Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta Fehér vagy csaknem fehér, ovális tabletták, egyik oldalukon mélynyomású "AN 70" jelöléssel, másik oldalukon mélynyomású Arrow cégjelzéssel ellátva. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóMedico Uno Pharmaceuticals SE Európai Részvénytárs Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Hatóanyag: 70 mg alendronsav (nátrium-alendronát-trihidrát formájában) tablettánként. Ismert hatású segédanyagok: 142.64 mg laktóz-monohidrát tablettánként A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Magnézium-sztearát, kroszkarmellóz-nátrium, laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz. 6.2 Inkompabilitások Nem értelmezhető Javallat4.1 Terápiás javallatok Postmenopausalis osteoporosis kezelésére. Az alendronát csökkenti a csigolya- és csípőtörések kialakulásának kockázatát. Adagolás4.2 Adagolás és az alkalmazás Adagolás: A javasolt adag heti egy alkalommal egy 70 mg-os tabletta. Az osteoporosis biszfoszfonátokkal történő kezelésének optimális időtartamát nem határozták meg. A kezelés szükségességét minden betegnél egyénileg rendszeresen újra mérlegelni kell a Fortimax tabletta előnyei és lehetséges kockázatai alapján, különösen 5 éves vagy annál hosszabb alkalmazás után. Alkalmazás időskorban: A klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak semmilyen, az életkorral összefüggő különbséget az alendronát hatékonyságát és biztonságosságát illetően. Ezért nincs szükség az adag módosítására idős betegek esetén. Alkalmazás veseelégtelenségben: Nem szükséges módosítani az adagolást azoknál a betegeknél, akiknél a glomerulus filtrációs ráta (GFR) meghaladja a 35 ml/perc-et. Az alendronát nem ajánlott olyan csökkent veseműködésű betegek esetén, akiknek GFR-je kisebb mint 35 ml/perc, mivel ilyen irányú tapasztalat nem áll rendelkezésre. Gyerekek és serdülők: Az alendronát alkalmazása nem ajánlott 18 évesnél fiatalabb gyermekek számára, a gyermekkori osteoporosissal összefüggő állapotokra vonatkozó biztonságossági és hatásossági adatok elégtelensége miatt (lásd az 5.1 pontot is). Az alkalmazás módja: Per os alkalmazásra. Az alendronát megfelelő felszívódásának eléréséhez: A Fortimax tablettát csak tiszta vízzel, közvetlenül felkelés után szabad bevenni, legalább 30 perccel az első étkezés, ivás vagy más gyógyszer fogyasztása előtt. Más italok (beleértve az ásványvizet), az ételek és némelyik gyógyszer csökkentheti az alendronát felszívódását (lásd 4.5 pont) Annak érdekében, hogy a hatóanyag felszabadulása a gyomorban történjen , ezáltal csökkentve a nyelőcsőben az irritáció /helyi mellékhatások kialakulásának veszélyét (lásd 4.4 pont) * A Fortimax tablettát közvetlenül a reggeli felkelést követően kell bevenni egy egész pohár vízzel (legalább 200 ml). * A Fortimax tablettát egészben kell lenyelni. A tablettát nem szabad összerágni, szopogatni, vagy a szájban feloldódni hagyni az oropharyngealis fekély kialakulásának veszélye miatt * A betegeknek nem szabad lefeküdni az első étkezésig, melyet leghamarabb a bevételt követően 30 perc múlva lehet megtenni. * A betegeknek nem szabad lefeküdni a Fortimax tabletta bevételét követő 30 percen belül. * A Fortimax tablettát nem szabad bevenni lefekvés után vagy a reggeli lustálkodást (esetleges visszafekvést) megelőzően. Amennyiben a beteg napi kalcium- és D-vitamin felvétele nem elégséges, pótlásként kalcium és D-vitamin kiegészítésben kell részesíteni (lásd 4.4 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - Nyelőcső rendellenességek és más okok, amelyek késleltetik a nyelőcső kiürülését, mint például nyelőcsőszűkület vagy záróizomgörcs. - Ha a beteg nem képes legalább 30 percig felegyenesedve ülni vagy állni. - A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Hypocalcaemia. Lásd továbbá a 4.4 pont. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az alendronát a nyálkahártya lokális irritációját okozhatja az emésztőrendszer felső szakaszában. Tekintettel arra, hogy fennáll az alapbetegség súlyosbodásának veszélye, körültekintően kell eljárni olyan betegek alendronáttal történő kezelése esetén, akiknek az emésztőrendszer felső szakaszát érintő aktív megbetegedésük van, mint például dysphagia, nyelőcsőmegbetegedés, gastritis, duodenitis vagy fekélyek; akiknek a közelmúltban (a kezelést megelőző egy évben) súlyos gastrointestinalis megbetegedése volt, mint például gyomorfekély, aktív gastrointestinalis vérzés, vagy akik az emésztőrendszer felső szakaszát érintő műtéten estek át, kivéve a pylorusplasticát (lásd 4.3 pont). Azon betegek esetében, akikről ismert, hogy Barrett-oesophagus-ban szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak egyedileg kell elbírálni az alendronát előnyeit és lehetséges kockázatait. Alendronáttal kezelt betegekkel kapcsolatban a nyelőcsövet érintő mellékhatásokat jelentettek, mint nyelőcsőgyulladás, nyelőcsőfekély vagy a nyelőcső eróziója, ezeket ritkán nyelőcső szűkület követte (némely eset súlyos és kórházi ellátást igénylő volt). Ezért a kezelőorvosnak fokozott figyelmet kell fordítania a nyelőcsövet érintő lehetséges reakció bármely jelére vagy tünetére. A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy hagyják abba az alendronát szedését és keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben nyelőcső irritációra utaló tüneteket észlelnek, mint pl. dysphagia, fájdalmas nyelés, szegycsont mögötti fájdalom vagy újonnan kialakult vagy súlyosbodó gyomorégés. A súlyos, nyelőcsövet érintő mellékhatások kialakulásának nagyobb a kockázata azoknál a betegeknél, akik az alendronátot nem szedik az előírásoknak megfelelően és/vagy folytatják az alendronát szedését azután is, hogy a nyelőcsőirritáció tünetei felléptek. Nagyon fontos, hogy a beteg az adagolással és alkalmazással kapcsolatosan teljeskörű tájékozatást kapjon és hogy megértse ezeket (lásd 4.2 pont). A betegeket tájékoztatni kell, hogy a nyelőcsővel kapcsolatos problémák kockázata nagyobb lehet, ha ezeket az utasításokat nem tartják be. Bár széleskörű klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak fokozott kockázatot, a forgalomba hozatalt követően ritkán jelentették -egyes esetekben súlyos és szövődményes- gyomor és nyombélfekély kialakulását. Az állkapocscsont osteonecrosisát általában foghúzás és/vagy lokális infekció (beleértve az osteomyelitist is) kapcsán észlelték olyan, rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőknél, akiket - terápiás protokoll alapján - elsősorban intravénás biszfoszfonáttal is kezeltek. A betegek többsége kemoterápiában és kortikoszteroid kezelésben is részesült. Az állkapocs osteonecrosisát leírták per os biszfoszfonátokkal kezelt osteoporosisos betegeknél is. Az állkapocs-osteonecrosis egyéni kialakulási kockázatának értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni: * a biszfoszfonát hatékonysága (a zoledronsav esetében a legnagyobb), az alkalmazás módja (lásd fent) és a kumulatív dózis, * rák, kemoterápia, sugárkezelés, kortikoszteroidok, dohányzás, * fogászati betegségek az anamnesisben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontális betegség, invazív fogászati beavatkozások és rosszul illeszkedő műfogsor. Elhanyagolt fogászati állapotú betegeknél az oralis biszfoszfonátokkal történő kezelés megkezdése előtt fontolóra kell venni fogászati vizsgálat elvégzését, a megfelelő preventív fogászati kezeléssel együtt. A kezelés ideje alatt ezeknek a betegeknek célszerű elkerülniük az invazív fogászati beavatkozásokat, ha lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt kialakult az állkapocs osteonecrosisa, a szájsebészeti műtétek tovább súlyosbíthatják a kialakult állapotot. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy a biszfoszfonát-kezelés leállítása csökkenti-e a csontelhalás kockázatát. A kockázat/előny egyedi mérlegelésével a kezelőorvosnak kell meghatároznia az ilyen betegek kezelésének további menetét. A biszfoszfonát-kezelés alatt minden beteg figyelmét fel kell hívni a megfelelő szájhigiénia fenntartásának, a rendszeres fogászati ellenőrzéseknek és minden orális tünet - például a fogak mozgása, fájdalom vagy duzzanat - jelentésének a fontosságára. Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat oszteonekrózisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fül tünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik. Csont-, ízületi és/vagy izomfájdalomról számoltak be biszfoszfonátokat szedő betegeknél. A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során ezek a tünetek ritkán voltak súlyosak és/vagy vezettek a munkaképesség elvesztéséhez (lásd 4.8 pont). A tünetek megjelenésének időpontja a kezelés megkezdésétől számított első nap és több hónap között váltakozott. A legtöbb betegnél a kezelés leállítása után enyhültek a tünetek. A betegek egy részénél a tünetek visszatértek ugyanazon gyógyszer vagy egy másik biszfoszfonát újbóli alkalmazása során. Atípusos subtrochanter és diaphysealis femurtörések előfordulásáról számoltak be a biszfoszfonát terápiával összefüggésben, elsősorban osteoporosis miatt hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a haránt- vagy rövid ferde törések a combcsont bármelyik részén előfordulhatnak, közvetlenül a kistompor alatti résztől egészen a supracondylaris tájék feletti részig. Ezek a törések minimális trauma hatására vagy anélkül alakulnak ki, egyes betegeknél a teljes femurtörést megelőzően hetekkel vagy hónapokkal comb- vagy ágyéki fájdalmat okoznak, és gyakran a fáradásos törés jellemzőit mutatják a képalkotó vizsgálat során. A törések gyakran mindkét oldalt érintik; ezért a femurtörést szenvedett biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegeknél a másikoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Beszámoltak arról is, hogy ezek a törések nehezen gyógyulnak. A kivizsgálás idejére a biszfoszfonát terápia megszakítása mérlegelendő az előny-kockázat értékelése alapján azoknál a betegeknél, ahol felmerül a femurtörés gyanúja. A biszfoszfonát-kezelés során a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy jelezzék az orvosnak, ha comb-, csípő- vagy ágyéki fájdalmat észlelnek, és minden, ilyen tünetekkel jelentkező betegnél ki kell vizsgálni a részleges femurtörés esetleges jelenlétét. Súlyos bőrreakciókat, Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermális nekrolízist ritkán jelentettek a forgalomba hozatalt követő időszakban. A beteget figyelmeztetni kell arra, hogy ha elfelejtette bevenni a Fortimax tablettát, vegye be a következő reggel, miután rájött a mulasztásra. Ne vegyen be két tablettát egy nap, hanem térjen vissza a heti egy tabletta adagolására az eredetileg választott napon. Az alendronát nem ajánlott olyan csökkent veseműködésű betegek esetén, akiknél a GFR alacsonyabb mint 35 ml/perc (lásd 4.2 pont). Figyelembe kell venni, hogy az osteoprosis kialakulásában nem csak az ösztrogénhiány és öregedés, de egyéb lehetséges okok is szerepelhetnek. A hypocalcaemiát az alendronát kezelés megkezdése előtt rendezni kell (lásd 4.3 pont). Az ásványi anyagcsere egyéb zavarait is (mint amilyen a D-vitamin hiány és a mellékpajzsmirigy működési elégtelensége) hatékonyan kezelni kell, mielőtt az alendronát kezelést megkezdik. Ilyen állapotokban a szérum kalcium szintjét és a hypocalcaemia tüneteit az alendronát kezelés ideje alatt monitorozni kell. Figyelembe véve az alendronát pozitív hatását a csont mineralizációjának növelésére, a szérum kalcium- és foszfát-szint csökkenése előfordulhat. Ez általában enyhe és tünetmentes. Ritkán tünetekkel járó hypocalcaemia eseteit jelentették, mely időnként súlyos volt és gyakran olyan betegeknél jelentkezett, akiknél hajlamosító tényezők is előfordultak (pl. mellékpajzsmirigy-működési elégtelenség, D-vitamin hiány és kalcium felszívódási zavar esetén). Ezért különösen fontos biztosítani a megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelt a glükokortikoid kezelésben részesülő betegek részére. Segédanyagok: A Fortimax laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, Lapp laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Fortimax tabletta gépjárművezetéshez vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló tulajdonságait nem vizsgálták. Azonban néhány, a Fortimax tabletta kapcsán jelentett mellékhatás egyes betegek esetében hatással lehet ezekre a képességekre. A készítményre adott egyéni reakciók változhatnak. (lásd 4.8 pont) 4.9 Túladagolás Szájon át történő túladagolás esetén előfordulhat hypocalcaemia, hypophosphateamia és az emésztőrendszer felső szakaszát érintő mellékhatások, mint például gyomorirritáció,gyomorégés, oesophagitis, gyomorhurut vagy fekély. Nem áll rendelkezésre pontos adat az alendronát túladagolásáról. Tejet vagy savkötőket kell alkalmazni az alendronát lekötésére. Tekintettel arra, hogy fennáll a nyelőcsőirritáció veszélye, nem szabad hánytatni és a beteg felsőtestét függőleges helyzetben kell tartani. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Étel, ital (beleértve az ásványvizet is), kalcium kiegészítő, savkötő és néhány egyéb szájon át alkalmazandó gyógyszer egyidejű fogyasztása befolyásolja az alendronát felszívódását. A betegeknek ezért az alendronát bevétele után legalább 30 percig várniuk kell, mielőtt bármilyen más gyógyszert bevesznek (lásd 4.2 pont és 5.2 pont). Egyéb klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás nem várható. Számos beteg a klinikai vizsgálatok során az alendronáttal egyidőben ösztrogént (intravaginalis, transdermalis vagy peroralis) kapott. Nem tapasztaltak a kombinált kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos hatásokat. Mivel a nem szteroid-gyulladáscsökkentők használata gastrointestinális irritációval jár, ezért az alendronsavval történő egyidejű alkalmazásukkor körültekintően kell eljárni. Specifikus interakciós vizsgálatokat nem végeztek, de klinikai vizsgálatokban az alendronát és számos más, gyakran alkalmazott gyógyszer együttadása során nem találtak kedvezőtlen klinikai kölcsönhatásokra utaló bizonyítékot. 6.2 Inkompabilitások Nem értelmezhető Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nők bevonásával végzett egyéves vizsgálatban az alendronát tabletta heti egyszeri 70 mg (n=519) és napi egyszeri 10 mg (n=370) adagjának globális biztonsági profilja hasonlónak mutatkozott. Két, közel azonos felépítésű, postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nők bevonásával végzett hároméves vizsgálatban (alendronát 10 mg, n=196, placebo: n=397) a globális biztonsági profil hasonló volt a napi 10 mg-os alendronát és a placebo esetén. Az alábbi táblázatban tüntettük fel azokat a jelentett nemkívánatos hatásokat, amelyekről a vizsgálati gyógyszerrel valószínű, lehetséges vagy nyilvánvaló összefüggést feltételeznek, és amelyek az egyéves vizsgálatban valamelyik kezelési csoportban ?1%-os gyakorisággal fordultak elő, illetve amelyek a hároméves vizsgálatban az alendronát 10 mg/nap dózisával kezelt betegeknél ?1%-os, és a placébót kapott betegeknél talált gyakoriságnál nagyobb gyakorisággal fordultak elő. Az egyéves vizsgálat A hároméves vizsgálatok alendronát tabletta heti egyszeri alkalommal (n=519) % alendronát napi egyszeri 10 mg (n=370) % alendronát napi egyszeri 10 mg (n=196) % Placebo (n=397) % Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi fájdalom 3,7 3,0 6,6 4,8 Dyspepsia 2,7 2,2 3,6 3,5 Sav regurgitáció 1,9 2,4 2,0 4,3 Hányinger 1,9 2,4 3,6 4,0 Hasfeszülés 1,0 1,4 1,0 0,8 Székrekedés 0,8 1,6 3,1 1,8 Hasmenés 0,6 0,5 3,1 1,8 Dysphagia 0,4 0,5 1,0 0,0 Haspuffadás 0,4 1,6 2,6 0,5 Gastritis 0,2 1,1 0,5 1,3 Gyomorfekély 0,0 1,1 0,0 0,0 Nyelőcsőfekély 0,0 0,0 1,5 0,0 A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Vázizom fájdalom (csont, izom vagy ízület ) 2,9 3,2 4,1 2,5 Izomgörcsök 0,2 1,1 0,0 1,0 Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás 0,4 0,3 2,6 1,5 Az alábbi nemkívánatos hatásokat szintén klinikai vizsgálatokból, és/vagy a forgalomba hozatalt követően jelentették: [Nagyon gyakori (?1/10), Gyakori (?1/100 - < 1/10), nem gyakori (?1/1000 - < 1/100), Ritka (?1/10,000 - < 1/1000), Nagyon ritka (< 1/10,000 beleértve az izolált eseteket)]: Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: túlérzékenységi reakciók, beleértve az urticariát és az angioödémát Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Ritka: szimptomás hypocalcaemia, gyakran hajlamosító tényezőkhöz társulva § Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: fejfájás, szédülés† Nem gyakori: dysgeusia† Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: szemgyulladás (uveitis, scleritis, episcleritis). A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Gyakori: vertigo† Nagyon ritka: a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás). Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasi fájdalom, emésztési zavar, székrekedés, hasmenés, flatulencia, nyelőcsőfekély*, nyelési zavar*, haspuffadás, sav regurgitáció. Nem gyakori: hányinger, hányás, gastritis, oesophagitis*, nyelőcső-eróziók*, melaena†. Ritka: nyelőcsőszűkület*, oropharyngealis fekélyek*, perforáció, fekély, vérzés a gastrointestinalis rendszer felső szakaszán.§ A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: alopecia†, pruritus† Nem gyakori: bőrkiütés, erythema Ritka: fényérzékenységgel járó bőrkiütés, súlyos bőrreakciók, beleértve a Stevens-Johnson syndromát és toxicus epidermalis necrolysist‡. A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: mozgásszervi fájdalom (csont-, izom- vagy ízületi) mely néha súlyos†§ Gyakori: ízületi duzzanat† Ritka: az állkapocs osteonecrosisa‡§; atípusos subtrochanter és diaphysealis femur-törések (biszfoszfonát csoport-mellékhatás)? Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: asthenia†, perifériás oedema† Nem gyakori: rendszerint a kezelés kezdetével összefüggő, akut fázis reakciónak megfelelő, átmeneti tünetek (myalgia, rossz közérzet, ritkán láz)†. §Lásd 4.4 pont †A klinikai vizsgálatokban a gyógyszer- és a placebo-csoportban a gyakoriság hasonló volt. *Lásd 4.2 és 4.4 pont ‡Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatal utáni surveillance során azonosították. A ritka gyakoriságot a releváns klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg. ? A forgalomba hozatalt követően számoltak be róluk Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Mineralizációra és csontstruktúrára ható szerek ATC kód: M05BA04 A Fortimax tabletta hatóanyaga az alendronát-nátrium-trihidrát egy biszfoszfonát, mely gátolja az osteoclast által közvetített csontreszorpciót anélkül, hogy közvetlen hatással lenne a csontképződésre. Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az aledronát elsősorban ott kötődik, ahol aktív reszorpció megy végbe. Az osteoclast tevékenység gátlása nem befolyásolja az osteoclastok képződését és kötődését. A kezelés alatt keletkezett csontszövet normális minőségű. Postmenopausalis osteoporosis kezelése Osteoporosisnak tekinthető, ha a csípőben vagy a háti gerincben mért csontsűrűség (BMD) az egészséges a fiatal felnőttkori átlagra jellemző csontsűrűség alsó határértékénél a standard deviáció 2,5-szeresével kisebb, vagy - függetlenül a csontsűrűség mértékétől - törékenység miatt korábban csonttörés következett be A hetente egyszer alkalmazott alendronát (n=519) és a napi egyszeri 10 mg alendronát (n=319) terápiás egyenértékűségét egy multicentrikus, egyéves, postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nők részvételével végzett klinikai vizsgálatban igazolták. Az ágyéki gerinc csontsűrűsége egy év után átlagosan 5,1 %-kal (95 % confidencia intervallum: 4,8-5,4 %) növekedett az alapértéktől a heti egyszeri 70 mg alendronát kezelésben részesülő csoportban és 5,4 %- kal (95 % confidencia intervallum: 5,0-5,8 %) napi egyszeri 10 mg esetén. A csontsűrűség átlagos növekedése a 70 mg-mal hetente egyszer kezelt csoportban és a naponta 10 mg-ot szedő csoportban 2,3 %, ill. 2,9 % volt a combnyaknál és 2,9 %, ill. 3,1 % az egész csípőcsontban mérve. A csontváz többi részében szintén hasonló volt a csontsűrűség növekedése a két kezelt csoportban. Az alendronát hatását a csontsűrűségére és a csontörések előfordulási gyakoriságára postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőknél két korábbi azonos felépítésű hatékonysági vizsgálatban (n=994) majd a Fracture Intervention Trial -ban (FIT: n=6459) vizsgálták. A korábbi hatékonysági vizsgálatokban a csontsűrűség placebóhóz viszonyított növekedése a napi 10 mg alendronát kezeléssel három év után a háti gerincben 8,8%, a combnyakban 5,9 % és a trochanterben 7,8% volt. A teljes testcsontsűrűség is jelentősen növekedett. Az alendronáttal kezelt betegek között 48 %-al csökkent azok száma, akik egy vagy több csigolyatörést szenvedtek (alendronát 3,2% vs placebo 6,2%). E vizsgálatok kétéves kiterjesztése alatt a háti gerinc és a trochanter csontsűrűsége tovább emelkedett. Ezenfelül a combnyak és egész test csontsűrűsége megtartott maradt. A FIT vizsgálat két placebo-kontrollált alvizsgálatot tartalmazott, amelyekben az alendronátot naponta alkalmazták (5 mg napi egyszer két éven keresztül és 10 mg napi egyszer további egy vagy két éven át). - FIT 1: egy hároméves vizsgálat 2027 beteg részvételével, akik legalább egyszer (kompressziós) csonttörést szenvedtek a vizsgálat megkezdése előtt. Ebben a vizsgálatban a napi egyszer alkalmazott alendronát 47%- kal csökkentette az egy vagy annál több új csigolyatörés előfordulását (alendronát 7,9% vs placebo 15,0%). Ezenkívül statisztikailag szignifikánsan csökkent a csípőtörések előfordulásának gyakorisága (1,1% vs 2,2%, 51%-os csökkenés). - FIT 2: négyéves vizsgálat - 4432 alacsony csonttömegű beteg részvételével, akiknek a, vizsgálat megkezdése előtt nem volt egyetlen csigolyatörésük sem. Ebben a vizsgálatban a csontritkulásban szenvedő nők alcsoportjának analízisében ((a csontritkulás fent említett definíciójának megfelelt populáció 37 %-a) jelentős különbséget figyeltek meg a csípőcsonttörés gyakoriságát illetően (alendronát 1,0% vs placebo 2,2, 56%-os csökkenés) és az egy vagy annál több csigolyatörés vonatkozásában (2,9% vs 5,8%, 50% csökkenés). Gyermekek A nátrium-alendronátot osteogenesis imperfectában szenvedő, 18 évesnél fiatalabb betegek kis csoportjában vizsgálták. Az eredmények nem támasztják alá megfelelő mértékben a nátrium-alendronát alkalmazását osteogenesis imperfectában szenvedő betegeknél. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az 5-70 mg szájon át alkalmazott alendronát dózisok átlagos biohasznosulása nőkben összehasonlítva az intravénásan alkalmazott adagokkal 0,64% volt éjszakai koplalást követően, 2 órával a standardizált reggelit megelőzően vizsgálva. Az alendronát biohasznosulása kb. 0,46%-ra, ill. 0,39%-ra csökkent, ha az alendronátot a standard reggeli előtt egy, ill. fél órával adták be. Az osteoporosis vizsgálatokban az alendronát hatékonynak bizonyult, ha a napi első étel, vagy ital előtt legalább 30 perccel adták be a készítményt. Az alendronát biohasznosulása elhanyagolható volt függetlenül attól, hogy a készítményt a standard reggelivel egyidőben, vagy a reggeli elfogyasztását követően 2 órán belül vették be. Az alendronát biohasznosulását 60%-kal csökkentette a kávéval, vagy narancslével történő egyidejű bevétel. Egészséges önkénteseknél szájon át alkalmazott prednizolon (napi 3-szor 20 mg öt napon át) nem eredményezett klinikailag jelentős változást az alendronát orális biohasznosulás értékeiben (az átlagos növekedés 20-44% között volt). Eloszlás Patkányokon végzett vizsgálatok szerint az alendronát intravénás alkalmazást követően (1 mg/kg) először a lágy szövetekben oszlik el, majd ezt követően gyorsan redisztribuálódik a csontvázba vagy kiválasztódik a vizeletbe. Az átlagos eloszlási térfogat emberben -a csontokat kivéve - legalább 28 liter. A gyógyszer plazmakoncentrációja terápiás adagok szájon át történő alkalmazása után az érzékenységi határ alatt van (<5 ng/ml). Fehérjekötése az emberi plazmában kb. 78%. Biotranszformáció Nincs adat arról, hogy az alendronát emberben, vagy állatban metabolizálódik. Elimináció Alendronát (14C) egyetlen intravénás adagjának alkalmazását követően 72 órán belül a radioaktív izotóp kb. 50%-a a vizeletbe választódott ki és kis, illetve jelentéktelen radioaktivitást lehetett észlelni a székletben. Egyetlen 10 mg-os intravénás adag után az alendronát vese clearance 71ml / perc volt és a teljes szisztémás clearance nem haladta meg a 200 ml / percet. 6 órával az intravénás alkalmazást követően a plazmakoncentráció több mint 95%-al csökkent. Az alendronát terminális felezési ideje emberben meghaladja a 10 évet, amely megfelel az alendronát csontvázból történő felszabadulási idejének. Patkányokban az alendronátot a vesében sem a savas, sem a bázisos szállítórendszer nem választja ki, ezért emberben sem valószínű, hogy befolyásolná más gyógyszerek ezen rendszereken keresztül történő kiválasztását. In vivo jellemzők A preklinikai vizsgálatok eredményei alapján a csontokban nem lerakódott mennyiség rövid idő alatt kiürül a vizelettel. Nincs adat arról, hogy a csontokba történő felvétel telítődne állatokban krónikus kumulatív intravénás alkalmazást követően, az adagokat egészen 35 mg/kg emelve. Bár klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, hasonlóan az állatokhoz, feltehetően vesekárosodott betegeknél is csökkent lesz az alendronát kiválasztása. A fentiek alapján várható az alendronát fokozott akkumulációja csökkent veseműködésű betegek esetén (lásd a 4.2. pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, carcinogenitási, reprodukciós toxicitási - preklinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Nőstény patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a terhesség időszakában alkalmazott alendronát összefüggésben volt a szülés alatti dystociával, amely a hypocalcaemiával függött össze. Patkányokban nagy dózisok alkalmazása esetén nem megfelelő foetalis csontfejlődést tapasztaltak. Ennek jelentősége emberben nem ismert. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 2, 4, 8, 12 és 40 tabletta PVC/PE/PVDC/Al buborékcsomagolásban, dobozban Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés: ??(egy keresztes) Osztályozás: II./1 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 °C-on, eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Medico Uno Pharmaceuticals SE, 2051 Biatorbágy Viadukt u. 12., Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-10378/01 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 2005. 08. 17. / 2010. június 16. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2016.04.14. 4 OGYI/47115/2015 Várandósság,szopt.4.6. Terhesség és szoptatás Terhesség Az alendronát terhesség alatt nem alkalmazható. Nincsenek megfelelő adatok az alendronsav terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki a terhességre, embrionális/magzati fejlődésre, vagy születés utáni fejlődésre vonatkozó közvetlen káros hatást. Vemhes patkányoknál alkalmazott alendronát hypocalcaemiával összefüggő dystociát idézett elő (lásd a 5.3 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az alendronát emberben kiválasztódik-e az anyatejbe. Figyelembe véve az alendronát javallatát, szoptatás alatt nem alkalmazható. | 
