Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Sedron: Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű, filmbevonatú tabletta, egyik oldalán mélynyomású "M14"jelöléssel ellátva. CalciviD: Okkersárga, ovális alakú, filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. Törési felülete fehér színű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóRichter Gedeon Vegyészeti Gyár NyRt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Sedron 70 mg filmtabletta: 70,0 mg alendronsavat tartalmaz (91,35 mg nátrium-alendronát-trihidrát formájában) filmtablettánként. CalciviD filmtabletta: 400 NE (10 µg) kolekalciferolt és 600 mg kalciumot tartalmaz (1500 mg kalcium-karbonát formájában) filmtablettánként. Ismert hatású segédanyagok: 1,52 mg szacharózt és 0,3 mg hidrogénezett szójababolajat tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Sedron: Mag: mikrokristályos cellulóz (E460) vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551) kroszkarmellóz-nátrium (E468) magnézium-sztearát (E572) Filmbevonat: Opadry QX white 321A180025, ami a következőket tartalmazza: makrogol-poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimer talkum (E553b) titán-dioxid (E171) glicerin-monokaprilokaprinát poli(vinil-alkohol) (részlegesen hidrolizált) (E1203) CalciviD: Mag: magnézium-sztearát (E572) kroszpovidon kopovidon mikrokristályos cellulóz (E460) szacharóz zselatin dl-?-tokoferol (E307) hidrogénezett szójababolaj kukoricakeményítő Filmbevonat: sárga vas-oxid (E172) hipromellóz titán-dioxid (E171) makrogol 3350 talkum (E553b) Javallat4.1 Terápiás javallatok A CalciSedron-D alkalmazása az osteoporosis olyan eseteinek kezelésére ajánlott, amikor a Sedron javallata fennáll, és a beteg napi kalcium- és D-vitamin felvétele nem elégséges, azok pótlását a kezelőorvos napi 1 CalciviD filmtabletta formájában tartja szükségesnek. A Sedron postmenopausalis osteoporosis kezelésére javallt felnőttekben. A Sedron csökkenti a csigolya- és csípőtáji törések kockázatát. A CalciviD a Sedron kiegészítésére javallt az osteoporosis adjuvans kezelése céljából. Adagolás4.2 Adagolás és az alkalmazás módja A CalciSedron-D készítmény hetente egyszer alkalmazandó Sedront és naponta egyszer alkalmazandó CalciviD-et tartalmaz. A Sedront az alábbiakban részletezett előírásoknak megfelelően felkelés után, egészben kell lenyelni. A Sedron és a CalciviD egyidőben nem vehető be, a CalciviD-et legalább 3 órával a Sedron alkalmazását követően kell bevenni. A fentiek figyelembevételével az egyes összetevők adagolása és alkalmazásának módja a következőképpen ajánlott: Sedron: Adagolás Az ajánlott adag hetente egyszer 70 mg. A betegeket arra kell utasítani, hogy ha elmulasztanak bevenni egy adag Sedront, a következő reggel vegyenek be egy tablettát, amint eszükbe jut. Ugyanazon a napon nem szabad két tablettát bevenni, de az általuk eredetileg választott napon vissza kell térni a tabletta heti egyszeri bevételéhez. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a készítmény előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Idősek Klinikai vizsgálatokban nem mutatkozott az életkorral összefüggő különbség az alendronát hatékonysága és biztonságossága tekintetében. Ezért nem szükséges az adagolást az életkor függvényében megváltoztatni. Vesekárosodás Amennyiben a kreatinin-clearance magasabb, mint 35 ml/perc, nincs szükség az adagolás megváltoztatására. Ha a kreatinin-clearance kevesebb, mint 35 ml/perc, klinikai tapasztalat hiányában a készítmény adása nem javasolt. Gyermekek és serdülők Az alendronát biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Ezt a gyógyszert nem szabad 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél alkalmazni. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az alendronsav gyermekeknél és serdülőknél való alkalmazására vonatkozóan az 5.1 pontban található. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Az alendronat megfelelő felszívódása érdekében: A Sedront a napi első étel, ital, vagy egyéb gyógyszer elfogyasztása előtt legalább 30 perccel, csapvízzel kell bevenni. Más italok (beleértve az ásványvizet is), valamint bármilyen étel, és számos gyógyszer a felszívódást csökkenthetik (lásd 4.5 pont). A gyógyszer gyomorba jutásának elősegítése, és ezáltal a szájban, illetve a nyelőcsőben előforduló helyi irritáció / lehetséges mellékhatások kialakulásának csökkentése érdekében (lásd 4.4 pont): * A Sedront reggel, rögtön felkelés után, egy teli pohár vízzel (nem kevesebb, mint 200 ml csapvízzel) kell bevenni. * A Sedront egészben kell lenyelni. A filmtablettát nem szabad széttörni, szétrágni, vagy hagyni, hogy a szájban essen szét a száj- és garatfekély potenciális kialakulása miatt. * A betegnek a Sedron bevétele után legalább 30 percig és a napi első étkezés befejezése előtt nem szabad lefeküdnie. * A Sedront este lefekvéskor, illetve a reggeli felkelés előtt nem szabad bevenni. Az alendronát glükokortikoid-indukálta osteoporosis kezelésében való alkalmazását ez idáig nem vizsgálták. CalciviD: Adagolás Azon betegeknek, akik számára a CalciSedron-D javallata fennáll, a CalciviD ajánlott adagja naponta 1 filmtabletta. Idősek Dózismódosítás nem szükséges. Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodás Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek a CalciviD-et ne alkalmazzák. Gyermekek és serdülők A CalciviD filmtabletta nem gyermekek és serdülők kezelésére szánt készítmény. Az alkalmazás módja A filmtablettát célszerű étkezést követően egy-másfél órán belül, egy pohárnyi vízzel vagy gyümölcslével, egészben bevenni. A hétnek azon a napján, melynek reggelén a Sedront veszi be a beteg, a CalciviD-et célszerű a déli vagy az esti étkezést követően, hasonló módon bevenni. A CalciviD a Sedron bevételét követő 3 órán belül nem vehető be. A CalciviD szükség esetén kettétörhető. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A CalciSedron-D a Sedron miatt ellenjavallt az alábbi esetekben: * a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * a nyelőcső rendellenességei, és minden olyan tényező jelenléte, mely a nyelőcső ürülését csökkenti (achalasia, strictura stb.); * ha a beteg nem tud legalább 30 percen keresztül állni vagy ülni; * hypocalcaemia. A CalciSedron-D a CalciviD miatt ellenjavallt az alábbi esetekben: * a készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * hypercalcaemiával és/vagy hypercalciuriával járó betegségek és/vagy állapotok (pl. myeloma, csontmetasztázis, primer hyperparathyreodismus); * nephrolithiasis, nephrocalcinosis; * súlyos vesekárosodás vagy veseelégtelenség; * D-hypervitaminosis. A CalciviD szójababolajat tartalmaz, ezért mogyoró- vagy szójaallergiában szenvedő betegeknek a gyógyszer nem adható. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A CalciSedron-D készítmény - hetente egyszer alkalmazandó Sedront és - naponta egyszer alkalmazandó CalciviD-et tartalmaz. A Sedront felkelés után, egészben kell lenyelni. A Sedron és a CalciviD egyidőben nem vehető be, a CalciviD-et legalább 3 órával a Sedron alkalmazását követően kell bevenni. A Sedron szedése miatt: A tápcsatorna felső szakaszán jelentkező mellékhatások Az alendronát helyi irritációt okozhat a felső gastrointestinalis traktusban. A felső gastrointestinalis traktus fennálló betegsége alendronát szedése mellett rosszabbodhat, ezért különös óvatossággal adható a felső gastrointestinalis traktus betegségeiben, mint dysphagia, nyelőcső betegségei, gastritis, duodenitis, ulcus betegségben szenvedő betegeknek, valamint azoknak, akik anamnézisében a kezelés megkezdését megelőző egy éven belül jelentős gastrointestinalis betegség szerepel, mint pepticus fekély, gastrointestinalis vérzés, vagy sebészi beavatkozás, kivéve pylorus plasztika (lásd 4.3 pont). Azoknál a betegeknél, akikről ismert, hogy Barrett-oesophagusban szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak a betegnél egyénileg kell elbírálni az alendronát előnyeit és esetleges kockázatait. Előfordultak már alendronátot szedő betegeknél olyan nyelőcső-reakciók (néha súlyosak, és a beteg kórházi kezelése is szükségessé válhat), mint oesophagitis, oesophagealis ulcus, és erosio, melyeket ritkán oesophagealis strictura kialakulása követett. A kezelőorvosnak ezért fokozott figyelmet kell fordítani az esetleges nyelőcső-irritációra utaló jelekre és tünetekre, illetve a beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy minden olyan jel esetén, mely a nyelőcső irritációjára utal (mint dysphagia, nyelési fájdalom vagy retrosternalis fájdalom, újonnan kialakult, vagy rosszabbodó gyomorégés) a készítmény szedését abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia (lásd 4.8 pont). Súlyos nyelőcsőkárosodás kialakulásának veszélye azon betegeknél nagyobb, akik nem tartják be a gyógyszer szedésével kapcsolatos előírásokat, illetve akik nem hagyják abba a készítmény szedését a nyelőcső-irritáció tüneteinek megjelenéskor. Ezért nagyon fontos, hogy az orvos felvilágosítsa a beteget a kezelést megelőzően a készítmény helyes szedéséről, és meggyőződjön arról, hogy azt a beteg megértette (lásd 4.2 pont). A beteget arról is tájékoztatni kell, hogy az adagolási utasítások be nem tartása esetén nagyobb a nyelőcső-mellékhatások kockázata. Nagy klinikai vizsgálatok nem utaltak a gyomor- és nyombélfekély kockázatának növekedésére, de a forgalomba hozatalt követően ritkán beszámoltak gyomor- és nyombélfekély jelentkezéséről, köztük súlyos és szövődményes esetekről is (lásd 4.8 pont). Az állkapocs osteonecrosisa Az állkapocs rendszerint fogeltávolítással és/vagy helyi fertőzéssel (pl. osteomyelitis) járó osteonecrosisáról is beszámoltak biszfoszfonát-kezelésben részesülő daganatos betegekben. E betegek biszfoszfonát-kezelésüket legnagyobbrészt intravénás formában kapták, és ezzel egyidejűleg többen kemoterápiában és kortikoszteroid-kezelésben is részesültek. Az állkapocs osteonecrosisa biszfoszfonátot per os szedő osteoporoticus betegekben is előfordult. Az állkapocs-osteonecrosis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni: * a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és kumulálódó dózis * daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, angiogenesis inhibitorok, dohányzás * fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. Rossz fogászati állapotú beteg biszfoszfonát kezelésének megkezdése előtt megfontolandó a fogászati vizsgálat és a megfelelő preventív fogászati beavatkozások elvégzése. A kezelésben részesülő betegekben lehetőleg kerülni kell az invazív fogászati beavatkozást. Ha biszfoszfonátot szedő betegekben az állkapocs osteonecrosisa alakult ki, a szájsebészeti beavatkozás súlyosbíthatja az állapotot. Nincs klinikai adat arra nézve, hogy a biszfoszfonát kezelés megszakítása a szájsebészeti beavatkozás előtt befolyásolja-e az állkapocs-osteonecrosis kialakulásának valószínűségét. A betegek kezelési tervét a kezelőorvos személyre szabottan, a várható előny/kockázat hányados egyedi mérlegelése alapján határozza meg. A biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni a megfelelő szájhigiénia betartására, a rendszeres fogászati ellenőrzésen való részvételre és arra, hogy számoljanak be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat. A külső hallójárat osteonecrosisa Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például fájdalom, vagy váladékozás illetve krónikus fülfertőzés jelentkezik. Csont- és izomrendszeri fájdalom Csont-, ízületi- és/vagy izomfájdalomról is beszámoltak biszfoszfonátot szedő betegek. A postmarketing adatok szerint ezek a panaszok ritkán voltak súlyosak és/vagy akadályozták a mozgást (lásd 4.8 pont). A kezelés kezdete és a panaszok jelentkezése között egy nap - több hónap között változó hosszúságú idő telt el. A kezelés befejezése után a legtöbb beteg esetén csökkentek a panaszok. E betegek közül néhányan a panaszok visszatértéről számoltak be, miután a korábban használt gyógyszerrel vagy más biszfoszfonáttal újrakezdték a kezelést. A femur atípusos törései A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy a nélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femurtörés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztését. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femurtörés fennáll-e. Vesekárosodás Az alendronát adása nem ajánlott olyan veseelégtelenségben szenvedő betegekben, akiknél a kreatinin-clearance értéke 35 ml/percnél alacsonyabb (lásd 4.2 pont). Csont- és ásványianyag-metabolizmus A kezelés elkezdése előtt az ösztrogénhiányon és az öregedésen kívül az osteoporosis egyéb lehetséges okait is számításba kell venni. Az alendronát kezelés megkezdése előtt a hypocalcaemiát rendezni kell (lásd 4.3 pont). Az ásványi anyagok háztartását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin-hiány, hypoparathyreosis) is hatékonyan kezelni kell ezen gyógyszer alkalmazása előtt. Az ilyen betegek szérumkalciumszintjét és a hypocalcaemia tüneteit az alendronát-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. Az alendronát hatásának következtében a csontok ásványianyag-tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérumkalcium- és szérumfoszfátszint-csökkenés előfordulhat, különösen azon glükokortikoidokat szedő betegek esetében, akiknél a kalcium abszorpciója csökkent lehet. Ezek általában tünetmentesek. Mindazonáltal ritka esetekben beszámoltak tünetekkel járó hypocalcaemiáról, amely néha súlyos tünetekkel járt és gyakran olyan betegeknél jelentkezett, akiknél valamely hajlamosító tényező is fennáll (pl. hypoparathyreosis, D-vitamin-hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Segédanyag A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". A CalciviD szedése miatt: Hosszantartó kezelés során ellenőrizni kell a szérumkalciumszintet és a vesefunkciót a szérum-kreatininszint mérésével. Az ellenőrzés különösen fontos olyan idős betegek esetén, akik egyidejűleg szívglikozidokat vagy diuretikumokat is szednek (lásd 4.5 pont) és olyan betegek esetén, akikben a kőképződés veszélye nagy. Hypercalcaemia vagy vesekárosodás tüneteinek észlelésekor csökkenteni kell az adagot, vagy abba kell hagyni a CalciviD adagolását. Ajánlatos az adag csökkentése vagy a kezelés ideiglenes megszakítása, ha a vizelet kalciumszintje meghaladja a 7,5 mmol/24 óra értéket (300 mg/24 óra). D3-vitamin csak óvatosan adható károsodott vesefunkciójú betegeknek és ilyen esetben a kalcium- és a foszfátszintek ellenőrzése szükséges. A lágyszövet-meszesedéssel is számolni kell. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekben a kolekalciferol nem metabolizálódik a szokásos módon. Ilyen esetben más D-vitamin formát kell választani (lásd 4.3 pont). A CalciviD csak óvatosan adható sarcoidosisban szenvedő betegeknek, a D-vitamin aktív formává történő fokozott átalakulásának kockázata miatt. Ilyen betegekben a vér és vizelet kalciumszintjének ellenőrzése szükséges. A CalciviD filmtabletta óvatosan adható mozgásképtelen, osteoporosisban szenvedő betegeknek a hypercalcaemia fokozott veszélye miatt. Egyéb kalcium- vagy D-vitamin-tartalmú készítmény egyidejű adása során figyelembe kell venni a készítmény D-vitamin (400 NE) -tartalmát. A többlet kalcium vagy D-vitamin adása csak orvosi ellenőrzés mellett a vér és vizelet kalciumszintjének gyakori ellenőrzése mellett javasolt. Tej-alkáli szindróma (Burnett-szindróma), azaz hypercalcaemia, alkalosis és vesekárosodás jelentkezhet nagy mennyiségű kalcium felszívódó alkálikkal való elfogyasztásakor. Segédanyagok A CalciviD filmtabletta szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető. A CalciviD filmtabletta szójababolajat tartalmaz. Földimogyoró- vagy szójaallergia esetén a készítmény nem alkalmazható. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Sedron: Az alendronát nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek bizonyos mellékhatásokat (pl. homályos látást, szédülést és erős csont-, izom- vagy ízületi fájdalmat (lásd 4.8 pont)) tapasztalhatnak, amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. CalciviD: Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a CalciviD szedése negatívan befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ilyen hatás mindazonáltal nem valószínű 4.9 Túladagolás A Sedron túladagolása esetén: Tünetek A per os túladagolás hypocalcaemiát, hypophosphataemiát és felső gastrointestinalis mellékhatásokat, úgymint gyomorpanaszokat, gyomorégést, oesophagitist, gastritist vagy fekélyt okozhat. Kezelés Az alendronát-túladagolás kezelésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét adatok. Az alendronát megkötésére tejet vagy antacidokat kell adni. A nyelőcsőirritáció elkerülése miatt a beteget nem szabad hánytatni, és a betegnek függőleges testhelyzetben kell maradnia. A CalciviD túladagolása esetén: A készítmény túladagolása hypervitaminosist és hypercalcaemiát idézhet elő. A hypercalcaemia tünetei: anorexia, szomjúság, hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, izomgyengeség, fáradtság, zavartság, polydipsia, polyuria, csontfájdalom, mészlerakódás a vesékben, vesekőképződés, súlyos esetekben szívritmuszavar. Extrém esetben a hypercalcaemia kómához, halálhoz vezethet. A tartósan magas kalciumszint irreverzibilis vesekárosodást, a lágyszövetek meszesedését idézheti elő. Tej-alkáli szindróma jelentkezhet nagy mennyiségű kalcium és felszívódó alkáli só (pl. bikarbonát) együttes fogyasztásakor. A tünetek: gyakori vizelési inger, folyamatos fejfájás, étvágytalanság, hányinger, vagy hányás, szokatlan fáradtság vagy gyengeség, hypercalaemia, alkalosis és vesekárosodás. A hypercalcaemia kezelése: A kalcium és D-vitamin szedését abba kell hagyni. Ilyen esetben ugyancsak fel kell függeszteni a tiazid-diuretikum, a lítium, az A-vitamin, a D-vitamin és a szívglikozid adását is. Tudatzavaros beteg esetén a gyomor kiürítése szükséges. Rehidrálás és a súlyossági foktól függően mono- vagy kombinált kezelés alkalmazható kacs-diuretikumokkal, biszfoszfonátokkal, kalcitoninnal és kortikoszteroidokkal. A szérumelektrolitokat, a vesefunkciót és diuresist ellenőrizni kell. Súlyos esetben az EKG és a centrális vénás nyomás monitorozása is szükséges. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A Sedron hatóanyagának felszívódását a CalciviD egyidejű bevétele ronthatja, ezért a Sedront legalább 3 órával a CalciviD bevétele előtt kell alkalmazni. A készítmény egyidejű szedése más biszfoszfonát-tartalmú vagy kalcium- és D-vitamin-tartalmú készítményekkel a túladagolás veszélye miatt kerülendő. Fentiek figyelembevételével a CalciSedron-D egyes összetevőire vonatkozó gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók az alábbiak: Sedron: Kalcium, antacidok, valamint néhány szájon át szedhető gyógyszer, étel, ital (beleértve az ásványvizet is), amennyiben egyszerre veszik be az alendronát-tartalmú készítménnyel, befolyásolhatja az alendronát felszívódását. Ezért a Sedron filmtabletta bevételét követően legalább fél órát várni kell az egyéb, szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazásával (lásd 4.2 és 5.2 pont). Más klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás nem várható. Az elvégzett klinikai vizsgálatok során több beteg kapott (intravaginalis úton, bőrön vagy szájon át) ösztrogént, az alendronát szedése alatt. Az együttadásnak tulajdonítható mellékhatásokat nem mutattak ki. Mivel a NSAID-használat gyomorirritációval hozható összefüggésbe, alendronáttal történő együttes alkalmazásuk esetén óvatossággal kell eljárni. Bár konkrét kölcsönhatás-vizsgálatokat nem végeztek, klinikai vizsgálatokban az alendronátot számos egyéb gyógyszerrel adták már együtt anélkül, hogy kedvezőtlen klinikai kölcsönhatásokra utaló jeleket figyeltek volna meg. CalciviD: A tiazid típusú diuretikumok csökkentik a kalcium vizelettel való kiválasztását. A hypercalcaemia fokozott kockázata miatt tiazid típusú vizelethajtóval történő párhuzamos adagolás esetén a szérumkalciumszint rendszeres ellenőrzése szükséges. A szisztémásan alkalmazott kortikoszteroidok gátolják a kalcium felszívódását. Egyidejű adagolásuk szükségessé teheti a CalciviD filmtabletta adagjának növelését. Az ioncserélő gyanták, mint pl. a kolesztiramin, vagy hashajtók, pl. a parafinolaj csökkenthetik a D-vitamin felszívódását. A kalcium-karbonát befolyásolhatja az egyidejűleg adott tetraciklin-tartalmú gyógyszerek felszívódását. Ezért a tetraciklin készítményt legalább 2 órával a CalciviD bevétele előtt, vagy 4-6 órával a CalciviD filmtabletta bevétele után kell alkalmazni. A kalcium- és D-vitamin-kezelés során a hypercalcaemia növelheti a szívglikozidok toxicitását. Egyidejű adagolás esetén az EKG és a szérumkalciumszint ellenőrzése szükséges. Nátrium-fluorid vagy biszfoszfonátok és a CalciviD filmtabletta egyidejű adagolása esetén, e gyógyszereket legalább 3 órával a CalciviD bevétele előtt kell bevenni, mert felszívódásuk csökkenhet. Rifampicin, fenitoin vagy a barbiturátok csökkenthetik a D3-vitamin hatását, mivel gyorsítják annak metabolizmusát. A kinolon antibiotikumok felszívódása károsodhat, ha kalciummal adják együtt. A kinolon tartalmú antibiotikumokat legalább 2 órával a CalciviD filmtabletta bevétele előtt, vagy 6 órával a CalciviD filmtabletta bevétele után kell bevenni. A kalcium-sók gátolhatják a vas, cink vagy stroncium felszívódását. Következésképp a vas-, cink- vagy stronciumtartalmú készítmények és a kalcium-tartalmú készítmények bevétele között 2 óra különbséget kell tartani. A kalcium-sók gátolhatják az esztramusztin vagy a tireoid hormonok felszívódását. Ezen készítmények és CalciviD filmtabletta bevétele között legalább 2 óra teljen el. A spenótban, sóskában és rebarbarában lévő oxálsav valamint a teljes kiőrlésű gabonafélékben található fitinsav gátolhatja a kalcium felszívódását, mivel kalcium-ionokkal oldhatatlan komplexeket képeznek. Magas oxál- és fitinsav tartalmú ételek fogyasztását követő 2 órán belül a beteg ne vegyen be kalciumtartalmú készítményt. 6.2 Inkompatibilitások Sedron: Nem értelmezhető. CalciviD: Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Az egyedi gyógyszerkomponensekre (kalcium, alendronsav és kolekalciferol) vonatkozó mellékhatások külön vannak felsorolva. A mellékhatások szervrendszerek szerint osztályozva és gyakoriságuk feltüntetésével a következők. A klinikai vizsgálatok során és/vagy a forgalomba hozatalt követő alkalmazáskor a következő mellékhatásokról számoltak be: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - < 1/10), nem gyakori (?1/1000 - < 1/100), ritka (?1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A Sedron szedése miatt: Egy egyéves, osteoporosisban szenvedő postmenopausalis nők bevonásával végzett vizsgálatban a heti egyszeri 70 mg-os alendronát tabletta (n = 519) és a naponta 10 mg-os adagban szedett alendronát (n = 370) biztonságossági profilja összességében hasonló volt. Két másik, gyakorlatilag azonos módon megtervezett, de hároméves vizsgálatban postmenopausalis nőkben (10 mg alendronát: n = 196, placebo: n = 397) a 10 mg-os napi adagban szedett alendronát és a placebo biztonságossági profilja összességében hasonló volt. A következőkben azokat a vizsgálatvezetők által esetleg, valószínűleg vagy biztosan a gyógyszerrel összefüggőnek ítélt mellékhatásokat tüntetjük fel, amelyek az egyéves vizsgálatban valamelyik kezelési csoportban ? 1%-os gyakorisággal fordultak elő, illetve amelyek a hároméves vizsgálatokban az alendronát 10 mg/nap dózisával kezelt betegek ?1%-ában és a placebót kapott betegekben észleltnél nagyobb gyakorisággal fordultak elő. Egyéves vizsgálat Hároméves vizsgálatok alendronát 70 mg hetente egyszer (n = 519) % alendronát 10 mg/nap (n = 370) % alendronát 10 mg/nap (n = 196) % placebo (n = 397) % Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasi fájdalom 3.7 3.0 6.6 4.8 dyspepsia 2.7 2.2 3.6 3.5 sav-regurgitatio 1.9 2.4 2.0 4.3 hányinger 1.9 2.4 3.6 4.0 haspuffadás 1.0 1.4 1.0 0.8 székrekedés 0.8 1.6 3.1 1.8 hasmenés 0.6 0.5 3.1 1.8 dysphagia 0.4 0.5 1.0 0.0 flatulentia 0.4 1.6 2.6 0.5 gastritis 0.2 1.1 0.5 1.3 gyomorfekély 0.0 1.1 0.0 0.0 oesophagealis fekély 0.0 0.0 1.5 0.0 A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei csont-, izom- vagy ízületi fájdalom 2.9 3.2 4.1 2.5 izomgörcs 0.2 1.1 0.0 1.0 Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás 0.4 0.3 2.6 1.5 A mellékhatások felsorolása Immunrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: túlérzékenységi reakciók, többek között urticaria és angioedema Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Ritka: tünetekkel járó hypocalcaemia, gyakran hajlamosító tényezőkkel összefüggésben§ Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: fejfájás, szédülés† Nem gyakori: dysgeusia† Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem gyakori: szemgyulladás (uveitis, scleritis, episcleritis) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Gyakori: vertigo† Nagyon ritka: a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hasi fájdalom, emésztési zavar, székrekedés, hasmenés, flatulentia, nyelőcsőfekély*, nyelési zavar*, haspuffadás, sav-regurgitatio Nem gyakori: hányinger, hányás, gastritis, oesophagitis*, nyelőcső-eróziók*, melaena† Ritka: nyelőcsőszűkület*, oropharyngealis fekélyek*, a gyomor-bélrendszer felső szakaszán kialakuló perforáció, fekélyek és vérzés§ A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei: Gyakori: alopecia†, pruritus† Nem gyakori: bőrkiütés, bőrpír Ritka: bőrkiütés fényérzékenységgel, súlyos bőrreakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist‡ A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Nagyon gyakori: vázizomrendszeri (csont-, izom- vagy ízületi) fájdalom, mely néha súlyos†§ Gyakori: ízületi duzzanat† Ritka: állkapocs-osteonecrosis‡§, atípusos subtrochanter és diaphysealis femurtörések (biszfoszfonát-csoport mellékhatása) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: asthenia†, perifériás oedema† Nem gyakori: a kezelés megkezdésével összefüggő, átmeneti, akut fázisos reakciónak megfelelő tünetek (myalgia, rossz közérzet, és ritkán láz)† §Lásd 4.4 pont. †A klinikai vizsgálatokban a gyógyszer- és a placebo-csoportban a gyakoriság hasonló volt. *Lásd 4.2 és 4.4 pont. ‡Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatal után azonosították. A ritka gyakoriságot a releváns klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg. A CalciviD szedése miatt: Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Nem gyakori: hypercalcaemia és hypercalciuria Nagyon ritka: tej-alkáli szindróma, általában túladagoláskor észlelhető (lásd 4.9 pont). Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: székrekedés, felfúvódás, émelygés, hasi fájdalom, hasmenés Nagyon ritka: dyspepsia A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Ritka: pruritus, bőrkiütés és urticaria Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: csontbetegségek kezelésének gyógyszerei; mineralisatióra és a csontstruktúrára ható szerek, ATC kód: M05BB05 Hatásmechanizmus A CalciSedron-D két összetevőből áll: Sedron: A Sedron hatóanyaga, a nátrium-alendronát-trihidrát egy biszfoszfonát, mely az osteoclastok csontreszorpcióját gátolja, de nem befolyásolja a csontépítő folyamatokat. A preklinikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az alendronát elsősorban az aktív reszorpció helyszíneire lokalizálódik. Bár az osteoclastok aktivitását gátolja, nem befolyásolja azok lokális felszaporodását, és a csontfelülethez való kötődését. Az alendronát-kezelés alatt normális struktúrájú és összetételű csont keletkezik. CalciviD: A kalcium- és D3-vitamin-adagolás ellensúlyozza a parathormon (PTH) kalciumhiány okozta termelés-növekedését, amely megnövekedett csontreszorpcióhoz vezet. A D-vitamin növeli a kalcium intestinalis felszívódását. Klinikai hatásosság és biztonságosság Sedron: A postmenopausalis osteoporosis kezelése Osteoporosisnak nevezzük a gerinc, illetve a csípő BMD-értékének a fiatalkori csonttömeg-átlagnál 2,5 standard deviációval (-2,5 T-score) alacsonyabb értékét, valamint a BMD-értéktől függetlenül a kórtörténetben szereplő fragilitás miatti csonttörést. Egy postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nők bevonásával végzett, egyéves multicentrikus vizsgálatban bebizonyították a heti egyszeri 70 mg (n = 519) és a napi egyszeri 10 mg alendronát (n = 370) terápiás egyenértékűségét. A gerincoszlop lumbaris régiójában mért BMD-érték kiindulástól számított átlagos emelkedése a heti egyszeri 70 mg-mal kezelt csoportban 5,1% (95%-os CI; 4,8, 5,4%), a napi 10 mg-mal kezelt csoportban 5,4% (95%-os CI: 5,0, 5,8%) volt. A BMD-érték átlagos növekedése a combnyakban mérve 2,3% (heti egyszeri 70 mg) és 2,9% (napi egyszeri 10 mg), illetve az egész csípőben 2,9% (heti egyszeri 70 mg) és 3,1% (napi egyszeri 10 mg) volt. Az egyéb helyeken mért BMD növekedések tekintetében is hasonlóság mutatkozott a két csoport között. Az alendronát hatásait a postmenopausalis nők csonttömegére és csonttöréseinek gyakoriságára először két, azonos elrendezésű hatásossági vizsgálatban (n = 994), majd az ún. "Fracture Intervention Trial"-ban (FIT: n = 6459) tanulmányozták. Az először végzett hatásossági vizsgálatokban a napi 10 mg alendronát-kezelésben részesült betegekben a csontdenzitás (BMD) átlagos növekedése lumbalis, a combnyak és a trochanter területén mérve három év után 8,8%, 5,9% illetve 7,8% volt a placebóval kezelt betegek adataihoz viszonyítva. Az egész testre vonatkozó BMD-érték szintén szignifikánsan nőtt. A placebóval kezelt csoporthoz képest az alendronátot szedő betegek csoportjában 48%-kal (alendronát: 3,2%, placebo: 6,2%) csökkent azon betegek aránya, akiknél egy vagy több csigolyatörés következett be. E vizsgálatok kétéves meghosszabbítása során a gerinc és a trochanter BMD-értéke tovább nőtt, a combnyak és az egész test BMD-értéke pedig az elért értéken maradt. A FIT két placebokontrollos vizsgálatból állt, melyekben a betegek napi egyszeri alendronátot kaptak (napi 5 mg-ot 2 éven át, és napi 10 mg-ot további 1, illetve 2 éven keresztül): FIT 1: Egy hároméves vizsgálat, amelyben 2027 beteg szerepelt, akiknek a vizsgálat kezdetekor legalább egy (kompressziós) csigolyatörésük volt. Ebben a vizsgálatban az alendronát napi adása 47%-kal (alendronát: 7,9%, placebo: 15,0%) csökkentette az 1 vagy több új csigolyatörés incidenciáját. Ezenfelül a csípőtáji törések incidenciájának statisztikailag szignifikáns csökkenését (alendronát: 1,1%, placebo: 2,2%, 51%-os csökkenés) is megfigyelték. FIT 2: Egy négyéves vizsgálat, melyben 4432 alacsony csonttömegű beteg szerepelt, akiknek a vizsgálat kezdetekor nem volt csigolyatörésük. Ebben a vizsgálatban szignifikáns különbség volt megfigyelhető az osteoporosisban szenvedő nők alcsoportjának (a vizsgálatban résztvevők 37%-a, az osteoporosis fenti definíciója alapján) elemzésekor a csípőtáji törések incidenciájában (alendronát: 1,0%, placebo: 2,2%, 56%-os csökkenés), valamint az 1 vagy több csigolyatörés incidenciájában (2,9%, ill. 5,8%, 50%-os csökkenés). Laboratóriumi vizsgálati eredmények A klinikai vizsgálatokban a szérum kalcium- és foszfátkoncentrációjának tünetmentes, enyhe és átmeneti csökkenését észlelték a napi 10 mg alendronátot szedő betegek mintegy 18%, illetve 10%-ában, szemben a placebóval kezeltek 12%, illetve 3%-os arányával. A szérum-kalciumkoncentráció < 8,0 mg/dl-re (2,0 mmol/l) és a szérum-foszfátkoncentráció ? 2,0 mg/dl-re (0,65 mmol/l) csökkenésének előfordulása azonban hasonló volt a két kezelési csoportban. Gyermekek és serdülők Kisszámú 18 év alatti gyermeken és serdülőn osteogenesis imperfecta kezelésében vizsgálták a nátrium-alendronát hatását. Az eredmények nem kielégítőek ahhoz, hogy javasolható legyen a nátrium-alendronát alkalmazása gyermekkorban. CalciviD: Egy intézményben ápolt D-vitaminhiányos betegek körében végzett klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy napi két 500 mg kalciumot és 400 NE D3-vitamint tartalmazó tabletta 6 hónapon át történő szedése normalizálta a D3-vitamin 25-hidroxilezett metabolitjának plazmaszintjét, enyhítette a szekunder hyperparathyreosist, és csökkentette az alkalikusfoszfatáz-szintet. Egy 18 hónapos kettős vak, placebokontrollos, 3270 intézményben ápolt, 84?6 éves nő bevonásával végzett vizsgálat során a résztvevők 800 NE/nap D-vitamint és 1200 mg/nap elemi kalciumnak megfelelő kalcium-foszfátot kaptak, amelynek következtében, szignifikánsan csökkent a PTH-szekréció. A 18 hónapos kezelés után végzett "intent-to treat" analízis alapján 80 csípőcsonttörést találtak a kalcium-D-vitaminnal kezelt és 110 törést a placebocsoportban (p = 0,004). A 36 hónapos követéses vizsgálat után a kezelt csoportból 137 nő esetében (n = 1176), míg a placebocsoportból 178 fő esetében (n = 1127) regisztráltak legalább egy csípőcsonttörést (p < 0,02). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Alendronát: Felszívódás Egy éjszakányi éhezést követően és két órával a standard összetételű reggeli elfogyasztása előtt, az intravénás referenciadózishoz képest, az alendronát orális biohasznosíthatósága nők esetén 5-70 mg közötti adagok alkalmazásakor 0,64% volt. Ha az alendronátot egy, vagy fél órával a standard reggeli előtt adták be, annak biohasznosíthatósága hasonlóan, becslések szerint 0,46%-ra, illetve 0,39%-ra csökkent. Az osteoporosis vizsgálatokban az alendronát akkor volt hatásos, ha azt a napi első étel, vagy ital fogyasztása előtt legalább 30 perccel vették be. Standard összetételű reggeli közben, vagy azt követően két órán belül bevéve a biohasznosíthatóság elhanyagolható volt. Kávéval, vagy narancslével való együttadása a biohasznosíthatóságot 60%-kal csökkenti. Egészséges egyénekben a per os adott prednizon (5 napon át, napi 3-szor 20 mg) nem módosította klinikailag jelentős mértékben az alendronát orális biológiai hozzáférhetőségét (20-44%-os átlagos emelkedés). Eloszlás Patkányokon végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy az alendronát 1 mg/ttkg intravénás adagolás után átmenetileg eloszlik a lágyszövetekben, majd gyors újramegoszlás után a csontba jut, vagy kiválasztódik a vizelettel. Emberben a megoszlási térfogat egyensúlyi állapotban - a csont kivételével - átlagosan legalább 28 liter. Terápiás orális adagok alkalmazása után plazmakoncentrációja nem éri el az analitikai kimutathatóság határát (<5 ng/ml). A plazmafehérjékhez való kötődése körülbelül 78% emberben. Biotranszformáció Sem humán, sem állatkísérletes adat nem utal arra, hogy az alendronát metabolizálódna. Elimináció [14C] alendronát egyszeri intravénás beadása után a radioaktivitás kb. 50%-ban választódott ki a vizelettel 72 órán belül, a székletben pedig alig vagy egyáltalán nem volt kimutatható. Egyszeri 10 mg intravénás adása után az alendronát renalis clearance-e 71 ml/perc volt, a szisztémás clearance nem haladta meg a 200 ml/perc-et. Az adagolás után 6 órával a plazmakoncentráció több mint 95%-kal csökken. A terminális felezési idő emberben megközelítőleg 10 év, mely az alendronát csontból való felszabadulását jelenti. Patkányokban az alendronát nem választódik ki a vese savi vagy bázikus transzportrendszerein keresztül, így várhatóan emberben sem zavarja más gyógyszerek e rendszereken keresztül történő ürítését. Veseelégtelenség Preklinikai adatok szerint a csontban nem felhalmozódó gyógyszer gyorsan kiürül a vizelettel. Állatokban, folyamatos adagolással, 35 mg/ttkg kumulatív iv. dózisig nem telítődött a csont felvevőképessége. Bár klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, valószínű, hogy az állatkísérletekben tapasztaltakhoz hasonlóan az alendronát vesén át történő kiválasztódása csökken beszűkült vesefunkciójú betegekben, ezért kissé fokozottabb csontbeli felhalmozódásra lehet számítani (lásd 4.2 pont). Kalcium: Felszívódás A szájon át bevitt kalcium mintegy 30%-a szívódik fel a tápcsatornából. A D-vitamin növeli a kalcium intestinalis felszívódását. Eloszlás és biotranszformáció A szervezet kalciumtartalmának 99%-a a csontok és a fogak ásványi anyagokból felépülő részében található. A fennmaradó 1% az intra- és az extracellularis térben fordul elő. A vér összes kalciumtartalmának kb. 50%-a az élettani szempontból aktív, ionizált forma, hozzávetőleg 10%-a citráttal, foszfáttal és más anionokkal komplexet képez. A szérumkalcium fennmaradó 40%-a fehérjékhez, elsősorban albuminhoz kötve fordul elő. Elimináció A kalcium a vizelettel, a széklettel és a verejtékkel ürül ki. A vizelettel történő kiválasztás a glomerularis filtratiótól és a tubularis reabszorpciótól függ. D-vitamin: Felszívódás A D3-vitamin a vékonybélből szívódik fel. Eloszlás és biotranszformáció A kolekalciferol és metabolitjai a vérben egy specifikus globulinhoz kapcsolódva keringenek. A kolekalciferolt a máj hidroxilálja aktív 25-hidroxi-kolekalciferollá, ami a vesében 1,25-hidroxi-kolekalciferollá alakul. Az 1,25-hidroxi-kolekalciferol metabolit felelős a kalciumfelszívódás emelkedéséért. A nem metabolizálódott D3-vitamin a zsír- és izomszövetben raktározódik. Elimináció A D-vitamin a széklettel és a vizelettel ürül. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Sedron: A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Vemhes patkányokon végzett alendronát-kezelés a magzatban a hypocalcaemia következtében a szülés során a csontok deformitását okozza. Patkányokon végzett vizsgálatokban a nagy dózisok adását követően megnőtt a hiányos magzati csontosodás előfordulási gyakorisága. Ennek az emberre vonatkozó relevanciája nem ismert. CalciviD: Állatkísérletekben a humán terápiás dózis többszörösének alkalmazásakor teratogén hatást figyeltek meg. Az alkalmazási előírás más részeiben leírtakon kívül a készítmény biztonságosságának megítélése szempontjából nem áll rendelkezésre egyéb lényeges információ. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Sedron: 4 db filmtabletta OPA/Al/PVC/Al buborékcsomagolásban és CalciviD: 2×14 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/Al buborékcsomagolásban vagy Sedron: 3×4 db filmtabletta OPA/Al/PVC/Al buborékcsomagolásban CalciviD: 6×14 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? egy keresztes) Osztályozás: II./1 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 °C -on, a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tartandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMIBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Richter Gedeon Nyrt. H-1103 Budapest Gyömrői út 19-21. Magyarország Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az alendronát terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok. Állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak. Vemhes patkányoknak adott alendronát a hypocalcaemiával összefüggő dystociát okozott (lásd 5.3 pont). A CalciSedron-D nem alkalmazható terhesség alatt. Szoptatás Nem ismert, hogy az alendronát illetve metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Nem zárható ki az újszülöttekre és csecsemőkre vonatkozó kockázat. A CalciSedron-D nem adható szoptató nőknek. Termékenység Sedron: A biszfoszfonátok beépülnek a csontállományba, melyből az évek során fokozatosan felszabadulnak. A felnőtt csontba beépült biszfoszfonát mennyisége, tehát a szisztémás keringésbe történő visszaáramlás szempontjából elérhető mennyiség közvetlen összefüggésben áll a biszfoszfonát adagjával és a kezelés időtartamával (lásd 5.2 pont). Humán magzati kockázatra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. Fennáll azonban a - főként a csontvázat érintő - magzati károsodás elméleti kockázata, amennyiben a teherbe esés a biszfoszfonát-kezelés befejezését követően történik. Az egyes változók, pl. a biszfoszfonát-terápia és a fogamzás között eltelt idő, az alkalmazott biszfoszfonát fajtája és az alkalmazás módja (intravénás alkalmazás szemben az oralis alkalmazással) kockázatra gyakorolt hatását nem vizsgálták. CalciviD: A kalcium és a D-vitamin normál endogén szintjének nincs ismert káros hatása a termékenységre. A CalciviD filmtabletta termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. | 
