Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Tabletta Velaxin 37,5 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált "E 741" jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 8 mm, magassága körülbelül 3,1 mm. Velaxin 50 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált "E 742" jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 9 mm, magassága körülbelül 3,3 mm. Velaxin 75 mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált "E 743" jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 10 mm, magassága körülbelül 3,9 mm. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóEGIS Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Velaxin 37,5 mg tabletta 37,5 mg venlafaxint tartalmaz (42,42 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként. Velaxin 50 mg tabletta 50,0 mg venlafaxint tartalmaz (56,56 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként. Velaxin 75 mg tabletta 75,0 mg venlafaxint tartalmaz (84,84 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként. Ismert hatású segédanyag Velaxin 37,5 mg tabletta: 84,93 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Velaxin 50 mg tabletta: 113,24 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. Velaxin 75 mg tabletta: 169,86 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát. Javallat4.1 Terápiás javallatok * Major depressziós epizódok kezelése. * Major depressziós epizódok ismételt előfordulásának megelőzése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Major depressziós epizódok A javasolt kezdő dózis napi 75 mg azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin, két vagy három adagra elosztva, étkezés közben bevéve. Azoknál a betegeknél, akik a 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 375 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet. Mivel a 75 mg-os napi dózis három adagra elosztása nem érhető el a Velaxin tabletta alkalmazásával, ezért ebben az esetben más, 25 mg venlafaxin-tartalmú gyógyszer alkalmazása javasolt. A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani. A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében a major depressziós epizód ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak. Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni. Idősek Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása. Ugyanakkor idős betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a betegeket gondosan figyelni kell, ha dózisnövelésre van szükség. Gyermekek és serdülők A venlafaxin nem javasolt gyermekek és serdülők számára. Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot és nem támogatják a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 és 4.8 pont). A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem igazolták. Májkárosodás Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában a dózis 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása. Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és a dózis több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal. Vesekárosodás Bár nem szükséges dózismódosítás a 30-70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR < 30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%-kal kell csökkenteni. A clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása. Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének felfüggesztése esetén A kezelés hirtelen felfüggesztését kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és 4.8 pont). A dóziscsökkentéshez szükséges időtartam és a csökkentés mértéke azonban függhet az alkalmazott dózistól, a terápia időtartamától és az egyes betegektől. Bizonyos betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig fokozatosan történik. Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt dózis újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de kisebb léptékű dózismódosításokkal, fokozatosabb módon. Gyógyszerváltás A venlafaxin azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard kapszulára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard kapszulára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Az azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettákat étkezés közben, a nap körülbelül azonos időszakában ajánlott bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * Irreverzíbilis monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAO-gátlókkal) való egyidejű alkalmazás ellenjavallt az izgatottsággal, remegéssel, hyperthermiával kísért szerotonin-szindróma kockázata miatt. A venlafaxin alkalmazását az irreverzíbilis MAO-gátló kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxin kezelést legalább 7 nappal az irreverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.4 és 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Túladagolás A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (lásd 4.5 pont). Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (lásd 4.9 pont). A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (lásd 4.9 pont). Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat. Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél. Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényeknek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőknél fokozottabb, mint a placebót szedőknél. A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz. Gyermekek és serdülők A Velaxin nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából. Szerotonin-szindróma Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin-kezelés esetében is kialakulhat a potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma vagy a neuroleptikus malignus szindrómához (NMS) hasonló reakciók, különösen egyéb szerotonerg szerekkel (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint (vagy buprenorfin és naloxon kombinációját), fentanilt és analógjait, tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), valamint olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú étrend-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal történő együttadás során (lásd 4.3 és 4.5 pont). A szerotonin-szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuszkuláris zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gasztrointesztinális tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés). A szerotonin-szindróma legsúlyosabb formájában hasonlíthat NMS-re, melyre jellemző a hyperthermia, az izomrigiditás, a vegetatív instabilitás a vitális jelek és a mentális státusz állapotának gyors fluktuációjával. Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását. A venlafaxin más szerotonin-prekurzorokkal való együttes alkalmazása nem ajánlott (pl. triptofántartalmú étrend-kiegészítők). Zártzugú glaucoma A venlafaxin alkalmazással összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt a fokozott szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zártzugú glaucoma kockázata. Vérnyomás Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hypertoniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást rendszeres időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívfunkció zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhatja a fennálló kórállapotokat. Szívfrekvencia Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Óvatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhatja a fennálló kórállapotokat. Szívbetegség és ritmuszavar kockázata A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarktuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük van. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében óvatosan kell alkalmazni. A forgalomba hozatalt követően QTc-megnyúlásról, Torsade de Pointes (TdP) esetekről, kamrai tachycardiáról és halálos kimenetelű szívritmuszavarokról számoltak be venlafaxint használó betegeknél, különösen túladagolás esetén vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb QTc-megnyúlásra / TdP-re hajlamosító tényező is jelen volt. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akinél a súlyos szívritmuszavar vagy QTc-megnyúlás kialakulásának kockázata magas (lásd 5.1 pont). Görcsök A venlafaxin-terápia során görcsök jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsök szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsök jelentkeznek. Hyponatraemia A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy nem megfelelő antidiuretikushormon-elválasztás szindróma (SIADH) fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból volumenhiányos betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Vérzési rendellenességek A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI és SNRI szedésével kapcsolatos vérzési események az ecchymosistól, a hematomáktól, az epistaxistól és a petechiáktól a gasztrointesztinális és az életveszélyes vérzésekig terjedhetnek. A bőr- és nyálkahártya-vérzések (köztük a gasztrointesztinális vérzés) kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-reuptake-gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocytaaggregáció-gátlókat szedő betegeket. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a poszt partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont). Szérum-koleszterinszint A szérum-koleszterinszint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebokontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérum-koleszterinszint mérését mérlegelni kell. Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömegcsökkentésre. Mánia/hipománia Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő. Agresszió Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek kis részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették. Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel. A kezelés abbahagyása Az antidepresszáns szereknél jól ismert a megvonási tünetek jelentkezése, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a dózis csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fentebb a 4.4 pontban - Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása és Agresszió). A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek. A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint a dóziscsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, a látáskárosodás és a magas vérnyomás tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek. Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy dózist. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2-3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat. Szexuális zavar A szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI-k leállítása ellenére sem szűntek meg. Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság A venlafaxin használatát az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektív kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet. Szájszárazság Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiénia fontosságára. Cukorbetegség Diabeteses betegeknél az SSRI-vel vagy venlafaxinnal történő kezelés megváltoztathatja a vércukorszint szabályozását. Szükségessé válhat az inzulin és/vagy a szájon át szedhető antidiabetikumok adagolásának megváltoztatása. Laboratóriumi drogteszt-interakció Venlafaxint szedő betegeknél álpozitív immunoassay teszteredményt jelentettek vizeletből történő fenciklidin- (PCP) és amfetamin-kimutatásnál a teszt elégtelen specifikussága miatt. Az álpozitív eredmény napokkal a venlafaxin szedésének abbahagyása után is előfordulhat. A venlafaxin PCP-től és amfetamintól való megkülönböztetése ellenőrző vizsgálattal, pl. gázkromatográfiával vagy tömegspektrometriával lehetséges. Laktóz intolerancia Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Nátrium A Velaxin tabletta minden hatáserőssége kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról. 4.9 Túladagolás A forgalomba hozatalt követően nyert tapasztalatok során venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be. A túladagolás során leggyakrabban jelentett tünetek a tachycardia, a tudati szint változásai (az aluszékonyságtól a kómáig), a mydriasis, a görcsrohamok és a hányás. Az egyéb bejelentett események közé az elektrokardiogram változásai (pl. a QT-szakasz megnyúlása, Tawara-szár-blokk, a QRS kiszélesedése [lásd 5.1 pont]), kamrai tachycardia, bradycardia, hypotensio, hypoglykaemia, szédülés, valamint halálesetek tartoztak. Felnőtteknél súlyos mérgezési tünetek jelentkezhetnek körülbelül 3 gramm venlafaxin bevétele után. Publikált retrospektív vizsgálatokban arról számolnak be, hogy a venlafaxin-túladagolás halálos kimenetelének kockázata nagyobb lehet, mint az, amit az SSRI típusú antridepresszánsok kapcsán megfigyeltek, de alacsonyabb, mint a triciklusos antidepresszánsok esetében. Epidemiológiai vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxinnal kezelt betegek esetében nagyobb az öngyilkossági kockázati tényezőkkel való terheltség, mint az SSRI-kel kezelt betegeknél. Nem tisztázott, hogy túladagolás esetén a halálos kimenetel milyen mértékben tulajdonítható a venlafaxin toxicitásának vagy a venlafaxinnal kezelt betegek bizonyos jellemzőinek. Javasolt kezelés A súlyos mérgezés összetett sürgősségi kezelést és monitorozást igényelhet. Ezért a venlafaxin túladagolásának gyanúja esetén javasolt az azonnali kapcsolatfelvétel pl. az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálattal (ETTSZ) vagy mérgezési esetekkel foglalkozó szakemberrel. Általános támogató és tüneti kezelés javasolt; a szívritmust és a vitális paramétereket monitorozni kell. Aspiráció veszélye esetén a hánytatás nem ajánlott. A gyógyszer bevételét követő rövid időn belül vagy tüneteket mutató betegeknél indokolt lehet a gyomormosás. Aktív szén adása szintén csökkentheti a hatóanyag felszívódását. Forszírozott diurézis, dialízis, hemoperfúzió és vércsere valószínűleg nem vezet kedvező eredményre. A venlafaxinnak nincsenek specifikus antidotumai. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Monoamino-oxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók) Irreverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátlók A venlafaxin nem alkalmazható együtt irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlókkal. A venlafaxin alkalmazását az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátló kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.3 és 4.4 pont). Reverzíbilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid) A szerotonin-szindróma kockázata miatt a venlafaxin és reverzíbilis, szelektív MAO-gáltó (mint amilyen a moklobemid) együttadása nem javasolt. A venlafaxin alkalmazását a reverzíbilis MAO-gátló kezelés befejezését követően a venlafaxin-kezelés elkezdése előtt 14 napnál rövidebb szünetet lehet tartani. A venlafaxint legalább 7 nappal a reverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt javasolt elhagyni (lásd 4.4 pont). Reverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid) A linezolid antibiotikum gyenge, reverzíbilis és nem-szelektív MAO-gátló, és nem szabad olyan betegeknek adni, akiket venlafaxinnal kezelnek (lásd 4.4 pont). Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO-gátló szedését és kezdtek venlafaxint szedni, illetve, akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin-terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál. Szerotonin-szindróma Mint más szerotonerg szereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma, különösen olyan készítményekkel történő együttadás során, amelyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint (vagy buprenorfin és naloxon kombinációját), fentanilt és analógjait, a tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), valamint olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (úgymint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú étrend-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy más dopamin-antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.4 pont). Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofántartalmú étrend-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont). Központi idegrendszerre ható anyagok A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték. Következésképpen óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható készítményekkel történő együttadásakor. Etanol A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat. QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek A QTc-szakasz megnyúlását okozó egyéb gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén megemelkedik a QTc-megnyúlás és/vagy a kamrai arrhythmiák (pl. TdP) kialakulásának kockázata Ezeknek a gyógyszerkészítményeknek az együttes adása kerülendő (lásd 4.4 pont). A következő csoportok érintettek: * Ia és III csoportba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, amiodaron, szotalol, dofetilid) * egyes antipszichotikumok (pl. tioridazin) * egyes makrolidok (pl. eritromicin) * egyes antihisztaminok * egyes kinolon antibiotikumok (pl. moxifloxacin) A fenti lista nem teljes, ezért minden olyan gyógyszerkészítmény alkalmazása kerülendő, amelyről ismert, hogy számottevő QT-szakasz megnyúlást okoz. Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra Ketokonazol (CYP3A4-inhibitor) Egy lassú és gyors CYP2D6 metabolizáló személyekkel ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a gyors és 21% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál), mind az O-dezmetil-venlafaxinnál (33% a gyors és 23% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál). A CYP3A4-inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4-inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák. A venlafaxin hatása más gyógyszerekre Lítium A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin-szindróma léphet fel (lásd Szerotonin-szindróma). Diazepám A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetil-diazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin sem az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel. Imipramin A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2-OH-dezipramin AUC-értékének 2,5-4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75 mg-150 mg-os adagolásával kapcsolatban. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor. Haloperidol Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését és a cmax 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert. Riszperidon A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert. Metoprolol A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét szer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30-40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatja meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges. Indinavir Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a cmax 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir azonban nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert. A citokróm P450 izoenzim által metabolizált gyógyszerek In vivo vizsgálatokban a venlafaxin viszonylag gyenge CYP2D6-gátlónak bizonyult. A venlafaxin nem mutatott in vivo CYP3A4- (alprazolám és karbamazepin), CYP1A2- (koffein), CYP2C9- (tolbutamid) vagy CYP2C19- (diazepám) gátló hatást. Orális fogamzásgátlók Forgalomba hozatalt követő vizsgálatok során nemkívánatos terhességeket jelentettek olyan orális fogamzásgátlót szedő betegek között, akiket venlafaxinnal kezeltek. Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal való interakció következményeként jöttek létre. Interakciós vizsgálatokat hormonális fogamzásgátlókkal nem végeztek. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összegzése A klinikai vizsgálatok során nagyon gyakran (> 1/10) jelentett mellékhatások a hányinger, szájszárazság, fejfájás és verejtékezés (beleértve az éjszakai verejtékezést) voltak. A mellékhatások táblázatos összefoglalása A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerek és gyakorisági kategóriák szerinti csoportosításban, a gyakorisági kategórián belül pedig csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori: ? 1/10; gyakori: ? 1/100 - < 1/10; nem gyakori: ? 1/1 000 - < 1/100; ritka: ? 1/10 000 - < 1/1 000; nagyon ritka: < 1/10 000; nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Agranulo-cytosis*, Aplasticus anaemia*, Pancytopenia*, Neutropenia* Thrombocytopenia* Immunrendszeri betegségek és tünetek Anafilaxiás reakció* Endokrin betegségek és tünetek Nem megfelelő antidiuretikushormon-elválasztás szindróma (SIADH) * Emelkedett prolaktinszint a vérben* Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Étvágycsökkenés Hyponatraemia* Pszichiátriai kórképek Insomnia Zavartság*, Deperszonalizáció*, Rendellenes álmok Idegesség, Libidócsökkenés, Agitáció* Anorgasmia Mánia Hypománia Hallucináció, Derealizáció, Abnormális orgazmus, Fogcsikorgatás*, Apathia Delirium* Öngyilkossági gondolatok és magatartása, Agressziób Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás*c Szédülés, Szedáció Akathisia* Tremor, Paraesthesia, Dysgeusia Syncope, Myoclonus, Egyensúlyzavar*, A mozgáskoordináció zavara*, Dyskinesia* Neuroleptikus malignus szindróma (NMS) *, Szerotonin-szindróma* Görcsök, Dystonia* Tardív dyskenesia* Szembetegségek és szemészeti tünetek Látászavarok Akkomodációs zavar, köztük homályos látás, Mydriasis Zártzugú glaucoma* A fül és az egyensúly- érzékelő szerv betegségei és tünetei Tinnitus* Vertigo Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia Palpitatio* Torsades de Pointes*, Kamrai tachycardia* Kamrafibrilláció, Megnyúlt QT-szakasz az EKG-n* Stressz indukálta cardio-myopathia (takotsubo-cardio-myopathia)* Érbetegségek és tünetek Hypertonia, Kipirulás Orthostaticus hypotonia, Hypotonia* Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe* Ásítozás Intersticiális tüdőbetegség*, Pulmonalis eosinophilia* Emésztőrend-szeri betegségek és tünetek Hányinger, Szájszárazság Székrekedés Hasmenés*, Hányás, Gasztrointesztinális vérzés* Pancreatitis* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Kóros májfunkciós eredmények* Hepatitis* A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Hyperhydrosis* (beleértve az éjszakai verejtékezést)* Bőrkiütés, Pruritus* Urticaria* Alopecia* Ecchymosis, Angiooedema*, Fényérzékenységi reakció, Stevens-Johnson-szindróma*, Toxicus epidermalis necrolysis*, Erythema multiforme* A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Fokozott izomtónus Rhabdomyolysis* Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nehezen induló vizeletürítés, Vizeletretenció, Pollakiuria* Vizelet incontinencia* A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Menorrhagia*, Metrorrhagia*, Erectilis dysfunctio Ejakulációs rendellenesség Poszt partum vérzésd Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Fáradtság, Asthenia, Hidegrázás* Nyálkahártya vérzés* Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Testtömegcsökkenés, Testtömeg-gyarapodás, Koleszterinszint-emelkedés Megnyúlt vérzési idő* , * A forgalomba hozatal után jelentett mellékhatások aÖngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a venlafaxin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont). bLásd 4.4 pont cKlinikai vizsgálatok összesített eredményei alapján a fejfájás incidenciája a venlafaxint és placebót szedőknél hasonló volt. dEzt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd 4.4, 4.6 pont). A kezelés megszakítása A venlafaxin megvonása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran megvonási tünetek kialakulásához vezet. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), izgatottság és szorongás, hányinger és/vagy hányás, remegés, forgó jellegű szédülés, fejfájás, influenzaszerű tünetek, látáskárosodás és magas vérnyomás. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak és maguktól rendeződnek; mindazonáltal néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak lehetnek. Ezért javasolt, hogy amennyiben nincs tovább szükség venlafaxin-kezelésre, a dózis fokozatos csökkentésével hagyják abba a kezelést. Néhány betegnél azonban nagyfokú agresszió, és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok fordultak elő dóziscsökkentéskor vagy a kezelés befejezésekor (lásd 4.2 és 4.4 pont). Gyermekek és serdülők Általában a venlafaxin mellékhatás-profilja gyermekek és serdülők (6. és betöltött 18. életév közötti) esetén (placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján) a felnőtteknél észlelthez hasonló volt. Csakúgy, mint a felnőtteknél, étvágycsökkenést, testtömegcsökkenést, emelkedett vérnyomást és a szérum-koleszterinszint növekedését figyelték meg (lásd 4.4 pont). Gyermekek körében végzett klinikai vizsgálatokban az öngyilkossági gondolatok, mint mellékhatás megjelenéséről számoltak be. Nagyobb számban számoltak be ellenséges viselkedésről, és - különösen major depresszióban - önkárosításról is. Különösen az alábbi nemkívánatos hatásokat figyelték meg gyermekkorú betegeknél: hasi fájdalom, izgatottság, dyspepsia, ecchymosis, epistaxis és myalgia. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, Antidepresszánsok, Egyéb antidepresszánsok, ATC kód: N06A X16 Hatásmechanizmus Úgy gondolják, hogy emberben a venlafaxin antidepresszív hatásának mechanizmusa azzal függ össze, hogy a venlafaxin potencírozza a neurotranszmitter aktivitást a központi idegrendszerben. Preklinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxin és fő metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin gátolja a szerotonin- és a noradrenalin-reuptake folyamatát. A venlafaxin gyengén gátolja a dopamin-reuptake-ot is. A venlafaxin és aktív metabolitja mind akut (egyszeri), mind krónikus alkalmazás esetén csökkentik a béta-adrenerg válaszképességet. A venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin a neurotranszmitterek reuptake folyamatára gyakorolt általános hatásuk és receptorkötődésük tekintetében nagyon hasonló. A venlafaxinnak gyakorlatilag nincs affinitása in vitro a patkányagy muszkarinerg, kolinerg, H1-hisztaminerg valamint alfa1-adrenerg receptoraihoz. Az ezen a receptorokon kifejtett farmakológiai aktivitás más antidepresszánsoknál tapasztalt mellékhatások, mint pl. antikolinerg, szedatív és kardiovaszkuláris mellékhatásaival állhat kapcsolatban. A venlafaxin nem rendelkezik monoamino-oxidáz (MAO)-gátló aktivitással. In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxinnak nincs jelentős affinitása az opiát- vagy benzodiazepin-szenzitív receptorokhoz. Klinikai hatásosság és biztonságosság Major depressziós epizódok Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin hatékonyságát depressziós epizódok kezelésében 5 randomizált, kettős vak, placebokontrollos, 4-6 hetes időtartamú, rövid távú vizsgálatokban igazolták maximum napi 375 mg-ig terjedő adagolás mellett. A retard venlafaxin hatásosságát major depresszió kezelésében két placebokontrollos, 8 és 12 hétig tartó, rövid távú vizsgálatban igazolták, amelyek során napi 75-225 mg közötti dózisokat alkalmaztak. Egy hosszabb távú vizsgálatban a 8 hetes, nyílt kezelési fázisban retard venlafaxinra (75, 150 vagy 225 mg) reagáló felnőtt járóbetegeket két csoportba randomizáltak, és legfeljebb 26 héten át továbbra is ugyanazzal a retard venlafaxin dózissal vagy placebóval kezelték a visszaesés megfigyelésére. A venlafaxin hatását a depressziós epizódban való visszaesés megelőzésére egy második, hosszabb távú, 12 hónapos, placebokontrollos, kettős vak klinikai vizsgálatban igazolták rekurrens major depressziós járóbetegek bevonásával, akik az utolsó depressziós epizódjuk során reagáltak a venlafaxin-kezelésre (100-200 mg/nap, napi kétszeri adagolással). A szív elektrofiziológiája Egy egészséges vizsgálati alanyokkal végzett, részletes QTc-vizsgálat során, a venlafaxin nem okozott klinikailag jelentős mértékű QT-szakasz-megnyúlást a terápiás dózist meghaladó, napi 450 mg-os (napi kétszer 225 mg-os) dózisok adagolásánál. Ugyanakkor, a forgalomba hozatalt követően QTc-megnyúlásról, TdP esetekről és kamrai arrhythmiáról számoltak be, különösen túladagolás esetén vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb QTc-megnyúlásra / TdP-re hajlamosító tényező is jelen volt (lásd 4.4, 4.8 és 4.9 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A venlafaxin nagymértékben metabolizálódik, és elsősorban aktív metabolitjává, az O-dezmetil venlafaxinná (ODV) alakul. A venlafaxin látszólagos eliminációs felezési ideje 5 ± 2 óra, míg az ODV-nél ez az érték 11 ± 2 óra. A venlafaxin és az ODV egyensúlyi plazmakoncentrációja folyamatos per os adagolás esetén 3 napon belül alakulnak ki. A venlafaxin és az ODV a 75 és 450 mg/nap közötti dózistartományban lineáris kinetikát mutatott. Felszívódás Az egyszeri per os dózisban adott azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin legalább 92%-a felszívódik. Az abszolút biohasznosulás 40-45%, a preszisztémás metabolizmus miatt. Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin adagolása után a venlafaxin 2 óra, míg az OVD 3 óra múlva éri el a plazma-csúcskoncentrációt. A retard kapszula adagolása után a venlafaxin 5,5 óra, míg az ODV 9 órán belül éri el a plazma-csúcskoncentrációt. Ha egyforma napi dózisú venlafaxint azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettaként vagy retard kapszula formájában alkalmaznak, a retard kapszula lassúbb felszívódást eredményez, de a felszívódás mértéke azonos az azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettáéval. A táplálék nem befolyásolja a venlafaxin, illetve az ODV biohasznosulását. Eloszlás A venlafaxin és az ODV terápiás dózisban minimálisan kötődik az emberi plazmafehérjéhez (27% a venlafaxin, illetve 30% az ODV esetében). Intravénás adást követően dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban a venlafaxin megoszlási térfogata 4,4 ± 1,6 l/ttkg. Biotranszformáció A venlafaxin nagymértékben metabolizálódik a májban. Mind in vitro, mind in vivo vizsgálatok szerint a CYP2D6 enzimrendszeren keresztül elsődleges metabolitjává, ODV-ná alakul. In vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatják, hogy a venlafaxin a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül egy minor, kevésbé aktív metabolittá, N-dezmetilvenlafaxinná alakul át. In vitro és in vivo vizsgálatok szerint a venlafaxin a CYP2D6 gyenge inhibitora. A venlafaxin nem gyakorol gátló hatást a CYP1A2-re, a CYP2C9-re, illetve a CYP3A4-re. Elimináció A venlafaxin és metabolitjai elsődlegesen a vesén át ürülnek. A venlafaxin alkalmazott dózisának kb. 87%-a vizeletben 48 órán belül megjelenik; változatlan formában (5%), konjugálatlan ODV (29%), konjugált ODV (26%) vagy más, kisebb jelentőségű inaktív metabolitok formájában (27%). A venlafaxin és az ODV dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban mért plazma-clearance értéke 1,3 ± 0,6 l/óra/ttkg, illetve 0,4 ± 0,2 l/óra/ttkg. Különleges betegcsoportok Életkor és nem A beteg életkora és neme nem gyakorol jelentős hatást a venlafaxin és az ODV farmakokinetikájára. Gyors/lassú CYP2D6 metabolizálók A venlafaxin plazmakoncentrációk magasabbak a lassú CYP2D6 metabolizálók esetében, szemben azokkal, akik gyors CYP2D6 metabolizálók. Mivel a venlafaxin és az ODV teljes expozíciója (AUC) hasonló a gyors és a lassú metabolizálók csoportjában, nincs szükség különböző venlafaxin adagolási rendjére a két csoportban. Májkárosodás Child-Pugh A (enyhe májkárosodásban szenvedő), illetve Child-Pugh B (közepes májkárosodásban szenvedő) stádiumú betegeknél a venlafaxin és az ODV felezési ideje hosszabb volt, mint az egészséges személyeknél. Mind a venlafaxin, mint az ODV orális clearance értéke alacsonyabb volt. Jelentős egyéni különbségeket figyeltek meg. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről kevés adat áll rendelkezésre (lásd még 4.2 pont). Vesekárosodás Dializált betegeknél a venlafaxin eliminációs felezési ideje kb. 180%-kal hosszabbodott meg, a clearence pedig kb. 57%-kal csökkent az egészséges egyénekhez viszonyítva, míg az ODV eliminációs féléletideje kb. 142%-kal hosszabbodott meg és a clearance kb. 56%-kal csökkent. Súlyos vesekárosodásban szenvedő és hemodialízisre szoruló betegeknél a dózis csökkentése szükséges (lásd 4.2 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A venlafaxinnal patkányokon és egereken végzett vizsgálatok nem tártak fel rákkeltő hatásra utaló bizonyítékot. A venlafaxin széleskörű in vivo és in vitro vizsgálatok során sem mutatkozott mutagénnek. A reproduktív toxicitási állatkísérletekben patkányok esetében alacsonyabb volt az újszülött testtömege, nagyobb számban fordult elő halvaszületés, és nagyobb volt a szoptatás első 5 napjában bekövetkezett újszülöttkori halálozás. Ezen elhullások oka ismeretlen. Ezek a hatások 30 mg/ttkg/nap mellett jelentkeztek, amely a venlafaxin 375 mg-os humán napi dózisának 4-szerese (mg/ttkg szerint számolva). Az a dózis, amely még nem volt toxikus a humán dózis 1,3-szerese volt. Az emberre gyakorolt potenciális veszély nem ismert. A fertilitás csökkenését figyelték meg mind hím, mind nőstény patkányokkal végzett vizsgálatban, amikor azokat ODV-expozíciónak tették ki. Ez az expozíció a 375 mg/nap emberi napi dózis mintegy 1-2-szerese volt. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Velaxin 37,5 mg tabletta 2 × 14 vagy 4 × 14 db tabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Velaxin 50 mg tabletta 3 × 10 vagy 6 × 10 db tabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Velaxin 75 mg tabletta 2 × 14 vagy 4 × 14 db tabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban, legfeljebb 30 oC-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Egis Gyógyszergyár Zrt. 1106 Budapest, Keresztúri út 30-38. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-9736/14 (Velaxin 37,5 mg tabletta) 2 × 14 db OGYI-T-9736/15 (Velaxin 37,5 mg tabletta) 4 × 14 db OGYI-T-9736/16 (Velaxin 50 mg tabletta) 3 × 10 db OGYI-T-9736/17 (Velaxin 50 mg tabletta) 6 × 10 db OGYI-T-9736/01 (Velaxin 75 mg tabletta) 2 × 14 db OGYI-T-9736/02 (Velaxin 75 mg tabletta) 4 × 14 db 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. augusztus 3. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. április 30. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. április 28. 16 NNGYK/GYSZ/17342/2024 NNGYK/GYSZ/17343/2024 NNGYK/GYSZ/17344/2024 NNGYK/GYSZ/17402/2024 NNGYK/GYSZ/17403/2024 NNGYK/GYSZ/17404/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előny felülmúlja az esetleges kockázatot. Mint más szerotonin reuptake-gátló szereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazták. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki. Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek. Az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az SSRI-k alkalmazása terhesség alatt, különösképpen a késői terhességben megnövelheti az újszülötteknél a perzisztáló pulmonális hypertonia (persistent pulmonary hypertension in the newborn, PPHN) kockázatát. Bár a PPHN SNRI-kezeléssel való összefüggését egyetlen vizsgálatban sem tanulmányozták, figyelembe véve a vonatkozó hatásmechanizmust (a szerotonin-visszavétel gátlása) ez a lehetséges kockázat nem zárható ki a venlafaxin alkalmazása során. Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, csökkent izomtónus, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg. A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont). Szoptatás A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. A forgalomba hozatalt követően beszámoltak olyan szoptatott csecsemőkről, akiknél sírás, irritabilitás és rendellenes alvási ritmus alakult ki. A szoptatás felfüggesztését követően a venlafaxin megvonásnak megfelelő tünetek jelentkezését is jelentették. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a Velaxin-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a Velaxin-terápia előnyeit az anyára nézve. Termékenység A fertilitás csökkenését figyelték meg egy vizsgálatban, amelyet mind hím, mind nőstény patkányokkal végeztek, amikor azokat O-dezmetil-venlafaxin expozíciónak tették ki. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont). |