol alkalmazása kapcsán jelentkezhet szédülés, szedáció, aluszékonyság és látászavar (lásd 4.8 pont), amelyek csökkenthetik a beteg reakciókészségét. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén nem ajánlatos gépjárművet vezetni, vagy gépeket kezelni.
4.9 pont). A baklofén csak óvatosan alkalmazható veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, és csak végstádiumú (CKD szakaszában 5, GFR <15 ml/perc) veseelégtelenségben szenvedő betegeknek csak akkor adható, ha a terápiás előnyök meghaladják a kezelés kockázatát (lásd 4.2 pont). A túladagolás neurológiai jeleit és tüneteit - beleértve a toxikus encephalopathia klinikai tüneteit (például zavartság, dezorientáció, aluszékonyság és csökkent tudatszint) - figyelték meg napi 5 mg-nál nagyobb dózisú baklofént szájon át szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint napi 5 mg-os dózis esetében tartós hemodialízis kezelésben részesülő, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A károsodott vesefunkciójú betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a toxicitás korai tüneteinek azonnali diagnosztizálása céljából (lásd 4.9 pont).
Fokozott óvatosság szükséges akkor, ha a baklofént olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek jelentősen befolyásolhatják a vesefunkciót. A vesefunkciót szoros, rendszeres ellenőrzés alatt kell tartani és a baklofén napi adagját annak megfelelően kell módosítani, a baklofén által okozott toxicitás megelőzése érdekében.
A kezelés megszakítása mellett soron kívüli hemodialízist kell mérlegelni a súlyos baklofén-toxicitásban szenvedő betegek kezelésének lehetőségeként. A hemodialízis hatékonyan eltávolítja a baklofént a szervezetből, enyhíti a túladagolás klinikai tüneteit és lerövidíti ezen betegek lábadozási időtartamát.
Húgyúti rendellenességek
A baklofén kezelés ideje alatt javulhatnak a húgyhólyag ürülését befolyásoló neurológiai rendellenességek. Az anamnézisben szereplő sphincter hypertonia esetén akut vizeletretenció alakulhat ki. Ilyen esetben a kezelést óvatosan kell végezni.
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Néhány betegben az aszpartát-aminotranszferáz és alkalikus-foszfatáz és vércukor szintek emelkedése volt megfigyelhető. Ezért laboratóriumi vizsgálatok elvégzése javasolt, különösen májfunkciós zavarok és diabetes mellitus esetén annak biztosítására, hogy a gyógyszer ne befolyásolja az említett betegségek kórlefolyását.
A kezelés hirtelen abbahagyása
A kezelést mindig fokozatosan, a gyógyszeradag lépcsőzetes csökkentésével (kb. 1- 2 hét alatt) kell abbahagyni (kivéve, ha komoly mellékhatás jelentkezik).
A baklofén kezelés hirtelen megvonása - különösen hosszú időtartamú kezelést követően - szorongást és zavart állapotot, hallucinációkat, pszichotikus, mániás vagy paranoid állapotokat idézhet elő, convulsiokat (status epilepticust) provokálhat, dyskinesiát, tachycardiát és hyperthermiát, rabdomiolízist okozhat, "rebound" jelenségként pedig a spasticitás átmeneti fokozódását jelentették.
A per os adott baklofén intrauterin expozíciója után postnatális convulsiókról számoltak be (lásd 4.6 pont).
A Baclofen-POL tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Baklofén alkalmazása központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel, szintetikus opiát-származékokkal vagy alkohollal fokozza azok szedatív hatását, továbbá a légzésdepresszió előfordulásának veszélye is megnőhet. A légzés és a cardiovascularis működések gondos monitorozása különösen a szív- érrendszeri és légzőszervi megbetegedésekben szenvedő páciensek kezelésekor, továbbá a légzőizmok gyengesége esetén elengedhetetlen.
Baklofén fokozza a hyperkinetikus tüneteket azon betegekben, akik lítium sókat kapnak.
Triciklikus antidepresszánsok fokozhatják a baklofén hatását, ami az izomtónus szignifikáns csökkenéséhez vezet.
Hirtelen vérnyomáscsökkenés lehetősége miatt megfelelően módosítani kell az egyidejűleg adott vérnyomáscsökkentők adagjait. Egy morfinnal és intrathecalisan adott baklofénnel kezelt betegnél hipotóniát észleltek.
Vesefunkciót jelentősen befolyásoló gyógyszerek (pl. ibuprofén) csökkenthetik a baklofén kiürülését, ami toxikus hatást eredményezhet.
Mentális zavartság, hallucinációk, émelygés, agitáció jelentkezhet Parkinson-kór levodopa vagy levodopa és karbidopa kezelésekor egyidejű alkalmazott baklofén terápia mellett.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A terhesség ideje alatt, különösen az első 3 hónapjában, a baklofén csak akkor alkalmazható, ha annak használata létfontosságú az anya számára. A baklofén átjut a vér-placenta gáton, ezért a terhesség ideje alatt csak abban az esetben alkalmazható, ha a kezelés várható előnyei felülmúlják a magzatot potenciálisan fenyegető kockázatot.
Egy esetben egy egyhetes csecsemőnél vélhetően megvonásos reakcióról (generalizált convulsiok) számoltak be, akinek az anyja a terhesség alatt naponta 80 mg baklofént szedett. A convulsiok, amelyek a hagyományos antikonvulzív kezelésre refrakterek voltak, 30 percen belül megszűntek, miután a csecsemőnek baklofént adtak.
Szoptatás
A baklofén átjut az anyatejbe, de a csecsemő szervezetébe olyan csekély mennyiségben jut be, hogy mellékhatások nem várhatók.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Baclofen-Pol alkalmazása kapcsán jelentkezhet szédülés, szedáció, aluszékonyság és látászavar (lásd 4.8 pont), amelyek csökkenthetik a beteg reakciókészségét. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén nem ajánlatos gépjárművet vezetni, vagy gépeket kezelni.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Mellékhatások (pl. szedáció, álmosság) főként a kezelés kezdeti szakában, az adag túlságosan gyors növelésekor, illetve túlságosan nagy adagok alkalmazásakor jelentkeznek. Gyakran átmeneti jellegűek és a dózis csökkentésével enyhíthetők, illetve megszüntethetők; ritkán érik el azt a súlyosságot, amely szükségessé teszi a kezelés félbeszakítását. A kórelőzményben szereplő pszichiátriai betegség, illetve cerebrovascularis kórkép (pl. stroke) esetén, továbbá idős betegeknél súlyosabb lefolyásúak lehetnek a mellékhatások.
Amennyiben hányinger az adagolás csökkentését követően is fennáll ajánlott a Baclofen-POL bevétele étkezés közben vagy tejes itallal.
A görcsküszöb csökkenése és convulsiok is előfordulhatnak, legfőképpen epilepsziás betegeknél.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra : nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100, < 1/10), nem gyakori (? 1/1000, <1/100), ritka (? 1/10 000 < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:
Szedáció, álmosság.
Gyakori:
Légzésdepresszió, bizonytalanság, fáradtság, kimerültség-érzés, zavartság, szédülés, fejfájás, álmatlanság, eufóriás hangulat, depresszió izomgyengeség, ataxia, tremor, hallucinációk, rémálmok, izomfájdalom, nystagmus, szájszárazság.
Ritka:
Paraesthesia, dysarthria, az ízérzés zavarai.
Nagyon ritka:
Hypothermia.
Nem ismert
Alvási apnoé szindróma*
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori
Akkomodációs zavarok, látászavarok.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori:
A perctérfogat csökkenése.
Érbetegségek és tünetek
Gyakori
Hypotonia.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:
Émelygés.
Gyakori
Gastrointestinalis panaszok, öklendezés, hányás, székrekedés, hasmenés.
Ritka:
Hasi fájdalom.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Ritka:
Kóros májfunkciós eredmények.
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori:
Fokozott verejtékezés, bőrkiütés.
Nem ismert:
Urticaria
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori:
Pollakisuria, enuresis, dysuria.
Ritka:
Vizeletretenció.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Ritka:
Erectilis diszfunkció.
* Centrális alvási apnoé szindróma eseteit figyelték meg nagy dózisú (? 100 mg) baklofén alkalmazásakor alkoholfüggő betegeknél.
Néhány betegben az izomspasticitas növekedése (paradox reakció) volt megfigyelhető.
Izom hypotonia nemkívánatos foka (ami megnehezíti a betegek járóképességét, ill. önálló életvitelét) előfordulhat, de az adagolás rendezésével csökkenthető (pl. a nappali adag csökkentésével és az esti adag növelésével).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
A klinikai képet a központi idegrendszeri depresszió tünetei uralják: álmosság, tudatzavar, kóma, légzésdepresszió.
Kialakulhat továbbá: zavartság, hallucinációk, izgatottság, convulsiok, EEG-változások ("burst suppression" minta és trifázisos hullámok), akkomodációs zavarok, pupillareflex kiesés, generalizált izom hypotonia, myoclonus, hypo- vagy areflexia, perifériás értágulat, hypotonia vagy hypertonia, bradycardia, tachycardia vagy szívritmuszavarok, hypothermia, émelygés, hányás, hasmenés, túlzott nyálképződés, növekvő LDH, ASAT, ALP értékek, rabdomiolízis, tinnitus.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél kialakulhatnak a túladagolás tünetei még alacsony dózisú orális baklofén szedése esetén is (lásd 4.2 és 4.4 pont).
A központi idegrendszerre ható anyagok vagy gyógyszerek (pl. alkohol, diazepám, triciklikus antidepresszánsok) egyidejű alkalmazásakor a túladagolási állapot rosszabbodása fordulhat elő.
Kezelés
Specifikus antidotum nincs.
Túladagolás esetén a szövődmények, mint a hypotonia, hypertonia, convulsiok, emésztőrendszeri panaszok, légzésdepresszió vagy cardiovascularis elégtelenség kezelésére szupportív és tüneti kezelés alkalmazandó.
Egy potenciálisan toxikus adag bevételét követően aktív szén adása megfontolandó, különösen akkor, ha kevés idő telt el a mérgezés óta. Felnőttek esetében egy órán belül és 100 mg baklofén-nél nagyobb adag bevétele esetén, valamint gyermekeknél, akik több, mint 5 mg/ttkg baklofént vettek be egy órán belül.
A gyomortartalom kiürítése (pl. hánytatás, gyomormosás) egyedi esetekben megfontolandó, különösen akkor, ha a potenciálisan fatális kimenetelű túladagolás óta kevés idő (60 perc) telt el. Komatózus betegek, illetve convulsiok esetén a gyomortartalom kiürítése intubációs védelemben történjen.
Mivel a hatóanyag főleg a vesén keresztül ürül ki a szervezetből, bőséges folyadékpótlás szükséges, esetleg diuretikum adásával együtt. Hemodialízis (olykor soron kívül) hasznos lehet a veseelégtelenséggel társult súlyos mérgezésben (lásd 4.4 pont). Convulsio jelentkezésekor diazepám intravénás óvatos adása javasolt.
