Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér, ovális, filmbevonatú tabletta, az egyik oldalán "M 850" kódjelzéssel ellátva, a másik oldalán bemetszéssel. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére, és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 850 mg metformin-hidroklorid (megfelel 662,7 mg metforminnak) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: magnézium-sztearát, povidon. Bevonat: makrogol 4000, titán-dioxid (E171), hipromellóz. Javallat4.1 Terápiás javallatok A 2-es típusú diabetes mellitus kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta, illetve a fokozott testmozgás önmagában nem eredményez megfelelő vércukor kontrollt. A Metformin 1 A Pharma 850 mg filmtabletta alkalmazható monoterápiában, vagy kombinációban más antidiabetikumokkal vagy inzulinnal együtt. A diabéteszes szövődmények csökkenését mutatták ki felnőtt, túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszes betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően első vonalbeli kezelésként metformin-hidroklorid terápiában részesültek (lásd 5.1 pont). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A Metformin 1A Pharma 850 mg filmtablettával az 500 mg-os dózis nem oldható meg. Más, megfelelő hatáserősségű tablettát kell alkalmazni az 500 mg-os dózishoz. Normál veseműködésű felnőttek (GFR ? 90 ml/perc) Monoterápiában vagy kombinációban egyéb orális antidiabetikumokkal: * A szokásos kezdő adag felnőtteknek naponta 2-3-szor 500 mg vagy 850 mg metformin-hidroklorid, étkezés közben vagy az után bevéve. * 10 - 15 nap után az adagot a vércukorszint alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. * A metformin-hidroklorid maximálisan javasolt napi adagja naponta 3 gramm, 3 részre osztva. * Ha egy másik oralis antidiabetikumról történő átállítást terveznek, akkor a másik gyógyszert el kell hagyni és el kell kezdeni a metformin-hidroklorid adását a fent leírt adagban. Kombináció inzulinnal: A metformin-hidroklorid és az inzulin alkalmazható kombinációban, a jobb vércukorszint-kontroll elérése céljából. A metformin-hidroklorid szokásos kezdő adagja naponta 2-3-szor 500 vagy 850 mg, míg az inzulin dózisát a vércukorszint mérések alapján módosítják. Vesekárosodás A GFR értékét a metformintartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges. GFR ml/perc Maximális napi összdózis (2-3 részre elosztva) További megfontolások 60-89 3000 mg A csökkenő veseműködéshez mérten megfontolandó az adagolás csökkentése. 45-59 2000 mg A laktátacidózis kockázatát esetlegesen növelő tényezőket (lásd 4.4 pont) számba kell venni, mielőtt a metforminkezelés megkezdése felmerül. A kezdő dózis legfeljebb a maximális adag fele. 30-44 1000 mg < 30 - A metformin ellenjavallt. Idősek Az idős betegek esetén - a csökkent vesefunkció lehetősége miatt - a metformin-hidroklorid adagolását a vesefunkció alapján kell módosítani. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők Monoterápiaként vagy inzulinnal kombinálva * A Metformin 1 A Pharma 10 éves vagy annál idősebb gyermekeknek, illetve serdülőkorúaknak adható. * A szokásos kezdő adag 500 mg vagy 850 mg metformin-hidroklorid naponta egyszer, étkezés közben vagy után. 10-15 nap után a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. A javasolt maximális adag naponta 2 g metformin-hidroklorid, 2-3 részre elosztva. Az alkalmazás módja Orális alkalmazásra. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis). * Diabéteszes prekóma. * Súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc). * Veseelégtelenség vagy veseműködési zavar (a szérum kreatinin szint > 135 mikromol/L férfiak esetében és > 100 mikromol/L nők esetében; és / vagy kreatinin-clearance <60 ml/perc), * Akut állapotok, melyek a veseműködést potenciálisan megváltoztathatják, mint például: - dehidráció, - súlyos infekció, - sokk, - olyan betegségek, melyek szöveti hipoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint pl.:dekompenzált szívelégtelenség, légzési elégtelenség, közelmúltban lezajlott miokardiális infarktus, sokk. * Májelégtelenség, akut alkohol intoxikáció, alkoholizmus. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Laktátacidózis A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut rosszabbodásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát. Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel. Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non steroidal anti-inflammatory drugs, NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabétesz, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hipoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont). A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hipotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány. Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont). Veseműködés A GFR értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3 pont). A csökkent veseműködés az idősek között gyakori és tünetmentes. Különleges óvatosság szükséges akkor, ha a veseműködés károsodott lehet, mint például vérnyomáscsökkentő-, vagy vízhajtó-, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel végzett kezelés indításakor. Szívműködés Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hipoxia és az elégtelen veseműködés fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin rendszeres szív- és vesefunkció ellenőrzés mellett adható. Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Sebészeti beavatkozások A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult. Gyermekek és serdülők A II-es típusú cukorbetegség diagnózisát megfelelően alá kell támasztani a metformin-hidroklorid kezelés megkezdése előtt. Gyermekek és serdülőkorúak bevonásával végzett, 1 éven tartó kontrollált klinikai vizsgálatok során nem mutattak ki metformin-hidrokloriddal kapcsolatos, a növekedésre vagy pubertásra kifejtett hatást. Ugyanakkor hosszú távú kezeléssel kapcsolatos adatok ezzel kapcsolatban még nem állnak rendelkezésre. Ezért gyermekek, különösen pubertás előtt álló gyermekek kezelése esetén a növekedés és a pubertás folyamatának folyamatos figyelemmel követése javasolt. 10 - 12 év közötti gyermekek Ebből a korcsoportból mindössze 15, 10 és 12 év közötti alany vett részt kontrollált klinikai vizsgálatokban. Bár a metformin-hidroklorid hatásossága és biztonságossága nem különbözött az idősebb serdülőkorúakban tapasztaltakétól, különös odafigyelés javasolt, ha a metformin-hidroklorid ilyen korú gyermekeknek kerül felírásra. Egyéb óvintézkedések * Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek továbbra is energiaszegény diétát kell tartaniuk. * A diabétesz monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni. * A metformin-hidroklorid önmagában soha nem okoz hipoglikémiát; azonban óvatosság javasolt, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl.szulfonilureával vagy meglitinidekkel) kombinációban adják. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A metformin-hidroklorid monoterápiában alkalmazva nem okoz hipoglikémiát, ezért a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre nincs hatással. Ugyanakkor, a betegeket figyelmeztetni kell a hipoglikémia veszélyére, ha a metformin-hidrokloridot más antidiabetikummal (szulfonilureával, inzulinnal, meglitiniddel) kombinációban alkalmazzák. 4.9 Túladagolás Hipoglikémia nem volt észlelhető a metformin-hidroklorid 85 g-os adagjáig, bár néhány ilyen esetben laktátacidózis előfordult. A metformin-hidroklorid jelentős túladagolása vagy az egyidejűleg fennálló kockázati tényezők laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot és kórházban kell kezelni. A laktát és a metformin-hidroklorid eltávolítására a leghatékonyabb mód a hemodialízis. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Együttadása nem ajánlott Alkohol Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor. Kerülni kell az alkohol fogyasztását és az alkohol tartalmú gyógyszerek szedését. Jódtartalmú kontrasztanyagok A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont). Óvatossággal adható kombinációk Egyes gyógyszerek, például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges. Intrinszik hiperglikémiás aktivitással rendelkező gyógyszerek [például glükokortikoidok (szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett) és szimpatomimetikumok] A beteget tájékoztatni kell és gyakoribb vércukor ellenőrzésre van szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Ha szükséges, a metformin adagját módosítani kell ezen gyógyszerrel történő terápia alatt és annak abbahagyása esetén. Organikus kation transzporterek (OCT) A metformin az OCT1 és OCT2 transzporternek is szubsztrátja. Együttadása metforminnal: * Az OCT1 inhibitorok (mint például a verapamil) csökkenthetik a metformin hatékonyságát. * Az OCT1 induktorok (mint például a rifampicin) fokozhatják a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatékonyságát. * Az OCT2 inhibitorok (mint például a cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimethoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkenthetik a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. * Az OCT1 és OCT2 inhibitorok (mint például a crizotinib és olaparib) megváltoztathatják a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját. Ezért óvatossággal kell eljárni, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózismódosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak. Ennek elkerülésére ajánlatos a metformin napi adagját 2-3 részre elosztani, és lassan emelni az adagokat. A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin-hidroklorid terápia mellett. Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg: nagyon gyakori ?1/10 gyakori ?1/100, és <1/10 nem gyakori ?1/1000, és <1/100 ritka ?1/10 000, és <1/1000 nagyon ritka <1/10 000 nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: leukocitoblasztikus vaszkulitisz, pneumonitisz Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: megváltozott ízérzés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori: gyomor-bélrendszeri zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, puffadás és étvágytalanság. Ezek a mellékhatások a leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek és a legtöbb esetben spontán megszűnnek. Megelőzésükhöz a metformint napi 2-3 részre elosztott adagokban, étkezés közben vagy után javasolt bevenni. Az adag lassú emelése szintén javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei: Nagyon ritka: bőrreakciók, mint eritéma, pruritusz, csalánkiütés. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Nagyon ritka: Laktát acidosis (lásd 4.4 pont), a B12-vitamin felszívódása a szérumban mért szinttel együtt csökken metformin hosszan tartó alkalmazása során. Ennek a kóroktannak a lehetőségét a megaloblasztos anémiában szenvedő betegeknél mérlegelni kell. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nagyon ritka: májfunkciós eltérések, valamint hepatitisz izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek. Gyermekek és serdülők A szakirodalmi és a forgalomba hozatalt követő adatok, valamint a kontrollált klinikai vizsgálatok alapján, amelyek a 10-16 év közötti, 1 évig kezelt gyermekekre korlátozódtak, a mellékhatások természetükben és súlyosságukban hasonlóak voltak a felnőtteknél leírtakéhoz. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: orális antidiabetikumok, ATC kód: A10B A02 Hatásmechanizmus A metformin-hidroklorid egy antihiperglikémiás hatású biguanid, ami egyaránt csökkenti a bazális és posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért önmagában nem okoz hipoglikémiát. A metformin-hidroklorid három módon fejtheti ki a hatását: * csökkenti a máj glükóztermelését a glükoneogenezis és a glükogenolízis gátlásán keresztül, * az izomban fokozza az inzulinérzékenységet, elősegítve a perifériás glükózfelvételt és felhasználást, * és késlelteti az intesztinális glükózfelszívódását. A metformin-hidroklorid serkenti az intracelluláris glikogénszintézist a glikogénszintázra kifejtett hatásán keresztül. A metformin-hidroklorid az eddig ismert összes típusú glükóztranszporter (GLUT) szállító kapacitását fokozza. Farmakodinámiás hatások Klinikai vizsgálatokban a metformin adását testsúly stabilizálódás vagy kismértékű testsúlyvesztés kísérte. Emberekben, a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül, a metformin-hidrokloridnak kedvező hatása van a lipidanyagcserére. Ezt terápiás adaggal végzett kontrollos, közép és hosszútávú klinikai vizsgálatok során mutatták ki: metformin-hidroklorid csökkenti az összkoleszterin-, az LDL-koleszterin és a triglicerid szinteket. Klinikai hatásosság Egy prospektív, randomizált vizsgálat (UKPDS) alapján a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtt betegeknél az intenzív vércukorkontroll hosszútávon kedvező hatású. Az eredmények elemzése olyan túlsúlyos betegeknél, akiket metformin-hidrokloriddal kezeltek a diéta eredménytelensége esetén, a következőket mutatta: o Bármilyen, diabétesszel összefüggő szövődmény abszolút rizikója szignifikánsan csökkent a metformin-hidrokloriddal kezelt csoportban (29,8 eset/1000 betegév), összevetve a csak diétát tartó csoporttal (43,3 eset/ 1000 betegév), p=0,0023; összehasonlítva a szulfonilurea monoterápiás és az inzulin monoterápiás csoport kombinált adataival (40,1 eset/1000 betegév), p=0,0034; o Szignifikánsan csökkent a diabétesszel összefüggő mortalitás abszolút kockázata: metformin-hidrokloriddal kezelt csoportban 7,5 eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoportban 12,7 eset/1000 betegév, p=0,017; o Szignifikánsan csökkent az összmortalitás abszolút kockázata: metformin-hidrokloriddal kezelt csoportban 13,5 eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoporttal szemben, 20,6 eset/1000 betegév, és a szulfonilurea monoterápiás és az inzulin monoterápiás csoportban együttesen ez az arány 18,9 eset/1000 betegév volt (p=0,021); o Szignifikánsan csökkent a miokardiális infarktus abszolút kockázata: a metformin-hidrokloriddal kezelt csoportban 11 eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoportban 18 eset/1000 betegév volt (p=0,01). A szulfonilureához második vonalbeli terápiaként kombinációban adott metformin-hidroklorid esetén nem volt kimutatható előnyös hatás. Az 1-es típusú diabéteszben a metformin-hidrokorid és az inzulin kombinációját alkalmazták egyes erre kiválasztott betegeknél, de a kombináció klinikai előnyeit hivatalosan nem igazolták. Gyermekek és serdülők Korlátozott létszámú, 10-16 év közötti gyermekeknél végzett kontrollált klinikai vizsgálatok, egyéves kezelés után a felnőttekéhez hasonló szénhidrát anyagcsereválaszt mutattak. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A metformin-hidroklorid orális adagjának bevételét követően a Tmax érték 2,5 órán belül alakul ki. Az abszolút biológiai hasznosulás egészségesekben 500 mg vagy 850 mg metformin tablettánál körülbelül 50-60%. Egyszeri orális adag után a székletben kimutatott, nem abszorbeálódott hányad 20-30%. Orális alkalmazást követően a metformin-hidroklorid felszívódása telíthető és nem teljes. Feltételezik, hogy a metformin-hidroklorid felszívódásának farmakokinetikája nem lineáris. A metformin-hidroklorid ajánlott adagjai és adagolási protokolljai mellett a plazma koncentrációk egyensúlyi állapotát 24-48 órán belül lehet elérni, és ez általában kevesebb 1 µg/ml-nél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a maximális metformin-hidroklorid plazma szintek (Cmax) nem haladták meg a 5 mikrogramm/ml értéket, még maximális dózisnál sem. A táplálék csökkenti és enyhén elnyújtja a metformin-hidroklorid felszívódását. A 850 mg adag bevételét követően 40%-kal alacsonyabb plazma csúcskoncentrációt, az AUC (görbe alatti terület) 25%-os csökkenését és a csúcs plazmakoncentráció 35 perces meghosszabbodását figyelték meg. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert. Eloszlás A plazmafehérjékhez való kötődés elhanyagolható. A metformin-hidroklorid bejut az eritrocitákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazmacsúcs és úgy tűnik, körülbelül ugyanabban az időpontban jelentkezik. A vörösvértestek leginkább másodlagos megoszlási teret jelentenek. Az átlagos térfogati megoszlás (Vd) 63-276 l között változik. Biotranszformáció A metformin-hidroklorid változatlan formában ürül a vizelettel. Emberben metabolit nem volt kimutatható. Elimináció A metformin-hidroklorid vese-clearance értéke > 400 ml/perc, ami arra utal, hogy a metformin-hidroklorid a glomeruláris filtrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri orális adagot követően, a megjelenő végső eliminációs felezési idő körülbelül 6,5 óra. Ha a vesefunkció károsodott, a vese-clearance a kreatinin-clearance-szel arányosan csökken, így a felezési idő megnyúlik, ami magasabb metformin-hidroklorid szintekhez vezet a plazmában. Különleges betegcsoportokra vonatkozóan Vesekárosodás A rendelkezésre álló adatok közepesen súlyos vesekárosodásra vonatkozóan ritkák, és nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködéssel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell megtenni (lásd 4.2 pont). Gyermekek és serdülők Egyszeri dózisú vizsgálat: egyszeri dózisú 500 mg metformin-hidroklorid adását követően gyermekkorú betegeknél hasonló farmakokinetikai profil észlelhető, mint egészséges felnőtteknél. Többszöri dózisokkal végzett vizsgálat: Az adatok egy vizsgálatra korlátozódnak. 7 napon át, naponta kétszer 500 mg-os adagok alkalmazása beteg gyermekeknél 33%-kal, illetve 40%-kal kisebb plazmakoncentrációt (Cmax) és szisztémás felszívódást (AUC0-t) eredményezett, a 14 napig, napi kétszer 500 mg-os adagot szedő diabéteszes felnőtteknél észlelt értékekhez viszonyítva. Tekintettel arra, hogy az adagokat egyedileg, a vércukorszint alakulásához kell igazítani, a fentiek klinikai jelentősége korlátozott. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db, 120 db filmtabletta átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások. A gyógyszerek megsemmisítésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA 1 A Pharma GmbH Industriestraße 18, 83607 Holzkirchen, Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-10593/01 30x buborékcsomagolásban OGYI-T-10593/02 120x buborékcsomagolásban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. december 5. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. február 7. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. január 28. 2 2 OGYÉI/4504/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A terhesség alatt fennálló, nem kontrollált cukorbetegség (terhességi vagy állandó) a veleszületett rendellenességek és a perinatális halálozás magasabb kockázatával jár. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a metformin-hidroklorid terhesség alatti szedését illetően, de ezek nem utalnak a veleszületett rendellenességek magasabb kockázatára. Az állatkísérletek nem igazoltak károsító hatást a terhességre, az embrionális-, vagy magzati fejlődésre, szülésre, vagy a posztnatális fejlődésre (lásd 5.3 pont). Ha a beteg terhességet tervez vagy terhes, a javasolt kezelési mód nem a metformin-hidrokloriddal, hanem az inzulinnal történő kezelés oly módon, hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normális értékhez annak érdekében, hogy csökkentsék a kóros vércukorszintekhez társuló magzati fejlődési rendellenességek kockázatát. Szoptatás A metformin-hidroklorid kiválasztódik az anyatejbe. Nem figyeltek meg nemkívánatos hatásokat szoptatott újszülöttek illetve csecsemők esetében. Mindemellett, mivel csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre, a metformin-hidroklorid kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott. A kezelés szoptatás alatti folytatásának mérlegelésekor figyelembe kell venni a szoptatással járó előnyöket, illetve a gyermekre gyakorolt nemkívánatos hatások kockázatát. Termékenység A hím és nőstény patkányok termékenyítő képességét nem befolyásolta a napi 600 mg/ttkg-os metformin dózis, amely hozzávetőlegesen a testfelszínre számított javasolt maximális humán dózis háromszorosa. | 
